Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-01 / 150. szám, szombat

UJSZO 1950 június 620 Az áru jó minőségén elsősorban tartósságát és helyes elkészítését értjük. Mindenkinek örömet jelent, ha sikerül jóminőségü, szép és használ» ható áruhoz jutnia és elégedetlenkedik akkor, ha az áruknál ezeket a tulajdonságokat nem találja meg. A kapitalista kereskedelem azonban éppen azon alapul, hogy a fogyasztót, amennyibben csak lehetséges, megcsalja és olyan hibás "árut adjon el neki — természetesen jó pénzért —, amelyen háromszoros keresetet biztosíthat magának. „Ha nem csalsz, nem adsz el", mondogatják a kapitalista kereskedik egymás között. Csak a szocialista társadalomban jut előtérbe az áruk minőségének emelésére és az áruk csökkentésére irányuló törekvés. Ennek főcélja az, hogy a vásárló munkásság körében megelégedést és a szocialista üzemek iránt bizalmat keltsen. A szovjet iparban teljes lendülettel folyik a tömeges jelleget öltö szocalista verseny, amelynek főcélja éppen az áruk minőségének javítása. Ebben a mozgalomban a dolgozók mUliói vesznek részt és számuk évről évre nő. Így pl. a könnyűiparban a mult év első negyedében 300.000 szocailsta versenyző vett részt, míg az idén ugyanebben az időszakban a versenyzők száma 630.000-re növekedett. A szovjet nép a termelt javak minőségének javítását olyan kötelességnek tekinti, amelynek teljesítésével minden dolgozó ember érvényesítheti tehetségét a közjó érdekében. Hogy a versenyzés nagyobb méreteket öltsön, az üzemek elöljárósága, a pártvezetőség, a szakszervezet, a Komszomol és a sajtó nagy figyelmet szentelnek az ilyenirányú törekvéseknek és az elért eredmények közzétételének. A legjobb üzemek, műhelyek és munkások tapasztalatai a nép közkincsévé válnak. A termeivények minőségének javítására irányuló törekvés az utóbbi időben új formát kapott és újabb rekorderedményeket ért el. Ma már nem egyes munkások versenyeznek egymás között, hanem egész brigádok, műhelyek, sőt többszáz munkást számláló üzemek in. Ilyen versenyek kezdeményezője volt Alexander Csutkich, a krasznoholmszki kombinát segédmestere, akisek tizemében a termeivények 99 százaléka elsöosztályú. Karasev brigádja ezzel az elsöosztályú brigád címet érdemelte kl. Az elért sikerekért a szovjet kormány Sztálin-díjjal tüntette ki fiísutkichot és a kirohszki kerület dolgózói a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsába választották ötbe delegátusnak. Ceutkich tapasztalatai ma mér a dolgozók azázereinek szolgálnak például. Mit tanít Csutkich? Mind«ekelött azt tanítja, hogy az minőségének javítáfiátairl minden Hogyan javítják a Szovjetunióban az áru minőségét tizem munkásságának ki kell vennie részét és nemcsak egyes brigádok, vagy egyes műhelyek hivatottak erre a feladatra. Ez vonatkozik az üzemek ama részére is, amelyek a nyersanyag szállításával, vagy a féláruk továbbításával járulnak hozzá e cél megvalósításához. A nyersanyag és a féláru rossz minősége vagy késedelmes szállítása gátat emelhet a munkásság igyekezete elé. Igy aztán, ha Csutkichnak ezt a felhívását minden dolgozó magáévá teszi, valamennyien hozzájárulnak a főcél megvalósításához. Ennek a törekvésnek megvalósítását minden szovjet munkás közcélnak tekinti. Csutkich tapasztalatai azt is bizonyítják, hogy az áruk minőségének javításához a termelőeszközök technikai ellenőrzése elengedhetetlenül szükséges. Nemcsak a készárut kell ellenőrizni, hanem a termelésben végbemenő egyes mozzanatokat is, hogy ahol csak lehetséges, egyszerűsítsük, tökéletestítsük, gyorsítsuk és olcsóbbá tegyük a termelést, de mindez szolgálja egyúttal a termeivény minőségének javítását is. Ilyképpen már termelés közben megakadályozhatjuk a hibás áruk kiadását, illetőleg piacra kerülését. Csutkich és többezer követője a termelés technikai ellenőrzése révén olyan színvonalat állapítottak meg, amelyet minden termeivénynek el kell érnie. Csak e színvonal elérése után szolgálhat ugyanis a termeivény a nép szükségletének kielégítésére és kelthet bizalmat az áruk iránt. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a színvonal nem lehet állandó, hanem az igények növekedésével párhuzamosan emelkednie kell. A versenyzők sok új feladatot vállaltak magukra és róttak a szakértő festőkre és modellkészítőkre, akik festményeikkel és modelljeikkel illusztrálják, hogy milyennek kell lenni pl. egy ízléses és jóminőségü ruhaneműnek, cipőfélének és más közszükségleti cikknek. E téren már ezideig is nagy haladást értek el. Csupán a ruhakészltésben több mint háromezerféle minta szerint készítették a mult évben a Szovj etúnióban az egyes árukat. Az áruk minőségének javításához nagymértékben hozzájárul a szovjet ipari berendezések teljes és racionális kihasználása is. A gazdag szovjet ipar e téren a végtelen lehetőségek otthona. Mindenekelőtt szükséges, bogy a gépek kifogástalanul dolgozzanak és egy pülanatig se fussanak üresen. Szükséges továbbá, hogy a gépek mindig a legnagyobb rendben legyenek, amint ezt Karasev segédmesternél láthatjuk. Karasev brigádja, amely egy lenkombinátban végzi hazafias feladatát, már hónapok óta viselője az elsöosztályú brigád kitüntetésnek. Van két szövőüzeme és két segédmühelye s ahol csak lehetett, a gépeket automatizálták. Ehhez mindenesetre nagy tapasztalatokra, tehnikai tudásra van szükség. Az ilyen modern gépek ugyanis csak megfelelő kezelés mellett dolgoznak pontosan és gyorsan. A gépek pontos működéséért mindenekelőtt Karasev segédmester, a brigád vezetője felelős. Karasev, amikor egy váltást vesz át, gondosan átvizsgálja a gépeket és amint ezek dolgozni kezdenek, újból gondosan ellenőrzi a szövetek minőségét is és ilymódon a legkisebb hibák is azonnal kiküszöbölhetők. Az esetleges géphibákat azonnal javítják. Rendszerint mindennap általános javítást hajtanak végre egy-egy műhelyben és így egy hónap alatt minden műhely átesik az általános javításon. Karasev a munka folyamán türelmesen megmagyarázza munkatársainak a gépek mechanizmusát a legapróbb részletekig, hogy így munkástársai maguk is ellenőrizhessék és esetleg megjavíthassák gépeiket. Néha egy-egy váltás befejezése után tömeges anyagellenőrzést rendez, melyen jelen vannak a gyártásban résztvevő munkások is. Ilymódon nemcsak Karasev, hanem az egész munkásság értesülést szerez az üzemében előforduló elégtelenségekről és igyekszik őket eltávolítani. Karasev brigádja az utóbbi időben 150 százalékkal növelte teljesítményét, amiért természetesen jelentős béremelésben részesültek a brigád tagjai. A verseny résztvevői azonban megszakítás nélkül tökéletesítik a termelést, hogy a még eddig nem automatizált munkamozzanatokat automatizálják és így még nagyobb eredményeket érjenek el. A Karasev-féle mozgalom átterjed a kupavinszki textilmüvekre is, amelyek ugyancsak elsöosztályú textilgyár címet viselnek. A szemlélő megtalálhatja itt az önműködő gépek végtelen sorát, önműködő gépek szabályozzák a nyersanyag tisztításához és feldolgozásához szükséges savak mennyiségét, a gőzgépek működését, a szárítók hőmérsékletét, a festést stb. Az üzem gyártmányainak 98 százaléka elsőosztályú. A sztahanovisták a termelés minden#ágában a tökéletesítés végtelen lehetősége előtt állnak. A technika fejlődésével párhuzamosan ugyanis egyre tökéletesebbé, olcsóbbá és jobbá kell tenni az árut. Ilyen javaslatok és javítások alól nem képeznek kivételt a nyersanyag termelői, a félgyártmányok készítői vagy ezeknek szállítói sem. Meg kell azonban jegyezni, hogy a termeivények minőségének javítására irányuló törekvés középpontjában továbbra is a helyes technológia marad, melynek a y kor szerint alkalmazkodnia kell a technika legújabb vívmányaihoz. A technikai vívmányokat, melyek egyes üzemekben gyakorlati alkalmazást nyernek, különböző úton és módon közkinccsé kell tenni és feltétlenül kell hozzájuk ragaszkodni mindaddig, amíg még tökéletesebbet nem találnak fel. A helyes technológiának különösen a futószalagon végbemenő gyártásnál van nagy jelentősége, ahol a munkafolyamat helytelen időbeli beosztása az egész termelés elé gátat vetne. A termeivények minőségének javítására irányuló törekvések másik .elengedhetetlen kelléke — mely egyenrangú az elsővel — a munkásság szaktudásának különböző szaktanfolyamok rendezésével való elmélyítése. A sztahanovisták, mesterek és mérnökö tapasztalatait ilyen szaktanfolyamokon teszik köztudomásúvá a Szovjetúnióban. E célból a Szovjetúnióban és az egyes nagy üzemekben nagszámú szakiskola, szaktanfolyam, szak-önképzö kör létesült, melyekben a dolgozók milliói vesznek részt. ' P. Jevsevej szovjet nemzetgazdász A tudomány és a termelés alkotó együttműködése A tudomány és a termelés dolgozói egy évvel ezelőtt Sztálin elvtárshoz levelet intéztek, melyben megfogadták, hogy Lenin városát a szocialista ipar és technika egyik központjává teszik. Arra törekszenek, hogy a leningrádi ipar és az általa gyártott termékek az élenjáró technika. valamint a kiváló m'nöség példájára szolgáljanak az ország többi üzemei számára. »ígérjük Önnek, Sztálin elvtárs — írták a leningrádiak —, hogy a tudomány és termelés dolgozói közötti szoros kapcsolat és alkotó együttműködés ezután törvényévé lesz előrehaladásunknak és technkai fejlődésünknek.« Egy év — nem nagy idő. De egy év alatt a legszélesebb tömegek közk ncsévé vált a tudomány és a gyakorlat embereinek alkotó együttműködése Nincs most Leningrádban egyetlen olyan főiskola sem amely ne lenne segítségére a gyáraknak abban hogy tökéletesítsék a termelés technológiáját, hogy új gyártmányokat hozzanak piacra. A tudomány és a termelés embereinek ilyen aikotó együttműködése csak a szovjet országban születhetett meg, egyenes következménye a szovjet társadalom természetének. »Gydri akadémia« — így nevezk a ieningrádi 2>Elektrosz la«-gyárban a tudományos-technikai tanácsot. QlyjjLgAatatLaít teimhzet Jelenet A. TYOMKIN novellájából SZEMÉLYEK-: m ÁRT A