Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-14 / 238. szám, szombat

19S0 október 14 U J SZU Hatványozott hűséggel dolgoznak a magyar élmunkások a douby-i kőbányában Szeptember közepén egy munkás azt az örömhírt közölte velünk, hogy a douby-i kőbánya, ahol tisztán magyar munkások dolgoznak, élmunkásüzem lett. A tervet 163 százalékban teljesítették és mindannyian kivétel nélkül abban a kitüntetésben részesül:ek, hogy megkapták az élmunkás-könyvet. Továbbá azt írja, hogy kollektív alapon dolgoznak és keresetüket testvéri módon egyformán osztják el egymás között. Végül azt az óhaját fejezi ki, hogy szerkesztőségünk valamelyik tagja, ha Karlovy Vary közelében jár, lá­togassa meg az üzemet. Az ilyen őszinte hangú munkáslevél természetesen ellenállhatatlan vonz­erővel bír mindenkire, aki a szocializmus híve és ezért az első adott alka­lommal meglátogattuk ezt a kis kollektívát, amely oly példás módon teljesíti feladatát az építőmunkában. Ragyogó őszi napon kerültünk fel a bányába. Rejtett, keskeny ösvényeket kellett megmásznunk, egymásbafonódó eleven bokrok között, amíg végre a tisztásra érkeztünk, ahol a kőbánya meredek fala ágaskodott előttünk Éppen egy teherautó indult el onnan megrakodva apró négyszögletes kő­kockákkal. A kollektíva tűnődve né­zett a távozó kocsi után. majd egye sek a markukba köptek és elszántan ragadták meg munkaszerszámaikat hogy újra birokra keljenek a gránit­kemény kővel. Amikor közöltük ve­jük, hogy mijáratban vagyunk, nagy volt az öröm. A testvéri kézszorítás után, mint az áradat indult meg a szó, a beszéd. Kábultan hallgattam őket. egyik a másik után ragadta meg a szó fonalát és lelkes elragadtatással adott hírt kö­zös munkájuk eredményéről. Futó­szalagon rohantak a mondatok, a szá­zalék csak úgy repdesett, mintha min­dennapi eledelük lenne, mintha az anyatejjel szívták volna magukba. Le­nyűgözve hallgattam lelkes hangjukat és nem mertem őket félbeszakítani. Végül az egyik munkás volt az. aki kiszabadított a varázsgyűrűből. Meg­kért, hogy vonuljak félre Koreny elv­társsal, aki majd pontosan elmondja az üzem fejlődését és pontosan szá­mot ad, miként fejlődött ez a bánya élmunkásüzemmé. Hozzátette még, hogy nekik dolgozniok kell. mert egy élmunkásüzem bizenvos kötelezettsé­geket ró a dolgozókra. Koreny elvtárs, aki a bánva vezető­helyettese, Gömörmegyéből, Sid közsé­géből szármázik. Nvílt tekintete és határozott magatartása arra vall, hogy nem tartozik a habozó természe­tek közé. Hovatartozásáról pontosan tisztában van. 1921 ~óta tagja a Pari­nak és mint a munkásmozgalom har­cos tagja a sztrájkok megszervezésé­ben aktív részt vett. 1926-ban társai­val megszervezte Korláton a bányász­sztrájkot, mert oly csekély bérért kel­lett dolgozniok, hogy alig tudtak belő­le megélni. A sztrájknak megvolt ugyan az eredménye, de őt nem akar­ták többe visszavenni a munkába. Ez volt a kapitalista munkaadó bosszúja! Erre elhatározta magát és-elment Skutec bányavidékére dolgozni. Itt kedvezőbb feltételek mellett dolgozott ugyan, mint otthon, mert a munkásság jobban volt megszervezve, a helyze­zeten azonban ez vaimi keveset változ­tatott, mert az első adott alkalommal a munkaadók leszállították itt is a bé­reket. így például a nagy válság ide­jén 1931—1932 táján 10.000 bánya­munkás tette le a munkaszerszámot és sztrájkba lépett. A sztrájk nyolc hó­napig tartott és állandó összetűzések­kei járt az ottani csendőrséggel. E hosszú és kitartó sztráik után a mun­kásság annyira kimerült hogy kényte­len volt újra munkába lépni. — Ez a sztrájk — mondia Koreny elvtárs — rendkívül tanulságos volt számunkra. Tudniillik beláttuk azt, hogy hibát követtünk el. A válság a muur.kaadók malmára hajtotta a vi­zet, a kibányászott kőanyag óriási mennyiségben felhalmozva hevert a bánya környékén, mert nem tudták eladni és így a sztráik az ő érdekeiket szolgálta. A kapitalistáknak sokkal jobban kifizetődött a csendőrséget ál­landóan készenlétben tartani, mint a mi bérünket megjavítani. E keserves hónapokban világosan megláttuk, hogy kik azok a munkaadók Mi eddig is tudtuk, hogy ők a mi legnagyobb el­lenségeink, de azi, hogy ennyire el­szánt ellenségeink és hogy inkább éh­halálra ítélnek bennünket, semhogy lemondjanak a haszonról, csak most tudtuk meg. Ez a tapasztalat öntudat­ra ébresztett és harcra edzett bennün­ket és a pártgyűléseken még inkább megerősödtünk általa. — A mindennapi kenyérért való el­szánt harc — folytatja Koreny elv­társ, — élénken az emlékezetünkben maradt s ezért ma, amikor felszabadul­tunk és nemcsak dolgozók, hanem egyben munkaadók is lettünk, arra tö­rekszünk, hogy minél többet és job­bat termeljünk. A bánya a miénk és miénk az országút és tér. amelyet ki­köveznek azzal a kővel, amit mi ter­melünk. • Hallgasd meg kérlek, hogy jutot­tunk mi ehhez a bányához. Az úgy volt, hogy 1948-ban meglátogattam a régi harcok színhelyét. Ekkor észre­vettem, hogy Karlový Varvban az egyik utcarészt kövezik. Néztem, néz­tem és egyszerre csak valami erős vágyam támadt, hogy újra dolgoz­zam Szóba elegyedtem az egyik munkással, akinél érdeklődtem, nincs e szükség kőbánvászokra. A munkás boldogan kezet rázott velem, elvitt az irodába, ott a hivatalban ráakadtam egy hivatalnokra. akivel régebben f v ' • Koreny József elvtárs együtt dolgoztam egy kőbányában. A munkás-hivatalnok örömmel üdvözölt mint régi bajtársat, azonnal érintke­zésbe lépett a felettes hatóságokkal, kocsiba ültettek és elvittek ide Douby­ba és megmutatták nekem ezt a bá­nyát, amely teljesen elhanyagoltan és elhagyatottan meredt elénk.' — Ekkor munkába k^jtem. Volt itt egy társam, Kubinvec- János, aki ma a bányánk vezetője és ezzel együtt elkezdtünk dolgozni. Kubinvec első­rangú szakember, hosszú évtizedes tapasztalata van a szakmában és ki­váló lőmester. Mi ketten tényleg azt mondhatjuk magunkról, hogv úttörők voltunk itt és erre mindketten büsz­kék vagyunk. Természetesen mi ket­ten nem tudtunk eleget tenni a meg­rendeléseknek és kezdtünk magunk köré gyűjteni olyan munkatársakat, akiket ösmertünk és akikről tudtuk, hogy becsületesen fognak dolgozni és nem vallunk velük szégyent. így ala­kult meg a mi kollektívünk. amelyben a fizetésből mindenki egyformán ré­szesül. A vezető egyetlen fillérrel sem kap többet bármelyik más munkásnál. Senki sem panaszkodhat, egyformán igyekszünk, törekszünk a munkánk­ban és a javakban is egyformán ré­szesülünk. Kérlek, erről magad is meggyőződhetsz. Négy óra van, a napi munkának vége, beszélhetsz akármelyikkel közülük. A bányamunkások összegyűlnek. Zsula-kőnek hívják azt az anyagot, amit kibányásznak. Szürke színe van és a gránitra hasonlít. A hatalmas szikladömb mellett csákánnval, véső­vel és kalapáccsal hasogatják lapok 1 ra a kirobbantott köveket, majd a la­pokat apró 10—12 centiméteres for­más kockákra. Egyszerű műveletnek Iái szik az egész. A kőlapra vésővel és kalapáccsal vékonvvonalú rovátkát rónak, majd megfordítják és egy-két pontosan kiszámított ütéssel a kőlap ott hasad meg, ahol a véső nyomot hagyott rajta. A kockákat tonnaszám­ra szállítják. Egy-egy kockának az ára eleinte 1.60 voit. de a normaszilár­dítás után 1.20-ban állapították meg az árát. Am, ha valaki azt hinné, hogy a muunkások most kevesebbet keres­nek, az téved. Csak éppen annyi tör­tént, hogy újítómódszerekkel a mun­ka üteme meggyorsult. A munkások átlagkeresete 10.000—11.000 korona között mozog havonta és mult hónap­ban odáig vitték, hogy a kollektív minden tagja 16.000 koronát keresett rendes nyoic órai munkaidő mellett. A tervet 168 százalékban teljesítették. Ezt természetesen nem ismételhetik meg minden hónapban, mert a téii hi­degben a szabadban a munka tempója lassul, viszont egyöntetűen hangsú­lyozzák, hogy a tervet akkor is telje­sítik, mert ebből ők nem engednek. Ahogy körénk gyűlnek a munkások, egy nemes család benyomását keltik. Az építők határozott és öntudatos magatartása nyilvánul meg mozdula­taikban és hangjukban. Az, aki ezelőtt részegeskedett és könnvelmű volt, ma fegyelmezetten viselkedik, mert életé­neek nemes célja van, tudia. hogy a jövőt építi. Többnyire a feledi járás­ból érkeztek ide, öt névrokon van köz­tük. Kovács Ignác, Menyhért, József és Sándor. A többi, akik ielen van­nak: Urban István, Tomkina László és Pataki István. A leVelet Nagy Ernő írta nekünk, ő azonban most távol van, hazament szabadságra. Amikor feltesszük nekik azt a kér­dést, hogy miért fordultak tulajdon­képpen az Üj Szóhoz, Kovács Gyula párttag a következő választ adja: — Azért, mert az Uj Szó a magyar dolgozók lapja. Ha valamit tudni aka­rok, hogy mi történik hazánkban, akkor az Uj Szót veszem a kezembe. Azért is rendelem meg és szerintem minden valamirevaló dolgozónak ol­vasnia kéne ezt a lapot. Nekem kü­lönöskép nagy örömöt jelent az Uj Szó, mert otthoni levegőt áraszt és magyarul tanulhatom belőle a szocia­lizmust. A szocializmus olyasvalami, melyet az ember legjobban az anya­nyelvén tanulhat meg. Egyébként ne hidd azt, hogy soviniszták vagyunk­Nem, mi mindannyian kitűnően ösz­szeférünk a cseh munkásakkal, mert legelsősorban munkás vagyok és tisz­tában vagyok azzal, hogy vállvetve, egymást támogatva építhetjük fel kö­zös hazánkat. Kovács Ignác közbeszól, hogy ó is meg akarja rendelni a lapot. Mint élmunkás, most nyújtotta be kérvé­nyét a Pántba és, hogy rendes tagja le­hessen, kell, hogy tanuljon és olvas­son- Már 27 esztendős, nős és ideje végre, hogy képezze magát. Az em­ber minél többet tud a szocializmus­ról, annál lelkesebben dolgozik érette. — Bizony, ebben igazad van — mondja a hatvanéves, őszhajiú Pa­taki István. —• Te nem tudod, mi volt az, amikor könyörögni kellett mun­káért és a munkásisal a kutya sem tö­rődött. Volt ugyan vonat, de az nem a mi vonatunk vol. Mi nem nagyon utazhattunk, nekünk nem volt úti­költségünk, nekünk gyalogolni kellett az országutakon, hatalmas távolságo­kat keLett megtennünk, vándorol­nunk, amíg végre egy kis munkához jutottunk." Nyugodtan állíthatom, hogy a haza akkor nem adott otthont a munkásnak. A barmokkal, az álla­tokkal többet törődtek, mint velünk. A munkásnak alig volt értéke. Em­lékszem, hogy egyszer Beregszászról Munkácsra indultunk gyalog. Útköz­ben találkoztunk egy vándorcigány kordéj ával- Arra kértük, hogy vigyen bennünket Munkácsra. Vállalkozott is rá 50 koronáért. Meg is érkeztünk oda, de egy vasunk nem volt Erre a társaim engem hagytak a cigány­nál zálogul, míg ők mentek pénzt fel­hajtani. Persze, meg nem lóghattam, mert erős, tagbaszakadt legény volt a cigány és szemmel tartott. így ott kellett rostokolnom, amíg ki nem Vál­tottak, mint egy rendes zálogtárgyat. De ez még a szerencsésebb helyzet volt. Hányszor volt azonban úgy is, hogy dagadt lábakkal érkeztem a munkahelyre, napokig vadkörtével táplálkozva és nem kaptam munkát és ha mégis kaptam, éhezve kellett dolgoznom, mert a munkaadók nem nagyon adtak előleget. Ilyesmi ma nem fordulhat elő, ma államunk, a népi demokrácia gondoskodik arról, hogy mindenkinek meglegyen a min­dennapi kenyere. A 21 esztendős Tonkina László er­re vidáman megjegyzi, hogy ő bi­zony örül annak, hogy nem ismerte ezt a régi világot, amikor így kellett munkát keresni. Valaki azonban meg­jegyzi, hogy igaz, hogy összehason­líthatatlanul jobb világ van ma, mint volt, de ebbe az imperialisták nem akarnak belenyugodni. Ezt bizonyít­ja a koreai háború is. Nekik újabb háború kell, hogy hízzanak a mun­kásság verejtékén és kiontott vérén. Nincs más út, minit harcolni kell a békéért, építeni és erősíteni kell mun­káshazánkat és minden támogatást meg kell adni Korea hősiesen harcoló népének. A douby-i kollektív erre egy­öntetűen elhatározza, hogy egy mű­szakot ledolgozik Koreáért. A kőbánya vezetője Bent, Doubyban találkozunk' a veze­tővel, Kufoinyec Jánossal, aki a ma­gyar kommün harcaiban aktív részt vett és nagyon helyesli a munkásság elhatározását. — A koreai nép harca az egész munkásosztály harca — mondja. — Egy nép harcol itt a szabadságáért. Mindez nagyon hasonlít a 19-es kom­mün harcához. Akkor is az interven­ciós hadseregek beleavatkoztak, hogy letörjék a magyar proletariátust és ugyanez történik Koreában is. Ezért kötelességünk, hogy Koreát minden igyekezetünkkel támogassuk, Rossz Délkoreai képviselők az imperialista támadás azonnali beszüntetését követelik az EliSz-től A délkoreai bábkormány 48 volt képviselője szeptember 21-én távira­tot intézett az ENSz közgyűléséhez, amelyben a fegyveres amerikai ag­resszió azonnali beszüntetését köve­telik — jelenti a Nodon Színműn, a Koreai Munkapárt lapja. A távirat többek között a következőket mond­ja: „Habár a múltban igen sokan elé­gedetlenkedtünk az amerikai kor­mányzással, nem mertünk nyílt bírá­latot mondani, mert féltünk a meg­torlástól. Eleinte bíztunk abban, hogy az ENSz Koreai Bizottsága se­gítségünkre lesz az ország egyesíté­sében. Hamarosan látnunk kellett azonban, hogy ez a bizottság az USA támadó terveit szolgálja. A Li Szin Man-banda legyilkolta mindazokat, akik ellenálltak és egyre erőteljesebb előkészületeket tett arra, hogy az amerikai imperialisták veze­tésével megtámadja Észak-Koreát. A Li Szin Man-klikk nem engedett vi­tát az Egyesült Demokratikus Nem­zeti Front javaslata felett, nem en­gedte — az amerikaiak parancsára —, hogy a legfőbb nemzetgyűlés hatá­rozatot hozzon országunk békés egye­sítéséről. A Li Szin Man-klikk és amerikai parancsolói által kirobbantott pol­gárháborúban világosan megmutat­kozott, hogy a nép nem támogatja a Li Szin Man-klikket. A koreai nép önfeláldozó hősiességgel küzd nem­zeti függetlenségéért. Az amerikai beavatkozók vadállati bánásmódot tanúsítanak a koreai néppel szemben, tekintet nélkül a nemzetközi jogra és emberiességre. Mint Dél-Korea parlamentjének tagjai, mélységes ro­konszenvet érzünk honfitársaink iránt és osztozunk felháborodásuk­ban. Határozottan követeljük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek közgyűlése tegyen lépéseket az amerikai fegyveres beavatkozás meg­szüntetésére és minden idegen fegy­veres csapat Koreából való kivonásá­ra" — fejeződik be a távirat. A világ dolgozói tiltakoznak a francia fasiszták felháborító merénylete ellen Párizsból jelentik: Az egész világ­ból érkeznek a tiltakozó táviratok a Jacques Duclos elvtárs ellen elköve­tett fasiszta merénylettel kapcsolat­ban. A l'Humanité szerdai száma el­ső helyen közli a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkás­párt, a Belga Kommunista Párt, a Trieszti Kommunista Párt és az Iz­raeli Baloldali Szocialista Párt táv­iratait. A Duclos elvtárs ellen vasárnap el­követett fasiszta merénylet az egész francia népben a tiltakozás hullámát váltja ki. A Renault-gyár munkásai röpgyűlésen fejezték ki felháboro­dásukat. Sok más párizsi és párizs­kömyéki üzem dolgozój hozrtak til­takozó határozatokat. Var megye tanácsa egyhangúlag megbélyegezte a fasiszta terroristá­kat és felszólította a kormányt a bű­nösök felkutatására és megbünteté­sére. Toulouseban 5000 ember vett részt a tiltakozó nagygyűlésen. A tarbesi Alsthom-gépgyár munkásai egyórás tüntető sztrájkot szerveztek. Ugyan­így a marseillei kikötőben állomásozó Le Borgne hajó matrózai is. Tiltakozás az izraeli küldöttség áruló eljárása ellen az ENSz-ben Az izraeli küldöttségnek az a tet­te az ENSz V. közgyűlésén, hogy az amerikaiak koreai katonai beavatko­zásának jóváhagyása mellett szava­zott, Izrael haladószellemü lakossá­ga körében a felháborodás viharát váltotta ki. Izráel Kommunista Pártja az izráe­li küldöttségnek e békeellenes eljá­rása ellen tiltakozó nyilatkozatot adott ki. A Mapam haladó szocialista párt is tiltakozott az izraeli küldöttség re­akciós eljárása ellen. Ezzel a szava­zással — mondja a Mapam tiltako­zása az izraeli küldöttség elárulta a haladást és az izraeli nép felszabadí­tó harcát, amely csak nemrégen nyer­te el önállóságát éppen a béke és a szocializmus táborának segítségével. A Béke Hívei izraeli bizottsága az ENSz V. közgyűlése elnökének, Nas­roll Emtezánnak, táviratot küldött, amelyben elítéli az ENSz imperialis­ta többségének Koreáról hozott hatá­! rozatát. 11 vietnami hadsereg sikeres akciói A vietnami hírügynökség jelentesd szerint a Vietnami Népköztársaság néphadserege vezérkarának képviselő­je bejelentette hogy a néphadsereg csapatai kemény, hétnapos harcban tel­jesen felmorzsoltak négy zászlóaljat és a második francia ezred főrészét. A harctéri jelentések szerint Csao-Bang mellett felmorzsolták a Lepage ezre­des vezetése alatt álló francia ezredet, amely Lonszonból Csao-Bangba vo­nult, továbbá a márkánski ezred első zászlóalját és az idegenlégió ejtőer­nyős zászlóalját. Az idegenlégió harmadik zászlóalja s a francia újoncok zászlóalja súlyos vereséget szenvedtek a Dongtól nyu­gatra vívott harcokban. A vietnami demokratikus hadsereg vezérkara a Csao-Bangnál harcoló csapatokhoz pa­rancsot intézett, amelyben felhívja őket, hogy folytassák az ellenség ül­dözését és mérjenek az ellenségre megsemmisítő csapásokat és így sza­badítsák meg hazájukat az ellenség­től. Az AP amerikai sajtóügynökség je­lentette, hogy a vietnami nehéz tü­zérségi csapatok kedden ágyútűzzel árasztották el az angol-amerikai társa, ságok nafta berendezéseit Nhababan kb. 10 kilométerre Szajgontól délke­letre. A Reuter jelentés közli, hogy a demokratikus hadsereg egységei fo­kozták támadásaik erejét az ellenséges állások ellen körülbelül 40 kilométer­nyire Szájgontól északra. A francia gyarmati csapatok kénytelenek voltak a demokratikus hadsereg hatalmas tá­madásai következtében visszavonulni a tonkini kerületből még délebbre és ki kellett üríteniök a fontos közlekedési csomópontokat Thai-Nguyen-ben, amely körülbelül 6 kilométernyire fek­szik északra Hanoitól. A francia expe­díciós hadsereg vezérkara ezzel kap­csolatban bejelentette, hogy a zsoldos hadsereg egységei új állásokba vo­nultak vissza Hanoitól. Az USA kormányának háborús politikája csökkenti a lakosok életszínvonalát Az USA költségvetési hivatala je­lentette, hogy a polgári kiadások összegét 500 millió dollárral csökken­ti azzal az összeggel szemben, ame­lyet az USA kongresszusa jóváha­gyott. Ez a csökkentés mindenekelőtt lakóházak és kórházak építését érin­ti, a vidék villannyal való ellátását, stb. A katonai kiadásokat az USA szenátusa szeptember 16-án 17.2 mil­lió dollárral emelte. A kormánykörök azt is bejelentet­ték, hogy a jövő évben a közszük­ségleti cikkek termelését 20, sőt 25 százalékkal csökkentik, hogy az ame­rikai ipar a háborús megrendelések­nek eleget tehessen. hírek jönnek most onnan, de én egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy Korea népe felszabadul, mint ahogy mi is felszabadultunk és a ma­gyar nép is felszabadult. — Mert felszabadulást jelent az — folytatja Kubinyec —, hogy ma a munkásnak már nincsenek kenyér­gondjai. A mi kollektívünk például gyűjti, rakosgatja a garasait, hogy szép családi házat építsen magának. .Éppen ezért mi hatványozott hűség­gel dolgozunk. Ebben a hónapban el­tökélt szándékunk, hogy 200 száza­lékra emeljük a termelést. Nálunk mindenki tudja a kötelességét, vezető épúgy, mint a segédmunkás, meri mindegyikünk egyformán részesül a fizetésből. Nincsenek köztünk ellen­tétek, meťt a közös munka, a cél összeforraszt bennünket. Kollektí­vünk minden egyes tagjára büszke vagyok. Szabó Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom