Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-14 / 238. szám, szombat

19S0 október 14 U J SZU Hatványozott hűséggel dolgoznak a magyar élmunkások a douby-i kőbányában Szeptember közepén egy munkás azt az örömhírt közölte velünk, hogy a douby-i kőbánya, ahol tisztán magyar munkások dolgoznak, élmunkásüzem lett. A tervet 163 százalékban teljesítették és mindannyian kivétel nélkül abban a kitüntetésben részesül:ek, hogy megkapták az élmunkás-könyvet. Továbbá azt írja, hogy kollektív alapon dolgoznak és keresetüket testvéri módon egyformán osztják el egymás között. Végül azt az óhaját fejezi ki, hogy szerkesztőségünk valamelyik tagja, ha Karlovy Vary közelében jár, látogassa meg az üzemet. Az ilyen őszinte hangú munkáslevél természetesen ellenállhatatlan vonzerővel bír mindenkire, aki a szocializmus híve és ezért az első adott alkalommal meglátogattuk ezt a kis kollektívát, amely oly példás módon teljesíti feladatát az építőmunkában. Ragyogó őszi napon kerültünk fel a bányába. Rejtett, keskeny ösvényeket kellett megmásznunk, egymásbafonódó eleven bokrok között, amíg végre a tisztásra érkeztünk, ahol a kőbánya meredek fala ágaskodott előttünk Éppen egy teherautó indult el onnan megrakodva apró négyszögletes kőkockákkal. A kollektíva tűnődve nézett a távozó kocsi után. majd egye sek a markukba köptek és elszántan ragadták meg munkaszerszámaikat hogy újra birokra keljenek a gránitkemény kővel. Amikor közöltük vejük, hogy mijáratban vagyunk, nagy volt az öröm. A testvéri kézszorítás után, mint az áradat indult meg a szó, a beszéd. Kábultan hallgattam őket. egyik a másik után ragadta meg a szó fonalát és lelkes elragadtatással adott hírt közös munkájuk eredményéről. Futószalagon rohantak a mondatok, a százalék csak úgy repdesett, mintha mindennapi eledelük lenne, mintha az anyatejjel szívták volna magukba. Lenyűgözve hallgattam lelkes hangjukat és nem mertem őket félbeszakítani. Végül az egyik munkás volt az. aki kiszabadított a varázsgyűrűből. Megkért, hogy vonuljak félre Koreny elvtárssal, aki majd pontosan elmondja az üzem fejlődését és pontosan számot ad, miként fejlődött ez a bánya élmunkásüzemmé. Hozzátette még, hogy nekik dolgozniok kell. mert egy élmunkásüzem bizenvos kötelezettségeket ró a dolgozókra. Koreny elvtárs, aki a bánva vezetőhelyettese, Gömörmegyéből, Sid községéből szármázik. Nvílt tekintete és határozott magatartása arra vall, hogy nem tartozik a habozó természetek közé. Hovatartozásáról pontosan tisztában van. 1921 ~óta tagja a Parinak és mint a munkásmozgalom harcos tagja a sztrájkok megszervezésében aktív részt vett. 1926-ban társaival megszervezte Korláton a bányászsztrájkot, mert oly csekély bérért kellett dolgozniok, hogy alig tudtak belőle megélni. A sztrájknak megvolt ugyan az eredménye, de őt nem akarták többe visszavenni a munkába. Ez volt a kapitalista munkaadó bosszúja! Erre elhatározta magát és-elment Skutec bányavidékére dolgozni. Itt kedvezőbb feltételek mellett dolgozott ugyan, mint otthon, mert a munkásság jobban volt megszervezve, a helyzezeten azonban ez vaimi keveset változtatott, mert az első adott alkalommal a munkaadók leszállították itt is a béreket. így például a nagy válság idején 1931—1932 táján 10.000 bányamunkás tette le a munkaszerszámot és sztrájkba lépett. A sztrájk nyolc hónapig tartott és állandó összetűzésekkei járt az ottani csendőrséggel. E hosszú és kitartó sztráik után a munkásság annyira kimerült hogy kénytelen volt újra munkába lépni. — Ez a sztrájk — mondia Koreny elvtárs — rendkívül tanulságos volt számunkra. Tudniillik beláttuk azt, hogy hibát követtünk el. A válság a muur.kaadók malmára hajtotta a vizet, a kibányászott kőanyag óriási mennyiségben felhalmozva hevert a bánya környékén, mert nem tudták eladni és így a sztráik az ő érdekeiket szolgálta. A kapitalistáknak sokkal jobban kifizetődött a csendőrséget állandóan készenlétben tartani, mint a mi bérünket megjavítani. E keserves hónapokban világosan megláttuk, hogy kik azok a munkaadók Mi eddig is tudtuk, hogy ők a mi legnagyobb ellenségeink, de azi, hogy ennyire elszánt ellenségeink és hogy inkább éhhalálra ítélnek bennünket, semhogy lemondjanak a haszonról, csak most tudtuk meg. Ez a tapasztalat öntudatra ébresztett és harcra edzett bennünket és a pártgyűléseken még inkább megerősödtünk általa. — A mindennapi kenyérért való elszánt harc — folytatja Koreny elvtárs, — élénken az emlékezetünkben maradt s ezért ma, amikor felszabadultunk és nemcsak dolgozók, hanem egyben munkaadók is lettünk, arra törekszünk, hogy minél többet és jobbat termeljünk. A bánya a miénk és miénk az országút és tér. amelyet kiköveznek azzal a kővel, amit mi termelünk. • Hallgasd meg kérlek, hogy jutottunk mi ehhez a bányához. Az úgy volt, hogy 1948-ban meglátogattam a régi harcok színhelyét. Ekkor észrevettem, hogy Karlový Varvban az egyik utcarészt kövezik. Néztem, néztem és egyszerre csak valami erős vágyam támadt, hogy újra dolgozzam Szóba elegyedtem az egyik munkással, akinél érdeklődtem, nincs e szükség kőbánvászokra. A munkás boldogan kezet rázott velem, elvitt az irodába, ott a hivatalban ráakadtam egy hivatalnokra. akivel régebben f v ' • Koreny József elvtárs együtt dolgoztam egy kőbányában. A munkás-hivatalnok örömmel üdvözölt mint régi bajtársat, azonnal érintkezésbe lépett a felettes hatóságokkal, kocsiba ültettek és elvittek ide Doubyba és megmutatták nekem ezt a bányát, amely teljesen elhanyagoltan és elhagyatottan meredt elénk.' — Ekkor munkába k^jtem. Volt itt egy társam, Kubinvec- János, aki ma a bányánk vezetője és ezzel együtt elkezdtünk dolgozni. Kubinvec elsőrangú szakember, hosszú évtizedes tapasztalata van a szakmában és kiváló lőmester. Mi ketten tényleg azt mondhatjuk magunkról, hogv úttörők voltunk itt és erre mindketten büszkék vagyunk. Természetesen mi ketten nem tudtunk eleget tenni a megrendeléseknek és kezdtünk magunk köré gyűjteni olyan munkatársakat, akiket ösmertünk és akikről tudtuk, hogy becsületesen fognak dolgozni és nem vallunk velük szégyent. így alakult meg a mi kollektívünk. amelyben a fizetésből mindenki egyformán részesül. A vezető egyetlen fillérrel sem kap többet bármelyik más munkásnál. Senki sem panaszkodhat, egyformán igyekszünk, törekszünk a munkánkban és a javakban is egyformán részesülünk. Kérlek, erről magad is meggyőződhetsz. Négy óra van, a napi munkának vége, beszélhetsz akármelyikkel közülük. A bányamunkások összegyűlnek. Zsula-kőnek hívják azt az anyagot, amit kibányásznak. Szürke színe van és a gránitra hasonlít. A hatalmas szikladömb mellett csákánnval, vésővel és kalapáccsal hasogatják lapok

1 ra a kirobbantott köveket, majd a lapokat apró 10—12 centiméteres formás kockákra. Egyszerű műveletnek Iái szik az egész. A kőlapra vésővel és kalapáccsal vékonvvonalú rovátkát rónak, majd megfordítják és egy-két pontosan kiszámított ütéssel a kőlap ott hasad meg, ahol a véső nyomot hagyott rajta. A kockákat tonnaszámra szállítják. Egy-egy kockának az ára eleinte 1.60 voit. de a normaszilárdítás után 1.20-ban állapították meg az árát. Am, ha valaki azt hinné, hogy a muunkások most kevesebbet keresnek, az téved. Csak éppen annyi történt, hogy újítómódszerekkel a munka üteme meggyorsult. A munkások átlagkeresete 10.000—11.000 korona között mozog havonta és mult hónapban odáig vitték, hogy a kollektív minden tagja 16.000 koronát keresett rendes nyoic órai munkaidő mellett. A tervet 168 százalékban teljesítették. Ezt természetesen nem ismételhetik meg minden hónapban, mert a téii hidegben a szabadban a munka tempója lassul, viszont egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a tervet akkor is teljesítik, mert ebből ők nem engednek. Ahogy körénk gyűlnek a munkások, egy nemes család benyomását keltik. Az építők határozott és öntudatos magatartása nyilvánul meg mozdulataikban és hangjukban. Az, aki ezelőtt részegeskedett és könnvelmű volt, ma fegyelmezetten viselkedik, mert életéneek nemes célja van, tudia. hogy a jövőt építi. Többnyire a feledi járásból érkeztek ide, öt névrokon van köztük. Kovács Ignác, Menyhért, József és Sándor. A többi, akik ielen vannak: Urban István, Tomkina László és Pataki István. A leVelet Nagy Ernő írta nekünk, ő azonban most távol van, hazament szabadságra. Amikor feltesszük nekik azt a kérdést, hogy miért fordultak tulajdonképpen az Üj Szóhoz, Kovács Gyula párttag a következő választ adja: — Azért, mert az Uj Szó a magyar dolgozók lapja. Ha valamit tudni akarok, hogy mi történik hazánkban, akkor az Uj Szót veszem a kezembe. Azért is rendelem meg és szerintem minden valamirevaló dolgozónak olvasnia kéne ezt a lapot. Nekem különöskép nagy örömöt jelent az Uj Szó, mert otthoni levegőt áraszt és magyarul tanulhatom belőle a szocializmust. A szocializmus olyasvalami, melyet az ember legjobban az anyanyelvén tanulhat meg. Egyébként ne hidd azt, hogy soviniszták vagyunkNem, mi mindannyian kitűnően öszszeférünk a cseh munkásakkal, mert legelsősorban munkás vagyok és tisztában vagyok azzal, hogy vállvetve, egymást támogatva építhetjük fel közös hazánkat. Kovács Ignác közbeszól, hogy ó is meg akarja rendelni a lapot. Mint élmunkás, most nyújtotta be kérvényét a Pántba és, hogy rendes tagja lehessen, kell, hogy tanuljon és olvasson- Már 27 esztendős, nős és ideje végre, hogy képezze magát. Az ember minél többet tud a szocializmusról, annál lelkesebben dolgozik érette. — Bizony, ebben igazad van — mondja a hatvanéves, őszhajiú Pataki István. —• Te nem tudod, mi volt az, amikor könyörögni kellett munkáért és a munkásisal a kutya sem törődött. Volt ugyan vonat, de az nem a mi vonatunk vol. Mi nem nagyon utazhattunk, nekünk nem volt útiköltségünk, nekünk gyalogolni kellett az országutakon, hatalmas távolságokat keLett megtennünk, vándorolnunk, amíg végre egy kis munkához jutottunk." Nyugodtan állíthatom, hogy a haza akkor nem adott otthont a munkásnak. A barmokkal, az állatokkal többet törődtek, mint velünk. A munkásnak alig volt értéke. Emlékszem, hogy egyszer Beregszászról Munkácsra indultunk gyalog. Útközben találkoztunk egy vándorcigány kordéj ával- Arra kértük, hogy vigyen bennünket Munkácsra. Vállalkozott is rá 50 koronáért. Meg is érkeztünk oda, de egy vasunk nem volt Erre a társaim engem hagytak a cigánynál zálogul, míg ők mentek pénzt felhajtani. Persze, meg nem lóghattam, mert erős, tagbaszakadt legény volt a cigány és szemmel tartott. így ott kellett rostokolnom, amíg ki nem Váltottak, mint egy rendes zálogtárgyat. De ez még a szerencsésebb helyzet volt. Hányszor volt azonban úgy is, hogy dagadt lábakkal érkeztem a munkahelyre, napokig vadkörtével táplálkozva és nem kaptam munkát és ha mégis kaptam, éhezve kellett dolgoznom, mert a munkaadók nem nagyon adtak előleget. Ilyesmi ma nem fordulhat elő, ma államunk, a népi demokrácia gondoskodik arról, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere. A 21 esztendős Tonkina László erre vidáman megjegyzi, hogy ő bizony örül annak, hogy nem ismerte ezt a régi világot, amikor így kellett munkát keresni. Valaki azonban megjegyzi, hogy igaz, hogy összehasonlíthatatlanul jobb világ van ma, mint volt, de ebbe az imperialisták nem akarnak belenyugodni. Ezt bizonyítja a koreai háború is. Nekik újabb háború kell, hogy hízzanak a munkásság verejtékén és kiontott vérén. Nincs más út, minit harcolni kell a békéért, építeni és erősíteni kell munkáshazánkat és minden támogatást meg kell adni Korea hősiesen harcoló népének. A douby-i kollektív erre egyöntetűen elhatározza, hogy egy műszakot ledolgozik Koreáért. A kőbánya vezetője Bent, Doubyban találkozunk' a vezetővel, Kufoinyec Jánossal, aki a magyar kommün harcaiban aktív részt vett és nagyon helyesli a munkásság elhatározását. — A koreai nép harca az egész munkásosztály harca — mondja. — Egy nép harcol itt a szabadságáért. Mindez nagyon hasonlít a 19-es kommün harcához. Akkor is az intervenciós hadseregek beleavatkoztak, hogy letörjék a magyar proletariátust és ugyanez történik Koreában is. Ezért kötelességünk, hogy Koreát minden igyekezetünkkel támogassuk, Rossz Délkoreai képviselők az imperialista támadás azonnali beszüntetését követelik az EliSz-től A délkoreai bábkormány 48 volt képviselője szeptember 21-én táviratot intézett az ENSz közgyűléséhez, amelyben a fegyveres amerikai agresszió azonnali beszüntetését követelik — jelenti a Nodon Színműn, a Koreai Munkapárt lapja. A távirat többek között a következőket mondja: „Habár a múltban igen sokan elégedetlenkedtünk az amerikai kormányzással, nem mertünk nyílt bírálatot mondani, mert féltünk a megtorlástól. Eleinte bíztunk abban, hogy az ENSz Koreai Bizottsága segítségünkre lesz az ország egyesítésében. Hamarosan látnunk kellett azonban, hogy ez a bizottság az USA támadó terveit szolgálja. A Li Szin Man-banda legyilkolta mindazokat, akik ellenálltak és egyre erőteljesebb előkészületeket tett arra, hogy az amerikai imperialisták vezetésével megtámadja Észak-Koreát. A Li Szin Man-klikk nem engedett vitát az Egyesült Demokratikus Nemzeti Front javaslata felett, nem engedte — az amerikaiak parancsára —, hogy a legfőbb nemzetgyűlés határozatot hozzon országunk békés egyesítéséről. A Li Szin Man-klikk és amerikai parancsolói által kirobbantott polgárháborúban világosan megmutatkozott, hogy a nép nem támogatja a Li Szin Man-klikket. A koreai nép önfeláldozó hősiességgel küzd nemzeti függetlenségéért. Az amerikai beavatkozók vadállati bánásmódot tanúsítanak a koreai néppel szemben, tekintet nélkül a nemzetközi jogra és emberiességre. Mint Dél-Korea parlamentjének tagjai, mélységes rokonszenvet érzünk honfitársaink iránt és osztozunk felháborodásukban. Határozottan követeljük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése tegyen lépéseket az amerikai fegyveres beavatkozás megszüntetésére és minden idegen fegyveres csapat Koreából való kivonására" — fejeződik be a távirat. A világ dolgozói tiltakoznak a francia fasiszták felháborító merénylete ellen Párizsból jelentik: Az egész világból érkeznek a tiltakozó táviratok a Jacques Duclos elvtárs ellen elkövetett fasiszta merénylettel kapcsolatban. A l'Humanité szerdai száma első helyen közli a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Belga Kommunista Párt, a Trieszti Kommunista Párt és az Izraeli Baloldali Szocialista Párt táviratait. A Duclos elvtárs ellen vasárnap elkövetett fasiszta merénylet az egész francia népben a tiltakozás hullámát váltja ki. A Renault-gyár munkásai röpgyűlésen fejezték ki felháborodásukat. Sok más párizsi és párizskömyéki üzem dolgozój hozrtak tiltakozó határozatokat. Var megye tanácsa egyhangúlag megbélyegezte a fasiszta terroristákat és felszólította a kormányt a bűnösök felkutatására és megbüntetésére. Toulouseban 5000 ember vett részt a tiltakozó nagygyűlésen. A tarbesi Alsthom-gépgyár munkásai egyórás tüntető sztrájkot szerveztek. Ugyanígy a marseillei kikötőben állomásozó Le Borgne hajó matrózai is. Tiltakozás az izraeli küldöttség áruló eljárása ellen az ENSz-ben Az izraeli küldöttségnek az a tette az ENSz V. közgyűlésén, hogy az amerikaiak koreai katonai beavatkozásának jóváhagyása mellett szavazott, Izrael haladószellemü lakossága körében a felháborodás viharát váltotta ki. Izráel Kommunista Pártja az izráeli küldöttségnek e békeellenes eljárása ellen tiltakozó nyilatkozatot adott ki. A Mapam haladó szocialista párt is tiltakozott az izraeli küldöttség reakciós eljárása ellen. Ezzel a szavazással — mondja a Mapam tiltakozása az izraeli küldöttség elárulta a haladást és az izraeli nép felszabadító harcát, amely csak nemrégen nyerte el önállóságát éppen a béke és a szocializmus táborának segítségével. A Béke Hívei izraeli bizottsága az ENSz V. közgyűlése elnökének, Nasroll Emtezánnak, táviratot küldött, amelyben elítéli az ENSz imperialista többségének Koreáról hozott hatá! rozatát. 11 vietnami hadsereg sikeres akciói A vietnami hírügynökség jelentesd szerint a Vietnami Népköztársaság néphadserege vezérkarának képviselője bejelentette hogy a néphadsereg csapatai kemény, hétnapos harcban teljesen felmorzsoltak négy zászlóaljat és a második francia ezred főrészét. A harctéri jelentések szerint Csao-Bang mellett felmorzsolták a Lepage ezredes vezetése alatt álló francia ezredet, amely Lonszonból Csao-Bangba vonult, továbbá a márkánski ezred első zászlóalját és az idegenlégió ejtőernyős zászlóalját. Az idegenlégió harmadik zászlóalja s a francia újoncok zászlóalja súlyos vereséget szenvedtek a Dongtól nyugatra vívott harcokban. A vietnami demokratikus hadsereg vezérkara a Csao-Bangnál harcoló csapatokhoz parancsot intézett, amelyben felhívja őket, hogy folytassák az ellenség üldözését és mérjenek az ellenségre megsemmisítő csapásokat és így szabadítsák meg hazájukat az ellenségtől. Az AP amerikai sajtóügynökség jelentette, hogy a vietnami nehéz tüzérségi csapatok kedden ágyútűzzel árasztották el az angol-amerikai társa, ságok nafta berendezéseit Nhababan kb. 10 kilométerre Szajgontól délkeletre. A Reuter jelentés közli, hogy a demokratikus hadsereg egységei fokozták támadásaik erejét az ellenséges állások ellen körülbelül 40 kilométernyire Szájgontól északra. A francia gyarmati csapatok kénytelenek voltak a demokratikus hadsereg hatalmas támadásai következtében visszavonulni a tonkini kerületből még délebbre és ki kellett üríteniök a fontos közlekedési csomópontokat Thai-Nguyen-ben, amely körülbelül 6 kilométernyire fekszik északra Hanoitól. A francia expedíciós hadsereg vezérkara ezzel kapcsolatban bejelentette, hogy a zsoldos hadsereg egységei új állásokba vonultak vissza Hanoitól. Az USA kormányának háborús politikája csökkenti a lakosok életszínvonalát Az USA költségvetési hivatala jelentette, hogy a polgári kiadások összegét 500 millió dollárral csökkenti azzal az összeggel szemben, amelyet az USA kongresszusa jóváhagyott. Ez a csökkentés mindenekelőtt lakóházak és kórházak építését érinti, a vidék villannyal való ellátását, stb. A katonai kiadásokat az USA szenátusa szeptember 16-án 17.2 millió dollárral emelte. A kormánykörök azt is bejelentették, hogy a jövő évben a közszükségleti cikkek termelését 20, sőt 25 százalékkal csökkentik, hogy az amerikai ipar a háborús megrendeléseknek eleget tehessen. hírek jönnek most onnan, de én egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy Korea népe felszabadul, mint ahogy mi is felszabadultunk és a magyar nép is felszabadult. — Mert felszabadulást jelent az — folytatja Kubinyec —, hogy ma a munkásnak már nincsenek kenyérgondjai. A mi kollektívünk például gyűjti, rakosgatja a garasait, hogy szép családi házat építsen magának. .Éppen ezért mi hatványozott hűséggel dolgozunk. Ebben a hónapban eltökélt szándékunk, hogy 200 százalékra emeljük a termelést. Nálunk mindenki tudja a kötelességét, vezető épúgy, mint a segédmunkás, meri mindegyikünk egyformán részesül a fizetésből. Nincsenek köztünk ellentétek, meťt a közös munka, a cél összeforraszt bennünket. Kollektívünk minden egyes tagjára büszke vagyok. Szabó Béla.