Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-29 / 225. szám, péntek

1950 szeptember 28 U J szo A Nép Fiát hallgatják Franciaország doSgozói mert becsülettel védi a nép érdekeit A francia dolgozó néphez az elmúlt hetek során kétszer szólott a Nép Fia, a francia Kommunista Párt főtitkára, Maurice Thorez. Thorez személye a francia dolgozók szániára világítófáklyát jelent Franciaország sötét napjaiban, amikor a francia kormány kiszolgáltatta az amerikai imperialistáknak a népet, egész Franciaországot. A francia nép a termelést, a yiagasabb életszínvonalat biztosító békét akarja, ugyanakkor azonban egy maroknyi profitéhes ember Judás-pénzért kiszolgáltatta az országot T rum alléknak és a többi há borfis uszítóknak. Thorez szavai nemcsak lelkesítőén hatnak a francia népre, nemcsak vigaszul szolgálnak a dolgozók millióinak, hanem buzdítóul, serkentőül is a végső harc megvívására. Ha a vincennes-i'erdőben, vagy akár a Butfalo stádionban beszél, a dolgozók tíz- és tízezrei gyűlnek egybe hogy hallhat ják szavát. A L'Humanité évfordulója alkalmából az elmúlt hetekben a vincennes-i erdő hatalmas térségén szólt a Nép Fia a francia dolgozókhoz s most vasárnap sok tízezer főnyi lelkes tömeg jelenlétében ismét nagy beszédet mondott Thorez elvtárs. — A Szovjetúnió a szocializmus országa, a szabadság és a béke hazája — jelentette ki Thorez a hallgatóság tapsvihara közben. — A Szovjetúnió békepolitikáját a kapitalista és a szocialista rendszerek hoszszú egymás mellett létezésének lehetőségére alapozza. .— A Szovjetúnió szilárd békepolitikája homlokegyenest ellenkezik az imperialista háborús uszítók agreszsziv politikájával. — A Szovjetúnió nem fenyegeti Franciaországot és ezt a francia nép jól tudja. A francia nép sohasem felejtheti el, mivel tartozik a szovjet népnek, dicsőséges hadseregének, zseniális vezetőjének, a nagy és forrón szeretett Sztálinnak. — Franciaország népe sohasem fog háborút viselni a Szovjetúnió ellen. — A francia munkások — hangsúlyozta Thorez — ma ugyanúgy, mint 1934-ben, egyesülnek a háborút előkészítő fasiszták, maga a háború ellen. Valamennyien, kommunisták, szocialisták, katolikusok, minden jőjóakaratú francia férfi és nö küzd, hogy véget vessen a vietnami háborúnak, hogy kiharcolja az expedíciós hadsereg visszahívását, a koreai háború gyors befejezését, összefogunk, hogy véget vessünk az ártatlan polgári lakosság, a nők és gyermekek gyűlöletes lemészárlásának és hogy a stockholmi felhívást aláíró sokmilliós tömegek segítségével elérjük az atomfegyver betiltását és a fegyverkezés csökkentését. Követeljük a 475 milliós népi Kína felvételét az ENSz-be és Csangkajsek klikkjének kiűzését. — Harcolunk, hogy támogassuk a Szovjetúniónak az ENSz elé terjesztett békejavaslatait, harcolunk, hogy kiragadjuk börtönéből Raymonde Dient és Henry Martint, ahogy a rouen-i tizennyolc békeharcost kiszabadítottuk. Le a tizennyolchónapos katonai szolgálati idővel! Le a háborúval! Éljen a béke! — fejezte be nagy beszédét Maurice Thorez. UJSIÖ — A mi kolhozunk története A napokban a Magyar Népköztársaságba érkezett egy 52 tagú szovjet kolhozparaszt küldöttség. Egy.

k tagja Lengyel József, a beregszászi Leninkolhoz elnöke, a károátukrajnai magyar parasztok nevében megállapítja, hogv ők a sztálini nemzetiségi politika szabad világában megismerték a Bolsevik Párt tanítását. útmutatását és örökre összeforrtak a dolgozó paraszt számára legszebb életben: a kolhoz életben. Lengyel József egvszerű szavakkal így számol be kolhozukról: A mi kolhozunk, a nagyberegi „Lenin"-koihoz, a berehovói körzetben, egyike volt az első kolhozoknak Kárpát-Ukrajnában, 1947 március hó 15-én alakult 120 családdal. 170 taggal. Április vége felé már 'elértük, hogy 420 család 700 taggal 1800 hektáron kezdett a kolhozgazdálködáshoz. Üj volt ez akkor a mi számunkra is. nem mindenki látta be azonnal, mennyivel szebb lesz az életünk a kolhozban. Türelemmel magyaráztuk minden dolgozó parasztnak. A kulák el akarta hitetni, hogy koldussá, semmi emberré teszi a dolgozó parasztokat a kolhoz. ..Nem lesz tied a házad sem, jószágod sem marad" — mondogatták és voltak, akik hittek is neki. De még az első évben alaposan rácáfoltunk. A kolhozszabályzat előírja, hogv minden kolhoztagnak saját háza. tehene, hizója legyen és mi eleget tettünk az előírásnak. Már az első évben 70 ú i házat építettünk. Azelőtt 130 tagnak nem volt volt tehene — 1948-ban már ott tartottunk, hogy tízévi törlesztésre mindegyiknek juttattunk tehenet. De könnyen kifőtték már ÍZ első évben a tehénért jlró 350 rúbelt. Anyakocát is juttattunk ugyanígy minden olyan kolbozistának, akinek nem volt. Már az első évben bebizonyítottuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét, pedig akkor még nem tudtunk annyit, amennyit most. 1947-ben 12 mázsa gabonát termeltünk hektáronként. kukuricánk 47 mázsa, burgonyának 30 mázsa volt. De, aki rendesen dolgozott, nagyon is megtalálta a számítását. Mester Elemér például — bár középparaszt volt. kijelentette, hogy soha többé nem kívánja vissza az egyéni gazdálkodással járó sok gondot, " soha nem volt ilyen jó módban része. Már ekkor 2? mázsa gabonát. 48 mázsa kukoricát. 60 mázsa burgonyát, 35 mázsa szénát. 14 hektó bori és 4800 rúbelt kerestek meg egv év alatt a feleségével. Régi házuk helyett újat építettek hét helyiséggel, két szén szobájukat újonnan bebútorozták, konvhát, fürdőszobát, kamrát, előszobát is építtettek a kolhoz mesterembereivel. Akik kezdetben kivonták magukat a munka alól. látták az első évi elszámoláskor. hogy mások háromszor annyi jövedelmet húznak. Megjavult a munkafegyelem, meg tanultunk is sokat. a régebbi ukrajnai kolhozok tapasztalatait egyre inkább meg tudtuk valósítani. 1948-ban már 15.60 mázsa volt az átlagos gabonatermésünk. 62 mázsa kukoricát termeltünk hektáronként és 60 mázsa burgonyát, amit megfelelő trágyázással, gépi talajmunkával egy év alatt jelentősen túlszárnyaltunk. 1949-ben már 25 tonna istállótrágyát adtunk a kukorica alá. feitrágyának meg 30Í| kiló szuperfoszfátot és kálisót használtunk el hektáronként. Volt is olyan kukoricatermésünk, amilyent még Kárpát-Ukrajnában nem is láttak: 110 mázsa hektáronként. Iván Margit, a II. mezei brigád vezetője Lenin-rendet kapott, mert egész területén elérte a 110 mázsát és 1 hekron 247 mázsás kukoricatermést ért el. A rendes müvelésen — négyszeri kapáláson — és a szokásas talajpótláson felül 3 mázsa hamut és 3 mázsa tyúktrágyát használt fel ezen a holdon. Ez évben a gabonatermésünk is 22 mázsa volt már. szőlőátlagtermésünk meg 92 mázsa hektáronként. Bácskái Pál szőlőtermelő-brigádvezető a Szocialista Munka Hőse lett. A jó terméshez ebben az évben hozzájárult már az is, hogv a kolhozisták mindinkább magukénak érezték a kolhozt. Látták, hogy a kolhoz gyarapodása, az ő gyarapodásuk, a kolhoz jobb termésé, az ő jövedelmüket növeli. Ma már ott tartanak, hogy udvaraikból is behordják az istállótrágyát, hogy minél szebb terméseredményeket érjünk el. Eredményeink meggvőzték nemcsak a nagyberegieket, hanem a környező községekben is gvorsan követték a példát. Kolhozunkban tagja lett a község minden dolgozó parasztja. Ezerkétszázán dolgoztunk a kolhozban. 3500 hektár szántóföldünk, 127 hektár szőlőnk, 20 hektár gyümölcsösünk, 100 hektár erdőnk és 400 hektár legelőnk van. Jószágaink is szépen felszaporodtak, 150 pár igásállatunk, 1200 szarvasmarhánk. 520 disznónk és 470 juhunk van. 300 százalékban teljesítettük az állami állattenyésztési tervet. Szépen pénzelünk a baromfitenyésztésből is: 1948-ban keltetőállomást rendeztünk be 3500 tyúk és 620 liba a kolhoz jelenlegi közös baromfiállománya. Sohasem képzelt változást hozott életünkben az utolsó három év — a kolhozéiet. Lemérhetetlen az az erő, ami a szövetkezésből fakad. A Szovjetúnió kolhozainak életét megismerve, a munkaszervezési, agrotechnikai tapasztalatokat, a szocialista állam segítségét felhasználva átalakult a mi falunk is. 100.000 rubelekkel számolunk és egymásután valósítjuk meg a valaha álomnak vélt terveket. A kolhoz műhelyeinek mesteremberei klubot építettek a számunkra 120 ezer rubel költséggel. 70 ezer rubelért olvasókört építtettünk. Könyvtárunk is van. A klubban 6—8-ig filmet játszanak minden nap. 8 után színházi előadásokat tartanak, ott folynak a próbák is, ott rendezzük a táncmulatságokat is. Az olvasókörben 420 ember talál szórakozást: sakk. rádió, folyóiratok és rengeteg társasjáték. Két állandó zenekarunk van, este 7 és 8 óra között mindennao műsort adnak. Az állami iskola igazgatója, a kolhoz klubvezetője és könyvtárosa, úgy osztják be a két helviség programját, hogy mindig változatos szórakozás várja a dolgozókat. Szép napköziotthonunkban 120 gyermek játszadozik, amig a szüleik dolgoznak. A gyermekek gondozására tanfolyamon képeztettünk ki asszonyokat és lányokat a kolhoz tagiai közül. Minden okunk meg van arra, hogy vidáman dolgozzunk. Három év alatt az elmaradt kisüzemi termelés, alacsony terméshozamok világából megérkeztünk a szocialista nagvüzem, a bőséges élet, a gépesített munka, az Igazi, szabad paraszt-élet — a kolhozok világába. Visínszkij hosszú évekig a Szovjetúnió külügyminiszterének helyettese volt és most ö a külügyminiszter, aki a Szovjetuniót az ENSz közgyűlésén képviseli és szóvivője a sztálini békés külpolitikának. Aki figyelemmel kisérte a sajtóban vagy a rádióban az ENSz előző közgyűléseit, az tudja, hogy a szovjet kiküldött munkája nem volt könnyű. Nincs olyan kitalálás, hazugság vagy rágalom, amely a nyugati háborús gyujtogatóknak ne lenne jő, hogy megpróbálkozzanak befeketíteni vele a Szovjetúniót, meggyengíteni a szovjet békepolitika világraszóló erejét és így lehetetlenné tegyék a szovjet békejavaslatok elfogadását. De a béke ereje legyőzhetetlen, a szovjet kiküldöttek az ENSz-ben, mint Molotov annakidején és mint Visínszkij, Gromiko, Malik vagy bárki más, alá tudják támasztani az igazságot konkrét bizonyítékokkal, amelyek túlharsogják a hazugok lármáját, az amerikai imperialista ügynökök és szolgaseregük szidalmait. Visínszkij külügyminiszter az ENSz kiküldötteinek körében jól ismert arról, hogy ellenfeleinek érveit nemcsak a maga érvei logikájával szedi szét és teszi semmivé, hanem általánosan ismert tréfáival és humorával kellő világításba tudja helyezni a nyugati imperialisták „bizonyítékait", amelyekről a „nyugati civilizáció" ügyvédjei azt hiszik, hogy a legmeggyőzőbbek. Bármilyen a helyzet — mondotta a mult évben egy nyugati kiküldött az ENSz-ben a. csehszlovák küldöttség egyik tagjának — ez a Visínszkij mindenkinek megmondja a magáét. Ebben rejlik a nyugati demagógok gyengesége és ebben rejlik a Szovjetúnió békepoltikájának legyőzhetetlen ereje. Amikor Shawcross főügyész, brit kiküldött multévi beszédében azt igyekezett bebizonyítani, hogy a Szovjetúnióban nincs olyan sajtószabadság, mint Angliában, Visínszkij miniszter épp az ő, a brit főügyész szavaival felelt meg. Shawcross egyszer egy gyenge őszinteségi pillanatában a brit területen nyilatkozott a brit sajtó hazug voltáról és. megvesztegethetőségéről és szóról szóra azt mondotta. hogy a brit sajtó nem tükrözi vissza az objektív igazságot, hanem azoknak a véleménvét, akik az egyes lapok tulajdonosai. Mr. Shawcross bizonyára nem a lesrjobban érezte magát, amikor hallotta, hogyan vágják Hogyan haSIgaftatta el Visínszkij a pletykázó! a fejéhez tulajdon szavait. Hasonló érzése lehetett körülbelül egy héttel ezelőtt Acheson amerikai külügyminiszternek, amikor kitartott a mellett, hogy Kínát az ENSz teljes ülésén a Kuomintang kiküldött képviselje. „Itt csak nemzetek képviselői lehetnek — mondotta Visínszkij. — De vájjon ön, Acheson úr, nem tudja-e jól, hogy a Kuomintang-klikk nem Kina képviselője?" Visínszkij Achesonnak saját szavait idézte, ez év január 12-ről, amikor Acheson.az amerikai külügyminisztérium ismert Fehér Könyvéhez írt előszavában a Kuomintang embereiről a kővetkezőket írta: „Számos megfigyelő véleménye szerint a korrupció és a tisztségekért való verekedés tette őket tönkre." „Acheson úr — mondotta Visínszkij a mult kedden az ENSz - teljes ülésén —, bizonyára megfeledkezett ezekről a szavairól. Acheson úr akkor joggal mondotta azt és én Achesont Acheson ellen akarom megvédeni, mert annak az Achesonnak akkor határozottan igaza volt..." Az a hangos nevetés, ami Visinszkijnek e szavait követte — és a nevetést Acheson hiveí sem tudták visszafojtani — bizonyára nem hatott hízelgően az amerikai miniszter önteltségére. Acheson ebben a tekintetben nem járt jobban, mint brit kollégája a mult évi ENSz ülésen. Mac Neil miniszter akkor Ernest Bevin távollétében a brit küldöttséget vezette és nagy erőfeszítést fejtett ki arra, hogy meggyőzze a világot a maga „igazáról". Visínszkij akkor így reagált érveléseire: „Mac Neil nem kis igyekezetet fejtett itt ki, hogy meggyőzzön bennünket, hogy minden nemzet békében akar élni. A normális ember — mondta — normálisan kívánja a békét. Ez egészen helyes. Ha azonban Mac Neil úrnak igaza van, hogy minden normális ember a békét kívánja. az azt jelenti, hogy azok, akik a békét nem kívánják, nem normálisak. Ha Mac Neil úrnak igaza van — e tények világánál, amelyek számomra kétségteleneknek látszanak, be kell vallani, hogy némely országban igen elszaporodtak azok a nem normális emberek. Ilyen esetben nem lehet-e azokat a nem normális embereket megfelelően elszigetelni, vagy legalább, pl. kényszerzubbonyba öltöztetni? Lehet, hogy ez egyszerűbbé tenné a helyzetet." Visínszkij e megjegyzésére a jelenlévő kiküldöttek nagy része bizonyára emlékezetébe idézte e normális emberek egyikének dicstelen végét. aki minden erővel új háborút igyekezett indítani és akiről végül a hivatalos köröknek is be kellett vallaniok, hogy inkább a bolondok házában van a helye, mint a minisztérium élén. James Forrestal volt amerikai hadügyminiszter volt ez. Az amerikai szavazógépezet ragyogó működése az ENSz multévi teljes ülésén Mac Neilt Visínszkij miniszter címére a kővetkező kijelentésre bátorította: „Nézzétek, egyre kevesebb és kevesebb barátotok van!" Visínszkij így válaszolt: „,Azt tanácsolnám Mac Neil úrnak, hogy vegye le a szemüvegét és jól nyissa ki a szemét, nézzen körül és meglátja, mi történik a világban. Vájjon nem látja, hogyan mozdultak meg minden országban az emberek milliói. Mac Neil úr, azok nem a maguk barátai, mert ön nem az ő barátjuk. Azok a mi barátaink, a béke, a demokrácia barátai a szó jobb és nemesebb értelmében. Ha ezt nem látja) ha az a véleménye, hogy az az ember, aki azon a helyen ül, amely fölött a táblán „Kína" felirat áll. a kínai nép igazi képviselője, akkor ez keserves tévedés. Igen hamar ki fog ábrándulni ebből. Ez a Knomintansr ember nem Kína képviselője. mert most egy új Kína. egy demokratikus Kína létezik 500 millió lakosával .. ." Romulo. FüIÖp-szigeti kiküldött, az íilés elnöke, helyesnek találta Vi«inszklit beszédében félbeszakítani és felszólítani, hogy maradion szorosan a „tárgynál". Pedig Visínszkij a tárgvról beszélt. Egvik bizonyítékot a másik után. egvik éivet a másik után sorakoztatta fel és leleolezte az amerikai háborús uszítók kettős arcát és hamis játékát, akiknek kiküldöttei az ENSz-ben a békéről beszélnek és a mellett lehetetlenné teszik, hogy.ez a szervezet sikeresen teliesítse békés küldetését, mert ez keresztezné háborús terveikei Visínszkij még egyszer elkanyarodott a tárgyalás „tárgyától". Ez beszéde befejező részében volt. Mac Neil beszédében idézte az ismert orosz fró, Krilov egyik meséjét és Visinszkijt ahhoz a kígyóhoz hasonlította, amelynek állítólag meg volt a méregfoga, de amelleTT olvan édes dalokat tudott énekelni, mint a csalogány. Visínszkij így válaszolt: „A mese mese. De Mac Neil úrnak egy tanácsot szeretnék adni: talán jobb volna, ha több figyelmet szentelne az angol meséknek. Akkor talán saját repertoárjában volna. Hibát követett el, amikor Krilov meséihez fordult a nélkül, hogy áttanulmányozta volna őket. Mert ha Mac Neil úr elkerülhetetlennek tartotta, hogy hasonlatot keressen a tárgyilagosság szempontjából, akkor meg kellett volna említenie még néhánv mesét vagy el kellett volna őket olvasnia Mac Neil úr. az ön gyűjteményében. — ma néztem át őket — más mesék is vannak, szintén a kígyóról. Most ezek közül egyet én akarok idézni, hogy ne maradjak adósa Mac Neil úrnak. Ennek a meséjjek a címe „A pletykázó és a kigyó". De én semmiféle összehasonlítást sem akarok tenni. Mac Neil úr itt úgy beszélt rólam, mint arról a kígyóról. amelynek csalogánv hangja volt. Ha én most ezt a mesét előadom önöknek, nem mondom meg, kire gondolok. Elvégre önök maguk is könnyen megértik. Tehát Krilovnak „A pletvkázó és a kígyó" meséiéről van szó Hiába mondják az ördögökről, —' így hangzik a mese —. hogv egyáltalán nem ismerik az igazságosságot. Nos, egyszer megtörtént, hogy a kígyó összeveszett egv pletvkázóval Egy ünnepi felvonuláson egvik sem akarta az elsőbbséget átengedni a másiknak és így veszekedni kezdtek Ki menjen előre? A kígvó azt mondta, hogy őt illeti, a pletykázó ugyanezt állította magáról. Elmentek Belzebubhoz, hogy tegyen igazságot köztük. Es mit mondott nekik Belzebub? A kígyóhoz fordult, félretolta 5t hátra és így szólt: Bár elismerem érdemeid. Az elsőbbség őt illeti: Gonosz vagy — fullánkod halálos De oly mélyre nem mar Mint pletykázó rossz nvelve. Mely elől hegy '— völgv se takar. Látod hát, megelőz a pletykás, Mögötte a helyed, utána mássz. Ez időtől fogva a pokolban pletykásnak nagyobb a becsülete, mint a kígyónak. Urak, engedjék meg nekem, hogy ezzel befejezzem. Igen hálás vagyok, hogy az elnök úr beszédem alatt csak egyszer szakított félbe és azt nem megérdemelten. Beszédemet befeleztem." Mac Neil Krilovot többé már nem idézte. Ezen az ülésen feltűnően csendes volt. I (Pravda 1950. 9. 28.) Dolgozók magyarnyelvű felsőbb iskolája Kellő számú jelentkező esetén Bratis'.evában is megnyílhat a Dolgozók Felsőbb Iskolájának magyar tagozata. A pedagógiai és technikai irányzat iránt érdeklődök haladéktalanul jelentkezzenek személyesen vagy levélben, fog lakkozásuk, elmük, születési adataik és iskolai végzettségük feltüntetésével. Jelentkezni lehet a 6ÜV —

ČSM magyar osztályán, Jelenia u. 2., vagy a magyar pedagógiai gimnázium igazgatóságán, Kalinčiak u. 4. A Dolgozók Felsőbb Iskolájának végzettjei a harmadfokú iskoÍ

iák érettségijével egyenértékű bizonyítványt kapnak, amely az egyetemre való beiratkozást is . lehetővé teszi. Figyelmeztessétek I az esti tanulás lehetőségére, a tér; gyi és pőlitikai tudás fejlesztésé, nek módjára minden magyarajkii í elvtársatokat, dolgozó társatokét, különösen pedig az egész hetet Bratislavában töltő építőmunkásokat.