Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-15 / 186. szám, kedd

U J SZO 1950 augusztus 15 A burzsoá világ irodalomtörténésze íkomjkus éposznak« nevezi Fazekas Mihály Ludas Matyiját. Dicséretként csak annyit tart érdemesnek megjegyezni, hogy a Debreczeni kalendárium szerkesztője, Csokonai és Kazinczy barátja ezzei a müvével aratta a legnagyobb sikert. A hangban népmese nkre emlékeztető költemény meghódította a népet , amiben része volt népbarát célzatának és ,,csakhamar ponyvára került és ma is egyik legszívesebben elvásott könyve népünknek« Tehát 3>ponyvára került«, — ami annyit jelent, hogy vásári árúsok portékája lett, odakerült a kiterített ponyvára kirakott sajtó termékek, naptárak, állatmesék, „csíziók", (álmos könyvek), dalosfüzetek, „históriák", azaz verses vagy prózai elbeszélések mellé, amelyekből a nép szellemi szükségleteit kielégítette. Nos, ennek a szellemileg is elnyomatásban tartott népnek egészséges ösztönét, szabadságszeretetét és egy igazságosabb rend utáni vágyát mi sem jellemzi jobban hogy értéktelen betyárkrónikák, rímekbe szedett, gyarlóelőadésiú rémtörténetek helyett az igazj költészet remekeihez, m'nt Arany János Toldijához vagy Fazekas Mihály Ludas Matyijához nyúl és ezeket avatja kedvenc olvasmányává. Mindenképen helyeselhető tett, hogy az első magyar színes filmnek alkotói a Ludas Matyi alakját hozták a felvevőgép lencséje elé, a népmesék világának ezt a bátorszívü, jófejű friss erőtől duzzadó, igazságot kereső figuráját aki az 1848-as forradalmat megelőző évtizedekben már ott éit a szabadságot áhitó nép lelke mélyén. Hogy ez a nép vágyából és egy nemes érzésű költő képzeletéből szőtt sugárzóan tiszta alak és Döbrögi nemzete* uram elveretésének kacagtató története a filmen megelevenedhetett, a magyar népi demokrácia érdeme, amely ugyanakkor amikor ötéves tervével lerakja a megújhodás gazdasági alapjait és a békés jövőt építi, a magyar költészet nagy hagyományainak ápolója és őrzője is. A Fazekas Mihály deresre húzott és megbotozott Ludas Matyija háromszor veri vissza a basáskodó, népnyúzó földesúron az ötven botot. Döbrögi uram, harmad'

k megveretése után a költeményben javulást ígér, s ezzel a fogadkozással fejeződik be Fazekas eposza. (Más véggel a mü aligha kapta volna meg a cenzorok engedélyét). Szinetár György a film írója nem ragaszkodott szolgailag Fazekas Mihály müvéhez s ezzel egy lépést tett előre: kifejlesztette a történetet, lényegét Jobban kihozta, Ludas Matyi alakját k emelte a száznegyven év előtti feudális magyar vjlág légköréből és előremutató, csaknem forradaimias vonásokkal övezte körül. A film kitűnő képekben érzékelteti az akkori társadalom osztályviszonyait egyfelől a nép verejtékén és zsírján hízó v.déki kiskirályokat, hajdúival és pandúrjaival, másfelöl a végtelen nyomorát és szoígasagát alázatosan viselő jobbágynépet, igazs'ígot és szabadságot áhító szegénylegényeivel és Ludas Matyi jelképként sugárzó, emberien mély alakjával. Ludas Matyi nem Dózsa György nagyságú forradalmi lélek, de lázadó ő is, akiben elnyomott népének m'nden elllenálló, forradalmi akarata összpontosul s aki megálmodója a boldogabb jövőnek. Hogy az osztályellentéteket jól tükröztető film története megragadja a ma nézőjét, s nevelő célzata is kellően érvényesül, az annak tudható be, hogy Fazekas Mihály verseinek tartalmát a film aukotói a marxi-lenini tudomány útmutatásával juttatják kifejezésre. Olyan alap ez amely biztos támasztéka az egész alkotásnak. Természetesen vannak ennek a szép és ünneplésreméltó filmek hibái is, de ezek szerencsére nem keletTizenhatkötefes Balzac-sorozat jelenik meg A népi demokrácia igen nagy megbecsülésben részesíti a mult haladó irodalmi hagyományait. Ennek újabb bizonyítéka az a tizenhatkötetes Balzac-sorozat, amelynek kiacfását most kezdte meg a budapesti Franklin Könyvkiadó NV a nagy realista író halálának 100. évfordulója alkalmából. Jellemző, hogy a mai francia burzsoá könyvkiadás egyetlen kiadással sem emlékezik meg erről az évfordulóról. A sorozat első két kötete: a „Póns bácsi" és a „Parasztok" már megjelent. 1951-ben négy, 1952-ben további négy kötet kerül kiadásra. Valamennyi mű új, vagy teljesen átdolgozott fordításban kerül az olvasók kezébe. A tizenhatkötetes sorozat Balzac leglejentősebb müveit tartalBORISZ POLEVOJ: EGY SZTÁLINGRÁDI MUNKÁS Fordította: liajna Béla, Pantyelej Petrovics szemében úgy tűnt, hogy a vonat nagyon lassan vánszorog. Minden állomáson leszállt és érdeklődött: hány kilométernyire van még a határ? Végül is elveszítette a türelmét, fittyet hányt a díjmentes menetlevélnek és az első nagyobb városban repülőgépre ült. Estefelé érkezett meg szülőföldjére. Ekkor újabb súlyos csapás érte; megtudta, hogy az a gyári kollektíva, amelyben felnőtt, — kortársai, barátai, akikkel együtt dolgozott, együtt aratta a munkában az egyik dicsőséget a másik után, — a kiürítéskor eltávozott az Uraiba és bará. tai majdnem valamennyien ott is m-r.'.dtak az új gyárban, amelyet ők építettek ay tajga pusztaságában, A gyár régi helyén, az újjáépített üzemek falai között egészen új. hatalmas gyáróriás keletkezett. Külsőleg hasonlított a régi gyárhoz ,amely ben olyan hosszú éveken keresztül dolgozott, de bent az üzemekben most egészen más emberek vézegték munkájukat. Sehol, sem a pártbizottságban, sem a gyárvezetőségben, sőt még a gyári újság szerkesztőségében sem, amely pedig még minding a régi címen jelent meg, — sehol nem találja a leszerelt tiszt egyet len ismerős arcot sem ,.. — Látja, Slikova elvtársnő. így áll a helyzet. A seregély visszatért a családi fészkébe, de ez a seregélyfészek már nem az. amelyik volt, más madarak élnek benne. — Kazimov mélyet sóhajtott, kivett egy cigarettát, rá akart gyújtani, néhány gyufát eltört és mégsem sikerült meggyújtania a cikarettát. Végülis öszgyújtani a cigarettáját és a zsebébe gyömöszölte — Kiderül, hogy kár volt ideutaznom. Már senki sem emlékszik Kazimovra. Ki ez a Kazimov? Mit akar? Üjabb cigarettát vett elő és az aszszony észrevette, mennyire reszket a férfi keze. —< Igaza van, Pantyelej Petrovics, egészen új emberek vannak itt. Amikor visszatértem a városba, én is furcsán éreztem magam. Itthon lennék és mégsem vagyok idehaza. Nem vagyok sem háziasszony, sem vendég. Az üzemekben azonban mégis akad egy-kettő a régiek közül, bár igaz, hogy túlnyomórészt fiatalokat talál ott... Megágyazok magának a láda tetején, rendben van? Klavdia, miközben elkészítette váratlan vendégének éjszakai fekhelyét, pillantását akaratlanul is a jókedvű, vidám tekintetű munkás fényképére vetette, azután hosszan nézegette ezt az érett, fáradt, kopaszodó férfit, aki leeresztette vállát és görnyedten ült az asztalnál a kihűlt tea meilett. Klavdia sóhajtott és beborította a villanykörtét az újságpapírból készült lámpaernyövel. — Nos, feküdjék le, pihenje ki az út fáradalmáéit. Alaposaa elbeszélgettünk, pedig holnap reggel már hat órakor ki kell vinnem az autót az állomásra. Sürgős szállítás. Félek, hogy elalszom! Kazimov szótlanul odalépett útitáskájához, kivette belőle az öreg, nikkelezett ébresztőórát, félhatra állította a mutatót és aztán letette az órát ez asztalra. A szoba megtelt az óra ketyegés-ével és Klavdia meglepetten tapasztalta, hogy ettől a különös hangtól mintha egyszerre otthonosabbá vált volna a lakása. — Nyugodtan alhatik! Az őrszem megbízható ... Pontosan felébreszti. Kazimov háttal ült az asszony ágyának és miközben Klavdia ruhája suhogott, elgondolkodva nézegette az óramutatót és magyarázta: — Sztálingrádban találtam a rokeztek hibás szemléletből, holytelen világnézetből A hibák részben technikai természetűek, részben pedig a rendezés rovására írhatók. A magyar filmgyártás első színes játékfilmjéről van sző, ez magyarázza, hogy technikában míg kívánnivalót hagy hátra. A mindvégig nyári időben fényképezett fiim színei helyenként kemények és túlszürkék. Sok meleg és pillangószárnyú könnyedség gel remegő kép mellett sok a fénytelen, szinte ólomszínű, a Döbrögi.erdő fakó, és a nyiári ég derűje sem sugárzik azzal az azúros kékséggel, amit a szemet-lelket gyönyörködtető szovjetfilmekben vagy a Barrandovon készültekben megcsodálhatunk. A rendezés rovására írjuk, hogy helyenként nem kerüli az olcsó hatásokat. teljesen feleslegesen alkalmaz elhasznált »trükköket«, mert hiszen ennek a szép filmnek mondanivalója mindvégig igényes, magas színvonalú és mulatságos jelenetei mellett élményszerűen drámai is. Ügy hisszük hogy nagyobb egyszerűség és mértéktartás ezt a kiváló filmet, amely méltóan fejezi k; a magyar művészet szocializmust építő törekvéseit, hatásában még erőteljesebbé tette volna. De tudjuk, a magyar filmgyártásnak sok nehézséggel kelJett megküzdenie — a Ludas Matyi gyártási ideje mindössze 6 hónapra zsugorodott — tavaly a film forgatásának ideje alatt a le nem leplezett reakció még sok nehézséget támasztott a film gyártóinak. Felvetődik még egy kérdés. Menynyire fogja meg ez a színes magyar játékfilm népies mondanivalójával, közvetlen hangjával a magyar dolgozók mellett a többi népi demokráciák dolgozóinak érdeklődését? A feleletet erre itt Bratislavában megkaptuk: Ludas Matyi, a magyar népi képzeletnek és költői leleménynek ez a színes, megindítóan megható és ezép figurája megragadta a szlovák nézőt is. Ludas Matyi egyetemes érzéseknek, az igazságkeresésnek, a szabadságvágynak, a legszebb és legnemesebb férfierényeknek tolmácsolja. Az az úr cifra nadrágját, husángjával poroló Ludas Matyi elevenen él a szlovák, cseh, román, lengyel és szovjet nép, képzeletében ahogy a falánk, csontja velejéig gonosz és gyáva Döbrögi alakja is ott van e népek múltjában Ez a körülmény kiemeli Ludas Matyit regionalízmusáből és egyetemessé teszi akár az igazságosztó bokhara! Nasreddin keletiesen színes, igéző, sokrétű- alakját a népi képzeletnek ezt a bűbájos figuráját. EGRI VIKTOR. czka (Péíer; Jhaliaáa JCim-Qun-Ok kapitánytól Fordul a cirkáló. Sokezer tonna acél, orrát a csörgő habba belefúrja, a keleti parton, Korea vizeinél — idegen disznó — a mi vizünket túrja. Árbocán lobogó, sávokkal, csillagokkal, negyven ágyúját part felé emelinti, a páncél falak mögött meg elbizakodottan, gőgösen pipázik a yenki. „Gyerünk, gyerünk, az aknákat lerakni, Joe ne lustálkodj, Jimmy ne pihenj! A béréit, mit a ,,munkáért"kapunk ml, majd ivllát veszünk Arkansas Cityben." A figyelő jelent: „Nyugatról a vizén koreai naszádok közelednek!" „Töltsétek meg az ágyúkat sebesen, befűtünk mi most ezeknek!" A golyók a naszád mellett vízbe csapódnák, rücskös a víz. Dübörög a kazán. „Teljes gőzzel előre! Csőbe a torpedókat!" vezényel Kim-Gun-Ok kapitány. Nem voltam ott, de megesküszöm rá, hogy mielőtt a célnak indították, — koreai elvtársaink a naszádon, — a torpedókat végig simogatták, íln is odaadnám a szememet, hogy lássa jó a célt a torpedó, Mint a Fehér Ház, úgy emelkedik, a zöld habból az ellenséges hajó. Nem számít a torpedónak a páncél, hogy húsz hüvelyk vastag, vagy azon felül, a cirkálóból vad láng csap magasra, s oldalával a mélység felé dűl. A polipok és halak megcsodálják talán, mikor nehézkesen a fenékre huppan. Fenn a naszádon áll Kim-Gun-Ok kapitány s parancsait osztogatja nyugodtan. Vastag volt az, acél, talán negyven hüvelyk, de a legvastagabb páncélok ls betörnek, ha erejével valaki odavág nyolcszázmillió proletár ökölnek. Olasz, francia, kínai proletárok, szabadok s ltiknek tőkés lil nyakán, vágjunk oda mi is, ahogyan odavágott elvtársunk, Kim-Gun-Ok kapitány. A TASZSZ-iroda az elmúlt magyar színházi évadról A TASZSZ-iroda budapesti jelentése beszámol az elmúlt magyar színházi évadról. Megállapítja, hogy a magyar színházak az 1949—1950-es évadban az ország valódi kulturális központjaivá lettek. Az elmúlt idényben a magyar színházak hat új magyar darabot mutattak be. Ezek közül nagy sikere volt Mándi Éva „Hétköznapok hősei" c. darabjának. A színmű egy acélöntődé termelési problémáival foglalkozik. A fiatal nézők körében nagy érdeklődésI re talált Fehér Klára, fiatal frónŐ „becsület" című darabja, amely a becsület és bajtársiasság új fogalmának kialakulását viszi színpadra a magyar úttörők között. Sok színház nagy sikerrel játszotta szovjet szerzők és orosz klasszikusok darabjait. A színházi szezon nagy eseménye volt Csajkovszkij „Diótörő" balettjének felújítása és Aszafjev „Párís lángjai" című balettjének bemutatója. mok közöttt. Egyszercsak hallom: valami ketleg. Felemeltem, betettem a gázálarc tokjába, Magam sem tudom miért, — magammal vittem a futóárokba. Még ott is járt az ebadta. így hát magamnál tartottam, hiszen olyan vidáman kettyegett, az otthonra emlékeztetett. Tervezgettem: ha majd befejeződik a háború, hazaviszem az asszonynak, odaállítom a szekrényre — emlékül. És most nincs hova tennem. Hiába jött tem nagy kerülővel a pályaudvarról, csakhogy megláthassam a volt lakótelepet, ahol valamikor laktam — semmit sem találtam ott, puszta mező ... — Micsoda mező? Űj telep épül ott. Mi naponta téglát és építkezési anyagot szállítunk oda, — tiltakozott Klavdia, aki nyilván már elhelyezkedett az ágyban, mert Kaaimov, az asszony hangjával egyidejűleg, meghallotta a matrac recsegését is. — Lehet, hogy építkeznek, nyilván a hóvihar miatt nem vettem észre... De az ébresztőórát mégsincs hová állítanom. Az óra pontosan fél hatkor ébresztette Klavdiát. Az asszony riadtan ugrott ki az ágyból. Az első pillanatban nem értette, honnan jön ez az erőszakos és mégis dallamos hang. A szobát vastagon beborította a cigarettafüst. Kazimov ott ült az elnyomott cigarettavégekkel teleszórt asztalnál. A cigarettafüst fodrozva szállt a mennyezet felé. A ládára vetett hálóhelyen érintetlenül fehérlett a párna. Klavdia egyszeriben visszaemlékezett a tegnapi eseményekre és szíve megtelt szánalommal az egyedülálló, fedélnélküli férfi iránt. Az új igazgató nem ismerte személyesen Pantyelej Kazimovot. Az olvasztár régi dicsősége azonban még ott élt az újjáteremtett gyár falai közt és az igazgató ismerte a nevét. Gyors pillantást vetett a tarka érdemrendszalagokra, hellyel kínálta Kazimovot és érdeklődni kezdett a háborúról, Németországról, a városparancsnoksági munkáról. A gyárban szükség volt tapasztalt emberekre. Mialatt Kazimov elbeszélését hallgatta, .gondolatban mérlegelte a leszerelt tiszt munkás- és hadiérdemeit, azokat a tapasztalatokat, amelyeket helyettes városparancsnoki munkája soráin szerzett és azon töprengett, mi lenne a legjobb beosztás számára? Megtetszett neki a leszerelt tiszt és végülis felszólította, hogy válasszon egyet a felajánlott, igen felelősségteljes állások közül. A látogató ideges arcára értetlen kifejezés ült ki. — Tréfál velem, vagy micsoda? — vágott udvariatlanul az igazgató szavába, mintha az valami sértőt ajánlott volna neki. — Nem értem magát... •— Én meg magát nem értem. Hét mit képzel, talán azért utaztam ide, hogy irodáikban üldögéljek? Az jizem után, érti, az üzem után, a martinokért epekedtem!... Semmiféle irodába nem megyek, csakis az üzembe — és punktum. Ha nem kellek, mondja csak meg nyíltan. Majd elmegyek az Uraiba,, az enyémekhez, azok megértenek. — De kérem, ha mindenáron az üzembe óhajt, tessék. Jó olvasztárra mindig szükségünk van, — válaszolt az igazgató és igyekezett leküzdeni izgalmát, amelyet ez a nyugtalan, heves ember váltott ki belőle. — Egyet azonban vegyen tudomásul, maga már régen nem dolgozott, nehézségei lesznek. És a technika is nagyot fejlődött. Mi itt, a maga távollétében, nagyon messzire jutottunk ... — Tudomásul vettem. Távozhatom? Az igazgató bosszúsan nézett a távozó után. Dühösen dobolt ujjaival az asztal üveglapj'án, de a következő pillanatban már hangosan és vidáman felkacagott. Ö maga sem volt megalkuvó természet és szerette az ilyen csipkelődő, makacs embereket, akik kitartanak a maguk álláspontja mellett. Félóra múlva pedig egy tagbaszakadt, kopaszodó férfi, akin i'ang jelzésnélküli tiszti zubbony volt, olyan bizonytalan léptekkel, mintha aláaknázott területen járna, belépett a forrólevegöjü, félhomályos, zúgó Martin-üzembe. Szíve hevesen dobogott. Nehezen lélekzetf. Olyan érzés fogta el, mint mikor az ember belép abba a házba, amelyben született és felnőtt és amelyben most ismeretlenek laknak. A nagy hőség, amely láthatatlan folyamban áradt a kemencék felől, a gázzal teli levegő, a sötét háttérből felvillanó, éles lángnyelvek, a daruk csilingelése és a porlasztó zúgása, •— ez az ifjúkora óta ismert egész világ, emlékezetébe idézte a boldog és most már nagyon távoli napokat. Alig tudta türtőztetni magát, hogy ne fusson. Gyors léptekkel elindult a távoli sarok felé, mert messziről úgy vélte, hogy ugyanaz a kemence áll ott, amely mellett oly sok éven keresztül dolgozott. Képzelete csalóka já'tékot űzött vele. A kemence, mint az üzem valamennyi kohója, új volt, nagyméretű, bonyolult szerkezetekkel, amelyeknek rendeltetéséről Kazimov csak találgatni tudott. A brigádvezető munkahelyérv atlétatermetű fiatalember állt. Tiszta kék zubbony volt rajta, amelyen széles varrások szaladtak végig. Sapkája ellenzőjére erősített kék üvegen íréresztül figyelte az olvasztást. Néha rápillantott a karórájára, amelynek számlapján körbeszaladt a nagy másodpercmutató. Időnként megmérte a vállán függő, új bőrtokban lévő pirométerrel a kemence hőmérsékletét. Bizony nem hasonlított azokra a munkásokra, akikkel Kazimov valamikor együtt dolgozott. Minden tekintetben, — öltözékében, magatartásában és abban a szokásában, hogy pirométer segítségével végzi munkáját — inkább mérnökre hasonlított, aki rövid időre bejött ez üzembe, hogy ellenőrizze az olvasztást, semmint olvasztárra. Kazimov elmosolyodott, mert arra gondolt, hogy a fiú nagyképűsködik, mozdulatai mesterkéltek, mert idegent lát a kemence közelében. (Folytatás) *