Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-02 / 175. szám, szerda

1950 augusztus 2 1F3S1Ö Varázslatos erő a szocializmus: ellenfelét ennek saját fegyverével győzi le Soha annyi elevenség, sürgés-forgás nem volt még a királyhelmeci járási párttitkárságon, mint éppen ezidén, a közösen megszervezett aratás, behordás és cséplés munkálatai alatt. Negyedóránként futottak be a jelentések, jöttek az elvtársak napbamítottan, vidék; utaktól porosan és hozták a pontos híreket, hogy itt, ebben a községben az aratás már a befejezés felé közeledik, amott meg az aratás után vannak és máris megindultak a közösen megszervezett fogatok és behordják a termést. Behordják a termést, de ugyanakkor a győztesek magatartásával közlik a község többségének döntését, hogy megindult a tarlóhántás és eltüntetik végre a barázdákat. Voltak természetesen másfajta jelentések is. így például, hogy ebben és ebben a községben nem működik a cséplőgép. Ott meg gépszíj kell. mert az eredeti gápszíj eltűnt. Valaki, akinek érdekében állt, eltüntette, amott meg sürgősen szükség van olajra és más fűtőanyagra. A párttitkárságon szakkifejezések röpködnek, egy pillanatig az a benyomásunk, hogy a gépállomáson tartózkodunk, mert a legjelentéktelenebbnek látszó jelentések is ide futnak be. Egy pillanatnyi szünet sincs. A telefon ötpercenként szól. Egy falu jelenti tízóra tájban, hogy már reggel óta várják a beígért cséplőgépet és még nem jön. Nem jön, a hang izgatót, sürget és követel... Természetesen a p'árttitkárságon azonnal intézkedés történik, hogy a gépállomás hibáját haladéktalanul helyrehozza. Persze intézkedés történik arról is, hogy a falu a hiányzó szíjat megkapja. A titkárságon az elvtársak egyetlen pillanatig sem csüggednek. A jártás minden zegét-zugát ismerik és ezért pillanatnyi habozás és tétovázás nélkül orvosolni tudják a bajokat. Magatartásukban van öntudat és felelősségérzet, a legjelentéktelenebb panaszt sem kicsinyelik le, viszont siammit sem vesznek tragikusan. Tudják azt, hogy némely gép néha megrongálódik, ezzel számolni kell és gondoskodni kell arról, hogy egy szakember megjavítsa. Csak a gazdiák azok, akik ilyen esetben türelmetlenkednek, mert nem akarnak lemaradni, minél előbb el akarják végezni a beszolgáltatást, minél előbb neki akarnak látni az egységes vetési terv megvalósításához. Ezek azok a gazdák, akik komolyan veszik a beszolgáltatási versenyt, ezek azok, akiknek a szemük kinyílott és a közösen megszervezett gépesített munkában látják a falu földművesének szabad jövőjét. Ezek azok a gazdák, akik egyetlen rántással ledobták magukról az évszázadok óta tartó elnyomatás rongyos gúnyáját és szívvel-lélekkel csatlakoztak az Egységes Földműves Szövetkezethez. Kiskende, a szentesi Nemzeti Tanács elnöke mondja, hogy volt náluk a faluban egy nagyon makacs gazda. Az annyira vigyázott a mezsgyekőre, hogy naponta meg kellett néznie, vájjon ott van-e a helyén. Nem is bírt másként aludni sem. Most azonban a közösen megszervezett aratásnál belátta ezt, hogy a. nagyüzemi közös gazdálkodást nem lehet mezsgyékkel folytatni, erre 5 a saját kezével hajította el a mezsgyekövet. Azt mondta, bizony belátja, ezt így nem lehet tovább folytatni, a mezsgyekő felett elhaladt az idő kereke és jobb, ha ő egyedül a fenébe hajítja. És Szentesen a falu többsége úgy döntött, hogy a közösség érdekében eltüntetik az elválasztó barázdákat. Sajnos, nem minden faluban megy ez így... Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy nagyon sok helyen a gazdák még komoly küzdelmet folytatnak önmagukkal. Tele vannak bizalmatlansággal és gyanúval. Azok a siúlyos tapasztalatok, amelyeket a kapitalista érában szereztek, még makacsul lekötve tartják őket. Hisz évszádok óta a kis- és középparasztsággal nem csináltak egyebet, mint becsapták őket. Köztudomású, hogy a régi demokráciában is kevesebb adót fizettek a földbirtokosok, mint a kisgazdák és köztudomású az is, hogy a búzát is drágábban adták el. Egyszóval az államtól támogatva folyt a kisparasztság ellen a here adóval, árverésekkel és munkaerejük kizsákmányolásával. Ilyen súlyos tapasztalatokkal terhelten nem is csoda, hogy a földműves bizalmatlan. Az ilyen községekben csakis felvilágosító munkával, meggyőző érvekkel lehet valami eredményre jutni. A falu dolgozóinak meg kell érteniök azt, hogy népi demokráciánkban munkáskormány van hatalmon és a gyárak, üzemek, bányák dolgozói a legnagyobb erőfeszítéssel versenyeznek, hogy olcsóbban, minél többet és minél jobbat termeljenek, tehát a falu dolgozóinak is átt kell térniök a nagyüzemi gazdálkodásra. Csakis így lehetünk életképesek, csakis így tudjuk biztosítani minden dolgozónak magasabb életszínvonalát, csakis így tudjuk megvalósítani népi demokráciánkban a szocializmust és tudjuk bebizonyítani a kapitalista országok dolgozóinak azt, hogy amíg nálunk a jólét virágzik, addig náluk a munkanélküliek serege egyre nő. A falu szocializálása, a tervszerű nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés nem tűr tovább halasztást. Falujárásunk folyamán azt tapasztaltuk, hogy a reakció nem pihen, sőt ellenkezőleg, igen elevenen működik. Egyes helyeken a reakciónak ko moly összeköttetései vannak a hivatalokban. így Zemplénben, e példás községben is megtörtént az, hogy a jegyzői hivatalban megváltoztatták a szétíró bizottság döntését, amely a beszolgáltatást az osztályelv alapján határozta meg. Olymódon változtatták meg, hogy a kulákságról levették a terhet és rárótták a falu kis- és középgazdáira. És megtörtént az a szemérmetlenség, hogy Sütő elvtársra rárótták négy mázsa gabona beszolgáltatását, holott kis darabka földjén annyi termés volt, hogy hattagú családja önellátását biztosította. Amiikor Sütő elvtárs bement a jegyzői hivatalba, hogy ellenőrizze beszolgáltatását az eredeti beszolgálta tási ívvel, azt mondták neki, hogy az eredeti beszolgáltatási ív eltűnt. Persze a NB közbelépett, megtalálták az eredeti ívet, amely javításokkal volt tele. A vizsgálat természetesen megindult. Ezért hatványozott figyelmet érde melnek azok a falvak és községek, amelyek nem tartanak lépést fejlődésünkkel. Itt van például Zétény községe. Ott az EFSz már egy éve körülbelül, mintha feneketlen mocsárba akadt volna bele és egyetlen lépéssel sem haladt előre. A vezetőszerep ott Csaroakovits és Pokol elvtársak kezében van, akik személyeskedő harc ban vetélkednek egymással. Lesik egymás szavát és tettét, egyik a másikáról pontosan mindent tud és közben természetesen mindketten elsikkasztják az EFSz-t, elsikkasztják a szocializmust. Hogy meddig fogják ezt így folytatni, azt nem tudjuk, türelmetlenül várjuk a további fejleményeket. Lehet, hogy legközelebb jobb híreket kapunk onnan. Reméljük, hogy Zétény községben akadnak még öntudatos földművesek, akik kezükbe veszik sorsuk irányítását és nem maradnak hátra szégyenszemre a járás többi községei mögött. Miért nincs saját háza?! Ismételjük, szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy falvainkban a szocializmus térhódításával párhuzamosan a reakció is felüti a fejét, hápog, levegő után kapkod, különös hangokat hallat, mintha fuldokolna. Mátyás elvtárs, a királyhelmeci járás gazdasági referense a következő esetet mondija el, ami vele megtörtént egy előadása alkalmával. Éppen magyarázta az EFSz célkitűzéseit, öszszehasonlította a felszabadulás előtti földmunkás rettegéssel telt életét a mai földműves emberhez méltó életmódjával. Rámutatott arra, régebben a szegény földmunkásra az a gond is súlyosan ránehezedett, hogy hol szerezzen munkát és ha végre már ráakadt egy munkahelyre, akkor a földbirtokost vagy kulákot szívvel-lélekkel kellett szolgálnia, különben kitették a szűrét. A középparasztnak pedig állandóan rettegnie kellett az árveréstől, amely kis földjét és családi házát fenyegette. Ma viszont az árverés fogalma teljesen kiveszett a falusi ember szótárából és mindazoknak az élete biztosítva van, akik dolgozni akarnak. Erre a hallgatóság köréből valaki felszólalt, hogyhát régebben is úgy volt, hogy aki dolgozott, annak volt mit a tejbe aprítania. És állítását azzal bizonyította be, hogy hát Mátyás elvtárs bátyjának van saját háza, míg neki nincsen A felszólalónak természetesen nem volt egyéb célja, minthogy a hallgatóság előtt halomra döntse Mátyás elvtárs állításait és bebizonytísa azt, hogy az elvtársnak azért nincsen háza, mert henyélt, mert nem akart dolgozni. Ez azonban nem sikerült. Mátyás elvtárs ugyanis harcos múltja révén elég tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy az ilyen felszólalókat talpraesetten azonnal leszerelje és állításukat pozdorjává zúzza. A felszólaló figyelmét felhívta arra '.ényre, hogy hosszú évekig a fogházban sínylődött, mert az urak jónak látták öt félreállítani az útjukból, éppen szocialista magatartása miatt, tehát nem lehetett nagyon ideje arra, hogy házépítésré adja a fejét. A Kapitalisták voltak olyan figyelmesek, hogy másmódon gondoskodjanak a szocialisták „saját házáról". Ám e beteg kérdésre a p-'eltó válasz csak most következett. Mátyás elvtárs bebizonyította, a hallgatóságnak, hogy a felszólaló tiszta reakciós hangot ütött meg akkor, amikor felelősségre vonta őt azért miért nincsen saját háza és ezzel be akarta bizonyítani azt, hogy csak annak nincsen háza. aki henyélt, aki nem akart dolgozni. Ilymődon ugyanis felelősségre lehetne vonni a világ millió és millió dolgozóit, hogy miért nincs saját házuk, miért nyomorognak, miért éheznek. Ezt a millió és millió dolgozót a legrosszabb akaratú ember sem vádolhatja azzal, hogy nem akarnak dolgozni. Igenis, dolgoznak, de munkájuk eredményét felfalják a kapitalisták, az imperialisták, mert nekik már a palota vagy kastély nem elegendő többé. Olyan az étvágyuk, hogy ma már nemcsak országok, hanem az egész világ kell nekik. Ezért van ma a koreai vérengzés és ezért van az, hogy Koreában annak a földművesnek, akinek már volt háza, annak már nincs többé, mert az imperialista vérengzőknek abban telt kedvük, hogy bombáikkal a nehezen összekuporgatott vagyont a föld színével egyenlővé tegyék. Ez ellen küzdünk mi, szocialisták, mi építeni akarunk, nem pedig rombolni. Mi békét akarunk és pedig tartós békét, hogy mindenkinek biztosítva legyen a megélhetése és a rendes lakóháza. És Mátyás elvtárs végül így fejezte be. — Igenis, a felszólaló kérdése aktuális és a falu viszonylatában fel lehet vetni a kérdést így. Miért nincs saját háza ezer és ezer béresnek, aki egész életén át verejtékesen dolgozott? És a felelet oly kézenfekvő, hogy mindenki számára érthető. Azért nincs háza, mert a béres mindig a földbirtokos, a kulák számára dolgozott, annak a kényelmét és jólétét biztosította az ő munkája, de a saját jólétével nem volt módjában a béresnek törődnie. Az Egységes Földműves Szövetkezet éppen ezen a kiáltó igazságtalanságon akar változtatni. Az EFSz, a mezőgazdaság gépesítése és a közösen megszervezett nagyüzemi gazdálkodás révén azoknak akarja biztosítani a jólétet, akik dolgoznak és akik becsületes, szorgalmas munkájukkal meg is érdemlik, hogy nemcsak az ő jövőjük, hanem gyermekeik jövője is biztosítva legyen. A felszólaló néma maradt. A szocializmus olyan varázslatos erővel bír, hogy a reakciót a saját fegyverével győzi le. Világviszonylatban ugyanez történt a kínai eseményeknél, amikor a kínai nép hősi harcában ellenfelét a saját fegyverével győzte le. Szabó Béla Bolgár jegyzék Jugoszláviához a szófiai Jugoszláv katonai attasé kémtevékenysége ügyében Augusztus 6-án ünneplik a Szovjetunióban a Testnevelés Napját Lelkesen készülnek a szovjet sportolók a Testnevelés Napjára. Ebbcm az évben augusztus 6-án, vasárnap — mint a Szovjetszkij Szport írja — „a szovjet testedzők jelentést tesznek a Bolsevik Pártnak, a szovjet kormánynak, a szeretett Sztálin elvtársnak a békéért folytatott harcban elért sikereikről, a munka frontján aratott győzelmeikről, sportbéli fejlődésükről, — arról, hogyan teljesítették a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának a sportról hozott történelmi határozatát." A Testnevelés Napját új győzelmekkel ünneplik mind ä tömegsport, mind a minőségi sport területén. Az elmúlt félévben például a szovjet szakszervezeti sportegyesületek 1 millió 378.000 QTO-próbázót készítettek elő és 250.000 dolgozót vontak be a különböző sportágakba. A szovjet versenyzők hat hónap alatt 570 csúcseredményt döntöttek meg s ezek közül 44 jobb a fennálló világrekordnál. A Testnevelés Napjáig hátralévő időben szorgalmasan előkészületeket tesznek a Szovjetúnió sporttelepein, úszodáiban, tornacsarnokaiban s még az eddiginél is nagyobb propagandát fejtenek ki a sport népszerűsítése érdekében. hogy a sportolók ünnepe az idén is méltó kifejezése legyen a szocialista sportnak. A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma július 30-án a következő jegyzéket nyújtotta át Jugoszlávia szófiai nagykövetségének: — A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma az álábbiakat hozza a Jugoszláv Köztársaság szófiái nagykövetségének tudomására. — A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma 1948 november 6-i körlevelében pontosan megjelölte azokat a szabályokat, amelyek a diplomáciai testület tagjainak a Bolgár Népköztársaság határain belüli közlekedését rendezi. Ezek a szabályok érvényesek — kivétel nélkül — Jugoszlávia diplomáciai képviselőire is, jóllehet Jugoszláviában magában Bulgária diplomáciai képviselőivel szemben a legszigorúbb megkülönböztetett bánásmódot alkalmazzák. — Mégis a szófiai jugoszláv nagykövetség tagjai, kötük Kosta Ugritz őrnagy, a nagykövetség mellett működő katonai attasé, rendszeresen és a legdurvábban megsértik az előbb említett jegyzékben foglalt szabályokat. — Július 29-én 13 óra tájban, anélkül, hogy engedélye lett voina erre a Bolgár Népköztársaság külügyminisztériumától, tudatosan és előre megfontolt módon, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy értesüléseket gyűjtsön. Kosta Ugritz őrnagy Sukhodol falu közelében letért az útról és egy gépkocsiközlekedésre láthatóan alkalmatlan mellékösvényen behatolt a Szófia kerületében lévő Malo Bucsino falu környékén lévő katonai nyári tábor övezetébe. Ezzel Kosta Ugritz őrnagy, anélkül, hogy értesítette volna — az előbb idézett jegyzéknek megfelelően — a Bolgár Köztársaság külügyminisztériumát, elhagyta Szófia város vidékének határait. A katonai tábor őrsége, felfedezvén a tilos övezetbe behatoló diplomáciai kocsit megállította - és a benne ülő személyektől személyazonossági igazolványának felmutatását kívánta. Megállapítást nyert, hogy a megállított gépkocsi a 108-as diplomáciai számot viseli, a Jugoszlávia Népi Szövetségi Köztársaság szófiai nagykövetségének tulajdona és hogy a kocsiban polgári ruhába öltözve Kosta Ugritz őrnagy, a nagykövetség mellett működő katonai attasé tartózkodott. — A diplomáciai testület tagjainak mozgását szabályozó rendeletnek a jugoszláv katonai attasé részéről történt e durva megsértése, amelyet amerikai kollégáinak módján és szemtelenségével követett el, nem egyedüli. Alig néhány napja történt meg, hogy ugyanez a személy Sztálin városában tett látogatását kihasználva, engedély nélkül, nyilvánvolóan értesülések szerzése céljából, meglátogatta a Fekete-tenger partvidékének határövezetét. — A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma a " legerélyesebben tiltakozik az ellen, hogy Kosta Ugritz őrnagy, katonai attasé és a Jugoszláv Népi Szövetségi Köztársaság szófial nagykövetségén működő más személyek, durva, provokatív módon és rendszeresen megsértik a diplomáciai testület tagjainak a . Bolgár Népköztársaság határain belüli közlekedésére megállapított rendet. Egyben a Bolgár Népköztársaság Külügyminisztériuma figyelmezteti Jugoszlávia szófial nagykövetségét, hogy a jugoszláv nagykövetség mellett működő katonai attasé részérő! történő újabb hasonló sérelmes cselekmény esetén a bol?ár kormány kénytelen lesz a Iegerélyesebb intézkedéseket megtenni. Lipót fasiszta pribékjeinek gyilkos merénylete A belga monarchista csendőrpribékek vasárnap a Liége melletti GraceBerleur községben meggyilkoltak három Lipót-ellenes tüntetőt. A fasiszta Lipót távozását követelő tömeg hatalmas felvonulást rendezett a községben, amikor teherautón szállított csendőrök körülvették a tüntetőket és tüzet nyiíotak. Az egyik áldozatot az AFP jelentése szerint a csendőri provokáció színhelyétől 150 méterre, egy géppuskagolyó ölte meg. Liégeben az izgalom rendkívüli nagy. A várost hatalmas tüntetőcsoportok járják be és a csendőri provokációnak sok sebesültje van. A Lipót távozását követelő tömegek egész Belgiumban készülődnek a brüsszeli hatalmas felvonulásra. A kormány egyre nagyobb fegyveres J erőket összpontosít a fővárosban a 'j Brüsszel felé vezető utak lezárására. • A Waterlooi történelmi csatamezőn újból készülődik egy hadsereg. Brüsszelt ugyanis a déli tartományoktól a Waterlooi síkság választja el, ahol a tüntetők tízezrei készülnek arra, hogy a fővárosba vonuljanak. A kormány rendőrök, csendőrök és katonák kordonját állítja fel a síkságon, hogy megakadályozza a tüntetőknek Brüszszelbe vonulását. Vasárnap a rendőri erőszak következtében Brüsszelben tizenkét, Liégeben húsz tüntető sebesült meg. A lm irányszámait viiaťák sircg a munkások Ezekben a napokban fejezzük be az ellentervezés előkészítő részét, amely a teljesítményi, anyag- és kapacitás-normákra vonatkozik. A megbeszéléseken sok jő ötlet hangzott el, hogyan lehetne a gépeket a termelés szolgálatában teljes mértékben kihasználni. Augusztus első napjaiban megjelennek az üzemekben (némelyekben már meg is vannak) a termelés irányszámai az 1951-es évre. Az irányszámok bevezetése az üzemekben felhívást jelent a szervező tevékenység fokozására, amely elősegíti azt, hogy a kitűzött feladatokat teljesítsük és túlteljesítsük. A tervezés ma már nemcsak egyes szakmunkásoknak, hanem a dolgozók széles tömegeinek ügye. Az irányszámok a munkástelepeken sokáig megbeszélés tárgyát fogják képezni. Amint megjelennek az üzemekben a ROH és az SzKP üzemi szervezeteinek funkcionáriusai, összeülnek és megbeszélik, hogy melyek a föproblémák, esetleg nehézségek az irányszámok körül. Ügyszintén megállapítják azt is, hogy mikor rendeznek összüzemi gyűlést az irányszámok megbeszéléséről. Az összüzemi gyűlésen méltányolják az ellen tervezés előkészítési akciójának folyamatát, kiemelik a jő eredményeket és rámutatnak a hiányokra. Ezen az ülésen a dolgozók megismerkednek az irányszámokból eredő feladatokkal. Az üzemi tervezők szétírják az irányszámokat minden műhely részére külön-külön éa átadják az egyes műhelyek vezetőinek. Azután a műhelyekben az alkalmazottak gyűlést tartanak, amelyen állást foglalnak a műhely termelési tervének részletkérdéseiben is. A tervezők a műhelyvezetőkkel együtt minden munkás számára előírják az irányszámokat, amelyeket aztán a műhelyvezető a mühelytanács bizalmijával és a munkásokkal megtárgyal. így további lehetőségeket fedezhetünk fel a veszteségek csökkentésére az anyagfogyasztásban, a gépek tökéletesebb kihasználására. A vita után) a műhelyvezetők, a mühelytanács tagjai és a szlovákiai Kommunista Párt funkcionáriusai a tervezők segítségével kidolgozzák az ellentervet. Ekkor a mühelytanács ismetelten összehívja a dolgozókat és előadja az ellen terv javaslatot. A munkásság a javaslatot megtárgyalja és ha helyesnek tarja, elfogadja. Az üzem tervező osztálya a műhelyek ellentervéből összeállítja az üzem ellentervének javaslatát. Ezt a munkásság összüzemi gyűlésén fogadják el, ahol az ellentervezésről szóló beszámoló és az ellenterv javaslatának kihirdetése után széles vitát rendeznek, amelyben a műhelyek kiküldöttei részletesen beszámolnak a műhely eredményeiről, kötelezettségvállalásairól és az ellentervről. Az üzemek jelentései után a vállalat igazgatósága összeállítja a vállalat ellenterveit, melyeket legkésőbb szeptember 23-ig beküldenek a kerületi igazgatóságra. V