Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-27 / 170. szám, csütörtök

1950 július 29 lö SZ0 7 Ahol a barázdáról szóló jóslat megvalósul Ott kell kezdenem, hogy nagyon szegény családból származom. Apám erös tagbaszakadt ember volt. Fiatalkorában hatalmas fákat döngött ki a Sztropkov környéki erdőkben és ebből élt. Egy napon azonban, amikor egy óriási larönköt kellett elmozdítania a helyéről, kétoldali sérvet kapott, úgyhogy könnyebb fajta munka után kellett nézni. Am nem azért voltunk szegények, mert az apám sérvet kapott. Akár egész életén át fát vághatott volna az erdőben, akkor is szegények maradtunk volna. Az igazság az hogy olyan világban éltünk, amikora munka nemesített és pedig azoknak az életét nemesítette, akik soha ai életükben nem dolgoztak. Ezért voltunk mi nagyon szegények és ezért volt az, hogy mi gyermekek otthon állandóan cukrozott teát ittunk. Tej csak az aprónak, a szoptatósnak jutott, de az, aki már túl volt a három esztendőn, az csak teát kapott. így volt ez sokáig, mert tizen voltunk otthon gyerekek, holott a t üzletben annyi tejet, vajat, tojást kaphatott az ember, amennyit akart. Igen, kaphatta az, akinek pénze volt. Sőt azt lehet mondani, hogy minden olcsó volt, mert a paraszt nem merte megenni sein a tojást, sem a vajat és a legolcsóbban szolgáltatta be a varosnak. de mi még olcsón setn vásárolhattunk. mert nagyon szegények voltunk és sokan voltak ilyen nagyon szegények. Érthető tehát, hogy amikor 1912ben iskolába kerültem, alaposan fel voltam vértezve. Az ereimben cukrozott tea folyt, csontjaim pediglen krumpliból voltak gyúrva és oly szakértelemmel tudtam nézni, hogyan fogyasztják jómódú tanulótársaim a vajas és libamájas zsemlyéket, hogy egyetlen koplalóművész sem vehette volna fel velem a versenyt. Nos, anynyit mondhatok, bármennyire is szerettem iskolába járni, uzsonnaidőben csurgott a nyálam és Tantalusz kínjait szenvedtem. Egyszer azonban a vajaszsemlye iránti szenvedélyemet nem tudtam többé csillapítani és belenyúltam egy jómódú csemete táskájába, kiszedtem a libarnájas zsemlyéjét és jóízűen elfogyasztottam abban az előkelő helyiségben, ahová a király is gyalog eljár. Persze, hogy rájöttek, én már ilyen peches vagyok. Megtalálták ugyanis nálam a finom selyempapírost, amelybe a gazdag uzsonna bevolt csomagolva, azonkívül a szám széle ts elégedetten zsíros volt. Egyszóval nem lehetett tagadni és bizony a legnagyobb boti\ány lett volna az iskolában. ha a tanítóm. Chira László nem siet segítségemre. Obira ugyanis beleavatkozott a botrányba, még mielőtt beösmerő vallomást tettem volna. Chira azt állította. hogy az uzsonnát nem loptam, hanem kaptam, hozzátette, hogy az uzsonna birtokosa azért tette ezt, mert ő mindennap eszik ilyen kiadós uzsonnát, tehát megengedhette magának egyszer ezt a nagylelkűséget. Meg is dicsérte érte és az uzsonna birtokosa boldogan fürdött a dicsőségben én pedig boldog vfelszabadultságomban legyűrtem magamban a hányingert. Ezzel az eseménnyel kapcsolatban Chira arról beszélt nekünk, hogy már közeledőben van az az idő. amikor a földön nem lesz többé sem gazdag, sem szegény, hanem mindenki annyit fog kapni, amennyit munkája utan megérdemel és meg fog szűnni az is, hogy az egyik tanuló száraz kenyeret, a másik pedig zsíroszsemlyét egyen. Nem lesznek többé sem gyárosok, sem bankárok, mert a bank is meg a gyár is a munkásoké lesz és a szántóföldeken óriási gépesített ekékkel felszántják majd az elválasztó barázdákat. Ezután következnek majd a nagyfogú boronák, szépen elsimítják a szántást, az ellenálló kemény rögök felmorzsolódnak termőfölddé és nem lesznek többé sem nagybirtokosok, sem zsíros gazdák, hanem szocializmus lesz és a dolgozó nép fog uralkodni a szántóföldeken. Ekkor az osztály legnagyobb meglepetésére felállt a kis Bulla, az osztály leggyengébb tanulója és a következő kérdést tette fel. — Tanító úr kérem, ha a szocializmusban nem lesznek barázdák akkor hol fognak billegni a barázdabillegetők? A kérdés igen fogas volt, mindannyian igen komolyan lestük a választ. És Chira mosolyogva így válaszolt. — Kedves fiam. van kétfajta barázda. Van olyan barázda, amit az eke hasít és hagy maga után, ezt a dolgozó ember találta fel és van elválasztó barázda, ami a gazdagok találmánya. Hidd el fiam, a lakatot is csak egy tolvaj találta fel. mert féltette összelopott vagyonát. A szocializmusban csak az a barázda maradha meg, ami a dolgozó ember munkáját dicséri. Tehát fiam, nem kell félned. Ta- ' vasszal és ősszel a szántás után anynyit billeghet a barázdabillegető az eke után. amennyit akar. Chirának, életerő nagy tanítójának a jóslata jutott az eszembe, amikor most a királyhelmeci járásban jártam és láttam, hogy a falvak és községek kis- és középgazdái elszánt bátorsággal a szocializmus útjára léptek és eltüntetik az elválasztó barázdákat. amelyek eddig nagyrészt csak a gazdagoknak hoztak hasznot. A gazdagok mesterek voltak az elválasztó sávok megteremtésében. Gyakran széles mezsgyévé szélesítették és a szegények is kénytelenek voltak követni példájukat, mert hiszen meg kellett védeniök nehéz és verejtékes munkával szerzett kis földjüket egy olyan társadalomtól, amely a gazdagok érdekeit védte, a gazdagok csemetéit nevelte és tanította, míg a szegény emberrel csak annyiban törödött, amennyiben kizsákmányolhatta munkaerejét. Ma azonban, amikor a munkásosztály került hatalomra, a parasztság eltávolítja azokat az akadályokat, amelyek meggátolják a szervezett nagyüzemi mezőgazdálkodást és bátran -követi a munkásosztályt a szocializmus útján. MIT MONDANAK AZ ÖNTUDATOS GAZDÁK ? A királyhelmeci járásban kilenc község tért át az EFSz magasabb tipusú gazdálkodására és habozás nélkül tüntetik el az elválasztó barázdák nyomait. Nem fér kétség hozzá, hogy a járásban még az őszi vetési terv előtt több haladó falu jelentkezik a gazdálkodás e magasabb formája átvételére, amely kevesebb munkaerővel. olcsóbb eszközökkel több és jobb termést biztosít a községnek. Szerettem volna mind a kilenc község egy-egy gazdájával elbeszélgetni. hogy e döntő órában milyen reményekkel indulnak a szocializmus útjára. Sajnos, technikai akadályok miatt tervemet nem sikerült megvalósítanom és így csak néhány falu képviselőjét szólaltathatom meg. Itt van Ferencz János ötholdas szentesi kisgazda, a helyi pártszervezet titkára és a Nemzeti Bizottság gazdasági referense^ Egyébként a. kőbányában dolgozik, 1929 óta tagja a Pártnak. Kérdésemre mosolyogva, derűs arccal válaszol: — Meg vagyok arról győződve, hogy a legjobb úton haladunk. Tisztában vagyok azzal, hogy az Egységes Földműves Szövetkezet a mi érdekeinket, a kis- és középgazdák érdekeit szolgálja és felszabadít bennünket a kulákok kizsákmányolása alól. A kulákok, a zsírosgazdák súlyát hosszú esztendőkön át éreztem a vállamon. Édesapám kocsis volt egy birtokon és a nehéz földmunkába 12 éves koromban fogtak. Huszonkét éves koromban nősültem és a. feleségemmel együtt ott dolgoztam a zsírosgazda földjén látástól-vakulásig. Feleségem éppen szülés előtt volt, de azért a kulák egyetlen szóval sem mondta, hogy hagyja abba a munkát. Ott verejtékezett a földjén, amíg fájdalmai meg nem lepték és az esti órákban, közvetlenül a munka után született meg a gyermekem. Mindezt természetesnek találták, mert nemcsak az én feleségemmel, hanem ezer és ezer munkásasszonynyal történt meg ugyanez és senki sem lázadozott, mert a szegény paraszt élete magánügy volt. Ilyen körülmények között alakult ki szocialista nézetem, ezért csatlakoztam én a Párthoz, amely mindig is a mi érdekünkkel törödött és ezért lettem híve az EFSz-nek, amelynek az a célja, hogy ilyesmi többé elö ne forduljon. Mert nem hiszem azt, hogy az EFSz dolgoztasson egy terhes aszszonyt a születése előtt. Kizártnak tartom az ilyesmit. Persze, a kulákok sértődötten, dühvel és összeszorított fogakkal nézik a mi eredményes munkánkat. Nem is nézhetik ök jó szemmel azt, hogy egy béres, aki testtel-lélekkel őket szolgálta, ma egyszerre csak feltámad és öntudatos dolgozóvá válik. Felemelt fejjel jár az utcán és komolyan hozzászólhat a község dolgaihoz. Persze, vannak azért még köztünk olyanok is, akik még bedőlnek a zsírosparaszt suttogó propagandájának. Megfeledkeznek arról, hogy az árveréseken a kulák a cinkosaival együtt lesben állt, hogy felvásárolja a kisgazda eladósodott kis földjét. Persze, ha ö tüntette el a szegény ember barázdáját, akkor minden rendben volt. neki szabad volt, de ha mi a szocializmusért, a közösségért az olcsóbb és jobb termésért tüntetjük el azt a keserves emlékű sávot, akkor fújja a maga reakciós riadóját. Nos, nem kell félni, elég vértezettek vagyunk mi már és tapasztaltak. Mi, kis- és középgazdák, azt akarjuk, hogy a föld azé legyen, aki megdolgozza, tehát azé is lesz! A legnagyobb bizalommal nézek a jövő elébe. HALLGASSUK MEG MOST A NAGYGÉRESI DONKO BERTALANT Ritkán akadnak gazdák, akik oly szemléltető módon tudták lerántani a leplet a kulákság pöffeszkedő arcáról, mint a nagygéresi EFSz tagjai. A nagygéresieknek nem kellett a szomszédba menni tanácsért, tudták ök pontosan, hogy mi a teendő. A munka síkján leplezték le őket az egész község előtt. A közös aratásnál ugyanis, amikor a gazdák csoportokban dolgoztak, a nagygéresiek a kulákokat egy külön csoportba osztották. Itt aztán a kulákok hírhedt tekintélyköntöse szánalmas cafrangokká rongyolódott. Kiderült, hogy nem tudnak egy keresztet összerakni. Kiderült, hogy amíg a kisgazdák 8 tagú csoportja egy nap alatt 7 hektárt aratott le, addig a kulákok 11 tagú csoportja alig tudott összehozni 140 keresztet. Ezek után érthető', ha a falu kis- és középgazdái elhatározták, hogy áttérnek az EFSz harmadik típusára, ahol nem lehet csalni. ahol mindenki annyit kap, amenynyit munkája után megérdemel. Nagvgéres községe ragyogó eredményeket tud felmutatni. Két n,ap alatt Irat és fél vagón búzát csépelt kl és 218 százalékra teljesítette a beszolgáltatást. Természetesen az osztályharc kiéleződött és megkezdődött az élénk suttogó propaganda. Donko Bertalan, a helyi Nemzeti Taniács elnöke ezzel kapcsolatban a következőket mondja: — A suttogó propagandával mindannyiunknak számolnunk kell és valószínűleg lesznek még nehézségeink. De ez nem riaszt bennünket vissza, sőt ellenkezőleg, felébreszti bennünk a harckészséget. Szerintem legfontosabb itt -a türelem, a kitartó felvilágosító munka. E téren komoly tapasztalataink vannak. A mi községünkben is volt olyan gazda, aki makacsul ellen t állt az EFSz-nek. Hónapokig tartott, amíg sikerült öt végre meggyőznünk és ma úgyszólván egyik oszlopává lett az Egységes Földműves Szövetkezetünknek. — Ami engem illet — folytatja Donko elvtárs —, a szocializmushoz való magatartásomat gyermekkori élményeim határozták meg. Hatan vol tunk otthon testvérek, ap'ám gazdasági cseléd volt. Igazán nem mondhatom, hogy valami fényes gyeripekkorom lett volna. A döntő pillanat, amikor kezdtem ráébredni szolgai helyzetünkre, 9 éves koromban történt. Emlékszem arra a napra, mintha ma lenne. Vasárnap reggel volt, édesapám éppen hazajött a munkából, de még annyi ideje sem volt, hogy lemossa magáról a. munika porôt, az egész heti piszkot, mert hiszen a birtokon még arra sem volt ideje, hogy tisztálkodjék, amikor egyszerre csak megjelent a kul'ák és erélyesen felszólította, hogy azonnal menjen vissza e földekre és hordja be a lucernát, mert ha nem, akkor ő hordhatja el magát. A kulák fenyegető hangja engem szíven talált és akkor döbbentem rá, hogy mit jelent szolgának lenni. — És a további fejlődés évei folyamián élményeim már tudatosodtak és az adatok formáját vették fel. Gyűjtöt tem az adatokat, hogy egyszer, ha felnövök, bizonyítani tudjam szolgai életünk minden keservét. Bizonyítani tudjam, hogy a kulák gyermeke vajjal ette a fehér kenyeret, holott nem dolgozott, míg én, aki dolgoztam, alig jutottam száraz, fekete kenyérhez. Nem egyszer tanúja voltam annak is, amikor apám elkeseredetten odavágta a kulá'knak: „Nem maga adja nekem a kenyeret, hanem én magának, mert én vagyok az, aki verejtékemmel magára dolgozom". Apám hangja ma is eleven bennem, az ember ilyesmit egy életen át őriz. — Életemre döntő hatással volt az, hogv bátyám Kiflályhelmecen tanult cipésznek. Ott bekapcsolódott a munkásmozgalomba és állandóan haza hozott brosúrákat és könyveket, amelyek a munkásság *gazi helyzetét tárták elém. Ezek a könyvek megmutalt).'

k a jövőt,.megmutatták, hogy mi, földművesek csakis a munkásosztállyal szövetkezve harcolhatjuk ki a szocializmust. Ezért mindjárt a felszabadulás után bekapcsolódtam a pártmunk

;

íba és mindent elkövettem, hogy felvilágosítsam dolgozó tll

r saimat. Hadd lássa mindenki azt a ' különbséget, amely elválasztja a ka- ; pitalista kizsákmányoló társadalmat a mi szocialista társadamunktól. — Hadd lássák — folytatja élénken Donko —, hogy amíg mi a

z Egységes Földműves Szövetkezettel biz tosítani akarjuk a földműves megélhetését és jövőjét és azt akarjuk, hogy minden talpalatnyi föld jól. alaposan és szakszerűen legyen megműA nyitraí kerület gépállomásai versenyszerűen hajtják végre a tarlószántást A kedvező esős időjárás után a nyitra kerület EFSz-ei és gépállomásai megkezdték a tarlóforgatást. A tarlófórgatás gyors végrehajtása céljából, amíg a föld elég nedves, egybegyűltek a nyitraí kerület traktorista! valamint a gépállomások vezetői, hogy megbeszéljék, hogyan fognak haladn a munkával s hogyan szervezik meg a munkát, hogy a tarlószántás legrövidebb időn belül béfejezést nyerjen. ^ A hurbanovoi járás a munkám meggyorsítása céljából versenyre hívta ki a nyitrai kerület valamenynyi állami gépállomását. A tanácskozásokon a kerület állam- gépállomásainak vezetői kötelezettséget vállaltak, hogy július 29-ig a nappali és éjjeli váltások 7000 hektár tarlót szántanak le. A tarlószántást elsősorban az EFSz-ek földterületein végzik. Ezideig a vágsellyei járás érte el a legszebb eredményt Összesen 541 hektár földet szántottak le. A vágsellyej járásban Farkasd községben az EFSz-tagok birtokán eltávolították a .mezsgyéket. Hasonlóan felszántották a mezsgyéket Zsitvaudvardon is az EFSz-tagok birtokán. Ezáltal 150 hektárt egyesítettek. VESSÜNK TARLÓT AKARMANYOKAT A tarlószántás mellett a tarlótakarmányok vetése is időszerű feladat. Milyen előnyökkel jár ez? Az egyik előny, hogy az olyan földterületeket amelyeket csak tavaszkor szándékozunk bevetni, még most is gazdaságosan kihasználhatunk. Tekintette! arra, hogy az dőjárás kedvező, azaz megfelelő menynyiségü csapadékot várhatunk a jövőben is, az őszi takarmányok vetése nem jár azzal a kockázattal, hogy a vetőmagunk kárbavész. Az őszi takarmányok vetése javítja a beszolgáltatás eredményét is, mégped g olyképpen hogy ha már most megfelelő mennyiségű őszi takarmányt biztosítunk, "kevesebb árpát és zabot keli meghagynunk takarmányozási célokra, a szarvasmarha számára. Az Őszi takarmányok vetése nagy mértékben elősegíti a tejjei v

aló ellátást is. Az öntömunkások aktívája újabb lendületet adott a magasabb fokú munkaverseny bevezetésére (—P—) Hétfőn és kedden a Práca szerkesztősége a nehéz gépipar központi igazgatóságának közreműködésével Martinban az „Uj technika napja az öntödében" címmel előadásokat és vitát rendezett Szlovákia legjobb öntőmunküsainak jelenlétében. Ezeken az ismertető előadásokon a plzeni Skoda-művek öntőműnké,sainak küldöttsége és legkiválóbb öntőszakértői is résztvettek, akik előadásaikban ismertették az új munkaformák bevezetését az öntődékben, a formázás tökéletesítését, az öntvények minősége emelésének feltételeit, a modern öntödei berendezéseket és a versenylehetőségek megállapításlát. A CsKP és a SzKP IX. kongreszszusai hangsúlyozták nehéz gépipa-, runk teljes kifejlesztésének szükségességét munkáshazánk gazdasági életének felvirágoztatása érdekében, mert csak így tudjuk biztosítani erőteljes haladásunkat a szocializmus sfelé. A nehéz gépipar dolgozói nagy feladatok előtt állanak s hogy ezeket teljesíthessék, ki kell használniok a versenylehetőségeket, hogy munkájuk mennyiségi és minőségi termelékenységének emelésével állandóan túlteljesíthessék a tervet. Mindenekelőtt az öntödékben, a gyárak főtermelési központjaiban meg kell javítaniok a munka menetét. Szlovákiában eddig még a régi munkaeszközökkel dolgoztak az öntődékben, viszont Csehországban, a nagyobbméretű gyárakban már fejlettebb termelési formák alakultak ki. Az „Uj technika napja az öntödékben" döntő fordulatot jelentett az öntőmunkások számára, akik a legkiválóbb szakemberek előadásaiból megismerték a modern öntőtechnikát és felkeltették a résztvevők figyelmét a szakiskoláztatás nagy jelentősége iránt. ^ Miskovics elvtárs, a dubnicai Skoda-művek öntőmunkása kérte, hogy a közeljövőben tartsanak szakiskoláztatásokat az öntőmunkásoknak, mert csak az összes alapismeretek elsajátításával vezethetjük be az öntödéikbe is a modern termelési eljárást. Petržal mérnök beszédében hangsúlyozta a középműszaki káder kinevelésének nagy szükségességét. Az öntődékben is a szocialista úttörő harcosaira van szükség és le kell törnünk végleg azt az elavult nézetet, hogy csak a régi öntő-munkaformákkal dolgozhatnak. Uj munkamódszerekre és új öntőmunkásokra van szükségünk, akik ez épülő új öntő dékben s a meglévőkben a szocialista munkaformák bevezetésével segítik elő gazdasági életünk átépítését, a nehéz gépipar kifejlesztését. Az aktíva résztvevői határozatot hoztak, melyben kijelölték az elkövetkező feladataikat. A munke versennyel kapcsolatban megállapítottak, hogv a szocialista munkaverseny alap;a az egyéni munkaverseny kifejlesztése, mégpedig a szakma legjobbja. címéért elindított verseny. A verseny feltételeinek érthetőknek és ellenőrizhetőknek kell lenni. S mindenekelőtt hathatósan hozzá kell járulniok a termelési, feladatok teljesítéséhez, a gyártási menet gazdaságosabbá tételéhez és a minőségi termelés emeléséhez. A most felépülő új öntödéket már a modern technika vívmányaival szereljük fel, de egyúttal ki kell használunk minden lehetőséget, hogy az eddigi öntödékben a meglévő termersi eszközökkel is hathatós termelékenységi emelést érhessünk el. Ennek érdekében a határozatban a következő feladatokban állapodtak meg: 1. Az öntödében megjavítjuk és kimélyítjük az előkészítő munkálatokat, még pedig a formák gyártásának tökéletesítésével, a formázási és az öntési technika újításával, az anyag előkészítés javításával és a termelés ellenőrzésének tökéletesítésével, azaz a formák, a magok és a kész öntvények ellenőrzésével érjük ezt el. 2. Továbbá kötelezzük magunkat, hogy a leggazdaságosabban és legcélszerűbben használjuk ki a termelési eszközöket, a munkahelyek és a szállítási berendezést stb. Ennek érdekében átvizsgáljuk az öntödék egyes osztályainak munkaterét abban az irányban, hogy ezekben a műhelyekben mind magasabb termelést érhessünk el. 3. Átvizsgáljuk a formázó gépek teljes kihasználásának lehetőségeit és szükség szerint npegjavítjuk a formák, a formázáshoz szükséges homok és keretek szállítását — külön befektetések nélkül, — úgyhogy a gépek kihasználása a legmagasabb legyen. v 4. Fokozott figyelmet fordítunk az öntvények minőségének emelésére, a selejtterméket előidéző okoknak állandó figyelésével és ezeknek a heti mühelygyűléseken való megtárgyalásával. Ezt abból a célból tesszük, hogy a selejt százalékát a legalacsonyabbra csökkentsük. 5. Fokozott figyelmet fordítunk a termelési és a műszaki káderek kinevelésére és rávezetjük őket arra, hogy ebben a határozatban kijelölt kezdeményezéseknek, még pedig az 1951. évre szóló terv előkészítésének és az öntödékre rótt termelési feladatoknak eleget tehessenek. ..Határozatunk s az ebből eredő kötelezettségünk teljesítésével —- írták határozatukban az aktiva résztvevői — hozzájárulunk a béketábor megszilárdításához és a dolgozó tömegek összefogásával erőteljesebben harcolhatunk a hŕborús uszítók ellen. Ebből az alkalomból nem feledkezhetünk meg a győz?lrr"Ken harcoló koreai népről, amely l-fitelezettségünk teljesítésében még jobban arra ösztönöz. hogy a tervet ne csak teljesítsük, hanem azt túl is haladhassuk." velve. addig Olaszországban, amikor I az éhező parasztok a parlagon heverő grófi földeket akarják megművelni. ólomgolyóval jutalmazzákmeg őket. Hát ez az. ezt kell megértenie ma minden földművesnek. Mi békét akarunk és nyugodt munkát! Nekünk nem kel] sem grófi, sem másfajta elválasztó barázda. Mi békét akarunk! A kapitalizmus eddig csak háborút és nyomort tudott nekünk nyújtani, amit ma a koreai események bizonyítanak leginkább. A mi munkánk, az Egységes Fö'dműves Szövetkezet közös munkája és eredmén ve a béke frontját erősíti és szilárdítja azt a békefrontot, amelynek élén a Szovjetúnió dolgozói harcolnak; Szabó Béla.