ANDRÉJEVNA, tanítónő. NIKOLÁT IVÄNOVICS, a kolhoz orvosa, Andréjevna férje. KÓDJA MALCEV, iskolásfiú. Tyomkmnak ez a kis novellája azért figyelemreméltó, mert a mindennapi élet apró epizódján át is élesen jellemzi a szovjet embertípust. Három embert mutat be, akik nyughatatlan szeretettél igyekeznek a legmesszebbmenőbb gondossággal eleget tenni a közösség iránti kötelességeiknek. — A darab eljátszásánál is ennek az érzésnek kell kifejezésre jutnia. (Mária Andréjevna asztalnál ül, kezében piro

s ceruza. Az asztalon nagy italom füzet. Dolgozatokat javít. Szeretettel bírál el minden kis hibát. Időnként félhangosan beszél.) Mária Andréjevna: Nem, nem adhatok neki jobbat ötösnél. Sajnos ... Maximov Nikolájevics... Ez igen... igen... megérdemli a hetest!... Bár mindenkinek hetest adhatnék ... Ez már megint micsoda ?!... » Futott* egy t-vel... Nikoláj Ivánovics köpcös ember, fehér köpenyben, nagy sebbel-lobbal jön,, zsörtölődik): Te már itthon vagy, Marjuska? Azt hittem még gyűlésen vagy. Andréjevna: Miféle gyűlésen? Ivánovics: Hát a kolhozvezetőség gyűlésén vagy a falutanácsban. (Leveszi a köpenyét, közben járkái — pillanatra sem tud nyugton megállni.) Mert én azoknak hiába beszélek, hogy a gyermekek orvosi vizsgálatát már rég meg kellett volna tartani ... Micsoda lassan mozgó népség! Tudod, azok... Andréjevna: Te magad is tagja vagy mindkét tanácsnak ... (Közben szórakozottan nézegeti az utoljára javított füzetet, sóhajt — a sóhaj a füzetnek szól s ezt Ivánovics is észreveszi.) ivánovics: Tagja vagyok, n

0 persze hogy... Magam is hibás vagyok. Mindennek jobban, gyorsabban kéne mennie, nem ilyen kényelmesen ... Neked mi bajod van ? Andréjevna: Semm\, semmi... (A füzetre mered, ceruzájával játszik. ) Ivánovics: Fogadjunk, hogy megint kettest kellett adnod valakinek — a miatt lógatod a fejed. Andréjevna (inkább önmagának): Pedig tudom, hogy többre képes a gyermek... Miért csak kettes ? Miért nem jobb, hiszen ... Ivánovics: Nem jól teszed, hogy így izgatod magadat minden egyes osztályzat miatt. Egyszer a vasgolyót úgy írja. hogy »vazsgolyő« és j te kijavítod, legközelebb azt fogja írni, hogy »vasgolyhő« (Legyint.) Nem kel] törödni vele. Nézz rám. Én nyugodt vagyok. Én.. . Andréjevna: Valld be, Nikoláj, hogy téged is izgatnak a betegeid. Ivánovics: Én? Ugyan, hová gondolsz. Hamar lefogyna a pocakom, ha mindig izgatnám magamat. Te pedig minden kettes után lefogysz. (Telefon cseng, fölveszi a kagylót.) Halló! Iván Petrovics? Igen. én. Miii? Hogy fölkelni? Szó sem lehet r6!a! De hiszen már százszor megmondtam magának, hogy még két 1 napig feküdnie kell. (Zsebkendőt j vesz elő. homlokát törli, egyre hevesebben, gyorsabban beszél.) Nézze, éli elmegyek magához még ma este és ha nem lesz otthon ... De j nem is mondom meg, hogy elme- 1 gyek. Meglepem. Hallja? Nem fogja tudni, hogy elmegyek, de ott leszek ma este. És ha nem lesz 0tth

0n, akkor én ott helyben meg fogom magyarázni magának... illetve piajd másnap ... de otthon lesz. .. úgye ... nahát! (Lecsapja a kagylót, homlokát törli.) Andréjevna (gúnyolódva): Fő a nyugal

0m, Nikoláj Ivánovics. Ivánovics (nagyot fúj): Igen. fő a nyugalom... Nem kell törödni velük. Andréjevna: Igen, de amikor Itt az év vége és nem tudok valakit feleltetni, hogy javítson, mert egyszerűen nem járt az iskolába Es képzeld, tegnap délután találkoztam vele az utcán és csak úgy könnyedén odaszól nekem hogy: >Mária Andréjevna, holnap megyek felelni, jó?« — Válaszra se méltattam! Faképnél hagytam. Ivánovics: Nem kell komolyan venni az ilyen d:ákcsinyeket. Emlékszem, gyermekkoromban egyszer nem mentem iskolába és másnap azt mondtam, hogy meghalt a nagymamám. A tanító jóban volt az apámmal és eljött hozzánk részvétét nyilvánítani. Az apám' elképedt. »De hiszen már húsz éve meghalt* — mondta. N

0 aztán megkaptam a magamét a nagymamámért. — Ne törődj vele... (leül). Andréjevna: Kólja Malcewe! nem tudok nem törődni.. Ivánovics (felugrik, harsog): Kivel? Kólja Malcevnek kötőhártyagyuladása van. Andréjevna: Akkor miért járkál az utcán? Ivánovics: A friss levegőt nem tiltjuk el ilyen esetben. Ellenben ha felelni jön, akkor tanult az a gyerek. Olvasni nem szabad (izgatottan kapkod félig felveszi köpenyét, majd leejti). Olvasni nem szabad! (a telefonhoz kap.) Olvasni nem szabad! Andréjevna (izgatottan Ó, ha tudtam volna... (a telefonhoz kap.) Nincs telefonjuk. . De talán, ha egy kicsit olvas ... Ivánovics: Egy kicsit? A szemével. a szivével, a májával felelhet érte a haszontalan! És ha hozzád jön felelni, akkor biztos hogy nem kicsit tanult. Andréjevna (leül de roppant izgatott csaknem sírva mondja): Nem kell törödni vele Ivánovics: Hát persze, hogy nem kell törődni vele. Hiszen nem halhat bele .. (veszi a köpenyét, indul.) Andréjevna: Hová mégy? Ivánovics: Egy kicsit levegőzni (el). Andréjevna (Ivánovics után néz): Micsoda nyughatatlan természet.. És ez a Kólja. .. Milyen könnyelmű gyerek! Meg fogom magyarázni nekj, hogy ilyen könnyelműségekkel nemcsak magának árthat, de mindenkinek ... (gépiesen ismétli Ivánovics szavait., ugyanazzal a hangsúllyal.) A szemével, a szívével a májával felelhet érte a haszontalan! (kopogás.) Szabad! Ki az? KOija (jön, zöld szemüveggel, lihegsjjt, kssé megszeppenten): Én va; Mária Andréjevna ... Andréjevna (felugrik): Mi van a szemeddel ? Kólja (hamiskásan): Köszönöm, jól van. Andréjevna (izgatottan): Tanultál ? Kólja: Természetesen. Hiszen mondtam hogy jövök felelni. Andréjevna: Rettenetes! No és miért lihegsz ügy? Mi bajod van még? (Gyengéden.) Fáj a szemed? Megjedtél ugye? És ideszaladtál Nikoláj Ivánovicshoz. Persze, talán már késő. Micsoda könnyelműség! De a férjem elment.. . Kólja: Éppen előle futottam. Ugyanis mihozzánk jött. És én kifogtam ... Andréjevna: Ez már ostobaság! Ilyen nagy fiútól ezt nem vártam. »Kifog« az orvoson amikor tudhatja, hogy az ö érdekében.. Kólja: De Már a Andréjevna! Én nem azt akartam mondani, hogy Nikoláj Ivánovicson fogtam ki — hanem hogy a betegségen. Andréjevna: A betegségen? Az még rosszabb. Olvastál és olvasni... Kólja: Nem olvastam. (Szünet.) Eljöttek az úttörőpajtások és felolvasták nekem a leckét. Így fogtunk ki a betegségen. És most hadd feleljek. Nagyszerűen tudok m'ndent. Remekül lehet így együtt tanulni .. . (Andréjevna int mindke'ten leülnek. ) Ivánovics (jön): Nahát itt van a szökevény?! Hadd adjak egy barackot a fejedre kis haszontalan. Kólja (feláll): De N-koláj Ivánovics ... Ivánovics: Jói van mindent tudok. Mutasd a szemedet! (Megnéz; a szemét, elégedetten.) Jól van, minden rendben. (Barackot nyom a fiú fejére, barátságos nyugodt hangon Andréjevna felé szól.) Nyughatatlan természet ez a fiú! Nem úgy, mint te meg én Marjuska .. te, meg én. Marjuska ... (FÜGGÖNY) S ez így is van. A tudományos-techn kai tanács — mind összetételét, mind ama feladatokat tekintve, melyeket a tanács megold — bármely tudományos kutatóintézetnek becsületére válnék. A tudomános-technikaí tanács ülésein kiváló tudósok vesznek részt. Ott látjuk M. P. Kosztyenkót, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagját, V. A. Tolbinszkijt, a kémiai tudományok doktorát, D. A. Zavalisin, A. E Alexejev professzorokat és másokat, Velük egy asztalnál üléseznek az »Elektroszilac sztahanovistái: A. A. Kozlov modellasztalos. N. D. Dvorov mintakészítő. Sz. K. Csertek művezető, K. V. Danlov, a turbóüzem Sztálin-díjjal kitüntetett vezetője és A. Sz. Jeremelev, a hidrogenerátorok Sztálindíjjal kitüntetett konstruktora Minden útat ami az energiatermelőgépek gyártásának területén felmerül, a tudományos-technikai tanács haladék nélkill megvitatja. A tanács ülésére maghívják a feltalálókat is. A Sztálin-díjjal kitüntetett B. R. Lazarenko gépet szerkesztett szerszámoknak villamos-szikra útján kemény ötvözettel történő bevonására. Ez kétszeresen-háromszorosan növeli a szerszám szilárdságát, meghoszabbítja élettartalmát. A feltalálót meghívják a gyárba. Most az »Elektroszila«-gyárban minden szerszámot és minden sajtolómíntát ötvözött acéllal vonnak be. Ez igen nagy megtakarítást eredményez. V. M. Andrejev, a műszaki főiskola tanára egy alkalommal megtekintette az öntöüzemet s ezt mondta: » Kemencéjük műszaki megoldása rossz. Segítségükre leszek abban, hogy teljesítőképességét 3 tonnáról 5 tonnára növeljék.« A tudományostechnikai tanácsban hamarosan előadás hangzott el az öntöde termelésében alkalmazott új technológiáról. A közelmúltban N. D. Dvorov mintakészítö tartott a tanácsban előadást. Dvorov új módszert dolgozott ki a legpontosabb mérőműszerek gyártásának gépesítésére. Dvorov tagja a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Szövetségi Társaságnak. Az zElektroszilaz-gyAr 'i tL szovjet ország élenjáró üzeme, AZ első sorokban küzd a hazai technika elsőbbségéért folytatott harcban. Az s.Elektroszila« dolgozó; készítették el a világ legnagyobb teljesítményű, százezer kjlowattos, Ivdrogénhütéses turbogenerátorait. Az »Elektroszila« hidr

0generátorait a dnyeperi vízierömüben alkalmazták. Az ipariskolát végzett ifjak és leányok százai vesznek részt a legkomplikáltabb villamosgépcsoportok létrehozásában. A hidrogépek üzemében ahol most sikeresen szerelik a DnyeperVjzierőmü részére készülő utolsó hidrogenerátort, fiatal munkások felelősségteljes müveleteket végeznek. Anatolij Maksz'menko komszomo1 sta fúrós a hidrogén erátor forgórészét munkálja meg; egy műszak alatt végzi e] azt, amit előírás szerint két nap alatt kellene elvégezni. Esténként pedig művezetői tanfolyamra jár. Anatolij egyben újító is. Több észszerüsjtö javaslat származik tőle. Például üj módszert alkalmazott a fúrók köszörülésénél s ezzel növelte azok tartósságát. Nem messze Makszimenkótól, nagy esztergapad mellett dolgozik Gennadij Butuszov. Egyszerre négy késsel esztergályozza ä r

0tor tengelyét. A tengelyt azelőtt egy hónapon keresztül munkálták meg. most a megmunkálás időtartama 16—17 nap.