Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-21 / 165. szám, péntek

4 JTÁBRY ISTVÁN: Spanyol szabadságharcos­család sorsa JJazim fiibmet ? A világ, barátaim, ellenségeim 9 Te és a Föld Nazim Hikmet, a török nép nagy költője, ahogy lapunk teg­napi számában már jelentettük, a török parlament reakciós többségének követelése ellenére, az általános amnesztia során kiszabadult börtönéből, amelyben több mint 12 évet senyved t. Nazim Hikmet kiszabadulása a proletár nemzetköziség győzelme. A világ; becsületes flolgozói, a béke hívei hű szeretettel köszön­tik a török reakció, az imperializmus ellen következetesen har­coló forradalmár költőt. Boldog vagyok, hogy világra jöttem, hogy a földgolyóra születtem. Szeretem ezt a földet, a kenyerét s a harcot rajta s megértem nyelvét. Nem bánom, hqgy a Naphoz képest csak játék a világ, amin élünk. Mégis nagy ez a világ, t igen-igen nagy. Szeretek járni e világon, hogy lássam az ismeretlen halakat, a gyümölcsöket és a csillagokat s a messze tengerek hullámcsapását. Európában én csak a könyvek lapjain jártam s ezért restellem magamat. S leveleket kék bélyeggel nem kaptam Ázsiából. Nem láttam, hogy reggel a madarak hogyan röpülnek szembe a nappal. Engem és a mi utcánk kis boltosát egyformán nem ismer Amerika. De mégis a Jőreménység fokától Alaszkáig, Spanyolországtól Kínáig Tudom, hogy ha belenézek a fénybe és az árnyba, Minden kilométeren és minden tengeri mérföldön Van barátom és van ellenségem. Barátaim vannak, akikkel egyszer sem találkoztam, de mindegyönk csak a szabadságért, csak a vágyért meghalni kész. És ellenségeim vannak, akik véremre szomjaznak, s én is szomjazom fekete vérükre. Nagy erőm nékem e nagy világban az, hogy nem vagyok egyedül. Erőm nékem az én igazságom, s hogy mindig annak útját járom. És a fejemet megszabadítottam a kérdőjelektől. A föld meleg és gyönyörű s a virágok oly frissek! És Te — csak én tudom, Te mily kedves és szép vagy: De az Igazságon kívül még Te és a Föld sem kelletek nekem. S ebben van az én legyőzhetetlen erőm! Fordította: Gábor Andor Petőfi és Ady csehül Mivel sebesülésem nem volt ko­moly és sebem valamennyire már be is hegedt, azt gondoltam, én is visszamegyek a fiúkkal az üteg­hez, majd csak valami hasznomat veszik addig is, míg teljesen felgyó­gyulok. Szóval, jő hangulatban folyt a készülődés, már előre örültünk a viszontlátásnak, mert hát mégis •csak más az, a tüzelő állásban len­ni, a megszokott környezetben a fiúk között mint a kórházban hall­gatni a nehezebb sebesültek jajga­tását, meglátni naponta a tőlünk nem messze lévő kis kikötő minden­napos bombázását és tétlennek ma­radni. Igen, ezt egészen jól kiterveltük. Szóvaj együtt megyünk, most már csak az irodára kell menni, hogy kiadják az el bocsátót De hamaro­san kitűnt, hogy a dolog nem megy ilyen simán, mert az írnok, akinek csak az egyik keze volt ép, előhúz­ta a törzslapomat és kijelentette: — Kompanyero, neked még ma­radnod kell pár napig. Előhúzza a Ferkó törzslapját is, lolvassa, a fejét csóválgatja. — Te a frontra akarsz menni? Hiszen holnap a karodból kivesznek megint egy csontszilánkot. Már az ötödiket. Szóval a jóhangulatnak egyszeri­ben végeszakadt. Visszatérve a szo­bánkba a többi fiúk már útra ké­szen vártak, azaz vártuk Markovi­csot az autóval, aki az osztagunk megspórolt élelmét hoata el a kór­ház részére. Mert* mint a fiúk mondták, a tej betegeknek való, sőt még a vajat is tudják nélkülöz­ni, fontos az, hogy a kórháznak le­gyen. A készülődés abbamaradt, és kjki tanácstalanul leült oda, ahová tudott. Béla szólalt meg elsőnek. — Egyszóval nem megyünk