Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-08 / 154. szám, szombat

„Más kárán tanul az okos" A Párt kongresszusa világo­san méghatározta azt az utat, amely a falu szocializálásához vezet. És, hogy a falu dolgo­zói, a kis- és középparasztság megértette, bizonyítja az a számtalan sok távírat és levél, amelyekben a falu dolgozói újabb EFSz-ek megalakulását, vagy a már meglévők maga­sabb termelési fokozatra való áttérését jelentik Široký elv­társunknak Podunajské Biskupice (Po­zsonypüspöki) sem akar elma­radni és ezért a szövetkezetbe tömörült kis- és középgazdák elhatározták, hogy áttérnek a II. fokozatú termelésre és megvalósítják a közös szántá­si és vetési tervet melyet már régebben előkészítettek. Hogy ez a határozatuk minél na­gyobb sikerrel járjon a Nem­zeti Front összes szervei páro­sokat szerveztek, melyek meg­látogatták a gazdákat, hogy felvilágosítsák őket arról, hogy az Egységes Földműves Szö­zetkezet mi-lyen hatással van a dolgozó parasztság életszín­vonalának emelésére. Ebből a felvilágosító mun­kából a CsISz is kivette a ma­ga részét. És mondhatjuk jó eredménnyel. Sajnos azonban akadtak még olyan gazdálko­dók akik nem látták be mind­járt, hogy mezőgazdaságunk gépesítése nem kárunkra, ha­nem igenis csak javunkra szolgál. Az aratás megkezdé­se előtt bizony akadta^ olya­nok, akjk hallani sem akartak arról hogy gabonájukat ka­száló. vagy önkötöző géppel arassák le. Csak miker látták, hogy mennyivel olcsóbb, gyor­sabb és jó munkát végeznek ezek a gépek, akkor alakítot­ták meg az aratási csoporto­kat. Az idő sürgeti az aratást. Akik gépek segítségével kezd­tak neki, már készek és nyu­godtak. Ámde a kétkedők most fűhöz, fához kapkodva szaladgálnak és most már be­látják, hogy mennyire nem volt igazuk. Belátják, hogy szövetkezeteink a dolgozó pa­rasztság javát és érdekét szol­gálják Igy látja be minden földműves, hogy falvainkban a szocializmushoz vezető út az Egységes Földműves Szövet­kezeteken keresztül vezet. Gombkötő László. UriiiepéSves keretek közt kitüntették a Szövetségi Vasút ifjú éümunkásait Hajnali fél négykor érkeztünk a Vasút első táborába, ahon­nan az egész vonalon irányít­ják a munkálatokat. A tábor már élénk volt. Kékinges ifjak törülközővel a vállukon siettek a kút felé, ahol igen nagy a sürgés-forgás. Kissé csodálkoz­tak a korai látogatáson, talán szokatlan nekik, hogy kora reggel rajtuk kívül már más is munkában van. Elhagyva a cso­portot megérkezünk a parancs­nokaágra, ahol már szintén nagy munkában vannak. Az egyik asztalnál igazolványokat írnak, a másiknál könyveket szortíroz­nak stb. Mindenki lázas munká­ban van. Alig veszik észre, hogy idegenek érkeztek. Rövid keresés után megtaláljuk a tá­bor paroncsnokát is. „Éppen jókor érkeztetek. Hat órakor megkezdjük a kitünte­tések és jutalom-könyvek szét­osztását. Sietnünk kell, mert fél kilenckor külön vonat jön ér­tük, amellyel Kassára mennek, majd onnan folytatja ki-ki a maga útját." Már is fut tovább s csak futtából visszaszól: ,,Hat­kor pontosan a zászlónál". Nekünk pedig marad egy kis időnk, hogy körültekintsünk. A tábor a volt Ráckóczi épületben s a körül terül el. Az épület ud­varán hosszú sor áll, akik a takarókat, bakancsokat s egyéb dolgokat adnak át. Az udvar másik felében reggelit oszta­nak Ez a kép állandó egészen fél hatig, csupán az alak-jk változnak. Fél hatkor felhang­zik a füttyszó s pár percen belíii felsorakozik a tábor. Közben folynak az előkészüle­tek. Az emelvény melletti 'asztalon halmozódnak a köny­vek, amelyeket jutalomként fog­nak szétosztani a legjobb mun­kások közt. Hat órakor újra sípszó s megérkezik a táborpa­rancsnok. Felolvassák az ulolsó napi parancsot, amelyben a ki­tüntettek s élmunkások névsora is szerepel. Ahogy olvassák a nevekel, anélkül, hogy ismer­nénk az illetőket, tudjuk kiről van szó, elárulja a duzzadó mell s a ragyogó arc. Ebből lát­ni, hogy nem kis dolog élmun­kásnak lenni az ifjúsági építke­zéseken. A parancs elhangzása után-a parancsnok röviden bú­csúzik a brigádosoktól. Hang­súlyozza, hogy a nehezebb munka még csak most vár rá­juk. Hazamenet nem elég csu­pán az élmunkásjelvényt hor­dani, hanem az azt hirdető szel­lemet is tovább kell terjeszteni. Külön megdicséri s példaképül állítja az élbrigádot, amelynek többségét magyarajkú ifjak al­kotják. Ezután történik az él­munkásjelvények s jutalom­könyvek szétosztása. Az ünnepélyen résztvett Zsil­ka elvtárs is, aki a CsISz Szlo­vákiai Központjának nevében átadta ennek ajándékát a ma­gyarajkú ifjak számára: ma­gyar könyveket. Az ünnepély bevégeztével brl­gádosaink hangos „Česť práci!" és „Szabadság!" köszöntéssel búcsúznak táboruktól s veze­tőiktől. Utána szakaszonként elvonulnak, hogy átvegyék a mindenkit megillető könyv­ajándékot. Mindenki kap köny­vet 200.— Kčs értékben. A ki­tüntettek természetesen még ezen kívül is kaptak könyvju­talmat. Ügy nyolc óra ulán minden­nel elkészülnek s csomagokkal kezükben várnak a vonatra, amely rövid idő múlva be is robog. Pillanatok alatt csupa kékinges ifjak hajolnak ki a megtömött vonat ablakaiból. A mozdony lassan pöffékelve meg­indul s egyidejűleg felcsendül a vidám dal. A vonat lassan távo­zik s zakatolása egybevegyül brigádosaink énekével. A tábor üres. Mindenütt csend, csupán a vezetőség iro­dájában kattognak a gépek Ott most sem pihennek. KészülneK a következő hónapra, amikor újabb csoport érkezik. A mun­ka sohasem szünetel, az állandó folyamat.- Igy épül lassan, ki­tarló munkával a vasút, am -tv szebb, szocialista jövőnk í-ľ j vezet. (-ilk-) rén. A legközelebbi években rendbehozzák valamennyi ta­vat, gátat, töltést, zárógátat és 80 új víztartót építenek, A gát alapjait már lerakták, befejez­ték a betón- és kőépítkezése­ket. Az erdészek azt mondják, nem nehéz elültetni a fákat és felnevelni azokat. Utána követ­kezik a fontosabb. Rendszere­sen kell kijárni az erdőbe és ápolni kell a fiatal fákat. Itt a munka oroszlánrésze az erdő­karbantartó csoportokra hárul. Ezeket a csoportokat a legki­válóbb ifjú kolhczparasztök­kal és konszomolistákkal egé­szítik ki: rájuk osztották a szállítást és a legfontosabb, szerszámokat. AZ ELÜLTETETT ERDŐ védelme ügyében igsn nagy segítséget nyújtanak az ellen­őrzöhelyek. A 2>XVIII. Párt­kongresszusi nevű kolhozban Vjacsoszlai Bjoljakov, az el­lenörzőhely komszomolista ve­zetője egyszer észrevette, hogy egy traktorista vezető behaj­tott az erdősávba és k döntött néhány fát. Bjoljakov elment a gépállomásra, ahol előadta sérelmét A gondatlan t^akto­rjstát megdorgálták és kiok­tatták a fék védelmére AZ IFJÜSAG teljes erejének mozgósítása a földművelés fel­lendítésére — megkövetelte a kerületi szervek szervezeti megerősítését is. Kiderült hogy mind a fiatal erdészek munka­csoportjaiban, mirid az évelő­füvet gyűjtő br gátlókban le­het és kell Komszomol csopor­tokat szervezni. ň KOUIO/OK IFJÚSÁG.* A KOLHOZOK IFJÚSÁGA jói tudja, hogy az aszály csak a Dokucsájev—Viljámsz-féle agrotechnikai komplexum megvalósításával győzhető le. Ezért fordulnak nagy figye­lemmel nemcsak az erdőültetés, hanem a füves vetésforgó, va­lamint a tavak és víztartók építése felé. A KOMSZOMOL szervezetek védnökséget vállaltak a lucer­na- és gabonafélék ültetése fö­lött. Vaszilij Klatyko Komsz 0­mol-jfjúsági brigádja az »AMO« szovhozban a múlt év őszén 15 hektár lucernát ve­tett el. Tavasszal kiderült hogy a vetés nem sikerült, le­het, hogy nem ad szemet. El­határozták, hogy újból fel­szántják a földterületeket. Mégegyszer bevetették és a lucerna szépen fejlődött. Az »Üt a szocializmus felé« kol­hoz sokáig nem tudta teljes mértékben elsajátítani a füve­sítés rendszerét. Ezen a vidé­ken nem volt évelő fűmag. A Komszomolszervezet kezdemé­nyezésére a mult évben 5 hek­tárt ültettek be lucernával. A Komszomoltagok s az ifjúság gondos figyelemmel kísérték a vetéseket: télen hófogót emel­tek a földterület köré A lu­cerna jól telelt és most szép hajtásokkal gyönyörködteti a szemet. Számításuk szer ;nt: ebben az évben több, mint 500 mázsa évelő fűmagot takaríta­nak be. SOK TENNIVALÓ van még a tavak és víztartók építése t 1;­Tísztelt Szerkesztőség! Ürömmel közlöm, hogy a sző. gyéni CsIS/. ifjúsága felébredt mély álmából s megkezdte a reá váró munka elvégzését. Első megmozdulása — a szer­vezéseken kívül — egy szlovák és két magyar egyfelvonásos előadása volt. A szlovák a „Tri vrecia zemiakov" című egyfel­vonásos volt, amelyben az ösz­szcs szereplők: Demo, Neirnan, Tomaneková, Molnárová, Vaj­sábel, Krizák, Ludwig, Miklová nagyszerűen megálltak a he­lyüket. A második egyfelvoná­sos a „Revizor" című tréfa yoit, amelyben Ciliing Magda, Skronka János, Konterman Ist­ván, Volter Ignác, Ciliing End­re alakították igen jól a szeri ­peket, míg a harmadik darab „Az öreg kulák" című víg jele­net volt, amelyben Nothart Má­ria, F.nok Béla, Méri István, Ár­va . Rozália, Haluška Matild, Václav Gyula, Richter Gyula és Monc László arattak sikert A legnagyobb sikere azonban a táncegyve'egnek volt, ami­lyet dr. Placner Dezsőné taní­tott bo s amelynek szereplői Árva Rozália, Molnár Gabriella, Kohut Emerencia, Ciliing Mag­da, Spek Magda, Mikus Eme­rencia, Haluška Matild, Dudás Irén, Monc László, Richter Gyula, Kátai István, Zeman Im­re, Václav Gyula, Ludvig Lász­ló. Križák János és Méri Ist­ván voltak. Elvtársi üdvözlettel: a szőgyéni CsISz vezetősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom