Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-14 / 159. szám, péntek

GORKIJ: >\1 IFJU5AGROL „A mi országunkban ez a szó: nevelni, annyit jelent, mint forradalmasítani Felszabadítani a gyermek gondolkodását a mult béklyóiból, apái, dédapái gondolataibó, gépies szokásaitól, eltévelyedéseitől..." — írja egyik cikkében Alexej Maximovics Gorkij, a nagy szovjet proletár író. Ennek a felszabadító és forradalmasító nevelő munkának szolgálatában születtek. azok a beszédek, levelek, újságcikkek és elbeszélésrészletek, melyek kötetbe gyűjtve „Az ifjúságról" címen jelentek meg. Gorkij tanácsai, az ifjúság iránti forró szeretete, tántoríthatalan bizalma és a velük szemben támasztott magas követelményei mutatnak utat számunkra A nagy író és az ifjúság milliós tömegeinek elszakíthatatlan elvtársi, baráti kapcsolata az első, amely szemünkbe tűnik a könyv olvasásakor. Nemcsak Makarenko telepének „kommunárjai", nemcsak egyes, az irodalom iránt különösen fogékony fiúk és lányak keresik fel leveleikkel, hanem a komszomolisták és pionírok mtiliós tömegei. Moszkvai ifjúmunkásoktól, úttörőktől, ukrajnai vörös katonáktól a serpuhovi gyárüzemi iskolából, az irkucki diákok iro-» dalmí köréből, az elei kolhozból és a sarkvidéki Igarkából érkeznek hozzá levelek. Tanácsért, támogatásért, gyakran irodalmi kérdésekkel fordulnak hozzá a fiatalok. Munkájukról számolnak be, arról hogyan harcol városuk, gyáruk vagy iskolájuk ifjúsága az újért, a régi ellen. És Alexej Maximovics ezer íeladata, munkája között is, mif>áig talál időt számukra. Még betegen, a távoli Sorrentóból is gondol rájuk. Makarenkótól szinte egyénenként érdeklődik növendékei fejlődése felől, felaján ja segítségét a regényírással próbálkozó sarkvidéki úttörőknek, könyvekkel ajándékozza meg az arra érdemes kolhoz brigádvezetőt és elsők közt van, aki a falusi fiatalok részére rendezett könyvgyűjtés alkalmával felajánlja könyv, tára egy részét a Komszomolnak. Még soha nem volt írónak ilyen hatalmas, baráti olvasóközönsége, mint a szovjet íróknak, — írja egy helyen Gorkij. És ez a barátság nemcsak szavakba? de tettekben, tanácsokban, szerető gondoskodásban jut kifejezésre. Gorkij művel, elbeszélései, a Komszomolszkája Pravdában írt cikkei és a fiataloknak szóló levelei mind az író s az ifjúság új szocialista viszonyát tükrözik — azt a viszonyt, melynek kialakítására a mi íróink még csak most tették a legelső lépéseket Ezért tanulhatlak Gorkij müveiből nemcsak az olvasók — de az írók is. Tanít, dicsér és bírál leveleiben, de ugyanakkor lelkesedéssel és biza'ommal nézi a fiatalok munkáját. „Belő'elek kell, hogy kikerüljön a tudomány munkásainak és munka hőseinek nagyszerű, új, legyőzhetetlen hadserege, — hogy ti legyetek az a hatalmas erő, amely átalakítja a régi élet korhadt alapjait. — Ügy is lesz. A győzelem a tiétek lesz" — írja. A szovjet ifjúsági hősi, nagyszerű tettekkel válaszolt erre a bizalomra. A Sztálingrádi Traktorművek komszomolistái, a moszkvai földalatti vasút húszezer építője, a magnitogorszki Komszomol olvasztó kemence ifjúmunkásai, a kulákokat leleplező öntudatos úttörők példája győzte meg Gorkijt arról, hogy a fiatalok „a munkások szabad országának jövendő építői", hogy az ifjúság „megváltoztatja a világot" és megkezdte saját, új, szocialista történe'mét. Az új harca és győzelme a régi felett — ez a gondolat hatja át Gorkijnak az ifjúságról alkotott képét. A mult, mint a jelen tanítója, állandóan ott él soraiban. Szembeállítja a cárizmus börtönét a népek szocialista hazájával, a hazug képmutató kapitalizmust, ahol „az egyik ember félt a másiktól, mindenki e'Ienségel látott mindenkiben, attól félt, hogy kenyerére törnek. Az ember csak arra való, hogy dolgozzék, amíg csak belé nem döglik" — és közben az urak és papok békéről, szeretetről prédikáltak. Feltárja azt, hogy csak a szocializmusban változhat meg az emberek egymáshoz való viszonya, csak itt válik robotból alkotássá az emberi munka. „A mi életkörülményeink már olyanok — írja, — hogy őszintén, képmutatás né'kül szerethetjük embertársainkat. Szereihetjük őket azért a hősies önfeláldozó munkáért, amit hazánk megerősítése és sokoldalú fejlődése érdekében végeznek". Megváltozott, új tartalommal telt meg a tudás, a tanulás is. A tudás nem az egyén, hanem az összesség szolgálatában áll, erőt és hatalmat ad a dolgozók kezébe. Es ennek a hatalomnak megszerzése az ifjúság elsőrendű feladata. Meg kell tanulnia mindazt, amit az emberiség tudásának kincsestárában felhalmozott, meg kell formálnia a munkásosztály kultúrájának új mestereit, meg kell ismernie népének múltját, forradalmi hagyományait, meg kell tanulnia forrón szeretni a dolgozókat és keményen, elszántan gyűlölni az ellenséget. 1936-ban, öt esztendővel a hitleri hordák orvtámadása előtt, Gorkij már látja, hogy a fegyverét csörtető kapitalista világ háborúra készül. De látja és tudja azt is, hogy a szocializmus országát, a szocializmus ifjúságát nem lehet legyőzni. Mélységes hazaszeretet és igazi nemzetköziség hatja át a Szovjetúniónak már legfiatalabb nemzedéket is. „A ti személyetekben jelenik meg a földön az új ember — az emberiség embere" — írja Gorkij egyik cikkében, — „... ti megtanultatok győzni. És tőletek megtanulják a nyugati elvtársak is. A ti írtatokon haladnak ők is a munkásosztály győzelme felé, amely biztosan bekövetkezik az egész világon". A munkásosztály nemzetközi győzelme, a szocializmus építése a világ minden békeszerető, haladó fiataljának ügye. Ennek szolgálatában állítja szembe Gorkij a multat és a mát, az imperialista országok elnyomott és elnyomorított ifjúságának életét a szabad, boldog fiatalokéval, ezért fordul barati, nevelő szóval a CsISz-tagok és pionírok millióihoz. Ezért kell nekünk is mélyen megszívlelni a nagy proletár író tanítását. Gorkij cikkei, levelei, beszédei hfjzzásegítonek bennünket ahhoz, hogy Pártunk és a Komszomol szellemében hajtsuk végre ezt a hatalmas, megnisztelő feladatot. Földes Anna. Az emberi képzelő erő az életből, a nagyvilág eseményeiből ellesett jelenségeket újjáteremtve újból és újból életre hívja. A szépnek megtestesítésére törekszik és az ember életét kifejezően akarja mindenki számára megmutatni. Sokan érzik ezt, de hiány nélkül kifejezni a művész tudja. Az, aki az időben és térben történő eseményeket, a külső világot összekapcsolja a maga belső világával, hol gondolatai és érzelmei a kölcsönhatás alapj'án megfelelő kifejező módot keresve tárja az élet jelenségeit művészi tormában az emberiség elé. A kifejező mód alapján osztják a művészetet több ágra. így festőművészeire szobrászatra, építészetre, zenére, táncra, költészetre és irodalomra. Mindegy azonban, hogy az alkotó a színeket, az érzéktelen követ vagy ércet, esetleg a hangot, az ember; mozdulatot vagy a nyelvet használja eszközül gondolatainak, érzéseinek kifejezőjéül, alkotása szorosan összefügg az egész emberiséggel, az élettel. Ha tehát az egész művészet fejlődését akarjuk vizsgálatunk tárgyává tenni, akkor előzetesen ismernünk kell az egész HRUBJÁK EMIL: Emberiség és művészet emberiség, a társadalom fejlő- I dését és szabályul szem előtt ' kell tartanunk, hogy az egyes művészeti alkotásokat csak a nagy közösség, az emberiség vagy egyes népek életében kiváltott jelenségek, hatások alapján ítélhetjük meg. De nem is lehet máskép, mert az alkotások magukon viselik a kor szellemét, a kortársak gondolkodási menetét és nem utolsó sorban a kor társadalmi jelenségeinek nyomait. ÉS azért sem lehet elszigetelten vizsgálódunk, mert az élet jelenségei, így a művészet is szoros kapcsolatban állanak az ember életével és a fejlődéssel. Tudva azt, hogy a régi iskolák módszerével vizsgálva « művészet és az emberiség közös problémáit, helytelen úton járnék, igyekszem dialektikusan és marxista alapon magyarázatot adni ehhez a problémához. Sokan a rég; iskolai módszerek hívei közül bizonyára csóválják a fejüket és rosszalóan tekintenek ekko! ra merészségre. Aggályaik, kételyeik azonban nem azért nyilvánulnak meg ily módon, mert a roppant nagynak látszó anyagot egy fiatalemberigyekszik feldolgozni és félnek talán, hogy ismerete, gyakorlata nem elegendő az anyaghoz ... Nem! Hanem attól félnek, hogy az ő „kiváltságos" területükre „behatolt" egy idegen és a művészettel kapcsolatban forradalmi hangokat hallat a marxista magyarázatot kíván adni az emberiség és a művészet problémairól. Igen! Ma a kulfcúrforradalom napjait éljük. És mi, fiatalok, harcrakeltünk. Győzelmes zászlaink lengedeznek a munka frontján. Most pedig rohamra indulunk ... A tudomány várát akarjuk bevenni! Előőrseink, a magyar gyermekek új tanítói e héten miár megkezdték e tanulást... Lassan, lépésről lépésre haladunk előre ma. De holnap már rohamra megyünk!... Legyen a tudomány, a művészet és a kultúra a népé! Ez a folytatólagosan megjelenő tanulmány a kultúrforradalom napjaiban szeretne úttörőként a rohamra induló fiatal tanítóknak útat mutatni, fegyvert adni kezükbe, hogy ezentúl marxista szempontból nézzék a művészet problémáit. De nemcsak a művészet problémáinál alkalmazható módszert tárunk az új tanítók elé, hanem olyan módszert, mely a tudomány, az élet minden ágán használható. Az emberiség történetével, fejlődésével párhuzamosan fogjuk vizsgálgatni egyes korok, fejlődési fokozatok művészetét. Vizsgálódásunk módszerének fő jellege az, hogy az egyes korok, az egyes fejlődési fokozatok mélyreható tárgyalása előtt mindig megvizsgáljuk előbb az emberiség akkori társadalmi helyzetét, társadalmi állapotát, hogy ennek alapján megérthessük a kor művészetét. így jutunk majd el napjainkig, hogy megismerve a jelen kor művészetét, szemünket a jövőbe szegezhessük és áttekinthessük azt az utat, melyen fejlődnünk kell és amelyen elérjük majd az új ember, a szocialista ember művészetét. Az igaz, szabad művészetet. (Folyt, köv.)