Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-08 / 207. szám, péntek

A tanuló ifjúsághoz Kedves ifjú barátaim! Itt a szeptember elseje, új tanévünk kezdete. Üjra meg­nyílnak az iskolák kapuj, hogy tanulóifjúságunk újra elfoglal­ja helyét a padsorokban, új erővei felkészülve a nagy munkához, a tanuláshoz. Drága barátaim, ma nagy történelmi időket élünk s új hazánkban, népi demokratikus rendszerünkben a dicső Kom­munista Párt s szeretett elnö­künk, Gottwald elvtárs vezeté­sével megadatott nektek a sze­rencsécs alkalom, hogy a szel­lemi munka útjára léphettek, hogy szellemileg is jó harcos katonái legyetek . hazánknak. Ezért a nagy megtisztelteté­sért otyan nagy felelősség is hárul reátok az iskolában mint amilyen nagy odaadó munkát végzünk mi fizikai munkások bármilyen munka terén. Amikor ezen a nevezetes na­pon elfoglaljátok helyeteket az iskolákban, mindnyájatoknak tudatában kell lennetek, mi­lyen nagy veszély fenyegeti a világ békeszerető népeit. A vi­lág minden részében milliók és milliók írták alá a béke­íveket. A haladó emberség kinyilvánította békeakaratát. Ezekben a sorokban menete­lünk mi is, csehszlovák dolgo­zók, miközben az amerikai há­borús uszítók a belsö reakciós elemekkel igyekeznek éket verni sorainkba, megkísérlik ezt az iskolákban az üzemek­ben és a falvakon is. Ezért nekünk dolgozóknak, még az • jfjú tanulóknak is, nagy éber­ségre van szükségünk minden vonalon, meg kell kétszerez­nünk munkánkat, múnkaver­sennyel, többtermeléssel kell válaszolnunk a reakciónak. Kedves ifjú barátaim én mint egyszerű munkás csak egyszerű szavakkal szólok hoz­zátok. Jelszavatok legyen: Ta­nulni, tanulni, tanulni, hogy minél hamarabb és minél ma­gasabb tudással kerüljetek ki közénk. Mi várunk benneteket és minden bizalmunk az eljö­vendő jfjú generációé. Csak közös testvéri összefogással tehetjük boldogabbá népünket és szebbé hazánkat. Éljen az egész világ haladó ifjúsága, a Szovjetunió vezet­te béketábor és annak nagy vezére: Sztálin elvtárs. Jávorka István, Švamberk. Ifjú hősök életéből Még 1932 tavaszón történt, hogy néhányszáz komszomo­lista szállt partra az Amur fo­lyó partján fekvő Permszkoje falucska mellett. Néhányszáz lépésnyire a településtől már az áthatolhatatlan tajga (ős­erdő) kezdődött. Az ifjúság megkezdte ez építkezést. Min­denekelőtt az építkezés helyét kellett megtisztítani. Megta­nulták, hogyan kell fát dönte­ni, hogyan kell köszörülni a fűrészt ós a fejszét. Az első pillanattól kezdve az építők egész életét a verseny szelle­me hatotta át. Pedig óriási nehézségekkel kelllett megküzdeniök, hogy céljukat elérjék és várost épít­senek a tajga szélén. Gyakran előfordult, hogy térdig sárban dolgoztak. A moszkitók egész felhői támadták meg őket és a frissen vágott fák között kí­gyók kúsztak. A kitartás és lelkesedés azonban legyőzte az akadályokat- Közben mindig újabb és újabb komszomolisták érkeztek az Amur-parti új vá­ros építésére. Ezek a szovjet haza különféle Komszomol­szervezeteinek küldöttei vol­tak. Az építkezés gyors ütemben haladt előre. Hamarosan dol­gozni kezdett a fűrésztelep, majd az elektromos erőmű, ké­sőbb a cement és téglagyár. Két év múlva a sűrű dzsunge­len és ingoványokon keresztül már vasút vezetett a város­hoz. . . Felépült a város. A gyárak, a hataimas hajóépítő csarnok büszkén álltak mar ekkor. Az tán megnyíltak a klubok, a mo­zik, az iskolák, a gyermekott­honok, az étkezők és a kórhá­zak. A hatalmas sportstádion pompásan fehérlett. Magasan az Amúr vize fölé emelkedett a vízi sportklub ugrótornya. És a következő tavaszon kizöl­dültek a veteményeskertek is. Ekkor azok az őslakók, akiket a Komszomol elsőnek vezé­nyelt ide, ezt a pontot a tér­képen Komszomolszknak ne­vezték el. Ez a korszak volt a Komszo­mol történetének egyik legdi­csőbb fejezete. De a távoike­leti hatalmas ipari központ­nak, Komszomolszk városának felépítése nemcsak egyszerű építkezés volt, hanem oly is­kolája a szovjet ifjúságnak, ahol azok a káderek, azok a vezetők nőttek fel, akik már uralkodtak a technika felett és akik az iparosítást még gyorsabb tempóban folytatták tovább. De a munka hősiességének gyönyörű példáját mutatták a E>onyec-medence komszomolis­tái is. Ök a bányászatban való­sították meg a technikai forra­dalmat. A fejtőgépek, villany­mozdonyok vezetői, a szállító hevederek technikusai, az ifjú komszomolisták voltak a Do­nyec-medence iparosításának első harcosai. A