Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-31 / 200. szám, csütörtök

1950 augusztus 31 y j szo A topolníky-i állami mintagazdaságról Az egykori topolníky-i gróf gazda­ság urai a nép szorgalmából és verej­tékéből gazdagodtak, élték úri világu­kat. Azóta azonban nagyott változott a világ. Ma már nem az uraknak, ha­nem a köznek dolgozunk, ezért jobb kedvvel is megy a munka. Igyekeze­tünket és eredményeinket jellemzi, hogy mintagazdasággá nyilvánítottak bennünket és ezt az örömtel tényt üze­mi gyűlés keretében tudatták velünk. A gyűlésen megjelent Rechtorovics elvtárs, az Állami Birtokok központi igazgatóságának kiküldötte és öröm­mel tudatta az Állami Birtok dolgozói­val a május 25-i értekezlet határoza­tát, amelynek értelmében a topolníky-i állami birtokot mintagazdaságnak is­merték el. Rechtorovics elvtárs ismer­tette velünk további feladatainkat és a szocialista birtokgazdálkodás mun­káját és kifejtette, hogy minden dol­gozó normája megszlárdítása után munkájáért annyi bért kap, amennyi a teljesítménye és amilyen a munkája minősége. Lelkére kötötte a munká­soknak, hogy minden tekintetben, mind politikai, mind gazdasági vona­lon támogassák az EFSz munkáját és legyenek mintaképei a falu szocializá­lásáért dolgozóknak. Rechtorovics elvtárs után Fehér elvtárs, a topolníky-i állami birtokok káderigazgatója, mondott beszédet. Rámutatott arra, hogy az elért ered­mények a dolgozók öntudatos munká­jának és példás igyekezetének köszön­hető. Nagyban hozzájárultak sike­reikhez a kitűnő gazdasági gépek. De hiába lennének gépek, ha nem lenné­nek mellettük a gépeket gazdaságo­san felhasználni és irányítani tudó munkások, akik a gépeket a szocialista termelés szolgálatába állítják. Beszé­de további során föfeladatként jelölte meg a munkásságnak politikai és gaz­dasági egységét, hogy az ipari és mezőgazdasági dolgozók, közös erővel együttesen, haladjanak a- közös cél- — a szocializmus felé. Kiemelte, az üze­mi bizottság munkájának fontossá­gát, majd megemlékezett az ifjúság­ról és rámutatott a szocialista rend­szer nyújtotta lehetőségekre a mun­kásifjak tanulása és érvényesülése terén. Felszólaltak még Kubík elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke és Osz­vald elvtárs üzembizottsági elnök, akik méltatták a gyűlés t jelentőségét és ígéretet tettek, hogy a megkezdett útról soha le nem térnek és azon fog­nak igyekezni, hogy a munkásságot egységes, öntudatos tömegként vezes­sék át a szocializmus kitárt kapuin, a boldog jövő felé. BESZÁLLÍTOTTUK AZ UTOLSÓ GABONÁT IS. Kedves Elvtársak, örömmel tuda­tom veletek, hogy Alsószeliben ünne­pélyes keretek közt beszállítottuk az utolsó gabonát is. A felvásárlás szép eredménnyel végződött. Mindennemű gabonánál elértük a 100 százalékos beszolgáltatási eredményt, sőt néme­lyeknél túl is szárnyaltuk. Gazdáink szemmel láthatólag megértették a Párt IX. kongresszusának felhívását, hogy a száraz gabonát vigyék mind­járt a cséplőgéptől a Földműves Rak­társzövetkezet raktáraiba. Augusztus 25-ikén reggel 9 órakor vörös és nemzetiszínű zászlókkal fel­díszített kocsik Klement Gottwald és Ďuriš • földművelésügyi miniszter elv­társunk képeivel vonultak fel. A Föld­műves Raktárszövetkezet előtt gyü­lekezett a falu kis- és középparasztsa­ga, hogy meghallgassák a járási ki­küldöttek üdvözlő beszédeit. Elsőnek Bosko elvtárs, az EFSz já­rási titkára, mondott meleghangú szlovák beszédet, majd Seres elvtárs, járási magyar párttitkár, szólt a Je­lenlévőkhöz. Az ünnepi szónokok be­szédeikben hangsúlyozták az ünnep jelentőségét és a dolgozókra rótt fel­adatok teljesítésének értékét. Az elért eredményeknél azonban nem szabad megállni, mert amint az ipari munkás­ság állandóan túlteljesíti normáját, ágy a földműveseknek is fokozniók kell .eredményeiket,, .Ha az ipari mun­kásság többet nyújt .a fqldműves dol­gozóknak, a földműveseknek is többet kell nyujtaniok az ipari munkásság asztalára, amit csakis közös és nagy­ban való gazdálkodással érhetnek el. Alsószeli lakosai nagyon jól tudják, hogy még csak kis töredékét végezték el annak a feladatnak, amelyet a haza jólétéért és a béketábor megerősödé­séért köteessége elvégezni minden be­csületes dolgozónak. Ezért az Alsó­szeli EFSz-be tömörült földművesek­nek eltökélt szándékuk, hogy a jövő­ben még fokozottabb igyekezettel dol­goznak a falu szocializálásának meg­valósításán. Alsószeli községben már erősen készülődnek a közös vetésre, mert tudják, hogy ez az egyetlen he­lyes út, amellyel többet, jobbat és ol­csóbban termelhetnek. A többtermfelés­sel emelik a dolgozó nép életszínvona­lát és biztosítják hazánk és a világ dolgozóinak békés életét. Építeni csak békében lehet, ezért mindannyiunk igyekezete a béketábor megerősítése és a szocializmus mielőbbi megvalósí­tása. Csandal István, Alsószeli. AZ 1FJÜSAG BEKAPCSOLODOTT AZ ELLENTERV MUNKAJABA. A Gömörhorkai Cellulózegyár ifjú­sága megértette feladatait és élénken bekapcsolódott az országépítésbe. Az üzemi CsISz szervezet elvtársnői a papírteremben a papír osztályozásánál 140 százalékra teljesítik normájukat. Az élmunkásmozgalomban a CsISz minden tagja tevékenyen résztvesz és 5—10 évre szóló hűségkötelezett­séget vállaltak az üzemhez. A kbreal néphadsereg támogatására és a sebe­sült katonák gyógyszerellátására az üzem minden fiatalja ledolgozott nyolc önkéntes munkaórát. Az ifjúság magáévá tette az ellenterv megvalósí­tásának ügyét is. Segít. eltávolítani a hiányokat és kiküszöbölni a felmerülő akadályokat. Közben lelkes kultúrmun­kát is végez, azonban nagyon nélkü­lözi a mozit. Hisszük, hogy a gömörhorkai üzemi ifjúság az akadályokat elhárítva, biz­tosan halad előre a megkezdett helyes úton és az 1951. évre megszabott ki­bővített terv keretében egyre több cellulózét fog gyártani, amire hazánk­nak nagy szüksége van. A Gömörhorkai Cellulózegyár munkástudósítója. Üj élet Megy eresen Mint ahogy már sok községben megértették a szövetkezeti gazdál­kodás jelentőségét úgy Megyercsen is rájöttek arra. hogy közös gazdál­kodással többet lehet termelni és így 1949 szeptember 18-án megalakult a Földműves Szövetkezet. Tavasszal már közösen művelték meg földjeiket. — A tavaszi munkák elszámolá­sánál, — mondja Orvos elvtárs a szövetkezet elnöke, — rájöttünk arra, hogy a mi keskeny parcel­láinkon így tovább nem dolgozha­tunk, mert csak ráfizetünk a mun­kára. A tavaszi szántást is már traktorokkal végeztük és bizony, ha a keskeny földön kétszer elment a traktor harmadszor már üresen jött visszafelé. De az üzemanyag mégis csak fogy. ha szánt az eke, ha nem. Ezekután gyűlésre hívtuk ösZ­sze a szövetkezeti tagokat, hogy ezen segitsünk, mégpedig úgy, hogy a barázdákat összeszántjuk és beve­zetjük a táblás gazdálkodást. Eb­ben meg is állapodtunk és így júnus 7-én megalakult a harmadik típusú szövetkezet, melynek eddig 90 tag­ja van. Azután megbeszélést tartót-, tunk a közös vetés: tervről. A közös vetési terv megbeszélése után két mérnök jött kj a határt felmérni és nyolc éves vetésforgóra beosztani. Az így nyert tervezet alap'án jú­lius 23-án manifesztációs módon a közeli falvakból megjelent EFSz vezetők és a falu népének ünnepé­lyes kivonulásával felszántottuk a mezsgyéket. Az aratási és cséplés* munkálato­kat is csoportosan végezték és a tervezett időnél 7 nappal előbb be­fejezték Aratáshoz négy gépet kap­tak a komáromi gépállomástól. Eh­hez jött. még a szövetkezet tulajdo­nát képező két önkötözőgép is. A földek terméshozama rozsból 25 métermázsa. búzából 23. árpából 19 z'bbó: pedig 12 métermázsa volt hektáronként. A beszolgáltatásra előírt gabonát mindjárt a cséplő­géptől a rakbár szövetkezetbe szál­lították. A kontingensen felül 100 métermázsa gabonával adtak be többet és így 130 'százalékra teljesí­tették a gabonabeszolgáltatásukat. Öntudatos és összetartó tagokból áll a megyercsi szövetkezet. Igy tudták elérni azt, hogy ennek a 90 tagú szövetkezetnek, 15 darab szarvasmarhából, 45 darab sertésből és 150 darab baŕomf ból álló közös állományuk van. Két hektár földön gyümölcsöst fognak létesíteni és ehhez már meg is rendelték 500 da­rab különféle fajta gyümölcsfát. Tervbe vették hogy 5 hektáron do­hányt fognak termelni. Az ősszel megtörténik a szövetke­zet tagjai ingó és ingatlan vagyo­nának értékelése. Két hektár föld marad saját tulajdonnak családok szerint, melyen a tagok tetszés sze­rint termelhetnek, amit akarnak. Eh­hez tarthatnak még egy fejőstehe­net, d sznót és háziszárnyasokat. A szövetkezetben végzett munkák után a jövedelemből mindenki a vég­zett munkája szerint részesül, de éppúgy megkapja a természetbeni járandóságot, gabonát, lisztet, zsírt, húst, és egyebeket, amit mind a szövetkezettől az évi elszámolás után megkapnak a szövetkezet tag­jai. BREZOVSZKY ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA Megtudtam hogy a Szovjetúniót látogató parasztküldöttség sora ból hazatért Brezovszky elvtárs este a szövetkezetben beszámolót tart a Szovjetunióban szerzett tapasztala­tairól. Amikor Orvos elvtárssal, a szö­vetkezet elnökével beléptünk a szö­vetkezet irodájába már ott ültek az asztal körül a szövetkezet tagjai Brezovszky elvtárssal. Brezovszky elvtárs a Szovjet­unióban látott kolhozokról beszél. Hatalmas jegyzetfüzet van előtte, amelyben sorban fel van jegyezve hogy melyik városban, vagy kolhoz­ban jártak. Először is elmondja hogy milyen szeretettel és örömmel fogadták őket, akárhová is mentek. Beszél az újjáépített városokról de leginkább arról, ami minket, a szö­vetkezet tagjait, legjobban érdekel, a szovjet parasztról. Beszámolója során ismerteti az Ukrajnában' lévő Sztálin-kolhozt. Ez a Sztálin elvtárs nevét vjselö kolhoz a spolai járásban lévő LozoVodky községben van. Hatalmas épületei már messziről szép látványt nyújta­nak. Ez a ko'lhoz 3000 hektár terü­leten gazdálkodik. Megemlíti a pa­rasztok nehéz sorsát a cárizmus idején amikor ebből a földterületből 1600 hektár a földesúré volt, ami azt jelenti, hogy a földnek 60%-a volt a földesúré, 40%-a ped g a falu lakosságáé, ami bői ha átlag osan vesszük, nem jutott több egy csa­ládra, mint másfél hektár. A falu lakossága ilyenformán kénytelen volt a földesúrnak majd­nem ingyen dolgozni. Háziállata csak nagyon kevésnek volt A la­kosság 30 százalékának nem volt fejőstehene. Igy sanyargatták a régi Oroszországban a parasztokat. Más­képp van ez már azóta — hangsú­lyozza Brezovszky elvtárs, _ amió­ta uralomra keiült a szovjet hata­lom. Azóta már a régi nyomornak csak emlékei maradtak meg a mai milliós tőkével rendelkező Sztálin kolhozban. Igaz, hogy a második világháború vihara vég'gpusztított azon is, de a szovjet nép élniakará­s a és a győzelembe vetett hite le­küzdötte a nehézségeket. Ma már újjá van építve minden. A kolhoz­parasztok részére új lakóházak épül­tek, kultúrház, mozi, iskola de még külön kórháza is van a kolhoznak. Meg kell említenem még, — mondja továbbá Brezovszky, — hogy am'g a cárizmus ideje alatt az analfabéták a lakosság 80 százalé­kát tették, a Sztálin kolhozból ed­dig 180 tanító 80 mérnök, és egyéb szellem; munkás és iparos került ki. Brezovszky elvtárs beszámolója nagy hatást tett a szövetkezet tag­jaira. Már éjfélre jár az óramutató, de még megvitatjuk Brezovszky elvtárs beszámolóját, hogy mi is a Szovjetún ó példája nyomán a világ összes haládő dolgozóival együtt rátérhessünk arr a az útra. amely a dolgozók jobb világához vezet. (méry) Mit kapott a kolhozrend szertől Nikolaj Grigorjevics Bard a onorevszki középparaszt? De a kolhozparasztok a Párt és a kormány segítségévei hozzáfogtak a munkához. Ma már 750 marha, 162 ló, 718 disznó és 7 ezer baromfi van a kolhozban, nem számítva a tagok háztáji gazdasagában lévő jószág­állományt. Rendbehozták malmukat, vajgyárat, téglagyárat, gazdasági épületek egész sorát építették már föl és most foly.k a nagy munka: a régi Onorevszki falu helyén új kohozfaiu keletkezik. Két új utcasoron 120 családi ház építéséhez fogtak már hozzá, 52 ké­szen is van és még az idén készen lesz újabb 22 Az új utca^jr végén hatalmas fúróberendezés áll: ártézi kutat fúrnak és rövidesen bevezetik a vízvezetéket a kolhoz minden egyes házába. N-koláj Grigorjevics Barda kö­zépparaszt volt Onorevszki falu­ban apjától örökölt 15 kataszteri hold földet, volt háza, szép pár lova, jószágai. Most itt ülünk együtt a Bugyon­nij ko-lhoz klubjában és beszélge­tünk arról, hogy milyen is volt az élet régen és hogyan élnek most a kolhozparasztok. Bevallom, én külö­nösen arra Voltam kíváncsi. mit mond a kolhozéletröl egy kö­zépparaszt aki a forradalom ©lőtt nem a falu földesurának a b rtokán robotolt 25 —30 kopek napszámért, hanem aki­nek már a forradalom előtt is volt jószága, háza, jó 15 hold földje és akinek már apja is a falu »legte­kjntélyesebb* gazdái közé számított. De talán megpróbálom leírni Ni­koláj Grigorjeviccs Barda életét úgy, aliogy nékem a beszélgetés során elmondotta. _ Én itt is születtem. Onorevszki községben. Apámnak 18 gyesztajin földje Volt, ezt bátyámmal ketten örököltük. Magam gazdálkodtam nem js tartottak rossz gazdának a községben, de mindig tele voltam gonddal, bajjal. EGY ÁTLAGOS KOLHOZTAG JÖVEDELME NAGYOBB, MINT RÉGEN EGY 180 HOLDAS BIRTOKOSÉ VOLT — Hiába, nagy igazság az. hogy a ló után kis kenyér terem, a trak­tor után meg nagy kenyér terem. Persze az ember először nehezen érti meg, hogy az én lovam, az én földem helyett azt mondja, hogy: a mienk. Pedig csak egyet mondok: Pontosan k számítottuk, hogy a cári időkben egy 180 holdas bir­tokosnak 88 mázsa gabona volt a tiszta jövedelme, ma pedig a mi kolhozunk tagjainak átlagos jöve­delme 80—110 mázsa gabona ér­téke. i — A ml kolhozunk 24-ben alakult. Büszke vagyok rá, hogy én is az alapítók közé tartozom. De hát büszke is lehet rá az ember. Csak körül kell itt nézni: itt. .mindéit mi, építettünk. Például: itt • ahol most ülünk, azelőtt kopár legelő volt. Mi fákat telepítettünk, nézzék csak meg, milyen szép parkunk van és most felépítettük ezt a kultúrházat 460 ezer rubelért. A FIATALOK MÁR NEM IS ISMERIK A KÉZIKASZÁLÁST — Nem is lehet összehasonlítani a régi életet a mostanival. Nagyob­bak a terméseredmények. Az idén például 2 és negyedmillió rubel a mi kolhozunk előirányzott jövedelme, csak a disznóhízlalásbói negyedmil­lió jövedelmünk van. — Tudományosan termelünk, gé­pekkel dolgozunk. Hogy csak példát mondjak: minálunk a fiatalabbak már nem ismerik a kézikaszáilást. A traktoros kaszálógép pedig- 60 hol­dat a magánjáró 85—90 holdat vág le 10 óra alatt Azelőtt 60—80 ember nyütte Vol­na magát a nehéz munkában, most pedig két ember kényelme­sen vezeti a gépet. A GAZDA BÜSZKESÉGÉVEL. .. — Jobb lett az életünk a kolhoz­ban, sokká] jobb lett, — mondja Nikoláj Grigorjevics Barda. És sza­vaiból kibontakozk, hogy hogyan vált ő maga és családja a föld rab­jából a kolhoz szabad, boldog és megbecsült dolgozójává. A gazda büszkeségével sorolja fel hogy mi mindent építettek, mj min­dene van az ő kolhozuknak Valóban a gazda büszkeségével, hiszen a kol­hoznak a tagság a gazdája, a köz­gyűlése, a tagok szava dönt minden kérdésben! A Bugyonníj-kolhozban a fas'szta rablók sz'nte mindent elpusztítotak. Amikor a Vörös Hadsereg felsza­badította a falut, 1944 április ele­jén összesen három leromlott ló és néhány r 0ssz telefonhuzal Volt az egész kolhozban, más semmi. BARDÁÉK HÁZÁBAN... Az öreg Bardának is új háza van, hívott: látogassam meg. Szép torná­cos kőház, fényes paddójú két szo­ba, ragyogó tisztasag mindenütt. Villany van itt is mint a Bugyon­nij-kolhóz minden házában és az asztalon szól a rádió. A polcon könyvek, folyóiratok, új­ságok állnak. — A betűre éppen úgy szüksége van az embernek, m nt a kenyérre, — mondja Nikoláj Grigorjevics Bar­da. Az udvaron baromfiak káricáinak, két hízó röfög az óiban, egy tehén is van borjával együtt a háztáji gazdaságban. És így /van ez itt mindegyik kolhozparasztnál: mixidi­egyiknek van tehene hízója, nagy csapat baromfija. Ebben a kolhoz is segíti őket: tavaly például az egyik kolhoztagnak elhullott a tehene, a közgyűlés megszavazta, lxogy a kol­hoz adjon neki tehenet. Ahogy itt járunk az udvaron, a szomszédba megérkezik egy fiatal­ember motorkerékpáron Harminchat kolhozparasztnak van motorbiciklije a Bugyonnij-kolhoz­ban, kettő pedig már autót vásá­rolt. N ko'láj Grigorjevics Barda büszkén mondja, hogy az egyik itteni kiihoz­tág lett az első a járási motorverse­nyen. Az ő fjai már elhagyták a szülői házat: az egyik repülőfőhadnagy, a másik repülőgépszereiő, a harmad k pedig mérnök lesz, nemsokára befe­jezi egyetemi tanulmányait. »MONDJA EL A PARASZTOKNAK. ..« Az öreg Barda egyszerű kolhoz­tag. Mellén kitüntetés: a Lenin-rend! jelvénye' ragyog. Egész beszélgeté­sünk alatt egyetlen szót sem szólt kitüntetéséről. De végül megkér­deztem, mondja el, miért kapta a Lenin-rendet. — Gabonatermelésben a mi bri­gádunk érte el a legjobb eredményt á kolhozban — mondta. — És én is résztvettem ebben a munkában És elmondta még, hogy a kolhoz­ban a becsületes jó munkának meg­van az eredménye. Aki jobban dolgozik, aki szorgal­masabb, több munkaegységet tel­jesít, az többet kap a jövedelem­ből. És ezen túl is: az egész nép, az egész ország megbecsüli az 0kat, akik a munkában kiváló eredménye­ket mutatnak föl. Életem legboldogabb perce Volt, amik 0r ezt a k tüntetést a mellemre tűzték — mondotta. — A forrada­lom előtt el sem tudtam, volna kép­zelni, hogy engem a munkámért az egész ország így megbecsüljön és kitüntessen. — Mondja el a magyar parasz­toknak, hogy Nikoláj Grigorjevics Barda onorevszki közságbeli kö­zépparaszt azóta érzj magát- sza­bad embernek, boldog embernek, am óta belépett a kolhozba. íme én elhoztam az üzenetet és átsdom azoknak, akiknek küldték: a dolgozó parasztoknak. Sípos Gyula Hét uraimenti kolhoz egyesül és új, modern mezőgazdasági város! épít Hét uraimenti falusi termelőszö­vetkezet kolhoztagjai elhatározták, hogy »Üt a kommunizmus felé* névvel hatalmas kolhozba tömö­rülnek és a szétszórt, apró falvak helyett nagy mezőgazdasági várost építenek. Alekszei Birjukov szverd­lovszk: építészmérnök a parasztok kérésére kidolgozta az uraimenti mezőgazdasági vár 0s tervrajzát. A város festői f 0lyópart 0n épül: A köz- és a termelés; épületeket, úgy­szintén a lakóházakat téglából épí­tik. A város valamennyi épületét Vízvezetékkel és központ; fütésseí látják el. A vár 0s központf'ában ha­talmas klubépületet terveznek öt­száz férőhelyes előadótermet, ezen­kívül áruházat, középiskolát gyer­mekotthont, bölcsőiét, éttermet, péküzemet, stb. építenek A város peremén parkokat és gyümölcsös­kerteket létesítenek. Az új vároS építési munkálatait már megkezd­ték.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom