Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-08 / 207. szám, péntek

I 1950 szeptember 8 mS W . Hanzlik János a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól beszél — A határt július 8-ái léptük át, — kezdi beszámolóját Hanzlik János, a Szovjetúnióban járt csehszlovákiai földművesküldöttség tagji. — A meg­lepetések egész so%a várt bennünket mindjárt a határszélen levő Csapnál Praktikus kék vonat i okádott nagy­szerű berendezéssel, „Így az'án lehet utazni, — mondogattuk társaimmal." Azt hittük, hogy ezt a vonatot külön csak a mi számunkra küldötték de, de további utazásunk folyamán meg­állapítottuk, hogy valamennyi távvo­nat ilyenek. Ezután útunk a 'eng^el határszélen vezstcft. í*t mé^ több olyan községet láttunk, ahol még ma­radi módon egyénileg gazdálkodnak. Ukrajnában azonban már minden más kép volt, Hatalmas búza, zab és cukor­répatáblák terültek el szemünK előtt. A kolhozok közötti távolság 12 —30 kilométer. Munkaerőt kevese! látni a földeken és mégis mindenüti rendesen meg vannak művelve a föl­dek. Mikor arra jártunk, éppen arat­tak. A kombájnok után a traktorok máris végzik a tarlóhántást. Moszkvába július 11-én érkeztünk. Tudtuk, hogy Moszkva gyönyörű, mégis, amikor odaértünk, nem tud­tunk szólni a csodálattól. Moszkva, a világ legtisztább városa. Itt nem is­merik a port. Az utcákat naponta hat­szor is megöntözik. A város megte­kintése közben láttuk a hatalmas, gyö­nyörű Kremlt, a Szovjetek Házát, a Vörös-teret. Mindez jelképesen a szovjet nép erejét mutatta. Július 12-e, — ez a nap örökké élni fog emlékezetünkben. A vörös és fe­kete márványból épített gyönyörű mauzóleumban láttuk a halott Lenint, az emberiség legnagyobb géniuszát és a szocialista társadalom megteremtő­jét. Ügylátszott, mintha csak alud­na ... Naponta az emberek ezrei és ezrei tódulnak erre a szent helyre, mert látni akarják azt a férfit, aki annyit tett nemzetéért és a világ dol­gozó népéért. Ezután útunk a Kaukázusba ve­zetett. Elindulásunk előtt még Bene­diktov földművelésügyi miniszter ren­dezett számunkra fogadást. A követ­kezőket mondotta: „Figyeljenekmeg mindent jól. Kívá­nom önöknek, hogy a nálunk szerzett tapasztalatokat otthon a lehető legjob­ban felhasználják. Kérem önöket, ha majd hazatérnek, csak azt mondják rólunk, amit tényleg láttak s ami tényleg van. Július 14-én érkeztünk a Kaukázus­ba. Dzsau-Dzsiksuban nagyszerű lehe­tőségek nyíltak számunkra, hogy ta­nulmányozzuk a szovjet mezőgazda­ságot, melynek alapja a földmegmü­velésének teljes kollektivizálása, ami lehetővé teszi az agrobiológiai tudo­mány összes vívmányainak felhaszná­lását. Hatalmas segítséget jelentenek a szovjet kolhozoknak az állami ku­tatóintézetek, amelyek minden kerü­letben megtalálhatók. A lubovoji kutatóintézet munkájá­ról legalább^ ennyit: Az intézetet V. R. Williams agrobiológus alapította, aki egyik megteremtője volt a füves vetésforgónak. Az intézet főleg a kö­vetkező dolgokban fejt ki tevékenysé­get: a mezők és a legelők megjavítása, a legjobb fűhere és lucernamagvak ki­termelése, kísérletek a lepkevirágú növényekkel és a takarmánykapások­kal, a takarmányfélék minőségének megjavítása és a legjobb munkamód­szerek kidolgozása a vetési eljárások­ban a kolhozok számára. Az intézet 200 hektáron végzi a kí­sérletet a legjobb fű- és heremagvak kitermelésében. Körülbelül 50 fajta ta­karmánymagvat termelnek. Nemcsak a növény földfeletti fejlődését figye­lik, hanem a gyökerek helyzetét is és fejlődését a föld alatt. Ebből a célból egy egész egyszerű, de emellett prak­tikus berendezés áll rendelkezésükre, amelynek segítségével 180 centiméter mélyen egy üvegablakon keresztül fi­gyelni tudják a gyökerek fejlődését. Keresztezéssel olyanfajta lucernát nyertek, amely a hideg vidékeken is jól bevált. A kolhozok számára a borsó és a len többfajtáját termelték ki, úgyszin­tén olyan takarmányburgonyát is, amelynek nagyon magas keményítő­tartalma van. A kutatóintézetben a takarmánynak a silózással való meg­javításával is kísérleteznek. Olyan ta­karmányfélék is vannak az intézetben, amelyekkel már a kéthetes borjúkat is lehet etetni, olyan magas a cukor­tartalmuk. Az intézet legfontosabb feladatai közé tartozik a. vetési eljárások leg­jobb módszerének megállapítása a Szovjetúnió különféle vidékein. Az in­tézet állandóan érintkezésben van a kolhozokkal, amelyekben az intézet ál­tal előkészített módszerrel dolgoznak. Meglátogattuk a koszta-ketagurov­szki traktorállomást, amelyet 1924-ben létesítettek. Az állomás a pontosan előkészített pénzügyi és munkaterv szerint szoros együttműködésben dol­gozik a kolhozokkal. A munkát az agronómok is elősegítik, akik alapos szakképzettséggel rendelkeznek. A kolhozzal kötött egész évi szerződés alapján a traktorállomás kidolgozza a munka és a pénzügyi tervet, amelybe a brigádokat is beszámítják. A kolhoz a traktorállomásnak csak a termés be­takarítása után fizet. Az elvégzett munka utáni fizetést a termés minősé­ge és mennyisége szerint állapítják meg. Ha pl. a kolhoznak egy hektáron csak 5 q gabonája terem, az állomás a talaj elkészítéséért 11 kg búzát kap és ha a termés 25—28 q. akkor 1 hek­tár megművelése után a kolhoz 132 kg búzát ad. Egy hektár megboronálásá­ért 2 kg búzát, kultiválásért 3—4 kg-t, a vetésért 8 kg-t és a cséplésért pedig a kicsépelt mennyiség 5 százalé­kát számítják. A traktoristákat a nor­mák szerint fizetik. Egy traktorbrigád 4—5 traktorból áll és minden traktor mellett két traktorista dolgozik, akik 8 óránként váltják egymást. A trak­torállomás vezetősége állandó össze­köttetésben van a brigádokkal. Be­szélgetésünk folyamán az állomás ve­zetője a következőket mondotta: — Nekünk csak az a fontos, hogy béke legyen és mi akkor a mezőgazda­ságot még magasabb fokra emeljük. Azután meglátogattuk a Kalinin-kol­hozt. A község egészen új település, amelyet az Októberi Forradalom után építettek fel. A lakosság azelőtt a hegyekben élt a legnagyobb nyomor­ban. Ma gyönyörű kolhozuk van szép, egészséges épületekkel. A kolhoz gaz­dasági alapja 1.300 hektárnyi terület, 250 darab sertés és 300 darab szarvas­marha. Ezenkívül teherautókkal is ren­delkeznek. A munkát négy brigád végzi. Minden brigádnak megvannak a maga gazdasági gépei, a saját munka­területe és a vetési eljárás terve. Min­den munkát normák szerint végeznek és a normákat kilenc kategóriába osz­tották. Az első és az utolsó kategória között két és fél munkaegység kü­lönbség van. Résztvettünk a korai burgonya fel­szedésében. Itt a norma 9 q burgonya felszedése, ami a kolhoztag számára 1 és háromnegyed munkaegységet je­lent. A kolhoztagok a normákat 150— 160 százalékra teljesítik Tavaly egy munkaegységért 7 kg búzát, 9 kg burgonyát, 5 kg zöldséget és 2 és fél rubelt kaptak. Amikor ezt összehason­lítottuk azokkal az árakkal, amelyeket a kolhoz a mostani munkateljesítmény mellett érne el, ez 35—40 rúbelre rú­gott naponta. A kolhoztagok ezenkí­vül a kiváló munkáért külön díjat is kapnak. A termésből öt-tíz százalékot kell beszolgáltatni, de ezt a mennyisé­get a kolhoz magasan túlhaladja. A takarmányfelesleget aztán magasabb áron adják el a szabadpiacon. Ezenkívül a kolhoz egyenesen a fo­gyasztóknak is eladhatja terményfe­leslegét, mert minden városban a kol­hozok számára külön bazár van. Hanzlik János így fejezte be beszá­molóját: — A szovjet nép a cár uralma alatt nyomorban élt, ma élete boldog és örömteljes. A szovjet városok, falvak és kolhozok ma virágoznak és a Szov­jetúnió nemzetei békés együttélésben folytatják építő munkájukat. A CSEMADOK bratislavai helyicso­portja értesíti tagjait, hogv Nádle pénztárnok minden csütörtökön este a Vazuv-utca 2. sz. alatti helyiségben szolgálatot tart és kéri az elmaradt tagdijak befizetését. A szovjet technika új lapot kesd a rilágteehnika történetében „A szovjet technika új lapot kezd a világtechnika történetében" írja Gleb Krzsozsanovszkij akadémikus, az Izvesztijában közölt cikkében. Az is­mert szovjet tudós rámutat arra, hogy a kujbisevi és sztálingrádi erőművek­nek hatalmas jelentősége lesz a Volga és a Káma hajózási viszonyainak meg­javításában, a vízszint felemelése és hatalmas vízgyűjtők létrehozása ré­vén. Jelentősen emelkedik ezeken a folyókon a kőolaj, gabona, fa, hal, gyümölcs, főzelékfélék, gépek és más ' termekek szállítása. Növekszik a sze­mélyhajóforgalom is. A Volga viziútja körülbelül negyvenszer nagyobb meny­nyiségű terhet köz veti! het, mint a vasútvonal. Hatalmas méreteket öl­tenek majd az öntözési és vízellátási munkák. A két erőmű 14 millió hektár föld­területe öntözését teszi lehetővé. A kujbisevi és sztálingrádi vísierőmű­vek segítségével nagyméretű villamo­sítát hajtanak végre a mezőgazdaság­ban. A két új volgai vízierőmű tízszer több villamosenergiát fog termelni, mint a forradalom előtti Oroszország összes villanyerőműve. Felülmúlják az USA olyan hatalmas erőműveit is, mint a Grand Cculee-gát és a Boulder­gát. A kujbisevi és sztálingrádi vízi­erőmű összereje sokkal felülmúlja a legnagyobb amerikai energiarendsze­rek erejét — tehát a nevvyorki, tennes­see-i, csikágói, niagara-hudsoni és bonnewillei erőműveket. A két volgai vízierőmű által termelt évi villamos­energia több, mint Olaszország összes erőművei által termelt energia, több, mint a svéd és svájci villanyerőművek összes energiája. Krzsizsanovszkij akadémikus a to­vábbiakban elmondja, hogy a világ technikája nem ismer olyan építési ütemet, mint amilyent a kujbisevi és sztálingrádi vízierőművek építésénél alkalmaznak majd. Ezeket öt év alatt fogják felépíteni. A kapitalista orszá­gokban a jelentősen kisebb és hasonlít­hatatlanul kévésbbé bonyolult mérnöki munkákat sokkal hosszabb ideig vég­zik el. A Nilus-delta gátjait 68 és alatt, a Panama-csatornát 35 év alatt a Szueziit pedig 22 év alatt építették. Az USA második legnagyobb vízierőmű­vét, a Columbia folyón már majdnem 20 éve építik, de még mindig nem dolgo­zik teljes hatásfokkal. Krzizsanovszkij akadémikus végül rámutat arra, hogy a Szovjetúnióban, —ellentétber a kapitalista államokkal, ahol a vízierőművek hatalmas hasznot jelentenek magánszemélyeknek, — az energiagazdálkodás az egész nép érdekeit szolgálja, megkönnyíti mun­ját. anyafi jólétet teremtve, felemelve a kultúrát, hozzájárul a kommunista társadalom építéséhez. „A kujbisevi és sztálingrádi vízierőművek építése a szovjet emberek békés alkotómunká­jának fényes bizoryítéka" — fejezi be cikkét Krzsizsanovszkij. A Szovjetúnió ipari vállalatai meg­kapták az első megrendeléseket a kuj­bisevi és sztálingrádi vízierőművek felszereléseire. A leningrádi Kirov Elektroszila­gyár hatalmas hidrogenerátor gyártá­sára készül. A moszkvai Transzformá­torgyár mérnökei azokat a különleges transzformátorokat szerkesztik, ame­lyek az elektromos energiát a volgai erőművektől átadják a moszkvai ipari vállalatoknak. Az erőművek nagy ha­tásfoka és a külörleges nagyfeszültsé­gű energia elvezetésére szolgáló tel­jesen újtipusú készülékeket a leningrá­di Elektroapparat-gyár készíti. Az elektromos berendezések jelentékeny részét szállítja a moszkvai Dinamo­gyár is. A szverdlovszki gépipari mun­kások hatalmas gépeket küldenek a vízierőműveknek, amelyekkel az épít­kezés nehéz testi munkáit gépesítik. Cserevko, a Szovjetúnió folyami hajózási miniszterhelyettese a kujbi­sevi és sztálingrádi vízierőművek épí­tésével kapcsolatban a TASZSZ Iroda munkatársának adott nylatkozatában elmondotta, hogy a kujbisevi erőmü­vízgyűjtőmedenséje 500 km hosz­szúságban húzódik majd. Ugyancsak hatalmas vízgyűjtőmedencét alkot az alsó Volgán a sztálingrádi erőmű gát­ja is. Uljanovszk és Kazár nogy folya­mi kikötő lesz Kazán ma 5 kilométer­re fekszik a folyótól, a kujbisevi gát felépítése után a folyó a városig ér majd el. JJtinikÍLUü^UzALnJk hfdk A Bányásznap előkészületeiről Már csak néhány nap választ el a szocialista munkástársadalom egyik legnagyobb napjától, a Bányásznap­tól. Ezt a napot nagy lelkesedéssel és készülődéssel várja az egész ór­szág népe, hogy méltó keretek közt ünnepelje meg az országépítő mun­kában oly nagy szerepet játsző ipar­ág dolgozóinak napját. A Bányász­nap ma már nemcsak a bányászok, hanem az összes dolgozók nagy ün­nepe. Kormányunk ezen a napon jut­tatja kifejezésre szeretetét a dolgo­zó nép és annak élcsapata, a bányá­szok iránt. Ma már kellőképpen ér­tékelik azt a munkát, amely nehéz­iparunkat a legfontosabb nyersanya­gokkal látja el és amely döntő fon­tosságú ötéves tervünk és a szocializ­mus építésében. A kormány a Bányásznapon a bá­nyászokat hüségpótlékkal jutalmaz­za, amelyet a munkateljesítmény szerint szabnak meg. A hüségpótlék az év minden hónapjának telesítmé­nye szerint változik. Aki a normáját 100—120 százalékra teljesítette, az fizetése 5%-át. aki 120.5—130%-ra, az 10%, aki 130.5—137%-ra, az 15%, aki 137.5—143%-ra, az 20%, aki pe­dig 143%-on felül teljesítette normá­ját, az a fizetése 25%-át kapja hü­ségdíjként. Igy az, aki a munkáját egész évben lelkiismeretesen végezte, tekintélyes összegű jutalomdíjban részesül. Kormányunknak a bányászokról való gondoskodása ékes bizonysága a kormánypolitika szociális voltának és ezt el kell ismerni azoknak a reak­ciós, maradi gondolkodású egyének­nek is. akik kerékkötői és gáncsoló! szeretnének lenni a kibontakozó új társadalmi rendnek, a szocializmus nak. Mi dolgozók megelégedéssel ío­gadjuk a kormány szociális intézke­dését és viszonzásul ígérjük, nogy munkánk termelékenységét tovább fokozzuk. Mi, a gömöri vasércbányák dolgo­zói, akik a mult hónapi tervet is ki­elégítően teljesítettük, mint az or­szág többi bányái is, szeptember 3—10-ig Gottwaldi élmunkás hetet tartunk. A mult hónapban a tervteljesftés­ben elért eredmények a következők: Rozsnyóbánya 100.1%, Sajóháza­Rudna 100.3%, Rozsnyó-Bystro 104.5 százalék. Igy a gömöri vasércbányák az augusztusi hónapra előirányzott tervet átlagosan 104.5%-ra teljesí­tették és valószínű, hogy a Gottwaldi élmunkáshéten ezt az eredményt la túlszárnyalják. Rozsnyón, az ősi bányavárosban és az üzemekben nagy előkészületek folynak a Bányásznap megünneplésé­re.' Az üzemi tanácsok külön műsort dolgoztak ki erre az alkalomra. Szentember 9-én, szombaton Rozs­nyóbányán ünnepélyes összejövetel keretében kiosztják a hüségpótlékot. Közben beszédek hangzanak el, me­lyek ismertetik a szocialista építő­munka eddigi sikereit. A gyűlés után üzemi mulatság következik. Szep­tember 10-én, vasárnap a Bányász­napon Rozsnyón a környékbeli üze­mek bevonásával hatalmas manifesz­táció lesz, amelyen Takács elvtárs intéz ünneni beszédet a Bányásznap résztvevőihez. Elvtársi üdvözlettel: Balázs Alfonz bányász Rozsnvó Uj munkahősök születtek Vágsellyén az építkezési nemzeti vállalat munkásai üzemi ünnepet tar­tottak. Másodszor osztottak ki az üzemben élmunkás igazolványokat a szocialista munka hősének. Első ízben júliusban, a vasúti pálya áldozatos munkásai közt került szétosztásra 37 élmunkás igazolvány, míg ez alka­lommal 17 új élmunkást tüntettek ki. Aki résztvett az ünnepélyes esemé­nyen, az láthatta, hogy mennyire megértették dolgozóink a jelszót: tiéd az ország, magadnak építed! Jó érzés volt kezet fogni a deres­hajú Csányi bácsival, vagy az öreg Csuba kőművesmesterrel, akiknek ar­cán, épp úgy, mint társaién ott fény­lett az elért győzelem büszke ragyo­gása. Az ünnepélyes kitüntető aktus" al­kalmából több szónoklat hangzott el, amelyek többnyire arról szóltak, hogy ha hazánkban minden ember száz százalékon felül teljesítené mun­káját vagy szocialista munkaszerző­dését, akkor sokkal hamarább fel­építenénk a szocializmust. Vannak azonban még olyan elvakult embe­rek, akik hazánkban is az amerikai imperialisták zsoldjába szegődtek és mindent elkövetnek, hogy meglassít­sák építési folyamatunkat, szabotál­ják az alkatrészek, a nyersanyagok, sőt sokszor a kész áru szállítását ia. Ezért minden munkaszakaszon foko­zott éberségre van szükség és Široký elvtárs szavainak értelmében gyor­sabban, bátrabban kell hozzáfogni hazánkban a szocializmus felépítésé­hez. A beszédek elhangzása után a mun­kások elhatározták, hogy 1950 szep­tember 11—16-ig koreai munkahetet rendeznek a világbéke védelmére. Ezen a héten az építkezési nemzeti' vállalat sellyei dolgozói igyekeznek túllépni összes eddig elért munkasi­kereiket. Mivel Csehország egyes építkezé­seinél munkaerőhiány mutatkozik, többen jelentkeztek üzemeinkből há­romhavi kisegítő munkára. Jelent­keztek vízvezeték és villanyszerelői tanfolyamra is és általában elhatá­rozták, hogy tanonctoborzási akciót indítanak. Az ünnepély Gottwald és Široký elvtársak lelkes éltetésével és az Internacionálé eléneklésével ért véget. Ifj. Mandák József járási SzKP titkár, Vágsellye. A dolgozókért síkraszálló vezetőkre van szükség Mint a csehszlovák építőipar ér­sekújvári levelezője ez alkalommal nem termelésünk eredményéről és üzemünk munkafolyamatáról írok, hanem egy sérelmünket hozom nyil­vánosságra. Kritika és önkritika nél­kül a szocializmust nem tudjuk a maga valójában felépíteni. Szociális kormányzatunk megadta nekünk a jogot arra, hogy kritikát gyakorol­junk azokon az elvtársakon, akik ar­ra rászolgáltak. Elvárjuk, hogy ezek az elvtársak a kritikára válaszolja­nak és igyekezzenek orvosolni az el­követett hibát, vagyis megfelelő ön­kritikát gyakoroljanak. Mi, üzemünk munkásai, elhatá­roztuk, hogy a Koerában harcoló elv. társak megsegítésére ledolgozunk két önkéntes munkaórát. Ezenkívül el­határoztuk, hogy manifesztációs fut­ballmérközést rendezünk, amelynek tiszta jövedelmét a koreai harcosok támogatására ajánljuk fel. Hogy a futballmérkőzést a lakosság minél szélesebb rétegének tudomására hoz­zuk, üzemünk vezetősége felkereste városunk vezető hivatalnokát, Máté elvtársat és megkérte, hogy a város hangszóróján keresztül értesítse a lakosságot. Máté alvtárs válasza meglepő és egyben felháborító volt, Röviden kijelentette, hogy ilyen cse­kélységekkel ne zavarjuk. Mi munkások értékelni tudjuk a koreai szabadságharcosok támogatá­sának jelentőségét, hisz ez a harc minden öntudatos nép harca nemze­tiségre való tekintet nélkül. Akinek a világbéke ügyének támogatása ki­csiség, aki ilyen kijelentéseket tesz, annak önkritikával be kell látnia, hogy nem viselkedett párttaghoz és vezető állásához méltóan. Mi munkások kormányunkat min­den erőnkkel támogatni akarjuk és elvárjuk, hogy népi közigazgatásunk vezetői célkitűzéseinknek megfele­lően járjanak el. Nekiljik csak ve­lünk együtt dolgozó és a világ ösz­szes dolgozóiért síkraszálló vezetők­re van szükségünk. Pathó RezsfF építőipari mnukás, Érsekújvár ÜJ SZO, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8. sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347-16. kiadóhivatal 262-77. Fő­és felelösszerkesztö: Eőrincz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bra­tislava n Nvomia és kladla a Prav­dá Nemzeti Vállalat Bratislava. Kéz­iratokat nem adunk vissza Előfize­tés 1 évre 540 % évre 270.—, >4 évre 135 1 hónapra 45.— Kčs. A hetilap (csütörtöki szám) előfize­tése 1 évre 150.—, % évre 75.—, % évre 40.— Kčs. A KÉPES­KÖNYV előfizetése egy évre NÉP­.NAPTAR-ral együtt 120 Kčs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom