Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-01 / 201. szám, péntek

1950 szeptember 1 UJS

20 irlxiámnj/i kő izönt he, az ú j tcinm Makarenko szellemében új ifjúságot nevelünk a falvakon Gyűlés a nemesócsai gépállomáson A szocializmus nemes fegyverévé vélik a szó Apácaszakállas 1430 lakosú község az izzó napfényben a falu piros tetejű házaival, szántóföldjeivel, ízes magyarbeszédü parasztjaival nagy események színhelye lesz. A községben megnyílik a magyarnyelvű elemi és polgári iskola. Ennek jelentőségét a falu lakosai és a gyermekek, akik ezekbe az isk'o**iba fognak járni teljes egészében felismerték és minden erejükkel azon vannak, hogy az iskolák megnyitását siettessék, amennyire csak erejüktől telik. Egyébként a falu lakosainak érettségére jeliemzö, hogy mintegy 60 százalékuk az EFSz tagja és a tagok jelenleg már a második szövetkezeti formát fogadták el. Ahogy megyünk az állomásról a falu felé, Teleki elvtárs az újonnan megnyíló polgári iskola igazgatója lelkesen mutatja a helyet, ahol a Polgári megnyílik. Az új iskola, a v

0lt Csapka-féle kastélyban lesz. Mint erről Telek; elvtárs mondja: — Amikor idejöttem hogy a polgár; iskolát megszervezzem, a négy falon kivül semmi sem volt itt. A padokat a szomszéd iskoláktól kértem. Felhívtam a szülőket, hogy erejükhöz mérten segítsenek az iskola megnyitásánál, mert nincs pénzünk Ennek eredménye az lett, hogy a falu lakosai tömeges munkavállalásokkal segítették rendfoehozni az iskola épületét, önkéntes fuvarvállalásokkal a törmelék elhordásával igen nagy segítséget nyújtottak nekünk. Ezután a falu asszonyai jöttek felmosták a tantermeket, takarítottak, érzik, hogy az ő gyerekeiknek teremtünk egészen új keretek között tanulási lehetőségeket. A gyerekek szintén segitettek, ahogy csak tőlük tellett, Gyoniott, gazt takarítottak el az udvarról és lemosták a padokat, hogy minél hamarabb megkezdhessék az oly hosszú idő óta nélkülözött tanulást. Hadd említsem itt meg, hogy a szlovák tanító, Gaviák elvtárs is nagy segítséget nyújt nekünk és mindenben az összefogás és az együttműködés híve. Gaviák elvtársnak nagy érdeme, hogy előre gondoskodott mind a szlovák mind a magyar iskola rendbehozatalának előmunkálatairól. Célunk az, hogy az iskolában megvalósítsuk a pionírréndszert, Makarenko elképzelései nyomán. Tudom azt, hogy a jelenlegi viszonyok között az új magyar tanítóságra igen nagy feladatok várnak. Bele kell kapcsolódnunk az EFSz megszervezésébe és kiépítésébe. Nálunk itt Apácaszakállason a szövetkezet megszervezésénél igen nagy érdemei vannak Gaviák, Csomor és ToStyák tanítóknak akik az EFSz elindításánál fontos szerepet játszottak és az ő szerepüknek és fáradhatatlan munkásságuknak köszönhető, hogy már 1949 második felében a szövetkezet a második típusba lépett és a közös vetési terv alapján dolgozott. Az elemi iskola udvarán a lányok a lemenő nap sugarainál szorgalmasan mossák a padokat. Munkájukon látszik, hogy nagy lelkesedéssel és szeretettel csinálják. Bereznai Irén 11 éves kislány, aki most kerül első polgáriba elmondja, hogy hárman vannak testvérek, majd igy folytatja: — A négy elemit Ekecsen jártam és most a polgáriba iratkozhattam be Nagy kedvvel kezdem a tanulást és minden igyekezetemmel azon leszek hogy jő tanulásommal lehetővé váljon számomra felsőiskolába kerülni. László Eta, aki már 14 éves és három évig nem járt iskolába, elmondotta, hogy hatan vannak testvérek és nagyon örül ö is az új iskola megnyitásának. Arra a kérdésemre hogy tudja-e m ért segítenek az iskola rendbehozatalánál, így felelt: — Azért dolgozunk mi gyerekek is és azért segítünk a padok lemosásánál brigádmunkával hogy minél hamarabb meg legyen az iskola és kezdhessük a tanulást. Már olyan kíváncsi vagyok azokra a szép dalokra, melyeket a tanító úr igért nekünk. Teleki elvtársnö, az újonnan megnyíló elemi iskola igazgatónője lelkesen beszél a nagy feladatokról, melyeket itt el akar végezni a kisemberek neveléséről. — 128 gyerek van gondjaimra bizva. akik mind munkások és kisparasztok gyermekei. Egész új módszerekkel szeretném ezeket a gyermekeket nevelni. Elsősorban brigádokat szervezek belőlük, hogy minden gyerek önnevelés útján saj játítson ej minél nagyobb önállósá! got. Nem lesz az ami volt, hogy a j tanítók és a gyermekek kü]ön kö; zösséget alkotnak hanem csak egy közösség létezik, amelyben a tanítók és a tanulók közös munkát végeznek Nem fenyítésekkei akarom nevelni a gyermekeket hanem barátjuk és tanítójuk akarok tenni Minden tíz gyermeket egy vezető felügyelete alá helyezek, és ezzel ránevelem őket a minél nagyobb felelősségtudatra. M'ndenben Makarenko szellemében. Ki akarom fejleszteni a

z együttműködést a szülőkkel, hogy ők ls felismerjék az új iskola nevelő hatását. Igen sok nagy tervem van, melyek meg* valósítása remélem a szülők részéről nem fog akadályokba ütközni. A falu széles utcáján egyre-másra jönnek a biciklis munkájukból hazatérő földművesek, akik igyekeznek hazafelé hogy jól megérdemelt estebédjüket elköltsék. Ahogy megyünk az utcán megszólítjuk az egyik idősebb embert. Huszár Zsigmond 47 éves pásztort. Három gyermeke van és ő is a szövetkezet tagja. — Szeretném — mondja — ha a fiam, aki most kerül az első polgáriba tovább tanulhatna. Nagyon ügyes a gyerek otthon mindenféle elektromos javításokat ő maga végez és az öreg grammof

0nunkat is megjavította. Nekem, aki már idős ember vagyok nagy boldogság az. hogy a gyerekem anyanyelvén tanulhat és esetleg képezheti magát tovább. Tudom hogy mindezt a munkásosztálynak, a Pártnak és Gottwald elvtársnak köszönhetjük. Megyünk tovább és az úton szembejön velünk Nagy Kálmán 47 éves, hétgyerekes családapa Szintén az EFSz tagja. Legidősebb fia 23 éves. Az újonnan megnyiló iskolák mindegyikébe küld egy-egy gyermeket, az elemibe is és a polgáriba is. Mikor megkérdezem mi a véleménye az új iskolák megnyitásáról, vidáman, mosolyogva válaszol: — Bizony nagy dolog ez ha látná otthon a gyermekeket, milyen nagy örömmel készülnek az iskolába menésre. Én magam is megfiatalodom tőlük és a múltra gondolok, amikor bizony nem járhattam iskolába. Régebben iíyen idős korban,, mint az én gyermekeim, nekem már dolgoznom kellett. Egész életemben nehezen kerestem meg a kenyeremet, kapáltam részre arattam és soha nem volt elég kenyére a családnak. Én csak azt mondhatom, hogy most sokkal jobb, könnyebb a pénzt megkeresni könny^fcb a kenyérhez hozzájutni és ha az ember dolgozik, jobban megfizetik, mint régen. Jobb az élet és én boldogan adom be a gyerekeimet az iskolába. Vidor István. A nemesócsai gépállomás dolgozóit akkor lepjük meg, amikor egybegyűlve beszámolnak az elvégzett heti munka eredményéről és ugyanakkor egyes felszólalók őszinte nyíltsággal feltárják azokat a hibákat, amelyek akadályozzák a munka gyorsabb ütemét. Az alkotás és teremtés forró pillanatai ezek, amikor a munkásság küzdve előretör a szocializmus útján. A kép, amely elénkbe tárul, megkapó. Szombat van, az idő hat óra felé jár, egyes traktorok most érkeznek a határról. A tűző nap sugarai egyre gyöngébbek és az alkony egyre nagyobb tért hódít. A gépállomás udvarán ott ülnek a vezetők egy aszta! előtt és köréjük csoportosulnak a traktoristák, a segédmunkások, a szerelők, a géplakatosok, a tanoncok. Munka után vannak éppen, az olajos munkazubbony izzadt testükhöz ta pad, arcuk is maszatos és a helyett, iiogy lemosnák magukról a munka porát, ott ülnek az udvar cementezett lépcsőin és feszült érdeklődéssel hallgatják a felhangzó kritikát és kifogásokat. A szocializmus varázsgyűrűje tartja mindannyiukat fogva, az arcokat egyfajta feszültség teszi szenvedélyessé és öntudatossá. A munkások tekintete bátor, eleven és a hangok izzó összecsapásában szikrát kap a mondanivaló és a szocializmus fegyverévé válik a szó. Igyekszünk észrevétlenek maradni, nehogy megzavarjuk a munkások meghitt gyűlését és hogy tapasztalatokat gyüjtsíink, hogy tanulhassunk, hogy ideológiailag erősödjünk. Itt megtanulhatjuk azt, hogy mit jelent a kritika és önkritika, megtudhatjuk mi érdekli a munkást és elleshetjük az eszközöket, amelyekkel munkás bizalmához férkőzhetünk. Most felszólal egy traktorista. Az arcát nem látjuk, csak széles hátát. Halványzöld ing van rajta, ingújja könyökön felül felgyűrve és kimért mozdulatokkal, fegyelmezett hangon kifogásolja, hagy a javítóműhely dolgozói nem elég készségesek és néha egy apró javításon elbibelődnek egész' nap és ezzel meggátolják a traktoristák lendületes munkaütemét. Hivatko/Qkinek öl gyermeke lépi ál nta az iskola küszöbét Negyedévenként 7100 korona segélyt kap a Dudás-család Dunaszerdahely, forró augusztusi nap, ebédidő. A szokásos vidéki udvar képe, meztelen kisgyermekek játszadoznak az udvaron, egy öreg bácsi a fával dolgozgat, a tornác hüs helyén a munkából hazatért édesapa fogyasztja ebédjét, mellette a felesége karonülő kisgyerekkel, szerető gondoskodással tálalja az ennivalót Dudás Sándor kéményseprő segéd otthonába jöttünk, hét gyermek gondoskodó apja ö, akinek ma öt gyermeke indul iskolába, hogy a szocialista úton haladó iskolák derék dolgozót neveljenek belőlük népi demokráciánk számára. A derék, kérgeskezü munkás, aki egy üyen nagy család gondját viseli, a legnagyobfc optimizmussal és bizakodással kezdi el a beszélgetést. — Gyermekeim közt vannak iskolások az első elemitől a negyedik polgáriig. A legidősebb László, aki nagyon jól tanul, szlovák iskolába járt és szlovák iskolában is folytatja a tanulást. Értelmes gyerek és mint magyar nemzetiségű, aki csak az iskolában kezdte el a szlovák nyelv tanulását, olyan eredményeket ért el. hogy iskolai dolgozatát az év végén a szlovák szülőknek megmutatták, mint a legjobbat és még hozzá kiemelve azt, hogy olyan gyermek irása, akinek az anyanyelve magyar. Ezt a fiamat szeretném értelmiségi pályára küldeni, már most bizonyítékát adja rátermettségének. Háromnégy újságot olvas el egy nap, természetesen elsősorban a Pravdát és nagyon boldog vagyok, hogy megtanult szlovákul, hisz ahány nyelv, annyi ember. — Örömmel látom, hogy ilyen bizakodással látja gyermek sorsát. — Nagyon jól tudom, hogy a Kommunista Pártnak és népi demokratikus rendszerünknek köszönhetjük azt, hogy gyermekeinket ilyen biztonság érzetével küldhetem az iskolába, nem kell hozzá protekció, nem kell hozzá vagyon, nem kell, hogy a kiváltságosok közé tartozzék ahhoz., hogyha tehetség van benne, tanulhasson. Amelyik gyermeknek jő feje van, az tanul és amelyik gyengébb tehetségű, az iparra megy. Mindazon gyermekeimnek, akik tovább fognak tanulni, mind azoknak, akik ipari pályára mennek, segit az állam, hogy hasznos dolgozókká válhassanak. Bizony az én fiatalságom idején nem is mertem arra gondolni, hogy értelmi, ségi pályát válasszak. A többiek most az anyanyelvükön tanulnak meg tökéletesen írni és olvasni és nem kell megbirkózniok még az idegen nyelvvel is. Természetesen súlyt helyezek arra, hogy a szlovák nyelvet, államunk nyelvét okvetlenül megtanulják. Bárcsak azelőtt is súlyt helyeztek volna erre. Mennyire hiányzik *ekem a szlovák nyelv tudása. — Hát a gyerekek előkészítése az iskolaévre nagy anyagi gondokkal jár? — Ismét hálatelt szivvel mondhatom azt, hogy felöltöztettem a gyermekeimet tetötöl-talpig, éppen most kaptam meg a negyedévi családi segélyt, amely nálam, tekintettel számos családomra, 7100 koronát tesz ki negyedévenként. Ebből szépen felöltöztettem őket és most tisztán, rendesen felöltözve kezdik el a tanulást. Bizony sok darab kenyérről kel! gondoskodnom, hogy hét gyermekemet elláthassam. Már én is kommunális üzem dolgozója vagyok és 3685 korona fizetésem van. Amíg önálle mestereknél dolgoztam, sokkal kevesebb volt a fizetésem és kilátásom van az új állami bérkatalógus szerint 5000 koronáig menő fizetésre Ezenkívül még az az előnyünk is van most, hogy ha vidékre kimegyünk, külön diétát kapunk. Most a minden tiszteletet megérdemlő édesanyához fordulunk, aki hetedik gyermekét, az egyetlen kisleányt tartja a karján. — Már mindent előkészítettem a? iskolaév kezdetére, csak a könyveket kell még megvennem. — Odahúzza Bélát, aki nagy csibésznek látszik és kijelenti, hogy nem megy iskolába, mert sokkal jobb játszani, de a szeméből olvasom, hogy nem gondolja komolyan. I Megkockáztatom a kérdést. — Hát mi akarsz te lenni, hogy nem akarsz iskolába járni? Huncutul mosolyog. — Kéményseprő leszek, mint apám, vagy pilóta. Erre megjön a hangjuk a többieknek is. — Én mozdonyvezető leszek, — mondja a legkisebb — vagy traktorista. Laci. aki most megy először iskolába, nagy várakozással tekint a nagy esemény elé és kijelenti nagy komolyan, hogy jobb lesz iskolába járni már, mint itthon verekedni Sándor pedig, aki gyengén végezne az iskolévet és most a magyar iskolában megismétli az osztályt, a komáromi hajógyárba készül tanoncnak. Még a család legöregebbjét, a nagyapát szólítjuk meg, hogy ö is mondjon nekünk valamit az új iskolaév kezdetéről. — Én vagyok az idősebb Dudás Sándor — kezdi beszédét még korát meghazudtoló friss beszédmodorban a család nagypapája. — Én is kéményseprő voltam, most azonban nyugalomban vagyok, 1400 korona öregségi nyugdíjat élvezek ^z államtól. Itt élek fiammal és hasznosítani igyekszem magamat a ház körüli munkában, mert bizony munka aztán adódik ilyen nagy család körül. A fiúcskák olyanok, mint az ördögök, de hisz igy is kell, hogy legyen, ha egészséges a gyerek. Ilyen nagy családot közelebbről megfigyelni képet ad róla, mennyi gond és vesződség hét gyermek nevelése, igaz. hogy ma már csak olyan szempontból. hogy egészségesek legyenek és rendben tartsuk őket. Az álíam segít mindenben a gyerekeknek is. nekünk öregeknek is. Becsületes cnunkáséveim után nem vagyok in^Yenélc teher a gyermekeim nyakán. Az én életemben voltak jó és voltak nagyon rossz esztendők. De most már nyugodt biztonsággal tekinthetünk a jövő elé, csak egészségesek legyünk. Turi Mária. zik arra, hogy amióta a gépállomás megnagyobbodott, sok hanyagság tapasztalható a műhelyben. Amikor kevesebben voltak, sokkal lelkiismeretesebben folyt a munka. Ezen mindenkép segíteni kell és pedig haladéktalanul. Manapság minden munkásnak ösmernie kell a kötelességét és tudnia kell, hogy a köznek dolgozik, munkájával a szocializmust, a béke megerősítését segíti elő, tehát a henyélésnek a műhelyben semmi helye sincs. Erre a határozott és kíméletlen vádra a műhely vezetője, egy idősebb elvtárs felel, akiről később megtudjuk, hogy évtizedek óta tagja a Pártnak. Az elvtárs válaszában részben visszautasítja a vádat és rámutat arra, hogy a gépállomáson eleinte, amikor a .traktorok újak voltak, nem lehetett annyi javítás mint most, amikor a gépek három évi szakadatlan) munka után már kissé megkoptak. Részben pedig azzal védekezik, hogy á javításoknál gyakran nem áll rendelkezésére a megfelelő munkaszerszám és ilyenkor a saját műhelyébe kell elküldenie érette. Ez pedig időt vesz igénybe. Időt vesz igénybe. Itt több oldalról támadás éri a tanoncokat, akik egyegy útjuk alkalmával elcsavarognak a faluban és munkaidejüket udvarlással fecsérlik el. Erre természetesen a tanoncok is, akiket név szerint említnek fel, védekeznek, sőt az egyik azt a határozott kérdést teszi fel, hogy kl látta őt a munkaideje alatt csavarogni. Persze a válasz nem késik soká, mert maga a gépállomás vezetője, Csukán János erősíti meg a vádat és végül azt a döntést hozzák, hogy ezt a tanoncot benn tartják a műhelyben és nem küldik kinti dolgok elvégzésére. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy egy kérdés tisztázatlan maradt és pedig az, hogy miért van szükség arra, hogy a vezető-elvtárs műhelyében olyan munkaszerszámok legyenek, amelyekre a gépállomásnak szüksége van. Miért kell folyton küldözgetni egy munkaszerszámért? Végül is egy ilyen régi, megbízható elvtárssal könnyen meglehetne állapodni, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Egy munkaszerszám igazán nem arra való, hogy pihenjen valahol a hűvösön. Erre a kérdésre érdemleges választ később sem kapunk, amikor Csukán Jánossal beszélgetünk. Határozottan az az érzésünk, hogy kényes pontot érintettünk. De Csukán János nem tartozik azon elvtársak közé, akik visszariadnak egy-egy kérdés megoldásától. Biztosan el fog mindent követni, hogy a gépállomás munkaütemét meggyorsítsa. Bizonyítja ezt az eddigi munkaeredmény. A nemesócsai gépállomás eddig 4278 hektáron végezte el a tarlóhántást és jövő héten e munka betejeztével már megkezdik a középszántást is. Csukán elvtárs,, a gépállomás vezetője, kiváló, képzett szakember és az ő nevéhez fűződik ennek a korszerűen berendezett gépállomásnak a megalapítása. Az első perctől kezdve itt működik, mindenre, a legapróbb részletekre kiterjed a figyelme és szigorú, igazságos magatartásával megnyerte a munkásság bizalmát. „Csukán azt állítja, hogy ezek a gyűlések, amikor a munkásság nyíltan megtárgyalja az elkövetett hibákat és kiküszöbölésük módját, rendkívül hozzájárulnak a munkaerkölcs megszilárdításához^ Mult héten például a koreai napra a traktoristák 18 órát dolgoztak a határban és messze túlszárnyalták az előirányzott munkát, 240 hektár helyett 398 hektárt szántottak fel. Tizennyolc órát szántak erre a célra. Szombaton estefelé hat órakor kezdőéit és egész éjjelen át vasárnapig délig tartott ez a munka. Voltak itt kiváló egyéni teljesítmények is. Így például Cseh Sándor traktorista egymagában 16 hektárt szántott fel. Cseh Sándor követi öccse, Imre példáját, aki nemrégiben kiváló munkájának jutalmakép kijutott a Szovjetúnióba tanulmányútra a csehszlovák delegáünkkal. Imre visszatérte a Szovjetunióból ugyancsak sokban hozzájárult a munkásság öntudatosításához. Munkás a munkásnak tudja leginkább megmagyarázni, hogy mit jelent a közösen megszervezett szocialista munka. A munkásság érdeklődése a Szovjetúnió iránt rendkívül élénk. Kérdésünkkel úgyszólván ünneplik Cseh Imrét, mint egy tanítómestert és minden alkalmat felhasználnak munka közben és munka után arra, hogy érdeklődjenek a szovjet ember építőmunkájáról. És Cseh Imre lelkesen magyaráz, kérdés és felelet egymást követik, az api ó részletek egyetlen egésszé kovácsolódnak és a szocializmus egyre nagyobb tért hódít a nemesócsai dolgozók, hazánkdolgozói szívében. SZABÓ BÉIéA.