Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-27 / 197. szám, vasárnap

6 TARTÓS BÉKÉÉRT. NEPI D F. M OKRA CIA E R T! 1950 augusztus 27. * 34. (94.) az agresszív Ä rabló amerikai imperializmus a világuralomért folytatott harcá­ban minden téren felhasználja a burzsoá kozmopolitizmus ideológiá­ját a nemzeti függetlenségüket és szuverén itásukat védelmező népek leigázására. Az amerikai imperia­lizmus világuralomra törő útján mindazoknak elszánt és egyre­erősbödő ellenállásába ütközik, akiknek hazájuk szabadsága és nemzeti függetlensége szívükön fek­szik. A kozmopolitizmus ideológiája szerint a nemzeti szuverénitás fo­galma elavult, ez a világnézet tel­jes közömbösséget prédikál a haza sorsa iránt, a i nemzeti nihi­lizmust hirdeti, sőt, magának a nemzetnek és az állami önállóság­nak fogalmát is fikciónak minősjti. A kozmopolitizmus tagadja a széles néptömeg hazafiságát, amely gátat vet az imperalisták hódító terveinek. Ez a világnézet kapóra jön a bur­zsoázia népellenes és hazafiatlan elemeinek, akik az amerikai impe­rializmus előtti behódolást kövp­telik. „A burzsoázia hazafiassága — mondotta Marx — ... arnióťa pénz­ügyi, kereskedelmi és ipari tevé­kenysége kozmopolita jelleget öl­tött, puszta képmutatássá fajult". "Marx szembeállította a proletár­internacionalizmust a burzsoá koz­mopolitizmussal és rámutatott, hogy a proletariátus győzelme a burzsoá­zia 'fölött a nemzeti konfliktusok megszüntetésének és az elnyomott nemzetek felszabadításának előfel­tétele Az azóta elmúlt száz év esemé­nyei teljes mértékben igazolták ezt a tételt. A kozmopolitizmus ellen ví­vott harcnak hatásos fegyverei I. V. Sztálin művei a nemzetiségi kérdésről, amelyek a népek nemzeti szabadságukért és füg­getlenségükért folytatott harcának programját képezik. Napjaink kozmopolitizmusa a legreakció­sabb és legragadozóbb kapitaliz­musnak — az USA kapitalizmusá­nak segédeszköze. Egyszerűen az a rendeltetése, hogy előmozdítsa az egész világ amerikanizálását. Hogy az igazi hazafias erőket minden országban elnyomhassa, a népeket erkölcsileg lefegyverezhesse, nemzeti hagyományaik iránt táplált ragaszkodásukat kiirthassa, a koz­mopolitizmus, amelyet az impe­rialisták és azok szolgalelkű „tudó­sai" széltében-hosszában szédelgő módon feldicsérnek — az úgyneve­zett amerikai kultúrát és „az ame­rikai életformát" nyilvánítja az em­beriség egyedül lehetséges kultúrá­jának. Agyonhallgatva a francia, az olasz és más nemzetek hatalmas eredményeit az irodalom, tudomány és művészet terén, a kozmopolitiz­mus az amerikai gengszter-szelle­met, embergyűlöletet, a faji előíté­leteket, az erkölcsi züllést és szel­lemi elfajulást akarja rákényszerí­teni az emberiségre. Franciaországban, Angliában, Olaszországban, Nyugat-Németor­szágban és mindenütt, ahol a hatalom az elnyomóké és kizsákmányolóké, akik együttmű­ködnek a Wall Street pénz­mágnásaival a béketábor ellen — mindezekben az országokban a hivatalos propaganda égig magasz­talja az „amerikiai életformát" és hirdeti az „amerikai korszak" eljö­vetelét. A kapitalizmus szolgálatá­ban álló pedagógusok azt követelik, hogy minden magasabb képesítést feltétlenül az Amerikai Egyesült Államokban tett kötelező tanulmány­úttal kell összekötni. Franciaország­ban egyesek minden mérnök szá­mára kötelezővé akarják tenni a „politikai próbaidőt" Amerikában. Az 1950—51-es tanév folyamán az amerikai