Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)
1950-09-09 / 208. szám, szombat
7 1950 szeptember 9 UJSZÖ Felvirradt a bányászok szebb napja! Rozsnyó völgye ébredezett. A városban s kint a telepen a házikók ké. menyei keskeny füstöt eregettek. Az asszonyok a reggelit főzték férjeiknek, fiaiknak, — a bányászoknak. Fél hat lehetett, amikor én is útnak indultam. Előttem és mögöttem komoly arccal lépegetnek a munkások vállukra akasztott hátizsákjaikkal. A karjukon csüngő bányalámpák minden léptüknél ide-oda himbálódznak. A várost koszorúzó Ivágyó hegyet megülte az első öszi köd és lassan szakadozni, emelkedni kezdett. A tájat ez még festőibbé varázsolta. A felkelő nap arannyal kevert, halvány pírral teli sugarai feltépték a köd szürke tömegét. S a Rozsnyó-bánya közelébe érve a pörkölő kéményéből kiszálló füst ezüstössé tette a napfényben fénylő ködöt. Már a bánya elé értünk. A várószobában s kint a bányanyílás előtt a „Iramvajoknál" indulásra készen várakoztak a bányászok. — Jó szerencsét! — köszöntjük egymást. Demény István szemében a boldogság fénye csillog. Augusztusban a Bernardi-szakaszon az ô csoportja lett . a verseny győztese, 144.5 százalékra teljesítette a tervet. Most ő is megkapja a hűségpótlékot. Ezreket kap. — Amultban sermni jóban nem volt részünk, nem voltak ezek a kedvezmények, amit nekünk a népi demokrácia nyújt — mondja elégedetten. Demény magas szál ember. Délceg alakján, mozgásán érezni duzzadó erejét. Büszke bányászfoglalkozására. — Hűségesen dolgozunk és munkánkkal elősegítjük a szocializmus gyorsabb kiépítését. A hűségpótléknak nagyon örülünk s az eddiginél még pb b munkával kívánjuk ezt az államnak meghálálni — szólt most közbe L e nkey Béla vájár, aki a seadlovszki szakaszon dolgozik. A tervet 140 százalékra teljesíti. A bányászok már hetekkel ezelőtt is a hűségpótlékról beszéltek. Nagy dolog ez — mondogatták —, azelőtt a tőkések nemhogy segítették volna őket. de meglopták és kiuzsorázták. Leszegényedtek és cspk a föld férgeinek tekintették őket. Ma pedig, amikor maguk a dolgozók lettek életük irányítói, a bányászfoglalkozás a legmegbecsültebb munkává vált— A bányászat egész népgazdasár ik alapja — 1 mondja Gudász Gyuvájár —, a fejlődést e nélkül el sem lehetne képzelni. A múltban a munka rabjai voltunk s a bányász maga sem tudta, hogy kicsoda. S bennünket is csak a népi demokrácia szabadított fel. A Bányásznap a hála és a megtisztelés ünnepe. A hűségpótléknak bizony örülünk. Sokat fogunk ezen a pénzen vásárolni s ez még jobb munkára ösztönöz. i s megindul a szerelvény. Néhány pillanat és eltűnnek a szemünk elől — Jó szerencsét! — köszönt reám hirtelen, derűs mosollyal az arcán Jandik Jancsi. Nemrég fejezte be a bányász-iskolát. Tizenhat éves- Már vájársegéd lett belőle. Szlovák fiú. Trnaváról került ide a rozsnyói bányába. Most felügyel a bányásztanoncokra, akik kisegítő munkát végeznek. — Bánya felőr leszek! — mondja büszkén —, most az ősszel kétéves ipariskolába küld az üzem. — Tizennégy éves voltam, amikor Trnavában a fiúk magyarázták, hogy milyen az élet itt a bányában s akkor tíz barátommal elhatároztuk, hogy bányászok leszünk. Büszke vaMolnár, Fábik, Fábián Pál, Pozman élmunkás-bányászok és társaik megbeszélést tartanak, hogy mit vásároljanak majd a hűségpótlékból. Gyula bácsi, e vájárok közül a legidősebb munkás, harmincnyolc éve