Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-31 / 200. szám, csütörtök

UJSZO Nekünk az a f eladatunk, hogy a szovjet dolgozók példáját kövessük Árvái József beszámolója a Szovjetúnióról 6 i mma i Múlt héten szombat este nyolc órai kezdettel Árvái József elvtárs előadást tartott Tanyon, a Szovjet­únióban szerzett tapasztalatairól Az előadást a CSEMADOK helyiszerve­zete rendezte. Tany dolgozói igen szép számban jelentek meg erre az igen értékes előadásra. Az emelvé­nyen a helyi CSEMADOK vezetői Kotton és Szabó kultfirtársak mel­lett helyet foglalt Gáspár József az EFSz elnöke, Gýurocsko István, a Nemzeti Tanács elnöke, Szép elv­társ. az EFSz el-lenörzö bizottságá­nak alelnöke. A közönség vegyesen szlovák és magyar dolgozókból te­vődött össze. Az a benyomásunk, hogy a köz­ség dolgozói kultúrszomjasak és mindaz komolyan érdekli őket, ami a szocializmussal összefüggésben van. Komoly eredményeket lehetne itt elérnj ha a szervezés körül nem lennének súlyos bajok. Ezért, mie­lőtt még rátérnénk Árvái elvtárs előadására, rá kell mutatnunk a~ba­jokra, annál is inkább, mert a köz­ség fejlődését határozottan gátol­ják. Igy elsősorban rá kell mutat­nunk arra, hogy a falu magyar ta­nítója és tanítónője nem tartoznak a CSEMADOK-hoz és a magyar dolgozó tömegekkei semmi kapcso­latuk sincs. Ilyen körülmények kö­zött az is érthető, hogy a földműve­sek nagyrésze távoltartja magát mind a Magyar Dolgozók Kultúr­egyesületétől mind az Egységes Földműves Szövetkezettől. Ezen sürgősen változtatni kell mert a falu földművesei most vannak vá­laszúton és mindent el ken követ­nünk. hogy már az őszi vetési mun­kálatoknál bekapcsolódjanak az EFSz-be, Továbbá nagyon fontos lenne, hogy még e hét folyamán egy kiváló előadó menjen ki Tanyra és magyarázza meg pontosan a kö­zösen megszervezett nagyüzemi gazdálkodás célkitűzéseit. A tanyi öntudatos dolgozók kívánságát tol­mácsoljuk, amikor az előadót meg­nevezzük. Kugler János elvtársat kérik, a Szabad Földműves főszer­kesztőjét, aki ugyancsak most érke­zett a Szovjetunióból. Ha Árvái elvtárs előadását tarló­hántáshoz hasonlítanánk akkor Kugler elvtárs előadása középszán­tás lesz. előkészület a község közös vetési tervének megvalósításához. M 0St pedig rátérhetünk Árvái elv­társ mélyenszántó előadására. Miután Gyurocska István szlovákul, a CSEMADOK vezetősége magyarul üdvözölte a hallgatóságot, megszó­lalt Árvái elvtárs. ÁRVÁI ELVTÁRS A SZOVJETÚNIÓBAN SZERZETT TAPASZTALATAIRÓL. Árvái beszédét azzal kezdi, hogy arra kéri Tany dolgozóit, hogy hall­gassák meg figyelemmel mondani­valóját és az előadás után, ha vala­ki valamit kérdezni óhajt arról, ami nem égészen világos előtte, akkor kérdezzen és ő szívesen, sőt öröm­mel válaszol. Továbbá hangsúlyoz­ta, hogy olyan országból érkezett, ahol nincsen sem zavar sem homály, mert a szocializmus nem tűr meg ellentéteket és csak ott fejlődhet, ahol világosság, rend és tisztaság uralkod k. Ilyen ország a Szovjet­únió, a szocializmus országa amely teljesen megszüntette az embernek ember áltai való kizsákmányolását. A Szovjetúnió gazdagsága közös gazdagság, a munkásság és a pa­rasztság közös vagyona, ezért van az. hogy a szovjet dolgozó büszkén szereti a hazáját és a honvédelmi háborúban hallatlan bátorsággal és hősiességgel védte drága földjét az aljas fasiszta hordák ellen és hatal­mas küzdelmében nemcsak a saját földjét, szabadította fel a kegyetlen gy'lkosok embertelen nyomása alól, hanem az összes népi demokráciák dolgozóit is felszabadította. Hogy mi itt Csehszlovákiában ráléphettünk a szocializmus útjára, azt a Szovjetúnió bolsevik Pártjá­nak és a nagy vezetőinek Lenin és Sztálin elvtársaknak köszönhetjük, ök voltak azok, akjk felnevelték az új szovjet embert, az öntudatos dol­gozót, aki a honvédelmi harcban épúgý, mint a szocialista építőmun­kában páratlan bátorságról és hő­siességről tett tanúságot. Nekünk, akik ma a szocializmus küszöbén állunk az a feladatunk hogy a szovjet dolgozók példáját kövessük. Meg kei] tanulnunk tőlük a bátor hazaszeretetet. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a szocialista munká­ban szerzett tapasztalataikat mi is elsajátítjuk Csak's hűséges és odaadó munkával érthetjük meg és ' követhetjük . a szovjet dolgozókat. AHOGY ÁTLÉPTÜK A HATÁRT. _ Dolgozóink üdvözletét átad­tam a szovjet dolgozóknak I foly­tatja Árvaj - m 0st pedig tolmácso­lom néktek a szovjet emberek szo­cialista üdvözletét. Az ö ragyogó munkateljesítményükről hoZok most hírt. Hallgassatok engem figyelem­mel, elmondom nektek mindazt, amit láttam. Ahogy átléptük a határt és Ukrajnán, Kieven keresztül Moszk­vába jutottunk, még mielőtt bárki­vei egyetlen szót is váltottunk vol­na. szemünkbe tűnt a v 0nat ablakán keresztül a hatalmas táblákon való gyönyörű gazdálkodás. A szívünk csak úgy vert az örömtől, amint megláttuk a véget nem érő területe­ken a búza és rozstengereket ezt a soha nem látott gazdagságot. A keskeny, r 0sszul és tervszerűtlenül megdolgozott parcelláknak itt már nyoma sem volt. Csak képzeljétek el egy-egy tábla gabona mellett húsz percig is halad a vonat. Ezt pontosan megfigyeltük. Gyönyörű­séges látvány Volt ez, többet mon­dott minden magyarázatnál. A sú­lyos kalászok minden nyelven be­széltek. Az, aki látta a többkalászos áldásthozó búzát, az a néma áhítat­tól csak hallgatni tudott Kár hogy nincs most nálam, otthon hagytam. Emlékbe tettem félre magamnak. Az úgy néz ki, hogy a 'vezérkalász körül csoportosulnak a kisebb kalá­szok. Hát csak képzeljétek el, hogy milyen hozamot hoz ilyen búzater­més egy hektáron. — Dehát .'ássátok, eltérek a tárgytól — folytatja Árvái — ezen ne is csodálkozzatok. Az élmények csak úgy feltódulnak az emberben és nem tudja, hogy mit mondjon el előbb. Hát újra egy k's rendet kell teremtenem. Ott hagytam el, hogy Moszkva felé mentünk és onnan Tullán Kurszkon keresztül az Észak­kaukázusba jutottunk. Útközben érintettük a Dont és az Azttvi ten­gert. Mpst beszélni kéne a vendég­szeretetről, a figyelmességekről, amelyekben részünk volt, a fejedel­mi többfogásos ebédekről, dehát ak­kor sohsem érnék az előadás végé­re, Ezért a vendégszeretetről csak annyit, hogy itt bizonyult be az, hogy a Szovjetunió tényleg a mun­kásság hazája mert különben miért fogadtak volna bennünket, egyszerű munkásokat ilyen fejedelmi módon. Mindez csak azt igazolja, hogy a Szovjetúnióban minden dolgozó ma­ga is fejedelem — Igenis fejedelem, uralkodik a gépeken, a traktorokon a kombáj­nokon, uralkodik a munkáján, nem ken nekie látástói vakulásig robo­tolnia, mert a gép elvégzj helyette a munkát és jut a parasztnak arra is bőven ideje, hogy újságot, köny­vet olvasson és ideológiailag tovább képezze magát. Melyik földmunkás mondhatja ezt el magáról itten. Úton-útfélén folyton azt hallja az ember, hogy nincs ideje. Hát bizony a szovjet dolgozónak mindenre jut ideje. De mindez a közösen meg­szervezett nagyüzemi gazdálkodás­nak köszönhető. — Vagy 12—15 kolhozt látogat­tunk ott meg és egyetlen helyen sem tapasztaltam azt. hogy a szov­jet dolgozó el lett volna fáradva. Holott egész biztos, hogy sokkal na­gyobb mennyiségű munkateljesít­ményt nyújtott, mint nálunk bár­melyik füldmüves, aki huilafáradt­ra dolgozza magát. Dehát miért ls lenne a szovjet dolgozó fáradt, ha a súlyos munkákat a gép végzi el. Az önkötözőgép után halad es cso­móba állítja vagy keresztbe rakja a kévéket, a kombájn után teherko­csival elszállítja a gabonát. Egyet­len probléma sincs, amit a szerve­zett munka révén ne tudna játszva megoldani. Az sem létezik ott, hogy egyik jól, másik meg rosszul végezze a munkáját, mert a szervezés Olyan tökéletes, hogy ilyesmi elő nem for­dulhat. A kolchoz dolgozói ugyani csoportokba vannak osztva és min­den csoportnak ki van adva a maga földterülete, amelyért felelős a kö­zösségnek, a kolhoznak. Ott lustál­kodni nem lehet és senkinek sem lehet érdeke a lustálkodás, mert minél többet termel, minél jobban dolgozza meg a -földet, minél jobban ügyei a munkára, annál több hasz­not kap az évvég! hozamból Ugyan­ez érvényes a traktorbrigádra is, mert a traktorosok tagjai a kol­hoznak és fizetésük a termés hoza­mától függ. Tehát mindenki igyek­szik. hogy m'nél ;obbat és m-nél többet termeljen. Ezért van az. hogy a csoportok között egészséges ver­seny fejlődik kj és a csoportokon belül egyéni verseny is van. Az el­végzett munkaerecimény mindenki után pontosan fel van jegyezve és mindenkinek módjában van azt el­lenőr'zni. Tehát a közösen megszer­vezett munka k'zárja a csalást. A SZOVJET EMBER MEGÉLHETÉSE. '•V Amikor az egyik kolhozdolgozó­nái megérdeklődtem, mi a napi fize­tése, fölényesen mosolygott. Meg­magyarázta hogy ilyen kérdést fel- j tenn; egy szovjet dolgozónak nevet­séges. És valóban az is. A szovjet | dolgozó szoc.alista • hazáját építi és minden igyekezetével azon van hogy minél jobbat és minél többet termeljen. A szovjet ember élete biztosítva van és annyit kereshet munkájával amennyit akar. Az em­ber lépten-nyomon találkozik olyan kolhozistával, aki tíz, húsz, sőt har­mincezer rubelt keres évente. A ru­belért a legjobb anyagokat vásá­rolhatja. Azok a hirek a csajkáról, meg arról, hogy nincs bútoruk és ágfnemüjök szemenszedett, szemér­metlen hazugságok. Erről mi ma­gunk győződtünk meg, akik ott jártunk, csinos, tiszta, takaros há­zaikban, ahol saját háztartást ve­zetnek ép úgy mint nálunk csak azzal a különbséggel, hogy jóval jobbat főznek. Az ebéd náluk ott kezdőd k, ahol nálunk végződik. — Egyébként meg keli jegyez­nem, hogy a kolhozok a kombájnt, v agy a traktort szerződés útján kapják a gépállomástól. Tehát a kolhozok nem rendelkeznek gépek­kel. A szovjet állam ezzel a ren­delkezéssel iš meg akarta könnyíte­ni a kolhozdolgozók munkáját. Nem ken a keresetüket gépekbe verniök, hanem iskolákat kultúrházakat és gyermekotthonokat építhetnek fel maguknak. Itt van az a pont, ahol a szovjet falu élete teljesen hason­lítani kezd a vár cs életére. A nagy­üzemi gazdálkodás ezt lehetővé tet­te. A kolhoz dolgozói között épúgy vannak sztahanovisták, mint az üzem dolgozói között. És a kolhoz épúgy rendelkezik könyvtárral, kul­túr- és gyermekotthonnal, mint bár­melyik vár 0Si üzem. Egyetlen kol­hozon nem voltam, ahol villany ne lett volna bevezetve. És m'naczt a saját költségükön, saját keresetük­ből valósították meg, amit a szerve­zett munka révén szereztek Meg kell még jegyeznem, hogy a kol­hozban nincsenek tiszteletbeli tagok, hanem, akj tag, annak le kell dol­goznia a ráeső részét legyen az férfi vagy asszony: mindegy. A FELSZABADULÁS Árvái további beszédében még rá­tér az üzemi dolgozók fegyelmezet­ten megszervezett munkájára, el­mondja még, milyen ragyogó tisz­taság uralkodik a gyermekotthonok­ban, mert a gyermeknevelésre rend­kívüli nagy gondot fordítanak. Egy gyermekebédlöben például, ahol a kis asztalok a fal mellett sorakoznak, minden kis asztal felett falvédő lóg, ahol rávarrott zsebekben minden gyermeknek ott a saját szalvétája A növényi termelés és az állatte­nyésztés fejlődésének érdekében a Földművelésügyi minisztérium az EFSz-ek szakdolgozói számára, mint például az elnökök, könyvelök. agro­nómok és zootechnikusok számára díjtalan tanfolyamokat rendez Ezeket a kurzusokat két részre osztjuk. Az ErSz-ek elnökei • és könyvelői számá­ra 1—2 hónapig, az agronómok és a zootechnikusok számára pedig hat hónapig tartanak. A tanfolyamok feladata önálló, szakképzett dolgozók kiképzése, akik az EFSz-ben a növényi termelést és az állattenyésztési fogják vezetni, va­lamint az irodai és a könyvelőmunká­kat fogják végezni. A hathónapos iskolák, az agronómok és a zootech­nikusok számára Csehország és Morvaország különféle helyein nyíl­nak meg havonként. Az EFSz elnökei és könyvelői számára a kéthónapos iskolák október hónap folyamán nyíl­nak meg. Ezek mellett az iskolák mellett internátusokat is rendeznek be. A tanfolyamokra olyan férfiakat és nőket vesznek íel, akik betöltötték 18-ik életévüket és akiket az EFSz az­^al a feltétellel küldött az iskolázásra, hogy az iskola befejezte után alkal­mazza őket. Az EFSz-nek ezt a nyi­latkozatát csatolni kell a jelentkező ívhez. Nagyon ajánlatos, hogy AZ EFSz-ek olyan nőket küldjenek iskolá­zásra, akik jól beválnak a zootechni­kai és agronómiai feladatokban. Azok a jelentkezők, akik az EFSz-en kívül vannak alkalmazva, nem lépnek ki munkaviszonyukból, hanem fizetés­nélküli szabadságot kérnek a tanfo­lyam idejére és megegyeznek alkal­neve kezdőbetűjével megjelölve I Megemlíti továbbá, hogy úgy a fal­vakban, mint a városokban az ösz­| szes templomok ki vannak javitva és j mindenki szabadon gyakorolhatja a maga vallását. Ám ha valaki azt hi­szi, hogy a szovjet iskolákban nem tesznek egyebet, minthogy a gyer­mekeket jámbor imákkal nevelik, az téved. Az ifjúságot a szocializmusra a munka megbecsülésére tanítják. Itt nincs sem protekció, sem összekötte­tés, itt a gyermek képessége és te­hetsége a döntö. Igy jut a munkás­ság és parasztság gyermeke az egye­temre, onnan pedig a legmagasabt állásba. — Ha az ember egy kicsit gondol­kozik, akkor megérti a Szovjetúnlí legyőzhetetlen erejét és hatalmát Megérti azt is, hogy a fasizmus gé­pesített osztagai pozdorjává zúzód­tak a szovjet ember tiszta és hősies erején. A világ millió és millió dol­gozói a Szovjetúniónak köszönhetik szabadságukat. Azt is elvtársak, hogy ma itt villany ég a faluban és hogy ebben a kultúrteremben ma a szocializmusról beszélhetünk és vitat­kozhatunk, a Szovjetúniónak köszön­hetjük. Azért is, hogy ma dolgozha­tunk és építhetjük szocialista hazán­kat a Szovjetúnió Kommunista Párt. jának lehetünk hálásak. Ezért elvtár­sak, kell és szükséges, hogy köves­sük Gottwald és Široký elvtársak út­mutatását, akik Lenin és Sztálin leg­jobb és megbízhatóbb tanítványai kö­zé tartoznak. Lelkesen kitörő taps erre a vár lasz. Árvái ezután felhívja a hallga­tóságot, hogy kezdjék meg a vitát és ha valakinek van kérdeznivalója, szí­vesen válaszol. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK Hogy a hallgatóság milyen figye­lemmel hallgatta az előadást, bizo­nyítja az a tény, hogy az első felszó­laló a nemzetiségi kérdés problémá­ját veti fel. Hogyan oldották meg a Szovjetúnióban ezt a kényes problé­mát. Árvái mosolyogva válaszol. — A Szovjetúnióban nincsenek ké­nyes kérdések. Ott a probléma gyö­keréig nyúlnak. Egyetlen szovjet ember nem ismeri többé a naciona­lizmusnak azt a fajtáját, amely ná­lunk még nemrégiben divatban volt és amit a kapitalizmustól ajándékba kaptunk, a gyülöletszítást dolgo­zóink között. A Szovjetúnióban min­den. nemzetiségnek megvan a maga iskolája, ahol a dolgozók gyermekei anyanyelvükön tanulhatnak. Ott ab­ban a kis köztársaságban, ahol én jártam, 35 nemzetiség él a legna­mazójukkal, hogy az iskolázás után átengedik őket az EFSz-be. Az 1—2 hónapos tanfolyamok alatt j Földmüvelésügyi Minisztérium a ballagtok számára díjtalan ellátást (lakás és étkezés) biztosít. Ezenkívül megtéríti az utazási költséget, vala­mint a kultúrvállalatok közös megte­kintésével járó kiadásokat. A kurzus hallgatóinak családjairól az EFSz-ek gondoskodnak. A hathónapos tanfolyamok hallga­tóinak a Földmüvelésügyi Miniszté­rium díjtalanul lakást és étkezést biz­tosít. Ezenkívül minden egyes hallga­tónak havonta 500 Kčs zsebpénzt és 250 Kčs segélyt ad ruházkodásra. Ha a hallgató nős és felesége nincs állás­ban, akkor a Földművelésügyi Mi­nisztérium havonta 2500 Kčs-t juttat a hallgató feleségének. Ezenkívül a hallgató családja minden családtagra 500 Kčs jutalékot kap havonként. To­vábbá a hallgatóknak megtérítik az utazási költséget is és havonként egyszer díjtalanul meglátogathatja családját. A tanfolyam sikeres elvégzése után a hallgatók abban az EFSz ben kap­nak alkalmazást, amelynek tagjai és amely őket az iskolázásra küldötte. Az EFSz szintén gondoskodik a hallgató létfenntartásáról Az okmánybélyeg nélküli jelentke­zéseket a nevezett iskolákba az EF'Sz-ek küldjék vagy pedig az érde­kelt egyének a Szlovákiai Földműve­sek Egységes Szövetsége kerületi tit­kárságának az illető Kerületi Nemze­ti Bizottság székhelyén vagy pedig egvene^en a Földművelésügyi Mi­nisztériumbn, Praha II. Tešnov 65, kádrové oddelenie 1950 augusztus 31 gyobb egyetértésben. Természetesen mivel a Szovjetunió egyetlen hatal­mas egységet alkot, az iskolákban az orosz nyelvet is tanítják. Ezt akarja megvalósítani a mi Pártunk is. A magyar iskolákban gyermekeink anyanyelvükön tanulhatnak és e mel. lett elsajátítják államunk nyelvét éí kultúráját. A másik kérdés. Lehet-e egy te­henész élmunkás? — Hogyne — válaszolja meggyő­zően Árvái. — A Szovjetúnióban az ember minden munkaterületen kitűn­het kiváló munkájával. Igy például mondjuk a tehenészre rá van bízva 15 tehén. Már most az állatok gon­dozásánál és a fejésnél meg lehet állapítani, hogy milyen munkát vé­gez. Annak ellenére, hogy ott csakis villannyal fejnek, a becsületes mun­ka ott is azonnal észlelhető. A tej mennyisége mutatja ezt meg. Az ete­tés, a fejés módja mindezt pár héten belül elárulja. _ Mennyi tejet ad a tehén átlag­ban? — a harmadik kérdés. Ezt nem lehet pontosan megál­lapítani — válaszolja Árvái. — Van­nak közönséges csordás tehenek, amelyek átlagban 2000 liter tejet adnak évente, aztán istálló-tehenek, amelyek 4000—5000 liter tejet ad­nak és végül láttam, egy szovhoz­istállóban olyan tehenet is, amely 8000 liter tejet ad. No de ez aztán olyan istálló volt, amilyenről én még csak nem is álmodtam soha. Volt ott egy önitató, a tehén csak odanyúlt a fejével és az itatóból, mint egy ele­ven forrásból megindult a víz. A trá­gyát itten takaros csillékben síneken szállították ki. Gyönyörű állatok voltak ott és minden tehén mellett ott volt a tábla, hogy mennyi és mi­lyen zsírtartalmú tejet ad. — A hektárhozam?... — volt í negyedik kérdés. — Nos, amint már említettem — mondja Árvái — a nemesített több­kalászos búza hektáronként 60—90 •fiiétermázsát hoz. Állandó kísérlete­zések folynak az állami nemesítő te­lepeken. Hogy milyen eredményekre jutnak, azt lehetetlen előre megjó­solni. Láttam ott például évelő ro­zsot, kétszer aratják évente és takar­mánynak használják. A szójabab 22 —25 métermázsát hoz, a dinnye hek. táronként 15—20 tonnát is kitesz : krumpli 250—300 mázsát. Gyönyörű kendert is láttam. Magassága 2.20 : néhol 2.50 is volt. Egyébként az át­lagbúza hozama hektáronként 35—38 mázsa. — Mi van az öregekkel, a betegek­kel? szólt az utolsó kérdés. Mint eminens tanuló, aki az anya­got jól ismeri, úgy válaszol erre Ár­vái. Látni, hogy mindenre kiterjedt a figyelme. — Minden kolhoz gon­doskodik az öregekről és a betegek­ről. Erre van a szociális alap. A be­teg orvosi kezelésben részesül és ha kell, a legdélibb és legészakibb für­dő- és nyaralóhelyekre küldik. Aki gyengélkedik és nem bírja a nehe­zebb munkát, az természetesen köny­nyebbfajta munkát kap. Erről gon­doskodás történik, mert hiszen a Szovjetúnióban mindent tervszerűen végeznek és a számításokba minden­re pontosan kiterjed a figyelem. Meglepetések itt nincsenek. Még Hitler aljas támadása sem volt meg­lepetés, mert a szocialista tanok ál­landóan figyelmeztetnek az imperia­lizmus gazságaira. A győzelem mu­tatta meg, hogy a szovjet népei erre is felkészültek és nekünk is min­den erőnkkel fel kell készütnünk, hogy erősítsük a béke táborát. Vall­juk be elvtársak, hogy soha még a parasztnak nem volt olyan biztos a megélhetése, mint ma. Tudom én, milyen keserves élet volt itt ezen a vidéken a felszabadulás előtt. Sohs többet, mint három hónapot nem tud­tunk dolgozni. Aki erre nem emlék­szik, az az urak cinkosa volt mindig és ma is reakciós. Én tudom, hogy mi volt a helyzet. A kisgazda olyan nyomorban élt, hogy zölden adta el a termést az üzletesnek. Siralmas volt a helyzete a munkásoknak, de a földműveseké még siralmasabb. Ezért mondom, nekünk világosan kell látnunk. Egyetértést kell te­remtenünk és közösen gazdálkod­nunk, ez a egyetlen út, amelyen ha­ladhatunk a szocialzmus, a jobb ét szebb jövő felé. ' A lelkes tetszésnyilvánítás után s hallgatóság egy emberként feláll és elénekli az internacionálét. Amint a közönség kimegy a kultúrteremből, Szép elvtárs még a következőket mondja nekünk: — Én még arra az időre is emlék­szem, amikor Široký elvtárs beszé­det tartott Komáromban. Az úti­költség akkoriban 8 korona volt, d€ egyetlen vas nem volt a háznál és erre mi elvtársak felkerekedtünk és gyalog indultunk útnak, hogy meg­hallgassuk Široký elvtársat. Igen, gyalog és bakancsunk leváló rongyos talpát vékony drótszál tartotta. En­gen bizony a régi világhoz csak ez a vékony drótszál fűz. SZABÓ BÉLA Díjtalan tanfolyamok az EFSz dolgozói számára

Next

/
Oldalképek
Tartalom