Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-02 / 151. szám, vasárnap

UJSZO 1950 július 2 Mme Cottont azzal vádolják, hogy „a hadsereg és a nemzet erkölcsének aláásására izgatott, megkárosította a nemzetvédelmet". Hogyan ? A francia fiúkat a Vietnam elleni expediciós hadtestbe sorozzák. De a kiskorúakat, még nem katonaköteleseket nem vihetik bele ebbe a szégyenteljes hadjáratba szüleik beleegyezése nélkül. És a francia anyák nem adják beleegyezésüket. A Francia Nőszövetség plakátot adott ki: — Fiainkért mi felelünk, nem akrjuk őket holtan vagy csonkán megsiratni, Franciaországban követelünk munkát számukra. Követeljük a vietnami háború végét! _ És az anya eltépi az expediciós hadseregbe hívó sorozólapot. Vájjon hogyan védik „a francia nép érdekeit" Távolkeleten T A vietnami nők és gyermekek gyalázatos lemészárlásával, a szabadságért harcoló vietnami nép kegyetlen elnyomásával ? Vájjon milyen erkölcsöt rombolhat ez plakát, amely ebben az esetben egyetlen erkölcsös cselekedetre, ennek az irtóhadjáratnák beszüntetésére hívja fel a kormányt? Nemcsak Mme Cottont vádolják. Vádolják Simoné Terryt Is, az ismert újságírónőt, a haderő, valamint Bidault rágalmazásával. Simoné Terry a „Házlaszszony számlái" cimü cikkében megcáfolhatatlanul kimutatta a Kommunista Párt lapjában, a l'Humanitében, hogy az élelmiszerekre fizetett adót háborús költségvetésre költik. Vájjon hol van itt a rágalmazás: a tényekben vagy a számokban? Letagadhatatlan valóságról van szó, amelyet Bidault urék az amerikaiak parancsára rendkívüli katonai törvényekkel akarnak elhallgattatni. Mme Cotton és Simoné Terry ellen még csak vádat mertek emelni. De azt a négy tisztes bretoni családanyát, akiket Pleven miniszter úr a roquettei börtönbe vettetett, megbilincselve vitték el lakásukról. Közönséges bűnösként szenvednek a börtönben, katonai törvényszék elé akarják őket állítani. Ezek a sokgyermekes anyák éppúgy, mint Raymonde Dien, az imperialista háború felé futó, hadianyagot szállító vonat elé vetették maglikat. De nemcsak ők vannak börtönben. Több mint ötven francia aszszony sínylődik félelmetes letartóztatásban: Ajaccióban, Arlesben, Nizzában, Avignonban, szerte Franciaországban és Párizs különböző kerületeiben. „Soha még békeidőben a női elnyomásnak ilyen aljas módszerével nem találkoztunk — írta Marcel Cachin, a Francia Kommunista Párt egyik vezetője. Követeljük a békéért harcoló francia asszonyok szabadonbocsátását és az aljas vádak elejtését! L — Magyar fényképkiállítás Pekingben. A Kínai Népköztársaság népművelési minisztériuma és a pekingi magyar nagykövetség magyar fényképkiállítást rendezett, amelynek megnyitásán beszédet mondott Safranko Emánuel nagykövet és Kuo.Mo-Zso. valamint Huang-YenRei miniszterelnökhelyettes. A kiállításon különösen nagy sikert aratott DerkOvits Dózsa fametszetsorozata.. A látogatók számára több magyar dokumentfllmet is bemutattak.., A kiállítás vendégkönyvébe számos látogató írt elismerő sorokat. — Nyáron felüdít: a Szántói, Szalvátor, Tátra- és Lenka természetes asztali ásványvíz. Gyomor- és bélmegbetegedéseket gyógyít a Clgelkr és Baldovszká ásványvíz. A gyomor-, bél-, vese- és epebajokra kitűnő or vosság a Fátra gyógyásványvíz. Bél megbetegedéseket ée a hólyagvezeté kek megbetegedését a Brusznói és Bal d.ovi ásványvíz gyógyítja. — Huszonegy ország több mint 6000 kiállítója vesz részt az őszi lipcsei vásáron. Az augusztus 27-én kezdődő őszi lipcsei vásáron 21 országból több mint 6000 kiállító vesz részt. A kiállítás területét kibővítették: az eddigi 13 kiállítási csarnokon kívül még 75 négyzetméter területet csatoltak hozzá. cÁUami bjf tôk&k éünmtkáiaL Munkáslevelező szerkesztőségünkhöz egy nagyon kedves és lelkes levél érkezett a Veľké Uhfinovl állami birtok vezetőségétől, amelyben örömmel jelentik nekünk — és kérik, hogy közöljük is — egy szlovákiai magyarajkú dolgozó elvtársunk kiváló munkateljesítményét, amelyet a birtokon elért és amelyért most megkapta az él munkáskönyvecskét. Alább közöljük és buzdító például állítjuk különösen mezőgazdasági dolgozóink elé az állami birtok levelét. 1946 októberében belépett az Itteni állami birtokra Csóti József mezőgazdasági munkás, akí a šafarikovoi járásból származik. Csóti József hamarosan a szocialista munka új felfogásának úttörőjévé vált és már 1947-től kezdve a normát 230, sőt 370 százalékra teljesítette a szarvasmarhák ellátásánál. Az emiitett magyar anyanyelvű alkalmazott a Kosztelec nad Orli.-i birto kelsö élmunkása és mint ilyen, példaképül szolgál e birtok többi, 2250 alkalmazottjának. A helyi Nemzeti Bizott ság átszervezésénél mint a velke uhrinovi CsKP helyi szervezetének kikül döttjét beválasztották az itteni helyi Nemzeti Bizottságba. Csóti Jőzset példája a szocializmus felé vezető út úttörőinek. A Csehszlovák Állami Birtokok Veľke Uhflni BESZÁMOLÓ A ZSIGARÜI EFSZ VEZETŐSÉGÉNEK MEG V Al, VSZT/fs AROL Zsigárd községben is megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet. Az előkészítő bizottság kijelölte a tagság köréből a vezetésre alkalmas tagokat s ezt a jegyzéket a június 26-án tartott gyűlésen a tagság elé terjesztette jóváhagyás végett. A gyűlést Kun Sándor, az EFSz előkészítő bizottságának elnöke nyitotta meg, azután átadta a szót Chudák Istvánnak, a járási EFSz tanácstagjának, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a veztőségbe olyan egyéneket kell beválasztani, akik a köz ügyét teljes odaadással és hűséggel végzik. Beszéde után megtörtént a választás, amelynek során a következő tagokat választották meg: Elnök Kun Sándor, alelnök Szalay Mánuel. Felügyelő bizottság: Morvái Lipót, ifj. Csicsek Márton, Bucskó Imre, Patay László, Varga Mária, Horváth István. Póttagok: Szalay Sándor és Blau Lipót. Pénztáros: Nagy László. Könyvelő: Cirkelbach Vilmos. Gazda: Švihla János. A vezetőség megválasztása után Hatala József járási politikai előadó vette át a szót, aki felhívta a vezetőség figyelmét arra, hogy milyen feladatok várnak rájuk az EFSz keretében. Utána a vezetőség megköszönte a tagságnak beléjük helyezett bizalmát és megígérte, hogy a szocializmus útján a tagság segítségével rendíthetetlenül fognak előrehaladni. Elvtársi üdvözlettel Marsai Ignác, Zsigárd LENG A ZÁSZLÓ A LÖKI MEZŐN. Ez év június 27-én a löki állami birtokon ünnepélyes keretek között megkezdődött az aratás. Léváról megjelent az állami birtok járási igazgatósága és a Járási Nemzeti Bizottság tagjai, az Akció Bizottság tagjai, az SzKP járási titkára és mások. A községből megjelentek a helyi Nemzeti Bizottság tagjai, az SzKP, a ROH és a JSSR kiküldöttei, a Földműves Asszonyszövetség és az EFSz tagjai stb. A Csehszlovák állami himnusz után az ifjúság elénekelte a Munka dalát, azután a lévai álami birtokok igazgatója mondott lelkes megnyitó beszédet. Beszédében kiemelte Köztársaságunk szociális vívmányait s rámutatott arra, hogy az ezévi aratás a béke aratása és az aratási és cséplési munkák sikeres elvégzésével a békéért harcolunk és a világ béketáborát erősítjük meg. Utána az SzKP lévai járási titkára meleg hangon üdvözölte a jelenlévő iskolaifjúságot s rámutatott arra, hogy az ifjúság jelenlétében kezdjük meg az aratást, hogy ők is minél előbb résztvegyenek a falu szocialista kiépítésében. Szeretett vezérünk, Široký eiv. társ felhívta valamennyi községet, hogy mindenütt alakítsák meg az EFSz-eket, hogy mindenütt kiépüljön falvainkon a szocializmus s ezzel bizto. sítva legyen földműveseink boldogabb jövője Párák József, szövetkezeti tag, Lök, levlcei járás. Beszámolóm a rozsnyói téglagyár tervteljesítéséről szól, mely a kassai kerületben első helyen áU a téglagyái rak között Az üzemet februárban vette át a já. rási építészeti szövetkezet kommunális vállalat. A normák bevezetésével nagy lendületet kapott a munkatermelékenység. A normát napi 7000 tégla elkészítésében állapították meg, de ritka az olyan nap, amikor ne csinálnánk meg a 10.000 darabot. A júniusi tervet 26-áig 168 százalékra teljesítettük és teljesítményünk a hónap végére eléri a 200 százalékot. Férfi és női munkásaink minden erejükkel, odadással dolgoznak a szocialista haza felépítésén. Rendkívül kimagasló eredményeket értek el: Taskó József, Taskó Ferenc, Soboczky János és Rusznyák elvtársak, akik 600 mázsa porszenet 8 óra alatt raktak ki a vagonból és szál. lftották el az üzem területére. Munkájuknak meg is volt az eredménye, 655 koronát kerestek fejenként. Az itt felsorolt tényekből láthatjuk, hogy dolgozóink mennyire megértették az idők szavát é milyep öntudatosan, szocialista munkakedvvel dolgoznak, hogy hazánkban minél előbb felépítsük a szocializmust és biztosítsuk valamennyi, dolgozónk jobb jövőjét Elvtársi üdvözlettel: Balázs Alfonz, Rozsnyó. A békére s%awa%nak a bratislavai építőmunkások (V. I.) Hallgassuk meg, hogy mit mondanak a bratislavai építőmunkások a békéről, mi a véleményük annak megvédéséről, az új háború előidézőiről, mi a véleményük munkájukról és arról az egész megváltozott életről, amelyben ma részük van. Ezek a dolgozók, akik alább elmondják élményeiket véleményüket és gondolataikat a maguk egyszerű módján, nem foglalkoznak politikával, nem is nagyon olvasnak újságot, hanem a saját folyamatos munkájukon, békés életükön keresztül érezték meg a megváltozott viszonyokat és a nyugalmat, biztos kenyeret, a hetenként ismétlődő fizetést, az otthonukat ineg akarják védcn'. A háborús károsultak épülő szövetkezeti házában, a népjóléti hivatal és a vasutasok ugyancsak épülő lakóházaiban jártam, amelyek mind kisemberek számára teszik majd lehetővé a nyugodt életet tiszta, világos lakásokban. A három épületben mintegy 120 munkás dolgozik, akik a stockholmi békehatározatokat úgyszólván százszázalékosan aláírták. A békehatározatok tiszteletére kötelezettségeket vállaltak, amelyekben teljesítményeiket 20—50 százalékkal emelik. Ezeknek a határozatoknak aláírására nem kellett őket biztatni, mind maguktól jöttek, mert felismerték a béke és a nyugodt élet igazi jelentőséget. De hallgassuk meg, mit mondanak ők maguk. ' szaktárs a maga 45 évével. Egy pillanatra abbahagyja a munkát, mikor felteszem a kérdést, mi a véleménye a békéről. — A dolgozók soha sem akarnak háborút ,— feleli. — Nagy különbségek vannak a mostani és a régi viszonyok között. Nem kell többé kalapot emelni a munkásnak az urak előtt, pusztán csak azért, mert azok urak és mi munkások vagyunk. Régebben, ha munkát akartam, fillérekért kellett vállalnom és agyondolgozhattam magam, hogy szombaton e) ne veszítsem a nehezen megszerzett munkahelyet. Mellette áll Heidrich elvtárs, 56 íves villanyszerelő. Egyszerre csak oeleszól beszélgetésünkbe: — Csak természetes, hogy béké' karunk, hisz családunk van, gyer iiekeink vannak és ezeket csak bé kében, nyugodt körülmények közöti tudjuk felnevelni. Elég volt nekünk már abból, hogy tele kirakatok kellették magukat és mi rongyosan jártunk. A háborúban eltűnik a kenyér, a hús, a tej, az élelem, mi pedig, ha dolgozunk, enni is akarunk. Én láttam 1918-ban, amikor Kazánban voltam, hogyan harcoltak a Szovjetunióban a Vörös Hadseregben a dolgozók jobb és boldogabb életéért. Emlékszem rá, hogyan támadtak rá Hlohovecen 1921-ben a sztrájkoló tömegre, hogyan lőttek beléjük és mindezt kapitalista, tőkés érdekekért. Nem, ezt mi többé nem akarjuk! Egyetlen célunk a béke és annak megvédése! Kosán László és Horváth Tibor víz. vezetékszerelő szép egyetértésben dolgoznak az alsóbb emeleteken, szerelik be az épületbe a csöveket, szorgalmasan dolgoznak, amikor nekik is felteszem a kérdést. Kosán László 52 éves szakmunkás így válaszol: — Meg vagyok róla győződve, hogy minden dolgozó békét akar. Nem akarunk többé félkarú, féllábú nyomorékokat. A munkával megerősíthetjük országunkat, a munka nyomán virágzó és boldog otthona lesz minden becsületes embernek. Tóth Vince 52 éves vashajlitó arra Munkával védjük meg a békét — mondja Toór elvtárs. Felkapaszkodom a második emeletre, ahol a Póor, Kovakovics, Zabadil, Vilásek, Misik kőmüvesbrigád dolgozik. A brigád tagjai teljesítményüket 30 százalékkal emelték a stockholmi békehatározatok tiszteletére. A legöregebb közöttük Poór Kovakovics kőművesmester 30%-kai teljesítette túl a no imát a kérdésünkre, hogy mit jelent számára a béke, a következő feleletet adja: — Nem akarjuk, hogy amit öt év alatt felépítettünk, pár hét vagy hónap alatt lerombolják azok, akiknek egyetlen vágya, hogy eredményeinket lekicsinyeljék, erőfeszítéseinket tönkretegyék. Amit felépítettünk, azt készek vagyunk meg is védeni bármilyen ellenség ellen. A háború csak a gyárosoknak és a kapitalistáknak jő, mi dolgozók csak koplalunk, éhezünk a háborúbain. Akik a háborút akarják, azokat el kell söpörni a dolgozóknak egy akarattal, összefogva, egységesen. Vodila János pallér, mialatt az emeleteken vezet és átkísér az egyes épületeken, rámutat arra, milyen nagy felelősséggel jár az ő munkája és hogy milyen nehéz megértetnie a munkásokkal, hogy ha nem csinálják meg az előírt teljesítményt, nem is lehet olyan keresetük, mint annak, aki ügyesebb munkával, nagyobb hozzáértéssel, esetleg több energiával többet termel és többet keres. Az élmunkásmozgalom egyre terjed, mert a dolgozók felismerték annak jelentőségét, hogy mit jelent az ország újjáépítése szempontjából az élmunkásmozgalom. Arra a kérdésemre, hogy milyen a munkából való elmaradás helyzete, ezt válaszolja: — Nálunk a minimumra csökkentettük az abszenciát. Az aratás nem jelent számunkra munkakieséseket, mert azok, akiknek van egy darabka földjük, azzal szombat délután és vasárnap foglalkozhatnak. Egyébként csupán a helyi nemzeti bizottság engedélyével lehet a munkából elmaradni aratásra. Ha a dolgozó három napnál tovább igazolatlanul elmarad, akkor az esetet a munkahivtalnak adjuk át amely azután megteszi a kellő intézkedéseket. Nem ismerünk különbséget nők és férfiak között. A nők ugyanolyan bért kapnak, mint a férfiak. Leginkább a kőművesek mellett tudjuk őket felhasználni. Az irodában elbeszélgetünk a hivatalnokokkal is. Az egyik megjegyzi: — Azelőtt, a régi rendszerben, ha újságírók jöttek ki az épületekre, azokat csak a tégla, cement, beton, vas mennyisége és minősége, a munka pontos befejezése, különféle technikai kérdések érdekelték, de semmi esetre sem az, hogy hogyan élnek a munkások, hogyan érznek és gondolkoznak. Ez is nagy haladás. Mi hivatalnokok is bele akarunk kapcsolódni az élmunkásmozgalomba és kötelezettséget is vállaltunk, hogy elősegítjük azt, hogy az egész munkásság túlléphesse a terveket. Segítjük az élmunkásokat minden téren, gyorsítjuk az anyag elosztását és mindenben igyekszünk segítségükre lenni. Szeretnők, ha minél előbb megállapítanák számunkra is a normákat, hogy mi, hivatalnokok is megkaphassuk az élmunkáskönyveket. Az étteremben hosszú sorban várakoznak a munkások az ebédre és a konyhafönök panaszkodik is: — Háromszáz emberre főzünk és a konyha felszerelése hiányos. Eleinte kevesebb emberre voltunk berendezkedve, ezért most nagyobb edényekre, rendesebb tűzhelyre, több segítő kézre volna szükségünk, hogy a munkásokat ebéd- és vacsoraosztásnál gyorsan és pontosan ki tudjuk szolgálni. Négyszer hetenként adunk húst ami azt hiszem mindenképpea elég. Szükséges lenne, hogy még több kiszolgáló személyzetet alkalmazzanak, akik megkönnyítenék munkánkat. Kovács Ferenc asztalos jó étvágygyal kanalazza a levest és kérdésünkre, hogy miért értékes számára a béke, körülmutat az éttermen. — Látja ezeket az embereket, a társaimat, ezek mind nyugodtan akarnak élni és dolgozni, azt akarják, hogy senki se zsákmányolja ki őket, hogy megkapják munkájukért a nekik járó béreket. Ez pedig csak a szocialista rendszerben, a mi rendszerünkben, a munkások, a dolgozók rendszerében lehetséges. A lengyel nemzetgyűlés megszavazta a fahyak villamosítására vonatkozó törvényt. A lengyel nemzetgyűlés egyhangúlag megszavazta a falvak és tanyák villamosítására vonatkozó törvényt. Ez a törvény óriási jelentőségű a vidék gazdasági és kuituláris színvonala emelésének szempontjából. Ugyancsak megszavazta a lengyel nemzetgyűlés a felsőbb művészeti iskolák felállítására vonatkozó törvényt. Az új művészeti iskolákban, amelyek m'nd gyakorló művészeket, mind művészettörténészeket képeznek ki, összesen 3500 diák, elsősorban munkás- és parasztfiatalok számára lesz hely. Az új művészeti iskolák újabb lépést jelentenek a legszélesebb népi tömegek kultúrájának emeléséért vívott harcban. A libanoni |rendőrség gyilk

0s támadása a kórea% népi hadsereg mellett tüntetők ellen. Libanon fővárosának Beirutnak dolgozói szerdán tüntető felvonulást rendeztek és szolidaritásukat nyilvánították a koreai népi hadsereg iránt. A libanoni rendőrség brutálisan rátámadt és tüzelt a tüntetőkre, akik közül ötöt megölt, kettőt súlyosan megsebesített. Több mint tíz tüntetőt letartóztattak.