Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-01 / 201. szám, péntek

1950 szeptember 2 - U J sin — L Míg a 2654 méter magas Lomnici csúcs és a körülötte emelkedő he­gyek nagyszerű látványa változatlan pompájában s évezredes ősi szépsé­gében és rendjében tárul fel, lejjebb, Tátralomnicon az emberi dolgok új rendjének és összhangjának tanuja az, aki figyelmesen körülnézett az itt pihenő dolgozók, a hegy; túrákra in­duló vagy kirándulásokról visszatérő turisták, a vid'ám ifjúsági csoportok, a kedves elevenségű pionírok vál­tozatosan hulLmzó sokaságán. Mi ez az új rend és szépség, amely itt, a Lomnici csúcs lábánál, a ten­ger színe felett 850 méternyi magas­ságban lépten-nyomon megmutatko­zik? Hallunk róla, hogy az ember átalakítja a természetet, így folya­mokat új mederbe és új irányba terel azáltal, hogy az atomerőt út­ban álló hegyek elmozdítására hasz­nálja — már ott, ahol erre szükség van. A Tátrát azonban helyéről el­mozdítani, fűszeres lehelletű őserdőt vadon létükre is parkszerű völgyeit, amelyen például a tátralomnici, megbolygatni felesleges. De itt is vár munka az emberre, e mának új tár­sadalmat építő emberére: kivételes fekvésű, jótékony kozmikus sugár­zásnak pazarul kitett táj rekreáló és gyógyító erőit minél több dolgozó számára hozzáférhetővé, a tátrai üdü­lést kevesek kiváltságából sokak közkincsévé tenni, minden kapita­läsztĺkus vonatkozásitól és valutáris feltételtől mentesíteni. E munka megvalósítása, e nagy feladat elvégzése amint a Magas Tátra látogatottsága mutatja, folya­matban van. Hogy Lomnic és az egész Tátra­vidék a dolgozók fizikai erejének edzéshez, munka- és életkedvük fokozásához, sőt egy a Tátra kris­tályos légköréhez hasonló — tiszta ' társadalmi és világatmoszféra ; megteremtéséhez is hozzájárul, j azért jut eszünkbe, mert en- ; nek az üdülőhelynek legszebb és legmodernebb üdülőházában, a Moravában együtt ülünk és beszélgetünk Oszwald Antal vasesz­tergályos elvtárssal, aki budapesti dolgozó s vezetője annak a 95 tagú csoportnak, melyet a ROH vendége­ként két heti üdülésre a Moravában helyeztek el. Álljunk meg egy pillanatra e lény­nél és — mert nagyon érdemes — gondolkodjunk el kissé felette A Moravát, ezt az üdülőpalotát, a ha­sonló nevű biztosító társaság építet­te Tátralomnicon mintegy tizenkét év Lőtt. Ha talán ügyfeleinek is akart vele kedvezni, üzleti vállalkozás volt s fizikai munkás 1945 előtt nem volt abban a helyzetben, hogy ide térjen be szállásra és ellátásra. Ebben a te­— UJSZ0 Magyar dolgozók üdülnek tátrai levegőn és magaslati napfényben kintetben a Morava nem állt egye­dül Munkás vagy kisjövedelmű hi­vatalnok turistaként ugyan bejárhat­ta a Tátrát, de a legkényelmesebb sziállok 1918 előtt az akkori magyar társadalom részint feudális, részint kapitalista, úgynevezett úri rétegé­nek, később a csehszlovák kapitaliz­mus idején megfelelő jövedelmű egyeseknek voltak fenntartva. Már maga az a tény. hogy ma a Morava kizárólag a csehszlovák dol­gozók rendelkezésére áll, a társada­lom strukturális és hatalmi viszo­nyainak gyökeres változását mutat­ja- De ez nem minden Vegyük hoz­zá, hogy a csehszlovák dolgozók Tátralomnic legmodernebb, legké­nyelmesebb és legszebb üdülő intéz­ményében a férőhelyeknek körülbe­belül a felét egész nyár idejére ma­gyarországi dolgozóknak mint ven­dégeknek engedték át. Kobulnický