külügyminisztérium 648 amerikait küld Franciaországba, Angliába, Belgiumba, Hollandiába, Görögországba és néhány távolkeleti országba (ebben nincsenek benne azok az amerikaiak, ak.ket Olasz­országba és Norvégiába küldtek), állítólag önzetlen tudományos kuta­tások céljából, ténylegesen azon­Irta: Hoorfffvs Cnfjniat a Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja ban azért, hogy ott az impe­rializmus érdekeinek megfelelő politikai propagandát folytassa­nak, tanulmányozzák az illető országok természeti kincseit és egyúttal az ottani tudományos körökben kémkedjenek. Ezeket az utazásokat a külföldi egyetemek alapítására vonatkozó hírhedt Full­bright-törvény keretében szervezik. Tervbe vették egy amerikai egyetem felállítását Párizsban­Bőkezűen osztogatják Franciaor­szág iskoláiban a diákoknak azokat a különböző tanszereket (itatós­papirt, képes borítópapirost a füze­tek számára, stb.), amelyeken a „Marshall-terv"-et magasztaló fel­iratok ékeskednek. Amikor a Francia­országra vonatkozó amerikai statú­tumok kérdését tárgyalták, az Egye­sült Államok nemcsak teljesen sza­bad kezet követelt a tőkebefekteté­sek terén, hanem azt is,hogy az ame­rikai „kulturális"-kiadványok szá­mára Franciaországban ugyanolyan feltételeket biztosítsanak,minta fran­cia kiadványoknak. Az olasz-ame­rikai egyezmény korlátlan szabad­ságot biztosít az amerikaiaknak bármilyen információ beszerzését és terjésztését illetően egész Olasz­ország területén. Minden eszközt felhasználnak arra, hogy a közvéle­ményt amerikai érdekeknek rendel­jék alá. Különösen vizsga-szemmel kisé­rik a tudomány, művészet, irodalom jelenségeit, a nyugateurópai álla­mok tudományos életét és értelmi­ségi köreit. Néhány év alatt az Angliába importált, amerikai szép­irodalom mennyisége ötszörösére szaporodott. Egyes angol szépiro­dalmi folyóiratok négyötöd részét amerikai szerzők művei töltik meg. Míg 1938-ban Franciaországban 234 müvet fordítottak le angolból francia nyelvre, addig 1948-ban ezeknek a fordításoknak a száma 685-re emelkedett s csaknem kivétel nélkül amerikai íróktól származtak. Ugyanakkor az összes más nyelvek­ből fordított művek száma legföl­jebb néhány tucattal gyarapodott. Közismert tény, hogy az amerikai verseny fojtogatja az angol, és ki­szorítja a francia filmgyártást. Az ahgol parlament egyik tagja teljes joggal emlegette a hazug szentimentalizmusnak, az aljas cinizmusnak és pornográfiának va­lóságos „Niagaráját", amely eltereli a marshallizált országok olvasói­nak figyelmét az amerikai élet való­ságáról, az ottani nyomorról, a munkanélküliek millióiról, a kul­turális elmaradottságról, a faji meg­különböztetésről és arról a harcról, amelyet Amerikában a haladó szel­lemű tudomány ellen folytatnak. Az áltudományos mendelista és morganista biológiai „elméletek" terjesztése, az idealista és meta­fizikus felfogások a fizika, a pszihológia és pedagógia terén, az objektivizmus hirdetése a tudo­mányban általában, a formalista és absztrakt irányzatok propagálása a művészetben, annak az idealista, dekadens „elméletnek" hirdetése, hogy az irodalmat és művészetet el kell szigetelni a néptől és a való­ságtól — mindez együtt jár a durva, rendőri megtorló intéz­kedések fokozódásával a kultúra becsületes és hazafias gondolko­dású ynűvelői ellen, miközben ezek életszínvonalát rendszeresen csök­kentik és a költségvetésben kultú­rális célokra előirányzott összege­ket pedig folyton lejjebb szállít­ják. Mindezt az Egyesült Államok mintájára és követelésére hajtják végre és a kozmopolitizmussal kendőzik. A kozmopolitizmus való­ságos tartalma a kultúra terén nem egyéb, mint reakció és ha­nyatlás, amely az úifasizmus bé­lyegét viseli magán, nem más ez. mint az imperialista Amerikát jel­lemző közismert kultúrbatbárság behatolása más államokba. A békéért, a függetlenségért, a gyar­matosító politika megszüntetéséért vívott harc, a tisztuitabb emberi kultúráért folytatott küzdelem egy aránt azt követeli, hogy a kozmo polita irányzatokkal a leghatáro­zottabban szembeszálljunk. Valamennyi kapitalista államban a jobboldali szocialisták — a Blu­mok, Guy Mollet-k, a Bevinek, a Spaakok, a Rennerek, a Schu­macherek és a^Saragatok — a koz­mopolitizmus főapostolai s egyben legmegátalkodottabb ellenségei a nemzeti szuverénitás eszméjének, amelyet ósdi előítéletnek tekinte­nek. Kzek az urak egy új „világ­kormány" felállítását hirdetik az amerikai-angol imperialisták égisze alatt. Az általuk agyondicsért, hír­hedt „amerikai életforma" elfoga­dása a gyakorlatban a világ népeit nemcsak igásállatokká aljasítaná, hanem ágyútöltelékké a Wall Street kapitalistái számára. Az imperializmus ideológiája — mondotta Lenin — minden rekor­dot felülmúl raffinált, undorító kétszínűségével. Ujabb bizonyítéka ennek a tételnek mindaz, amit könyveiben és cikkeiben Léon Blum 1945 és 1949 között összeírt. Az amerikai imperializmust védelmező „müveiben" Blum arra unszolja a francia népet, hogy „vesse alá ön­magát és áldozza fel függetlenségét egy magasabb rend realitásának 1'. A francia szocialista párt hivatalos lapja, a „Revue Socialiste", minden számában az USA hódító politiká­jának magasztalásával foglalkozik. Ugyanilyen álláspontot foglalnak el a többi országokban is a jobb­oldali szocialisták. Ezt bizonyítják az afféle rabszolgakereskedők „mű­vei" — mint például Félix Gross lengyel emigránsé, a,ztán Bevin, Stafford Cripps és Spaak beszédei, Fritz Adler utolsó írásai és holmi Paul Sering, vagy Ottó Bach stb. nevezetű urak badarságai. Két év­vel ezelőtt Ottó Bach nem átal­lotta Schumacher lapjába, a „Sozi­alistische Jahrhundert"-ben kijelen­teni: „a Marshall-terv annak bi­zonyítéka, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés a szocializmus felé hajlik". Manapság viszont az egész világ láthatja, hogy a „Marshall-terv" a valóságban az imperializmus és a támadó háború útját egyengeti. Az úgynevezett „Schuman-terv" nem más, mint imperialista terv Franciaország, Nyugat-Németország és a szomszédos államok szén­bányászatának és acéliparának egyesítésére az agresszív célokat követő amerikaiak vezetése alatt. Ez a terv nemcsak lelkes támo­gatásra talált Franciaország, Olaszország, Belgium és más álla­mok jobboldali szocialistáinál, ha­nem egyszerűen az „Európai Szo­cialista Egyesült Államok Bizott­ságának" nevezett nemzetközi bi­zottság készítette elő. Előkészítésé­hez hozzájárultak az olyan cikkek <s, mint aminőket a francia féltroc­kista Marceau Piver írt a Párizs­ban megjelenő „Revue Socialiste"­ba. Éppen Marceau Piver volt az első, aki nyíltan követelte Nyugat­Európa szén- és vasércbányáinak átadását az „Európai Föderatív Szö­vetség" kezébe. Paul Ramadier, aki a „Schuman­terv" parlamenti vitái során a szo­cialista csoport álláspontját juttatta kifejezésre, július 26-án kijelentette: „A terv bukása katasztrófát jelen­tene". És a legkomolyabb formá­ban állította, hogy „ősidők óta" nem láttunk példát ilyen „haladó szellemű tettre". Guy Mollet, a jobboldali szocialista párt főtitkára, az „európai kérdések minisztere" lett, és a kozmopolitizmus jelszavai­val, az „Egyesült Európa" előkészí­tésének ürügye alatt most fővégre­hajtója az amerikaiak akaratának, akik hegemóniára törekszenek Fran­ciaországban. Végül, kell-e vájjon emlékeztetni arra, hogy éppen a kozmopolitizmus zászlaja alatt, a két tábor — az im­perializmus tábora és az imperia­listaellenes tábor — közötti úgyne­vezett „egyensúly" megteremtésé­nek ürügyével takargatja holmi Titónak nevezett népáruló aljas megalázkodását az amerikai hábo­rús gyujtogatók előtt, és hogy ez a magyarázata fenyegetőzéseinek és merényleteinek, amelyeket a Jugo­szláviával szomszédos népek biz­tonsága, a vele határos államok füg­getlensége ellen és a béke rovására elkövet? Az imperializmus ügynökei — mint például Stoján Pribicsevics amerikai újságíró, aki Jugoszláviá­ban telepedett le — az „amerikai életformát" propagálják és szovjet­ellenes agitációt folytatnak. Ezek­után nem szabad csodálkoznunk, fy>gy július ll :én Tito lapja, a „Borba" hasábjain Radován Lalics, a belgrádi egyetem „professzora", dühös támadást intézett Sztálin elvtársnak a nyelvtudományra vo­natkozó zseniális tételei ellen, ame­lyek tönkrezuzták a nemzeti füg­getlenség eszméjétől idegen, anti­marxista elméleteket. Az úgynevezett „Jugoszláv Béke­védelmi Bizottság"-nak július I7-én Belgrádban tartott kongresszusán a titóista Gyuro Szalai nem átallotta kijelenteni, az ő főfeladata a küzde­lem a Szovjetunió külpolitikája ellen. Az imperialistáknak ez a talpnya,lója pontosan gazdáját, Achesont másolja, amikor támadja a koreai népet azért, mert az véde­kezik az agresszióval szemben és hősies harcqt folytat nemzeti füg­getlenségéért és hazája egységéért. A kongresszuson elfogadott hatá­rozati javaslat megismétli ezeket az aljas kirohanásokat és feldicséri az indonéziai kérdésnek és más keleti országok kérdéseinek nemzetellenes, imperialista „megoldását". A Vatikán — az amerikai kozmo­Dolitizmusnak ez az ügynöksége — napról-napra fokozza aknamunkáját a demokratikus rend ellen, Anton Axamovics püspök pedig, aki a Va­tikán álláspontját képviseli Jugo­szláviában, nyíltan támogatja a népáruló Tito külpolitikáját. Ez a magyarázata annak, hogy Francia­országban éppen a reakciós papság és az arisztokrácia képviselői kö­vetnek el mindent azért, hogy az ifjúság köréből mennél többen láto­gassanak el Tito Jugoszláviájába, ahová a katolikus papok személye­sen kísérik el őket. Napról-napra világosabbá válik, milyen elszánt küzdelmet kell foly­tatnunk a kozmopolita irányzatok ellen, amelyek aláássák a népek nemzeti érzését és ellenállóerejüket az amerikai imperializmussal szem­ben. A kozmopolitizmus egyenes ellen­téte a proletár internacionalizmus­nak. Tagadja a nemzet fogalmát és szuverén jogait s ezzel az imperia­lizmus érdekeit szolgálja. Minél dühösebben támadja az amerikai imperializmus a népek szabadságát és nemzeti függetlenségét, annál elszántabban kell'küzdeni a kozmo­politizmus — az imperializmus mérgezett fegyvere — ellen. Az amerikai imperialisták véres, fegy­veres beavatkozása Koreában: ré­sze az amerikai imperializmus álta­lános világhódító terveinek, ame­lyek célja az amerikai nagytőke uralmának kiterjesztése az egész földkerekségre. A népek harca a vi­láguralomra törekvő agresszív im­perializmus ellen nemzeti felszaba­dulásukért és függetlenségükért, — szorosan összekapcsolódik a kozmo­politizmus ellen folytatott küzdel­mükkel. Százötvenmillió aláírásért Kínában A kínai Béke Bizottság új fel* adatot tűzött maga elé — 150 mil­liói-aláírás összegyűjtését a stock­holmi felhívásra. A bizottság kije­lentette, hogy ezt az ünnepélyes' határozatot azért fogadták el, mert „az Egyesült Államok fegyveres imperialista agressziója a mi jó szomszédunk, Korea és saját terü­letünk, Taivan ellen a békeharc á! landó erősítését követeli az egésf világon". Az utolsó, nem teljes adatok szerint, Kínában 60 millió aláírást gyűjtöttek a stockholmi felhíváshoz. A kínai szakszervezetek tagjai, »c ifjúság, a ,nők és a diákok azon­nal a felhívást támogató kampány erősítésével válaszoltak a Béke Bi* zottság felhívására. 700 kínai ta,nítót és népnevelőt fognak bevonni a békeharc kampá­nyának lebonyolításába. A béke támogatásának mozgalma ugyan­úgy nő a kínai falvakban. Japánban milliók írják alá a stockholmi felhívást A Béke Hívei Japáni bizottsága közlése szerint Japánban több mint 5 millió aláírást gyűjtöttek a stock­holmi felhíváshoz. Tokióban és a tokiói kerületben több mint 1,700.000 ember írta alá a felhí­vást. A felhívás aláírói között sok tudós és kultúrmunkás van. Az amerikai anyák békevédelmi felvonulásokat rendeznek San Franciscóban amerikai anyák — fehérek és négerek — gyerme­keikkel együtt felvonulást rendez­tek. hogy aláírásokal gyűjtsenek a stockholmi felhívásra. A gyermek­kocsikra erősítették a felhívás szö­vegét, amelyet a járókelők aláírá­sukkal láttak el. Zena Drookman. a Béke Hívei egyik, helyi bizottsá­gának tagja, kijelentette: „Csakis békés körülmények között érezzük magunkat biztonságban, mert érez­zük, hogy csakis a békében lehet­nek velünk fiaink, férjeink és fivé­reink." A stockholmi felhívással kapcso­latos aláírásgyűjtési mozgalom fo­lyamán Los Angelesben 100.000 aláírást gyűjtöttek össze. A kam­pányban résztvevő szervezetek közt volt: a békevédelmi ,munkásbizott­ság, a ruházati ipar munkásainak békebizottsága, a női szabók szö­vetsége, a ruházati ipari munkások egyesült szövetsége, a könnyű- és bányaipari munkások szövetsége, a villamosipari munkások egyesült szövetsége, az építőipari munkások szövetsége, (AFT), a kikötő- és raktári munkások szövetsége és a filmműtermek munkásainak szö­vetsége. FASISZTA TERROR A1U.E VT 1 \ ÁIIA > Peron, a fasiszta diktátor bosszút akarván állni annak a kísérletnek a csődjéért, hogy argentin csapato­kat küldjön Koreába az USA ágyú­töltelékéül, féktelen terrort indított az argentínai Kommunista Párt vezetői ellen. Az argentin rendőr­ségen, a „Seltsian Espesial"-on a letartóztatottak tömegei közt van Obdulio Barte paraguaji politikai emigráns, Paraguaj Kommunista Pártjának alapítója és a Párt Köz­ponti Bizottságának tagja. Elektro mos tűkkel kínozzák. Obdulio Barte élete veszélyben van. Az is lehet­1 ségea, hogy a paraguaji hóhérok kezébe adták. / Az Emberi Jogok Argentínai Li­gája felemeli tiltakozó szavát az argentin rendőrség garázdálkodása ellen, kifejezve ezzel együtt az ar­gentin nép és a haladó emberiség véleményét is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom