Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-09 / 131. szám, péntek

LENIN - SZT Á LTN: ül IFIÚSŰGÜQL " ifjúság nevelésének döntő problémáit. Lenin a nevelési feladatokat nem elvontan, hanem a szocialista építéssel szoros összefüggésben, a szocialista építés követelményeinek figyelembevételével tárgyalja. E lenini tanítást Sztálin fejlesztette tovább, a szocializmus építése előrehaladásának megfelelően. Számos beszédében, cikkében, de főleg a Komszomol VIII. kongresszusán 1928-ban elmondott beszédében fejti ki Sztálin a Komszomol feladatait, a régieket és újakait egyaránt. Három döntő kérdést veit fel, amelynek meg kell szabnia a Komszomol nevelő tevékenységét: fokozni kell a harcj tevékenységet, nehogy az építés békés korszakának eredményei miatt elbizakodjunk — kíméletlen harcot kell indítani a bürokrácia ellen — bolsevik szákemberek ezreit kell kinevelni az ifjúság köréből. Ennek elérésére hívta harcba Szitálin a Komszomolt: „Elsajátítani a tudományt, kikovácsolni a bolsevik szakemberek új kádereit a tudÁ minden ágában, és tanulni, tanulni, tanulni a legkitartóbban — ez most a feladat. A forradalmi ifjúság tömeghadjárata a tudomány meghódításáért — erre van most szükségünk, elvtársak!" A mi ifjúságunk előtt ezek a feladatok nagyrészt még teljesítésre várnak. Kétszeresen fontos tehát a magyar ifjúság számára, hogy megszívlelje a tanításokat. Sztálin nem győzi eléggé felhívni a figyelmet az ifjúság jelentőségére a Pánt szempontjából: „Aligha kell bizonyítani az ifjúsági szövetség és általában az ifjúság óriási jelentőségét Pártunk fejlődésében." Lenin és Sztálin, vezetésükkel a Bolsevik Párt mindig harcolt az iijúság iránti közömbösség, idegenkedés, ellenségesség opportunista megnyilvánulása ellen. Szenvedélyesen törődni a fiatalsággal, a Párt befolyása alá vonni az ifjúság minél nagyobb részét, biztosítani a Párt vezető szerepének érvényesülését az ifjúságii szövetségben, következetesen, rendszeresen vezetni az ifjúsági szövetséget, annak minden egyes szervezetét — erre tanítja Lenin és Sztálin a Pártot. Minden pártszervezetnek, minden kommunistának tudinia kell, hogy csak akkor lendül fel az ifjúsági szövetség munkája, ha a pártszervezetek rendszeresen irányítják a hozzátjuk tartozó ifjúsági szervezeteket. Ugyanekkor Lenin és Sztálin kihangsúlyozzák, hogy a Párt-vezette ifjúsági mozgalom szervezetileg önálló: „ ... feltétlenül az ifjúsági szövetség szervezeti önállósá:ga mellett (kell) állást foglalnunk, mégpedig nemcsak azért, mert az opportunisták félnek ettől az önállóságtól, hanem a dolog lényege folytán is. Mert hiszen az ifjúság teljes önállóság nélkül sem arra nem képes, hogy jó szocialistákat termeljen ki soraiból, sem pedig wrra nem képes, hogy a szocializmust előrevigye" — mondotta Lenin, A pártvezetés állandósága, ugyanakkor az önálló kezdeményezés minden lehetősége mellett feglődött a Komiszomol olyanná, amilyennek ismerjük. Az ifjúság iránti valódi, bolsevik módon értelmezett szeretethez és megsegítéshez hozzátartozik, sót ennek egyik leglényegesebb vonása, az ifjúság hibáinak éles, szókimondó, segíteni akaró kritizálása. „Az ifjúsági szövetség teljes önállósáiga, de egyúttal hibái elvtársi bírálatának teljes szabadsága mellett foglalunk állást. Hízelegnünk az ifjúságnak nem szabad." Leniin és Sztálin bőven alkalmazták a szovijet ifjúság felé a kommunista kritikát. A Komszomol sikerei bizonyítják, hogy eredményesen. .Jffúságunk jövője nagyon a | tzívemen fekszik. Az ifjúság — a forradalom egy része" — mondotta Lenin. Lenin és Sztálin írásaikban, alapvető meghatározását, történelmi (jelentőségű programját adják a kommunista ifjúsági szövetség feladatainak. Egész korszakunkra érvényesen határozzák meg az ifjúsági szövetség feladatait, történelmi hivatását. A Komszomol feladata — azit mondja Sztálin: „... hogy biztosítsa az ifjúság bizalmait Pártunk iránt, biztosítsa Pártunk vezetését a Komszomolbam. A komszomolifjúnak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a Párt vezetésének biztosítása legfőbb és legfontosabb a Komszcmol egész munkájában. A komszomPl-ifjúnak nem szabad megsúgnak a proletárdiktatúra és Komszomol e vezetés nélkül nem tudja teljesíteni főfeladatát — a munkás-paraszt ifjúságnak a proletárdiktatúra és a hommamizmus szellemében való nevelését." A Lenin és Sztálin minden if" júságról szóló írásukban, beszédükben figyelmeztetik az új ifjúsági mozgalmat, hogy az alapvető feladat: az ifjúságnevelése. Az ifjúság kommunista nevelése kérdésében, felveti és általános érvényűén kifejti általában a nevplés, nemcsak az 1 É M 1 M ÉIETE A forradalom győzelme után 1927-ben egy amerikai munkásdelegáció kereste fel Sztálint Moszkvában és megkérdezték töle, miben különböznek Lenin tanításai Marxétól. Sztálin azt válaszolta nekik, elvi különbség a kettő között nincsen. Lenin Marxnak és Engelsnek leghűségesebb és legkövetkezetesebb tanítványa volt és mindig a marxizmus elveire támaszkodott. Marx és Engels a kapitalizmusnak egy másik korszakában éltek, mint Lonin. Marx és Engels a kapitalizmusnak régebbi korszakát vizsgálták és tanításaikat ennek megfelelően dolgozták ki. Haláluk után, a kapitalizmusnak új korszaka kezdődött el, amit- imperializmusnak neveznek. Lenin Marx és Engels tanításait tovább fejlesztette, alkalmazta, ennek az új korszaknak megfelelően. A leninizmus nem egyéb, mint a kapitalizmus imperialista korszakának a marxista tanítása. A háborúban. 1914-ben kitört az első világháború. Ez a háború igazságtalan, rabló háború volt. A bolsevik párt Lenin utasításai szerint szembefordult a háborúval és felhívta az orosz népet, kergesse el a cárt, amely háborúba sodorta. A háborús szenvedés és az elégedetlenség egyre nagyobb fokra hágott. A katonáknak nem volt felszerelésük, sokszor férges ételt kaptak, a lakosság éhezett, ugyanakkor a hadiszállítók milliókat kerestek. Egyre gyakrabban mondogatták az elkeseredett munkások és parasztok: — Várjatok csak, lesz még egyszer 1905! Lenin Svájcban volt. A háború úgy a párt irányítását, mint életét nagyon megnehezítette. Svájc látszólag semleges ország volt, de titokban támogatta a háborús országokat. Különleges óvatossági i-endszabályokra volt szükség, hogy a rendőrséget félrevezetve, folytatni lehessen a munkát. Lenin figyelmezteti a többi svájci elvtársakat is, hogy legyenek óvatosak, leveleket csak láthatatlan vegyitintával írjanak; iratokat, ha már nem kellenek, azonnal semmisítsék meg. tütott könyveket, újságokat ne tartsanak lakásukon. „Minden okunk megvan rá, — írja —, hogy el legyünk készülve arra, hogy a svájci rendőrség és katonai hatóság az orosz, francia, stb. követ első megmozdulására haditörvényszék elé állítanak, vagy kiutasítanak a semlegesség megsértése címén." Nagy anyagi nehézségek is akadályozták a munkát. 1914-ben a párt péztárában összesen 160 frank volt. Egyik levelében ezt irta Lenin: „Magamról személyesen azt kell mondanom, hogy keresetre van szükségem, különben bizony egyenesen éhen veszek! Fene drága minden és nincs miből megélnem ... bizony-bizony, nem vagyok képes fenntartani magam, ezt komolyan mondom, egészegész komolyan." Lenin a politikai és anyagi nehézségek ellenére, fáradhatatlanul dolgozik • a bolsevik párt erőinek összefogásán. Az orosz párt irányításán kívül más munkája is van. A háború kitörésekor, a Szociáldemokrata Pártok többsége elárulta a munkásosztály ügyét és a háborús kormányok mellé csatlakoztak. Lenin azon fáradozik, hogy a jobboldali szociáldemokratákkal szembeforduló baloldali elvtársakat tömörítse. Résztvesz a nemzetközi konferenciákon, tárgyal a baloldali szociáldemokrata vezetőkkel. Az ö hatására indul meg a baloldaliak erőteljes szervezkedése, ami a háború után Európa összes országaiban a Kommunista Pártok megalakulásához vezet. A forradalom. A háborús szenvedésektől elkeseredett orosz nép 1917 februárjában újabb forradalmat csinált. Leninnek a jóslata, hogy újabb forradalom fog bekövetkezni, igaznak bizonyult. A munkások és parasztok elkergették a cárt és Oroszország köztársaság lett. Nagy örömujjongás volt, a nép fellélegzett. Mintha az évszázados harc befejeződött volna. De mégsem. A forradalom vezetése a mensevikek kezébe került, ök pedig visszaengedték a hatalomra a nagybirtokosokat és a gyárosokat. Az igazságtalan háború tovább folyt, a parasztság nem kapott földet. Az orosz forradalom megállt félúton. Lenin úgy érezte magát, távol a harcoktól, mnt a ketrecbe zárt oroszlán. Minden erejével azon dofgozott, hogy hazakerülhessen. Látva a forradalom válsá^St, már Svájcból irányt mutat: „Munkások! — írta. -—• A cárizmus elleni polgárháborúban a proletár hősiességnek, a nép hősiességnek csodáit müveitétek. A proletariátus és az egész nép megszervezésének csodáit kell müveinetek, hogy előkészítsétek győzelmeteket, a forradalom második szakaszára." Anglia és Franciaország urai nem akarták Lenint országukon keresztülengedni éa csak egy hónap múlva sikerült a többi, Svájcban lévő forradalmárokkal együtt, Németországon és Svédországon át hazajutnia. Végre otthon volt forradalmi hazájában. Már a vonaton beszélgetett a katonákkal, kérdezte panaszaikat. Az egyik katona elmondta: — Mindenki elvtárs most, mindenütt vörös zászló, de tovább kell véreznünk a frontokon, se béke, se föld, a régi urak pedig ugyanott ülnek, ahol azelőtt. (Folytatjuk.)