Andrástól, a Morava kultúrreferen­sétöl nyert információ szerint ezen a nyáron összesen mintegy 450 ma­gyar munkás üdült 80—95 személy­től álló csoportokban a Moravrban, ami — egy-egy csoport üdülési ide­jét két hétnek számítva — azt je­lenti, hogy immár az ötödik magyar csoport üdül Tátralomnicon. Az itt időző 95 dolgozó mind él­munkás meg újitó és észszerűsítő sztahanovista Húsz nő van közöt­tük. A csoportvezető Oszwald elvtárs elmondja, hogy a férfiak között van 10 bányász Tatáról, 0zdról, Dorog­ról és Pécsről, vannak mozdonyve­zetők és mozdonyfűtők, a csepeli Rákösd Mátyás müvekből különféle szakmunkások (hegesztő, villanysze­relő, marós, esztergályos, öntő. ko­vács stb.), azionkívül képviselve van­nak a következő szakmák: a nyom­da-, a kőműves-, a szabó-, a cipész­ipar Hoztak üdülésre továbbá kubi­kost, fürdőst, textilmunkásokat, asz­talost, tanítót, iskolavezetőt, mérnö­köt művezetőt és tisztviselőt. A nők között van tanítónő, tisztviselőnő, hegesztő és háztartási alkalmazott. A magyar dolgozók számára mun­kájuk volt az a valuta, mely lehető­vé tette nekik az üdülést Szlovákiá­ban Teljesítménýeik alapján az egyes magyarországi üzemek dolgozói ajánlották a legméltóbbakat az ille­tő szakszervezeteknek üdülésre s a szakszervezetek ajánlása alapján a magyarországi Szakszervezeti Tanács állította össze a Tátralomnicra irá­nyított csoportokat. A magyar csoport valamennyi tag­jának nevében Oszwald elvtárs, hogy a csehszlovák dolgozó-testvérek sze­retetteljes figyelemmel vannak irán­tuk és minden elképzelhetőt meg­tesznek az üdülésük kellemessé té­telére. Hogy a lakás a leghigiéniku­sabb és az ellátás a minőség és mennyiség tekintetében a legjobb, azt szinte felesleges hangsúlyozni. Az üdülés azonban nemcsak vegeta­tív jellegű, hanem van kultúrális és erkölcsi oldala. A magyar dolgozók sétán, kirándu­láson, étkezésnél, este szlovák mun­kástestvéreikkel vannak együtt. Csentes Józsefné budapesti általános iskolai tanítónő, aki most jár először életében Csehszlovákiában, lelkese­déssel beszél arról, hogy az itt üdülő csehszlovák dolgozók megérkezésük­kor virággal hadmozták el a csoport tagjait, segítettek poggyászaikai vin­ni s az első találkozáskor minden szívet megnyertek. Soha sem hittem volna, hogy a szocializmuson keresztül így meg tud­. — A „NYAR" képeskönyvben közölt II. keresztszórejtvény pályázatra újab­ban a következőktől érkeztek be ki­adóhivatalunkhoz helyes megfejtések: Barthalos József Nagyfödémes, Weit­zen Ottó Kassa, Asztalos Ferenc VCe­lince. Virág Sarolta Losonc, Szabó Já­nos Vrútky, Vizy László Szene, Dr. Svicer Pálné Ôgvalla, Luzsicza József­né Érsekújvár, Nagy Ernő Trebusice, Solcán Agnes Nagymegyer, Pán Imre Farkasd, Budlnszky Ernő Nesvady, Zsember Teréz Opatova, Kocsis Fe­renc Surány (2 szelv.), pumán Ernő Diószeg, Kocsis József Rimaszombat, Namesanszky Karol Turček, Bódy Sándor Opatova (2 szelvénnyel), Krist Jenő Sp. N. Ves, Kozár Istvánné Kassa, Havrilova Magdaléna Király­helmec, Tauber Zlata Bratislava, De­mecs István Bolkovce (3 szelvénnyel), Kovács Péter Rastice, Kovács György Rastice, ifj. Veres Vince Nirovce, Hreha Ferenc Kassa, Tőzsér Arpád Petrovce, özv. Herceg Péterné Kassa, Kiss Sándor Szentmihályfa, Sipka Má­ria Párkány (2 szelvénnyel), Hrotko Erzsébet Taksony, Matzon Ödön Bra­tislava, Morvay Jenő Sala, Pőcz Gyu­láné Rastice (2 szelvénnyel), özv. Szerdahelyi Béláné Sala, Csiba Sándor Mliečno, Derkayova Júlia Bratislava, Mihályková Livia Bratislava, Nagy Arpád Svodov (2 szelvénnyel). Mészá­ros Lajos Negyed (4 szelvénnyel), Kulcsár Lajos Slanec, Fedor Heinrich Svit (2 szelvénnyel), Kois Tibor Kas­sa, Fosner Michal Kassa, Lisorsky József Mokranca, Vince Vilmos K. Basta, Kovács Vilmosné Velika n. Ipl, Szabados Gábor V. Zlievce, Tary Zol­tán Losonc, Sebák B?ía Strekov, Me­lisek Sándor Bor u Tachova (3 szel­vénnyel), Lengyel Ružena Bratislava, Sidó Aurel Bratislava, Vystavel Eugen Szene, Vozaryk M. M. Blahovo, Alföl­dy Viola M. Blahovo, Erbán Jolán Bra­tislava, ifj. Fábri Ferenc Rozsnyó, Eke Júlia Bratislava, Jarosek József Bra­tislava, Wellesz Ödönné Rimaszombat (7 szelvénnyel), Szigeti Péter Bratisla­va (2 szelvénnyel), Nagyfalussy Ist­ván Érsekújvár (2 szelvénnyel), ifj. Plachy Imre Perbete, Hoffman András Érsekújvár, Sičová Jolán Praha, Kő­szegi Károlyné Ipolyság, Petrovics Mi­hály Nagymihály, Hőfer František Lo­sonc (9 szelvénnyel), Csenkey Károly Rastice (7 szelvénnyel), Alló Ferenc Hollce, Schmidek Ferenc ÓgvMh (2 szelvénnyel), Wanák Irén Sala, Csata Ilona Kamenica, Jakab Gyula N. Po­koradz, Vilcsek József Csakanovce (2 szelvénnyel), Juhász Gyula Nyitra, Gajdosik Jenő Léva, Varga Ferdinánd Losonc, Bajkay Tihamér Zsellz, Schuster Gizella Nyitra, Piacskova Hedvig Hava, Grafel Lajos Holice. A megfejtések beküldésének végső határideje 1950 augusztus 31. Az ezen Időpont után beérkező megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetijük tekintet­be. A sorsolást 1950 szeptember 12-én délután 16 órakor tartjuk meg kiadó­hivatalunk helyiségében (Jesenskeho 8. sz.) a Pénzügyi Megbízotti Hivatal kiküldöttjének és az érdeklődő közön­ségnek jelenlétében. A pályázat felté­teleit a „NYAR" képeskönyv 119. ol­dalán közöltük. — Akik beküldött megfejtésükhöz pályázati szelvényt nem csatoltak, küldjék azt be pótlólag, mert különben a sorsolásban nem ve­hetnek részt. A kiadóhivatal. BORISZ POLEVOJ: EGY SZTÁLINGRÁDI MUNKÁS Fordította: Rajna Béla. 15 Kiadta az utasítást a brigádnak hogy azonnal kezdjék meg a követ­kező adagolás előkészítését, ö maga pedig ezalatt a kemence boltozatát vizsgálta meg. De altkor már ott volt a kemencénél Zor n és az üzem főnöke, szájában az elmaradhatat­lan pipával, valamint a műszakve­zető mester. A rekorddöntés híre már elterjedt"az üzemben, és az em­berek kétkedéssel, kötekedően vizs­gálgatták a kemence boltozatát. Mindenáron meg akartak győződni arról, vájjon a hihetetlenül nagy eredmény nem ártott-e a kemencé­nek. Hát nem ártott, minden a legtel­jesebb rendben volt Az üzemfönök ekkor lelkesen csillogó szemét Ka­zimovra vetette. Még a p pát is ki­vette szájából Játszott hogy vala­mit mondani szeretett volna, de szó nem jött ki a száján. Csak melegen átölelte a férfit. Amikor a műszak befejeződött, már nagyban folyt a kemencében a következő öntés anyagának olvasz­tása, Kazimov nem is emlékezett rá, hogyan is adta át a kemencét a vál­tás személyzetének. Búcsúzóul meg­rázta a váltóbrigád veizetőjének ke­zét és lassú, határozatlan léptekkel elindult, kezében lóbálva nedves in­gét. a zuhanyozó felé. Nem érzett fáradtságot arról ís megfeledkezett, hogy ruhája teljesen átnedvesedett, de még a barátai lelkes és csodál­kozó tekintetét sem vette észre, amint végighaladt az üzemen. Még mindig nem hagyott aíább benne az a csodálatos érzés, az erő­nek az a nagyszerű megfeszítése, amely arra kényszerítette agyát, hogy még gyorsabban, a lehető leg­pontosabban dolgozzék az olvasztás ideje alatt amely vidáman dobog­tatta a szivét és boldogan mozgat­ta minden egyes izmát. Kazimov a zuhany alá állt és jéghideg vizet eresztett a testére. Kacagott, tán­colt a zuhany alatt és zajosan csap­kodta nedves testét. Sokáig állt a zuhanyból alázúduló hideg vízsuga­rak alatt, egészen addig, amíg za­jongva be nem rohantak brigádjá­nak Ifjú tagjai. Pantyelej Petrov cs, odakint van az igazgató, a gyárj pártbizott­ság titkára, az üzemi bizottság el­nöke — az egész tábornoki kar. Ma­gát várják. Az újságtól is eljöttek a fényképész nagy izgalmában majd­nem összetörte a gépét — kiáltoz­ták a gyerekek egyszerre, szinte túl akarták kiáltani egymás hang­ját. A Kazimov-brigád ifjai ruhástól rohantak be a zuhanyozóba. Cs zma -volt a lábukon, ami pedig a .legszi­gorúbban tilos volt. Az öreg fürdő­mester majd elájult ettől a szent­ségtöréstől és erényesen tuszkolta a fiúkat kifelé: Szégyentelenek, itt tisztálkod­nak az emberek, tj ped g munkaru­hában. csizmában törtök be. Mars kifelé! — Bácsikám, mit nekünk most a tisztálkodás? Itt világrekordról van szó. Érted? — kiáltozák a fiúk és m ndenáron oda akartak Jutnj ah­hoz a zuhanyhoz amely alatt Kazi­mlov állt. — Adok én nektek világrekordot. Hát semmi becsületérzéstek sincs? Kifelé! — ugrott feléjük az öreg és vadul csapkodni kezdett a kezé­ben levő háncsseprövel. — Várják odakint! kiáltotta még a küszöbről a segédolvasztár, de a következő pillanatban már ki­ugrott a fürdőből, helyesebbnek tar­totta, ha visszavonul a túlerői en levő. jól felfegyverzett ellenfél elől. Kazimov beszaladt az öltözőbe. Szeretett volna egyedül maradni •legalább addig, amíg meg nem nyugszik amíg le nem higgad a nyugtalan izgatott vére. Nem s ke­rült, várták. Gyorsan felöltözött. A műhely végében, a kemence mellett egész embersereg várt rá. Itt álltak a szomszédos kemencék olvasztárjai, akik még nem vetették ]e munka­ruhájukat és a következő váltás bri­gádjának ragjai, no meg s 0k isme­retlen ember Valamennyiük közül kiemelkedett a gyár igazgatójának hatalmas alakja. Most is, mint műi­dig divatos ruhában, keménygailé­ros ingben és fehérbetétes cipőben volt és így még jobban kitűnt a kor­mos-füstös üzemben áldó munkaru­hás dolgozók közül. Valaki felkiáltott: — Kazimov! Minden szem a közeledő olvasztár felé fordult. Az igazgató Kazimov­hoz lépett, széttárta nagy, puha kar­ját — Gratulálok, Pantyelej Petro­vics! Az egész gyár nevében gratu­lálok — mondotta és karjának egy mozdulatával rámutatott a gyári párttitkárra az üzemi b zottság el­nökére és a többi ismeretlen ember­re. Azután csengő hangon folytatta: Éppen most meséltem el nekik, hogy nekem támadt akkor, amjkor én az irodában akartam elhelyezni. Hirtelen valami fény lobbant. A vakítóan fehér fény meg'jesztette az embereket úgy, hogy önkénytelenül is összerezzentek. A fényképész okozta ezt a meglepetést, aki fel­mászott a darura és onnan fényké­pezte Je az egész csoportot. — Mindenkit a maga helyére — jegyezte meg Kazimov válaszként a gyárigazgató szavaira. A következő percben azonban már azon törte a fejét, hogyan lehetne innen mihama­rább kereketoldani. Az emberek pe­d g körülfogták egyre szorosabbra zárult a kör. Kazimovnak egymás után kel'lett megszorítania a feléje nyúló kezeket, amelyekről azt sem tudta, tulajdonképpen kihez tartoz­nak és válaszolnia kellett a gratu­lációkra. Amikor azután végül ritkulni kezdett a tömeg odaférkőzött hozzá a segédje. Szó nélkül megragadta Kazimov karját és odac pelte őt a versenytáblához, amelytől pedig né­hány hónappal ezelőtt még annyira félt az olvasztár Az első sorban ez állt: »Sumil 0v V. I. — 5 óra 32 perc. c — Alatta pedig a kövér lány gondos írásává'!: * Kazimov P. P. — 5 óra 1 perc.« Azután egyenletes, kerek betűkkel még egy szó: »Re­kord* és mellette három vastag •felkiáltójel. Kazinv>v még akkor ért oda ami­kor a lány éppen felírta nevét a táblára. Látta, hogy elgondolkodott mielőtt a rekord szót felírta volna. A leány megfordu.lt és szembetalál­ta magát Kazimowai: — Gratulálok, Pantyelej Petrovics — szóialt meg éneklő, nagyon vé­kony hangon. Ez a hang éles ellen­tétben állt hatalmas erős alakjával. Ez az eredmény valóban megérde­melte a három felkiáltójelet. — No, ma alaposan helybenhagy­tuk Valogyka Sumilovot! Tudom, megdühödik, ha meghallja, — kia­bált a segédolvasztár és szinte tán­colt örömében. Mit bolondulsz! — dörrent rá váratlanul nagyon barátságtalanul Kazimov és ebben a percben érezte, hogy m nden eddigi öröme elszáll. A segédolvasztárt nem lehetett azonban egyszerűen lehiggasztani. Féktelen örömében kiáltozni kez­dett a következő váltás munkásai felé és odacipelte őket a verseny­táblához. t — Idenézzetek gyerekek, ez ám a munka! Itt tanulhattok! Ti meg folyton csak Sumilovról kiabáltok. N 0 nézd csak Sum lov . . . A film­csillag . .. Tudjátok, micsoda ez a Valogyka Sumilov a mi Pantyelej Petr 0vicsunkhoz képest? Fúj, kö­lyökkutya ! — Elhallgatsz, te kelekótya! _ kiáltott Kazimov dühösen. Felkapott egy botot és egyáltalán nem tréfás mozdulatokká'! suhogtatta a segédje felé. De nyomban észhezkapott, messzire eldobta a botot és kisie­tett az üzemből. Boldog hangulata egyszerre telje­sen elromlott. Miért, miért nem, bű­nösnek érezte magát a fiatal Sumi­lowai szemben Eszébe jutott mi­lyen kellemetlen percei voltak most tizenkét esztendeje, amjkor egy bo­londos fecsegő afelett tréfálkozott, hogy a híres leningrádi olvasztár, akj eljött ide hozzá, hogy megis­merje az ö tapasztalatait, rövid jdö múlva legyőzte őt. H :szen ez emberi dolog, bizonyos hogy Sumilov sem mentes a féltékenységtől. Több sem kell még. mint az ilyen karattyoló ember, mint ez a csecsszopó segéd­olvasztár. Nem szép, nem szép... Lám mi­lyen melegen fogadta őt Sumilov, milyen önfeláldozóan segített neki kezdetben. B ztosan ő maga kérte hogy osszák be mellé segédként, csakhogy megmentse a szégyentől volt tanítómesterét. És hála helyett, juk egymást érteni — mondja Csen­tesné. S a dalon és a zenén keresztül is — teszi hozzá. Feledhetetlen élmény volt számára, amikor esténként az üdülők mozgalmi dalokat egy dal­lamra több nyelven énekeltek. Az üdülés első hetén a cseh­szlovák dolgozók minden estére kul­túrműsort állították össze: csehszlo­vák nemzeti és mozgalmi dalokat ad­tak elő, könnyű és klasszikus zené­vel szórakoztattak. A bratislavai rá­dió művészegyüttese a Lomnicon üd lő pionírok s a Morava személy­zetének énekkara is közreműködtek az esti rendezéseken. Kobulnický kultúrreíerens a szo­cialista új ember munkastílusában buzgólkodik a magyar vendégek kö­rül s az ő kezdeményezésére nemzet­közi vitaestéket rendeznek a csehszlo­vák és a magyar dolgozók. Ezeken megvitatásra kerülnek a saak- és pártszervezeti élet gyakorlati kérdé­sei, a normák ügye a két országban, a szociális szolgáltatások, a dolgozók életviszonyéi síb. Érdekes hozzászó­lások hangzanak el, melyeket a vita­estét követő napokon is tovább ko. meptálnak beszélgetés közben. Déltől késő délutánig voltunk együtt a Morava maffvar vendégeivel biVsúzáskor Csetnekné, a magyar tanítónő, arr a kér, hogy küldjek ne­ki szlovák nyelvkönyvet, amelyből tanulhat s szeretne magával vinni képeket, plakiátokat, szemléltető anya­got, amit iskolai munkájában fel­használhat. hogy növendékeivel ele­venen közölni tudja Csehszlovákiá­ban szerzett végtelenül kellemes benyomásait. Oszwald csoportvezető óhaja meg­látogatni Köztársasiágunk valamely nagyobb ipari központját- Alig mond­ta ezt ki, odajön hozzánk a fáradha­tatlan kultúrreíerens, aki mintha el­leste volna az óhajt, közli, hogy há­rom nap múlva Bratislavát érinti a csoport hazatértében. A magyar dolgozók a csehszlovák kultúra magasrendűségének tapasz­talatával, a vendéglátásért járó kö­szönet és a csehszlovák dolgozókkal érzett szolidaritás érzésével térnek baza. Ezek az érzelmek tesznek lehe­tővé két népi demokráciában váll­vetett igyekezetet és kölcsönös segít­séget a szocializmus építésében 9 megteremtik a becsületes és üzlet es­ség nélküli népközi kapcsolatok olyan alakulást, amelyre a dolgozók mindkét oldalon elégedettséggel te­kinthetnek s amilyenre a feudális és a burzsoá múltban nincsen példa. C-Ss—) gondolta Pantyelej Petrovics, éppen most. a májusi ünnep előtt, amikor pedig mindenki, még a zuhanyozó fürdőmestere is minden erejét össze­szedi, éppen most orozta el Va]ogy­kától az elsőbbséget, mégcsak nem is figyelmeztette előre. Ez volt a legfontosabb, ez bántotta a legjob­ban Kazimovot: »Még csak nem is figyelmeztettem!* Nesze neked »Pantyeiej bácsi*. Nem szép, nem szép! Az ördögit neki... 10. Letörten, majdhogynem zavaro­dottan kóborolt Kazimov a lakótelep házai között. Meg sem íátta most az épülő, új házakat, amelyek pe­dig azelőtt olyan igaz örömet sze­reztek neki, sem a hideg, fagyos tavaszesti égboltc* <Jyan pompásan rózsaszínre festő felhőket, a iába alatt halkan pattogó, vékony jég­páncélt, amely éjszakára bevonta a pocsolyák tetejét. Csak azt érezte, hogy nagyon fázik, dermedten ösz­szezsugorodott, gondolatai egyre Valogyka körül jártak és eszelősen, félhalkan, de fennhangon ismétel­gette: » Rosszul sikerült, ó, de rosz­szui sikerült...« Am kor aztán teljesen megder­medt zordan, dühösen hazafelé in­dult. Már messziről meghallotta az ünnepi ujjongást. Szlávka úgylát­szik az utcán várta, mert úgy re­pült feléje a lépcsőfeljáróról, mint egy kis madár, boldog szeretettel üdvözölte és a nyakábacsimpaszko­dott — Jaj. de nagyszerű! ö, de nagy­szerű! — suttogta Kazimov nyaká­ban csüngve és zöld szeme szinte foszforosíun csillogott a nagy boldog­ságtól. — Mi a nagyszerű? — kérdezte Kazimov értetienüL Szlávka érzékeny kis szíve nyom­ban felismerte a férfi hangjából ki­csendülő különös izgalmat. Eleresz­tette a nyakát, meglepetten és nyug­talanul a szemébe nézett: — A maga öntörekordja az ám! _ Hát már tudjátok? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom