Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-27 / 197. szám, vasárnap

1960 augusztus 27. • 34. (94.) TARTÓS BEKEERT, NEPI DEMOKRÁCIÁÉRT

t 7 Jugoszlávia népeinek felszabadító harca Tito fasiszta klikkje ellen A Tito-klikk a Kommunista Pár tok „igazságtalan" támadásairól ordító demagóg hírveréssel igyekezett leplezni a tömegek előtt, hogy 1948 tavaszán nyíltan átállt a burzsoá-nacionalizmus álláspontjára és hadjáratot indított a proletár internacionalizmus ügyéhez hű kommunisták ellen. A Jugoszláv Kommunista Párt ndm volt világos és határozott stratégiával és taktikával felvértezett párt és hiányzott belőle az osztályharcnak olyan meghatározott politikai vonala, amelynek követésével maga köré tömöríthette volna a munkásosztály, a város és falu széles tömegeit a kizsákmányoló osztályok elleni harcra. A Párt, amely a háború folyamán igazi marxista-leninista kádereinek javarészét elvesztette (legtöbbjüket Titóék tették el láb alól), a Párt, amelynek sorai közé a Titó banda különböző fasiszta és kizsákmányoló elemeket csempészett, vezető pozícióba pedig imperialista kémeket nevezett ki, a Párt, amelyben a káderek marxista nevelését a burzsoá ideológia tervszerű terjesztése váltotta fel, — ez a Párt, miután szétzúzták a még megmaradt marxista magját, amikor példátlanul kegyetlen terrorhadjáratot indítottak ellene — gyilkosok és kémek hatalmába került. A Kommunista Pártra mért csapások csak kezdetét jelentették annak a támadásnak, amelyet Tito fasiszta kémbandája indított angola.nerikai gazdáinak parancsszavára a munkásosztály és a dolgozó tömegek ellen, hogy felszámolja azok forradalmi vívmányait. Felszámolta a népi demokratikus rendszert is, elszakította Jugoszláviát a Szovjetunió-vezette szocialista tábortól, fasiszta rendszert hozott az országba és az amerikai imperializmus gyarmatává tette Jugoszláviát Tito fasiszta Gestapo-klikkje a továbbiakban széleskörű támadást indított a jugoszláviai dolgozók és forradalmi vívmányaik ellen. A munkásosztály és a dolgozó parasztság véreskezű terror és kegyetlen kizsákmányolás csapdájába került. Az államhatalmi szervekből a munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak valamennyi képviselőjét kikergették, a városi burzsoázia és a kulákság képviselői váltották fel őket. Az ország egy óriási kényszermunkatáborrá vált, ahol a dolgozók százezreit ingyen munkára kényszerítik azért, hogy biztosítani tudják a nyugati kapitalistáknak, elsősorban az amerikai imperialistáknak szánt érc-, fa- és mezőgazdasági termék-szállítmányokat. Az országban vadállati fasiszta rendszer dühöng, amely az amerikai imperialisták kezében a jugoszláviai népek gyarmati leigázásának eszközét jelenti, olyan rendszer, amely a dolgozó tömegeket sújtja, s a városi burzsoáziára és a ku'ákságra támaszkodik. A népi demokratikus rendszer felszámolása és $ fasiszta rendszer éhtrehívása azt eredmé.nvezte, hogy Jugoszlávia széles dolgozó tömegei felléptek Tito és Rankovics kémbandája és véreskezű rendszere ellen. Sem a Tito-klikknek a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen irányuló ráfalomhadjárata, sem pedig a Jugoszláviában folyó állítólagos „szocialista építésről" szóló hazug dicshimnuszok nem tudják elleplezni a széles dolgozó tömegek előtt a titoista rendszer fasiszta jellegét és a Tito-banda politikájának és cselekedeteinek lényegét. Ezért kezdtek a jugoszlá viai dolgozók súlyos és elszánt harcot a titoista uralom ellen azután, hogy a Tito-klikk nyíltan átpártolt az imperialisták táborába. Népeink harca e rendszer ellen éppen azért felszabadító jellegű mert a Tito-klikk fasiszta rendszere a jugoszláviai népek leigázás.ának eszköze lett az angol-amerikai im perialisták kezében. A jugoszlá viai felszabadító mozgalom fő ereje: a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége, amelyet a munkásosztály, valamint az újjászülető Kommunista Párt illegális pártcsoportjai vezetnek. Annak a forradalmi felszabadító harcnak a fejlődését, amelyet Ju goszlávia népei vívnak a Tito-klikk fasiszta rendszere ellen, egyrészt az jellemzi, hogy e harc kezdetben a dolgozók spontán, szervezetlen küzdelme volt, másrészt az, hogy túltengett a „körösdi" az új Kommunista Párt szervezésében és megteremtésében, — holott a Kommunista Pártnak a néptömegek felszabadító harcában egységes vezető szerepet kell betöltenie. Elmondhatjuk, hogy a felszabadító harc fejlődésének ez az időszaka már a vége felé közeledik. S ha formailag még nem is kelt életre az új Kommunista Párt. amely a tömegek forradalmi felszabadító harcának egységes vezetője lenne, a legtöbb helységben és az üzemekben vannak már illegális marxista-leninista csoportok, amelyek vezetik ezt a harcot, s egyszersmind küzdenek az új Kommunista Párt megalakulásáért és kiépítéséért. II. Jugoszlávia munkásosztályának harca időközönként más és más formákat öltött Eleinte szervezetlen jellegű volt és főleg a munkások egyéni ellenállásában jutott kifejezésre. A munkások nem mentek ingyen munkára, nem túlóráztak, nem teljesítették a napi termelési terveket és normákat, rossz minőségi árukat gyártottak, stb. Válaszul Titóék különböző büntetésekhez folyamodtak: megvonták az élelmiszerjegyeket, csökkentették a munkabért, lefaragtak a szabadságidőből és megtagadták az ingyen gyógykezelést, elbocsátottak és letartóztattak embereket, stb. Ámde a harc nem csillapult, hanem még szervezeitebbé vált. A harc egyéni formáiról a munkások áttértek a kollektív formákra. A munkahelyről való elmaradás tömegméreteket öltött. A titoisták bevallása szerint, egyedül 1949-ben naponta több miŕit 400.000 ember nem ment munkába. Egyes vállalatoknál, különösen a bányákban, ahol az USA-ba irányuló kivitelre termelik fci az ércet, naponta 500—1000 ember hagyta ott munkáját. * Irta: Mt. Gotubo**ics • • A munkások harcának e formája ellen Titóék rendeletet hoztak a munkások és a vállalatok között kötendő munkaszerződésekről. A hivatalos jugoszláv statisztika szerint a vállalatok túlnyomó többségében a munkásoknak csupán 15— 30 százaléka kötött szerződést. Alig akad olyan vállalat, ahol a munkások 50 százalékánál többen kötöttek volna szerződést. Emellett a leszerződött mi.ikások nag;. többsége csakhamar megszegte a szerződést és elment a vállalattól. Titóék ekkor hosszú időtartamú kényszermunkával kezdték büntetni a munkásokat s a munkások hatalmas tömegeit ítélték fegyencsorsra. Ezekre a fasiszta rendszabályokra a munkások sztrájkokkal szabotázzsal, a termelési tervek végre nem hajtásával, a vállalatok tömeges elhagyásával válaszoltak. A termelés óriási mértékű visszaesése és a termelési tervek csődje következett be. A legtöbb vállalat még 50 százalékig sem hajtotta végre az 1949. évi tervét. A munkásosztály harcának letörésére a Tito-klikk büntetőgépezetet létesített, amelynek az a feladata, hogy elfogja és megbüntesse a harcban részvevő munkásokat. Minden körzetben megtalálhatók az UDB osztagai. A munkásosztály harca azonban a terror ellenére is egyre erősebbé és szervezettebbé válik. Különösen szervezett jelleget öltött ebben az évben. Példaként a vasutasok akcióit lehet felhozni, akik rendre meghiúsítják és szabotálják, hogy a Tito-klikk nyersanyagot szállítson külföldre. Különösen a szegény- és középparasztság lép fel tevékenyen az ellen, hogy Titóék ingyen kényszermunkára mozgósítsák őket, valamint az ellen, hogy kiviteli célokra mezőgazdasági termékeket szolgáltassanak be. Nagymennyiségű érc, fa és mező gazdasági termék kivitelének biztosítása céljából a Tito-klikk erőszak, hadjáratot indított a dolgozó parasztság ellen. Titóék ingyenmunkára kényszerítették Jugoszlávia dolgozóit s ezzel egyedül 1949*ben körülbelül 10 milliárd dinárt rabol *ak el tőlük. A dolgozó parasztság az ingyenes kényszermunkára történő, erőszakos mozgósítással szemben eleinte szervezetlen jellegű ellenállást tanúsított, amely a parasz tok egyéni ellenakcióiban jutott kifejezésre. 1949-ben azonban már tömeges ellenállás bontakozott ki. Ha Titóéknak sikerült is mozgósítani a parasztokat, azok nyomban megszöktek a munkából. így Szerbiában 1949-ben 600.000 mozgósítottból 430.000-en szöktek meg. Titóék ma már egyáltalán nem Is képesek arra, hogy nagyszámú falusi dolgozót mozgósítsanak kényszermunkára. Helyettük a katonákat és az elítéltek tömegét dolgoztatják, akiknek létszáma — a fasiszta Gestapo-rendszernek megfelelően — eléri a többszázezret. A rablásnak beillő beszolgáltatások meghiúsítása céljából Jugoszlávia dolgozó parasztsága tavaly Ősszel és az idén tavasszal mintegy 3 millió hektárnyi felszántható földet hagyott bevetetlenül. A dolgozó parasztság ma szervezetten lép fel a beszolgáltatások ellen. A szerbiai parasztságnak mintegy 300 képviselője tiltakozott a kormánynál a rabló rekvirálások miatt. Különböző kerületekben a parasztok fegyveresen ellenállnak a hatóságnak, amely el akarja venni tőlük a ga bonát és a többi mezőgazdasági terméket. Tiltakozó tüntetéseket Is rendeztek, például Banja-Lukában, Kordunban és másutt Jugoszlávia széles néptömegeinekharca a Tito-fasizmus rendszere ellen 1948-ban és 1949-ben általában gazdasági célokat követett. E küzdelem az idén olyan harcba kezdett átnííni, amelyet már politikai követelések kísérnek. Ezzel maga sabb fokra emelkedett a néptömegek közös harca a Tito-klikk ellen Ez év márciusában a Tito-klikk megrendezte az úpvnevezett „Jugoszláviai Föderatív Népköztársaság Népi Szkupscsinájá.nak" választásait. A választások megmutatták, hogy a széles tömegek elítélik a Titoklikk fasiszta rendszerének politikáját. A titoista jelöltekre szavazók százalékaránya több választókerületben a lajstromba vett választók 30 százalékát sem éri el. A „Times" című londoni újság (a Tito-klikk nyilt védelmezője) is azt jelentette, hogy a titoista jelöltekre leadott szavazatok száma többhelyütt a névjegyzékbe fölvett választók egyharmadát sem éri el. Egyre jobban áthatják a város és falu széles dolgozó tömegeinek harcát azok a po litikal követelések, amelyek a Tito klikk fasiszta rendszerének megdöntésére s népi demokratikus rendszer létrehozására irányulnak Jugoszláviában és az ország visz szatérését sürgetik a béke, a demo krácia és a szocializmus táborába. E követelések valóra váltásáért folyó harcuk mellett Jugoszlávia dolgozói küzdenek a békéért, az új háború angol és amerikai gyujtogatói s a Tito-klikk ellen, amely az előbbieknek egy balkáni háború kirobbantására felbujtott ügynöksége. Jugoszlávia népei tudják, hogy a békéért folyó harc elszakíthatatlanul összefügg a Tito-klikk ellen vívott harccal s hogy csakis e fasiszta rendszer megdöntésével menekülhetnek meg attól a háborús katasztrófától, amelybe Tito bandája taszítja őket. III. A szervezetlen harcnak szervezett harccá válása, a gazdasági harc összekapcsolása a politikai harccal és átmenetük egy magasabb harci formába — mindez kétségtelenül bekövetkezik, ámde csakis akkor, ha az újjászülető Jugoszláv Kommunista Párt illegális marxista-leninista csoportjai megerősödnek. A Kommunista Párt legjobb embereinek letartóztatása és meggyilkolása s a Marx-Engels-LeninSztálin tanításaihoz hűséges internacionalista magjának szétzúzása után, igen súlyos fasiszta terror közepette kell dolgozniok azoknak a kommunistáknak, akik elkerülték a letartóztatást. Tevékenységük hosszú időn át szűk területen mozgott, elszigetelt „körösdi" jelleget öltött és nem volt kapcsolatban a szées dolgozó tömegekkel, mert a kommunisták elégtelen ébersége következtében becsempészett provokátorok és kémek segítségévei Rankovics Gestapo-gépezetének sikerült szétrobbantani az illegális csoportokat. A csoportok később tapasztalatokra tettek szert az illegális munkában, sikerült megsziiárditaniok szervezetüket és olyan munkaformát találniok, amely mindennél jobban biztosítja őket a lebukásoktól. A csoportok a azűkkörű propagandamunkáról áttérnek a röpiratok, az illegális irodalom terjesrtése, a jelszavaknak falakra írása, stb. útján végzett széleskörű politikai agitációra. A csoportok egyre szorosabb kapcsolatot teremtettek a tömegekkel .'és élére álltak azok harcának a Tito-klikk fasiszta rendszere ellen. Az országon belül folyó felszabadító harc fokozódásával egyidejűleg a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban élő jugoszláv forradalmi politikai emigráció megszilárdította és rendezte sorait Óriási segítséget nyújtanak ma Jugoszlávia népeinek a Tito-klikk fasiszta rendszere ellen vívott harcukban és e harc fontos tényezőjének számítanak. A kapitalista országokba áttelepült jugoszlávoknak Tito fasiszta bandája ellen vívott harca szintén segíti népünket abban a felszabadító harcában, amelyet az imperialista leigázás és fasiszta elnyomás ellen folytat Tito fasiszta rendszere ma politikai és gazdasági válságot él át, mert végleg eljátszotta Jugoszlávia széles dolgozó tömegeinek bizalmát. A Tito-klikk háborús gyújtogató politikája ellen harcolók sorai egyre szélesednek. Jugoszlávia népeinek felszabadító mozgalma egyre nagyobb körre terjeszti ki tevékenységét A jugoszláv hadseregnek a dolgozó népből sarjadt, igazán hazafias érzésű katonái, altisztjei és tisztjei közül egyre többen jelentik ki, hogy nem fognak harcolni az amerikai leigázóknak és kiszolgálóiknak — Tito kémbandájának érdekeiért Tito és Rankovics kémbandája retteg a bukástól és a nép ítéletétől s ezért fokozza a dühöngő fasiszta terrort, egyre jpbban beledönti Jugoszláviát az angol-amerikai monopóliumok rabságába, s imperialista gazdáinak parancsára háborús kaland felé sodorja az országot a szomszédos népi demokratikus országok ellen. Ámde Jugoszlávia népei világosan kifejezésre juttatják akaratukat azzal, hogy fokozzák harcukat a Tito-klikk fasiszta rendszere ellen. Szilárdan tömörülnek a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának oldalára, amelynek élén a hatalmas Szovjetunió áll, s amelyet a béke zászló'/ivője, a világ dolgozóinak vezére és tanítója, I. V. Sztálin vezet Nincs tnár messze a nap. amikor Jugoszlávia népei teljes egészében megmutatják erejüket, fasiszta rendszerével együtt elsöprik a föld színéről az új balkáni háború gvujtogatóinak bandáját és visszavezetik az országot a béke, szocializmus és demokrácia táborához tartozó népek testvéri közösségébe.