Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-29 / 225. szám, péntek

HKUBJÁK EMIL: A (Síi funkcionáriusok munkája Miután megismertük a jé funkcionáriusok tulajdonságait most már részletesen megtárgyalhatjuk tennivalóikat is. Nem tudjuk ezt teljes egészében ismertetni egy kis tanulmány keretén belül, de igyekszünk vázlatosan olyan irányvonalat adni, mely alapján a helyiszervezetek, de a járási bizottságok vezetői is megszervezhetik a jó ifjúsági munkát, vagy eddigi módszereiket tökéletesíthetik. CÉLUNK: SZOCIALISTA EMBERT NEVELNI Ezért első munkánk csakis politikai, Uletve a nevelő munka lehet. Gottwald elvtárs kongresszusunkon vUágosan rámutatott arra, hogy most, a millióé szervezet kiépitése után elsőrendű feladatunk az, hogy milliós táborunk valóban a szocializmus építője legyen Igy tehát politikai munkánk jelentősen felmérhetetlen. A politikai KoroK megszervezése terén eddig hiányosságaink vannak. Ezeket meg kell szüntetni. Nem szabaa az; hinni, hogy ez csak olyan „mellékes" munka. Nem! Kpiez a munka a legfontosabb. Hisz a társadalmi, történelmi ismereteket tagságunk ezeken keresztül fogja elsajátítani. A földműves körök megszervezése pedig azt jelenti, hogy politikai irányvonalunkat e körökön keresztül valósággá tehetjük. Helytelen az az elgondolás, hogy „minek nekünk földműves kör, hisz magunk is azok vagyunk!" Hisz épp az, hogy földműves ifjúságunk továbbképzését hivatottak e körök szolgálni s ezért jelentősége nagy. A micsurini biológia a földtani, növénytani ismeretek, a gazdasági szaktudás elnyerésének alapjai ezek a körök. Végül pedig földműves politikánk megvalósítói. A kul túrcsoportok is a politikai nevelést szolgálják, mert ma már nemcsak a „mulatságok" megrendezése egyetlen feladatuk, hanem az Alkotó Versenyek,' a kultúrversenyek (pl. Jilemnicky jelvényszerző verseny) megszervezése által a szocialista művészet tanulmányozása, megvalósítása. Vagy szabatosabban megfogalmazva: kultúrmunkánk célja az, hogy alátámassza Pártunk és Szövetségünk célkitűzéseit, megalapozza politikai munkánkat. Munkánk másik irányvonala a szervzeés és az építés Itt nemcsak a helyi, üzemi vagy iskolai csoportok megalakítására gondolunk, vagy a taglétszám növelésére, hanem fő feladatunkra, A SZOCIALIZMUS FELÉPÍTÉSÉRE, a helyi brigádmunkákon kívül az ifjúsági építkezésekre, a Szövetségi Vasútvonalra, az Ifjúság Duzzasztógátjára, a Kohómüvekre, az Ifjúsági Falura, az Ifjúsági Birtokokra. Ezek az építkezések nemcsak azt jelentik, hogy ifjúságunk munkájával sietteti hazánkban a szocializmus felépítését, hanem azt is, hogy ezek az építkezések az új típusú ember, a szocialista ember kialakításának műhelyei. Ifjúságunk ezeken az építkezéseken tanulja meg, hogy nálunk a munka becsület és dicsőség dolga. Itt tanulja meg, hogy miként és hogyan élhet testvériesen, barátságban a szlovák és magyar dol» gozó. De itt tanulja meg azt is, hogy a politikai munka a munka termelékenységének legfőbb mozgatója. Igy tehát funkcionáriusaink munkája ilyen irányú. Ezek a fő irányvonalak, melyeket szem előtt kell tartam mindenkor, még akkor is, ha egyszerű helyi problémát akarunk megoldani, ha adminisztratív munkát végzünk. Ezek tudatossága nélkül lehetetlen jó munkát végezni. Ezek nélkül ifjúsági munkánk valóban csak „egyestlletesdi" lenne és nem érdemelnénk meg, hogy „a szocializmus ifjú építői" címet viseljük. (Folytatása következik.) BOLDOG IFJÚSÁG šaštín, 1950 szeptember ... A felhők közül előbújó nap sugarai bearanyozzák a hatalmas kolostor falait s a napóra mutatója hosszú árny-sávot vetít a tizenkettes szám mögé. Az épület vastag falainak kiugróit még itt-ott a mult leülepedett pora lepi, ami a kolostor történetét s az itt folyt életet homályos titokzatosságba burkolja. Ez az egész, ami a múltból megmaradt. A jelen itt is győzedelmeskedett. A széles folyosók falait az ötéves terv és a békeharc plakátjainak sokasága díszíti. Az egész négyszögalakú épület az alkotó n.unka hatalmas tempóját s az élet lüktető ütemét visszhangozza. A folyosókon kőmíívas állványok, villanyvezetékek s deszkák láthatók. Az élet változásával megváltoznak a körülmények s megváltozik a környezet is. Az ablakon kitekintve úiabb kép tárul elénk. A kolostortól alig párszáz méterre egy sástól övezett tó mögött, mint a mult idők hírnöke, hatalmas kastély díszeleg. A tó tiszta tükrében hosszan elnyúlik s úgy tűnik, mintha a kolostor védelmét szolgáló erőd volna. A vadkacsák vidám lubickolásukkal felborzolják a víz felszínét s a hatalmas kastélv képe a tó tükrében megremeg s összeomlik. Igy omlanak előttünk össze a mult rossz emlékei mind ... Az egyik teremből taps hangzik fel s röviddel ezután ifjak csoportja jön kifelé. Közben megszólal a hangszóró: az előadásnknak vége s az első csopor* vonulhat ebédelni. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség központi politikai iskolája ez, ahol jelenleg négy különféle tanfolyam van. Elindulok. amerre a többi is megy. Egy nagyobb terembe jutok, ahol az' ebédet osztják éppen. Mindenütt vidám hangulat. Az egyik sarokban különösen hangosan szórakoznak. Valami igen fontos eseményt #árgya!nak. Röviddé! később erről is értesülést szerzek a folyosón függő plakátról: másnap délután „nemzetközi" futballmérkőzés a szlovák és a magyar hallgatók között. Ez tehát a fontos esemény, melv az élénk vita tárgyát képezte. A hangulat szerint természetesen mindkét fél győzelmét ígéri a mérkőzés s haonló lefolyású a vita is. A hirdetmény mellett a „nemzetközi" válogatottak felállítása. A délután folyamán még igen sok tréfás megjegyzést hallok az elkövetkezendő mérkőzéstsel kapcsolatban. amiből arra következtetek hogy valóban fontos eseménynek számít. S valóban ... Vacsora után úira megszólal a hangszóró s az összes hallgatókat hívják a kultúrterembe. Az ízlésesen berendezett kultúrhelység csak úgy zsong. Szinte érezhető az a fiatalos lelkesedés, amely betölti a termet. Az egves iskolák hallgatói egymásután érkeznek. A színpadra most fellép az iskola igazgatója. A zaj elül, mintha elvágták volna. Lesný elvtárs nyugodt hangon beszélni kezd. „Elvtársak, tudjátok minek szenteljük a mai estét?" A várakozás nyugtalan hevében megcsillannak a szemek s minden tekintet a színpadra szegeződik. „Tudjátok, hogy iskolánkban három nemzetiség van képväselve: cseh, szlovák és macvar. Hát ezt az estét a három nemzetisgű ifjúság barátságának szenteljük." Szűnni nem akaró taps közepette harsogja az érces hang tovább: — „Mégpedig úgy, hogy megtanulunk először is egy szép orosz dalt, majd egy magyar, egy szlovák és egy cseh éneket." Az emelvényre most Szlánszká elvtársnő lép s már is cseng a Sztálin-kantáta lágy dallama. Lassan a hallgatók is belekapcsolódnak az énekbe. Ezután jön a komolyabb próba: a magyar dal tanulása szlovák és cseh elvtársainknak már kissé nehezebben megy. Sehogy sincsenek kibékülve az „ő" és az „0" betűkkel. De a ió akarat mindig segít. Konecsný elvtárs lediktálja, lebetűzi a szöveget s a melódia már könnyebben megy. Igy telnek a boldog percek meghitt barátságban. Am ez is lassan végetér, mert a napirendet percnyi pontossággal be kell tartani. Lesný elvtárs bejelenti, hogy mint minden tanulás vizsgával végződik, úgy ezt is hasonlóképpen fejezzük be. Száll az újonnan megtanult ének és visszhangozza az egész épület: „Elvtárs, Sztálin nevével..." Másnap valami rejtett izgalom észlelhető a hallgatók viselkedésén. Előadás után megnyílik az ajtó s napírendváltozást közölnek: délután kettőkor mérkőzés! Az eddig álcázott lelkesedés űtat tör magának. a hallgatók feluj jonganak és felugrálnak helyükről. Kisebbfajta vizsga lesz ez a mérkőzés. ahol a magyar ifjak szeretnék viszonozni a szlovák ifjúság előzékenységét és barátságát, amelyben ittlétük alatt részesültek, mert valójában nem is hallgatók, hanem szinte vendégek gyanánt kezelték őket. összebújnak a fejek Egészen rövid ideig tart a tanácskozás, máris megy ki-ki a maga dolgára. Kettőkor felsorakoznak a hallgatók tanfolyamok szerint s vidám nótaszóval megindulnak a pálya felé. A városka lakói meg-megállnak, amint énekszóval menetelő ifjainkat látják, arcuk mosolyra húzódik. majd tovább folytatják útukat. S mindegyik tekintete kifejez bizonvoafokú irigységet. Az ifjabbak szeretnének szintén ott menetelni, az idősebbek arra gondolnak, hogy fiatal korukban nekik nem voltak ilyen lehetőségeik. S van is mit irígyelniök ... A pályán feláll a két csapat A többiek a nézőtér egyik telére húzódnak, hogv együtt legyenek. .A csapatok elénekHk a DIVSz himnuszát magyarul és szlovákul. Ennek végeztével a nézők közül kiválik az iskola igazgatója és a magyar tanfolyam vezetője, akik a pálya közepe felé tartanak. Mögöttük lányok virágcsokorral a kezükben. Először Lesný elvtárs, majd a magyar tanfolyam vezetője üdvözli a csapatokat. Röviden leszögezik, hogy ifjúságunk ú i utakra lépett, amelyen mindennemű különbség nélkül halad magasra tartva a proletár nemzetköziség zászlaját. A szerencsekívánatok s a kölcsönös virágcsere után megkezdődik a „nagy" mérkőzés. amely a felázott talajnál fogva s a pályán álló víz miatt mulatságos mozzanatokban is bővelkedik. A csapat Mľzd. a többiek nevetnek, tréfálkoznak és buzdítják társaikat A komolV s nehéz munka után így mulat ifjúságunk. A mérkőzés végeztével újra felsorakoznak s úira felcsendül a dal: „Ifjúság, miénk az élet..