Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-25 / 145. szám, vasárnap

-==i WSW s-MARXIZMUS ÉS NYELVTUDOMÁNY Sztálin elvtárs cikke a moszkvai Pravda keddi számában A moszkvai Pravdában néhány héttel ezelőtt vita indult meg a szovjet nyelvtudomány kérdéseiről, elsősorban N. J. Marr, szovjet nyelvész (1864-1934) elméletéről. A vita, amelyben szovjet tudósok sora vett részt, felvetette a nyelvtudomány alapvető problémáit. Ehhez a vitához szói hozzá Sztálin elvtársnak a moszkvai Pravda keddi számában megjelent „Marxizmus és nyelvtudomány" című cikke, amelyet az alábbiakban teljes egészében köziünk Egy ifjú elvtársakból álló csoport azzal a javaslattal fordult hozzám, hogy szögeznem le a sajtóban véleményemet a nyelvtudomány kérdéseiről, különösen arról, hogy mi a marxizmus álláspontja a nyelvtudomány terén. Nem vagyok nyelvész és természetesen nem tudom teljesen kielégíteni az elvtársakat. Ami a marxizmusnak a nyelvtudomány és más társadalmi tudományok terén elfoglalt álláspontját illeti, ezen a térén otthonos vagyok. Ezért engedek kérésüknek és válaszolok az elvtársak által feltett egész sor kérdésre. Kérdés: Igaz-e, hogy a nyelv felépítmény az alépítményen? Válasz: Nem, nem igaz. Az alépítmény a társadalom gazdasági rendje, a társadalom fejlődésének adott szakaszában. A felépítmény: a társadalom politikai, jogi, vallási, művészeti és füozófiai nézetei és az ezeknek megfelelő politikai, jogi és egyéb intézmények. Minden alépítménynek megvan a neki megfelelő felépítménye. A hűbéri rend alépítményének mégvan a maga felépítménye, megvannak a maga politikai, jogi és egyéb nézetei és az ezeknek megfelelő intézményei a kapitalista alépítménynek megvan a maga felépítménye, megvan a szocialista alépítménynek is. Ha megváltozik és megszűnik az alépítmény, akkor ennek nyomán megváltozik és megszűnik a felépítménye, ha új alépítmény jön létre, nyomában létrejön a neki megfelelő felépítmény. A nyelv ebben a tekintetben gyökeresen különbözik a felépítménytől. Vegyük például az orosz társadalmat és az orosz nyelvet. Az utóbbi harminc év folyamán Oroszországban megszűnt a régi kapitalista alépítmény és felépült az üj, szocialista alépítmény. Ennek megfelelően megszűnt a kapitalista alépítményen nyugvó felépítmény és létrejött az új felépítmény, amely megfelel a szocialista alépítménynek. Következésképpen a régi politikai, jogi és egyéb intézményeket új, szocialista intézmények váltották fel. Ennek ellenére az orosz nyelv alapjában véve ugyanolyan maradt, mint az Októberi Forradalom előtt volt. Mi változott ezalatt az időszak alatt az orosz nyelvben? Megváltozott bizonyos mértékben az orosz nyelv szókincse, megváltozott olyan értelemben, hogy nagyszámú új szóval éc kifejezéssel gyarapodott, amelyek az új szocialista termelés létrejöttével, az új állam, az új szocialista kultúra, az új közszellem, az új morál megjelenésével, végül a technika és a tudomány fejlődésével kapcsolatban keletkeztek; egész sör szónak és kifejezésnek az értelme megváltozott ezek új jelentést kaptak; kiveszett a szótárból bizonyos számú elavult szó. Ami azonban az orosz nyelv alapvető szókincsét és nyelvtani szerkezetét illeti, amelyek a nyelv alapját alkotják, ezek a kapitalista alépítmény felszámolás sa után nemcsak, hogy nem szűntek meg és cserélődtek fel új, alapvető szókinccsel és új nylevtani szerkezettel, hanem ellenkezéleg, teljes egészükben fennmaradtak — minden komolyabb változás nélkül, éppen mint a mai orosz nyelv alapjai maradtak fenn. Továbbá: A felépítményt az alépítmény hozza létre ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a felépítmény csupán visszatükrözi az alépítményt, hogy passzív, semleges, közömbös magatartást tanúsít alépítményének sorsa iránt, az osztályok sorsa, a rend jellege iránt. Ellenkezőleg, miután létrejött, hatalmas, aktiv erővé válik, tevékenyen hozzájárul alépítményének kialakulásához, megerősödéséhez, mindent megtesz, hogy segítsen az új rendnek a régi alépítmény és a régi osztályok felszámolásában és megszüntetésében. Másként nem is lehetséges. Az alépítményv éppen azért hozza létre a felépítményt, hogy ez szolgálatára legyen, hogy tevékeny segítséget nyújtson neki kialakulásában és megerősödésében, hogy tevékenyen küzdjön a régi, önmagát túlélő alépítménynek és régi felépítményének felszámolásáért. Mihelyt a felépítmény^ lemond erről a kisegítő szerepéről, mihelyt a felépítmény a maga alépítménye aktív védelmének álláspontjáról arra az álláspontra helyezkedik, hogy közömbös magatartást tanúsít saját alépítménye irányában, hogy egyforma magatartást tanúsít az osztályok • irányában, legott elveszti felépítmény minőségét és megszűnik felépítmény lenni. A nyelv ebben a vonatkozásban gyökeresen különbözik a felépítménytől. A nyelvet nem ez vagy az az alépítmény, régi vagy új alépítmény hozza létre egy adott társadalmon belül, hanem századok folyamán a társadalom történetének és az alépítmények történetének egész menete. A nyelvet nem egy valamelyik osztály hozza létre, hanem az egész társadalom, a társadalom valamennyi osztálya, száz meg száz nemzedék erőfeszítése. A nyelv nem egy valamelyik osztály szükségletéinek kielégítésére jön létre, hanem az egész társadalom, a társadalom valamennyi osztálya szükségleteinek kielégítésére. Éppen ezért a nyelv mint a társadalom számára egységés és társadalom valamennyi tagja, számára közös össznépi nyelv jön létre. Ennélfogva a nyelvnek, mint az emberek érintkezési eszközének kiszolgáló szerepe nem abban áll, hogy egy osztált szolgáljon ki a többi osztályok rovására, hanem1

hogy egyformán kiszolgálja az egész társadalmat, a társadalom valamennyi osztályát. Éppen ez a magyarázata annak, hogy a nyelv egyformán kiszolgálhatja a régi halódó rendet és az új, felemelkedőben lévő rendet, mind a régi, mind az új alépítményt, mind a kizsákmányolókat, mind pedig a kizsákmányoltakat. Senki előtt sem titok az a tény, hogy az orosz nyelv ugyanolyan jól kiszolgálta az orosz kapitalizmust az orosz burzsoá ku'.turát az Októberi Forradalom qjőtt, mint, ahogy ma koszolgálja a szocialista rendet és az orosz társadalom szocialista kulturáját. Ugyanezt kell mondani az ukrán, a bjelorussz, az üzbég, a kazah, a grúz, az örmény, az észt, a lett, a litván, a moldován, a tatár, az azerbajdzsáni ,a baskir, a türkmén nyelvről és a szovjet nemzetek többi nyelvéről, amelyek ugyanolyan jól kiszolgálták e nemzetek régi burzsoá rendjét, mint ahogy kiszolgálják az új, szocialista rendet. Másként nem is lehetséges. A nyelv éppen azért van, éppen azért jött létre, hogy szolgálja a társadalmat mint egészet, az emberek érintkezésének eszközeképpen, hogy közös legyen a társadalom tagjai számára és egységes a társadalom számára, egyformán szolgálja a társadalom tagjait, függetlenül osztályhelyzetükről. Mihelyt a nyelv letér erről az egész népet átfogó álláspontról, mihelyt a nyelv valamilyen szociális csoportott előnyben és támogatásban részesít a társadalom, többi szociális csoportja rovására, legott elveszíti a maga minőségét, megszűnik az emberi érintkezés eszköze lenni a társadalomban, valamely szociális csoport zsargonjává válik, lefokozza és pusztulásra ítéli magát. A nyelv e tekintetben elvileg különbözik a felépítménytől nem különbözik azonban a munkaeszközöktől, teszem azt, a gépektől, amelyek egyaránt szolgálhatják mind a kapitalista, mind pedig a szocialista rendet. Továbbá: A felépítmény annak az egy korszaknak a terméke, amelynek folyamán az adott gazdasági alap él és működik. Éppen ezért a felépítmény rövidéletű, megszűnik és eltűnik az adott alap megszűnésével és eltűnésével. Ezzel szemben a nyelv a korszakok egész sorának terméke, amelyek folyamán kialakul, gazdagodik, fejlődik, csiszolódik. Ezért a nyelv hasonlíthatatlanul tovább él, mint bármelyik alap és bármelyik felépítmény. Ez tulajdonképpen a magyarázata annak, hogy nemcsak egyetlen alapnak és felépítményének születése és megszűnése, de több alap és az azoknak mefelelő felépítmények megszűnése sem vezet a történelemben egy adott nyelv megszűnésére, a nyelv szerkezetének megszűnésére és új nyelv születésére új szókinccsel, új nyelvtani szerkezettel. Puskin halála óta több mint száz esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt Oroszországben megszűnt a hűbéri rend, a kapitalista rend. és egy harmadik rend keletkezett — a szocialista rend. így tehát két alap szűnt meg felépítményeivel együtt és új, szocialista alap keleetkezett a maga új felépitményeivel. Mindamellett, ha például az orosz nyelvet nézzük, ez alatt a hosszú idő alatt semilyen törést sem szenvedett és a mai orosz nyelv, szerkezetét tekintve, alig különbözik Puskin nyelvétől. Mi változott meg ez alatt az idő alatt az orosz nyelvben? Az orosz nyelv szókincse ez idő alatt jelentékenyen kibővült, a szókincsből nagyszámú elavult szó eltűnt, sok szó jelentése megváltozott; megjavult a nylev nyelvtani szerkezete. Ami a puskini nyelv struktúráját, a nyelv nyelvtani szerkezetet és alapvető szókészletét illeti, az lényegében magmaradt, mintha modern orosz nyelv alapja. És ez telejesen érthető. Valóban, mi szükség van arra, hogy a nyelv meglévő struktúrája, nyelvtani szerkezete és alapvető szókincse minden egyes forradalmi átalakulás után megsemmisüljön és helyébe új lépjen, amint ez a felépítménnyel rendszerint történik? Kinek van arra szüksége, hogy a „viz"-et, „föld"-et, „hegy"-et, „erdő"-t, „hal"-at, „ember"-t, „menni"-t, „csinálni"-t, „termelni"-t, „kereskedni"-t, stb.-t ne víznek, földnek, hegynek, stb.-nek nevezzék, hanem valahogy másként. Kinek van arra szüksége, hogy a szavak ragozása a nyelvben és a szavak fűzése a mondatban ne a fennálló, hanem egy egész más nyelvtan szerint történjék? Mi haszna van a forradalomnak a nyelv ilyen forradalmi átalakulásából? A történelem általában véve nem tesz semmi lényegeset különleges szükségszerűség nélkül. Felmerül a kérdés, mi szükség van az ilyen nyelvi forradalomra, ha egyszer bebizonyosodott, hogy a meglévő nyelv és annak szerkezete alapjában véve teljesen alkalmas az új rend szükségleteinek kielégítésére?. Néhány év alatt megsemmisíteni és újjal cserélni fel a régi felépítményt lehetséges és szükséges, hogy teret adjunk a társadalom termelőerőinek kifejlődésére, de hogyan tehet megsemmisíteni a meglévő nyelvet és néhány esztendő alatt új nyelvet építeni helyébe anélkül, hogy ne vigyünk anarchiát a társadalmi életbe, hogy ne idézzük fel a társadalom szétesésének veszélyét. Ilyesfajta feladatot csak Don Quijotek tűzhetnek maguk elé. Végül még ^gy gyökeres különbség a felépítmény és a nyelv között. A felépítmény nem áll közvetlen kapcsolatban a termeléssel, az ember termelő tevékenységével, Csak közvetve, a gazdasági életen keresztül, az alépítményen. keresztül vnn kapcsolata a termeléssel, Éppen ezért a felépítmény a termelőerők fejlődésének színvonalában beállott változásokat nem egyszerre és nem közvetlenül, hansm az alépítményben végbement változások után, a termelésben történt változások, az alépítményben már végbement változásokon keresztül tükrözi. Ez azt jelenti, hogy a felépítmény hatóköre szűk és korlátozott. Ezzel szemben a nyelv közvetlen kapcsolatban áll az ember termelő tevékenységével és nemcsak termelő tevékenységével, hanem az ember minden egyéb tevékenységével is, •munkájának valamennyi területén, a termeléstől az alépítményig, az alépítménytől a felépítményig. Éppen ezért a nyelv egyszerre és közvetlenül tükrözi a termelésben beállott változásokat, nem várja meg az alépítményben bekövetkező változásokat. Éppen ezért a nyelv hatóköre, minthogy a nyelv az emberi tevékenység valamennyi területét átfogja, sokkal szélesebb és sokoldalúbb, mint a felépítmény hatóköre. Mi több majdnem határtalan. Mnidenekelött ez a magyarázata annak, hogy a nyelv, különösen a szókészlete, majdnem szakadatlan változás állapotában van. Az ipar és a mezőgazdaság, a kereskedelem és a közlekedés, a technika és a tudomány állandó fejlődése megköveteli a nyelvtől szókincsének kiegészítését olyan új szavakkal és kifejezésekkel, amelyek szükségesek azok munkájához. És a nyelv közvetlenül tükrözi ezeket a szükségleteket, új szavakkal egészíti ki szótárát, tökéletesíti nyelvtani szerkezetét. Vagyis: a) 'marxista nem tekintheti a nyelvet felépítménynek az alépítményen, b) aki a nyelvet a felépítménnyel összekeveri, az komoly hibát követ el. Kérdés: Igaz-e, hogy a nyelv mindig osztályjellegü volt és marad, hogy a társadalom számára közös és egységes osztályonkívüli, össznépi nyelv nem létezik? Válasz; Nem, nem igaz. Nem nehéz megérteni, hogy abban a társadalomban, ahol nincsenek osztályok, szó sem lehet osztálynyelvről. Az ősközösségi nemzetségi rend nem ismert osztályokat, következésképpen nem lehetett ott osztálynyelv sem — a nyelv ott az egész közösség számára közös, egységes volt. Az az ellenvetés, hogy osztályon minden emberi közösség, így az ősközösség is értendő, — nem ellenvetés, hanem játék a szavakkal, amit nem érdemes cáfolni. , Ami a további fejlődést illeti a nemzetiségi nyelvektől a törzsi nyelvekhez, a törzsi nyelvektől a népek nyelvéhez, a népek nyelvétől a nemzeti nyelvekhez, — a nyelv, mint az emberek érintkezésének eszköze a társadalomban, a fejlődés minden szakaszában közös és egységes volt a társadalom számára, egyenlő módon szolgálta a társadalom tagjait, függetlenül azok társadalmi helyzetétől. Nem a rabszolgakor és a középkor birodalmaira gondolok itt, mint például Cyrus és Nagy Sándor, vagy Caesar és Nagy Károly birodalmára, amelyeknek nem volt saját gazdasági alépítményük, s amelyek ideiglenes és nem tartós katonai és közigazgatási egyesülések voltak. Ezeknek a birodalmaknak nem csak nem volt, de nem is lehetett a birodalom számára egységes és a birodalom minden tagja számára érthető nyelve. Ezek a birodalmak a maguk életét élő és saját nyelvükön beszélő törzsek és népek konglomerátumai voltak. Következésképpen nem az ilyen és ezekhez hasonló birodalmakra gondolok, hanem azokra a törzsekre és népekre, amelyek ezeket a birodalmakat alkották, amelyeknek megvolt a maguk gazdasági alépítménye, megvoltak a régóta kialakult nyelveik. A történelem azt tanítja, hogy ezeknek a törzseknek és népeknek nyelvei nem osztálynyelvek, hanem össznépiek, a törzsek és népek számára közös és érthető nyelvek voltak. Persze, voltak emellett dialektusok, helyi nyelvjárások, de ezeknek fölébe emelkedett és ezeket magának alárendelte a törzs vagy a nép egységes és közös nyelve. A továbbiakban, a kapitalizmus megjelenésével, a hűbéri széttagoltság felszámolásával és a nemzeti piac kialakulásával a népek nemzetekké fejlődtek, a népek nyelvei pedig nemzeti nyelvekké. A történelem azt tanítja, hogy a nemzeti nyelvek nem osztálynyelvek, hanem össznépi nyelvek, közösek a nemzet valamennyi tagja és egységesek az egész nemzet számára. Fent szó volt arról hogy a nyelv, mint az emberek érintkezésének eszköze a társadalomban, egyenlően szolgálja a társadalom valamennyi osztályát és e tekintetben sajátos közömbösséget tanúsít az osztályok iránt. Az emberek, áz egyes társadalmi csoportok, az osztályok azonban korántsem közömbösek a nyelv irányában. Igyekeznek a nyelvet a saját érdekükben felhasználni, reákényszeríteni saját szókincsüket, saját különleges műszavaikat, különleges kifejezéseiket, Különösen kitűnnek e tekintetben a néptől elszakadt és a népet gyülölö vagyonos osztályok szűk vezető rétegei: a nemesi arisztokrácia, a burzsoázia felsörétegei. „Osztály"-dialektusok, zsargonok, szalon-,,nyelvek" jönnek létre. Az irodalomban ezeket a dialektusokat és zsargonokat nem ritkán helytelenül nyelveknek minősítik: „nemesi nyelv", „burzsoá nyelv" — szemben a „proletár-nyelvvel", a „paraszt-nyelvvel". Ezen az alapon, bármennyire furcsa is ez, egyes elvtársaink arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzeti nyelvfikció, hogy a valóságban csupán osztálynyelvek léteznek. Ugy gondolom, hogy ez a lehető leghibásabb következtetés. Tekinthetők-e ezek a dialektusok és zsargonok nyelveknek? Semmiesetre sem. Nem tekinthetők, elöször is azért, mert ezeknek a dialektusoknak és zsargonoknak nincs saját nyelvtani szerkezetük és alapvető szókincsük, — mindezt a nemzeti nyelvből kölcsönzik. Nem tekinthetők, másodszor, azért, mert ezek a dialektusok és zsargonok szűk körben használatosak, valamely osztály szűk felső rétegének tagjai között, s egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy az emberek érintkezésének eszközéül szolgáljanak a társadalom egésze számára. Mijük is van valójában ezeknek a dialektusoknak és zsargonoknak? Van: az arisztokrácia, vagy a burzsoázia felső rétegeinek sajátos ízlését tükröző sajátos szavakból álló készletük; néhány mesterkélt, gáláns kifejezésük és fordulatuk, amelyek mentesek a nemzeti nyelv „durva" kifejezéseitől és fordulataitól; végül néhány idegen sző. Tehát minden, ami alapvető, azaz a szavak túlnyomó többsége ás a nyelvtani szerkezet az össznépi, nemzeti nyelvből került ki. Következésképpen a dialektusok és zsargonok az össznépi nemzeti nyelv elágazásai, amelyeknek semmiféle nyelvi önállóságuk sincs és tengödésre vannak ítélve. Azt gondolni, hogy a dialektusok és zsargonok önálló nyelvekké fejlődhetnek, amelyek képesek kiszorítani a nem*