moszkvai metro építésé­ben több, mint 13 ezer kom­szomolista vett részt. Ezek az ifjak soha nem dolgoztak üze­mekben, bányákban és fogal­muk sem volt arról, hogyan kell bánni a különféle bonyo­lult gépekkel. Azonban az a nevelés, amit a Komszomolban kaptak, segítségükre volt eb­ben is: hamarosan elsajátító; ták a technikát és csodákat müveitek vele. Az építés be­fejezése után Sztálin elvtárs javaslatára a Moszkvai Kouv sízomol szervezet megkapta a Lenin-rendet. Mindezek az adatok ékesszó­lóan bizonyítják, hogy a szov jeí ifjúság szerepe a szovjet haza építő munkájában meny­nyire megnőtt. A Komszomol előtt az a hatalmas feladat alít, hogy az ifjúságot rane velje az öntudatos munkára, bevonja a szocialista munka versenybe és megtanítsa kom­m jnista rrócra dolgozni, ÉS e feladatot teljesítette is. A Párt vezetése alatt a Kom­szcmol a szovjet ifjúság SOK­ni'lliós szr-iveze'.évé növeke­dett és a &zov;>t fiatalok Doii­ttkaj és gazdasági iskolá i í vá fejlődött. A Komszomolból ren geteg pií'tmunk&s, tudós, tech­nikus, író és művész került ki. Csak a legutóbbi néhány év alatt több, mint tízmillió olyan ifjút és leányt nevelt a Kom­szomol, akik elsajátították a politikai és szervezési munka módszereit. Maxim Gorkij, az ifjúság nagy tanítómestere és barátja ez időben, vagyis a Komszo mol által indított iparosítás idején büszkén beszélt a fia" talok hősi munkájáról, az új szellemű fiatalok nevelétéről. Mikor pedig az ifjúság lendü­lete az egész szovjet nép al­kotó munkájává erősödött, egyik cikkében ezt írta: ,.Az' hiszem, hogy sehol a világon és soha a történelemben ilyen mértékben a munka még nem mutatta meg mesebeli erejét, embereket és életet átalakító képességét, mint ahogy ezt napjainkban nálunk, a munká­sok és parasztok országában megmutatta." A Párt és Sztálin elvtárs szavára a szovjet ifjúság fel­építette a szocialista ipar ko­losszusait, városokat épített a tajgán, meghódította a Sarkvi­déket, elsajátította az ipar és. mezőgazdaság új technikáját, a bátorság és hősiesség csodáit művelte a Nagy Honvédő Há­ború csataterein. Most pedig minden erejét annak szenteli, hogy megvalósítsa a hatalmas történelmi feladatot — felépít­se a kommunizmust a Szovjet­únióban. Iskoláztatásunkról Azok az elvtársak, elvtárs­nők, akik központi iskolázá­sunkra eddig jelentkeztek, a napokban postán megkapják behívójukat és az 50 száza­lékos utazásra jogosító vas­úti utalványt. Az iskola šaš­tinban, a ČSM központi isko­lájában lesz. A tanfolyam megnyitásának napja: szep­tember 17. Kérjük tehát a jelentkezőket, hogy behívó­jukat megkapva, készüljenek tlő az iskolázásra és ' ké­sőbb a megnyitás napján je­lenjenek meg. A vasúti költ­ségeket az iskola vezetősége visszatéríti. Felhivjug ifjúságunk II­gyclmét arra, hogy politikai iskolázásunkat tovább fogjuk folytatni és októberben két hasonló tanfolyamot rende­zünk. November hónapban pedig megkezdjük hathetes politikai iskolázásunkat. ' Ezekre a tanfolyamokra if­júságunk jelentkezését vár­juk. A tanfolyamok ingyene­sek. Az oda- és visszautazás költségeit a Központi Bizoit­ság fedezi. A jelentkezéseket a helyi ČSM vagy a Párt ajánlásával minél előbb küld­jétek be a következő címre: SOV-ČSM magyar osztálya, Bratislava, Jelenia 2. Dren^č elvtársnö versenykihívása A pedagógiai tanfolyamon új ember lett belőlem. Még ott, Bratislavában elhatároz­tam, hogy hazaérkezésem után azonnal, minden erőmmel be­kapcsolódom a szocializmus megvalósításáért folyó mun­kába. Tudom, hogy ez a mun­ka különösen falun nehéz és felelősségteljes, de a tanfolyar mon szerzett tudásom és ta­pasztalatom segítségemre lesz. Az elvtársi közösség, amelyben hetekig éltem, felszabadította bennem azt a fiatalos lelkese­dést és lendületet, amivel min­den akadályt le kell győznöm. Ügy fogom meghálálni a mun­kásosztály bizalmát, amelyet belémhelyezett, amikor lehető­séget adott a tanulásra, hogy minden erőmmel segítek győ­zelemre vinni a szocailizmust hazánkban. A dolgozók közös ügyének sikeréért a CSM és az iskola keretén belül kifejtendő szer­vez" és nevelőmunkában szo­cialista versenyre hivom ki Földes Lívia elvtársnőt, aki a pedagógiai tanfolyam legtö­rekvőbb tanulói közé tartozott. Meggyőződésem, hogy már az Ifjúsági Szemle jövöhetl szá­mában olvasni fogom Földes elvtársnö válaszát, sőt, a tan­folyam többi hallgatójának csatlakozását is. Drenkó Margit, Kunová-Teplica.

Next

/
Oldalképek
Tartalom