dolgozik a föld mélyén. Tapasztalatainak, tudásának átadásával már eddig is sok ifjú bányászt nevelt fel. Hat óra előtt a vájárok, segítőik s a többiek, akik a föld mélyén dolgoznak, már a „tramvajokba" ülnek gyok, hogy bányász lehettem! Akik azt mondják, hogy nehéz ez a munka, hazudnak, meg kell csak szokni, sokkal jobb a föld mélyén dolgozni, mint a felszínen lapátolni. Becsületes és szorgalmas bányász akarok lenni! Számunkra nincs ennél nemesebb foglalkozás és tudjuk, hogy munkánkkal hathatósan, hozzájárusebb volt a tulajdonos uralkodó érzése, az az érzés, amelyik megszédítette a hozzá hasonló parasztokatNem mintha a leggazdagabbak közé tartozott volna, de megéltek. A maga gazdája volt, ha dolgozni akart, dolgozott, akkor pihent, amikor akart. Nem úgy, mint a szövetkezetben. Ott csak akkor van egy munkanapod, ha elmégy a mezőre és dolgozol. Ha karbateszed a kezed vagy ledőlsz a hűvösbe, semmid sincs ... És Rangéi elsőnek adta be kérvényét, hogy ki akar lépni. — Ahogy akarod — mondta Milán, az elnök —, csak meg ne bánjad és vissza ne gyere. , Aztán minden gyorsan ment. Viszataadták a földet, amennyivel belépett. Rangéi abba is beleegyezett volna, ha rosszabb földet kap, csak a maga gazdája legyen. Néhányszor ugyan átvillant agyán, nem helytelen-e. amit tett •.. hiszen, ha olyan rossz lenne a közösben, a többiek is kilépnének. Miért nem bomlik fel a komarovszki szövetkezet. Mi az ez erő, amelyik összetartja? De ezek a gondolatok, amilyen gyorsan jöttek, úgy el is mentek. Feleségével előkészült, hogy újra sajátjukban dolgoznak. Egyik tehenet a szövetkezettől kapta vissza, a másikat vette. A rozsdás ekét kijavította és előkészítette a boronát is. A hajnal már a határban találta ... micsoda szenvedéllyel kezdte. Benyomta az ekét a földbe és rászólt az állatokra... de a száraz televény nem akart engedni teheneinek és a csorba ekének. Néhány métert felhasított a fekete földből, aztán megakadt valamiben és megálltak a tehenek. Rangéi dühösen rángatja az ekeszarvát, az ekevas krugrik a barázdából és mint sáros úton a szán, úgy csúszik a lovak után ... Elmúlik dél, Rangéi körülnéz a völgyben, de az asszony még sehol sem jön az ebéddel.... összeszorítja fogait és újra szántani kezd .. • — Sehogysem megy — sziszegi fogai között. Már lefelé siet az égen a nap, mire Cena néni megjön. — Adjon isten, szántóvető — köszön már messziről. — Ahogy látom, nem a legjobban megy — mondja szomorúan. — Eleget beszéltem neked Rangéi, de te mindig csak a magadét hajtottad. Rangéi kifogta a teheneket, szénát vetett eléjük, de a fáradt állatkák alig nyúltak hozzá. — Miért... — kérdezte a verejtéket letörölve homlokáról. — Ne félj, minden jóra fordul. Most még kezdők vagyunk. Minden úgy lesz, mint régen. Még ferde ugyan a barázda, fel-le ugrál, de azért megy. Érezni lehetett, hogy maga sem hisz abban, amiről beszélt. Enni kezdtek. Szinte égetett a tűző nap. Elhallgatott a mező. Fel-felröppent egy-egy madár. Aztán eltűnt a közeli sűrű erdőben. Nem könnyű a munka ebben a melegben. Akaratlanul is a szövetkezetre gondolt. Hiába próbálta elhessegetni a gondolatokat, mégis az jutott eszébe, milyen jó is lenne, ha itt lenne a szövetkezeti traktor. Milyen könnyen megy a munka ott. Ketten, hárman ott járnak a traktor körül, e többiek a vetést boronálják és a kertben, vagy máshol dolgoznak. — Minden jóra fordul! Ne szomoríts már Raso — kezdte Cena néne. — Sötétben kellett kenyeret dagasztani. Befűtöm a kemencét, ebédet főzök, este van, mire kihozom a mezőre — ... mélyet lélegzett és hozzátette: — Milyen könnyű vo4t a szövetkezetben ... csak át kellett ugrani a szomszédba, a pékhez friss kenyérért. — Már most panaszkodni kezdesz? — simogatta meg bajuszát Rangéi. — Akkor mi lesz ezután? Aztán hazajött Sztanimir is, de nem csinált botrányt, amitől Rangéi tartott. Kicsit haragudott, megmondta apjának a magáét, de komolyabb veszekedésre nem került sor. — Szégyen ez apám — mondta Sztanimir. — Nagy szégyen az emberek előtt. Cserbeninnel csoda ügyesen kiokoskodtátok... no, de hisz majd megbánjátok ... Hej, hogy a mennykő csapott volna belé. Ha Rangéi előre tudta volna, hogy ennyi baj lesz, bizony nem csiniált volna ilyen szamárságot. Uj gondok, új mérgek gyötörték. Hol van az udvarában az ének, a jókedv, mint a szövetkezetben ... szakadásig dolgozik, izzad, rendesen nem is eszik, mégis mikor visszanéz, látja, milyen kevés az eredmény. Mintha egy helyben topogna. Kilépett a szö vetkezetből, hogy akkor piheahessen, amikor akar. De tud-e pihenni? Sö tétben kel, ész nélkül rohan a mezőre és este van, mire hazaér. Rangéi sok szor hallotta, hogy arról beszéltek, hogy a szövetkezetben olyan szolga vagy, mint a földesúr birtokán ... Középre áll a hajcsár, aztán kiabál: — Gyerünk dolgozni, mert ha nem .,. De bizony ilyesmit ő nem látott ott. Este összegyűlnek az irodában, az egyik erről, a másik arról beszél, megtárgyalják a másnapi munkátMindent előre meggondolunk. Most maga sem tudja, milyen lesz a termése. Újra a szövetkezetre gondolt. Az új épületekre. Rajta felejti az ember a szemét. . ezelőtt észre sem vette... — Szépek, szépek — mondogatja — de mit ér, ha nem az enyémTud-e valaha olyat építtetni? — Ke serűen rázta meg a fejét: — Ha gyermekeink meg unokáink így fognak élni, mint én, akkor ők sem fognak ilyet építtetni soha. ... És Nikola szomszéd mindent a magáénak érez. Azt mondja: — A mi házaink... a mi Sztalinyecünk szánt ... A mi gépkocsink búg. •. Ki tudja, mikor ülhet újra gépkocsira, szántja-e valaha földjét újra traktor. Egyszerre rosszul érezte magát. Nem volt beteg, de csodálatosan elnehezedtek csontjai és a mellét kinos bánat szorongatta. Mégis igaza volt az asszonynak. — Hidd el, nagyon rosszul csináltuk — szúrta szíven Cena néne —, látod, kár volt kilépni, mondtam, hogy ne hallgass Denkóra, mondtam, hogy hagyjad, hadd dünnyögjenek a parasztok ... — Cena, te talán helyre tudnád hozni... én úgy elrontottam mindent — szólt kis szünet urán remegő hangon. — Mitől félsz... ott rendes emberek vannak. Elmégy és megmagyarázod . .. kérni fogod, hogy vegyenek vissza ... aki hibát követ el, kijavítani is legyen ereje. Raso sokáig bámult maga elé, ködös szemekkel megrázta a fejét, aztán kinyitotta a kaput és elindult a faluba... Egyetlen reménye maradt .., Milán, a szövetkezet elnöke... Fordította: P. Szűos Béla. lünk a szocializmus építéséhez. — A nyáron én is fent voltam Prágában, Gottwald elvtársnál — mondja egyszerű szavakkal — és ígéretet tettünk, hogy biztosítjuk az új bányásznemzedéket. Tavaly ebben a bá. nyában csak harmincan voltunk tanoncok, most 230-an vagyunk és az év végéig 450-en leszünk. Mindennap újabb és újabb fiúk jelentkeznek bányásznak. Magunk megyünk ki a környező falvakba toborozni és meggyőzzük a fiatalokat, hogy a bányászat már nem az, mint volt a kapita* lizmus idején, amikor csak kizsákmányolták az embert, hanem most becsületes és hősies munkává vált. öntudatos ifjú nemzedékünk har čo? lelkületéről tanúskodnak ezek a szavak. S nemcsak Jandik Jancsi, hanem még százan, ezren beszélnek így az ifjú bányászok közül, akik munkástársadalmunk bátor építői lettek. Kemény kézszorítással búcsúzunk egymástól. Gáspár János az István-telepen dolgozik. — Azelőtt bizony ilyesmi nem volt — mondja a hűségpótlékról —, akkor annyit adtak, amennyit akartak, most meg úgy keresünk, ahogy dolgozunk. Az állami bérkata'.ógus rohamosan megnövelte teljesítményünket, mert értelmét látjuk a munkának. Gáspár János több, mint 11,000 koronát kap. — Nagy örömet is okoz ez a hűségpótlék — folytatja ezután —, nemrég nősültem, vásznat, székeket és ruhát szeretnék venni. — Azelőtt meg lehetett különböztetni a bányászt a többi dolgozótól — szól közbe Gáspár József vájár •—, mert mi az utolsók között kullogtunk, le voltunk rongyolódva, de most már megváltozott minden, mi is új ruhákba öltözködünk... — Most könnyebben is dolgozunkSűrített levegő segítségével fúrunk. Azelőtt? A fúrógépet a vállunkon tartottuk s csak úgy rengett tőle az ember feje. A szívbajt is ettől kaptam ... De ez már a múlté. Ma amint a lehetőségek engedik, gépesítjük már mindenütt a bányamunkát. — Jobb munkamódszerek alkalmazára is törekszünk — folytatja Gáspár József —, a ml munkánkban is taktikának kell lenni, hogy gyorsabban haladhassunk előre. « Alsó Sajóra vonattal mentem ki. A Gömöri Vasércbányák közül az itteni bánya teljesíti a legjobban a tervet. Az «ddigi évi átlagtik 110.6 százalék. Most a délutáni váltás előtt állanak. Dovcsik András vájár, az üzem egyik legjobb élmunkása is e bányászok között várakozik. Hűségpótlékul 17.800 koronát kap. Legutóbb 166 százalékra teljesítette a tervet. Évi átlagteljesítménye pedig 142.8 százalék. — Hüségpótlékot még soha nem. kaptunk. Ezt úgy kapjuk most, mint. ha betétünk lett volna. Szükséges dolgokat veszek rajta. Kredencet, fehérneműt s a fiamnak, aki most bányásztanóncnak megy, ruhát veszek, hadd lássák, hogy bányász fial — mondja büszkén Dovcsik elvtárs szlovákul s boldogan, önérzetesen mosolyog. — A Bányásznap tiszteletére négytagú csoportunk kötelezettséget vál. lalt, hogy addig, amíg az üzem nem teljesíti az évi tervet, negyven százalékkal túlteljesítjük a nOrm&t. Kalinák Károly bányamester vállalt feletJünk védnökséget, aki segít nekünk a nehézségek kiküszöbölésében. — Már látjuk, hogy mi a különbség a mult és a jelen között. Most szabadok vagyunk és a szocializmus harcos építői lettünk. A múltban csak meg kellett hunyászkodnunk s munka közben csak lopva uzsonnázhattunk, mert ha jött a bányamester, az ennivalót el kellett dugni. Most kedvvel dolgozunk és bátran haladunk előre, nemcsak hogy elérjük a 140 százalékot, hanem túl is teljesítjük. Mind a négyünknek meg kellett érteni, hogy a munkaidőt teljesen ki k«ll használnunk, mert nemcsak magunknak, de egymásnak, az egész közösségnek dolgozunk. Petergács András vájár csoportja is hasonló kötelezettséget vállalt, mini Dovcsik elvtárs brigádja. Hüségpótlékul 12.400 koronát kap. Amikor a kapitalista rendszerről, a unitról kezdünk beszélni, csak int a kezével. — Akkor szűkösen kerestünk s nem is volt állandóan munkánk. Most megvan a munkalehetőségünk s anynyit dolgozhatunk, amennyit tudunk. Uj munkamódszereket sajátítunk el, hogy jobban dolgozhassunk. Versenyzünk! Évi átlagunk 138.5 százalékNagyon elégedett vagyok. S a hűségpótlékon érzett örömömet ki sem tudom fejezni.., Meghatottságában keresi e szót s végül ezt mondja: — Még jobban fogok dolgozni, mint azelőtt! A pelsőci Csobádi Dániel 13.000 koronát kap. Augusztusban az w ceoDovcsik András. portja lett a munkaverseny győztese 154 százalékkal. 20 éve dolgozik i bányában, mint vájár csak négy évt — Azelőtt csak időnként, szükséj szerint dolgoztattak bennünket. Egy váltásra 3.40 pengőt kaptam. Szűkösen, szegényesen éltünk- Havi keresetem 60—70 pengő volt. Most megkeresem a 8.000 koronát is. Három gyermekem van s hogy örülnek otthon mindnyájan a hűségpótléknakl Most legalább kijavíthatjuk házunkat. A dernői bányában is örömmel fogadtak. Boldogok a bányászok, hogy értékes munkájukért a népi demokrácia hüségpótlékban részesíti őket. Varga László vájár, aki most az egyik ereszkében dolgozik, 21.000 kOroria jutalomban részesül. — Nem is mertem volna ennyi pénzre gondolni! Most, hogy előre kerültem, feleségemnek varrógépet, konyhaberendezést vásárolok, a családot télire beöltöztetem, kabátokat veszünk. Mindezt a népi demokrá• ciának köszönhetjük. — De jól is dolgozunk! Az évi átlagom 148 százalék. A sztálini műszakban 200 százalékra teljesítettem a tervet. Akkor háromszor repesztettem• Máskülönben csak egyszer kellett volna, de versenyhét, él hét volt és én is többet akartam elérni, — * szocializmusért! Ulman Lajos csak tavasszal lett vájár, addig mint segédvájár dolgozott. Évi átlaga 131 százalék és hűségpótlékul 10.374 koroniát kap. — A múltban nemhogy ünnepelhettük volna a mi napunkat, a bányásznapot, de még gyűléseket sem tarthattunk. Most az ember szabadon nyilatkozhat, a magunk országában élünk. A munkánkat megbecsülik. S most a Bányásznapon nemzeti vállalataink külön üzleteket állítod tak fel a bányatelepen s ott ruhákat, rőfös-árukat vásárolhatunk. — Nagy haladás ez. Kerekes István Burkus János csoportjában dolgozik. Ö is fejti az ércet, mint a többi ezer és ezer vájár. Gudász Gyula. örül a hűségpótléknak és Ígéri, hogy a jövőben még jobban fokozza teljesítményét. Csoportjuk már elérte a 148 százalékot. — Büszkék vagyunk bányász voltunkra és büszkék vagyunk arra, hogy minden szeptember 10-én egész dolgozó társadalmunkkal együtt ünnepelhetjük a Bányásznapot, a mi napunkat• Igy beszélnek a földmélyében dolgozó munkások. Mondanivalójukkal nemcsak a maguk, hanem az összes bányászok véleményét fejezik ki: Bányász vagyok! Ki több nálam! Ez már nem jelszó, hanem komoly valóság. A gömöri hegyek közört is az új élet indult. A mult sivársága, nyomott hangulata eltűnt, s a bányászotthonokba megelégedettség és öröm költözött. A panasz és a keserűséggel teli szavak elhallgattak s a bányászok arról beszélnek, hogyan javíthatnák munkájukat a többtermelés reményében, hogy a versenyben az ő csoportjuk, az ő bányájuk legyen az első s otthon, családjaik körében, ahol valóban érezni, hogy testet ölt a szocialista valóság, a jobb lét, arról tanácskoznak, hogy a fizetésükből, most a húségpótlékból mit is vásárolhatnak. Bőven válogathatnak. Uj életet élünk! S a bányászok szebb holnapja is felvirradt! Petrőci Bálint.