Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-20 / 191. szám, vasárnap

795

Q augusztus 20

. * 33. (03.) TARTÓS BÉKÉÉRT, NEPI DEMOKRA CIAERT! 7 A Német Kommunista Párt vezetőségének 1949 december 28—30-án megtartott XIV. teljes ülése, mérföldkövet jelentett Pártunk fejlődésenek útján. A Párt vezetősége, a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája novemberi érte kezletének döntéseiből kiindulva, határozatot hozott: „A Pártnak a marxizmus-leninizmus alapján történő eszmei-politikai megerősíté séről." Az 1949 augusztus J4-én megej tett választások a Bundestag-ba fa bonni „parlamentbe") megmutatták a NKP munkájának gvönge oldalait. Noha megvoltak az objektív előfeltételei annak, hogy Pártunk befolyása a nyugatnémetországi lakosság közt megerősödjék, a választók mégis tévútra kerültek. Ez nagyrészt azzal magvarázható, hogy Pártunk nem kielégítően oldotta meg az előtte álló feladatokat. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az ellenség szovjetellenes rágalmainak hallatára Pártunk egyszerű tagjai, de aktivistái is, gyakran megtántorodtak és nem foglaltak világosan állást a Szovjetunió, a népi demokráciák, az Odera—Neisse haiár — a Németország és az új Lengyelország közötti békehatár kérdésében, úgyszintén arranézve sem, mi legyen az álláspont a Német Demokratikus Köztársaság fejlődésének kérdésében. Kiderült az is, hogy Pártunkban egyesek értetetlenül állottak a NKP nemzetiségi politikájának kérdéseivel szemben és megfeledkeztek arról, hogy küzdeni kell a munkásosztály egységének megteremtéséért s a szövetségesek megnyeréséért. Sokan nem értették meg, mi az összefüggés az egységes, független, békeszerető, demokratikus Németországért és a dolgozó tömegek szociális és demokratikus jogaiért vívott harc között. Az opportunista meghátrálás az ellenség rágalmai előtt, továbbá a helyes tájékozódás hiánya pártpolitikánk kérdéseiben, azzal magyarázható, hogy a NKP számos egyszerű tagjának és aktivistájának eszmeipolitikai színvonala alacsony, de azzal ts, hogy az egész Párt hiányosan és gyatrán végezte a tagok ideológiai nevelését Miként a NKP vezetősége XIII. plénumának „Az 1949 augusztus 14-i választások tanulságairól" szóló határozata kimondja, „Pártunk egyik legfőbb gyöngesége abban rejlik, hogy kevés figyelmet fordít tagjainak ideológiai nevelésére és oktatására. A Párt elhanyagolja a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatainak, különösen a diadalmas SZK(b)P tapasztalatainak tanulmányozását. Nem vonta le a megfelelő gyakorlati következtetéseket a pártvezetőségnek a Titoklikk elfajulásával kapcsolatos határozatából. Gyakorlati munkájában a Párt nem vette kellő módon figyelembe a német munkásmozgalom tanulságait, különösen a weimari köztársaság idejére vonatkozóan." Ennek az elégtelen ideológiai nevelésnek és a politikai éberségnek ebből eredő hiánya következtében az imperializmus ügynökei ki tudták fejteni Pártunkban aknamunkájukat, bizonytalanságot és zűrzavart tudtak elhinteni sorainkban. „A kellő éberség hiánva — mondja ugyanez a határozat — oda vezetett, hogy a Párton belül akadálytalanul terjeszthették a trockisták, a KPO (Brandler-féle trockista csoport. — A szerkj a Títo-klíkk a Német Szociáldemokrata Párt „Keleti Irodája" és egyéb imperialista ügynökségek bomlasztó propagandáját." A XIII. plénum eredményeinek a pártszervezetekben és a vezető szervekben történt megvitatására egy lépést jelentett előre a NKP marxilenini megszilárdítása felé. Ez a vita hozzájárult a burzsoá objektívizmus legyőzéséhez a Párton belül és fokozta Pártunk egyszerű tagjainak és aktivistáinak politikai éberségét; ennek eredményeképpen számos trockista és titóisla ügynököt lepleztünk le. Sikerült leleplezni és a "Pártból kizárni az olyan titóista ügynököket, mint Georg Fischert (a bajor tartományi pártszervezet titkárságának volt tagját), Herbert Müllert (aki egy ideig a rajnapfalzi tartomány pártszervezeti vezetőségének első elnöke volt), Joseph Schappe (Eszakrajna-WestA Német Kommunista Párt eszmei-politikai megerősítésének feladatai fália tartományi pártszervezet titkárságának volt tagját és a Párt központi lapjának helyettes főszerkesztőjét). Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy milyen méreteket ért el a XIII. plénum előtt a nemtörődömség az ideológiai kérdések terén, s. hogy mennyire * Irta: Max Kvimann a Német Kommunista Párt elnöke • * álltunk" éberség TeStében^

en

g°

n1 í,

lelyekr

e.-., akik

e

t

l

t P

ár

tf'

e"

e

s,.. tévé s kenyseguk miatt meg 1933 előtt kiHerbert Müller éveken át tudta bomlasztani és gátolni a Párt munkáját Nyugat-Németország egyik legnagyobb üzemében: a badeni Anilin- és Szódagyárban, ahol 22 ezer ember dolgozik. Müller végrehajthatta Pártunkban a francia megszálló hatóságok utasításait és — körlevelek szétküldözgetésével — felszólította a pártszervezeteket, hogy a megszálló hatalmak kívánságainak megfelelően cselekedjenek. Fischer, az imperialista ügynök, hónapokon keresztül végezhette ezt az aknamunkáját, annak ellenére, hogy a NKP vezetőségének titkársága figyelmeztette a bajor tartományi pártszervezet titkárságát Fischer aknamunkájára. A pártvezetőség XIII. plénumának határozatai gyökeres fordulatot hoztak a Párt munkájában és ezek alapján leplezték le es /árták ki ezeket az ellenséges ügynököké a Pártból. A NKP vezetőségének XIII. plénuma után felmerült az a veszély, hogy a Párt vezető. szervei az ellenséges ügynökséggel vívott harc során a gépies tisztogatás módszeréhez fognak nyúlni, anélkül, hogy ezeket az ügynököket a párttagok előtt politikailag lelepleznék. Ezért a NKP vezetőségének XIV. plénuma az egész Párt előtt rámutatott arra hogy a Pártot eszmeileg és politikailag meg kell erősíteni. A XIV. plénum határozatában, amely a pártmunka hibáinak és gyöngeségeinek kritikai és önkritikái elemzését tartalmazza többek közt ez áll: • „A Párt ideológi.ai nevelése, , az ideológiai harc az ellenséges befolyások ellen, az ellenséges ideológia ellen ezidőszerint a Párt legfontosabb feladata, ez az előfeltétele annak, hogy Pártunk megerősödjék és a továbbiakban marxista-leninista Párttá változzék, előfeltétele pártpolitikánk sikeres végrehajtásának." A NKP vezetőségének XIV. plénuma külön utasításokat adott „A Pártnak a marxizmus-leninizmus alapján történő eszmei-politikai megerősítéséről" szóló határozat tanulmányozásával kapcsolatban. Külön szemináriumokat tartottak az előadók számára, majd ezt.követően a határozatot valamennyi pártszervezetben, taggyűléseken és politikai nevelő-estéken megvitatták. Ennek a vitának kellett alapul szolgálnia valamennyi pártszervezeti vezetőség újraválasztásához. Emellett a figyelem főképen arra irányult, hogy operatív vezetőszerveket hozzunk létre és azokba új, fiatal kádereket vonjunk be. A határozat megvitatásának azonban volt egy némely veszéllyel járó, gyönge oldala is: elsősorban az, hogy a Párt ideológiai megerősítését kampányszerű kérdésnek tekintetfék, másodszor pedig az, hogy az alapszervezetekben nem kielégitő módon vitatták meg a határozatot. A pártszervezetek vezetőségeinek újraválasztásáról szóló határozatot sem hajtották végre teljesen és kielégítő módon. Számos pártszervezetben ahelyett, hogy a vezetőség addig végzett munkájának önkritikái elemzése alapján történtek volna a választások — egyszerűen újraválasztották a régi vezetőséget. A NKP vezetősége XIV. plénumának határozata rámutatott az alsószászországi pártszervezet vezetőségében folyó munka komoly hibáira; ez a pártszervezet kitért a Párt ellenségeivel vívott ideológiai harc elől. E határozat megvitatása során az alsó- és középfokú pártvezetőség felhívta a pártvezelőség figyelmét arra a tényre, hogy éppen Kurt Müller — Alsó-Szászország tartományi pártszervezetének volt elnöke, majd a NKP elnökhelyettese — működött közre 1945 után abban, hogy a Pártban olyan trockista elemek kerüljenek felelősségteljes zártak. Müller minden módon gyámkodott az ilyen egyének fölött és védelmezte őket a párttá gok és aktivisták kritikájával szem ben. Kiderült, hogy Müller figyelmeztette a pártellenes elemeket és provokátorokat, mielőtt megindult volna ellenük a pártvizsgálat, vagy pedig fölmerült kizárásuk kérdése, és ilymódon akadályozta leleplezésüket. Müller ugyanakkor rágalmazta azokat a pártmunkásokat, akik felhívták a Párt figyelmét az ö védelme dlatt álló ügynökök pártel lenes tevékenységére. Az alapszervezetekből érkező figyelmeztető jelek késztették a pártvezetőséget arra, hogy vizsgálatot indítson Müller ellen. Ez a vizsgálat leleplezte ennek a régi frakciósnak és pártellenségnek kétkula csos és áruló magatartását. Müller 1933-ig Heinz Neumann pártellenes frakciójához tartozott. Neumann megbízásából azon iparkodott, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetséget szembeállítsa a pártvezetőséggel és Ernst Thälmann elvtárssal. Müller akkoriban Heinz Neumannnak, ennek a trockista ügynöknek valóságos jobbkeze volt. Müller, miután kétkulacsos módra elismerte 1933 előtt elkövetett „tévedéseit", 1945 után újból be tudott férkőzni a Párt bizalmába. A Pártnak ezt a bizalmát arra használta, hogy felújítsa ügynöki tevékenységét. A vizsgálat során kiderült, hogy Müller többízben fogadott lakásán egy trockista ügynököt — az egyik imperialista harálbm megszálló hátóságainak tisztjét. Ezenkívül szoros kapcsolatban állott a megszálló hatalmaknak egy másik tisztjével, aki egy időben azzal volt megbízva, hogy leskelődjék a kommunista párt tevékenysége után Nyugat-Németország egyik tartományában. Müllernek feladata volt annak megakadályozása, hogy a NKP olyan párttá változzék, amely szilárdan a marxizmus-leninizmus alapján áll, amely alkalmas arra, hogy megszervezze Nyugat-Németország népi tömegeinek harcát a békéért, az egységes, demokratikus Németországért. E cél elérése érdekében mindent megtett azért, hogy helytelen irányba terelje a Pártot, hogy aláássa a pártvezetőség iránti bizalmat, hogy ő maga váljék a Párt „ideológusává", hogy előtérbe kerüljön és ilymódon bitorolja a hatalmat a Pártban. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy Németország kettészakítása következtében és amiatt, hogy a nyugati megszálló hatalmak megtiltották a Német Szocialista Egységpárt megalapítását Nyugat-Németországban, a NKP vezetősége csak 1948 áprilisában alakult meg, miközben az imperialista birodalmak megszálló hatóságai minden erejükkel arra törekedtek, hogy a tartományok pártszervezeteiben partikularista irányzatokat honosítsanak meg. A Német Kommunista Párt első pártkorfferenciájának, amelyet 19-15 óta elsőízben 1949 márciusában tartottak meg Solingenben, nagy jelentősége volt a NKP fejlődése szempontjából. A NKP ezen a kon ferencián dolgozta ki nemzeti politikáját. A pártvezetőség tekintélye határozottan megszilárdult. Ettől kezdve Müller fokozottabb aknamunkát folytatott a NKP vezetősége ellen. Ügyesen álcázott pártellenes írások jelentek meg, amelyeknek egy célja volt: megingatni a pártvezetőség és a ,Párt elnöke iránti bizalmat. Ez a ^zennyirodalom rágalmazó módon rontotta a pártvezetőség hitelét és ugyanakkor minden eszközzel azt a benyomást próbálta kelteni, mintha azok, akiknek tollából ez kikerült, párthű elemek volnának. Müller, azzal acéllal, hogv széthúzást idézzen elő a Pártban és aláássa az egyes tartományi pártszervezetek vezetőinek tekintélyét, elrendelte, hogy a pártsajtól>an az egyes tartományi pártszer vezetek titkárságát támadó cikkek jelenjenek meg. Ezzel egyidejűleg Müller felhasználta a Párt elnökének távollétét, aki bizonyos ideig le volt tartóztatva és a titkárság egy másik tagjának betegség miatti távol létét, hogy a Párt politikájának végrehajtását megakadályozza. A Német Kommunista Pártnak 1949 augusztusában elfogadott választási programjából ki akarta hagyni a dolgozók szociális és demokratikus jogaira vonatkozó összes követelése ket. Azt hangoztatta, hogy a dolgozók demokratikus jogainak követelése vagy gazdasági vonatkozású követelések elriaszthatják a Németország egységéért és függetlenségéért folytatott küzdelem során az esetleges szövetségeseket. Ilyenformán kísérletet tett annak a megakadályozására, hogy a német nép nemzeti követeléseinek megvalósí tásáért folytatott küzdelem irányi tását a munkásosztály vegye kezébe. Attól sem riadt vissza, hogy a munkásosztály egységéért folytatott harcot megkísérelje aláaknázni. Müller nagyszerűen értett ahhoz, hogy művészi módon álcázza pártellenes magatartását és pártpolitikával foglalkozó beszédeiben és cikkeiben mindig kétkulacsos módon nyilatkozott. Nem férhet kétség ahhoz, hogy Müller csak azért tudta kártevő munkáját a Né met Kommunista Párt kebelében ilyen sokáig folytatni, mert a Párt nem fordított kellő gondot a politikai éberség rendszeres fejlesztésére. Az imperialista ügynök — Kurt Müller — leleplezése annak a munkának eredményeként vált lehetővé, amelyet a Német Kommunista Párt vezetősége XIII. és XIV. plenáris ülése után -a Párt eszmei és politikai színvonalának emelése és a politikai éberség fokozása ér dekében fejtett ki. A párttagok magatartását Kurt Müllernek a Német Kommunista Pártból való kizárásával kaocsolatban, nagyszámú helyeslő határozat juttatta kifejezésre s ez azt mutatja, hogy a Párt igen nagy sikereket ért el sorainak szorosabbra zárása terén. F sikereknek azonban nem szabad eltarkarniok szemünk előtt azokat a komoly hiányosságokat, amelyek Pártunk munkájában mutatkoznak. A Német Kommunista Párt a maga egészében még nem tanulta meg, hogyan kell mindennapi munkája során megmagyarázni a tömegeknek a Párt eszmei és politikai megerősítésére vonatkozó határozatok alapelveit. Ez megnyilvánul a pártsajtó nagy fogyatékosságaiban, különösen ami a Párt központi lapjának, a „Freies Volk"-nak gyönge oldalait, tömegagitációnk hibáit illeti -r- úgyszintén azokban gyakran előforduló esetekben, amikor azt látjuk, hogy Pártunknak sok tagját és aktivistáját megtántorítják az ellenséges, szovjetellenes rágalmak. Ez a meghátrálás politikánknak három főkérdésében még ma is megmutatkozik: magatartásunkban a Szovjetuniónak — a német nép legjobb barát jának — békepolitikájával szemben álláspontunkban a Szovjetuniónak az egvséges, békeszerető demokra tikus Németország megteremtéséért folvtatott küzdelmére vonatkozóan' magatartásunkban a népi demokráciákkal, különösen a lengyel és csehszlovák Népköztársasággal szemben, úgyszintén a Németor szág és a népi demokratikus Len gyelország közötti Odera—Neissevonalon húzódó békés és végleges határ elismerésének kérdésében el foglalt álláspontunkban; a gyarmati rabságból és elnyomásból Nyugat-Németország számára kivezető utat mutató Német Demokratikus Köztársasággal szemben tanúsított magatartásunkban. Miután a Pártunk nem elég ki tartóan és állhatatosan népszeriíst tette a tömegek körében a Szovjetunió békepolitikáját, tömegeink nem értették meg tökéletesen az USA imperialistáinak és német lakájaiknak agresszív politikáját. A vállalatoknál és a szakszervezetekben folytatott munkánk legfontosabb követelményeként a Párt nan a békéért folytatott küzdelem szervezését jelölte meg. Á dolgozók szociális érdekeiért és demokratikus jogaiért folytatott harc nem kapcsolódott össze kellőképpen a békéért folytatott küzdelemmel, habár mindenki előtt világossá vált, hogy az árulók — a német nagyburzsoázia — a dolgozó tömegek vállaira kívánja hárítani nemcsak a második világháború következményeinek összes terheit, hanem az új háborús készülődéssel járó kiadásokat is. A szakszervezetekben elvtársaink gyakran meghátrálnak a jobboldali szakszervezeti vezetők támadásai előtt, akik olyan intézkedésekhez folyamodnak, mint a béke híveinek kizárása a szakszervezetekből és a vállalkozókkal karöltve űzött uszításra a termelési tanácsok kommunista tagjai ellen. E hibák következtében a Párt korántsem kielégítő módon testesíti meg a tömegeknek a béke biztosítására irányuló törekvéseit, növekvő elégedetlenségüket a bonni bábkormány politikája miatt s aktív meg1 mozdulásaikat a hábccús készülődések ellen, a dolgozók gazdasági érdekeinek és demokratikus jogainak biztosításáért. Ennek következtében Pártunk a mind kedvezőbb ' objektív feltételek ellenére sem tudta kivívni a. maga számára a széles tömegek bizalmát, ami mind az 1949-es, mind az idei választási eredményekben visszatükröződött. A Német Kommunista Párt vezetősége legutóbbi ülésén az önbírá-. lat jegyében elemezte ki a Párt eddigi munkáját, különösen annak vezetését és kijelölte a pártmunka megjavításának új útjait. Ezek az új intézkedések biztosítani fogják: Az egész Párt mindennapi politikai tájékoztatását a Párt Központig Lapja, a „Freies Volk" útján; a Párt harcának kibontakoztatását a békéért, az új háború veszedelme ellen, az amerikai agresszió ellen; a pártagitáció megjavítását a tömegek körében és intenzív felvilágosító munkát a következő kérdésekben: a Szovjetunió békepolitikájának, a népi demokráciák országainak, a Német Demokratikus Köztársaság fejlődésének kérdésében, hogy Nyugat-Németország lakossága megérthesse: létérdekeit csak akkor biztosíthatja, ha a Szovjetunióval és a népi demokrácia országaival fenntartja a békét és a . barátságot, ha arra az útra tér, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság már sikeresen halad előre; a szakszervezetekben dolgozó elvtársaink opportunista meghátrálásának megszüntetését és olyan intézkedések kidolgozását, amevek biztosítják a szakszervezetek feladatainak teljesítését a békéért és a dolgozók érdekeiért folytatott harcban; a Párt ideológiai megerősítésére iránvuló munka jelentékeny fokozását. A Párt eszmei színvonalának emelésére irányuló munkánkat döntő módon kell fokoznunk. A Német Kommunista Pártnak, hqgy feladatait maradéktalanul megoldhassa, szilárdan a marxizmusleninizmus álláspontjára kell helyezkednie. Ebben az irányban az egyik legdöntőbb lépés a tanulókörök szervezése, amelvek a Szovjetunió Bolsevik Pártjának történetét tanulmányozzák. Hogy a nagyszámú tanulókörökhöz elegendő képzett vezető álljon rendelkezésre, az öszszes pártmunkásokat meg kell bízni tanulókörök vezetésével. Ez egyben kényszeríteni fogja őket arra, hogy saját elméleti tudásukat is gvarapítsák. Ezenkívül a tanulókörvezetők speciális előkészítő tanfolyamot végeznek. Az eddiginél több gondot kell fordítani Marx, Engels, Lenin. Sztálin műveinek egyéni tanulmányozására. Pártiskoláinkon a rövidebb és hosszabb tanfolyamok hallgatóinak létszáma jelentékenyen növekszik. A Párt sorainak eszmei és politikai megszilárdításával hajthatja csak végre nagy feladatait az imperialisták nyugatnémetországi katonai készülődése ellen, az afnerikai imperialistáknak NyugatNémetország gyarmati kizsákmányolása és elnyomása ellen vívott harcában és küzdhet tovább a békéért, az egységes, békeszerető, demokratikus Németországért