Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-20 / 140. szám, kedd

1950 Jtahts 20 ÜJSI® Számunkra a munka közös szebb jövőnket is jelenti A csernői átrakodó állomáson panasz hangzott el, hogy a mezei munkálatok idején az abszenc.a egyre nagyabb méreteket ölt, miután a munkásság nagyrésze a környék földműveseiből tevődik össze. Van olyan eset is, hogy egy munkás, akinek otthon két-három hold földje van, a vetési és az aratási munkálatok ideje alatt egyszerűen otthon maradt, holott ezt a munkát az Egységes Földműves Szövetkezet játszva elvégezhetné. A föld ilymódon meghozná a maga hozamát a földmunkás számára és ugyanakkor az átrakodó állomáson nem halmozódna fel az áru és nem állna be a munkáshiány. Természetesen nem szabad egy kalap alá venni az átrakodó állomás egész munkásságát. Itt is rendkívül kiváló és becsületes munkások dolgoznak, akik pontosan tudják, miért dolgozunk. Esek presze élmunkások. Az ö mondanivalójuk a, döntő és itt majd kiderül, hogy a hibákat sok esetben nemcsak a munkásságban kell keresni, hanem másutt is. Takács József február óta élmunkás, 40 éves, két gyermek apja. Kiskázmérből származik, nagyon csendes és fegyelmezett munkás Rendkívül engedelmes, habozás és húzódozás nélkül teljesíti miindazt, amit rábíznak. 1946 óta a Párt tagja. Takács a munkával kapcsolatban ezeket mondja. Szeretem és ragaszkodom a m«n-Jcámhoz, mert látom, hogy a tisztes-Szfvélyesen útbaigazít, megadja a kiráíyhelmeci élmunkások cimét, akikről nagyon dácséröleg nyilatkozik. Mielőtt távozunk, Bodor Imre, a csernői állomásfőnök az iskoláztatás fontosságára hívja fel figyelmünket. — Nagyon fontosnak tartom, — mondja, hogy az ideológiai iskoláztatás mind szlovák, mind magyar nyelven történjék. En most is mindent elkövetek, hogy a magyar munkások szocialista nevelésben részesüljenek, mert magyarra fordítom az előadásokat. De ezt kevésnek tartom, mert nem eléggé kimerítő. Ha gyakrabban jönnének magyar előadók, biztos vagyok benne, hogy a magyar munkásság öntudatosabb lenne. És nekiink feltétlenül szükségünk van öntudatos munkásokra, mert állandóan mwnkáshiányban szenvedünk az elmaradások miatt. EGYETLEN VEREJTÉKCSEP NEM VÉSZ KÁRBA Királyhelmecen úgyszólván az ágyból cipeljük ki Varga és Szilágyi élmunkásokat, hegy elbeszélhessünk velük munkájukról. Mindketten örömmel rendelkezésünkre állnak, amikor meghallják, hogy az Üj Szó. küldött ki bennünket hírt vinni róluk a magyar dolgozóknak. Mindketten körülbelül egykorúak, a negyvenedik év körül járnak. Mondanivalójukat nem választhatjuk külön, mert az épp oly közös, mint a munkájuk. Az átrakodó munkálatoknál dolgoznak, Arra a kérdésre, mióta élmunkások. ezt a választ kapjuk. — 191,8 januárja óta dolg0

zunk az állomáson, de élmunkát már 191,9 óta végzünk és csakis az üzemi tanács hanyagságán múlott, hogy nem terjesztettek fel bennünket élmunkásoknak. Holott nekünk is jól esett volna ha Prágában kezet foghattunk volna Gottwald, Zápotocky és Siroky elvtársakkal. Mi igen nehezen dolgozunk és ezt a kitüntetést megérdemeltük volna-. Nekünk ez bizony igen fájt, hogy nem így történt. És fájt az is — folytatják, — hogy ezidén februárban, amikor végre átadták nekünk az élmunkás könyvecskéket, bizony minden ünnepélyesség nélkül történt. Mi ezen nagyon meglepődtünk, mert az újságokban azt szoktuk olvasni, hogy ilyenkor ünnepi beszédeket tartanak a munkásoknak. És kell is, hogy ünnep legyen az a pillanat, amikor egy munkás élmunkás lehet. Persze, az üzemi tanácsnak ez a közönyös magatartása magával hozta azt. hogy leváltottuk és új üzemi elnököt meg titkárt választottunk. Reméljük, hogy az új üzemi tanács jobban fog működni. Mi pontosan tudjuk azt, hogy miért dolgozunk minden erőnkből, de megkívánjuk azt is, 2. Szilágyi Kálmán séges munkáért megbecsülést kapok, és be kelj vallanom azt, hogy én a felszabadulás előtt is szerettem a munkámat, de minden törekvésem és igyekvésem ellenére engem nem szerettek. Nem törődtek velem, dobáltak ide-oda és úgy is volt, hogy nem is dobálták sehová, mert egyszerűen nem adtak nekem munkát. Nélkülöznöm, koplalnom kellett és ha végre hosszú vándorlás után mégis munkához jutottam, de csak kérés, könyörgés révén jutottam hozzá. Egyszóval koldulnom kellett még a munkáért is. Ma többé a koldulás semmiféle fajtáját nem ösmerjük. Olyan nagy előny ez, amit szerintem minden dolgozónak becsülnie és tisztelnie kellene, aki egy kicsit gondolkozni tud Én, aki robotoltam papi meg földesurak birtokán, őszintén örülök ma annak, hogy élmunkás lehetek. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a magyar munkásokról, ezt válaszolja. — Amint lát cd én alig értek magyarul, de annyit mondhatok, hogy a magyar munkások szeretnek dolgozni és én mindig nagyon jól megfértem velük. Soha semmiféle összetűzésem nem volt velük. Nekem egyébként az a nézetem, hogy azok, akik dolgoznak, nagyon j61 összeférnek egymással. Csak azok látnak a magyar és szlovák munkás közt különbséget, akik nem dolgoznak. Ezeknek van ráérő idejük. Hriskó György, 28 esztendős. M0

st átrakodó élmunkás, ezelőtt kőbányában dolgozott. Három esztendeje dolgozik az állomáson. Havi keresete 5 és 6000 ezer korona között váltakozik, miután akkord munkát végez. Hrisko vidáman, mintha dalolna, ezeket mondja: Ha dolgozunk lesz is nekünk. mei-t mindazt, amit elvégzünk. saját magunknak végezzük. Gyönyörű lesz a mi országunk, ha ki iesz építve. Én büszke vagyok arra, hogy élmunkás lehetek, mert így nekeni is van egy kis részem országunk újjáépítésében Breza István, 40 éves élmunkás, akit a munkások az elmúlt napokban az üzemtanács titkárává választottak, igy nyilatkozik: _ 191,8 óta dolgozom itt és azóta egyetlen napot sem hiányoztam. Kötelességemnek tartottam azt. hogy a rámbízott feladatot becsületesén teljesítsem. Nyilván ennek köszönhetem azt, hogy a munkások bizalommal voltak irántam és megválasztottak az üzemi tanács titkárónak. Most is természetesen teljesíteni akarom mindazt, amit a munkások elvárnak tőlem Ez épp olyan fontos, mint az élmunka, mert a közösség ügyét szolgálom. Amikor azzal a kívánsággal állunk elő, hogy magyar élmunkásokkal is szeretnénk elbeszélgetni Repansky az átrakodó munkálatok vezetője azt válaszolja, hogy a magyar élmunkások. most nincsenek itt, mert az éjjeli műszakban dolgoztak Minél többet tanulok, ummúl inkább érzem, hogy még nagyon sokat kell tanulnom Diószeg egyenes főutcáján, amely a kastélyhoz vezet, vasárnapi hangulat uralkodik. Ez a nyílegyenes, aszfaltozott tiszta főutca, amely városi jellegét adja Diószegnek, csinos tiszta házaival és komoly külsejű középületeivel, hosszú éveken át annyit látott a kastély vendégeibó'l és lakóiból, hogy előkelő urasági kocsikon, szalagos kalapú kocsissal, vagy a libériás sofőrrel átrobogtak a főutcán. A város forradalmi harcosai legfeljebb ökölbeszorított kézzel és szemük villogó tekintetével adtak kifejezést annak, amit gondoltak: lesz ez még másképpen is! Az akkor utópiának tetsző jóslás a harcos forradalmi akarás és törhetetlen meggyőződés győzelmével valóra vált: másképpen van ma! A bárói kastélyba nem vendégek járnak, hanem azok, akiket megi!l;t és akik birtokba vették, a dolgozókl A dolgozók java, a dolgozók élcsapata tanul itt, hogy megerősödve és szocialista tudománnyal gazdagodva, biztos úton, minden elhajlástól mentesen dolgozzon és segítse a dolgozó tömeget az építőrm:nkában, amely biztosítani fogja azt, hogy soha többé a kapitalisták, a cukorbárók és hasonló uraságok nem térnek vissza kastélyaikba. Az első magyar nyelvű kerületi pártiskola hallgatói népesítik be jelenleg a kastélyt. Amint a kovácsoltvas kapun belépünk a gyönyörű faburkolatú kerek előcsarnokba. Faraga elvtárs ismerős mosolygós tekintetével találkozunk, ki bevezet az ebédlőbe, ahol éppen ízletes és bőséges vasárnapi ebédjüket fogyasztják ,a hallgatók. Az Iskola vezetője régi jó ismerősünk, Szigeti József Magyar-Bélről, aki már több politikai iskola vezetésével bizonyította be rátermettségét. Igaz vendégszeretettel fogad, körülvezet a gyönyörű termeken, elmondja munkaprogrammjukat. Bizony ez alkalommal különösen sok a munkája és felelőssége, mert teljesen egyedül van és még előadásokat is fog tartani. Ennek ellenére példás fegyelmet tart és igazi marxista szellemben vezeti az iskolát. A hálószobák ragyogóan tiszták, világosak, barátságosak, rögtön mellettük vannak mosdótermek, fehér csempeburkolattal, mindenütt rend, tisztaság. Belépünk a tanterembe, percekig a hatása ajatt vagyunk ennek a képnek, tiszteletet ébreszt az emberben, az az egyszerűségében gyönyörű üvegterem, mintha dokumentálná azt a tiszta, sötétségtől mentes világos tant, amelyet ot szívnak magukba a hallgatók, amely az egyetlen igaz és helyes tudomány! A könyvtárszoba, a társalgó bútorberendezésével egy darabja a múltnak. Azonban a szórakozásra szolgáló jellege megváltozott és a pártiskola hallgatói azok, akik benne szabad' idejüket kellemesen eitöitik. Sok ismerőssel találkozunk, Seres elvtárs, a galántai titkár elhozta magával járásának legértékesebb dolgozóit, főleg a falvakból. Seres elvtárs, ki rokonszenves, okos tekintetű feleségének és nekem mutogatja ezt a gyönyörű környezetet, kérésünkre a következőket mondja magáról: — Gyermekkorom vádirata a letűnt kapitalista rendszernek. Majoron éltem szüleimmel, kik cselédek voltak, iskolába nem járhattam, illetve pontosan két télen jártam iskolába és éppen csak hogy a betűket megismertem. 12 éves koromtól dolgoztam a majorban, mint mezőgazdasági munkás és közben baloldali brosúrákat árúsítottam. őszintén szólva, kezdetben csak azért, hogy keressek. Ennek köszönhettem aztán, hogy megtanultam iírni-olvasni, a brsúrák tartalma érekelt, kezdtem betűzni és az idősebb elvtársak segítségemre voltak, hogy megtanuljak írni olvasni. 15 éves koromig dolgozhattam a majorban, akkor el kellett onnan mennem, mert úgyis ferde szemmel néztek rám kommunista mivoltom miatt és egyszer eltörött a lónak a lába, amely a kezem alatt volt és ekkor valósággal elkergettek a munkahelyemről. A munkának minden fajtáját megpróbáltam, tapasztalataim most nagyon nagy segítségemre vannak. 193Ó-ban bekapcsolódtam a Proletár Sportedző Egyesületbe és résztvettem a bérharcokban. 1936 óta párttag vagyok. A megszállás alatt résztvettem az illegális munkában és a felszabadulás után rögtön aktivitásba léptünk és bizony büszkén mondhatom, hogy mi azonnal megtisztítottuk a falunkat az ellenség ges elemektől. — Az iskolában — folytatta Seres elvtárs — az az érzésem, hogy mincl többet tanulok annál inkább érzem, hogy még nagyon sokat kell tanulnom. Itt az ember teljesen átalakyl, mire kikerülök teljesen új ember leszek. örömmel látom, hogy a fiataiok túltesznek rajtam, néha bizony a vitában félre kell állnom. Ha innen kikerülök, legfontosabb feladatomnak tartom az ifjúság nevelését, hogy legelsősorban a szükséges kádereket úgy kineveljük, hogy a beléjük helyezett reménynek megfeleljenek. Itt én vagyok az egyik tanuló kör vezetője és látom, hogyha becsületes akarat van ab embereken, nincs lehetetlen, meg lehel birkózni a legnehezebb feladatok, kai is. A második legfontosabb feladatnak tartom, hogy a falu szocializálását minden erőnkkeJ keresztülvigyük. Most Varga elvtárshoz fordulok, meséljen ő valamit. Tudom, hogy Ipolyszécsénykéből származik, amely előljárt a mozgalomban az első Köztársaságban. — ötéves koromtól árva voltam és a szegénység és nyomorúság minden ízét megkóstoltam. 11 éves koromban már mint tehénpásztor dolgoztam. Tizenhároméves koromban Somsics gróf birtokán voltam, mint marokszedő és 15 éves koromban már mint kaszás. 1925 óta vagyok párttag és tevékenységem a mozgalomban úgy kezdődött, hogy bérmozgalmakban vettem részt. Természetesen az illegalitás idején is dolgoztam és a felszabadulás után azonnal.,munkába kezd. tem. — Nagy megtiszteltetésnek veszem a Párt bizalmát, hogy ideküldött tanulni. Nehezen hagytam el munkahelyemet, mert nagyon sok fontos és halaszthatatlan munka van a járásban, azonban csak most érzem, mennyire szükség volt erre és nagy reményeket fűzök a tanulás eredményéhez. Nagy feladatokkal kell megbirkóznom, elsősorban a falu szocializálását fogjuk meggyorsítani, beváltjuk Gottwald elvtárs szavait: „Gyorsabban a szocializmus íelé". A másik nagy munka, amely ránk vár, a CsISz és a Csehszlovákiai nőszövetség kiépítése. Mind. nyájunkban erős az akarat a munkára és alaposan felkészülünk az osztályharcra és a kulákok elszigetelésére a kis- és középparasztságtól. Itt nagyon jól érzem magamat, kitűnően el vagyok látva, minden gondtól mentesen tanulunk és mindanyiunk előtt egy cél lebeg: a szocializmus kiépítése. Nőhallgatói is vannak az iskolának. Nem sokan, csak hárman. Csesznek Mária, a bratislavai gyár dolgozója, Franta Mária ,a diószegi konzervgyár raktárnoknője és Steiner Jolán varrónő Bratislavából. A legszebb egyetértésben élnek itt és semilyen tekintetben sem tűrik, hogy kivételt tegyenek ve'iik mint nőkkel. Csesznek Mária kezdi a beszélgetést: — 14 éves koromtól dolgozom, Dunasápról járok be, minden regge] már félnégykor kelek. Az apám nekem is urasági cselédje volt Karácsonyi grófnőnek. En is mezőgazdasági cseléd voltam. Gyerekkorom legmaradandóbb emléke, hogy bál nagyon jól tanulta-m, nem tanulhattam, mert dolgoznom kel. lett és állandóan éreztem az osztály-és a vagyoni különbséget. A legjobban fájt mindig, ha osztálytársaim kirándulni mentek vagy színházba és moziba. Én soha nem mehettem, mert nem volt az anyámnak a 2 koronája a költségekre. Most azután a Párt jóvoltából kipótolhatok sokat és ha már nem is megy olyan könnyen a tanulás, mint akkor mert volna, erős akarat van bennem és meg fogok küzdeni a nehézségekkel. A mi a fontos, mindent megértek és jó tanulással ' akarom meghálálni a Pártnak ezt a gondoskodást, amiben itt részesülünk. Itt nagyon jól érzem magamat, igazi közösségben élünk, lelkesen dolgozunk. Kitűnő előadóinkat örömmel és lelkesedéssel fogadjuk Major elvtárs meghatott szavakkal emlékezett meg küzdőtársáról és munkatársáról, Steiner Gáborról, akinek nagy része volt abban, hogy elértük azt, amit a jelenben élvezünk. A harmadik hallgatónő Franta Mária, bájos szelíd szőke fiatal asszony, egy tizenegyéves kislány anyja, sőt sajnos már özvegy. — 1935 óta dolgozom a diószegi gyárban, meséli Mária elvtársnő és bizony a régi köztársaságban anyán% férjem és én dolgoztunk és nagyon nehezen éltünk. Most egyedül dolgozom és becsületesen eltartón magam a családomat. Nagyon meg vagyok elégedve, a fizetésen kívül természetbeni járandóságot is kapok. Itt az iskolában nagyon jól érzem magamat, nagyon szeretek énekelni és itt minden reggel vidám énekszóval kezdődik a nap Vasárnap brigádon voltunk, a közeli majo'ban borsót szedni. Lelkesedéssel dolgoztunk, egyik túl akart tenni a másikon és bár apró borsó volt 5 óra alatt 330 kilót szedtünk és mindnyájunknak egyforma gyorsan telt meg a kosara. Soha politikával a régi időben nem foglalkoztam, de most nagy örömmel tanulok, a felszabadulás után rájöttem, hogy hol a helyem és beléptem a Pártba. Sokat kell pótolnom, de erős akarattal remélem, hogy sikerülni is fog. Búcsúzunk, a földszinten a kajali Orel Károly állítja mep: a hallgatókat, hogy adják le az anyagot a fali újság részére. Ö a felelős szerkesztő. Már nagy buzgalommal készíti a legközelebbi számot. — Így él közösségben és megelégedésben egy kis csoportja hazánk dolgozóinak, akikre majd az a felelősség és feladat vár, hogy átadják a többieknek, amit itt tanultak és építő erővé változtassák tudásukat. Turi Mária. hogy az üzemi tanács ls teljes megértéssel támogassa a mi törekvéseinket. Mi nagyon jól tudjuk, mit jelentett a régi világ és mit jelent a ma, a mi munkáshazánk. Mi régebben tengődtünk, az emberhez méltó bánásmódot álig ismertük. Ma azonban más a helyzet, igen nehezén dolgozunk, de azt is tudjuk, hogy munkánk egyetlen verejtékcseppje sem vész kárba. — Mi nem tartozunk azokhoz a jómódú gazdákhoz — folytatják az öntudatos dolgozók szenvedélyével — akik kijönnek az állomásra és ha nincs kedvükre való munka, akkor egyszerűen visszafordulnak. Számunkra a munka a megélhetésen kivitt közös jövőnket is jelenti. És a jövőt mi ezen a munkahelyen ismertük meg. Az átrakodó állomáson láttuk azt, hogy mit tett érettünk a Szovjetúnió, amikor az 191,7-es katasztrófális termés után a nyugati hatalmak megtagadták tőlünk a segítséget. Mi láttuk azt, hogy a Szovjetúnió nemcsak felszabadított bennünket, hanem, ebben a válságos helyzetben segítségünkre sietett, hogy tovább építhessük jövőnket. Verejtékezve, megfeszített izmokkal 1. Varga, Miklós hánytuk ki a szovjet vágóitokból azt a búzát, amelyei a Szovjetúnió megajándékozott bennünket. Ezért mondtuk mi azt, hogy munkánk egyetlen verejtékcseppje nem vész kárba. Munkánkkai azt a jövőt építjük, amelynek útját a szovjet dolgozó hősies önfeláldozással és munkájának gyümölcsével egyengette számunkra. Szabó Béla. Szovjet szakszervezeti küldöttség érkezett Lengyelországba A lengyel textilmunkások össz-szak. szervezeti kongresszusára megérkezett a Szovjetúnió szakszervezeti tanácsá. nak küldöttsége. A küldöttséget Mura vjevova elvtársnő, a textilipari munkások szövetsége központi bizottságának elnöknője és Csutkich elvtárs, a Sztálin-díjas minőségi brigádok ala. pítója vezeti. & vietnami néphadsereg sikerei Peking, CTK. A vietnami hírszolgá. lati hivatal legutóbb kiadott jelntése arról számol be, hogy Észak-Vietnamban Hanoa tartományban a néphadsereg a partizánokkal együttmunkálkodva nagy sikeieket ért el. A mult napok során a partizán-egységek behatoltak Nandinhu városába és az akció során 50 francia gyarmati katona vesz. tette életét. Ugyancsak ebben a tartományban május végén a Ninhbíndghhu városában állomásozó francia helyőrséget is leverték A néphadsereg egységei behatoltak Dekanhu városába. Ausztriában fallik a békekampány Bécs — TASS-iroda. A Béke Hívei ausztriai kongresszusának első összejövetele után országszerte egyre erősö. dik a béke mozgalma. A stockholmi határozat aláírásgyűjtő akciója mind nagyobb sikert arat. Az akcióval kapcsolatos legnagyobb tevékenységet a kongresszuson résztvett kiküldöttek fejtik ki, a legjobb eredményeket a békealáírási akcióban Ausztria keleti része érte el. Harriman Trumen sSnök tanácsadéla Washington, TASS-iroda jelentése. Az Északamerikai Egyesült AUamok elnöki hivatala bejelentette', hogy a Marshall-tervben érdekelt államok eddigi amerikai nagykövetét, Harrimant Truman elnök személyi tanácsadójául nevezték ki.