Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-08 / 154. szám, szombat

Beszélgetés a vonatban Dübörög vélem a párkányi gyors. Köröttünk a kisalföld félkeresztekkel és érett búzatáblákkal megrakott tája suhan tova. Szemben'velem egy idősebb katona foglalt helyet, ki most utazik vissza a Csehországban eltöltött szabadságáról. Szemeiben vidámság ragyog. És vígan meséli el a szocializmus fegyveres védőjének, a katonának az életét. Tört szlováksággal beszél de látsz

;k rajta az a nagy igyekezet, amellyel meg akarja magát értetni. Galántán egy magyar kisfiú száll fel a kocsiba édesanyjával együtt. Eleinte idegenkedve nézi a a>kat

0na-bácsit« de amikor az helyet csinál neki az ablaknál, hogy nyugodtan szemlélhesse a tájat, már közelebb húzódik hozzá. Közben kialakúl a barátság. Lassan előkerül a katona-bácsi zsebéből a cukorkáscsomag is. Anvkor Nové Zámkyn elbúcsúznak már kissé szomorúan válik el a jövendő katonája a szocializmus védőjétől. Magunkra maradtunk. A bajtárs megkérdezte, hogy hová való vagyok. Mikor megmondottam. hogy magyarlakta vidékre, hát nagyon elszomorodj. Elmondotta, hogy o is magyarlakta vidéken teljesít szolgálatot és az a megállapítása, hogy a magyar lakosság idegenkedve teknt azokra akik a haza védelmére magukra vették a katonauniformjst. Elmondja, hogy ez sokszor nyíltan is kifejezésre jut. Megígértem a bajtársnak a CsISz-be tömörült magyar ifjúság nevében. hogy mi amennyiben csak módunkban lesz, azon leszünk, hogy ez a régi a kapitalisták által szított ellentét m né! előbb teljesen megszűnjön. Ezt a célunkat az is nagyban elősegíti majd, hogy a magyarajkú fiúk az idén szintén magukraöltik már a szocializmus védőinek. a katonaságnak az egyenruháját. Magyar fiúk, magyar leányok! Az Ifjúsági Szemle so1

1 keresztül hozzátok fordu' . Legyetek mindnyájan kaóságunk és polgárságunk tti igaz; barátság építői, etek azon, hogy müsor

0munkatervetekbe bekee.iek azok a kultúr- es oi tszámok, amelyeket a kai.iaság közreműködésével, bevonásával tudtok megvalósítani. De más alkalmakkor is . szervezhetitek a közös e üttmüködést. Ha ezt megteszitek, úgy ti is nagyban hozzájárultok a szocializmus építéséhez és a tartós béke megszilárdításához. Kassai József. A GARAM Izzó napsütésben poroszkált velünk a szekérbe fogott lovacska. Egykedvűen ballagott s közben csapkodta farkával a körülötte cikázó legyeket. A szekér néha nagyokat döccent. Különösen, ha letért egy kicsit, hogy utat adjon egyegy teherautónak, vagy traktornak. Már jóideje haladtunk az embermagas gabonatáblák mellett, mikor az egyik kanyar után a lapályt felváltotta a hegyvidék hol a szelíd lejtésű dombocskák mögött erősvonalú magas hegyek emelkednek. A domboldalon már keresztekben állott a búza Sok helyen már csak a tarló látszik, mert onnan már behordták ... Ismét kanyarodunk. Vissza a lapály felé. Gurul velünk a kis szekér. A lovacska is kapkodja a lábát. Hirtelen megtorpanunk. Előttünk a Garam. A túlsó oldalról lassú egyenletes mozgással úszik felénk a komp. A révész izzadva feszíti izmait a kötélen, csakhogy gyorsabban mozogjon a ladikokra épített komp. A víz felöl hűs levegő árad . . Kocsisunk, Pista bácsi eddig szótlan volt. Most leemelte kissé kalapját és homlokát megtörölve, csakúgy magának megszólalt: Meleg van az áldóját! Mi kapva kaptunk az alkalmon és megindítottuk a beszélgetést. Eleinte csak néhány szó. bevégzetlen mondat hangzott el. De mire felhajtottunk a kompra Pista bácsi nyelve megoldódott és vígan beszélgettünk ... Szegény falu volt a mienk — mondta — és közben tekintete a távolba nézett, mintha a multat figyelte volna. Elnyelte a falu határát a Brájer uraság hatalmas birtoka. Ott nézzék csak, ott annál a fasornál kezdődött a fcldjc! Még az erdő is az övé volt! Egy szóval szegények voltunk — fejezte be. — Aztán hallgatott. A kemp nagyot huppant. Parthoz értünk Kifizettük a révészt és lehajtottunk a kompról. Tovább kocogtunk a falu felé . .. Pista bácsi is folytatta a mondókáját. Elmondta, hogy valamikor a falu cseléd emberekből állott. M

0st sem valami gazdagok. Néhány kulák van csak a faluban mint mondják, inkább csak úgy mutatóba. Aztán panaszkodni kezdett, hogy a kisebb gazdák,, akik most már boldogulhatnak és akik megszabadultak a nagyb rtok fojtogatásától, annyira ragaszkodnak a régi dolgokhoz, hogy szinte lépni sem akarnak a fejlődés útján. Majd megjön az eszük! nyugtatja egyikünk. — Pista bácsi szúrós tekintettel és heves szóval felel: Meg, ha meghozzuk! Aztán csendesen hozzáteszi: Itt a gépállomás, meg az állami b rt

0k, aztán majd az is segít. Csönd lett hirtelen. Elgondolkoztam hogy milyen ügyes, szinte politikusán MENTEN... átgondolt feleletet kaptunk. Közben megérkeztünk a faluba Az egyik udvarban zúgott a cséplőgép. Mikor túlhaladtunk rajta Pista bácsi újból megszólalt. Elmondta, hogy ezelőtt még csak pár évtizeddel is a legtöbb helyen lóval nyomtatták az »életet«, a gabonát. A szérű körül hetekig folyt a nyüzsgő élet. Az ostor

0s gyerek ki sem látszott az ágyásbó! és napestig hajtotta a lovakat, mire már csak a »szórás« maradt. Röviden hozzátette aztán, hogy mindennek vége. És így lesz vége annak is, hogy félgépalja parcellákon nyűgösködjenek a tehenes gazdák a szántással. És, hogy hajnali kettőtől éjszaka tizenegyig arassanak — fejezte be. — Aztán nem szólt többet. Útközben néha egy-egy ismerősnek leköszönt a szekérről és nézegette a falut. Hó! állította meg a lovacskát a volt kastély gesztenyefái alatt. Kékinges fiatalok szaladtak felénk Pista bácsi ugrott le elsőnek. Megállt a ló mellett és mosolyogva ennyit mondott: No látja, majd ha ők lesznek a gazdák! _ De hisz mi is így akarjuk! Tudom én azt — felelte — csak azért mondom hogy lássák az akadályt is. Igen, hát ez így van... s indultunk az épület felé. Pista bácsi azért még utánunk szólt: De nem így losz holnap! Hát még holnapután! A fiatalokkal letelepedtünk az egyik hüs szobában és megkezdtük a beszélgetést. Vígan folyt a szó. Az arató-brigád eredményeiről beszéltek. Elmesélték hogy a készenléti brigád milyen haditervvel dolgozott. Közben mosolyogva magyarázgattak. Barnára, pirosra sült arcuk szinte fénylett a büszkeségtől A kacagásnál villogott fehér foguk s határtalan lelkesedéssel beszéltek . .. Nem is a szavakat hallgattam, hanem az arcokat néztem. Közben többen is jöttek. Azok újabb eredményekről számoltak be. Végül összegeztük az eddigi munkát. Ismertettük velük az új feladatokat: a nevelés munkáját. Néhányan jelentkeztek is az öszszel meg nduló iskolázásra. Kell is az iskola — mondogatták. — Befejeztük a beszélgetést. Az egyik megszólalt: Nahát! Olyan volt ez a kis terefere. rrynt egy gyűlés — Nohát akkor énekeljünk egyet! — indítványozta valaki. Népdalt! Ugy van! Ugy van! És rázendítettek: Már bevégeztük az aratást... A nóta végén újabb indítvánnyal lépett elő az egyik elvtárs. — Meleg is van, porosak is vagyunk. Gyerünk a Garamra! Általános helyeslés. Elindultunk, Nemsokára vígan lubickoltunk a gyors folyású Garamban ... H E. flz Ifjúsági Birtokokról Az ifjúság néhány nagyobS állami birtok kezelését és irányítását vette át. Az Ifjúsági Birtokok küldetése, hogy segítse, meggyőzze földműves ifjúságunkat a mezőgazdasági nagyüzem, a társas gazdálkodás előnyeiről. Egyben a szövetkezetei. ľs állami birtokok számára szakszerűen és politikailag képzelt vezetőket nevelnek. Az Ifjúsági Birtokokat valóban az ifjúság vezeti. A megválasztott termelési bizottság irányítja a munkákat, melyeket a termelés tagozódása szerint szerveznek meg. Vannak csoportok, melyek a szarvasmar ía áiiománynál dolgoznak, mások a sertéshizlaldánál, a gépállomáson, mezei munkacsoportoknál vagy az irodában. A termelesi bizottság önállóan szervezi a folyamatban lévő munkákat és szerződéseket köt más gazdaságokkal. Es mind ezt az ifjak csinál jaki A magyar ifjúság is átvett egy ilyen Ifjúsági Birtokot. Néhányan a budmericei iskola hallgatói közül már megkezdték a munkát. Szeretnénk azonban, ha a magyar ifjúság érdeklődése, szervező ereje és akarata bebizonyítaná, hogy teljes egeszében átveszi az egyik birtokot. Földműves ifjak és leányoki Ezúton szólítunk fel benneteket arra, hogy a birtok munkáihoz jelentkezzetek. Nem egyszerűen alkalmaztatásról van szó, nanetn arról, hogy a magyar ifjúság ténylegesen bekapcsolódik országunk építésébe. Jöjjetek hát az Ifjúsági Birtokra! Feltételek a résztvevők számára: Egy hónapos brigádmunka, éppen olyan feltételekkel, mint a központi építkezéseken. A hónap leteltével, ha tetszik a birtokon való munka, akkor bizonyos Hőre alkalmaztatás'! szerződést köthettek. Aki munkájával bizonyítja, hogy megértette az Ifjúsági Birtok jelentőségét, az állandó tagnak is maradhat. A fizetési feltételek az ailami birtokokon szokásos fizetéseknek felelnek meg. Az Ifjúsági Birtok munkájában résztvevők (a brigádisták is) előnyben részesülnek a gazdasági szakiskolákra való felvételnél. Az Ifjúsági Birtok tagjai közül a bevált munkásokat, mint szakismerettel rendelkező vezetőket fogjuk alkalmazni más gazdaságokban, állami birtokokon, gépállomásokon, szövetkezeteknél. Minden további érdeklődésre választ szívesen nyújt a ČSM magyar osztálya, Bratislava, Jelenia 2. Várjuk jelentkezésteket!