Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-08 / 154. szám, szombat

m sm 1950 július 8 Ä koreai nép harca egységes, független, demokratikus államért Irta: KIM IR-SZEN, a Koreai Munkapárt elnöke I. Csaknem öt év telt el azóta hogy a nagy Szcv

vet Hadsereg szétzúzta a japán militaristákat felszabadította országunkat a sokéves gyarmati iga alól és utat nyjtott a koreai népnek az újjászületés, a független. demokratikus állam megteremtése, és a dolgozók életének gyökeres megjavítása felé. Korea szabad országgá vált. A nép elsőízben teremtette meg az országban saját hatalmát. A felszabadulást kővető első napokban Korea-szerte megalakultak a helyi népi bizottságok. Ezek a lakosság különböző rétegeinek képviselőiből — munkásokból, parasztokból, a szellemi élet tényezőiből, kiskereskedőkből és vállalkozókból — alakult bizottságok a népi hatalom igazi szervei voltak. Vezetésük alatt népünk elkezdte az országban a demokratikus építőmunkát. A felszabadított koreai népnek azonban nem jutott osztályrészéül, h gy beteljesüljön reménye egységesnek és függetlennek lássa hazáját. Egy hónappal azután, hogy a szovjet csapatok szétzúzták a japán hadsereget, országunk déli részében partraszálltak az Amerikai Egyesült Államok katonái. Amint amerikai csapatok léptek a koreai földre, DélKoreában felütötte fejét a reakció. Nemsokára szemmel láthatóvá vált, hogy az amerikai imperialisták nem akarják megengedni a független koreai állam megalakítását, hanem gyarmatukká akarják tenni Koreát. Már akkor, a felszabadítás után első napokban is elég világosan kirajzolódtak azok az egymással ellentétes utak. amelyeken Észak- és Dél-Korea elindult. A szovjet parancsnokság. ígéretéhez híven minden eszközzel támogatta a népi bizottságokat s ezzel lehetővé tette a koreai nép számára, hogy maga végezze el a demokratikus átalakításokat és építse új boldog életét. Nem így volt Dél-Koreában. Am'nt partra szálltak az amerikai csapatok Mac Arthur a következő parancsot tette közzé: »Korea területén, a 38. Északi Szélességtől délre, az egész közigazgatás; hatalom az én hatáskörömbe tartozik. A lakosság feltétel nélkül köteles alávetni magát az aláírásommal megjelenő parancsoknak. A megszálló csapatok ellen tevékenykedő, vagy a rendet és nyugalmat megzavaró személyeket kérlelhetetlenül szigorú büntetéssel sújtom. A katonai megszállás ideje alatt hivatalos nyelvül az angol nyelvet jelölöm k:.« Ezt a parancsot végrehajtva, az amerikai katona: közigazgatás szétkergette a nép akaratából létrejött népi bizottságokat, megfosztotta a népet a szólás- a sajtó-, a gyülekezési és szervezkedési szabadságtól, börtönbe zárta és irtotta a koreai hazafiakat. Az USA az ország déli részén olyan reakciós politikát folytatott, amely arra irányult. hogy Dél-Koreát az amerikai imperial'zmus gyarmatává tehesse. A három nagyhatalom 1945 decemberbben Moszkvában tarott külügyminiszteri értekezletén hozott határozatoknak megfelelően, 3 közös szovjet-amerikai . bizottság szovjet küldöttsége állhatatosan küzdött az egységes, demokratikus korea: kormány létrehozásáért Az amerikai imperialisták azonban tudták, hogy eSy ilyen kormány megalakulása esetén agresszív terveik megvalósítása lehetetlenné válik Koreában s ezért mgtagadták a Szovjetunó igazságos javaslatainak elfogadását és meghiúsították a moszkvai egyezmény végrehajtását. Ennek következtében Dél-Korea népe, amelyet a Szovjet Hadsereg szabadított fej a japán hódítók igája alól, úira idegenek — az amerikai imperialisták — hatalmába került Koreát pedig a 38. szélességi f

0k mesterségesen két részre osztotta. II. Ebben a helyzetben Észak-Korea népére az a feladat hárult, hogy minden demokratikus erőt tömörítsen az egységes demokratikus állam politikai és gazdasági alapjainak megteremtésére. Az ország egységének elérése érdekében ez volt a legfontosabb feladat. Az ország demokratizálásának harci programja volt ez, amely megfelelt a koreai lakosság legszélesebb rétegei érdekeinek. A program megvalósításáért folyó harcban a Munkapárt állott a nép élére. Annak érdekében, hogy a népi bizottságok s kerrel oldhassák meg a nép által eléjük tűzött legfontosabb feladatokat, s hogy megerősíthessük e bizottságokat, mint a népi hatalom szervejt — 1946-ban széles, demokratikus alapon megtartottuk a helyi népi bizottságok választásait, majd megválasztottuk a központi hatalmi szervet: Észak-Korea Népi Bizottságát. A népi bizottságok választásait általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján titkos szavazással hajtottuk végre. A választások a legszélesebb tömegeknek valóban szabad akaratnyilvánítása közepette folytak le és az első demokratikus választások voltak Korea történelmében. A helyi bizottságok választásain a választók 99.6 százaléka vett részt. A »választás: szabályzat« alapján a választásokon való részvételtől csupán 4387 főt fosztottunk meg. Ezek japánbarát elemek, gyengeelméjüek és választójogukat bírósági itélet következtében elveszített személyek voltak. A tartományi, városi és körzeti bizottságok képviselőivé 3459 embert választottak meg, közülük 510 munkás, 1256 paraszt, 1056 tisztviselő, 311 a művészet és az irodalom munkása, 145 kereskedő, 73 vállalkcsó 94 egyházi személyiség és 14 más személy. Ilymódon a népi bizottságok olyan hatalmi szervet képviselnek, amely a koreai nép különböző rétegeinek képviselőiből áll és a munkásosztály vezetése alatt a munkások és parasztok tartós szövetségén alapul. A bizottságokat maga a nép alakította. A helyi népi bizottságokat és Észak-Korea Népi Bizottságát választások útján törvényhozásilag is megerősítették, mint a hatalom államformáját. A népi bizottságok tevékenységükben a széles néptömegekre támaszkodnak, megvalósítják azok követeléseit, az egész nép támogatásában részesülnek és mélyreható kapcsolatban állnak vele. A független demokratikus állam sikeres építése lehetetlen volt demokratikus átalakulások nélkül. Ezek nélkül nem lehetett helyreállítani és kifejleszteni a lerombolt népgazdaságot, nem lehetett gyökeresen megjavítani a dolgozók helyzetét és nem lehetett volna népi demokratikus rendszert létesíteni az országban. Az első ilyen demokratikus átalakulás az ország egész lakosságának közel 80 százalékát magábafoglaló parasztságnak a ferdáis nagybirtokos elnyomás alól történt felszabadítása volt. Észak-Korea Népi Bizottsága által a földreformból szóló. 1946 márciusában közzétett törvény értelmében elkoboztak és ingyen szétosztottak a földnélküli és kevés földdel rendelkező parasztok között 1,000.325 tenbo földet (egy tenbo egyenlő 0.992 hektárral), amely a japán gyarmatosítók a nagybirtokosok és a nemzetárulók tulajdona Volt. A földreform eredményeként megszüntettük a földbirtoklás feudális rendszerét, amely akadályozta a koreai mezőgazdaság fejlődését. A nagybirtokosok és földuasorások. akik falun a reakció gócpontjai voltak, elvesztették gazdasági alapjukat. A földreform valóra váltotta a parasztság évszázados vágyait: mindörökre megszabadította őket a feudális kizsákmányolástól és a nagybirtokosi igától. A parasztokat a föld uraivá tette, fok

0zta politikai aktivitásukat és hazafiságukat, növelte a parasztság munkalelkesedését és megteremtette a szükséges feltételeket anyagi és kultúrálj s jólétük megjavítására. Ezzel megszüntettük a koreai parasztság nyomorának és pusztulásának okait. A földreform új utakat nyitott meg a koreai falu fejlődése számára. Megszilárdította a vár

0s és falu összefogását és megteremtette a feltételeket a lakosság élelmiszerellátásával s az ipar nyersanyagellátásával kapcsolatos kérdések megoldására. A földreform után végrehajtottuk a legfontosabb iparágak, a közlekedés, a posta és a bankok államosítását amelyek azelőtt a japánok és a koreai nép árulóinak tulajdonában voltak. A Szovjet Hadsereg parancsnoksága kormányának megbízásából ingyen átengedte a koreai népnek a japán imperialisták birtokában volt vállalatokat, vasutakat, közlekedési eszközöket, postai fölszerelést. bankokat, stb. Észak-Korea Népi Bizottsága 1946 augusztus 10-én közzétette az ipar államosításáról szóló törvényt, amelynek értelmében a japán imperialisták japánbarát elemek és nemzetárulók birtokában volt gyárak, üzemek, vasutak és bankok, közlekedési és híradástechnikai eszközök a nép és az állam tulajdonába mentek át Ezek a vállalatok mind népünk véréből, a koreai lakosságnak kegyetlen kizsákmányolása és az országnak japán imper alisták által történt kirablása útján jöttek létre. A koreai nép csaknem félévszázadon át nyomorban és éhínségben kényszerült dolgozni a japán hódítók és lánc

0s kutyáik — a japánbarát elemek és nemzetárulók javára. Az államosítás eredményeként az ipar; vállalatok és felszerelések a koreai nép tulajdonába mentek át. Most a dolgozók érdekében használják őket és alapjává váltak a nemzetgazdaság helyreállításának és fejlesztésének. Az ipar államositása. amely Észak-Korea reakciós és japánbarát elemeit megfosztotta gazdasági alapjuktól, a legfontosabb győzelmek közül való. amelyeket a népi tömegek arattak. Biztosította az állami szektor vezető helyét a népgazdaságban. Az államosítás eredményeként megteremtődtek a szükséges feltételek a népgazdaság tervszerű fejlesztésére, A munkások között Korea történelmében eddig ismeretlen hazafias mozgalom indult a termelés fokozása érdekében. Az ipar államosításáról szóló törvénnyel egyidejűleg törvényt hoztak a munkáról is. A japán uralom idején a koreai munkásokat kegyetlenül kizsákmányolták: naponta 12—14 órát dolgoztak. Különösen súlyos volt a munkásnők és a serdülőkorú munkások helyzete. A munkavédelem és a társadalombiztosítás teljesen hiányzott. Az Észak-Korea Népi Bizottsága által hozott munkatörvény gyökeresen megjavította a munkások ' és alkalmazottak anyagi és jogi helyzetét E törvény értelmében a munkások és alkalmazottak részére bevezették a 8 órás munkanapot az egészségre kár

0s termelési ágakban foglalkoztatott munkások részére pedig a 7 órás munkanapot. A serdülő korban lévő, 14 —16 éves munkások, ma 5 6 órát dolgozna* naponta, a 14 éven aluli gyermekek munkáját pedig betiltották. A munkások és alkalmazottak évente 2 hetes, az egészségre káros szakmák munkásai és a serdülő korban lévők évente 1 hónapos fizetett szabadságot kapnak. Több intézkedést tettünk a társadalombiztosítás és a munkavédelem érdekében. A nők egyenjogúságáról szóló törvény végrehajtásának eredményeként asszonyaink, akik Korea lakosságának felét adják, ma a férfiakkal egyenlően vesznek részt az ország politikai, gazdasági és kultúrális életében. Például a népi bizottságok képviselői között ma 11.509 nö van. 69 nő pedig a Legfelső Népgyűlés képviselője. Ilymódon az ország északi részén a politikai élet, a gazdaság és a kultúra területén már 3946-ban megtörténtek a legfontosabb demokrat

;kus átalakulások. A koreai nép feladata most az volt hogy e f

0ntos átalakulások eredményeit megszilárdítva a legrövidebb időn belül helyreállítsa és továbbfejlessze a népgazdaságot és emelje anyagi és kulturális életszínvonalát. A felszabadítás óta eltelt öt esztendő során nagy munkát végeztünk e feladatok megoldása érdekében. Országunk iparának helyreállítása és fejlesztése útján sok volt a nehézség A Koreából távozó japán imperialisták lerombolták a legfontosabb 'pari üzemeket és a közlekedést, vízzel elárasztották a bányákat. Az ipar számára nem voltak szakképzett műszaki kádereink a vállalatok vezetéséhez sem voltak szakképzett kádereink. A japán imperialisták megfosztották a koreai népet attól a lehetőségtől, hogy saját nemzeti igazgatási és műszaki káderei legyenek. A japán imperializmus uralma alatt Korea valamennyi iparága alá volt rendelve a japán gazdaságnak és annak függvényét képezte. Ennek következtében nem tudtuk helyben előállítani a szükséges fölszerelést és anyagokat. Az ipar technikai fölszerelése elavult és ütött-kopott volt. Ezeket a nehézségeket csak a Szovjetúnió kormányától kapott segítség révén és az egész koreai nép hazafias harcának eredményeként sikerült legyőzni. Felszabadítónk, a nagy Szovjetúnió önzetlenül segítő kezet nyújtott a koreai népnek. Hála a koreai nép munkalendületének. legyőztük a nehézségeket és eredményesen teljesítettük aa 1947. és 1948. évj állami terveket. Ez lehetővé tette, hogy áttérjünk a népgazdaság helyreállításáról és fejlesztéséről szóló 1949—1950 évi kétéves terv megvalósítására. Éz a terv. melyet a Legfelső Népgyűlés második ülésszaka fogadott el, a koreai nép elé a következő redkívüli jelentőségű feladatokat állította: 1. Jelentősen fokozni kell a termelés növekedésének ütemét abból a célból hogy a háborúelötti -pari termelés színvonalát ne csak helyreállítsuk, de túl is haladjuk; 2. Föl kell számolni az ipar egyoldalú jellegét a japán uralom súlyos következményét és le kell rakni önálló nemzeti gazdaságunk alapját; 3. Minden szükséges feltételt meg kell teremteni ahhoz, hogy az ország egyesítése után a legrövidebb időn belül helyreálljon Dél-K

0rea gazdasága, melyet az amerikaiak tönkretettek; 4. Bőséget kell teremteni az országban az alapvető közszükségleti cikkekben és emelni kell a nép anyagi és kultúrális színvonalát. Észak-Korea dolgozói lelkesedései fogtak hozzá e terv megvalósításához. A gyárakban és az építkezéseken az élmunkások kezdeményezésére szélesen kibontakozott a termelési verseny a lsétéves terv határidöelötti teljesítéséért és túlteljesítéséért. E versenyben több, mint 250.000 munkás, mérnök és műszaki dolgozó vesz részt. Számos vállalat és egész iparágak jóval határidő előtt teljesítették az 1949. évi tervet A kétéves terv első évének előirányzatát általában 102.8 százalékra teljesítették. Az állami ipar 103.1 százalékra teljesítette a tervet. Jelenleg eredményesen folyik az 1950. évi terv végrehajtása. A Hinnam-i vegyipari kombinát és a DélHamgen-i tartomány három másik élüzeme dolgozó kollektívájának felhívására egész Észak-Koreában megindult a munkaverseny országunknak a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása ötödik évfordulójának tiszteletére. Számos vállalat kötelezte magát arra. hogy e napig teljesíti tervét, az ünüri bánya a Hamhün-i teherfuvar igazgatóság és néhány más vállalat már ez év február végére teljesítette kétéves tervét. Ez évek során jelentősen növekedett az ipar, Korea északi részének vezető népgazdasági ága. Ha az ipar bruttótermelését 1946-ban 100 százaléknak vesszük, akkor 1947-ben az ipar bruttótermelése 189.3-ra, 1948-ban 263.3-ra és 1949ben 371.1 százalékra emelkedett. Nemcsak az ipart tudtuk helyreállítani, de fölépítettünk és élenjáró technikával fölszereltünk sok új vállalatot, szén- és ércbányát. Nampho-ban 1949-ben fölépült az első koreai üveggyár, amely hazai üveget biztosít az építőipar és a lakosság számára, A Kiijcsu-i papírgyárban pót-agregátokat szereltek fel. kibővítették a Vphenjan-i ízzólámpagyárat. Sikerrel folyik a Munphen-i cinkgyár építése, mely egy k legnagyobb színesfém-kohászati vállalatunk lesz. Köztársaságunk népgazdasága szempontjából nagy jelentősége lesz a Kanszenben jelenleg építés alatt álló villamossági berendezések gyárának, amelyet ez év végéig helyezünk üzembe. Uj vízierőművek, kohóniüvek és gépgyártó üzemek. textilgyárak épülnek. A Phenjar.-i textilkombinát, amelynek építése ez év végéig befejeződik négyszer annyit fog termelni, mint Észak-Korea egész Ipara a japán imperialisták uralma alatt. Egyes iparágainak termelése már meghaladta azt a legmagasabb színvonalat, melyet a japán imperialisták 1944-ben elértek. Például a gépgyártó ipar termelése 1944hez viszonyítva 146.9 százalékkal, a könnyűipari termelés pedig 52.7 százalékkal emelkedett. Fokozatosan megszűnik az ipar egyoldalú jellege. Napról-napra emelkedik az ipari termelés, növekszik iparunk felhalmozása eltűnnek a munkában még mutatkozó hiányosságok, épül a nemzeti gazdaság alapja. Meg kell azonban jegyezni, hogy az országnak a 38-adik szélességi fok szerinti mesterséges felosztása nemcsak, hogy szenvedést jelent a koreai népnek, de vissza is tartja Korea gazdaságának fejlődését Ez a felosztás különösen erősen befolyásolja Dél-Korea gazdaságát amely mindinkább hanyatlásnak indul az amerikai töke rabszolgatartó uralma és fosztogatása folytán. Az amerikai tőke, együttműködve a nemzet árulóival, úgy gazdálkodik Dél-Koreabán, mint a saját birtokán. Dél-Korea nem kap villanyenergiát, szenet és sok más olyan cikket, amiből termelési fölösleg van Észak-Koreában. Másrészt, Korea déli része az északi rész üzemeinek és gyárainak nyersanyagot, lakosságának pedig élelmiszereket adhatna, ezt azonban külföldre szállítják ki onnan. Az elmúlt öt év alatt nagy sikereket értünk el a mezőgazdaságban is. Emelkedett a parasztok termelési aktivitása ak^t a földreform révén a föld uraivá váltak. A széles paraszti tömegek körében népmozgalom bontakozott ki öntözési berendezések létesítéséért, ami egyik láncszeme az állandó, bő terméshozamért folytatott harcnak. Hazánk iparilag fejletteb északi része, élelmiszerek tekintetében múltban mindig az ország déli r szétöl — Korea éléskamrájától függött. De az amerikai imperialisták agresszív politikája következtében, Dél-Koreában reakciós rendszer kelt életre, s mi nem kaphattunk és egyelőre nem is kaphatunk élelmiszereket délről. Ezért népünk elé az a feladat tárult,, hogy Észak-Koreát olyan országgá változtassuk, amely önmaga képes ellátni magát élelmiszerekkel és ipari nyersanyaggal. A köztársasági kormány helyes Politikájának és a mezőgazdasági termelés növeléséért hazafias harcot folytató parasztságnak köszönhető, hogy alapjában véve megoldottuk élelmezési problémáinkat. A köztársaság északi részének bruttó gabonatermése jelentősen maghaladta Korea 1939. évi maximális termését. Az 1944. évi gabonatermést 100 százaléknak véve,, 1948-ban a termés 129.6 százalék, 1949-ben pedig, az aszály ellenére is, — 129.8 százalék volt. A gyapottermés 1948-ban 107.5 százalékkal s 1949-ben 236.5 százalékkal emelkedett ugyancsak 1944-hez viszonyítva. A földreform eredményeképpen jelentősen emelkedett a parasztok anyagi és kulturális életszínvorfala. Parasztságunk jólétének és kultúrájának hatalmas emelkedését szemléltetően igazolják a tények, többek között a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság föld- és erdöügyi minisztériuma által 1949-ben megvizsgált 42 falu 2466 parasztgazdaságának megfigyeléséből származó eredmények. 1944-hez viszonyítva az elemi iskolák száma a falvakban hétszeresére. a klubok és olvasótermek száma 48-szorosára, az elemi iskolák tanulóinak száma 2.5-szeresére, a középiskolai tanulók száma tízszeresére. a főiskolai diákok száma hatszorosára emelkedett. 1944-ben e felvak parasztjai 117.000 zsák gabonatermést takarítottak be, 1949-ben pedig 150.000 zsákot (1 zsák = 50 kg). Míg 1944-ben ugyanezek a parasztok kénytelenek voltak a földesuraktól lealázó feltételek mellett 8000 zsák rizst kölcsönvenni, — 1949-ben. miután természetbeni adóként az államnak 37.000 zsák rizst adtak be, családjaik élelmezésére 81.000 zsák rizst hagytak meg, a piacon pedig 22.000 zsák rizst adtak el, még mindig több mint 10.000 zsák rizsük maradt tartalékként a következő termésig. Ezekben a falvakban az utóbbi 3 év alatt újjáépült az összes házaknak 18 százaléka. A parasztok 628 ökröt szereztek. Ez a példa szemléltetően iga-