Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-15 / 186. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljete kl A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÖK LAPJA Bratislava, 1950 augusztus 15, kedd 2 Kčs III. évfolyam, 186. szám A Nemzetközi Diákszövetség prágai kongresszusa a világbéke megerősítését jelenti A tanács ülése a békeharc fokozását tűzte ki célul Kiküldött munkatársunk telefonjelentése. A SCommwta é$ Munkáspártok Tájékoztató Irodájának „Sehol máshol, mint Prágában, abban az államban, ahol még élénken emlékeznek München gyászos következményeire, nem bizonyíthatják be a diákok jobban, hogy nincs béke minden nemzet szabadságának elisme­rése nélkül" — így kezdődik Marcelle Prénant, világhírű francia tudós biológusnak harci üdvözlete a nemzeti diákszövetség II. kongresszusához. Prága újra'nagy esemény színhelye lett. Hetven országból, a világ minden részéből több mint 800 diákküldött érkezett a mult héten és számuk egyre nőtt, úgyhogy a kongresszusi ülések első napján, hétfőn elérte az ezret. Ez a kongresszus számadás; a világ haladó szellemű diáksága száma­dást tesz arról, hogyan harcolt hazájában a béke megvédéséért. Minden akadály és terror ellenére eljöttek ide a kapitalista és gyarmati országok diákkülilöttei, hogy kezetfogva a népi demokráciák, a Szovjetúnió szabad diákjaival új erőt gyűjtsenek a békeharcra és egységükkel, szilárd meg­dönthetetlen egységükkel tüntessenek az imperialista háborús uszítók ellen. A nemzetközi diákszövetség II. kongresszusa két hónappal előzi meg a Béke Hívei varsói II. kongresszu­sát. És már ma párhuzamot vonha­tunk e két esemény között. A két kongresszus célja ugyanaz: harcolni a békéért, megszilárdítani a fcéketá­bort. Prága a Nemzetközi Diákszövet­ség II. kongresszusának színhelye ünnepi díszben várta a küldötteket. Lépten-nyomon szemünkbe ötlik a Nemzetközi Diákszövetség fehérszí­nű zászlója. A békét hirdeti. Tovább mégy és az emberek arcán a mosoly mintha azt sugározná: Nem türjük el, hogy kioltsák szép életünk száz­színű fényét! Egy szó itt Prágában nemzetközi lett: Mír — Béke. Ezt bizonyította a vasárnap megkezdett nemzetközi kongresszusi örömnapok kultúrmű­sora egyik hallgatójának arca. Né­ger diák volt. Figyelmesen hallgatta a CslSz forradalmi dalait, pedig nem értette szövegüket. De az egyik dal végén elhangzott a Mír szó. És a fiatal néger diák szeme csillanása, boldog mosolya elárulta nekem, hogy ismeri ezt a szót, úgy ahogy mi is­merjük a Mír, Peace, Pax, Pace, Friede, Béke igazi mély értelmét. Szombaton, augusztus 12-én a prá­gai jogi fakultás auditórium maxi­mumában gyülekeztek a Nemzetközi Diákszövetség tanácsának tagjai, hogy megtárgyalják a kongresszust érintő kérdéseket. A tanács jóvá­hagyta további 25 diákszervezet be­fogadását a Nemzetközi Diákszövet­ség tagjaivá, majd elfogadta a dön­tést, amelynek alapján a szövetségi végrehajtó bizottság megszakította az érintkezést ez évben a jugoszláv ifjúsági szervezet diákszekciójának reakciós vezetőségével. A tanács, amelynek ülésén 58 ország 110 ki­küldötte vett részt, élén a végrehaj­tóbizottság tagjaival, teljes szavazati többséggel jóváhagyta a tárgysoro­zatot az angol és délafrikai kikül­döttek tiltakozása ellenére. A tanács­kozáson jelen voltak a Demokratikus Ifjúság Világszövetségének képvise­lői is, élükön elnökükkel, Guy de Boisson-nal. Az ülést J. Grohman mérnök, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke nyitotta meg. Utána meghallgatták Tom Madden titkár beszámolóját a világ ifjúságának kongresszusi elő­készületeiről. A Nemzetközi Diákszö­vetség második kongresszusának elő­készületei a nemzetközi diákmozga­lom örömteli megerősödését és a vi­lágbéke fenntartásáért való harc el­határozását jelentik. Madden beszámolója után az ame­rikai Halstead Holman, a végrehajtó bizottság tagja bejelentette, hogy az amerikai küldöttség egy részét a nyugatnémetországi megszálló hiva­talok feltartóztatták és Bécsbe kí­sérték. Azóta a küldöttségről semmi hír. Különböző nemzetközi kérdések le­tárgyalása után két főpontot tűztek műsorra A 25 diákszervezet befoga­dása és a jugoszláviai ifjúsági szö­vetséggel való szakítás letárgyalása után megállapították, hogy míg 1948­ban négy új tagja lett a Nemzetközi Diákszövetségnek, addig 1949-ben 15, és az idén már további 25 szövetség kérte felvételét. Az angol és francia küldöttségek tagjai igyekeztek meghiúsítani a tár­gyalás sikeres menetét és különféle ellenvetéseket tettek. A tanács többi tagjainak egységes fellépése azon­ban megfelelő válasz volt tiltakozá­sukra és így mindkét indokolt javas­latot elfogadták. Az új szervezetek tagsági ajánlásának megszavazásá­nál az angol és délafrikai küldöttség tartózkodott a szavazástól. A titoi politika szekerét toló és a háborús i uszítás szolgálatában álló jugoszláv diákság vezetőségével való érintke­zés megszüntetésének kérdésében a javaslat ellen szavazták. A kassai kerület nyári béke és épitőiinnepségeinek csúcspontja Vasárnap, augusztus lS-án Kassa utcáin a dolgozók óriási sokasága gyülekezett egybe, hogy résztvegyen a Felszabaditó-téren rendezett béke­tüntetésen. A nagyszabású béketüntetésen Bašťovanský elvtárs, a SzKP főtitkára is résztvett. Ugyancsak résztvettek azok a külföldi vendégek is, akik a dolgozók Kassán rendezett Filmfesztiváljára érkeztek ide. A béketüntetést a SzKP kassai kerületi elnöke nyitotta meg. Melegen üdvözölte a szovjet kinematografia miniszterét, Szemenovot, valamint az összes jelenlévőket. Az ünnepély folyamán Basťovanský elvtárs mondott ünnepi beszédet Beszéde bevezető részében értékelte az SzKP kerületi napjait, amelyen népünk kifejezi örömét az elért eredmények felett, me­lyeket Köztársaságainkban a CsKP-nak és Klement Gottwald köztársasági elnökünk bölcs vezetésének köszönhetünk. Beszéde ama részében, amikor a külpolitikai helyzetről számolt be, többek között a következőket hang­súlyozta: — A dolgozó nép rabló ellenségei, a demokrácia és a szabadság gátlói, a Hitlert utánzó amerikai imperialis­ták megindokolhatatlanul, szégyenle­tes módon megtámadták a Koreai Népköztársaság békés lakóit. Ez a tény arra ösztönöz bennünket, hogy még hatalmasabban felgerjedjünk az ilyen tettek ellen és egyre magasabb­ra emeljük a proletár internaciona­lizmus és antiimperializmus harci lo­bogóját. Amikor az imperialisták barbár módon a kultúra minden vív­mányát, a békés anyákat és gyer­mekeket bombázzák, amikor Li-Szin­Man bandái Mac Arthurral szövetkez­ve a koreai nép legjobb fiainak éle­tére törnek, nemcsak a kommunista, hanem semmiféle ember nem nézhet az ilyen állatiasságra tétlenül. Ha­sonlóan, mint annakidején a spanyol szabadságharcosok nemcsak saját szabadságukért, hanem a többi béke­szerető népek szabadságáért küzdöt­tek Korea népe. Kim-Ir-Szen had­serege ma az egész világ békeszere­tő népéért, a további haladásért és építésért harcol. Harcol tehát a mi népünkért is. Csehszlovákia népe és az egész haladó világ figyelemmel kíséri a koreai eseményeket. Minden téren szolidaritását fejezi ki az ön­feláldozó néppel. Kim-Ir-Szen nép­hadserege csapást-csapás után mér az imperialisták kevély katonáira és közel van az az idő, amikor a felsza­badító hadjárat Kim-Ir-Szen vezeté­sével győzelmes befejezést nyer. A koreai nép győzelme jő bizonyítéka annak, hogy mennyire fölényben van a béketábor az uszítókkal szemben. BÉKE, ÉPÍTÉS — EZ A JELSZAVUNK Népünk békés építkezéséről a kö­vetkezőket mondotta Bašťovanský elvtárs: —• A béke lehetővé teszi nekünk az építést és minden sikerünk, amit elérünk, megerősíti a demokrácia és a szocializmus táborát s a világ bé­ketáborát. Ez a két tényező — bé­ke, építés — biztosítják népünknek a boldogságot, a jólétet. Ezzel ma­gyarázható az a tény, hogy Klement Gottwald köztársaság: elnök a CsKP Központi Bizottságának februári ülé­sén elhangzott szavai termékeny ta­lajra találtak dolgozóinknál. Ez az oka annak, hogy dolgozóink az itt kitűzött feladatokat, melyeket az SzKP IX. kongresszusán is elemez­tünk, sikeresen teljesítették. Dolgo­zóink nagy lelkesedéssel hajtják végre iparunk átépítési terveit, ame­lyek egyre jobb jövőt biztosítanak Szlovákia népének s biztosítják azt, hogy Szlovákia e feladatok teljesí­tése után fejlett iparvidék lesz. Ezek a feladatok töltsék el egész dolgozó osztályunkat lelkesedéssel s indítsa­nak valamennyiünket öntudatosabb munkára. E fontos feladatok teljesí­tése érdekében fejlesszük tovább a szocialista versenyt, az újító- és az élmunkásmozgalmat. Ezek ugyanis a további fejlődés alapfeltételei. Bašťovanský elvtárs beszéde to­vábbi folyamán az idei aratási,. csép­lési és beszolfjáltatási eredményeket rnélltányolta. Hangsúlyozta, hogy az EFSz keretében biztosítani kell a fa­lu szocializálását, mert csak az EFSz-en keresztül kerülheti el a falu­si dolgozó az embertelen gürcölést, rövidítheti meg a munkaidőt és ja­Vithatja családja életkörülményeit. Kis- és középbirtokosainknak az EFSz határtalan fejlődési lehetősége­ket biztosít. Falusi dolgozóink bizto­sítják a kenyeret városi dolgozóink számára. Városi ipari munkásságunk ennek ellenében a fejlődést előmoz­dító gépekről és más segédeszközök­ről gondoskodik és eljuttatja őket kis­és középparasztjainkhoz. Olyan szö­vetség épül ki, mely szövetségnek jő munkája a társadalom fejlődésének alapfeltétele. Koreának felszabadítása a japán rabszolgaság alól a szovjet hadsereg által olyan esemény, mely örökre be­vésődött a koreai nép történelmébe. A japán imperializmusnak hosszú éveken át tartó uralma Koreát kul­turális és gazdasági tekintetben el­maradottá tette. A koreai népet ke­gyetlenül kizsákmányolták és min­den politikai jogától megfosztották. Ebben a nehéz korszakban a nagy Szovjetúnió, minden elnyomott nem­zet védelmezője és a béke védőbás­tyája, testvéri segítséget nyújtott a koreai népnek. 1945 augusztus 15-e Korea nemzeti ünnepe lett. A nagy szovjet hadsereg ezen a napon tiporta szét a japán imperialistákat, felszabadította Ko­rea népét a japán fennhatóság alól és megnyitotta számára a nemzeti füg­getlenség felé vezető utat. A felszabadítás utáni első napok óta hatalmas mozgalom indult meg az országban egy független, demok­ratikus állam megteremtéséért. A felszabadított nép az ország déli és északi vidékein egyaránt megterem­tette a helyi önkormányzat szerveit — a népi bizottságokat. Korea népe ezekben a viharos napokban nem gondolt arra, hogy újabb szerencsét­ség vár rá. De már 1945 szeptember 6-án, nem egészen egy hónappal a ja­pán imperializmus után, az ország déli részében partraszálltak az ame­rikaiak. Az amerikaiak nem mint fel­szabadítók léptek Dél-Korea terüle­tére hanem mint megszállók, felosz­latták a népi bizottságokat, a de­mokratikus pártokat és szervezete­ket. Attól az időtől fogva az orszá­got a 38. szélességi öv aránylag két egyforma részre osztotta fel, Észak­és Dél-Koreára. A köztársaság északi részében a koreai nép a Szovjetúnió önzetlen segítségére támaszkodva megterem tette a népi demokratikus kormányt és sorsa igazi formálójává vált. Alap­vető demokratikus változások foly­tak itt le. Az ipari üzemeket, banko­kat és közlekedési eszközöket álla­mosították. Földreform útján a kis­parasztok és a földmunkások közt több, mint egymillió hektár földet osztottak szét. Bevezették a nyolc­órás munkanapot, kihirdették a ha­ladószellemű munkajogot és a nők egyenlőségét. Mindezen változások következtében teljesen átalakult a köztársaság észa­ki részének arculata. Alapjaiban ki­építették az ipart, amely a széles néprétegek szolgálatába állt. Az üze mekben br vezették a tervezést, a dolgozók között széles méretekben megindult a termelékenység emelé­séért folyó munkaverseny. A mező­gazdaság is gyors fejlődésnek indult. A dolgozók széles rétegeinek élet­színvonala jelentősen emelkedett. Nagy sikereket ért el a koreai nép a kultúra felvirágoztatása terén is. 1950-től kezdve bevezették a kötele­ző iskolalátogatást. Ügyszólván telje­sen kiküszöbölték a lakosság írástu­datlanságát. Megszervezték a nép­művelődési intézetek széles hálóza­tát; számos újság és folyóirat jele­nik meg. A koreai költök és írók mű­vei óriási példányszámban jelennek meg és ugyancsak a klasszikus és a szovjetirodalom fordításai is. Mindezeket a vívmányokat Korea népe a népi kormány vezetésével ér­te el a Szovjetúnió szüntelen, önzet­len gazdasági, kulturális és techni­kai segítsége mellett. Mialatt Észak-Korea új életet él, az ország déli része a reakció és a terror, a börtönök és gyilkosságok, a félelem, nyomor, éhség és pusztu­lás igazi poklává lett. Li-Szin-Man bandája az amerikaiak segítségével a fasiszta rendszer bevezetése után kegyetlen terrorral lépett fel az or­szágban a szabadság és a nemzet függetlenségéért küzdő harcosok el­len. A hazafiak százezreit vetették börtönbe és gyüjtőtáborokba. A nép­tömegeket -minden politikai és sza­badságjoguktól megfosztották A legutóbbi két év alatt 162 demokra­tikus pártot és szervezetet oszlat­tak fel. A demokratikus sajtónak több, mint 52 központi lapját tiltot­ták be, több mint 150.000 hazafit öl­tek meg és a bebörtönzöttek száma meghaladta az elmúlt évben a hat­százha rminckétezret. Dél-Korea gazdasága nehéz hely­zetbe került. Az amerikai imperialis­ták a köztársaság déli részét árufö­löslegük piacává tették. Az ipari ter­melés rohamosan csökkent és csökke­nésével egyidőben a dolgozó töme­gek életszínvonala egyre rosszabbo­dott. Leszállított bérek, munkanélkü­liség, éhezés és nyomor jellemezte Dél-Korea helyzetét. Nagyon szomo­rú állapot uralkodott a délkoreai fal­vakban is. A vetési terület 1945-tó'l 1949-ig 55 százalékra csökkent. Azok a földművesek, akiket földjüktől megfosztottak és fedél nélkül marad­tak, a földbirtokosok rabságába ke­rültek vagy pedig a munkanélküliek seregének számát növelték. Ezek a zavaros viszonyok okozták Dél-Koreában az amerikai imperia­listák agresszív beavatkozását a ko­reai nép ügyébe. Ebből a helyzetből az amerikai imperialisták abban lát­ták a kiutat, hogy Észak-Korea el­len közvetlen támadást intéztek. De ma Korea népe már nem a tegnapi elnyomott, tehetetlen nép. Sohasem veti magát alá az amerikai támadók szándékainak. A ma koreai népe — egy új, felszabadított nép, amely sa­ját kezével teremtette meg a népi köztársaságot és annak hatalmas, gazdasági és politikai demokratikus támaszpontját az ország északi ré­szében. Korea népe elszántan harcol nemzeti és állami függetlenségéért. Korea népe e nemes cél megvalósítá­sában a béke táborára támaszkodik, amelynek élén a Szovjetúnió álL Az egész világ békeszerető népei­nek erkölcsi támogatását élvezve, Korea népe megvan győződve arról, hogy hazája egységéért és független­ségéért vívott harcát siker fogja ko­ronázni. Nem kétséges, hogy az amerikai Imperializmus támadó poli­tikája Korea ellen a közeljövőben szégyenteljes kudarccal végződik. Kim-Ir-Szen, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormányá­nak és a koreai munkapártnak elnö­ke a következőket mondotta: „Mélységesen meg vagyok győződ­ve arról, hogy igazságos harcunkat végső győzelem fogja koronázni. Ko­rea népe eléri a területi egység fej­újítását, hazája egységét és függet­lenségét és biztosan halad majd elő­re a béke és a demokrácia útján. Ebben a harcban résztvesz az egész koreai nép, valamennyi hazafias po­litikai párt és tömegszervezet, ame­lyek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya és az egysé­ges demokratikus hazafias front kö­ré csoportosultak, amelynek vezető ereje a Munkapárt. A történelem azt bizonyítja, hogy az a nép, amely elszántan harcra kel szabadságáért és függetlenségéért, legyó'zhetetlen. A mi népünk ügye igazságos. Népünknek győznie keÚ!" Elbúcsúztunk a magyarországi sztahanovistáktól Vasárnap, augusztus 13-án este meglepődve figyeltek fel a Carlton szálloda körül sétálók. Üde gyermek­hangok, majd diadalmasan zúgó fel­nőtt énekkórus hangjai töltötték meg a környéket. Időnként tapsvihar csattant fel és ütemes kiáltozás: Sztálin, Gottwald, Rákosi. Búcsúest volt a Carlton-szálloda dísztermében. A Magastátrában, Tá­tralomnicon nyaralt magyar sztaha­novisták töltötték utolsó estéjüket Csehszlovákiában, hogy kétheti tát­rai üdülés és kétnapi bratislavai lá­togatás után szeretetünk és barátsá­gunk jeleitől elhalmozva térjenek vissza hazájukba. A búcsúestet a ROH központi rekreációs osztálya rendezte a Cse­madok bratislavai helyicsoportja, a magyarnyelvű tanítótanfolyam, az Állami Birtokok és egy pionírcscport énekkarának közreműködésével. A kedves vendégekhez Benau elv­társ a Szlovák Szaktanács nevében intézett beszédet, amehmek során a megjelentek többízben lelkesen éltet­ték a csehszlovák-magyar testvéri­séget és együttműködést, a két ál­lam bölcs vezetőit, Gottwald és Ri­kosi elvtársakat, valamint a világ­béke őrét, Sztálin elvtársat. A magyarországi vendégek, a Ma­gyar Népiköztársaság sztahanovista országépítöi meghatottan és örömmel fogadták a csehszlovák dolgozók szeretetnyilvánítását. Mint Varga Zoltán elvtárs, sztahanovista, a Ma­gyar Szaktanács sportosztályának dolgozója mondotta, soha el nem múlik szívükből a barátság és hála érzése a sok szépért és jóért, amit csehszlovákiai tartózkodásuk során a csehszlovákiai dolgozók részéről tapasztaltak. A magyarországi sztahanovisták kéthetes ittartózkodása során a mi szakmunkásainknak számtalan he­lyes tapasztalat kicserélésére nyílt alkalmuk és ez a tény még becseseb­bé tette a kiváló vendégek látoga­tását. Az Internacionálé hangjai mellett szlovák és magyar egy érzéssel gon­dolt a bíztató, boldog jövőre, amely a csehszlovák és magyar dolgozókra vár szocialista hazájukban, a népi demokráciák szabad országainak so­rában, a kommunizmus felé menetelő dicső Szovjetúnió oldalán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom