Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-08 / 154. szám, szombat

Tavasz volt. A nap már fáradtan bujkált a felhőfoszlányok között de mégegyszer visszamosolygott a gyárkapun kiözönlő jókedvű munkásokra, egyszer még megcsillant a gyárkémény ötágú vörös csillagán, aztán lecsúszott az anyagraktár ferde tetején és eltűnt a gyár mögött. Laci. m kor kisodródott a nevetgélő, vitatkozó munkásokkal a kapun, megállt és mélyet lélekzett. A gyárra gondolt a becsületesen elvégzett munkára, aztán a tavasz. meg Joli jutott eszébe az a kedves lány a hegesztőműhelyből. Milyen szép is az élet. Az ember dclgozik, szereti a gépet, a munkát és ha vége a műszaknak, megvár.a a kislányt a kapuban, nagyot sétálnak, elmennek moziba, színházba és reggel jókedvvel megy újra a munkába. Lac várt, de Joli csak nem akart feltűnni a kapun kisietők között. Pásztor bácsi tolta kifelé kerékpárját a kapun. Neki tudni kell Joliról hisz együtt dolgoznak. Laci odasietett és megkérdezte, hogy nem tudja-e hol maradt Joli. — Ne is várd, a CsISz-nek vezetőségi gyűlése van. Biztosan sokáig marad — válaszolt az öreg. Igaz is, ö is aláírta az ívet. 6 is vezetőségi tag, de a fe»ie egye meg. mindig ilyenkor találnak ki valamit, mikor moziba akart menni Jol val. Nem is tudja mit csinál mindig az* a lány a CsISz-ben. Ha beszélgetnek akkor is folyton -XSku ua£i!iu jCSoq i?zsoq iíuj-b szerű agitációs módszer ez meg az meg hogy hány új tagot szervezett be a CsISz-be, aztán a tüntető olasz fiatalok bátorságáról beszél. Nem tudja megérteni, miért érdekli ez annyira Jolit. Ö is benne van a CsISz-ben, vezetőségi tagnak is megválasztották, mert jó munkás, de nem kell azért annyira túlzásba vinni. Meg is mondja legközelebb Jol nak. Laci visszaindult a gyűlésre. Mire beért már megkezdődött. A vezetőség munkáját értékelték ki. Bátran megmondták egymás hibáit. Laci kellemetlenül kezdte érezni magát. Nemsokára rá kerül a sor és akkor mit fog mondani, miért nem dolgozott úgy, mint a többiek. Izzadságcseppek futottak le hallántékán és mikor megkérték hogy számoljon be, mint vezetőségi tag mt tett a CSM-ért mit csinált az ifjúság ügyéért, kiszáradt a torka és semmi sem jutott eszébe Kínos csend volt. A szemek mind Lacira tapadtak és várták, hogyan fog mentegetődzni de hallgatott. Joli törte meg gúnyosan a csendet: — Körülbelül annyit dolgoztál. Sólyomi elvtárs, amennyiről beszámoltál. Ez pedig semmi. Lacit feldühösítette a gúny: — Miért? Hát nem dolgozok eleget? A műhelyben első KRITIKA P. SZŰCS BÉLA: munkás vagyok. Kétszer is k tüntettek. Azért, mert nem járok veletek énekelni meg agitálni, azért, mert nem foglalkozok a többiekkel ? ... Azért én építem a szocializmust legalább úgy, mint ti. Ügy érezte, hogy m ndent elmondo-t/t, amit akart és ezután a többiek szóhoz sem tudnak jutni. De Joli újra beszélni kezdett, szelid szemei szikrái szórtak, m

:kor szenvedélyesen Lacihoz vagdalta a tényeket: — J61 dolgozol Sólytmii elvtárs de ez kevés. A szocializmust nem Sólyomi Laci építi fel, hanem azok ak kkel te nem foglalkozol, a többiek, százan, ezren. Te csak annyit tudsz adni a jüvőért, a békéért. amennyit dolgozol? Hallottál már a lenini-sztálini Komszomolról ? Hallottál már azokról, akik életüket adták azért hogy apádnak munkája legyen, hogy rendes ember legyél, hogy élhess? Hallottál már a francia, az olasz fiatalokról. akik éhen, munkanélkül is harcolnak a békéért, a szabadságért ? — Hát ha nem vagyok 1ó. válasszatok mást. nekem ped g hagyjatok békét — szakította félbe dacosan Laci é3 kiszaladt a szobából. Mikor kiért a kapun, nagyon egyedül érezte magát, úgy gondolta, hogy az egész világ ellene van . .. még Joli is. Sokáig céltalanul bolyongott az útcán, nem is nézte, hogy merre megy. csak ment amerre a lába vitte, egyik útcábó! kj a másikba be. Százszor is belekezdett,' hogy végiggondolja mégegyszer az egészet, de mindig csak add g jutott el. hogy helytelen úton halad azt mondják a többiek, ő pedig nem hailandó ezt elismerni. Későn ért haza. Apja egy könyv előtt ült és jegyzetelt. Laci hozzá sem nyúlt a vacsorához és mikor apja kérdezgetni kezdett tőle egyet s mást, csak néha válaszolt egy dühös igent, vagy nemet. Az öreg Solymosi észrevette, hogy valami nincs rendben Laci máskor annyit szokott beszélni, most meg a kérdésekre is alig akar válaszolni. _ Te Laci. Mi bajod van? — kérdezte az öreg. — Semmi,.. csak nincs jókedvem. — Miért hazudsz? Mindketten hallgattak néhány percig, aztán Laci kezdte: összevesztem a vezetőségi gyűlésen a többiekkel. Miért? — Miért? Mert azt mondják, hogy kevés am

:t dolgozok. Nekik több kéne. Azt szeretnék, ha minden szabadidőmet velük énekelném, velük politizálnám el. Nem vagyok bolond!... Hagyjanak békét a politikával... Rendesen dolgozok, az egész műhely büszke rám. Az öreg felállt az asztal mellől, valami furcsa tűz égett a szemében és hangja reszketett, mikor megszólalt: — Hagyjanak békét a politikával ... Hát már elfeledtetted, mikor napokig kenyeret sem láttunk, mikor munka nélkül csellengtünk az utcán. Már nem emlékszel rá, mikor engem véresre vertek, mert munkát követeltünk. Már elfelejtetted. hogy kik ölték meg anyádat..., hogy bátyád, mint partizán a te jövödért halt meg... Gyáva féreg vagy, érted ? ... öntelt gőgös senkiházi... Gyáva, aki nem meri beismerni, hogy hibás. Ilyenekből lesznek az árulók, akik eladják a munkásosztályt. a népet... Tudod kit segítsz te ? ... Azokat, akik újra háborút akarnak. Laci lesütötte szemét, nem mert apjára nézni. Az az ember, akit soha nem hallott veszekedni, aki legjobb barátja is volt, az apja azt mondta neki, hogy ilyenekből lesznek az árulók. A vezetőségi gyűlésre gondolt, ahonnan gyáván elszaladt, megjelentek előtte az arcok és emlékezett, hogy ugyanaz a tűz égett a szemükben. mint az apjáéban. Aztán elmesélte az öreg Sólymost fiának egész életét. Arról a harcról beszélt, amit a kommunisták vívtak és vívnak, aztán a Pártról, meg Sztálin és Gottwald elvtársról beszélt fiának. — Látod, harminc éve harcolok dolgozok a népért es nem fáradtam el, mert ebben a küzdelemben nem lehet elfáradni ... Te gyáva vagy, mert nem tudsz elindulni a helyes úton ... Szégyenlem. hogy ilyen fiam van. Ennyit mondott csak az öreg Solymosi. aztán bement lefeküdni. Laci slrnl szeretett volna, vagy azonnal jóvátenni m ndent, valami nagyot csinálni, amiért elfelejtik viselkedését, amivel visszaszerzi becsületét a több ek előtt. Tizenkét óra múlott Laci is lefeküdt de még sokáig nem tudott elaludni. Azon gondolkodott, hogyan tehetné jóvn hibáját, de semmi okosat nem tudett kitalálni. Másnap, m kor vége volt a műszaknak. Laci elhatározta, hogy megvárja Jolit. Hiába várt, a lány nem jött. Biztosan a klubban les^pek és viszsza indult. Nem is tévedett. Egy új színdarab tanulásat beszélték meg. Észre sem vették, hogy Laci bement Mar majdnem minden szerepet kiosztottak csak egy öntudatos munkás alakítására nem vállalkozott senki. De mikor Joli újra megkérdezte: — Elvtársak, hát nincs senki, aki elvállalná? Valaki hátul megszólalt szerényen: — Én megpróbálom.* M ndenki odanézett. Sólyma-' sj Laci volt. Egymásra néztek a fiúk. Joli egy kicsit elp'rult és valami megcs llant a szemében. Este együtt csatangolt a néptelen utcákon Joli és Lrc;. A CsISz munkájáról beszélgettek. terveket szőttek. Magnitnyája — a mágneses hegy Az Ural keleti lejtőjén van „Magnyitnája" — a mágneses hegy. — Ha ezen a hegyen olyan lábbeliben jársz, amelynek vasszeg van a talpába verve, úgy érzed, mintha a földhöz ragadnál. A mágneses erő húz, mert a hegy csaknem teljes egészében mágnesvasércből álL Sztálin elvtárs személyes kezdeményezésére a szovjet nép 1930'ban megkezdte a Magnyitnája lábainál a világ legnagyobb kohómüvének építését. Ez a kohómü Magnitogorszk, ahol a mágneses hegy ércét dolgozzák fel. De hogy a magnitogorszki vasér c telep eket kiaknázhassák és a kohókat táplálhassák, rengeteg szénre volt szükség. Kitűnt, hogy e helyeken annyi a szén, amennyivel a Donyecmedence szénkészlete sem tud versenyezni. S a bolsevikok a magnitogorszki vasérctelepet egyesítették a kuznyecki és ka" ragandai szénnel és létre" hozták a leghatalmasabb kohászati települést. Az üzemóriásnak, amelyet Sztálinról neveztek el, nincs párja a világon. Több fémet ad a Szovjetúniónak, mint amennyit a cári Oroszország egész fémkohászata adott a múltban. A Magnyitnája bányái szüntelenül adják az ércet és táplálják a kohómüvet, amely körül több" százezer lakosú hatalmas, ragyogó város keletkezett — város, amely azelőtt nem szerepelt a térképen.