Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-02 / 175. szám, szerda

1950 augusztus 2 1F3S1Ö Varázslatos erő a szocializmus: ellenfelét ennek saját fegyverével győzi le Soha annyi elevenség, sürgés-for­gás nem volt még a királyhelmeci járási párttitkárságon, mint éppen ez­idén, a közösen megszervezett aratás, behordás és cséplés munkálatai alatt. Negyedóránként futottak be a jelen­tések, jöttek az elvtársak napbamí­tottan, vidék; utaktól porosan és hoz­ták a pontos híreket, hogy itt, ebben a községben az aratás már a befeje­zés felé közeledik, amott meg az aratás után vannak és máris megin­dultak a közösen megszervezett foga­tok és behordják a termést. Behordják a termést, de ugyanak­kor a győztesek magatartásával köz­lik a község többségének döntését, hogy megindult a tarlóhántás és el­tüntetik végre a barázdákat. Voltak természetesen másfajta je­lentések is. így például, hogy ebben és ebben a községben nem működik a cséplőgép. Ott meg gépszíj kell. mert az eredeti gápszíj eltűnt. Vala­ki, akinek érdekében állt, eltüntette, amott meg sürgősen szükség van olajra és más fűtőanyagra. A párt­titkárságon szakkifejezések röpköd­nek, egy pillanatig az a benyomá­sunk, hogy a gépállomáson tartózko­dunk, mert a legjelentéktelenebbnek látszó jelentések is ide futnak be. Egy pillanatnyi szünet sincs. A tele­fon ötpercenként szól. Egy falu je­lenti tízóra tájban, hogy már reggel óta várják a beígért cséplőgépet és még nem jön. Nem jön, a hang izga­tót, sürget és követel... Természe­tesen a p'árttitkárságon azonnal intéz­kedés történik, hogy a gépállomás hibáját haladéktalanul helyrehozza. Persze intézkedés történik arról is, hogy a falu a hiányzó szíjat meg­kapja. A titkárságon az elvtársak egyet­len pillanatig sem csüggednek. A já­rtás minden zegét-zugát ismerik és ezért pillanatnyi habozás és tétová­zás nélkül orvosolni tudják a bajo­kat. Magatartásukban van öntudat és felelősségérzet, a legjelentéktelenebb panaszt sem kicsinyelik le, viszont siammit sem vesznek tragikusan. Tudják azt, hogy némely gép néha megrongálódik, ezzel számolni kell és gondoskodni kell arról, hogy egy szakember megjavítsa. Csak a gaz­diák azok, akik ilyen esetben türel­metlenkednek, mert nem akarnak le­maradni, minél előbb el akarják vé­gezni a beszolgáltatást, minél előbb neki akarnak látni az egységes ve­tési terv megvalósításához. Ezek azok a gazdák, akik komolyan veszik a beszolgáltatási versenyt, ezek azok, akiknek a szemük kinyí­lott és a közösen megszervezett gépe­sített munkában látják a falu föld­művesének szabad jövőjét. Ezek azok a gazdák, akik egyetlen rántással ledobták magukról az évszázadok óta tartó elnyomatás rongyos gúnyá­ját és szívvel-lélekkel csatlakoztak az Egységes Földműves Szövetkezet­hez. Kiskende, a szentesi Nemzeti Ta­nács elnöke mondja, hogy volt náluk a faluban egy nagyon makacs gazda. Az annyira vigyázott a mezsgyekőre, hogy naponta meg kellett néznie, vájjon ott van-e a helyén. Nem is bírt másként aludni sem. Most azon­ban a közösen megszervezett aratás­nál belátta ezt, hogy a. nagyüzemi közös gazdálkodást nem lehet mezs­gyékkel folytatni, erre 5 a saját ke­zével hajította el a mezsgyekövet. Azt mondta, bizony belátja, ezt így nem lehet tovább folytatni, a mezs­gyekő felett elhaladt az idő kereke és jobb, ha ő egyedül a fenébe ha­jítja. És Szentesen a falu többsége úgy döntött, hogy a közösség érdeké­ben eltüntetik az elválasztó barázdá­kat. Sajnos, nem minden faluban megy ez így... Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy nagyon sok helyen a gazdák még komoly küzdelmet folytatnak önmagukkal. Tele vannak bizalmat­lansággal és gyanúval. Azok a siúlyos tapasztalatok, amelyeket a kapitalista érában szereztek, még makacsul le­kötve tartják őket. Hisz évszádok óta a kis- és középparasztsággal nem csi­náltak egyebet, mint becsapták őket. Köztudomású, hogy a régi demokrá­ciában is kevesebb adót fizettek a földbirtokosok, mint a kisgazdák és köztudomású az is, hogy a búzát is drágábban adták el. Egyszóval az ál­lamtól támogatva folyt a kisparaszt­ság ellen a here adóval, árverések­kel és munkaerejük kizsákmányolá­sával. Ilyen súlyos tapasztalatokkal terhelten nem is csoda, hogy a föld­műves bizalmatlan. Az ilyen közsé­gekben csakis felvilágosító munká­val, meggyőző érvekkel lehet valami eredményre jutni. A falu dolgozói­nak meg kell érteniök azt, hogy népi demokráciánkban munkáskormány van hatalmon és a gyárak, üzemek, bányák dolgozói a legnagyobb erő­feszítéssel versenyeznek, hogy ol­csóbban, minél többet és minél job­bat termeljenek, tehát a falu dol­gozóinak is átt kell térniök a nagy­üzemi gazdálkodásra. Csakis így le­hetünk életképesek, csakis így tudjuk biztosítani minden dolgozónak ma­gasabb életszínvonalát, csakis így tudjuk megvalósítani népi demokrá­ciánkban a szocializmust és tudjuk bebizonyítani a kapitalista országok dolgozóinak azt, hogy amíg nálunk a jólét virágzik, addig náluk a mun­kanélküliek serege egyre nő. A falu szocializálása, a tervszerű nagyüzemi gazdálkodásra való átté­rés nem tűr tovább halasztást. Falu­járásunk folyamán azt tapasztaltuk, hogy a reakció nem pihen, sőt ellen­kezőleg, igen elevenen működik. Egyes helyeken a reakciónak ko moly összeköttetései vannak a hiva­talokban. így Zemplénben, e példás községben is megtörtént az, hogy a jegyzői hivatalban megváltoztatták a szétíró bizottság döntését, amely a be­szolgáltatást az osztályelv alapján határozta meg. Olymódon változtat­ták meg, hogy a kulákságról levették a terhet és rárótták a falu kis- és középgazdáira. És megtörtént az a szemérmetlenség, hogy Sütő elvtárs­ra rárótták négy mázsa gabona be­szolgáltatását, holott kis darabka földjén annyi termés volt, hogy hat­tagú családja önellátását biztosította. Amiikor Sütő elvtárs bement a jegy­zői hivatalba, hogy ellenőrizze be­szolgáltatását az eredeti beszolgálta tási ívvel, azt mondták neki, hogy az eredeti beszolgáltatási ív eltűnt. Per­sze a NB közbelépett, megtalálták az eredeti ívet, amely javításokkal volt tele. A vizsgálat természetesen meg­indult. Ezért hatványozott figyelmet érde melnek azok a falvak és községek, amelyek nem tartanak lépést fejlődé­sünkkel. Itt van például Zétény köz­sége. Ott az EFSz már egy éve kö­rülbelül, mintha feneketlen mocsárba akadt volna bele és egyetlen lépéssel sem haladt előre. A vezetőszerep ott Csaroakovits és Pokol elvtársak ke­zében van, akik személyeskedő harc ban vetélkednek egymással. Lesik egymás szavát és tettét, egyik a má­sikáról pontosan mindent tud és köz­ben természetesen mindketten elsik­kasztják az EFSz-t, elsikkasztják a szocializmust. Hogy meddig fogják ezt így folytatni, azt nem tudjuk, tü­relmetlenül várjuk a további fejle­ményeket. Lehet, hogy legközelebb jobb híreket kapunk onnan. Remél­jük, hogy Zétény községben akadnak még öntudatos földművesek, akik kezükbe veszik sorsuk irányítását és nem maradnak hátra szégyenszemre a járás többi községei mögött. Miért nincs saját háza?! Ismételjük, szem előtt kell tarta­nunk azt a tényt, hogy falvainkban a szocializmus térhódításával párhu­zamosan a reakció is felüti a fejét, hápog, levegő után kapkod, különös hangokat hallat, mintha fuldokolna. Mátyás elvtárs, a királyhelmeci já­rás gazdasági referense a következő esetet mondija el, ami vele megtörtént egy előadása alkalmával. Éppen ma­gyarázta az EFSz célkitűzéseit, ösz­szehasonlította a felszabadulás előtti földmunkás rettegéssel telt életét a mai földműves emberhez méltó élet­módjával. Rámutatott arra, régebben a szegény földmunkásra az a gond is súlyosan ránehezedett, hogy hol sze­rezzen munkát és ha végre már rá­akadt egy munkahelyre, akkor a föld­birtokost vagy kulákot szívvel-lélek­kel kellett szolgálnia, különben ki­tették a szűrét. A középparasztnak pedig állandóan rettegnie kellett az árveréstől, amely kis földjét és csa­ládi házát fenyegette. Ma viszont az árverés fogalma teljesen kiveszett a falusi ember szótárából és mindazok­nak az élete biztosítva van, akik dol­gozni akarnak. Erre a hallgatóság köréből valaki felszólalt, hogyhát régebben is úgy volt, hogy aki dolgozott, annak volt mit a tejbe aprítania. És állítását az­zal bizonyította be, hogy hát Mátyás elvtárs bátyjának van saját háza, míg neki nincsen A felszólalónak ter­mészetesen nem volt egyéb célja, minthogy a hallgatóság előtt halom­ra döntse Mátyás elvtárs állításait és bebizonytísa azt, hogy az elvtársnak azért nincsen háza, mert henyélt, mert nem akart dolgozni. Ez azonban nem sikerült. Mátyás elvtárs ugyanis harcos múltja révén elég tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy az ilyen felszólalókat talpra­esetten azonnal leszerelje és állításu­kat pozdorjává zúzza. A felszólaló figyelmét felhívta arra '.ényre, hogy hosszú évekig a fogházban sínylődött, mert az urak jónak látták öt félre­állítani az útjukból, éppen szocialista magatartása miatt, tehát nem le­hetett nagyon ideje arra, hogy ház­építésré adja a fejét. A Kapitalisták voltak olyan figyelmesek, hogy más­módon gondoskodjanak a szocialisták „saját házáról". Ám e beteg kérdésre a p-'eltó vá­lasz csak most következett. Mátyás elvtárs bebizonyította, a hallgatóság­nak, hogy a felszólaló tiszta reakciós hangot ütött meg akkor, amikor fe­lelősségre vonta őt azért miért nin­csen saját háza és ezzel be akarta bizonyítani azt, hogy csak annak nincsen háza. aki henyélt, aki nem akart dolgozni. Ilymődon ugyanis fe­lelősségre lehetne vonni a világ mil­lió és millió dolgozóit, hogy miért nincs saját házuk, miért nyomorog­nak, miért éheznek. Ezt a millió és millió dolgozót a legrosszabb akaratú ember sem vádolhatja azzal, hogy nem akarnak dolgozni. Igenis, dolgoz­nak, de munkájuk eredményét fel­falják a kapitalisták, az imperialis­ták, mert nekik már a palota vagy kastély nem elegendő többé. Olyan az étvágyuk, hogy ma már nemcsak országok, hanem az egész világ kell nekik. Ezért van ma a koreai véreng­zés és ezért van az, hogy Koreában annak a földművesnek, akinek már volt háza, annak már nincs többé, mert az imperialista vérengzőknek abban telt kedvük, hogy bombáikkal a nehezen összekuporgatott vagyont a föld színével egyenlővé tegyék. Ez ellen küzdünk mi, szocialisták, mi építeni akarunk, nem pedig rombolni. Mi békét akarunk és pedig tartós békét, hogy mindenkinek biztosítva legyen a megélhetése és a rendes la­kóháza. És Mátyás elvtárs végül így fe­jezte be. — Igenis, a felszólaló kér­dése aktuális és a falu viszonylatá­ban fel lehet vetni a kérdést így. Miért nincs saját háza ezer és ezer béresnek, aki egész életén át verejté­kesen dolgozott? És a felelet oly kézenfekvő, hogy mindenki számára érthető. Azért nincs háza, mert a béres mindig a földbirtokos, a kulák számára dolgozott, annak a kényel­mét és jólétét biztosította az ő mun­kája, de a saját jólétével nem volt módjában a béresnek törődnie. Az Egységes Földműves Szövetkezet ép­pen ezen a kiáltó igazságtalanságon akar változtatni. Az EFSz, a mező­gazdaság gépesítése és a közösen megszervezett nagyüzemi gazdálko­dás révén azoknak akarja biztosíta­ni a jólétet, akik dolgoznak és akik becsületes, szorgalmas munkájukkal meg is érdemlik, hogy nemcsak az ő jövőjük, hanem gyermekeik jövője is biztosítva legyen. A felszólaló néma maradt. A szo­cializmus olyan varázslatos erővel bír, hogy a reakciót a saját fegyve­rével győzi le. Világviszonylatban ugyanez történt a kínai események­nél, amikor a kínai nép hősi harcá­ban ellenfelét a saját fegyverével győzte le. Szabó Béla Bolgár jegyzék Jugoszláviához a szófiai Jugoszláv katonai attasé kémtevékenysége ügyében Augusztus 6-án ünneplik a Szovjetunióban a Testnevelés Napját Lelkesen készülnek a szovjet spor­tolók a Testnevelés Napjára. Ebbcm az évben augusztus 6-án, vasárnap — mint a Szovjetszkij Szport írja — „a szovjet testedzők jelentést tesznek a Bolsevik Pártnak, a szovjet kormánynak, a szeretett Sztálin elv­társnak a békéért folytatott harcban elért sikereikről, a munka frontján aratott győzelmeikről, sportbéli fejlő­désükről, — arról, hogyan teljesítet­ték a Szovjetúnió Kommunista (bol­sevik) Pártja Központi Bizottságának a sportról hozott történelmi határoza­tát." A Testnevelés Napját új győzel­mekkel ünneplik mind ä tömegsport, mind a minőségi sport területén. Az elmúlt félévben például a szovjet szakszervezeti sportegyesületek 1 mil­lió 378.000 QTO-próbázót készítettek elő és 250.000 dolgozót vontak be a különböző sportágakba. A szovjet versenyzők hat hónap alatt 570 csúcs­eredményt döntöttek meg s ezek kö­zül 44 jobb a fennálló világrekordnál. A Testnevelés Napjáig hátralévő idő­ben szorgalmasan előkészületeket tesznek a Szovjetúnió sporttelepein, úszodáiban, tornacsarnokaiban s még az eddiginél is nagyobb propagandát fejtenek ki a sport népszerűsítése ér­dekében. hogy a sportolók ünnepe az idén is méltó kifejezése legyen a szo­cialista sportnak. A Bolgár Népköztársaság kül­ügyminisztériuma július 30-án a következő jegyzéket nyújtotta át Jugoszlávia szófiai nagykövetsé­gének: — A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma az álábbia­kat hozza a Jugoszláv Köztársa­ság szófiái nagykövetségének tu­domására. — A Bolgár Népköztársaság kül­ügyminisztériuma 1948 november 6-i körlevelében pontosan megjelölte azo­kat a szabályokat, amelyek a diplo­máciai testület tagjainak a Bolgár Népköztársaság határain belüli közle­kedését rendezi. Ezek a szabályok ér­vényesek — kivétel nélkül — Jugo­szlávia diplomáciai képviselőire is, jól­lehet Jugoszláviában magában Bulgá­ria diplomáciai képviselőivel szemben a legszigorúbb megkülönböztetett bá­násmódot alkalmazzák. — Mégis a szófiai jugoszláv nagy­követség tagjai, kötük Kosta Ugritz őrnagy, a nagykövetség mellett mű­ködő katonai attasé, rendszeresen és a legdurvábban megsértik az előbb em­lített jegyzékben foglalt szabályokat. — Július 29-én 13 óra tájban, anél­kül, hogy engedélye lett voina erre a Bolgár Népköztársaság külügyminisz­tériumától, tudatosan és előre meg­fontolt módon, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy értesüléseket gyűjtsön. Kosta Ugritz őrnagy Sukhodol falu közelében letért az útról és egy gép­kocsiközlekedésre láthatóan alkalmat­lan mellékösvényen behatolt a Szófia kerületében lévő Malo Bucsino falu környékén lévő katonai nyári tá­bor övezetébe. Ezzel Kosta Ugritz őrnagy, anélkül, hogy értesítette volna — az előbb idézett jegyzéknek megfelelően — a Bolgár Köztársaság külügyminiszté­riumát, elhagyta Szófia város vidéké­nek határait. A katonai tábor őrsége, felfedezvén a tilos övezetbe behatoló diplomáciai kocsit megállította - és a benne ülő személyektől személyazonossági iga­zolványának felmutatását kívánta. Megállapítást nyert, hogy a megállí­tott gépkocsi a 108-as diplomáciai szá­mot viseli, a Jugoszlávia Népi Szövet­ségi Köztársaság szófiai nagykövetsé­gének tulajdona és hogy a kocsiban polgári ruhába öltözve Kosta Ugritz őrnagy, a nagykövetség mellett mű­ködő katonai attasé tartózkodott. — A diplomáciai testület tagjainak mozgását szabályozó rendeletnek a jugoszláv katonai attasé részéről tör­tént e durva megsértése, amelyet amerikai kollégáinak módján és szem­telenségével követett el, nem egyedü­li. Alig néhány napja történt meg, hogy ugyanez a személy Sztálin vá­rosában tett látogatását kihasználva, engedély nélkül, nyilvánvolóan értesü­lések szerzése céljából, meglátogatta a Fekete-tenger partvidékének határ­övezetét. — A Bolgár Népköztársaság kül­ügyminisztériuma a " legerélyesebben tiltakozik az ellen, hogy Kosta Ugritz őrnagy, katonai attasé és a Jugoszláv Népi Szövetségi Köztársaság szófial nagykövetségén működő más szemé­lyek, durva, provokatív módon és rendszeresen megsértik a diplomáciai testület tagjainak a . Bolgár Népköz­társaság határain belüli közlekedésére megállapított rendet. Egyben a Bolgár Népköztársaság Külügyminisztériuma figyelmezteti Jugoszlávia szófial nagykövetségét, hogy a jugoszláv nagykövetség mellett működő katonai attasé részérő! történő újabb hasonló sérelmes cselekmény esetén a bol?ár kormány kénytelen lesz a Iegerélye­sebb intézkedéseket megtenni. Lipót fasiszta pribékjeinek gyilkos merénylete A belga monarchista csendőrpribé­kek vasárnap a Liége melletti Grace­Berleur községben meggyilkoltak há­rom Lipót-ellenes tüntetőt. A fasiszta Lipót távozását követelő tömeg hatal­mas felvonulást rendezett a község­ben, amikor teherautón szállított csendőrök körülvették a tüntetőket és tüzet nyiíotak. Az egyik áldozatot az AFP jelentése szerint a csendőri pro­vokáció színhelyétől 150 méterre, egy géppuskagolyó ölte meg. Liégeben az izgalom rendkívüli nagy. A várost ha­talmas tüntetőcsoportok járják be és a csendőri provokációnak sok sebe­sültje van. A Lipót távozását követelő töme­gek egész Belgiumban készülődnek a brüsszeli hatalmas felvonulásra. A kormány egyre nagyobb fegyveres J erőket összpontosít a fővárosban a 'j Brüsszel felé vezető utak lezárására. • A Waterlooi történelmi csatamezőn új­ból készülődik egy hadsereg. Brüsszelt ugyanis a déli tartományoktól a Wa­terlooi síkság választja el, ahol a tün­tetők tízezrei készülnek arra, hogy a fővárosba vonuljanak. A kormány rendőrök, csendőrök és katonák kor­donját állítja fel a síkságon, hogy megakadályozza a tüntetőknek Brüsz­szelbe vonulását. Vasárnap a rendőri erőszak követ­keztében Brüsszelben tizenkét, Liége­ben húsz tüntető sebesült meg. A lm irányszámait viiaťák sircg a munkások Ezekben a napokban fejezzük be az ellentervezés előkészítő részét, amely a teljesítményi, anyag- és ka­pacitás-normákra vonatkozik. A meg­beszéléseken sok jő ötlet hangzott el, hogyan lehetne a gépeket a termelés szolgálatában teljes mértékben ki­használni. Augusztus első napjaiban megjelennek az üzemekben (néme­lyekben már meg is vannak) a ter­melés irányszámai az 1951-es évre. Az irányszámok bevezetése az üze­mekben felhívást jelent a szervező te­vékenység fokozására, amely előse­gíti azt, hogy a kitűzött feladatokat teljesítsük és túlteljesítsük. A tervezés ma már nemcsak egyes szakmunkásoknak, hanem a dolgo­zók széles tömegeinek ügye. Az irányszámok a munkástelepeken so­káig megbeszélés tárgyát fogják ké­pezni. Amint megjelennek az üze­mekben a ROH és az SzKP üzemi szervezeteinek funkcionáriusai, össze­ülnek és megbeszélik, hogy melyek a föproblémák, esetleg nehézségek az irányszámok körül. Ügyszintén meg­állapítják azt is, hogy mikor rendez­nek összüzemi gyűlést az irányszá­mok megbeszéléséről. Az összüzemi gyűlésen méltányol­ják az ellen tervezés előkészítési ak­ciójának folyamatát, kiemelik a jő eredményeket és rámutatnak a hiá­nyokra. Ezen az ülésen a dolgozók megismerkednek az irányszámokból eredő feladatokkal. Az üzemi terve­zők szétírják az irányszámokat min­den műhely részére külön-külön éa átadják az egyes műhelyek vezetői­nek. Azután a műhelyekben az alkal­mazottak gyűlést tartanak, amelyen állást foglalnak a műhely termelési tervének részletkérdéseiben is. A ter­vezők a műhelyvezetőkkel együtt minden munkás számára előírják az irányszámokat, amelyeket aztán a műhelyvezető a mühelytanács bizal­mijával és a munkásokkal megtár­gyal. így további lehetőségeket fedezhe­tünk fel a veszteségek csökkentésére az anyagfogyasztásban, a gépek tö­kéletesebb kihasználására. A vita után) a műhelyvezetők, a mühelyta­nács tagjai és a szlovákiai Kommu­nista Párt funkcionáriusai a terve­zők segítségével kidolgozzák az ellen­tervet. Ekkor a mühelytanács isme­telten összehívja a dolgozókat és elő­adja az ellen terv javaslatot. A mun­kásság a javaslatot megtárgyalja és ha helyesnek tarja, elfogadja. Az üzem tervező osztálya a műhelyek ellentervéből összeállítja az üzem el­lentervének javaslatát. Ezt a mun­kásság összüzemi gyűlésén fogadják el, ahol az ellentervezésről szóló be­számoló és az ellenterv javaslatának kihirdetése után széles vitát rendez­nek, amelyben a műhelyek kiküldöt­tei részletesen beszámolnak a mű­hely eredményeiről, kötelezettségvál­lalásairól és az ellentervről. Az üze­mek jelentései után a vállalat igaz­gatósága összeállítja a vállalat ellen­terveit, melyeket legkésőbb szep­tember 23-ig beküldenek a kerületi igazgatóságra. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom