Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-20 / 191. szám, vasárnap

4 TARTÓS BfiKPFRT. VRPf DEMOKRÁCIÁÉRT* nSO miQtirrtív* 20. * 33. (93J A politikai helyzet ú i és veszélyes fordulatot vesz. Az agresszió veszélye most már nvilt háborúvá fajult. A távolkeleti háborút az Egyesült Államok kormánya robbantotta ki és belerántotta országunk és más országok kormányát is. Ez az esztelen politika a legveszedelmesebb következményekhez vezet és még iobban növeli egy új világháború veszélyét. Csakis a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok szilárd. megingathatatlan békeakarata akadályozta meg ezideig és akadályozza most is azt, hogv a nyugati hatalmak kihívó koreai agressziója harmadik világháborúvá fajulhasson. „

a A békéért folvó harc most — sokkal inkább mint valaha — döntö szerephez jutott 3 nemzetközi helyzetben és irányvonalul szolgád a belpolitikai helv zefc valamennyi kérdésének megoldd sában is. A mi feladatunk nyilvánvaló: az, hogv a Végreha jtó Bizottságnak a koreai kérdésben hozott külön határozata értelmében minden erőnket megfeszít; síik és ne engedjük, hogv Anglia amerikai terveket váltson valóra Koreában, de kötelességünk az ís, hogy eleven életet vigyünk a stockholmi felhívással és az ez év őszén összehívandó békevilágkongresszussal öszszefüggő minden tevékenységünkbe. Ä háború már komolvan befolyásolia 'Anglia belpolitikai helyzetét. A parismentben Angliának a koreai háborúban való részvételével kapcsolatban valami ál-,.egyöntetűség" észlelhető Ä konzervatívok új-jonganak és a koalíció létrehozására irányuló nyomásuk erősödik. A jelenleg kialakult helvzetben politikánknak és cselekedeteinknek oivan irányvonalat kell követniük, amelv hozzásegít bennünket ahhoz, hogv biztosíthassuk a munkásosztálynak a béke és nemzeti függetlenség megvédését. a munkabérek emelését és a teljes foglalkoztatottság biztosítását követelő tömegmozgalmait; ennek az irányvonalnak ugyanakkor hozzá kell segítenie a munkásokat ahhoz, hogy készen állianak a parlamenti választásokra. abban az időpontban, amikor figvélembevéve a mostani ingatag parlamenti helyzetet, döntés történik majd a választások megtartásáról. Nálunk még nem egészen értik, mennyire ingatag és bizonytalan 'Anglia gazdasági helyzete. Teljesen az Egyesült Államok gazdasági helyzetéhez van kötve és a háborús előkészületektől függ az. hogv a munkái a mostani méretekben biztosítani lehessen. A békéért és a munkásosztály egységéért Nagy-Britannia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1950 július 8-i ülésén megtartott beszámolóból. Angifának egészen természetellenes és bizonytalan ielen'égi helyzete arra kötelez .minden öntudatos' munkást, aki a békére, u nemzeti függetlenségre, a •munkabér emelésére és a teljes foglalkoztatottságra törekszik, hogv fölvegye a harcot a konzervatív párt, a brit nagyiparosok szövetsége, a labourista Dárt íobbszArnvának vezetői, a kormánv és a szakszervezeti kongreszszús politikája ellen. A létfenntartási költségek szünet nélkül emelkednék, a reálbét pedig folyvást csökken. A tőkések profitja ma olvan magas Angliában, amilyen sohasem voít rfllg. A katonai kiadások óriásiak és a mostani parlament semilven komolv intézkedést nem tesz ez ellen, ugyanakkor pedig a szociá'is szükségletekre fordított, összegek egvre csökkennek. £s nem titok, hogv — az atlanti pnktum megkötése, valamint a malájföldi és koreai háború következében — a katonai kiadások a közeljövőben erősen emelkedni fórnak. Egyetlen munkás sem tagadhatja azt a tényt, hocv az 1945-ös parlamenti választások óta a munkáspárti kormány arra hiszbál'a fel a fegyveres erőket, hogv a n"gylparbun előforduló jogos harcokba gyakrabban avatkozzék be, mint a konzervatfv. vagy a liberális kormány valaha is tette. A malájföldi háború tovább folyik és nem tudni, mikor ér véget. A nigériai bányászokat ango'ok parancsára végzik ki. a reakciósoknak ped'g angol fegyvereket szállítanak Indokínába. Morgan Phi'lpps és Herbert Morrison nyíltan előhozakodtak a „szocial'zmus új meghatározásaival", amelyek minden öntudatos munkást vérig sértenek és megtagadják mindazokat az elveket, amelyekre a munkásosztály úttörői a szocializmust alapozták. Philipps és Morrison fellépése nemcsak azt mutatja, hogy igyekeznek eltitkolni a konzervatívok és az amerikai milliomosok javára elkövetett árulást, hanem azt hogy a jövőben még nagyobb méretű árulásokra készülnek. A labourista vezetőknek egyik legnagyobb bűne az a kísérlet, hogy A munkásosztály nagyrészéből kiöljék a Szovjetunicba és a szocializmusba vetet hitet. Ezeket a jelenségeket és a jelenlegi körülmények között a politikában megmutatkozó ellentétek és kilátások kérdését sokkal többen tanulmányozzák nyugodtan és komolyan, mint ahogyan mi ezideig elképzeltük, sokkal többen, m'nt ahány emberrel munkánkat megkezdhettük. Az angol munkások nemcsak hogy meg akarják találni az eszközöket ahhoz, hogy közvetlenül javítsanak saUarry Polliit Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára. ját helyzetükön, hogy elhárítsák a há borús veszélyt és szorosabb kapcsoia tokát hozzanak létre a szocialista országokkal, hanem ugyanakkor világos gyakorlati kilátásokra és olyan politikára törekednek, amely hozzásegítheti okét ahhoz, hogy a szocializmus felé haladhassanak. Hu visszatekintünk azokra a vi tá'nkra, amelyek közvetlenül a februári parlamenti választásokat köve tőén zajlottak le, akkor világossá válik, h&gy ezek a viták nem tükrözték sem az új problémák komolyságát, amelyekkel Angliának meg kell birkóznia, sem pedig azokat az új feladató kai, cmelyeknek megoldása a Kommu nista Pártra vár. Az angliai parlamenti választások eredményei arra ösztönözték az Egyesült Államokat, hogy fokozza Angiára gyakorolt nyomását, mert ezek a választások megmutatták, hogy Anglia, mély (a hajtótengelv szerepét tölti be az amerikaiak valamennyi gazdasági, politikai és háborús tervében), reakciósabb állást foglal el s ez erűsebb fegyvert adott az Egyesült Államok kezébe ahhoz, hogy csatlós országaira ráerőszakolja saját politikáját. Ext bi zonyftják a mostani koreai események. Mi volt az oka annak, hogy Pártunk, amelynek vannak harcos érdemei a munkásosztály szemében — nem tudott eredményeket elérni az álta'ános választásokon és oly kevés szavazatot kapott? Feleletet kell találnunk erre a kérdésre. Abban a politikai levélben, amelyet a parlamenti választások után hoztunk nyilvánosságra, négy főokát soroltuk fel annak, hogy miért kaptak kommunista jelöltjeink kevés szavazatot. „Elsősorban az a tény, hogy Pártunk még nem eresztett mélv gyökereket a mtmkástömegekben, kii'önösen pedig az üzemekben és a szakszervezetekben. Főképpen ezzel magyarázható az, hogy nem tudtuk leleplezni a jobboldali munkáspárti vezetőség félrevezető propagandáját és nem tudtuk elérni, hogy a munkások tevékenyen támogassák politikánkat és jelöltjeinket. Másodszor, az attól való félelem, hogy űjbcé a konzervatívok jutnak hatalomra, s a munkásoknak a konzervatívokkal * szemben táplált ösztönös osztálygyűlölete. Ez az osztálygyűlölet még nem ért el ugyanolyan politikai szinvonalat a jobboldali munkáspártiakkal szemben, akik a kapitalizmusnak és a konzervatívoknak ügynökei a munkásmozgalomban. Harmadszor, kétségtelen, hogy a munkások azért szavaztak nagy számban a munkáspártiakra, mert úgy vélték, hogy minden hibája ellenére is a labourista korníáňy politikája biztosította a je'enleg fennálló, viszonylag fe:jes foglalkoztatottságot, és olyan juttatásokat, amelyeket a munkások a nemzeti egészségvédeerB. a sokgyermekes családok számára kiutalt segély, stb. rendszerének keretén be ül élveznek. Negyedszer, a kö'mmunistae"fcnés propaganda, amelyet a munkáspárti vezetőség és a konzervatívok öt esztendőn át folytattak." Mindezek a következtelések helyesek, ámde ha visszatekintünk, <1 kell ismernünk, hogy nem elég rné'yrehatóak és hogy Végrehajtó Bizottságunk nem bírálta elég szigorúan önmagát, amikor a parlamenti választások eredményeit elemezte. Legnagyob tévedésünk és fogyatékosságunk a par'smenti választások idején az voit, hogy nem szenteltünk elegendő f'lgyelmet a béke v-éde'rnére irányuló tömegmozgalom megszervezésének. A mostani malájföldi és koreai események ennek fö ismerésére kell, hogy késztessenek bennünket. A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának 1949 novemberében megtartott értekezletén fontos határozatot fogadtak el, amelynek figyelmez'.etésül kellet volna szolgálnia számunkra a békehareban kifejteit tevékenységünk gyönge oldalaival kapcsolatbán és arra kellett volna késztetnie benünket, hogy haladéktalanul bepótoljuk ezeket a hiányosságokat. A valóságban Pártunk Végrehajtó Bizottságának júniusi üléséig nem foglakoztunk ezzel a t igen fontos kérdéssel. Minden egye A nap nemcsak hogy bizonyítja az akkor kihangsúlyoioit tétel helyességét, — ami igazolodódoít a „Schuman-tervben", épúgy, mint a koreai háborúban — hortem azt is megmutatja, h*gy mi még mind

:g nem ismerjük fel eléggé azt, minő kötelezetségeket ró mindez az Angol Kommunista Pártra. Annak a támogatásnak láttán, amelyet Angüa az Egyesült Államok koreai agresszív politikájához nyújt, eltnondhaíjuk-e vajion, hogy az Anglia nemzeti függetlenségének biztosításáért folyó harcnak mi olyan jellegel adtunk, hogy ezt a harcot a labouristák befolyása alatt álló munkástömegek is öntudatosan magukévá tehessék? Vájjon becsületes angol polgárok türhetik-e nyugodtan, hogy amerikai imperialisták írják elő Angliának, hol köteles eladni áruc'kkeit; hogy Anglia a Wall-Street parancsára hajtja végre a pénz leértékelését; hogy az amerikai trösztök vámtételek leszállítását követelik azoknál az árucikkeknél, amelyeket Nagy-Britannia piacaira exportálnak és határozottan megtagadják az USA-ba bevitt angol árucikkek vámtételeinek leszállítását; hogy legjobb angliai repülőtereinken amerikai légierők gazdálkodnak, ami annyit jelent, hogy az antiszocialista front „ötödik hadoszlopa" ellenőrzi a legfontosabb stratégiai központokat; tűrhetik-e, hogv az angol hajóhadat amerikai tergernagvok vezényletének vetik alá; hogy Angliát a wailstreeti m 1liomosok parancsára új világháborúba lehet sodorni? Ezek azok az alapvető mozzanatok, amelyekkei kapcsolatban a mi agitádónk és propagandánk sem a parlamenti vá'asz.tások idején, sem pedig azokat követően nem volt eléggé meggyőző. Az adott politikai körülmények között, és figyelembevéve a munkáspárti kormány parlamenti többségét, helyesen cselekedtünk, amikor a legutóbbi parlamenti választásokon maximális számú jelöltet állítottunk a Kommunista Párt részérőlFii hibánk ar. volt. hogy csak a mi jelöltjeinkkel törődtünk és a konzervatívok megbuktatására csak azokban a körzetekben fordítottunk figyelmet, ahul választási harcot folytatlunk. Gyakorlatilag a parlamenti válaszfás a mi számunkra nem volt egyéb, mint harc a Kommunista Párt és valamennyi többi párt között, és mi komolyabban meg sem kíséreltük, hogy különbséget tegyünk a labouristák hívei és a jobboldali munkáspárti vezetőség között. Egyáltalán nem törekedtünk arra, hogy szövetségeseket biztosítsunk magunk, nak a konzervatívok és a jobboldali munkáspárti vezetőség elleni harcban. Emlékezzünk csak vissza azokra a tetszésnyilvánításokra, amelyekkel 1949 februárjában, a Végrehajtó Bizottság kibővített ülésén elhangzott megjegyzésemet fogadták, amikor ezt mondtam; „Az elkövetkezendő parlamenti választásokon nem fogjuk magunkat agvondolgozm a labourista párt jelöltjeiért" Ez szektárius állásfoglalás volt, amely objektíve tagadta annak szükségességét, hogy az 1950 februárjában megtartott parlamenti választásokon akcióegységre törekedjünk a konzervatívok és a jobboldali labourista vezetőség elleni harcban. Ez elősegítette azt, hogy eziránybari egy lépés sem történt részünkről. Mi a valóságban az önkéntes elszigetelődés álláspontjára helyezkedtünk, ami azt a benyomást keltette, mintha vezetőik helytelen politikája miatt mi a labourista mozgalomban résztvevő valamennyi munkást egyséA FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT HARCA A BÉKE VÉDELMÉBEN Az amerikai imperialisták és ügynökeik Franciaországot „atlanti stratégiájuk" egyik fontos frontszakaszának tekintik. Felvonulási területnek akarják használni országunkat az általuk előkészített szovjetellenes háború céljaira. Franciaország munkásosztálya és népe azonban egyre határozottabban lép fel a háborús politika ellen, amelyet nálunk az amerikaiak parancsára folytatnak. A Francia Kommunista Párt a béke védelméért folyó harcban minden erejét a széles tömegek egyesítésére fordítja, és ez a tevékenysége nagy nyugtalanságot kelt a háború gvujtogatóinak táborában. A Francia Kommunista Pártnak elsőrendű szerepe volt és van ma is a francia nép mozgósításában a háborús gyujtogatók bűnös tevékenysége ellen, támoeatia a béke és szabadság harcosainak tevékenységét és biztosítja a kommunisták legaktívabb s a különböző meggyőződésű békehívekkel együttes részvételét abban a kampányban, amelyet a békevédelmi bizottságok és a községi béketanácsok folytatnak a stockholmi felhívás aláírása érdekében. Eddig 12 millió aláírást gyűjtöttek, holott a kampány még a francia községeknek alig felére terjed ki. Egészen világos, hogy a tömegek ma jobban látják a stockholmi felhívás aláírásának jelentőségét, mint a kampány elején. Arra

% a javaslatra, hogy írják alá ezt a felhívást, alig néhány héttel ezelőtt sokan annak a véleményüknek nyilyání• Irta: Jurques IMurlas a Francia Kommunista Párt titkára • • tásával válaszoltak, hogy háborús veszély nem fenyeget. A Korea elleni amerikai agresszió azonban megmutatta, hogy bizony fennáll a háborús veszély. Ez az agresszió még világosabban megmutatja, mit jelent az imperialisták agresszív politikája. A jószándékuak. akik békét akarnak, egyre méginkább szükségéi érzik, hogy a lehető leggyorsabban csatlakozzanak azokhoz, akik az atomfegyver betiltását követelik. Es ez az egész népre kiterjedő mozgalom olyan lendületet vett, hogy a háborús gyujtogatók és ügynökeik mind gyakrabban kénytelenek mesterkedésekhez folyamodni, sőt nyíltan is támadni a stockholmi felhívást. Megjegyzendő: ellenségeinknek ezek a kirohanásai ís csak arra vallanak, milyen óriási visszhangot keltett a tömegek között a stockholmi felhívás aláírásgyűjtése érdekében folvó kampány. Már néhány példa is szemlélteti azt a meleg fogadtatást, amelyben az egyszerű emberek részesítik az aláírásgyűjtőket. Az arlesi aláírásgyűjtők két óra alatt 600 aláírást gyűjtöttek össze. Toulonban a békeharcosok július 14-én másfélóra alatt 729 ^aláírást szereztek. Egy Bayonnekörnyéki községben egy rokkant elérte, hogy a helység 145 lakosából 142-en aláírták a felhívást. Alsó Charente megye egyik községének 644 lakosa közül a felhívást 642-en írták alá, élükön a polgármesterrel, A franciaországi városokon és falvakon áthaladó békestaféták lehetővé teszik az ifjúságnak, hogv ínég jobban kiszélesítse az aláírásgyűjtést a stockholmi felhívásra. Franciaország ifjúsága, amely elindult, hogy Nizzában találkozzék az olasz ifjúsággal, ezzel igyekszik elősegíteni, hogy a tömegek felismerjék a mai helyzet komolyságát, és azt. hogy sürgősen szükség van a békevédelmi harc fokozására. A stockholmi felhívás támogatására indult mozgalom olyan lendületet vesz, hogy azok is kénytelenek valtak megváltoztatni álláspontjukat, akik korábban az aláírást megtagadták. Az utóbbi időben nyilvánosságra hozták azt a felhívást, amely „A 68-ak kiáltványa" elnevezés alatt vált híressé (a felhívást először 68 ismert személyiség írta alá s ezekhez később sok más is csatlakozott)'. Ez a felhívás a következőképpen fogalmazza meg az atomfegyver és a tömeges emberirtás egyéb fajtájú fegyvereinek betiltására vonatkozó követelést: „Mélységesen megdöbbenve attól a hírtől, hogy befolyásos politikusok hidegvérűen megfontolt szándékkal atomfegyvert akarnak használni a kereai háborúban, határozottan fölemeljük szavunkat a tömegpusztítás minden eszközének alkalmazása ellen, legförtelmesebbek és legbíirtiisebbek". A 68 aláíró rámutat arrs. hogy a Nemzetközi Vöröskereszt nyilatkozatát, a franciaországi kardinálisok és érsekek levelét, az USA, Anglia, Franciaország és Svájc protestáns lelkipásztorainak nyilatkozatait, a francia rabbinusok nyilatkozatát és a stockholmi felhívást arra irányuló általános igyekezet megnyilvánulásának tekinti, hogy tiltsák be a tömeges emberirtás fegyverének használatát, majd a továbbiakban kijelenti: „Elítéljük ezeket az eszközöket, amelyek szégyent hoznak az emberiségre és ellentmondanak az ember határtalan tiszteletének, amely minden civilizáció alapja." A felhívást többek között aláírta: Charles d'Aragon, André Denís, Pierre Groues abbé Paul Rivet parlamenti képviselő, Victor Dalbiez volt miniszter, F.rnil Kaim. az Emberi .logok Ligájának főtitkára, Claude Bourdet újságíró és sok más személyiség. Természetes, hogy a megvásárolt sajtó támadta azokat, akik ezt a felhívást aláírták. A háborús gyujtogatók dühe azonban még jobban aláhúzza ennek az okmánynak a jelentőségét. Minél jobban felfogják a tömegek a háborús politika igazi értelmét, annál jobban meglátják ebben a politikában növekvő nyomoruk okát, s annál szükségesebbnek érzik az egységet annak érdekében, hogy végetvethessenek a dolgok ilyetén állapotának. Egyrészről a kormány politikája, másrészt a tömegek szükségletei és törekvései között egyre élesebbé válik az ellentét. Ez az ellentét volt az oka az utóbbi idők kor mányválságainak is. Az imperialisták által Franciaországra kénvszerített háborús kiadások már-már kibirhatatlanok. A kormány a fegyverkezés kérdésében nemrég nyilvánosságra hozott emlékiratában három éven keresztül 2000 milliárd frank póthitelt szándékozik megszavaztatni 15 új hadosztály felfegyverzésére, felszerelésére és eltartására. Ezekkel a póthitelekkel együtt Franciaország hadikiadásai évente körülbelül 1200 milliárd frankra emelkednek. Szörnyű kiadásokról van i+t szó. amelveknek terhe az országra hárul. Míg háborúra száz- és százmilliárd frankot irányoznak elő, a dolgozó tömegek helyzete egyre súlyosabb lesz. A megélhetés drágul, a kormánynak pedig az a véleménye, hogy a végkép nyomorúságos munkabért nem szabad emelni. A néptömegek elégedetlensége egyre fokozódik. A tömegeknek a kenyérért és békéért vívott harcában a Kommunista ^árté a vezetőszerep. Ilyen körülmények között a kormánykörök mind nagyobb mértékben alkalmaznak megtorlásokat. Az utolsó két esztendőben minden eszközt megmozgattak, hogy szétforgácsolhassák a munkásosztályt, megpróbálhassák elszigetelni a Kommuuista Pártot, s elszakítsák azt a tömegektől. Ennek a kommunistaellenes hadjáratnak az első soraiban a Guy Mollet- és .lules Moch-fajta jobboldali szocialista vezetők állottak De abbeli reményük mégsem vált be, hogy a Kommunista Pártot sikerül elszigetelniük a tömegektől. A társadalombiztosítási szervek választásai megmutatták, hogv a i Altalános Munkaszövetség, amelyet a kormány propagandája .kommunista" szervezetnek kiáltott ki — a munkásosztály többségének bizalmát élvezi. Ami az utóbbi időben lezajlott különféle politikai választásokat illeti, ezek arra vallanak, hogy a Kommunista Párt, mint Franciaország első pártja, nií&ötfM