Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-12 / 184. szám, szombat

Újsághír Olaszországból: A treVisói püspök gyárát megszállották az elbocsájtott munkások és munkásnők. * Még alig szürkült, Csípős, párás volt a hajnal. Maddalena fázósan húzta ossz magán vékonyka kabátját. Bement a templomba. Súrolástól feldagadt térdébe és a harmadik szülés óta beteg derekába éles fájdalom nyilallott, mikor térdreborult a szűzanya szobra előtt. Imába mélyedt. Elsírta isten anyjának, hogy nem tudja, miből fizeti ki a lakbért. Könyörgött, hogy ne essen az eső, mert akkor befolyik a TÍZ munka után. talpaló férjének rossz cipőjébe, s úgyis annyira köhög szegény. Kérte a szűz Máriát, oltalmazza meg a piciket, magukra ne gyújtsák a bezárt lakást, semmi bajuk ne ^ssék. Végezetül még kérte az istent, áldja meg a jóságos püspököt, aki a mult héten is küldött egy szelet csokoládét & hároii gyereknek, — aztán feltápászkodott és megindult a gyár felé, Ä műhely felbolygatott méhkashoz hasonlított. A zűrzavar közepén, a lakatos szerszámládán ült Gina s néhány asszonynak magyarázott valamit. Maddalena is odasietett. — Bertini mérnök mondta ... Biztosan igaz... A munkások felét bocsátják el... Igen, azonnal, bérfizetésikor ... — De hiszen ez nem lehet igaz — kiáltott fel Maddalena, amikor a szavak eljutottak az értelméig. — Nekem három gyerekem van!... A püspök úr nem tesz ilyet! Pillanatra csend támadt. Aztán Lucia, egy fekete hajú, égőszemű ifjúmunkáslány kiáltott fel: — Hogy mondhatsz ilyet, Madda?! ... A püspök épp olyan burzsuj, mint a többi! Maddalena zavartan, szédülő fejjel ment a gépe felé. * Amit a műhelyben beszéltek, Igaz volt. Romeo Ganovai püspök trevisói gyárának 320 munkásából százhatvannak adták ki az útját egyik napról a másikra. Maddalena is az elbocsátottak között volt. — Nehezek az idők, nehezek — mondta a püspök s hájas hasán a reverenda gombjait morzsolgatta. — Intézkedjen, hogy leszereljék a gépek felét, — vetette oda egyik mérnöknek. A népi demokráciákban azonban a nök már nem rettegnek a munkanélküliségtől és nem kell forradalmi megmozdulásokban veszélyeztetni életüket. Nyitva előttük a munka, a tanulás a haladás útja. Képünkön Schwartz Magda élmunkásnö látható, aki újító javaslatával nagyszerű eredményeket ért el munkahelyén és pihenőjét hazánkban Marianské Láznén töltötte, ugyanakkor úttörő fia vígan táborozott a Balaton partján. A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre az UJ SZÓ minden magyar dolgozó kezébe Mikor az autója felé indult, Maddalena utána szaladt. •— Atyám — lihegte — kegyelmes uram ... — Mit akarsz lányom, — fordult meg türelmetlenül a püspök. — Nekem három gyerekem van .,. a férjemnek sincs munkája — tört ki Maddalenából a sirás. — Imádkozz, leányom, majd minden jóra fordul — hadarta a püspök s becsapta maga mögött az autó ajtaját. Maddalena néhány másodpercig mozdulatlanul állt ott. Azután — még alig látott a könnyeidtől, — a gyárkapu felé botorkált. Ot sokan álltak. Maddalena közéjük ment, sírva, tanácstalanul állt. Aztán két karjá» két erős kezet érzett. Gina és Lucia fogták kétoldalról. Gina csendesen simogatta. Lucia szólalt meg: — Minket is kirúgtak. De ittmaradunk. Mindenki ittmarad. A többiek is leállnak, őrizzük a gyárat, nem engedjük elvinni a gépeket. Velünk tartasz, Maddalena? ... Maddalena lenyelte a könnyeit s ennyit mondott: — Veletek maradok. A püspök gyárában hetek óta állnak a gépek. 320 férfi és asszony őrzi a gyárat. A püspök egyezkedni próbál. De a munkások álláspontja világos: csak akkor veszik fel a munkát, ha nem bocsátanak el egy lelket sem. Lucia hozza egyik reggel a gyárba a hírt, hogy rendőrosztagok érkeztek a városba. Ma történnie kell valaminek. A gyárban a kommunisták s a fiatalok veszik át az őrséget. Délfelé autó érkezik. Két úr száll ki, tárgyalni jöttek, ; .Coran kereszténydemokrata szenátor és Cadamuro jobboldali szociáldemokrata szakszervezeti titkár röviden elmondják a püspök legújabb fel-tételeit Rosszabbak az eddigieknél, a püspök úr úgylátszik a rendőrosztagokban bízik. A dermedt csöndbe Maddalena hangja sivít bele: — Menjetek a pokolba!... S a két úr percek alatt, halálra rémülve távozik a gyárból. Trevisóba hiába érkezett rendőri megerősítés. A püspök gyárában 320 ember énekli: „Elvtársak, a vörös zászló győzni fog..." A háromszázhúsz közt ott van Maddalena hangja is. És a dal szárnyra kap. Visszhangozzák az olasz dolgozók milliói. O. K. (A „Noi Donne" című olasz nőlap tudósítása nyomán.) KAPHATÓ: AZ ÚJSÁGELÁRUSÍTÓKNÁL ÉS AZ U J SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN BRATISLAVA, Jesenského ul. 8 Kik fejtették meg eddig a „ Ny ár''keresztszár e j tvénysit? — A „NYÄR" képeskönyvünkben közölt II. keresztrejtvény sorozatunkat helyesen megfejtették és így az 50 díj (rádiókészülék, herékpár stb.) kisorsolásában résztvesznek a következők: Jánosovics Gusztáváé Szene, Braun Tibor Nagymegyer, Svraka Miklós Bratislava, Kósa Tibor Párkány (2 szelvénnyel), Fábik Béla Trebusice, Kelemen Zoltán Bratislava, Klimsch Ferdinánd Bratislava, Kovács Kálmán Bratislava, Váczi György Hraničná, VVetzler Gyula Kosihy, Ulrich Irén Somorja, Neumann László Párkány (2 szelvénynyel), Lakatos József Losonc, Gulyás Lászlóné Párkány (2 szelvénnyel), Predanóczy Károly Siatoros, Angyal László Radzavce, Balogh Imre Komárom, Preisinger Illés Komárom, Baluska Béláné Komárom, Gold László Komárom, Simon Anna Komárom, Kálnay Béla Opatová, Markhot Ilona Ivánka, Borka Lajos Svodov, Zala Józsefné Ipolyság, Kakas Gyula Túrócszentmárton (6 szelvénynyel), Borka Ilona Svodov, Hancz Ferenené Somorja (3 szelvénnyel), Cabarka testvérek Komárom, Severin Gabriella Párkány, Jarocsh Sarolta Bratislava, Novotna Helén Pöstyén. Cintel Ölga Krasnahorske. A helyesen megfejtők további névsorát sorozatosan fogjuk lapunkban közölni. A megfejtések beküldésének határideje 1S50 augusztus 31. A pályázat feltételeit a „NYÁR" képeskönyv 119. oldalán közöljük. A kiadóhivatal. 1950 augusztus 12 UJSZ

G 5 A PÜSPÖK MEG A GYÁRA Jltegúelent « LACI PAJTÁS CSÍNYJE Laci pajtás rossz volt, vásott, Esze mindég csínyen állott. Tréfa, játék? Alig várta. Míg egy napon meg nem járta. Iskolából jövet, lám, ni! Lát egy bácsit szundikálni Egyedül a park egy padján,_ Mit sem sejtve. Ámde hagyján — Még cz alvás! De lehúzva Nagy bakancsa és az útra Lába mellé téve szépen. Laci terve rögtön készen! Egy nagy ággal elhalászta A lábbelit, nagy vigyázva. És bokorba bújva leste Mi lesz, hogyha felébredve Látja, hogy már nincsenek meg? Soha ennél nagyobb heccet! Am a bácsi mindezt látta S mosolygott a bajuszába. Aztán hipp-hopp, talpra állva, Markolt Laci gallérjába. — Ki vergődött, mint a nyúl tőrben. S Laci fej

e a cipőben Úgy szorult be, akár zsákba Se nem hallva, se nem látva! „Na gézengúz — szólt a bácsi — Kellett jó heccet csinálni?" ,Most addig el nem engedlek, Míg javulást nem fogadsz meg!" Laci szégyenszemre, bőgve Fogt

a szavát könyörgőre. S mivel javulást fogadott, Végre haza szaladhatott. Szeresd a törvényt! Irta: V. Olga, Csúfolták is a többiek: „Kell-e, Laci, cipő.föveg?" Mesélő. Egyszer volt — hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya. Ez a kiskutya olyan haszontalan volt, annyi sok borsot tört gazdája orra alá, hogy csaknem minden nap megkellett büntetni valamelyik csinytevése miatt. így aztán állandóan hadilábon állt őkelme az emberek törvényeivel. Történt egyszer, hogy a kutyafinak csirkepecsenyére fájdult meg a foga. Kiválasztotta hát a baromfiudvar legkövérebb csibéjét és vad csaholással utána vetette magát. Persze a kiscsirkének is kedves volt a maga élete, így aztán éktelen csipogással menekült körbe-körbe a nagy udvaron. Már éppen el akarta kapni a csirke farkincáját, amikor az éber házi asszony felfigyelt a nem mindennapi lármára. No, adott is aztán csirkepecsenyét a kis rablónak. Ügy elverte a seprűnyéllel, hogy a koma fényes nappal is csillagokat látott az égen! Hej sirt-rít keservesen a póruljárt jószág! „Jaj, hogyan is lehetnek ilyen kegyetlenek ezek az emberek!" --nyöszörögte felháborodottan! "J-.j! mindennek csak ezek az ostoba törI vények az okai!" „Jaj de szép len" ne törvények és büntetések nélkül élni!". Hát amint így sír, sóhajtozik az elégedetlenkedő kiskutya, egyszer* /:sak hangos károgás közepette, egy nagy fekete csóka száll le a kútágas gémjére. „Miért sírsz, miért sóhajtozol, te szegény kis kutya-fiú?" — kérdezi a csóka az ebtől. „Jaj, hogyne sírnék, hogyne sóhajtoznék — panaszkodott a kutyus — amikor olyan szomorú sorsot adott nekem az Isten!" „Akármit teszek, akármihez fogok, semmi sem teí- •>.!: a gazdáimnak, folyton kegyetlen törvényeikkel üldöznek. Ügy szeretnék már úgy élni, hogy senki sem törődne énvelem!" „No ha csak ez a kívánságod, ezen aztán könnyen tudsz segíteni!" — kacagott a fekete csóka. „Nem kell egyebet tenned, csak szökjél ki az erdőbe, ott aztán ítélet napig elélhetsz annélkül, hogy bárki is beleszólna kedvteléseidbe!" „Hej megörült az ostoba kiskutya a csóka beszédjének! Bizony nem is gonodolkozott sokai a jótanács felett, hanem alig várta, hogy gazdái álomra hajtsák lejüket. Akkor aztán úgy kiscnfordált .a nyitott kapun, mint _ az árnyék és meg sem állt addig i amíg a legközelebbi erdőbe nem ért. No, nem mondom, nem volt rossz dolga a kis imposztornak az erdőben sem. Ha el álmosodott, minden moha puha fekhellyel várta. Ha megszomjazott csörgedezve kínálta hüs vizét a kis erdei patak. Ha pedig éhes kezdett lenni szabadon válogathatott a finomabbnál — finomabb húsú kis illatok között. Itt bizony seaki sem fogta felelősségre tettei miatt. Hanem egyszer jaj mi történt! Éppen egy kis kövér nyúlfiókát hajhurászott a sűrű bokrok között, amikor egyszerre csak egy hatalmas, vérszomjas farkas toppant eléje. „Hú — hú — csikorgatta fogait a toportyánféreg — éppen ilyen lakomát kívántam ma ebédre, mint amilyen te vagy!" És hiába rimánkodott kegyelemért a szerencsétlen kutyafiú, hiába hívta már kétségbeesetten segítségül a törvényt, az erdőben senki sem törődött a másikkal. A könyörtelen ordas, úgy felfalta, hogy még hírmondónak sem maradt meg belőle semmi. így fizetett rá a haszontalan kiskutya arra az ostobaságra, hogy megtagadta az ő biztonságát is védelmező törvényt! Mi azonban soha se feledjük el e kis mes tanulságát, és: „Szeressük a törvényt, soh'se féljünk tőle, Mert a törvény mindig biztonságunk őre. Aki eldobja a törvényt magától, Biztosra vehetjük — a végén nem jár jól.