Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-20 / 140. szám, kedd

1950 június 20 A magyar ifjúság egyesítő kongresszusa Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) nltója felé, aki erős kézzel tartja kezében Lenin és Sztálin zászlaját és Vezeti a Magyar Népköztársaság dolgozó népét a boldog szocialista jövő felé, szálljon a hála és szeretet Rákosi Mátyás elvtárs felé. A DISz-kongresszus tanácskozásainak első napján szólalt fel Rákosi Mátyás elvtárs, a magyar dolgozó nép és a magyar ifjúság szeretett vezére. Az ifjúság mámoros lelkesedéssel ünnepelte a körében megjelent szeretett vezérét, harsogva hurrázták a fiatalok hosszú percekig zúgott az éljenzés, mikor Rákosi elvtárs a mikrofon elé lép. A legfőbb problémákat, amelyeket a Magyar ifjúság szervezetének meg kell oldania. Rákosi elvtárs négy pontban foglalta össze: 1. Harc a régi tőkés világból örökölt szokások és előítéletek ellen, 2. harc az egyházi reakció allen, 3. végleg le kell leplezni és ártalmatlanná tenni a jobboldali szociáldemokrata elemeket, 4. harc azon felfogás ellen, hogy nálunk minden simán megy, ami békés fejlődés időszakának hátrányos oldala. A régi tőkés világból örökölt előítéletek és szokások elleni harc szükségszerűségével foglalkozva. Rákosi Mátyás ezeket mondotta többek között: — Sztálin elvtárs mondja: A proletárdiktatúra korában a Párt egyik leglényegesebb feladata az idősebb nemzedék átnevelése és az új nemzedéknek a proletárdiktatúra és a szocializmus szellemében történő nevelése. Nem vitás, hogy nagy tanítónk e megállapítása miránk is vonatkozik, — hangsúlyozta Rákosi Mátyás, — ezeket a tényeket nemcsak mi ismerjük, hanem az ellenség is, az elhaló rend megvert hívei, akik ezen a téren Is felveszik velünk a harcot. Ha mi a munkásság legjobbjainak szocialista öntudatára, hazaszeretetére, önfeláldozására és szorgalmára appellálunk, úgy ők az elmaradókra, dohogókra, önzőkre, butákra és naplopókra támaszkodnak. Mi szeretettel támogatjuk és naveljük a szocialista munka hőseit, a sztahanovistákat, az élmunkásokat, mindazt, ami szocialista hazánk és dolgozó népünk ügyét szolgálja. Az ellenség ezzel szemben azokat támogatja, akik bennünket akadályoznak, gátolnak a jobb jovö felé veztö úton. Fejlődésünk mostani szakaszában a legnagyobb kerékkötőnk, továbbhaladásunk egyik legsúlyosabb gátja a régi tőkés időkből örökölt szokások és előítéletek tömkelege. Ezt kell minél gyorsabban leküzdeni és ebben a küzdelemben óriási szerepet szánunk a lelkes, lendületes, önfeláldozó, jövőbetekintő ifjúságnak. A másik akadály, ami a fejlődést gátolja, az egyházi reakció. Mi jól ismerjük Leninnek szavait, amelyeket erről a kérdésről a komszomolhoz intézett: „Igen jól tudjuk, hogy Isten nevében a papság beszélt, a földesurak beszéltek, a burzsoázia beszélt. „A békeívek aláírásánál egy maroknyi kisebbség kivételével az egész magyar nép hitet tett a béke és a demokrácia mellett, nemcsak ott voltak szinte maradéktalanul a hivők rmlliői, de a lelkészek a néppel összeforrt katolikus papok százai is. Akik hiányoztak, akik az imperialista háborús gyújtogatok mellett foglaltak állást, azok a magyar katolikus főpapok és rendfönökök, népi demokráciánk és szocialista felemelkedésünk ádáz ellenségei, akik reményvesztettségük következtében egy új háború kirobban tásán dolgoznak. Ezért szálltak szembe tüntetően a magyar békemozgalommal. Külön elkeseredett harcot folytatnak az ifjúság megnyeréséért, és megkísérlik ezt az ifjúságot dolgozó népünk ellenségévé tenni. Az ifjúság szövetségének feladata, gondoskodni róla, hogy az új nemzedék minden tagját népi köztársaságunk szocialista hazánk odaadó szeretet hassa át. Petőfi, Arany, Ady, József Attila, a dolgozó nép felszabadulásának egyik legnagyobb akadályát a papi reakcióban látták. A magyar népi demokrácia és benne a magyar dolgozó ifjúság legjobb történelmi hagyományai szellemében cselekszik, amikor bátran és elszántan felveszi a harcot a régi rend e megmaradt utóhadával szemben. • Le kell leplezni és ártalmatlanná tenni a jobboldali szociáldemokrtaákat akiknek régi bűneit népi demokrácia eddig nem kérte még számon és akik e miatt felbátorodtak és most, amikor az imperialista háborús bujtogatók hangosabban csörtetik kardjukat, újra mozgolódnak. Ök voltak a helytartói Horthynak és reakciójának a munkásság között, ők voltak azok, akik tajtékozva szórták a rágalmat, a mocskot a Szovjetúnióra akik a dolgozók között felkutatták l kommunistákat és kiszolgáltatták őket Horthy pribékjeinek, ök azok, akik most a fegyelmet lazítják, növelik a selejtet, bátorítják a normalazitókat, a bércsalókat, a táppénzcsalókat, terejesztik az ellenség rémhíreit. Népi demokráciánk : íost rá-Ü1SIÖ Hogyan teljesítette ez építőipar Szlovákiában az 1950-ik év májusi tervét Államosított építőiparunk Szlovákiában hála a búzgó építömunkásoknak és élmunkásoknak az 1950. május havi építkezési tervét 110.9 százalékra teljesítették. Azokat a munkákat, amelyeket az államosított építőipar saját munkaerőivel végzett, 119 százalékra teljesítették Néhány építkezési üzem Szlovákiában a májusi twvet magasan 100 százalék felett teljesítette. Az 1950. májusi tervnek ez a magas teljesítése azt bizonyít ys, hogy az államosított építőipar 'Szlovákiában kezd megszilárdulni s az ' újabb gépesítéssel közeledik az iparosodáshoz^ Az építkezéseken elegendő az építőmunkás. A munkások meggyőződtek arról, hogy az államosított építőipar egész évi jó keresetet biztosit szá nuk. ra. A munka a gépesítés _ következtében az építőmunkás számára könnyűvé é9 megközelíthetővé válik. A haladó munkások káderei megszilárdulnak építkezéseinken. A tery teljesítésének legjobb eredményét a. bratislavai vízgazdasági építkezési üzem érte el, asnely a tervet 143.6 százalékra teljesítette. Utána következik a bratislavai kerületi üzem, amely 139 százalékra teljesítette a tervet. A közlekedési építkezések üzeme Vrútkyban a tervet 137.4 százalékra teljesítette. A kassai Priemstav 128.5 százalékot ért el. A közlekedési építkezések üzeme, Kassán 125.1 százalékot, Bratislavában 119.7 százalékot ért el a májusi tervteljesitésben. A bratislavai Priemstav a május itervet 116.8 százalékra, a losonci kerületi üzem 111.4 százalékra, a ruíomberoki kerületi üzem 111.2 százalékra, a trencséni kerületi üzem 111.1 százalékra, az eperjesi kerületi üzem 108.6 száza'ékra, a zsolnai Priemstav 107.7 százalékra, a michalovcei kerületi üzem 107.6 százalékra, a bratislavai Montostav 104.9 százalékra, a víz. mű-üzem Bratislavában, 103.6 jzázalékra, a zsolnai kerüleati üzem 101.2 száza'ékra teljesítette. Száz százalékon alul csak hsrt.m üzem teljesítette a májusi tervet, még. pedig :a kassai kerületi üzem, ame'y 98.3 százalékra, a besztercebányai kerületi 96.3 százalékban és a nyitni kerületi üzem 94.2 százalékra teljesítette. A hazafias papok a világbékéért és a népi demokráciáért Az utóbbi időben a szlovák egyházi ügyek hivatalához számos távírat érkezik a hazaf ias római katolikus papoktól munka- és más tanácskozásaikról. Ezekben a táviratokban a katolikus papok kifejezésre juttatják odaadásukat a népi demokratikus rendszer iránt és ígérik, hogy hozzájárulnak Köztársaságunk építő erőfeszítéseihez, hogy ilymódon biztosítsák népünk szebb jövőjét. Csatlakoznak a világbékéért harcolók táborához és elítélnek mindenk.t, aki háborút akar előidézni. Kötelezik magukat, hogy ebben a szel'emben nevelik hívő polgárainkat is a templomokban és iskolákban, hogy odaadó polgárai Hegyenek a népi demokrat kus Köztársaságnak, hogy védői legyenek a világbékének és drága hazánknak lelkes építői legyenek. Dr. Gregor külkereskedetemüsyi minisifer nyilatkozata a csehszlovák-kínai kereskedelmi egyezmény jelentőségéről A Rude Právo szerkesztőjének adott nyilatkozatában dr. A. Gregor külkereskedelemügyi minszter kiemelte a Csehszlovák Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között létrejött kereskedelmi egyezmény jelentőségét. A Kínai Népköztársasággal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolataink iparunk számára újabb nyersanyagokat biztosítanak és termékeinknek nagy felvásárlást Már ebben az évben nagymennyiségű nyersanyag kerüi behozatalra, amelyet, edd g Kapitalista országokból importáltunk. A legnagyobb tételt az olajos nyersanyagok alkotják, amelyeknek behozatala Kínából, az SSSR-böl s az európai népi demokratikus országokból teljesen biztosítja müzsjr termelésünket. A mi Kínába való kivitelünket a nehéz és finom gépipar termékei, valamint kohótermékek, személy és teheraútók, gumi, bőr, kémiai és gyógyszercikkek, valamint egyéb árúk alkotják. Már a következő napokban elindul lengyel kikötőből az első hajó a Kínának szánt csehszlovák árúval és hasonlóképpen Kínában már elő van készítve a Csehszlovákiának szánt árúval megrakott ha;é. A tengeri szállítás kb. két és fél hónapig tart. /Qkik jól ismerik az életet Az égőn letüző nap már egész sötétre cserzette a munkások bőrét. A nyár forró leheletét csak néha-néha enyhíti a Duna felöl fújó szél. A nagy, szürkés folyam lassan hömpölyög dél felé. Hullámai aprók, barátságosak. Ott, feljebb, a homokos parton a komáromi fürdőzök süttetik magukat s itt a kikötőben pedig csupa mozgás az élet. Az izmok feszülnek, le-föl járnak a daruk. A kikötömunkások nem ismernek fáradságot. Karjukkal csak végig törlik verejtékes homlokukat s dolgoznak tovább. A darumesierekkel és a többiekkel együtt jól tudják, miért cselekszenek így. A mult évi teljesítménynek már egyharmadával emelték munkájuk termelékenységét. — Az ipar gyorsabban kapja így az anyagot — mondogatják — s a vagonokat is óbban kihasználhatjuk, melyeket teljes súllyal megterhelünk, nem úgy, mint a múltban ... é* Dél lett. A gépek leállnak s az erőstestű, napsütötte férfiak ebédre készülődnek. Aki távolabb lakik, az a fák árnyékában telepszik le és kinyitja a jó hazait rejtő táskáját, vagy pedig az üzemi konyháiba siet. A városban lakók a kerékpárra pattannak és fiatalos rugalmassággal nyomkodják a pedált. Az egyiknek jókedve támadhatott. Dalba kezdett. Telt hangja csak úgy zengett. Tengerészdalt énekelt, amely a békéről szólott. Ahogy visszaemlékszem, ezt a dalt egyszer hallottam oroszul. Egy ifjú, matrózruhás, kissé szőkéshaijú ukrán fiú énekelte. Tavaly lehetett talán, amikor egy gőzhajóval felfelé mentek a Dunán ... Messzire hangzott a dala és olz egyik mosolygós társa harmonikával kísérte. V Már megebédeltek. Hozzászegődöm az egyik csoporthoz. Letelepszünk mi is az egyik fa árnyékába. Hárman voltak. Fazekasnak, Fehérnek és Gyurina Péternek hívják őket. Fazekas kissé alacsony, ötven év körüli, erőskezű és erősvállú ember. A munka edzette meg. Ugyanilyen markáns f^rfi Fehér is, de ő már nyúlánkabb. Arckifejezési szilárd, úgy hat, mintha kőből volna kivésve. Régi elvtársak, régi kikötőmunkások. Gyurina Péter még ifjú, izmait csak most kezdi duzzasztani a munka. Azelőtt borbély volt. Nem tetszett neki ez a pálya. Vonzotta a kiköiö. — A háború alatt a hidászoknál dolgoztam — mondja az ifjú munkás —, teljesen le voltam álkor égve, nem volt semmim. És amikor vége lett a harcnak, ide (jöttem a kikötőbe dolgozni, azóta szedtem Össze magam ... S tovább folytatjuk beszélgetésünket. Gondolataink összefonódnak, eggyé válnak. Mi másról tárgyalhatnánk, mint a magunk életéről, az építőimunkáról s az azok elleni harcról,- akik háborús fondorlatokkal kívánnák visszaállítani elvesztett uralmukat. — Nekünk kell megvédeni a békét! — emeli fel hangját Péter barátunk — a reakciós kapitalistáknak a háború csak hasznot jelent, ellenben nekünk csak áldozatokba kerül. Mi, munkások vesztjük ott túlnyomórészt életünket s apa nélkül felnőni a családnak nehéz. Mi békében akarunk dolgozni, építeni, a béke nekünk mindig többet ad, mint a háború. — A múltban sokat küzdöttünk — veszi át a szót Fazekas elvtárs —, erős mozgalmi élet volt itt,. Siroky, Steiner, Major elvtársak segítségével szerveztük a munkásságot, parasztságot, sztrájkokat rendeztünk, hogy a dolgozóknalc nagyobb falat kenyeret biztosíthassunk ... — Szívből voltunk kommunisták — teszi hozzá Fehér Kálmán, majd igy folytatija, — Mi proletárok voltunk és vagyunk, a bőrre nem nézünk, csak a vérre, mert mindenki vére piros. De a háborús uszítókat nem tűrjük! S most mindnyájan a világ dolgozóinak nagy békemozgalmára gondolunk. — Aki nem írta alá a békeíveket, az „nyugat felé néz" — folytatja ezután Fehér István —, ismerjük ezeket az enibereket, a béke ellenségeit, akiknek minden lépésére vigyázni fogunk. — Látjuk és tudjuk, hogy az építőmunkánk ellen tömek a kapitalisták. Ezért mozgósítani kell minden erőnket a béke megvédésére. Mi, akik szabadon mozoghatunk, úgy tüntetünk ezért a nyugalmas életért, hogy az utcáink, városaink, az egész ország visszhangzik a békét követelő szavainktól. Ott, nyugaton viszont a háborús gyújtogatok ellen csak a szuronyokon keresztül tüntethetnek jogaikért a munkások ... — A mi jelszavunk: dolgozni és dolgozni — mondja Fehér elvtárs — s a nyugatiak hiába fenyegetnek atommal, bennünket azzal nem ijesztgethetnek, mert az atom nálunk van, a dolgozók millióinak kezemunkájátaan rejlik s ezzel a béke erői le is fogják győzni a háborúval incselkedőket, — Az nem elég, hogy aláirtuk a békeíveket, ezért a békéért állandóan harcot kell folytatnunk a saját munkaterületünkön. Nagyobb hajrával kell résztvennünk az építőmunkában. Csak ezzel segíthetjük elő a szebb élet kialakulását. Tapasztalhattuk, hogy nekünk és apáinknak a múltban még a mindennapi kenyér sem volt biztosítva. S ma pedig minden munkás asztalán kalács és hús van — mondja most megelégedetten Fazekas István —, már nem egy félkiló húst, hanem két kilót hozunk haza mindig ebédre és jut sörre és egy kis borra is. — S ami a fő, szabadok vagyunk! — bólint rá Fehér Kálmán. / A duzzadó, új élet minden vágyát érezzük magunkban feszülni. Látjuk magunk előtt az épülő munkásországot, mely kitárta elöltünk reménységeink ajtaját. Még sok tennivalónk van ... Kőhajításnyira tőlünk ott folyik a Duna és kissé távolabb, ahol nyugodtabban vadászhatnak friss eledelre a sirályok, le-lebocsátkoznak a víz színére, majd fejüket belemártva a vízbe, kis csónakként himbálódznak az apró ^hullámokon. Majd odébb nézünk, ahol a városon túl a sík messzeségbe nyúlnak a me-, zők. A gabona már érik, sárgulnak a földek ... Majd látjuk magunk előtt a falvakat, azok dolgozóit, akikben hű segítőtársakat leltek az ipari munkások. — Még mindig sok az apró parcel, la — mondja komolyan az ifjú Gyurina. — Ezt csak a meggyőzési munka hiányossága okozza — folytatja Fazekas István —, bizony nem látogatjuk rendszeresen a falvak dolgozóit. A párttitkár pedig nem tud mindenhová eljutni, Még nem építettük' ki teljesen azokat a munkáscsoportokat, amelyek vasárnaponként vagy szabad idejükben a falvakra mennének ki, szövetkezetet alakítanának, a meglévőket fejleszetnék és meggyőznék a gazdákat a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Én gyakran járok ki a szomszéd községekbe. . — Pista bácsi, járhatnék veled én is? — szólt most közbe Gyurina Péter. összenéznek és csak kezet ráznak ... — Az nem igaz, hogy a kis emberek nem értenék meg, hogy milyen nagyfontosságú is a szövetkezetek megalakítása. A falvakban, ha ki is éleződik az osztályharc, ez csak előnyünkre válik. Azt jól tudjuk, hogy a reakció a kulákok mögé bújt és onnan akadályozza az egészséges fejlődést. Mint Gottwald elvtárs is mondotta, a sorainkba beférkőzött reakciós elemek ellen kell küzdeni és ez a teendő a falun is és csak így biztosíthatjuk ott a virágzó életet. Az ebédszünetnek lassan vége lesz. Még sok mondanivalónk volna. Az elvtársak kikötőmunkások. Jól ismerik az életet és állandóan figyelemmel kísérik a politikai eseményeket. Maguk előtt látják a francia kikötőmunkásokat, akik szintén békét követelnek és undorral fordulnak a gyarmati népek elleni harcolóknak fegyvert szállító tőkehajszolók ellen s megtagadják a fegyverrakományok kirakását. — Mi már átéltük az°kat a nehéz harcokat, melyekért a francia és olasz munkások most véreznek — mondja mindnyájuk nevében Fazekas elvtárs —, csak folytassák továbbra is szívósan ezt a küzdelmet azok ellen az elnyomók ellen, akik állandó fegyverszállítmányaikat a világ dolgozó népei ellen akarják felhasználni. Velük vagyunk és mellettük állanak a világ összes haladó dolgozói. Tekintsenek csak a hatalmas Kínára, ahol hosszú évek harcával lerázták magukról a rabigát... Őket azzal is segítjük, hogy nagyobb •teljesítményekkel, rohammunkák vállalásával erősítjük a népi demokráciák országait... Az új, szabad élet fénye már erősen terjed s az a tudat ösztönöz bennünket, hogy az elkezdett, harcot még erőteljesebben folytathassuk s egyetlen egységes fronton összeforrhassanak a világ bátor békeharcosai, akik végérvényesen megpecsételik a dolgozók ellenségeinek sorsát... Felállunk s a fa árnyékából kilépünk az <£jból jóleső éltető napfényre ... Már búcsúznunk kell S a fakadó reményekkel teli élet erejével szorítjuk meg egymás kezét. Elindul ki-ki a maga darujához... Még utánuk nézek. Jó elvtársak, jó kommunisták! S a város felől egyszerre csak kiáltást hallok. A kerékpárt gyorsan hajtó egyik munkatársuk hangja volt ez: — Várjatok! Ők megfordulnak s a feléjük siető kerékpáros a jó ebéd után már jobb kedvvel kezdi újból énekelni a tengerészdalt, mely a békéről szól.., Ö volt az, aki a délelőtti munkaidő után hazamenet is ezt énekelte. S a szebb élet utáni vágy dala újra meg újra felhangzik ... Petrőci Bálira/. juk irányítja a közfigyelem fényszóróját és nekilát, hogy ezeket a régi - árulókat, akik demokráciánk felleg-5 várában az ipari munkásságon belül ; szolgálják az ellenséget, végleg le• leplezze és ártalmatlanná tegye. A : Dolgozó Ifjúság Szövetsége egységcsen veheti fel népi demokráciánkkal és a Párttal együtt a harcot az el• lenségnek ez alattomos és aljas ügy• nökei ellen. Rákosi elvtárs végül a „minden simán megy" veszélyére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Sikereinket mi magunk nem egyszer túlságosan aláhúztuk, eldicsekedtünk velük s ezzel mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy az a benyomás keletkezzék, hogy most már nálunk minden úgy megy, mint a karikacsapás. A magyar dolgozó nép történelme folyamán elöször él olyan viszonyok között, amikor nem gyötri öt a mindennapi betevő falat szörnyű gondja, érthető ha mohón él az új lehetőségekkel, azonnal akarja magát kárpótolni mindazért, amihez a régi rend alatt nem juthatott. Az ellenség, amley árgus szemekkel figyeli minden gyengénket, és azonnal rajtaüt minden hibánkon, ezt észrevette és elkezdte ezt a hangulatot táplálni. Az ellenség azt prédikálja, hogy nyújtózkodjunk tovább, mint a takarónk ér. Az 1950 esztendőre 8%-os életszínvonalemelkedést szántunk s 1950 első hónapjában 17%-kal nőtt az életszínvonal. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztásban, élelmezésben, ruházkodásban már ott tartunk, ahol terv szerint 1952 tavaszán kellene lennünk, viszont könnyű iparunkat ettől még közel két év választja el. A magyar kommunistáknak és különösen a magyai ifjúságnak szembe ke! helyezkednie azokkal, akik mesterségesen szítják a hangulatot, azért, hogy szocialista építésűnk rendjét megzav árják. A türelmetlenkedőknek, akik 1950-ben akarják már elérni az általáos „üdvösséget", „a boldogság szürcsölést" eszéke kell juttatni az öt esztendő alatt megtett utat. Rá kei! mutatni, hogy még nics egy esztendeje, hogy megszűnt a kenyérjegy, hogy alkalma disznózsír helyett csemegevajt követelnek, azok két éve még örüllek a margarinnak. Angol fegyverek Intíoxínába London, TASS-iroda. A brit munkáskormány továbbra is folytatja népellenes politikáját. Megerősóíett hírek szerint a brit kormány fegyvereket szállít Baodajnak, a francia és amerikai imperialisták által támogatott kormányelnöknek. Baodai fegyverszál-I lítmányokat kap az Északemikai Egye. , sült Államoktól is.