Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-21 / 165. szám, péntek

Ifjúsági kultúrtevékenység HRUBJÁK EMIL: Emberiség és művészet A világot és a művészetet nem mint állapotot, hanem mint folyamatot kell érzékelnünk. Aminthogy a valóságos lét is mozgás és nem egy megmerevedett állapot. A valóságot kell vizsgálatunk tárgyává tenni az előttünk álló hatalmas tiávlatok szemszögéből. Hisz a művészet a népé és nem a jóllakott henyélők céltalan játékszere s ha a múltban nem is volt ez így, kötelességünk visszatekintenünk és vizsgálódnunk, hogy a folyamatszerű élmények hogyan és mily módon tükröződtek vissza az egész emberiség, a társadalom életében, míg eljutottunk napjaink kultúrforradalmához. A folyamat, az élet, a művészet, az élmény folyamata állandó. Most pillanatnyilag is tart. De törvényszerűségét már felismertük és ezért vizsgálódhatunk tárgyilagosan. A régi iskolák nem ismerték ezt a módszert s ezért csupán alkotások és évszázadok szerint osztották be a művészet megnyilvánulásait. mi a folyamatosságban felismertük a törvényszerűséget és ellentétesen rendezzük tapasztalatainkat. Mi, az emberiség, a társadalom fejlődésének egyes korai szerint tesszük vizsgálódás tárgyává a művészet és az emberiség életének kérdéseit. II. Az ősközösség művészete Ezt a korszakot őskommun izmusnak, vagy az emberiség őskorának is szokták nevezni. A fejlődésnek a legősibb és leghosszabb korszaka volt ez, melynek tartama alatt az alacsonyabb fejlettségű ősöktől szármzó ember a munka és a társasélet magasan az összes többi élőlény fölé emelte. Az ember lassan megismerkedett a körülötte élő világgal. Eljutot a tagolt beszédig és elkészítette a legkezdetlegesebb fegyvert, a kőbaltát... Itt még nem beszélhetünk mai értelemben vett művészetről. Bár, úgy hiszem, hogy az első alkotás,- az első kőbalta elkészítése művészi élmény volt az ember számára. így ismerkedett meg az ember nemcsak a külső világgal, hanem saját belső világával, ez alkotás élményének gyönyörével is. A létért való küzdelem mellett tehát ez a belső érzés is siettette a fejlődést és ösztönözte az embert az. alkotásra, mely végeredményben létfeltételeinek javulását is eredményezte. így kezdte meg az ember a nyíl és az íj használata mellett a kő- és csontedények csiszolásából, a sásból és farostból pedig kosarak és egyéb használati tárgyak fonását. A kezdetleges művészetnek ezt a fokát ma már meg sem említik és el sem ismerik, mint művészetet. Pedig-a fejlődésnek ez a mozzanata döntő hatással volt a későbib időkre is. Gondoljunk csak a napjainkban használatos eszközök készít isérel Nemde azon igyekszünk, hogy azok gyakorlati értékük mellett szépek és formásak legyenek? — De ha alaposabban vizsgáljuk e kor életét, akkor elképzelhetjük, hogy csak ez a kor nevelte az emberiséget az alkotásra, a művészetre. Mennyi fegyelem, gond, türelem kellett ahhoz, hogy az élőlények sorából nemrégen kiemelkedett ember fegyelmezze értelmé*, kezét, hogy végre-végre megalkossa az első kőbaltát! Mily hosszú és hősies fejlődésii útja ez az emberiségnek! A kezdetleges művészet másik fokát, a barlangi művészetet m'ár inkább emlegetik. De talán csak azért, mert maradandóbb alkotások hirdetik létezését. — Mint tudjuk, az ember e korban barlangokban, üregekben lakott. Nos tehát ősünk az üregek, barlangok mélyén falbakarcolta, véste az akkori ember életének eseményeit. Az állatokat, madarakat, a vadászatot stb. Dél-Franciaország, Svájc, Néemtország barlangjaiban tárták fel az ásatások ezeket az emlékeket. De ez a barlangi művészet már tudatos, gyakorlott alkotót hirdeti aki már kész tapasztalatokat vett át így tehát a művészetek kezdeteinek kora csak a megelőző kor lehet. ifésöbb, sokezer év múltával az ember új lehetőségeket, az élet új és könnyebb formáját kereste szüntelenül és egyegy lépéssel előre jutott. Kialakult a társadalmi rendszer, az ősközösség élete is. Az ember társadalmi életet él, melynek szabálya a szükségletek szerint változott és minden •esetben a nagyközösség, a törzs életét, boldogságát tartotta szem előtt. E társadalmi élet kialakulása feltétlen művészi jelenségek kíséretével jár. Ez azonban csak következtetés, bizonyító leleteink nincsenek. Viszont a törzsi-rendszer kialakulása, mely rendszerint vallási jelenségek kíséretében történt, feltétlenül képzett egy művészi egységet, mely azonban számunkra már nem érzékelhető. E művészeti egység sokoldalúsága színpompás lehetett. A kialakult, fiatal emberi nyelv tömören érzékeltette a művész által az ősember benyomásait a természetről és elképzeléseit a törzs élete és jövője felől. Ne essünk azonban tévedésbe, a művészt ne gondoljuk mai értelemben, hanem a törzs papj'ának, táltosának, kobzosának, vajákosának vagy kimagasló egyéniségének képzeljük el. Megjegyezhetjük, hogy e kor művészete nem a képzőművészetet használta kifejező módul, vagyis nem a követ, a festéket, hanem amint már említettem, az emberi nyelvet és hangot. (Foiytatjuk). Helyiszervezetünk június 25-i gyűlése elhatározta, hogy az EFSz férfi munkaerőt nélkülöző tagjait kisegítik az aratási munkálataikban. Az első brigádot Csomány Imre és Dancs László elvtársak szervezték meg igen szép eredménnyel. Tizenöt tag 8 órai munkaidő ledolgozását vállalta és ennek becsületes és jő munkával eleget is tettek. Kitűnő teljesítményükkel elismerést érdemeltek: Tóth Dezső, ücrovszy László és Csomány Imre elvtársak. A brigád 8 órai munkaidő alatt 2 hektár teljes learatását végezte el. Az aratást követő napon a munkabrigád műsoros estét rendezett, amelynek keretében a CsISz egybegyűlt vezetősége köszöntötte az egybegyűlteket. Csomány alelnök elvtárs megköszönte a brigádosoknak munkafelajánlásukat és a munkához való részvételüket. Felhívást intézett az ifjúsághoz, hogy a jó példán felbuzdulva továbbra is támogassák az EFSz-t földmunkálatai gyorsabb ütemü elvégzésében. A vilkei ifjúság végre megértette az idők szavát és megindult azon az úton, amely mindnyájunk végcélja, a szocializmushoz felé vezet. Smelcer Frigyes elnök Csomány Imre alelnök SZINIEI^ÖADAS CSAIÍOVON A CsISz csalovoi magyar tagozata június végén színre hozta a „Fonóban szól a nóta" című népszínmüvet. A darab maga nem nagy irodalmi érték, annál nagyobb dicséret illeti meg Hencz Pál rendezőt, aki a rövidlélegzetü darabból zsép és kellemes, egész estét betöltő műsort hozott ki. A darab főértékei a kedves és szép csoporttáncok, amelyeknek betanításáért Grenet Miklósnét illeti elismerés, örömmel állapítottam meg, hogy a darab szereplői szerepüknek megfelelően öltözködtek és maszkírozták magukat, a legtöbb vidéki mükedvelőcsoportnál ugyanis az a hiba, hogy minden szereplő szépnek és fiatalnak akar hatni. A közelmúltban láttam egy lányt anyaszerepet játszani. A darab szerint 24 éves fia volt, míg ő maga 18 evesnek hatott. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Rozsnyó József, Brezno nad Hronom: Tudasd velünk pontos címedet, mert fontos közölni valónk van számodra. Ilkó Béla, Trať Družby: Ügyedet elintéztük. Az ősszel kezdődő iskolán részt veszel. További jelentést várunk. Többeknek! Kérjük az alant közölt szervezeteinket, hogy közöljék velünk valamely megbízottjuk Magőné szerepét Nagy Ilona játszotta, Kata szerepében Földes Neszti tűnt -fel, Marit Prémusz Anci, Jóskát Vízvári Lajos, Gerőt Víg Imre játszották rátermetten és ügyesen. Jók voltak még Iher Teréz, Petrik Rózsi, Balaskó Mária, Cséfalvy Ferenc, Simonícs Imre és Nagy Lajos a lányok és legények szerepeiben. A két cigány alakját Sédi Béla éa B eke Zoltán elevenítették meg. Meg kell dicsérni -még a súgót, Méri Tibort, mivel sikerült hallhatatlannak maradnia. Schnell János festő, Csalovo ROZSNYÓN IS A „FONÓBAN SZOL A. NÓTA" A CsISz dernői üzemi csoportjának magyar műkedvelő gárdája ellátogatott városunkba, hogy kultúrműsort adjon a dolgozóknak. A nagy érdeklődéssel fogadott előadást a rozsnyóiak a városháza nagytermében nézték végig. A műsort Bárczy kultúrtárs, a darab rendezője nyitotta meg, aki elmondta, hogy tőlük telhetőleg Igyekeznek hozzájárulni a szocialista kultúra színvonalának emeléséhez. A műsor valóban felülmúlta a várakozást és nagymértékben megnyerte a közönség tetszését. Elsőnek egy rövid egyfelvonásos jelenet: „A pénzes postás", majd „A fonóban szól a nóta" című háromfolvonásos színmű került előadásra. A szereplők kivétel nélkül jól meg&llták helyüket. Kata szerepét Szentpéteri Ilona, Jóskát Bukovics Aladár alakította, de a többlek, mint Mikula Klári, Szappanos Feri, BukoV'cs Gyula, Imrik János, Knapp Kálmán, Balázs Lajos és mások is ügyesen játszottak. A színigárda munkáját a közönség hatalmas tapssal jutalmazta. A kultúrelőadás az ifjúsági himnusz eléneklésével ért véget. A CsISz dernői magyar csoportjának magatartásából látható volt, hogy Dernőn a nevelő munka jó kezekben van és megértik a feladatot, mely szocialista építőmunkánkban a fiatalságra hárul. pontos címét (tehát a házszámot is). Ugyanis a kiküldött júliusi kultúranyagot a posta visszaküldte azzal a megjegyzéssel, hogy a posta átvevésével senki sincs megbízva. Tehát: Bor (Királyhelmec — Kráľ. Chlmec), Závodná skupina, Galovo. Kamenini gépállomás üzemi szervezete, Kamenín (Štúrovo). Veľký Kamenec (Kráľ. Chlmec — Királyhelmec). Balázs Alfonz, Rozsnyó