együtt. Közben megérkezik az autó, Markovics nagyot kiált, de senki­nek sincsen kedve felelni. Az újbóli sürgetésre megindul a vita arról, hogy öntudatos katonához illik-e megszökni a korházból avagy sem. A végén aztán megegyeztünk ab­ban, hogy én megyek a fiúkkal, de Ferkónak maradnia kell. A faluhoz közeledve egyre sűrűb­ben találkoztunk a menekülő civil lakossággal. A Jegszükségesebb holmijukat cipelik magukkal. Ez azt jelenti, hogy a repülők is egyre gyakrabban jelennek meg az or­szágutak felett, hogy bombáikkal és géppuskáikkal pusztítsák a véd­telen polgári lakosságot, főleg asz­szonyokat és gyermekeket. A mó­dosabb menekültek kocsival, az is­mert kétkerekű taligával, szamár­háton, vagy magukat fogva a tali­ga elé, mentik, ami menthető. Ter­mészetesen a legtöbben gyalogszer­rel a hátukon cipelik hoimicskájuk­kai együtt még aprő gyermeküket is.. Pepe, egy tizenötéves spanyol fiú, a parancsnokunk szigorú tilal­ma ellenére kijött a frontra, még­pedig úgy, hogy a málháink közé rejtőzött és csak utazásunk más­napján bújt elő, mindenki legna­gyobb csodálatára. Parancsnokunk ezért megcibálta a fülét, ami inkább cirógatás volt, szidta, mint a bok­rot, hogy az üteg nem óvoda, meg. hogy olyan gyermekeknek, mint ő, még az anyjuk szoknyájánál a he­lye. És hogy most ilyen távolság­ban Pepe falujától, mit kezdjen ve­le? Erre aztán már Pepe is megsér­tődött. És egy lélegzetre elmondja az összes tűzparancsokat, még pe­dig cseh nyelven. A kiképzés alatt ugyanis mindennap a gyakorló té­ren körülöttünk settenkedett. Erre parancsnokunk elnevette magát, ami tulajdonképpen annyit jelen­tett, hogy a kis Pepe a Liebknecht­üteg katonája. Pepe tehát már mint az üteg szanitéce a kötözőn lelkesedéssel fogad és mindjárt elkezdi magya­rázni, hogy ott benn, a második szobában egy anya van három kis gyermekével Menekültek, segíteni kellene rajtuk, mert hogy egyedül nem mernek nekivágni a hosszú he­gyi útnak, ő szívesen segítene de hát a szolgálat nem engedi. Vég­eredményben oda lyukad ki, hogy a menekülő családon egyedül csak én segíthetek. Mivel az este még messze volt, az üteg tüzelő állását pedig csak az éj leple alatt lehetett megköze­líteni, vállaltam a segítséget. Há­tamra veszem a ruhákkal és éle­lemmel megpakkolt zsákot és mind­két kezembe egy-egy táskát, elin­dulunk a kanyargós hegyi úton. Az anya hátán a kis másféléves Jüant, ölében pedig kisebbik lányát Kon­csitát viszi. Ezt azért csinálja, ma­gyarázza, mert, hogy a kis Koncsi­ta néha-néha már saját lábán is meg tud tenni egy-kétszáz méter útat. Mercedes, a legidősebb kis­lány, körülbelül 8—9 éves. Gyönyö­rű abba arca van, hollófekete haja a hátán súlyos batyut, két kezében szintén csomagot cipel, hogy szin­te kidüllednek az erek a halántékán. Édesanyjuk rá-rápillant hol az egyik, hoi a másik gyermekére és minden alkalommal könnybelábad szeme. Az embernek összeszorul a szíve, a hang pedig fojtogatja a torkát, ha mindezt látja. Hiszen én is csak annyit segíthetek, amennyi erőmtől telik. Körülbelül háromórás gyaloglás után elértünk a hegytetőre, ahol már több hasonló család várakozik az autókra, amelyek a menekülő ci­villakosság megsegítésére voltak kirendelve. E három óra alatt meg­tudtam, hogy a gyermekek apja, az idősebb Juan, a faliisi egyházi birtokon cseléd volt és nagyon na­gyon kegyetlen sorsuk volt. Mikor aztán a népfront győ2»tt, 1936 ta­vaszán, kissé javult a helyzetük, mert kollektív szerződés szerint kezdték őket fizetni Éppen ezeket a kollektív szerződés által biztosí­tott jogokat védelmezte Juan Gon­zales is, mikor a kolostorban elba­rikádozott csendőrök és papok go­lyóitól találva halálos sebet kapott. Mindezt zokogva, szaggatottan be­széli ei a három árvának anyja. Visszafelé menet gondolataimból erős motorzúgás és gépfegyver-kat­togás riaszt fel. Ösztönösen is mind­járt abba az irányba tekintek ahol a három árvát ott hagytam. Mind­járt az első pillantásra észreveszem a Messerschmidt-repülőket, melyek gyilkos golyózáport zúdítanak ép­pen arra a helyre. Sajnos, már nem térhetek vissza, mert. hisz tulajdon­képpen piég hivatalosan le sem je­lentkeztem osztagomnál. Ezért hát egészen estig semmi másra nem tu­dok gondolni, mint a Jimenez-csa­ládra. Este ütegünk visszavonuló­ban éppen azon az úton halad, ame­lyen a Jimenez-családot kísértem, A hegy tetejére érve megállítom autónkat és futva vezetem Pepet arra a helyre, ahol a családot hagy­tam. Sajnos az történt, amitől a leg­jobban féltem. Ott találtuk holtan a kis családot egymásba kapasz­kodva. rémülettel az arcukon, a gyilkos fasiszták golyóitói találva a hegyi tisztáson, Aragónia egyik hegyének tetején ... Mindez elevenen ötlik az eszembe, amikor hasonló orvtámadásokról értesül a világ a távoüi Korea föld­jéről. Az imperializmus arca és munkája nem változott, most is ár­tatlanokat, anyákat és gyermekeket pusztít oktalanul, de a béke hívei­nek sokszázmilliós falanxa megál­lást parancsol kizsákmányoló és emberirtó merényleteinek. Az ököl, amely kivédi az imperia­lizmus támadásait, keménnyé és lebirhatatlanná acélosodott. -ÜJSZ0 — A zenekultúra fellendülése a Román Népköztársaságban A Román Népköztársaságban rendkívül fellendült a zenei élet. 1944-ben egész Románia területén egyetlen szimfónikus zenekar műkö­dött, azóta öt állami zenekart szer­veztek különböző városokban: Te­mesváron, Brassóban, Jasiban, Sze­benben és Bukarestben. Ez év végéig még három szimfónikus zenekar ala­kul. A zenekarok számának emelke­désén kívül, örvendetes fejlődés mu­tatkozik a hangversenyek számában is: 1944-ben 24 hangversenyt tartot­tak, 1949-ben 434-et, ezenkívül 428 „nevelési hangversenyt" adtak a diá­koknak és szakszervezeti tagoknak. • Film készül a termelőszövetkezeti csoportokról Üj film forgatását kezdte meg a Magyar Filmgyártó NV. Az új játék, film a „Vörös Csillag" termelőszö­vetkezeti csoportról szól. A film érdekes cselekmnéy keretében,, azt mutatja be, hogyan válik virágzóvá egy termelöcsoport gazdasága a Párt iránymutatása és a csoportban dol­gozó parasztok jő munkája nyomán. A film főszerepeit Horváth Teri, a „Ludas Matyi" női főszereplője, Gyurkovics Zsuzsa, Görbe János, Bi­hari József, Tompa Sándor, Bánhidi László, Makláry Zoltán, Lehotay Árpád játssza. Petőfi — lengyelül . A lengyel Czytelnik állami könyv­kiadó válllalat rövidesen kiadja Pe­tőfi válogatott verseit és prózai írá­sait. Az antológiát Július Gomulicki író állította össze. A fordításokat a legjobb lengyel fordítók végezték. A Czytelnik vállalat a Petőfi-köteten kívül kiadja Szabó Pál: „Talpalatnyi föld" és „Isten malmai", Rideg Sándor: „Tüzpróba",, Vas Zoltán: „16 év fegyházban", Veres Péter „Próba­tétel" című müvét és Móricz Žsig­mond több regénýét. • Kiadták „Varsó újjáépítése" első nagy­díját A varsói Nemzeti Tanács Elnök­sége elsőízben osztotta ki a főváros újjáépítésének 200.000 zlotys nagy­díját. A díjat megosztva, Padzik Jan betonalapozó és Skibniewsy Zyg­mund mérnök kapta. Padzik beton­alapozó munkás többszöri újításáért és az építésben elért kitűnő eredmé­nyeiért, Skibniewsky mérnök, az új­jáépülő Varsó egyik tervezője pedig új építési munkamódszer kidolgozá­sáért kapta meg a nagydíjat. MACARTHUR GÖBBELS NYOMÁBAN MacArthur tábornok kedden uta­sítást adott, hogy az Akahata cjmü kommunista napilap június 26-án elrendelt egyhónapos betiltását meg­határozatlan időre hosszabbítsák meg. A japán rendőrség hétfőn házku­tatást tartott a Kommunista Párt többszáz helyi bizottságának hiva­talában és 140 lapot, amelyet ezek a bizottságok adtak ki. betiltottak. • „A szovjet film 1940-ben" címmel könyvet írt Paolo Jacchia, az ismert olasz újságíró. A mü nemrégiben jelent meg az olasz könyvpiacon. Máltatja a szovjet filmalkotások fölényét a kapita­lista filmgyártás termékei felett, ezenkívül megvilágítja a szovjet film és a szovjet nép egybeforrott­ságát. • Moszkvában koreai filmbemutató-estet rendeztek A koreai filmgyártásról Junde Jen, a koreai köztársaság filmrendezője tartott előadást, majd bemutatták az ^Olvasztókemence* című koreai fil­met. amely a koreai nép lelkes al­kotómunkájáról szól. A prágai Práce szakszervezeti könyvkiadónál megjelent Július Dolansky prágai egyetemi tanár könyve: „Petőfi Sándor, a magyar nép költője" cimmel. A könyv alapos irodalomtörténeti tájékozottsággal tárgyalja Petőfi Sándor életét, iro­dalmi és politikai tevékenységét; külön fejezetet szentel a csehszlovák nép Petőfi-vonatkozásainak. A cseh irodalomtörténetben különösen Ján Neruda költő volt közvetlen kapcso­latban Petőfi költészetével; nemcsak azáltal, hogy sok költeményét kon­geniális módon fordította le cseh nyelvre, hanem azért is, mert költé­szetében lelkesen szólaltatta meg a Petőfi-hirdette eszméket és a ma­gyar szabadságharc iránti rokon­szenvének illegális költeményben is kifejezést adott. Elvi jelentősége van Dolanszky professzor bevezető szavainak. — Vájjon csoda történt-e, — veti fel a kérdést Dolanszky, — hogy ma Csehszlovákiában tüntetően ápoljuk Petőfi kultuszát? Petőfi nevében ve­zetjük a csehszlovák-magyar közele­dés offenzíváját a kultúra terén, mi­ntán már népeink megegyeztek a po­litikai és gazdasági együttműködést illetően. Nem történt csoda, mert ez a! jelenség természetes következmé­nye a népi demokrácia győzelmének. 1950 július 21 Ott, ahol a nép uralkodik, magoktól borulnak fel az évszázadokon keresz­tül mesterségesen szított félreértések és súrlódások korlátai. Igen, — szö­gezi len Dolanszky professzor, — a Dunamedence és Középeurópa régi számlái is végérvényesen ki vannak egyenlítve. Csehszlovákia és Magyar­ország szabad népei végre egy úton haladnak... Kutatjuk és kihangsú­lyozzuk nemzeti multunkban mind­azt, ami még közelebb hozhat egy­máshoz és ami mindannyiunknak egyformán drága. S éppen a legra­gyogóbb jelenség, amely ott tündö­köl mindkét nemzet kultúrájának közös horizontján, Petőfi Sándor alakja. Magyar hazafi létére az egyetemes emberi jogok meg nem alkuvó védelmezője volt és semmi se m volt tőle idegenebb, mint a szűk­keblű sovinizmus. • „Krev a zlato" — „Vér és arany" címmel adta ki a Csehszlovák Író­szövetség Ady Endre válogatott köl­teményeit Vilém Zavada és a nem­régen elhunyt František Halas köl­tők tolmácsolásában. Vilém Zavada végszót is írt a kötethez, amelyben megismerteti a cseh olvasót Ady életével és költészetének forradalmi jelentőségével. Az U J SZO szabadságodra fc elkísér! Minden előfizetőnknek szabadsága tartama alatt biz­tosítani óhajtjuk újságját. Négy nappal a nyaralás megkezdése előtt szívesked­jenek az új címeket (az eddigi cím és előfizetői szám feltüntetésével) kiadóhivatalunknak beküldeni. A nyaralási idő alatt minden példányonként vásárló olvasóink kívánságéra is nyaralási ideje alatt a kívánt címre lapunkat megküldjük. Az Uj Szó kiadóhivatala. >(ll|u|lt|ll|li|ll|ll(ll|ll|ll|ll|

Next

/
Oldalképek
Tartalom