Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-23 / 143. szám, péntek

JPjwtbilcbdák&L A hirosimai és nagasaki ifjúsága az atombombáról és a békéről Kedves ifjak és leányok! Oly sokat hallottam már, hogy az Ifjúsági Szemle szerkesztősége felhívta a figyelmünket arra, hogy szervezzük meg a levelezögárdát, hogy végre elhatároztam, hogy állandó levelezőnek jelentkezem. Nemrégen jöttem Bratislavába, egy kis Garammenti falucskából és jelenleg az egyik üzemben dolgozom. A minap elindultam, hogy felkeresem az az Uj Szó szerkesztőségét és megbeszélem levelezői tisztségem tennivalóit a szerkesztő elvtársakkal. A gyönyörűen feldíszített városon keresztül végre eljutottam a szerkesztőségbe. A Párt IX. kongresszusának díszét még büszkén viselte a szerkesztőség épülete és így elragadtatva a pompás díszítéstől nagy nehezen éltem bele magam abba, hogy komoly teendőimet illőképpen átgondoljam. És úgy látszik, hogy a szórakozottság fiatalos moa0

rában érdeklődhettem a

z egyik elvtárstól, hogy hol beszélhetnék az Ifjúsági Szemle szerkesztőjével, mert útbaigazítás helyett csupán azt a felvilágosítást kaptam, hogy; •»nem érek rá«. De azért mégis megembereltem magam s illő komolysággal felmentem a

második emeletre, ahol rövid érdeklődésem után örömmel fogadtak és hosszan megbeszélték velem a lapírás komoly probléma t. így lettem tehát az Ifjúsági Szemle levelezője. Persze mindjárt megírtam ezt az örvendetes hírt haza is, hogy jó Anyámna No, meg Volt benne az öcsém hír közlés tani akar gek terén versenyt, zásban. E komi azonban levelezői valójakén »anyagot zölni fogí sóim. E pedig ner figyelmez de én mt lyemet go hogy ke egy megt Ott majd kai és ké majd met tem. Köz magyar Kerestet szerdán. Mentőötle hogy fein központi ott érdekl cím utár meglepeté rens elvtá hogy mi mindjárt végre megindítom csoportot! A tény közlök: van alakú tag már munkatár aztán a ku t örömet szerezzek. egy kis hiúság is , mert községünkben a CsISz titkár és e ível mintegy bizonyítam, hogy a tisztséis megállom vele a nemcsak a tagtobor~>ly hír közlése után elha tározzam, hogy tisztségem ]ö tenniösszegyüjtöm az , melyet majd kö>k veletek ifjú olvaaz »anyag-gyűjtés« i olyan egyszerű — ettek az Uj Sz&nál gis megállom a hendoltam s elindultam, resek Bratislavában /ar CsISz csoportot, elbeszégetek a fiúksz az vanyag*, csak lírOm tervezgetoen pedig kerestem a soportot. n kedden, kerestem Eredmény semmi, 'ként jut0

tt eszembe, legyek az országos magyar osztályára és ődöm majd a pontos i. Ott aztán nagy ért. A kultúr-refers mikor megtudta, járatban vagyok, így kiáltott fel: No gy elvtárs, akivel n a helyi magyar pedig az, amit itt A helyicsoport most ló félben, Tiz-t'zenkét jelentkezett is, csak •ak kellenének. így Uúr-referens elvtárssal a napokban nyakunkba egyre közeledik, hát elégedjevesszük majd a várost és meg- tek meg kedves olvasóim azalakítjuk a bratislavai magyar zal, amit itt írtam. Ha azoncsoportot. Mivel azonban ed- bon segítenétek megszervezni a dig »a,nyag<-kereséssei tői- csoportot, hát nagyon szívesen töttem az időt és csak egy fogadnám, megalakulatlan helyi szerveze- Elvtársi üdvözlettel: tet találtam, a lapzárta pedig Békés Endre, I iE IM II ü Él iE TE te a szalagot, hogy leolvassa a kimaiadt szavakat. A készülék leadta: A készülék leadta: »Január huszonnegyedikén hat óra ötven perckor . ..« A távírász gyorsan leírta az elolvasott szavakat, elengedte a szalagot, kezére támasztotta fejét és figyelt. »Tegnap Gcrkiban elhunyt ...« A távírász lassan leírta. Hány örömhírt és tragikus közlést hallott életében, hányszor értesült elsőnek idegen bánatról és örömről. Rég leszokott már arról, hj#y elgondolkodjék a szűkszavú mondatfoszlányok értelmén, hallásával felvette és gépiesen papírra vetette azokat de nem gondolkodott a táviratok tartalmán. Most is valaki meghalt és ezt valakivel közlik. A távírász már megfeledkezett a Címzésről: »M ndenkinek, mindenkinek, mindenkinek!« A készülék kopogott: »Vladimír Iljics« s a készülék kopogását betűkké változtatta az öreg távírász. Nyugodtan ült, kissé fáradt volt. Valahol meghalt valami Vladimír Ilj cs, valakinek ö leírja ezeket a tragikus szavakat, valaki sjrvafakad elkeseredésében és bánatában — (Folytariak.l szülék előtt A lányok szolgálatuk első napja óta aligha kopogtattak le húsz kilométer l hosszú szalagot, míg öreg kollégájuk mái a harmadik száz kliométert kopogja. Az öreg nem olvassa a szalagot, mint a két fiatal, nem ráncolja össze a homlokát, mikor a nehéz betűkből mondatokat formál. A készülék kopogását hallgatva, egyik szót a másik után veti papírra. Hallásból veszi fel a táviratot. „Mindenkinek, mindclnkinek, mindenkinek!" A távírász leírja és magában ezt gondolja: Valószínűleg megint valami körlevél a hófúvások elleni harcról. Kinn tombol a vihar, a szél az ablakhoz csapkodja a havat A távirásznaK úgy rémlett, hogy valaki kopogtat az ablakon: odafordul: és akaratlanul is rajta felejtette a szemét a befagyott ablak jégvirágain. Emberi kéz sohasem tudná kivésni a szeszélyes ágak és levelek ilyen hajszá finom rajzát. A látvány lekötötte a távírász figyelmét úgy, hogy nem hallgatta a készülék kopogását s amikor végre elfordította tekintetét az ablakról, kezébe vet. meg kellett teiemteni a szocializmusmus számára, a legmodernebb ipart, legfejlettebb mezőgazdaságot. Leninnek most a harcok vezetése után az építést kellett irányítania: megteremte, lizmus számára, a legmoni az élet új formáit, az új szocialista gazdaságot és az új szo. cialista kultúrát Lenin halála. Lenin egészsége 1921-ben megromlott. Még évekkel előbb aljas merényletet követtek .,el ellene az ellenforradalmárok, revolverrel kétszer rálőttek. Akkor felgyógyult, de a megfeszített munka néhány év múlva aláásta az egészségét. Orvosai hiába intették; Lenin újra és újra munkához fogott. 1924-ben Lenin §zíve megszűnt dobognj^ * A sepatovkiai vasútállomás távirdájában három morseké. szülék szüntelenül folytatja a csak hozzáértő fülek számára érthető beszélgetést Két fiatal távirásznö, meg egy öieg távírász ülnek a ké* Részlet Osztrovszkij „Hogyan edződött meg az acél" c. regényéből. Harc és építés A tőkés hatalmasságok, Anglia, Amei ika, Franciaország, stb., nem tudtak belenyugodni abba, hogy egy országban nagybirtokosok és gyárosok nélkül, a nép maga kormányozzon. 14 vezető kapitalista ország összefogott, hogy megfojtsa a Szovjetúniót. Tankokkal és jól felszerelt hadsereggel rohanták meg mind a négy világtáj felől a Szovjet államot, amely még csak ekkor kezdte megszervezni hadseregét. Azt hitték, könnyű zsákmány lesz. Három évig dúlt a háború és megtörtént a csoda. A fiatal Szovjetúnió erősebbnek bizonyult, mint a tizennégy régi ka. pitalista ország. Kiverték a betolakodókat. Az a nép, amelyet a cárok alatt annyi vereség ért, legyőzhetetlenné lett, mert tudta. hogy igaz ügyért harcol. A csoda persze nem volt csoda, mert a Szovjetuniónak olyan pártja volt, mint a bolsevik párt és olyan vezetője, mint Lenin. A párt legjobb embereit mindig a legnehezebb, legveszélyesebb helyekre küldte. A háború befejezése után hozzá kellett látni a lerombolt, tönkretett ország felépítéséhez. Fel kellett építeni az ipart és a mezőgazdaságot, de nemcsak úgy, ahogy az az elmaradt cári Oroszországban volt, hanem