Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-20 / 191. szám, vasárnap

8 TARTÓS BEKEERT, NEPI DEMOKRÁCIÁÉRT! 7P50 aTtouS'firs 20. * 33. (93.) Poli i a i ze @. 1. Argentína diktátora takarodót fúj Argentína városainak főbb utcáin a fasiszta diktátor, Peron bűbájosán mosolygó arcát ábrázoló hatalma? plakátok láthatók ezzel a megható felirattal: „A világbéke pártfogója." Peron nem saját jószántából kénytelen a béke „pártfogójának" mezét magára' ölteni. Argentína 15 millió lakosa közül egymillió írta alá a stockholmi békefelhívást — és ez nem tréfadolog. Ezen el kell kissé gondolkozni! De a „pártfogó" maszkja keveset segít. A tények a maga pőreségében állítják elénk az amerika-i imperialisták minden hájjal megkent ügynökét, ezt a rablót, aki arról ábrándozik, hogy meggazdagodjon a háborún. Argentína diktátorának rózsaszínű palotájában még a háborús meggazdagodási lehetőségek pontos tervét is kidolgozták: hatalmas raktárakat töltenek meg olyan árukkal, amelyekből háború esetén majd hiány mutatkozik és így milliárdos profitot biztosíthatnak. A diktátor amerikai gazdái azonban megneszelték lekenyerezett lakájuk apró turpisságát. Ez a magyarázata annak a szárazhangú levélnek, amelyet az amerikai Fehér Ház 1950 január 29-én az argentínai Rózsaszínű Házhoz intézett, s amelyben előírják érdekeik argentínai kiszolgálójának, hogy kevesebbet törődjenek a profittal és többet gondoljanak arra a szerepre, amelyet az USA saját terveiben Argentínának szánt: az USA számára katonai támaszpontokat biztosítani, nyersanyagot és ágyútölte léket szállítani. Peron, ez a kisst'lű szélhámos és nagyban hazudozó, aki egyetlen demagóg ígéretét sem váltotta be választóival szemben, aki belebukott saját pénzügyi politikájába és az argentin dolgozók hírhedt levesét, a „pucserot" még jobban felhígította — ez a Peron álmában is búsás háborús haszonról álmodik. Már 1947 februárjára várta a háború kitörését. Mint valami hites jövendőmondó, később 1948-ra és 49-re jósolta meg a háborút. Már nevetni kezdtek jóslatain. És ime, ez év június utolsó napjaiban végre teljesül a „világbéke pártfogójának" leghőbb vágya: bekövetkezett az amerikai intervenció Koreában. Alig néhány órával a koreai beavatkozás után Peron sürgetni kezdte a parlamentben az USA által Rio de Janeiróban a latinamerikai államokra kénvszerített katonai szerződés ratifikálását. Ezt a „szerződést" 1947 szeptemberében nem szentesítették, mert túlságosan kifejezésre juttatja az amerikai imperialistáinak katonai diktátumát. A „szerződés" jóváhagyásával egyidejűleg Peron alattvalói hűségtől csepegő táviratot küldött Washingtonba, amelyben kifejezte „abszolút szolidaritását" a koreai 'amerikai agresszióval kapcsolatban. Peron a kutyákat megszégyenítő hűségéért leereszkedő vállveregetést kapott amerikai gazdáitól; az USA helyettes államtitkára, Eduard Miller július 7-én kijelentette, hogy „az USA és Argentína közötti kapcsolatok az utóbbi év folyamán jelentékesyen megjavultak". A felvidult lakáj sietett kijelenteni, hogy argentin csapatokat fog küldeni Koreába. Július 17-én megismételte ezt a kijelentését és kérte, hogy az „Egyesült Hadseregfőparancsnokság" Koreában (vagyis MacArthur) lépjen közvetlen érintkezésbe Argentína kormányával. Peron kijelentése országszerte viharos felháborodást keltett. A röpgyűlések, népgyűlések és röpcédulák je'szavai a következők voltak: „Nem megyünk Koreába!", „Nem akarunk harcolni olyan nép ellen, amely függetlenségéért küzd!", „Nem leszünk az amerikai imperializmus bérencei!". Argentína második legnagyobb városában — Rosarióban tqbb sztrájk tört ki, amelyekben 25.000 munkás és alkalmazott vett részt. Július 18-án 50.000 ember rendezett hata'mas tüntetést. A tömegek hangulatát nagyszerűen juttatta kifejezésre egy fiatal munkás, aki kijelentette: „Ha a haza veszélybe kerül, egyetlen argentin ;fjú sem fogja kimélni életét. De egy olyan elnyomott népre, mint a koreai nép, ame'v szabadságáért és függetlenségéért küzd — senki sem fog fegyvert!" Peron hasztalanul reménykedett a „Section speciaľ'-nak (az államvédelmi hatóságnak) a béke hívei ellen foganatosított szigorú intézkedéseiben, a villanyáramban és egyéb korszerű amerikai kínzási módszerekben, amelyeket széltében alkalmaz az argentin rendőrség. Hiábavalónak bizonyultak Peron fasiszta propagandájának erőlködései, hiába hajtogatták csökönyösen, ha kellett, ha nem, hogy a „Konduktor" (vagyis a „Führer" — szerk.) politikai ösztönének és a saját eszményeiből leszűrt alapelveknek engedelmeskedik. a nép viszont „konduktorának" tartozik engedelmességgel. Mindez mit sem segített! A népi tömegmozgalommal szemben Peron számára nem maradt más hátra, mint a visszavonulás. Július 18-án éjjel az argentin diktátor sürgősen kijelentette, hogy nemzetközi ügyekben „a kormány úgv fog eljárni ahogy a nép dönt". A Rosarióban lezajlott események után Peron nyilvánosan kijelentette, hogy Trygve Lienck adott válaszai „nem jelentik csapatok küldését". Ilyenformán a harcias „konduktor" a tömegek nyomásának hatása alatt kénytelen volt gyorsan megfújni a takarodót. Ez a tény ismét azt bizonyítja, hogv a tömegek harcias fellépése a békéért, a kenyérért és szabadságért döntő erőt képvisel. 2. Scelba úr tihlma A népi demokratikus országok 300, az osztrák haladó társadalmi szervezetek pedig 50 olasz gyermeket hívtak meg, hogy nyári vakációjukat töltsék el ezekben az országokban. De Scelba úr, Olaszország belügyminisztere kereken megtagadta a gyermekektől a kiutazási engedélyt. Eljárását azzal indokolta, hogy az „éhes és rongyos gyermekek külföldre szállítása szégyent hozna az egész világ előtt az olasz kormány fejére". A tiltó rendelkezésnek ilyen indokolása, ahogy szokták mondani, nem kíván magyarázatot. Az olasz gyermekek külföldi nyaralásának megakadályozása nem fog segíteni- gt* tesróaynak abban, hogy a világ előtt eltitkolhassa az olasz dolgozók és családtagjaik nyomorúságos helyzetét. Ami a „szégyenbehozást" illeti, az a tény, hogy a kormány az olasz gyermekek kiutazását megtiltotta, éppen eléggé diszkreditálja az ilyen népellenes kormányzatot, nem is beszélve arról, hogy Olaszország feltételnélkiilí csatlakozása az olasz nép érdekeivel ellenkező „Marshalltervhez", és az angol-amerikai imperialisták támadó politikájának támogatása már régen leleplezte a világ demokratikus közvéleménye előtt De Gasperi és Scelba kormányát, mint a legsötétebb reakció hűséges szolgáját. JAN MAREK A monarchofasiszta terror nem töri msg a görög nép harckészségét Nehéz a dolgozók élete a monarchofasiszta Görögországban. A „Marshall-terv" tönkretette az országot. A munkások átlagos bére alig éri el a háborúelőtti színvonalnak 40 százalékát. A júliusi áremelés a reálmunkabér újabb csökkenéséhez vezetett. Megdrágultak a tésztaáruk, a liszt, a szövet, a petróleum, a benzin, stb. Július előtt két héttel a kenyér ára 35 százalékkal emelkedett. Néhány árucikket, mint például a cukrot, csak — feketepiacon lehet találni. A munkanélküliség nőtt'"n-nő. Jelenleg (ahogy ezt az athéni újságok kénytelenek beismerni) az országban több mint 300.000 a munkanélküliek száma. Az amerikai imperialisták közvetlen utasítására Plasztirasz kormánya fokozza a terrort. „A közrend" miniszterévé a minap a gyilkos és provokátor Papandreut nevezték ki. A hitleri mintára szervezett koncentrációs táborokban sínv'ődőket bántalmazzák és kínzásoknak vetik alá. Az utóbbi időben ismét letartóztattak több demokratát. Augusztus eleién Lamia haditörvényszéke tíz demokratát ítélt halálra. De a nyomor és a monarchofasiszta terror nem tudta megtörni a szabadságszerető pörög nép harci akaratát. Az országban növekedik a sztrájkmozgalom, amely a legkülönfélébb munkaágakban dolgozókat ragadja magával (vasutasokat, nyomdászokat, postásokat, kikötőmunkásokat és így tovább). Igv 1950 április—júniusa között összesen 100.000 munkás és alkalmazón sztrájkolt. A 75.000 közalkalmazott sztrájkja májusban egy hétig tartott. Az „Aszproghitis" fémmegmunkáló üzem dolgozóinak sztrájkjai, továbbá a vegyi- és gyógyszeripar pireuszi nagyvállalatainak, az athéni „Britannia" textilgyárnak, a Milosz és más szigetek bányamunkásainak tíz naptól egy hónapig terjedő sztrájkjai a munkások követeléseinek részleges kielégítésével végződtek. Az egész országban terjed az általános amnesztiáért folytatott mozgalom. A lakosság összes rétegesek képviselői követelik az általános amnesztiát, közöttük a tudomány és művészet kiválóságai (mint például a neves író és akadémikus, Xenopulosz). A békéért vívott harc a monarchofasiszta terror ellenére is mindegyre erősödik és szervezett jelleget ölt. Május 28-án az athéni szakszervezetek és városnegyedek békebizottságai illegálisan közzétették a stockholmi békeív aláírására buzdító közös „Felhívásukat Görögország népéhez". Fokozódik a Kommunista Párt, az Agrárpárt, az EPON (a Görög Ifjúság Egységes Szervezete) és más pártok illegális szervezeteinek aktivitása. Görögországban manapság illegálisan jelenik meg a „Rizoszpasztisz" című újság — a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja, az „Aduloti Athena" („A legyőzhetetlen Athén") — a Görög Kommunista Párt athéni szervezetének orgánuma, a „I.evandia" („Hősiesség"), az EPON lapja. Gyakran terjesztenek röplapokat. A közelmúltban jelent meg görög nyelven Sztálin elvtárs műve: a „Marxizmus és nyelvtudomány". TARTÖS BEKÉÉRT. NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT! Politikai hetilaa LaDkiadótulaidonos: Szabadsál? Lankiadóvállalat. A maavarnvelvü kiadásért felelős: Golács Ernő. Szerkesztőséé: Budapest. VI. Dalszínház-n. 1. II. feliárö. félemelet. Kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Blaha Luiza-tér 3. Tel.: Eevéni előfizetés: 143—012. 143—017. Üzemi előfizetés: 136—121. 137—816. 138—621 Nvomatott a Szikra Laonvomda NV körforeóeéoein. Budaoest. VIII.. Rökk Szilárd-u. 4. Felelős nvomdavezető: Povárnv Jenő Á Biztonsági Tanács ülései tc Új lövedékek a koreai kaland támogatására J. Novak rajza A csehszlovák népgazdaság sikerei A Csehszlovák Népköztársaság dolgozói az amerikai agresszoroknak a koreai nép elleni aljas támadására a gottwaldi ötéves terv sikeres teljesítésével és túlteljesítésével válaszolnak. Az iparban a júliusi tervet 101.1 százalékra és a félévi tervet 101.2 százalékra teljesítették. A terv teljesítésének sikere elsősorban a csehszlovák bányászoknak köszönhető, akik 101.7 százalékra teljesítették az előirányzatot, miután a terven felül egymillió tonna kő- és 600.000 tonna barnaszenet termeltek. Jól dolgozott a fémipar is. Gyorsított ütemben gyarapodott a nehézipar termelése. Nagy szerepet játszott a júliusi terv sikeres túlteljesítésében az, liogy a dolgozók tudták-, hogy munkájukkal segítik a harcoló hős koreai népet. Szélesen elterjedt a verseny új formája, — verseny a legjobb bányász, esztergályos, hegesztő, stb. címért. Új termelőszövetkezeti csoportok szervezése a lengyel falvakban A termésbetakarítás a lengyel falvak termelőszövetkezeti csoportjaiban megmutatta a kollektív gazdálkodás hatalmas előnyét az elmaradt egyéni gazdálkodás felett és nagy hatást gyakorolt sok, idáig még ingadozó dolgozó parasztra. A munka jó megszervezésével, a traktorok és mezőgazdasági gépek intenzív használatával a termelőszövetkezeti csoportok földjén a gabonaaratás könnyen és gyorsan folyt le. Mindjárt az aratás után mindenütt végrehajtották az őszi szántást. A termelőszövetkezetek termése sokszorosan felülmúlja az egyéni gazdálkodások termését. így például a lódzi kerületben Szrcbrna faluban a termelőszövetkezet egy hektárról 20 q rizst szedett-, míg az egyéni gazdaságokban csak 15 mázsát gyűjtöttek be. Ennek következtében a termelőszövetkezeti csoportok vonzóereje jelentősen nőtt. A szegény- és középparasztokból április—július folyamán szervezett 409 termelőszövetkezeti csoport legtöbbje júliusban alakult és augusztus első öt napján több mint 90 termelőszövetkezeti csoportot hoztak létre. Jelenleg Lengyelországban 1301 termelőszövetkezeti csoport működik és száz meg száz falu parasztságának termelőszövetkezetei vannak már alakulás és szervezés stádiumában. B i O S ~ SI B U i p íl 3' t S S Z é €> h ŕ c tj »/ r 4> r o s <> bb tk Ubi bb k p/fen 'š

1 i é O /f BB í Ó S BB ff BB i BI 4B Si A Tito-klikk olyannyira könyörtelenül zsákmányolja kí a jugoszláv dolgozókat, hogy még a kegyetlen rendőrterror sem rettenti vissza a munkások és parasztok egyes csoportjait a fegyveres ellenállástól Tito fasisztáival szemben. A jugoszláv újságok és a nyugati kapitalista sajtó nem tudja eltitkolni a katasztrofális helyzetet a jugoszláv falvakban, ahol a parasztok fellázadnak a fasiszta államgépezet rablópolitikája ellen. Számos jelentés szerint egyes falvak lakosai, akiktől elszedték minden gabonájukat, az erdőkbe vonulnak, hogy fegyveres harcot folytassanak a fasiszta rendszer legyőzésére. A „New York Herald Tribúne" augusztus 1-én közli, hogy egy Karlovác melletti kis faluban (Bosznia) 12 parasztot ítéltek halálra „felkelésben" való részvételért, aminek során a parasztok összeütköztek a helyi rendőrséggel. Ugyanez az újság más „lázadó cselekményekről" is hírt ad Bosznia szomszédos körzeteiben. Ezeknek az összeütközéseknek következményeként sok az áldozat a rendőrök és parasztok között. A gab.ona „megvásárlása" idején ebben a kerületben 400 parasztot tartóztattak le és mint ahogy közlik. Glinában és Zágrebtől 30 mérföldre 200 embert tartóztattak le.