Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-08 / 207. szám, péntek

A szocializmus feiépitéséneft legjobb szervezője a sajtó A szlovákiai magyar ifjú­ságnak a CSM-be való beszer­vezésénél is fon los szerepet töltött be a nyomtatott szó. Megvolt hetilapunk, az Ifjúsá­gi Szemle és a SÜV-CSM ki­adásában várjuk önálló újsá­gunk megindítását is. E tény önmagában véve ozonban igen keveset jelent. Újság csak úgy dolgozhat, úgy szervezhet jól, ha valóban tömegekre támasz­kodik. Nem, az olvasók és elő­fizetők számáról van szó, ha­nem a munkatársak széles kö­réről, a levelező káderekről­Az ifjúsági sajtónak a tagság és a központi szer­vek között szoros kapcsolatot kell létesítenie és fenntartania. Ennél is fontosabb feladata azonban abból áll, hogy hasáb­jain az egyes csoportok kicse­réljék a politikai, kulturális és szervező munka terén szerzett tapasztalataikat, hogy egymás hibáján okuljanak s elterjesz­szék a bevált módszereket. Többszörös kritika és önkri­tika szerint a mi kis lapunk e feladatát nem volt képes telje­síteni. Bizonyos, hogy egy-két szerkesztő nem kísérhette fi­gyelemmel egész Dél-Szlovákia ifjúságának sokirányú tevé­kenységét. Más lett volna a helyzet, ha sikerült volna ki­építenünk lapunk levelezőinek BÍirű hálózatát. A CSM három vezetőképző iskolájának végzettjeiben csalódtunk ebből a szempontból. Pedig a sajtóval való szoros együttmű­ködés nélkül nem végezhet elég jó munkát egyetlen funk­cionárius sem! U j reményünk a most kiképzett, közel ötszáz ifjú magyar tanító, akiknek beszámolóit máris egymásután közi; az újság. Azonban az ed­diginél jobb segítségre számí­tunk rendszeres olvasóink ré­széről is. Mert Gojnbkötő elv­társ joggal kíváncsi, vájjon a pozsonypüspöki CSM-csoport jobban vagy rosszabbul dolgo­zik-e az udvardinál s nézetünk szerint erre Lebó András elv­társ bátran megadhatná a vá­laszt. Hát Takács István elv társ Bodrogszerdahelyről nem szímolna be róla, mit végez­tek azóta, hogy a magyarbéli Bertók Júlia egy évvel ezelőtt utoljára olvasott csoportjukról az Ifjúsági Szemlében? Ám szívesen olvasnánk valamit az UjVári Sebestyén és Gyurka elvtársaktól is, mert isinerve az ottani fiatalokat, nehéz el­képzelnünk, hogy szervezetük alszik. Fleischer Aranka diós­patonyi tanítónőtől, Vincze Ilike dunaszerdahelyi tanulótól és sok más elvtársunktól a Pionír munkájáról is várunk beszámolót. S Ilkó elvtárs íz ifjú vasútépítők között hány értékes munkatársat találna A Bányásznap elé Vasárnap, szeptembet 10-fn, örömteljes ünnep le.sz minden bányakerületünkben: a Bányász­nap ünnepségei, rme vekre már hetek óta készül a bányák veze­tősége, és munkássága és Népi Demokratikus államunk minden tényezője. Ezen a napon íui tö­kéletes kifejezésre a bányász­munka őszinte és megérdemelt megbecsülése Szocialista élet­és munkafelfogásunk értelmében termelésünk és ezzel társadal­munk alapépítményét az ipari termelésünkhez szükséges nyers­anyagokat, főként az érceket és a szenet bányászaink munkája szolgáltatja. Ez a munka tehát említett felfogásunk értelmében alapvető fontosságú és nélkülöz­hetetlen. A régi kizsákmányoló és kapitalista rendszerben a bá- } nyászok munkáját nem becsül­ték kellően és fontossága sze­rint és a bányász sorsa egyálta­lában nem volt irigylésreméltó. Ezért csak kevesen mentek iga­zi hivatásérzetből erre a pályára és a bányászok többsége állandó elégedetlenségben élt. Ma ez a helyzet gyökeresen megválto­zott. Bányásznak lenni a legna­gyobb becsületet és tisztességei jelenti. Ennek megfelelően álla­munk minden lehető előnyt biz­tosít munkabér, ellátás és min­denirányú gondoskodás tekin­tetében bányászainknak. Mind­azoknak a dolgozónknak, akik a bányászmunka mellett hűséggel és szorgalommal kitartanak, nagyösszegű hűségpótlékokat is utal kí. E hűségpótlékok, ame­lyeknek összege sok millióra rúg, szintén a Bányásznapon kerülnek kiosztásra. A jövő bá­nyásznemzedék számára pedig külön bányászképzőiskolákat ál­lít fel. amelyek megfelelő befo­gadóképességüek és tárt k ipu­val várják lelkes dolgozó ifjúsá­gunk odaözönlését. Tanítóképzőnk évnyitójáról Szeptember 1 -én mindenhol megnyíltak az iskolák kapui. Apró elsosztályos fiúk, lányok özönlöttek a tiszta tantermekbe. Máshol, a magasabbfokú iskolák­ban a nyári brigádmunkán le­barnult, megedzett ifjak és lá­nyok vették birtokukba a tanter­meket és tanulószobákat. Az iskolanyitás, ez az éven­ként visszatérő ünnep,' valóban ünnep a diákság számára. Az új munka kezdete lelkesedéssel töl­ti el őket és ilyenkor erős foga­dást tesznek, hogy ezt vagy azt az osztályzatot kijavítják, avagy talán az egész bizonyítványt megváltoztatják. Ilyenkor üd­vözlik az új tanárokat, ilyenkor kötnek új barátságokat. Hazánk magyarajkú fiatalsága számára is örömünnep volt az idén az évnyitás. Hisz új iskolá­kat, új nevelőket és ezzel új éle­tet kapott ifjúságunk. A bratislavai pedagógiai gim­názium évnyitó ünnepélye volt azonban a legjelentősebb a sok­sok osztály ünnepélye között. E pedagógiai gimnáziumban ne­veljük az elkövetkezendő kor, a boldogabb jövő, a szocializmus lanítóit. Az évnyitó ünnepélyen jelen volt dolgozó népünk nevében a KSS, a ČSM, az iskolaügyi meg­bízotti hivatal, a CSEMADOK képviselői és a tanári kar mel­lett Füredi elvtárs, a magyar népköztársaság konzulja is. A ČSAA nevében Száraz elv­társ magyarnyelvű megnyitó be­szédében röviden vázolta Ifjú­sági Szövetségünk milliós tábo­rának munkáját iskolapolitikai vonalon. A tanulásról szólva pe­dig ezeket mondotta az új hall­gatóknak: ,,Nekünk, a Csehszlo­vák Ifjúsági Szövetségnek, nemcsak jogunk, de kötelessé­günk is az ifjúság nevelését elősegíteni. Ma a tanulás és a tanítás már nem az urak, de mindnyájunk ügye". — És mint leendő nevelő nemzedéket is fi­gyelmeztette a hallgatókat: „Né­hány év múlva országunk leg­drágább kincsét, gyermekeinket bízzuk majd rátok, tehát a leg­nagyobb mértékben kötelessége­tek az általános és az új mar­xista-leninista tudományok elsa­játítása." Az ünnepély után a növendé­kek osztályaikba vopilva, meg­kezdték a tanulás komoly mun­káját. Ezzel ifjúsági életünk új szakasza megnyílt. lapunknak, ha jobban körül­nézne ... írjatok, bíráljatok szigorú szemmel, de javító kritikával mindent, ami a szocializmus építésével összefügg s elsősor­ban saját munkátokról. Ne vár­játok, amíg új lapunk megin dul: már most, az Ifjúsági Szemle hasábjain csiszoljátok íráskészségteket, hogy a ma. gyar fiatalok önálló újságját kellő felkészültséggel és ta­pasztalattal támogathassátok. Konečný Károly „ÜZENET AZ ÉLŐKNEK' 1 1943 szeptember 8, Berlin. Talán épp akkor, amikor a fogház zárkáiból a rabok éneke szűrődött a csukott folyosó sö­tétjébe vagy talán akkor, amikor a Kreml órái hajnalban zúgó­bongó hangon jelezték a tova­röppenő időt, talán akkor d< b­bant utolsót Fucslk e!v:;irsui'k szíve . . / A halálba indulva is harcos­ként viselkedett és teljes joggal mondhatta azoknak, akiket el­hagyott: „Emberek! Szerettelek titeket! Legyetek éberek!" Fucsik nemcsak újságíró, ha­nem hazafi, kommunista és a szabadság hitvallója is volt. Ä jövőre gondolt és hitt m eu bt­riség jövőjében még akkor is, mikor tudla, hogy sorsa, élete a Gestapo kezében van. '•« fok­ban írt lapokon a jövő számára írta riportját. yégiizenete nekünk, a szocializmus ifjú harcosainak szól. N-Münk. a mártíroK által álmodott jövő bir­tokosai vagyunk. Fucsik üzenete tele van az ember, a szabadsá­got szerető ember iránt érzett szerelettel És e szeretet eprő tűzként él a mi szíveinkben. E szeretet ma már hatalmas láng, mely az egész világ ifjúságának szivében izzik Pervomajszkij, a szovjet író Fucsik végüzenetét olvasva ezt írja róla és azokról, akik a fasizmus legördögibb szerszámának, a Geslaponak ál­dozatai voltak: Nem érték meg a győzelmet, de haláluk milliók szemét nyitotta fel, megtanította őket a jövőbe tekinteni, felismer­ni az ellenséget és kiválasztani a barátokat. Ez a mondat Fucsik életének és irodalmi munkásságának oly értékelése, melynél jobbat talán más esztéta sem fogalmazhat. Ez a mondat jelenti azt. hogy Fucsik szivünkben él. Ez a mon­dat jelenti azt, hogy Fucsik éle­te, munkája, halála számunkra oly nevelő és formáló erő, mely segít bennünket abban a szándé­kunkban. hogy harcunkat tovább folytassuk és öntudatos harcosai legyünk a békének. Ifjúságunk Fucsik elvtárs halálára emlékez­ve, tudja, hogy az emb>:'iseg áldozatai nem voltak hiábavalóak és ameddig a Szovjetúnió és a népi demokratikjs országok t:é­keharcukat vívják — az áiloza­tok állal vágyott iövőt m'. az ifjúság építjük. Fucsik elvtárs! Te velünk rísz, te velünk építed az embenség jövőjét, a szocializmust. Hrubják Fmü.

Next

/
Oldalképek
Tartalom