Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)
1950-07-08 / 154. szám, szombat
1950 Július 8 UJSZÖ Jiôiuloni lenéi (Egy szovjet tengerész megfigyelései.) A szakadozó ködfüggöny mögül előtűnt a Themze torkolata. Rövidesen megpillantottuk Londont, Anglia fővárosát. Itt a Sorry-dock zsilipje. Türelmesen várakozik soráia néhány hajó, hogy a kirakodás helyére vigyék. Végre megnyílnak a zsilip kapui és a rév. hajók bevontatják hajónkat a kikötőbe. A vámvizsgálat után kíváncsian Igyekszünk a város felé. Felülünk egy emeletes piros autóbusz tetejére. A felső részen dohányozni is szabad, így a férfiak többsége ott foglal helyet, míg a lenti üléseken többnyire nők és gyerekek ülnek. A kikötő felé vezető utcák mentén romok, megrongált házak állnak, melyek még mindig őrzik az 1940 téli némtt azárnyasbombák emlékét. A ro. mok semmit sem változtak azóta, •hogy 1947—1948-ban láttuk Sket. Megérkeztünk a Citybe, Londos üzleti és pénzügyi életének központjába. Ez az angol Wall-Street. Szokatlanul nagy az élénkség az Angol Bank előtti téren. A domborművekkel díszített bejárat előtt egymásután fékeznek az autók. Tarka tömeg hullám, zik a kapun ki-be. Lassan lépkedünk a Strandén a Tra. falgar-tér felé. Itt is sok az ember. Egyre-másra fantasztikus színekre festett automaták kerülnek elénk, melyek egy-egy penniért elárulják a jövőt. Az automatikus „jósnőbői" kipottyanó cé. dula körültekintően hallgat a kérdező neméről. A személyekre vonatkozó névmásokat olyan szavakkal helyettesítik, mint „valaki', „egy bizonyos ..." stb. Ilyenformán a jóslás egyformán vonatkozhat baikire. Az ilyen automata-jósdák segítségével a találékony üzletemberek rengeteg pénzt húznak ki a naiv londoniak zsebéből. A Strandén kívülről minden szép, de ha figyelmesebben megnézi az ember, a ragyogás és fény mögött könynyen észreveszi a rongyos, szakadt koldusokat és megkínzott arcú nyomorékokat. Ezek az emberek nem kérnek adományt. Angliában tilos a koldulás, de az angol törvények mélyen hallgatnak a leplezett koldulás tényétt áll egy öregember. Reumától megnyomorított kezében tartja az „árul" — "néhány acél-borotvapengét. Az ôszhajú, meggörbült koldus nem kér pénzt hanem borotvapengéit ajánlgatja az uraknak. Kicsoda ez az öreg? Kiderül, hogy egykor festőművész volt. Két shillinget adtunk nekf. — Köszönöm uram. Ritkán kerül ekkora vagyon a kezembe. Legalább jóllakom egyszer. Megkérdeztük az öreget, mennyit „keres" egy nap — Keveset, uram! Néha hullik valami, de rendszerint egy csésze kávéra elég a „kereset". Ha szerencsém van, ebálre és szállásra is jut. De rendszerint éhezem és a Hyde-parkban alszom a szabad ég alatt, valamelyik padon. Nem valami jó dolog 68 éves korban ilyen kivert kutyaként élni, — fejezte be keserű hangon. Az öreg minden szavában, reménytelen beletörődésében a kapitalista világ egészséget és munkaképességet elvesztett emberének tragikus sorsa csengett. ... A széles utca nagy térbe torkollik, melynek közepén Erósz csodálatos szobra emelkedik az ég felé. Ez Pícadilly, a város központja. Innen indulnak ki sugárirányban London legnagyobb és leggazdagabb utcái. A Pícadilly két oldalán állnak a legelőkelőbb londoni áruházak, ékszerüzletek és készruha-boltok. Ha feketére lakkozott luxusautó áll meg a bejárat előtt, a portás, aki egy perccel azelőtt még közömbösen szemlélgette a járókelőket, hirtelen megfeledkezik előkelő tartózkodásáról. Odafut az autóhoz, sapkáját lekapja, kinyitja az ajtót és kisegíti a ladyt és a gentlemant, akik kétségtelenül komoly vevőknek ígérkeznek. Mert nem minden ember tudja megfizetri azt a jelntős összeget, amennyit egy-egy öltönyért elkérnek. Ha az ember körülnéz, itt is sovány, 9ápadt embereket Iát a kapuk mögé rejtőzve. Egyesek gyufaskatulyát vagy néhány gombot „árulnak". Mások egyszerűen ott állnak és a mellükön lógó táblával vonják magukra a figyelmet, melyre néhány szóval fel van írva nyomorúságos helyzetük oka. Ha egy rendőr tűnik fel a iáthatáron, remegő hangon énekelni kezdenek. A kétméteres rendőr, akit a londoniak bobbynak neveznek, gyanakodva szemléli őket, aztán lassan tovább megy; nem csípheti fülön őket csavargás miatt, hiszen „dolgoznak". Bizonytalanság, félelem a holnaptól, a munka elvesztésétől — és semmi biztató kilátás — ez az angol ifjúság sorsa. A fizetés fe'e lakbérre megy, a másik fele a sovány élelmezésre. Ha ruhát akar venni, hónapokon át kel! kuporgatni a pennyket, melyeket az élelemre szánt pénzből von el. Tanulásról, könyvvásárlásról, színházbame. néaről szó sem lehet. A „Challange" című ifjúsági folyóiratban olvastunk egy cikket, amely találóan jellemzi az angol ifjúság helyzetét: 19 shilling 8 pence. Elhinni is nehéz, ennyi egy 16 éves kislány heti bére az egyik londoni üzletben. Ezt akkor tudtuk meg, mikot a fiatalkorúak bírósága elé két kislány került, akiket azzal vádoltak, hogy ruhát loptak az egyik westcndi áruházban. Még a bíró is, aki megvizsgálta ezt az ,,ügyet", meglepetten kiáltott fel — pedig a bírák általában nem szoktak részvétet érezni az egyszerű emberek iránt —: De hiszen ilyen nyomorúságos bérből nincs az az ember, aki megéljen! Vájjon tudja-e ez a bíró és a többi hozzá hasonló magasrangú személy, mindazok, akik felelősek az ország igazgatásáért, hogy ennyi a fiatal munkáslányok szokásos bére? — kérdi az újság. — Es nemcsak azoké, akik üzletekben dolgoznak, mint kiszolgálólányok. Ugyanilyen nyomorúságos bért kapnak a texti'ipari munkáslányok és számos más vá'alat fiatal dolgozó női..." A sarkon veszünk egy újságot. Az első oldalon a nagyvilág hírei a nemzetközi és belpolitikai eseményekről szóló rövid jelentésekkel váltakoznak. Az angol-amerikai viszonyoknak szentelt vezércikk szerzője szemmelláthatóan aggódik amiatt, hogy egyre erősödik az amerikai gazdasági nyomás Angliával szemben. A szerző szavai szerint a Wall Street-i pénzmágnások lapja, a „Wall-Street Journal" nyíltan kimondja, hogy még jobban fokozni kell a nyomást Angliával szemben, hogy nemzeti érdekei háttérbe helyezésével még jobban az Egyesült Államok érdekeinek szolgálatára kényszerítsék. Az első oldalon egy comvatli jelentés beszámol arról, hogy Nina Mezly tanítónőt propagandával vádolják: Miss Mezly ,,bűne" mindössze annyi, hogy elnökölt az angol-szovjet baráti társaság helyi szervezetének ülésén. A londoni lapok szívesen szentelik oldalaikat mindenfele ostobaság közlésének. Láthat bennük az ember egy fekete macskát, melyet a southamptoni futballcsapat centercsatárának küldött valamelyik rajongója, hogy „szerencsét hozzon a legközelebbi meccsen", vagy szentimentális történetet olvanhat két ősi arisztokrata-család csemetéinek szerelméről, stb Hat oldala van az újságnak és a hat oldalon egyetlen szó sincs a Szovjetúnióról De próbálkozzunk talán másik lappal. Az viszont tele van szovjetellenes rágalmakkal. A reakciós körök, — melyek kezében összpontotosul az angol sajtó nagyrésze — nem akarják, hogy az angolok helyesen tájékozódjanak a nemzetközi helyzetről, a Szovjetúnióról és a népi demokratikus országokról. A reakció minden úton-móden igyekszik elvonni az angol nép és különösen az angol ifjúság figyelmét arról a leleplező küzdelemről, melyet a Szovjetúnió folytat az angol és amerikai háborús gyújtogatok ellen. * Hajónk nem egyszer járt már az angol kikötőkben. Az a benyomás, melyet a mai Anglia életkörülményeiről szereztünk, minden derűlátást nélkülöz. Napról napra rosszabb lesz náluk a gazdasági helyzet. Anglia, melyet bevontak az Egyesült Államok politikai és gazdasági érdekkörébe, fokozatosan elveszti önállóságának utolsó maradványait is. És ez e'sősorban az angol dolgozók anyagi helyzetén látszik meg. Az U J SZÓ szabadságodra is elkísér! Minden előfizetőnknek szabadsága tartama alatt biztosítani óhajtjuk újságját Négy nappal a nyaralás megkezdése előtt szíveskedjenek az új címeket (az eddigi cím és előfizetői szám feltüntetésével) kiadóhivatalunknak beküldeni. A nyaralási idő alatt minden példányonként vásárló olvasóink kívánságára is nyaralási ideje alatt a kívánt címre lapunkat megküldjük. Az Uj Szó kiadóhivatala. DÉNES GYÖRGY: A búza érik A búza érik, aratásra vár. Vörös fényekben lobban a határ. Hajnali szélben a traktor dohog, traktor és a föld ma már rokonok. Serken az élet, elönti a láz, mint tenger-tajték mozdul a kalász. Benne az élet, a jövő dalol és siet a nép a falu alól. Megáll a nép a fénylő földeken s nézik egymást örök szerelmesen s e két erő pompás találkozása egy jobb jövő bíztató látomása. Ahol a föld a munkásnak terem s lüktet a munka lendületesen, ott közös érzés s közös akarat alkot, termel a fénylő nap alatt. *** •* *• ** ** ** *** •* *'* ** ** 27 millió békealáírás Kínában Az egész világon fokozódó íendülettei folyik a dolgozók békeszavazása. A Mundo Obrero, a Spanyol Kommunista Párt központi lapja jelenti, hogy külföídön élö spanyol emigránsok közül eddig 140.000-en írták alá a békefelhívást. Pekingi jelentés szer nt Kínában eddig több mint 27 millió ember irta alá a békeíveket. Pekingben. Tiencinben és Sanghá.iban több mint egyegym 11 i ó aláírást gyűjtöttek. A béke finnországi hívei követelik hogy a Finn Távirati Iroda tartózkodjék mindenféle háborús propagandától és csatlakozzék a békéért vivott harchoz. i m Lengyelországban tartják meg a második világbéke-kongresszust A Béke Hívei Vjlágb zottsága második világkongresszusát Genovában akarta megtartani októberben. Az olasz kormány azonban megtagadta a küldöttek számára a beutazási engedélyt. A bizottság titkársága felhívta a Béke Hívei lengyel bizottságát tegye meg a szükséges lépéseket hogy a másod k Dtíke-világkongreszszust Lengyelországban tarthassák meg október 16-tól 21-ig. Aláírták a bolgár-magyar kulturális egyezmény végrehajtási tervét A bolgár tudományos művészeti és kulturális bizottság elnökségének hivatalában kedden aláírták az 1950ől-re kötött bolgár-magyar kulturális megegyezés végrehajtási tervéi. A végrehajtási tervet a bolgár tudományos. művészeti és kulturális b'zottság alelnöke. a bolgár-magyar vegyesbizottság elnöke, Jaeques Náthán professzor, a magyar albizottság részéről Miháiyli Ernö. a bolgár kU'ltúrbizottság részéről pedig Katia Avranova írták alá. Az aláírások után a bolgár tudományos, művészeti és kulturális bizottság elnöke, Száva Ganovszki professzor mondott rövid beszédet. Hangsúlyozta a terv végrehajtása lehetővé teszi, hogy a két nép kölcsönösen jobban megismerje egymást és még inkább közeledhessen egymáshoz. Ganovszki hozzátette, hogy az egyezmény értékes hozzájárulás ahhoz a harchoz, amely a békéért demokráciáért és szocializmusért folyik. Az új albán nemzetgyűlés ismét Enver Hodzsa elvtársat bízta meg az új albán kormány megalakításával Az új albán nemzetgyűlés kedd délutáni ülésén Enver Hodzsa elvtárs hadseregtábornok az Albán Népköztársaság alkotmánya értelmében előterjesztette a kormány lemondását. A nemzetgyűlés közfelkiáltással jóváhagyta a kormány eddigi munkáját és megbízta Enver Hodzsa elvtársat az új kormány megalakításával. Ezután megválasztották a Nemzetgyűlés új elnökségét. Három vatikáni „diplomatát" távozásra szólított fel a román kormány A Román Népköztársaság külügyminisztériuma közli: A legutóbb Bukarestben lefolytatott államellenes kémperrel kapcsolat ban a Román Népköztársaság hatóságai megállapították, hogy a nunc atura visszaélt a Román Népköztársaság által tanúsított jő bánásmóddal és nemcsak belekeveredett, hanem hathatósan segítette és támogata is a külföídi imperialisták szolgálatában álló kémeket. Ez a magatartás ellentétben áll a normális diplomáciai viszonnyal é ezért a Román Népköztársaság kéri, hogy O' Hara del Maestre. John K;rk vatikáni diplomaták, mint nemkívánatos elemek, három napon belül hagyják el a Román Népköztársaság területét O S V E N Y Ha délután három, félnégy tájt kint jársz valahol a vörös övezet grundjain, a káposztaföldek, sportpályák, kis földszintes házak, pléhdarabokkal foltozott sufnik között, vagy a városszéli emeletes bérházak szürke falain nézegeted a választási felhívásokat ebben az időben, egyszerre felhangzik a gyárak kürtjeinek hangja. A tompa szózat körbeömli a nagyvárost, a gyárak figyelmeztetik és köszöntik egymást Félóra múlva frissenmosdott munkások tömege önü el a villamosmegállókhoz vezető utakat köztük csilingel a sok kerékpár és durrog, köpköd a motorkerékpár. A lépegetök kezében ütemesen ing a táska, kicsit lassabban, mint reggel, ugyanúgy, mint maguk a lábak is lassabban lépegetnek ... A téma rendszerint a munka, a mai vagy a holnapi. Ilyenkor elevenedik fel a reggeli röpgyülés ... Vagy egy-egy baleset, mint ma az öreg Burkusé, akinek vas esett a lábára... Legnagyobb haszna az volt ezeknek a beszélgetéseknek, hogy felmerültek az üzem észszerűsítésének, normalizálásának ötletei. — Azt a darut egy percig sem szabad tovább halasztani — szegezte le Hajós bácsi. — Embertelen munka azokat a nagy üstöket kocsira rakni. Ha négy-öt méterrel meghosszabbítanák a darupályát minden erőlködés nélkül meg lehetne oldani a dolgot. — Majd megcsináltatja a Boldi bácsi — mondta Jancsi. Nagyon szerette az új művezetőt és bizott benne. — Ha majd a kezemben lesz a lánca, akkor elhiszem — mondta erre Rubik bácsi. — Miért? — Jancsi harcias lett. — Talán nem öntetett szekrényeket, nem állította be a hármas kályhát? Nem vezette be a levegőt a magpadra? Legyen nyugodt, ezt is meg fogja csináltatni, mint a tetőt, meg a többit. — Mikor Boldi bácsi művezető lett — fordult a többiek felé. —, sokan morogtak, hogy az öreg tokos szaktudását nem lehet pótolni. Hát most mindenki láthatja, hogy a munkás-művezető még jobban megállja a helyét A műhelyben soká beszélgetett Jancsi Földes Imre bácsival. Az élmunkás szeme majdnem eltűnt két széles, hamiskás ránc mögött amint mosolygott. — Én már elég régen ismerem az embereket ott a faluban, ahol lakom. 1930 óta folytatok harcot értük. Akkoriban a „kommenista" szó hidegrázást keltett a parasztban arra nálunk s a kerítéseket telefirkálták a Matolcsi Mátyás kortesei. Most szövetkezet is működik, a kommunisták jobb munkát honosítottak meg s a nép hoz határozatokat a népért, örülök, hogy 45-ben a földosztó bizottságban tudtam kifejteni munkát. — Most is... újítás, módszerátadás, csupa kommunista munka. Én hazafelé tanulok a vonatban. Ez az Imre bácsi. Ezt kellene látni mindenkinek. Imre bácsi örült a dicséretnek. Délután épp vasat szedett Imre bácsi, féltérdére támasztotta a kis fándlit. „Háppp" — dörmögött mély hangján. Tele lett a fándli, vitte leönteni szekrényeit. Amikor végzett, szitával a malomba ment homokért, petróleumos ecsettel kenegette a mintát. — Ha előkészítem a munkát, reggel már teljes iramban tudok kezdeni — magyarázta Jancsinak. Imre bácsi komolyan gondolta, amit mondott. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy a hatra bejárókat is ott lehetett látni körülötte, amint újságot olvasott fel nekik és magyarázgatott. Alig egy hét alatt a Párt hatalmas gépezete fokozott mozgásba lendült. A szemináriumok helyén megindultak az agitációs iskolák. És Jancsit is beosztották. Részben a gyáron belül kellett vállalniok pár szaktársat, részben a kerületbe küldték őket és munka után a házakat járták. Jancsi teljes erővel vetette magát a munkába. Tán Hajós bácsi kézszorítása tette, de Jancsi nagyon büszkén mondta Kosári elvtársnak másnap. — Nagyon keveset alszom, de legalább ... — Neked, András elvtárs nem sok fogalmad van a régi mozgalmi munkából, mert ha lenne, nem tartanád az alvást kevésnek. Hidd el, rengeteg elvtárs vajL aki többet dolgozik. mint te. Gondolj a vidéki munkásokra, akik fújás után teherautókon járják be a tanyákat, gondolj azokra, akik előkészítették ezt a hatalmas akciót és gondolj kommunista lelkiismerettel a magad munkájára. Hidd el, mindenki sokkal többre képes, mint amennyit magáról gondol. De ha tényleg többet dolgozik, hát ne vágjon fel vele. Azt hiszem, József Attila irta, hogy életünk a proletárutókoré. Minden, ami az életünkben van, munka, öröm, fáradozás, szeretet minden a proletárutókoré. Ami téged illet javasolni fogom, hogy a most meginduló iskolára menj. — Mélyen a szemébe nézett ahol valami csodálkozással vegyes hitetlenséget látott. — Azon az iskolán agitátorokat képeznek a nagyüzemi agitátormunkára. Jancsi nagyot nyelt. Fokról-fokra világosodott meg előtte a pártitkár szavainak súlya. — Annak ellenére, Kosári elvtárs, hogy... — Igen. Most minden erőt latba vetünk. Persze, majd a taggyűlés dönt, az elé terjesztem a jelölést. — Megveregette Jancsi vállát. — A Központtól leirat érkezett elvtársak — mondta a taggyűlésen Kosári — jó agitátor elvtársat kell küldenünk iskolára. Én András elvtársat javaslom. Jancsi behúnyta a szemét. Hiába is próbált volna nyugodt maradni. Torkában dobogott a szíve, ökölbeszorítottá kezét. — Elfogadjuk — kiáltotta Józsi bácsi. Mások is helyeseltek. A káderes összeráncolt szemöldökkel nézett Kosárira, de az is bólintott. Jancsi nem hallotta egészen tisztán a szavakat és halkan, elfogódva szólt: — Köszönöm ... Ami tőlem telik... A következő napokban szótlanul, kettőzött erővel dolgozott. Két nap múlva hívták be, Kosári mosolyogva búcsúzott és öt napon át hallgatta az előadókat. Aztán a WM kistömegmühelyébe mentek. Másnap már ő kapta a zanyagot és mellé osztottak be egy régi ismerőst. Kora délután indult el, az állomáson nagy meglepetésére barátja várta, Imre. — Nem hallottam még a választási dolgokat — mondta Imre — és persze, te még nem tudod, régen találkoztunk, én a Lampartnál vagyok házi grafikus, ahol most előadást fogok tartani. Kevesen ültek a kocsiban. — Na — kezdte Imre könnyed hangsúllyal — mit szólsz mindezekhez? Már az előadásra gondolok, hogy újra beszélhetsz. — Én félreértettem ezt a világot. Azt hittem róla akkoriban, még a kezdetén, hogy a szerkezet nem fog változni. Ugyanolyan lesz az élet, a lehetőségek kihasználása. Most már észre kell vennünk, hogy gyökeresen megváltozott ez a szerkezet. Ez az új társadalom új körülményeket jelent valamennyiünk számára. És akkoriban nem tudtam volna helytállni az új világban. Egyszer azt mondtam az apámnak, hogy én nem akarok tülekedni, hanem ha másként nem megy, a többiek hátán, vállán, vagy megkerülésével akarok érvényesülni. Ma már tudom, hogy az előrevivő utat a munka szegélyezi, a munka, amely lerakta az alapokat, felrajzolta a dicsőséges célt. Ösvényem betorkollik a nagy útra. Munkánk egymásra utal bennünket. Gyarapítjuk erőnket, míg olyanná nem válik táborunk, hogy megszüntesse az egész világon a kizsákmányolást. A mi osztályunk feladata ezt végrehajtani. És én munkása kívánok lenni ennek az osztálynak ott és akkor, amikor kell. Ahová a Párt állít. — Megérekztünk — mondta halkan Imre. Sokan voltak már a hatalmas teremben. Üjabb és újabb csoportok léptek be. A székek halkan reccsentek. Beszélgetés zaja hullámzott Jancsi feltekintett a homlokzatra. A zaj egyre halkabb lett. Jancsi a szemekbe tekintett, melyek bátorították, sokatváróan nézték. Barázdált arcokban, mint meleg lámpások égnek ezek a szemek. Jancsi nagyot lélekzett. A hátsó sorokban még tartott a kis moraj. Szeme megfényesedett, hangja melegen, mélyen zendült, mint még soha, — Elvtársaim ... (Részlet Fülöp János „ösvény" c. regényéből, i
