Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-23 / 167. szám, vasárnap

1950 július 23 UTOLSO ÜZENET „Bevonult — kivégezték" A múltkoriban e helyen az első világháború legnagyobbmérvü kato­nai lázadásáról szóltam, melynek hősei — és áldozatai franciák voltak. A nagyvilág nem tudott ró­•!a titok maradt mindvégig, hullá­mokat nem vetett, nem vethetett, Ez a lázadás felhorkanás volt csu­pán, háttér, kapcsolat és vezér nélküli, levegőben lógó szervezetlen­ség, mely az első fellobbanás után csakhamar összeomlott. »A külön­ben minden forradalmi megmozdu­lásért lelkesedni tudó Romáin Rol­land évek multán is csak fanyalog­va beszél róla: ^Mindig távol állott tőlem hogy a hadseregnek ezt a felgiyeltető mozgolódását üdvözöl­ni tudjam, mert ezeknek a primitív dühkitöréseknek nem volt semm vezető eszméjük, szervezettségük és vezetőjük ... Maga Lenin sem bátorította volna őket, mert a leg­tettrekészebb, legbátrabb vezetők gyűlölik a szervezetlen akciókat*. A második világháborúban — szemben Hitlerrel — a francia láza­dás új szjnt és fényt kap: a szer­vezett harc győzelemben igazolód k. A francia ellenállás a fegyveres aíi­tifasizmus egyik legragyogóbb pél­dája: a hitleri totalitarizmust bot­lató kavics módján part zánharcok gyöngítették, zavarták, fricskázták cáfolták. Marx tanítása majd száz és múlva is érvényesül: »Annak a népnek, mely ki akarja vívni füg­getlenségét, nem szabad a szokvá­nyos háborús módszerekre szorít­kozni ... Partizánharcok mindenütt — ez az egyedüli eszköz, — mely egy gyöngébb hadsereget képessé tesz arra, hogy ellenálljon egy erő­sebb és jobban szervezett hadsereg­nek*. Kis törpe egységek a kolosz­szus ellen és a parittyakő néha teli­be talált: az így kikészített Góliát egyre jobban morzsolódott, feldúlt idegekkel, vak dühvel tántorgott a végleges vereséi*, felé. E harcnak voltak hősei, kik nem fegyveres harcban estek el, áldozatok, kiket a német vérbíróság juttatott hóhér­kézre. Meghaltak, de utolsó szavuk, utolsó üzenetük könyvbegyüjtve megmaradt és ma már magyarul is olvasható. ( Utolsó üzenet. Francia ellenállók búcsúlevelei. — Révai kiadás). Unalmas könyv. Természetsze­rűen. A halál, az utőlsó óra egy­formasága egyenlít itt: a sorok, a szavak majdnem egyformák. Az egyforma sors egyazon szavakat mond a halállal és hóhérral szem­ben. De ez az egyformaság mást. többet is bizonyít: egycéluságot életben, harcban, vállalásban. A le­velek hangjában — szemben az el­lenséggel — nincs különbség Mind­mondat a halállal és hóhérral szem­miért került ide és ez a közös tudat egyformára színezi utolsó üzenetü­ket. Ezért az »unaIom«. De ez az s>unalom«, ez a céltudat, ez az egy­ségtudat szülte a győzelmet. A ha­lálbaindulók ezzel az »unalommal« történelmet rögzítenek: a győzelem okát és muszáját világítják meg' cáfolhatatlanul — a szervezettsé­get! A temető is unalmas, ha végig­járod és sorraolvasod a sírköveket és fakereszteket: ^született — meg­halta »született—meghalt*. Itt, e könyvben, a levelek elé írt fejjegy­zetekben a ^született — meghalt« új változata ismétlődik: »bevonult — kivégezték*! Értsünk szót: az áldo­zat nem a reguláris hadsereghez vonult be, de az ellenállókhoz, a pártütőkhöz összeesküvőkhöz, par­tizánokhoz és mégis: elkönyvelve mindenki, pontosan és aktaszerüen. fellapozhatóan valahol, akárcsak a hadkiegészítőnél. Az ellenállás óriá­si méreteire szervezettségére vet fényt ez a tény. És még valamire. Amikor egymásután elolvastam e levél-fejfák pontosan ismétlődő be­vonult — kivégezték« sírfeliratait, egyre jobban visszhangzott bennem az egyenlítés: »született — meghalt*. Sokan a ^bevonulás* tényével szü­lettek meg* emberré, tudattá. Itt nem az egészen fiatalokra gondo­lok a 15—18 évesekre, akik a dere­kát adják az áldozatoknak. A fiata­lok és öregebbek élete itt és így ka­pott értelmet: szemben az ellenség­gel! Szemben az ellenséggel: a né­met hódítóval, az embertelen barba­rizmussal, a faji kizárólagossággal, a fegyveres önimádat tekintetnélkü­liségével! Itt és így születtek — el­lenállássá: franciákká, hazafiakká, antifasisztákká. internacionalisták­ká! Itt és így születtek emberré tudatos egyformasággá és szolida­ritássá, mely nem ismer különbsé­get nép és nép között! Itt és Így születtek szocialistákká, k'ommu ns­tákká, egy szervezeti közösség ki­kovácsolt láncszemeivé! Itt és így indultak az »éneklő holnapok« elé. Utolsó üzenetük épp azért a legtisz­tább legteljesebb vox humana. Em­beri hang mindenképpen! A születés az ellenállással kez­dődött és ez az ellenállás az áldoza­toknál halállal végződött: »bevonult — kivégezték« Kivégezte az erő­szak, a terror, az árulás, a hatalmi totalitás, a fasizmus, a hóhér, H t­ler! Hitler aki az erőszakról szóló tankönyvében — Mein Kampf — nyíltan kipletykálta módszerét (csak a világ nem akarta észreven­ni) : »A siker első előfeltétele az erőszak állandó, ej. na és szün­telen alkalmazása*. . násod'k elő­feltétel: a tudat, hegy az ember esendő. Esendő elsősorban a hata­lom csábítá' -il és fenyegetései­vel szemben. í.t és így születnek az árulók és a szolgák, mert a fa­siszta hatalom előfeltétele a szolga­lélek. A fasizmus pontos tervsze­rűséggel mindenütt ezt az előfelté­telt igyekezett megteremtenni. És Franciaországban, íme, hiba csú­szott a számításba: Itt — szemben a hiblerizmussa] és lavalizmussal — hősök születtek, kik ellenállók­ká szervezkedtek harcoltak, győz­tek és — meghaltak. A német bar­barizmussal szemben újjá születtek: — »bevonultak« — emberré váltak, emberséget vállaltak: antil^rba­rizmust, antifasizmust. Ellenállást, szolgaság helyett! ^Bevonult — kivégezték*: amit az el^fiálló születésével vállalt azt halálával példává nagyította. Meg­szentelte, kivirágozta és búcsúso­raiban továbbadta: s>Utolsó üze­net* ... Ki nem gondol itt Fučik­ra ?: »tfc:enet az élőknek« ... A hó­hérkézre jutott antifasiszták minde­nütt e{*y nyelvet beszélnek egyfor­mán hatnak. A sorok, a levelek, az üzenetek pontosan eltaláltak a címzetthez. Ki tudná megmondani, hogy azóta hány szívben, lélekben hajtanak, virágzanak és énekel­nek?! De ki emlékszik' még a hó­hérokra?! Az egyik francia ellen­álló a halál pillanatában is nevet; a komédiát: »Egy operettszerü bí­róság — ügyvédünket álmából kel­lett felébreszteni hogy védjen min­ket — ötünket halálra ítélt*. Az utolsó sző jogán hóhér még sohse beszélt. A szó mindenütt az ártat­lan áldozatokat illeti: az igazságot. A hóhér leütheti a fejet, a golyó megállíthatja a szívet, az utolsó üzenet azonban mindenképpen eljut azokhoz akiket illet: az éneklő hol­napokhoz! Unalmas könyv? Unalmas, ha úgy akarod olvasni, mint egy re gényt, együltőhelyben. De próbáld úgy olvasni, hogy egy napra tíz levélnéj több ne jusson és az igaz­ság monotóniája, egyforma szürke­sége mellett felfedezed az emberi lélek szépségét, az egyformaságban az árnyalatokat sorsszíneket és rádöbbensz az emberi hangra, mely nem több és kevesebb mint a szép­séggel egyenlített igazság. Ahol ezt az egyenlítést megtalálod, ott a cáfolhatatlanság kétségtelen. Fábry Zoltán. - UJSZÖ Bíróság előtt a nemzeti vagyon kártevői (p) Az ötéves tervben foglalt fel­adatok teljesítésének megakadályo­zása, szabotálása az egész népün­ket illető nemzeti vagyon meglopása egyik legnagyobb bün, amit csak ember elkövethet. A népi törvények szigorúak és a legszigorúbb bünte­tést róják ki azokra akik vétkez­nek a szocialista társadalmi rend ellen, káros tevékenységükkel nem­csak, hogy csorbítják a nemzeti va­gyont, hanem a termékek ellopásával még a terv teljesítését is akadá­lyozzák. Ilyeh bűnösöket lepleztek •le a bratislavai Stollwerck csokolá­dégyárban, akik hónapokon át. előre kieszelt terv alapján az üzem ter­mékeinek eltulajdonításával kíván­tak külön, becstelen jövedelemhez jutn !. Az üzemi vádlottak közül né­gyen párttagok is voltak. Ezeket a tévútra tért embereket nemcsak ki­zárták a pártból, de még szigorúbb megbüntetésüket is követelték a dolgozók. Az üzemi pártszervezet elnöke beismerte, hogy az üzemi pártszervezet nem tudta az összes elvtársakat egységbe tömöríteni és együttes haladásra ösztönözni, mert voltak köztük olyanok is, m nt Pa­cher és társai, akik csak az előnyök megszerzéséért és nem a szocialista társadalmi rend kiépítéséért léptek be a pártba De a társadalmi fejlő­dés következtében ezek ifleasze le­maradnak a többitől és megmutat­ják igaz mivoltukat. Letépjük az álarcukat dolgozó társadalmunk kö­nyörtelenül félreállítja haladásának útjából ezeket a rendbontókat. De lássuk. mit csináltak és kik voltak ezek a tolvaj­lésből meggazdagodni akarók? A 23 éves Pacher József lopásra szánta el magát, aki azonnal bűn­társakat is szerzett magának Gono Imre munkás Kassa Mihály mun­kás, Sándor Leopold és Benke Ist­ván autóvezető és Pingyák Ferenc üzemi őr személyében. Előre ki­eszelt terv alapján, rafinált módon álkulccsal, majd óvatlan pillanatban magának a raktárkulcsnak ellopá­sával többízben behatoltak a rak­tárba és onnan 40 kg. folyékony csokoládét, 80 kg. kakaóport és 125 kg. exportra kerülő csokoládét tulajdonítottak el, amit a söffőrök és az üzemi őr segítségével sikerült nekik ezeket a termékeket kicsem­pészni az üzemből. 80 kg. árút Gu­derna József cukrásznak és 8 kg. csokoládét Fekete Miklós kereske­dőnek adtak el. A bíróság az üzemben ítélkezik A bratislavai járásbíróság péntek délután a Stollwerck gyár egyik nagytermében folytatta le a főtár­gyalást az üzem összes dolgozóinak jelenlétében. Ez az első eset. hogy' a népi bíró­ság, mely egy hivatalos bíróból es két népbírából tevőd k össze, a bűntett színhelyén ítélkezett. A nép nemcsak hogy adja a törvénye­ket, de a törvényeket végre is hajt­ja. A bíróság azért jött ide az üzem­be. hogy maguk a dolgozók lássák és meggyőződjenek arról, hogy csak a becsületesen végzett munkával te­hetjük virágzóbbá életünket, hogy milyen sors vár azokra, akik a nem­zeti vagyon megrablásával kíván­nak törvénytelenül meggazdagodni. A szocialista társadalmi rend érde­mük szerint jutalmazza a dolgozó­kat, vagyis mindenki csak annyit kaphat, amenny't a maga munkájá­val kiérdemel És azokat, akik jo­gos igény nélkül — eltulajdonítás révén — kívánnak maguknak java­kat szerezni azokra a társadalom ökle kegyetlenül lesújt. A tárgyalás; — Mi ösztönözte magát a lopásra? — kérdezte a tárgyalás folyamán dr. Horváth, az elnöklő bíró Pacher Jó­zsef fő vádlottól. — Kevés volt a fizetésem s tbc­met akartam gyógyítani, jó ételekre volt szükségem. — S tudja, hogy van nemzeti biz­tosításunk? — Igen, akartam is gyógyíttatni magam, a Tátrába is kellett volna mennem. — És tudja, hogy létezik élmun­kásmozgalom s hogy az élmunkások a többtennelésük révén többet is ke­resnek? — Tudok róla. De nem vett benne részt. Ő csak a lopásra gondolt. Nem ismerte fel a szocialista termelés és az új munka­formák jelentőségét, ÉS velük meg­történt az is, hogy a lopásban egy­mást is meglopták. Majd Pacher el­mondja, miként hajtották végre so­rozatos lopásaikat. Beismert mindent. 1948 február utáni párttag. Csak az igazolványt szerezte meg s a Párt, a nép érdekében nem tett semmit. — Mondja — kérdezi tőle újból a bíró —, amikor lopott, nem gondolt a tervteljesítésre? — Arra nincs semmi gondom — feleli Pacher. — Maga nem olvasott marxista könyveket, újságokat, melyekből megtudhatta volna, hogy mi is az a tervgazdálkodás. — Én nem olvasok semmit — fe­leli cinikusan. — S politikai előadásokra sem jár? — Nem. — S tudja, hogy vannak fejadag­jegyek? — Tudom. — S azokon kívül hogyan vásárol­hatunk például csokoládét? — A szürke-piacon. —• Na látja — magyarázza a bíró —, ez is a tervgazdálkodás alapján történik. Utána Kassa Mihályt hallgatta ki a bíróság. Azelőtt a volt Fischer-féle likőrgyárban dolgozott. — Miért hagyta el ott a munkahe­lyét? — kérdezi tőle a bíró. — Azért, mert kidobtak. — És miért dobták ki? «— Mert részegeskedtem. — Milyen gyakran? — Minden nap. — S miért jött ide dolgozni? — Mert többet akartam keresni s könnyebb munkához akartam jutni. Kassa volt a raktár betörője. Be­vallotta, hogy kétszer csinált álkul­csot, de — mint mondja — azzal nem sikerült a raktárba behatolnia. — S a valódi kulcsot hogyan sze­rezte meg? —* Elloptam a mesteremtől — fe­leli. — És tudja, hogy tervgazdálkodás alapján dolgozunk? — Tudom. — S tudja, hogy a lopással aka dályozták a terv teljesítését? — Azt is tudom — feleli —, de ha nem segítettek volna, nem hoztam volna ki az árut a raktárból. — A nép vagyonából tulajdonítot­tak el... \ — Azt tudtam — vág a bíró szavá­ba cinikusan Kassa Mihály —, hogy nem csinálok ezzel jóságot. Az iszákos Kassa Mihály maga adott el 8 kg csokoládét a „nem fe­ketéző" Fekete Miklósnak, aki, mint bevallotta, csak a saját szükségletei­11 millió békealáírás Franciaországban Franciaország nemzeti ünnepe, I július 14-e alkalmából a békeharco­sok százezrével gyűjtötték az alá­írásokat. Egy lyoni asszony Párizs egyik munkásnegyedében egy nap alatt több mint 3500 aláírást gyűj­tött. % Franciaországban az aláírálok száma' meghaladja a 11 milliót Loi­re és Cher megyékben a lakosság 54 százaléka már aláírta a felhí­vást . TILTAKOZÁS AZ USA-BAN A KOREAI INTERVENCIÓ ELLEN Az USA-ban js egyre viharosabb tiltakozások hangzanak el a koreai fegyveres beavatkozás ellen. New York négernegyedében gyűlést tar­tottak s követelték Trumantól. hogy vonja ki a fegyveres erőket Koreá­ból. Július 16-án a chicagói húsipari vállalatok dolgozói Körében néhány óra alatt több, mint 1500 békealá­írás gyűlt össze. Dubois tanár a Béke Hívei Amerikai Mozgalma Tá­jékoztató Központjának vezetője nyilt levelet intézett Acheson kül­ügyminiszterhez, amelyben súlyosan elítéli Acheson kirohanását a stock­holmi békefelhívás aláírásgyűjtés] mozgalma ellen. Az amerikai nép túlnyomó többsége — állapítja meg Dubois tanár — a béke mellett foglal állást és követeli az atombomba be­tiltását. A Daily Worker jelenti, hogy Emrys Hughes és Jemes Hudson az angol parlament két tagja, július 17-én az alsóházban tiltakoztak az amerikai -repülőknek Korea polgári lakossága ellen végrehajtott terror­támadásai miatt. Hughes, az amerikai repülök tá­madását állati cselekedetnek minő­sítette. Davies külügyi államtitkár kijelentette, hogy a kormány sem­mit sem hajlandó tenni e kegyet­lenségek ellen. nek kielégítésére vásárolta meg ki­lónként 300 koronáért a csokoládét. Kassa tőle 2400 koronát és „egy liter konyakot" kapott. Benke István, Sándor Leopold autóvezető, Gono Imre tettestárstik is — szembesítések után — beismerő vallomást tettek. — Maga jól őrizte a nemzeti va­gyont? — kérdezte a bíró Pingyák üzemi őrtől. — Nem! Pacher bírt rá erre a bűn­tettre. Pingyák Ferenc a lopott árut elő­készítette az autóra és így segédke­zett azt kijuttatni az üzemből. Ben­ke jól fizetett munkás volt, flegmati­kus és mindig kritizáló. Egyszer, mi­kor egy hivatalnok félkiló csokolá­dét eltulajdonított, maga követelte annak szigorú megbüntetését. Sándor Leopold mint nagy nőcsábász volt ismeretes, Kassa pedig alkoholista s a többi vádlott is könnyű úton kí­vánt kisebb-nagyobb vagyonra szert tenni. Petrázs Margit elvtársnő az üzem dolgozóinak nevében a vádlottak szi­gorú megbüntetését kérte. — Mi tudjuk — emelte ki beszé­dében az elvtársnő —, hogy miért fokozzuk a termelékenységet, azért, mert békét akarunk. Dr. Marček ügyész vádbeszédében kihangsúlyozta, hogy a szocializmus fokozatos kiépítésével teljesen meg­szüntetjük az ember ember által való kizsákmányolását. A kizsákmányoló politika a kapitalista politika s lát­juk, hogy ez hová vezet — s be­szédében rámutatott a koreai ese­ményekre, ahol az imperialisták Ko­rea szabad népe ellen törhek s meg akarták akadályozni,, hagy e baráti nemzet dolgozói maguk legyenek az életük irányítói és urai. A vádlottak szigorú és igazságos büntetését kérta a bíróságtól. Az ítélet: A tanácskozás után a bratislavai járásbíróság meghozta az ítéletet: Pacher Józsefet 18 hónapi fogház­ra és 10.000 korona pénzbírságra, Benke Istvánt 18 hónapi fogházra és 10.000 korona pénzbírságra, Sándor Leopoldot 18 hónapi fog" házra és 10.000 korona pénzbirságra, Kassa Mihályt 3 évi fegyházra és 10.000 korona pénzbírságra, Gono Imrét 18 hónapi fogházra és 10.000 korona pénzbírságra, Pingyák Ferencet 2 évi fegyházra és 10.000 korona pénzbírságra, Guderna József cukrászt, aki 80 kg lopott csokoládé-terméket vásárolt a vádlottaktól, 1 évi. fogházra és 20.000 korona pénzbírságra, Fekete Miklós kereskedőt pedig 3 hónapi fogságra és 5000 korona pénz­bírságra ítélte a bíróság. Ezenkívül Kassa Mihályt 5 évre, a többi vádlottat pedig 3—3 év tarta­mára állampolgári jogainak elveszté­sére is elítélték. A bíróság igazságos Ítéletet ho­zott. Az állam nem fogja azokat a bűnösöket támogatni, akik vétkez­nek a társadalmi rend ellen. A nem­zeti vagyon védelme és az ötéves terv folyamatos teljesítésének bizto­sítása megköveteli tőlünk, hogy mindnyájan a magunk munkahelyén becsületesen és. képességünk teljes latbavetésével dolgozzunk, mert csak így szilárdíthatjuk hazánkban a dolgozók hatalmát és biztosíthat­juk a szocialista termelés gyorš felvirágozását. Az üzemi, pártszervezeteknek, de egyúttal az összes dolgozóknak is az legyen a fő gondja, hogy min­den elhajlást, lopást és szabotálást, amelyet a szocialista társadalmi rend ellen elkövetnek, necsak idejé­ben -leplezzék le, amihez a legna­gyobb éberségre van szükség ha­nem a dolgozók jó szöcailista neve­lésére is kell törekedniök, fokozni kell a munkásöntudatot és felébresz­teni bennük kötelességérzetüket az­iránt, hogy a nemzeti vagyon védel­mével. gondozásával és a szocialista termelésben való tevékeny részvé­tellel saját magunk lettünk életünk urai és minden tettünkkel a népi demokráciát hűen őrizzük és épít­jük, mert csak így haladhatunk a szocialista társadalmi rend felé, magunkévá téve a 'lenini-sztálini elvet hogy — mindenki csak annyi jóban részesedhetik, amennyit a munkája után kiérdemelt. A sváici békeb'zoftság határozata A Béke Hívei svájci bizottsága ha tározatot fogadott el, amelyben el­ítéli az USA intervencióját Koreá­ban és követeli az amerikai katona­ság azonnali visszavonását Koreá­ból. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom