Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-02 / 125. szám, péntek

4 1950 június 2 QfLaftfA-kellt CL táb-ö^ (Adl Tettenért nyúl ugrik a vetésből, ne­kiiramodik, hátra-hátra les. Ott fiatal menyecske kapálja a szövetkezet Kert­jét, messze a városka gyárkéményei füstölögnek. Áldott lengyel föld, nap süti, meleg eső puhítja: béke van, te­remtő béke. Nyugalom. Az egykori tábor is néma, csak az emlékezés ordít: mit tettetek! Vakon bámul az őrtorony reflektora, a hár­mas drótkerítést sem feszíti áram, se­hol egy teremtett lálek — mégis itt van, örökre, elfelejthetetlenül a négy­missió. Az ő testük porán jár itt az az ember, csontjuk törmeléke a ka­vics. Még nyöszörgött egyike-másika, mikor petróleummai leöntötték és fel­gyújtották őket. Lengyel, angol, zsidó, francia, orosz vagy német volt.-?, ki tudja már? Harcolt-e jogaiért, vagy tűrte az önkényt, ki látja hamuján? Nyugodj, csak a szél fújja a fákat. Barak, barak után, szürkén, réme­. sen. Ne fordulj el: halomban gyerek­ruhák... Bőrhegy: foltos, szakadt ci­pők, vagy százezer. Baba, esernyők, termosz, ruhafogas, mind leltárban, tíz, száz, ezer. Kötőtűk, paijjutdomb: me­leg alsóneműnek szánták, akik el­hozták ide messziről. Egy este tizen­hatezer szovjet hadifoglyot tereltek a táborba. Virradóra tizennyolc jnent ki munkára. A többi? A szürke homok süpped: talán az Uraiban, vagy a Kau­kázusban várja őket még most is va­laki. A ház felépül, a seb beheged, az ember sok mindent elfelejt. Ezt: soha. Oswiecimben (Auschwitzban) nyá­ron is, nappal is hideg van, nyirkos, dermesztő. És ha beesteledik, meg­nyúlnak az árnyak, megroppan a kor­hadó deszka, megfagy a szív is. Ugyan, ne félj, csaknem hat éve már, az~~éjszaka szelíd. Nem száll füst töb­bé, nem facsarja égett hús-szag a könnyed, csillapodj. Alszik a város, otthon a gyereked is, mit sem tud er­ről: béke van. Dé nem: hazudtam. Nincs béke, lát­szat csupán. Ott délen megvillan ismét a fény az őrtoronyban, az áratn újra átszalad a dróton és nézd: visszatértek a gyilkosok is. Lobban a lángjuk, csat­tog az ostor és gyűlik újra halomba a foltos cipő, a pamut, a kosár: Makro­nizoszban feltámadt Oswiecim. Ne fuss el, ha íojtogad is a sötét, érezd csak torkodban Makronizosz élő kínját és tanuld meg gyűlölni az imperializmust. Ö vágta le itt a négymillió haját, ő tépte ki aranyfogát, tőle borult gyász­ba a fél világ. Átkozott tábor, mit hall­gatsz! Makronizosz csak egy, de száz Oswiecimre készülnek Amerikában. Ordíts: a gyerekedet akarják, újra az életedet, az alkotásodat. Ötvenkétmil­liárd dollárt kerestek az Oswiecimeken — és nem elégedtek meg vele. Csám­csogva kürtölik világgá: a hidrogén­bomba pusztító hatása felülmúlja Os­wiecimet is. Őrjöngve dicsérik a tö­meghalált. Howlett az USA fegyver­kezési hivatalának vezetője biztat: tizenhét milliárd dollárt igér a háború kirobbantásának percében és negyven­egymilliárdot hat héten belül. Egy nagy Oswiecimről ábrándoznak, az ő világukról, az atombombáéról, körül szöges drót, bent füstöl a kremató­rium. Feketén rajzolódik az égre a ham­vasztó kéménye. Éjszaka van: a gyufa lángjára táncol az árnyék a gázkamra falán. Fent nyílás: itt en­gedték be a „cyklon-B"-gázt, az 1. G. Farbenindustrie termékét. Négymillió ember szenvedett így szörnyű kínha­lált. A gyár részére egykor Mr. John Foster Dulles eszközölte ki a roppant amerikai kölcsönt. Most az amerikai megszállók jóvoltából Gerhard Peters, a „cykion-B" gyárosa csak jelentékte­len börötnbüntetétst kapott Frankfurt­ban, főtisztviselőit felmentették. Dul­les ma az I. G. Farbenindustrie egyik főréázvényese és az új világháború főszószólóinak egyike: szüksége van Petersék tudására. Gyújts új gyufát, a régi csontig égett: ebben a teremben élve boncoltak embert. Döring doktor, az egyik főbűnös, Angliában folytatja pályafutását:, ugyan, mire tartogatjék? Itt volt a mészárszék: ha szűknek bi­zonyult a gázkamra, ezen az udvaron lőtték az embereket halomra azok az SS-tisztek, akik most különleges ki­képzésben vannak Amerikában. Váj­jon, mit kéli még újat tudniok? Hess, Speer, Funk, Neurath, Schirach Berlin nyugati övezetében üdülnek, várnak új „bevetésre" az emberiség ellen. Acheson nehézipari csúcströsztöt szervez Nyugat-Németországban a béke ellen. Fáradt vagy? Nem pihen­hetünk. Csalóka némaság: hallod, valami mozdult a barakban. Semmi, csak az éjszaka gyermeke, denevér volt. De halljad: mozog a világ. Milliók emelik öklüket magasra: Brindisi, Marseille munkásai nem rakják ki a halálhajók rakományát. Hamburg, Bréma dokk­munkásai leállnak. A ruhrvidéki bá­nyászok, Duisburg, Frankfurt munká­sai megálljt kiáltanak Truman laká­jainak. Nem: a német nép nem azonos az oswiecimi gyilkosokkal, aláírt Déke­ívei az amerikaiak terrorja ellenére kö­tetekké dagadnak. És nő a felháborodás hangja Párizsban, Buenos-AureSben, Malmöben és New Yorkban. Lobog a láng Makroníziszban, de fényét el­homályosítsa a béke világossága: trak­torok zúgnak a magyar mezőkön, har­sognak Pilsen kéményei, a szabad kí­nai töldön büszkén száll a dal. És visszhagozza öt világrész: minden ház, ahol szeretnek, ahol bíznak, ahol hisznek az életben. Ezt a dalt zúgják a gépek az üzemekben, ezzel ringatja el az anya kisfi&t: béke. Keményen hangzik ez a szó itt, az árnyak birodalmában. És lásd: pirkad már. Keleten, a látóhatár alján kivörö­södik, aztán lassan emelkedni kezd az óriás tűzgolyó, elűzve árnyat, sötét gondolatot. A tábort felszabadító szov­jet hősök emlékművénél állunk: a bé­ke, az erő seregének, az imperializmus legyőzőjének dicsőségét hirdeti. Fel­pattan előttünk a vaskapu — mint ak­kor, csaknem hat éve — és kint va­gyunk újra az életben. Induljunk: küzdelemre Oswiecim rémei ellen. Minden egyes ember meggyőzé­séért, ha akad olyan, aki habozik: áll­jon ki a harcra a béke szent ügyéért, ki munkával, ki szóval, ki tollal, ki a katonai tudomány megszerzésével. A béke: legyőzhetetlen így, mert százmil­liók vágya, akarata, szervezett tette védi. A háború: legyőzhető így, mert százmilliók, kelnek fel ellene. Induljunk: Keletről magasra emel­kedett már a nap, messze gyárké­mény búg, munkára hív. Nemsokára felébred otthon a fiad, indul ő is isko­lába. Romániában mindjárt hozzáfog­nak újra a duna—feketetengeri-csator­na földmunkáihoz. Londonban a vas­munkások néhány óra múlva új bér­harcokról tárgyalnak. Vietnamban tá­mad a néphadsereg. És: Moszkvában Sztálin elvtárs dolgozószobá jába megy. Máté György. V. NIKONOV: A szovjet nehézipar fejlődése A nehéziparhoz mindenekelőtt az energet'ka, a kohászat és a gépgyár­tás tartozik. Az ipar e fontos ágai szabják meg az állam gazdasági hatalmát, né-lklilök elképzelhetetlen a könnyűipar, a mezőgazdaság és a közlekedés gyors fejlődése. Ezért a szovjet állam szívósan törekszik az új szocialista nehéz'par megszilárdí­tására. 1941-ben ez az ág a2 1913-as esztendővel összehasonlítva szin­te a tizenhatszorosára növekedett. A háború utáni ötéves terv nem­csak a nehézipar megújításává! számolt oly mértékben, amennyit ezen a téren a háború előtt termel­tek, hanem a háború előtti színvo­nal jelentős túlhaladásávai. Hogy mennyiben sikerült ez a feladatat, azt mutatják a következő adatok: Az acélgyártás már az elmúlt év utolsó negyedében túlhaladta a há­ború előtti színvonalat 37%-kai. A hengerelt vas gyártása 47%-kal, az olajkitermelése 16%-kai, a villany­áram 62%-kai. Mindezek a számok jelentős mértékben megelőzik az öt­éves terv kitűzött feladatait. A Szovjetúnió Központi Statiszti­kai Hivatalának jelentése saerint a nehézipar az idei első negyedév alatt újból nagyot haladott. így a szénbányászat 12%-kal emelkedett az elmúlt év első negyedévvel szem­ben a kőolaj kitermelése hasonló­képpen 16%-kal, a villanyáram 18%-kaI. Nagyon nehéz megfelelően értékelni a Seámok jelentőségét. A fűtőanyagok és az energetikai ipar ilyen gyors emelkedése azt bizonyít­ja hogy egyre jobban látjuk el "fű­tőanyaggal és villanyárammal a Szovjetúnió nemzetgazdaságának minden szakaszát és elősegítjük az általános ipari fejlődést és. a közle­kedés fejlődését is. • Nagyo't haladott a mü'lt évben a szovjet kohászat, amely a jelenlegi termelés minden ágának anyagi alapját képezi. Olyan főntos fémek feldolgozása és kitermelése, m'nt amilyen az acél, a réz, a cink, az ón a különböző ötvények, ezalatt az idő alatt 14—24%-kai emelkedett, a hengerelt vas termelése 18%-kai a vascsövek 22%-kai, a vasúti sínek gyártása 28%-kai. Különösen nagy növekedés észlel­hető a múlt év folyamán a szovjet gépiparban, amelyet J. V. Sztálin az ipar magvának nevezett. A gépipar, a gépek gyártását az ipar minden ága számára kivétel nélkül, továbbá a földmüvelés és a közlekedéc szá­mára is emelte. így pl. a fővonali mozdonyok gyártását 14%-kai a villanyáram mozdonyok gyártását 11%-kaJ, a tehervagonokét 32%-kal, a személyautóét 61%-kai, az autó­buszokét 34%-kai. A földművelési gépek és berende­zések termelése is növeikedett — a traktoroké, a vetőgépeké 51—66%­lcal, a k0 nbajnoké pedig 2—4 szeres­re. A földművelés gépesítésének szín­vonala terén a Szovjetunióval egyet­len egy állam sem vetekedhetik a vi­lágon. A Szovjetúnió azonban nem elégszik meg az elért eredmények­kel hanem megtesz mindent, hogy a szocialista földművelés technikai felszerelése még nagyobb mértékben növekedjék. A szovjet gépgyártás mindent megtett az építészeti munkák gé­pesítéséért, úgy pl., a földtúró gépek, gyártása, az önműködő daruk gyár­tása terén, ami a múlt negyedév fo­lyamán 22—23%-ka.l emelkedett. Ugyancsak igen sok más gépbe­rendezést is gyártottak ezen a téren. A könnyűipar és a közélelmezési ipar is igen sok új gépet kapott, így pl. egyedül a szövő- és fonó­gépek gyártása a múlt negyedév alatt megkétszereződött. Azonban nemcsak mennyiségi nö­vekedésről van szó a gépgyártás te­rén, hanem számos újtipusú gépet is gyártanak, amelyek igen nagy tel­jesítményűek. gazdaság'osak és köny­nyen keÉelhetők. így pi az ivanovi üzem a tőzeg bányászására új nagy fejtőgépeket készít, amelyek közül egy-egy óránként 160 köbméter tő­zeget fejt ki és 560 munkást helyet­tesít. Sok új és tökéletes gépet gyár­tanak ma már a bányák és a kohá­szati ipar számára, a villanytelepek és az ipar más ágai számára. Ilyen figyelemreméltó munkaered­ményekkei kezdte meg a nehézipar az 1950-es évben a háború utáni öt­éves terv utolsó évének teljesítését. Es ezek az eredmények a szovjet nép áldozatkész munkájának ered­ményei. A szovjet nemzetgazdaság feltar­tóztathatatlan fejlődése és előreha­ladása arról tesz bizonyságot, hügy a Szovjetúnió mérföldes lépésekkel halad előre, mert a szovjet rendszer az egész drszág termelési fejlődése számára korlátlan lehetőségeket nyújt. HÍREK A SZOVJETÚNIÓBÓL—, 9 A testvéri köztársaságok kölcsönös segítése. Az ország minden részéből érkeznek a szállítmányok Tádzsikisz­tán mezőgazdasága részére. Az Orosz Köztársaság, Ukrajna, az Üzbég Köz­társaság és Bjelorusszia iparvállalatai új gépekkel látják, el Tádzsikisztán gép- és traktorállomásait, szovhozait, és kolhozait. Ezzel párhuzamosan épí­tőanyagot és nagymennyiségű műtrá­gyát küldenek. A vonatok visszafelé gyapotot, gyümölcsöt, húst és bort szállítanak, a tádzsik szovhozok és kolhozok küldeményeit a testvéri köztársaságoknak. A Tádzsikisztánba menő mezőgazdasági szállítmányok az idén egyre nagyobb méretűek. így másfélszer annyi műtrágyát szállítot­tak idén Tádzsikisztánba, mint a mult évben. A kolhozparasztok ennek ered­ményeképpen nemcsak a gyapotültetvé­nyeket, hanem a gyümölcsösöket, sző­lőt és dohányültetvényt is trágyázni tudják, ami elősegíti a termésered­mények fokozását. 9 Az oreli terület iskolai építkezései. Az oreli területen az év szeptemberé­től 289 új iskola építkezési munkait fejezik be. Ezenkívül 15 középiskola mellé új intcrnátusokat építenek. A tanítók számára 132 új lakóház épült. HAT 1070-ES TÖRTENETE Dühösen összeráncolta homlokát Lovas elvtárs, amikor elolvasta a me­gyeközpont levelét. Ugyanis arról ér­tesítették, a halomi gépállomás veze­tőjét, hogy 18 cséplőgépéből hatot, hat darab 1070-es vasvázás gépet ad­jon át az újonnan alakult sárosdi gép­állomásnak. A levél azzal fejeződött be, hogy másnap reggel már jönnek is érte. i Kirohant a gépszínbe és megállt az újonnan javított gépek előtt. „Pont ezeket kell átadni" mérgelődött. A szerelők csodálkozva nézték a gépállo­másvezetőt s amikor újra elrohant, fejcsóválva dolgoztak tovább. Éjszaka nyugtalanul aludt. Este ugyanis a főgépésszel tárgyalgatták a dolgot s később megérkezet a párt­titkár is. Éppen azt számolgatták, hogy ezek voltak a legjobb gépek s arról beszéltek, hogy 18 géppel a csép. lési kampányban is a megyében az első helyre' kerü'nek. Keve, a párttit­kár nem adott igazat nekik és azt mondta, hogy ez kicsinyes, önző ál­láspont. Szerinte 12 géppel is bírják a munkát. Ezzel aztán végleg elron­tották Lovas elvtárs estéjét. S amikor távozott, fájdalmasan nézte a falon a tavaszi munkákért kapott vörös se­lyemzászlót. Ügy érezte, hogy eleve megfosztották a másiktól, amelyik ép­pen e'fért volna mellette. Az ágyban aztán gondolkodni kez­idett. „Nevetséges. Miért pont a vas-Vázasakat adjam oda?" — mormogta. í.Adok másikat, javítsák ki, van még idejük rá". S eszébe jutott, milyen so. kat dolgoztak, hogy most ilyen szé­pen munkára készen állnak a gépek. „Könnyű más babérjaival ékeskedni" — mondta még elalvás előtt. Korán ébredt és korán felébresztet­te a főgépészt is. Elmondta az ötletét és egyenest a gépszínbe siettek. Az­tán összemosolyogtak s a pótkocsi meg a gépvédő ponyvákat szépen rá­húzták a kijavított gépekre s elége­detten távoztak. — Utóvégre van más 1070-es is a világon — mondta Lovas elvtárs, de a fogépésznek valahogy elromlott a kedve. — Helyes ez, amit csinálunk? — ingadozott. Lovas elvtárs dühbe gu­rult. — Eredj már, ne légy gyerek — de a főgépész nem válaszolt, majd elment reggelizni. Az idő félhat felé járt s a nap besütött az ablakon. Az első sugarak pont a selyemzászlóra estek. ,,A megye legjobb gépállomásá. nak a tavaszi.munkakért" csillogott az arany felirat. Lovas úgy érezte, hogy helyesen cselekedett. Igen, a cséplés­hen is elsőnek kell lennie. Mit kísérle­tezzen, ami biztos az biztos. Aztán ne. kiállt a munkának, de idegesen nézte időnként a faliórát. Telt az idő. Las­san mindenki munkába állt. Keve mo­torra ült és a mezőgazdász kíséreté­ben a közeli termelőszövetkezeti cso­portba látogatott. A műhelyben pedig megkezdődött a munka, a javítások. Távolból gépdübörgés hallatszott, egyre erősebben. S végül is három vontató gördült az udvarra. Az első gépen, amelyet egy kerekképű leány vezetett, ült mosolygós képpel Simkó, a sárosdi gépállomásvezetó. — Milyen jókedve van — sziszegte Lovas, pedig tegnapelőtt még örült is, hogy Sirnko a szomszédja, mert egy gyárból valók voltak Simkó leugrott a gépről, a vontatosok meg a gépszín felé szivárogtak — Szervusz Lajos — köszönt Sim­kó s barna arcán csak úgy ragyogott az elégedettség. — Na pajtás ide azt a hat masinát és itt se vagyunk — mondta és Lovas vállára ütött. — Hat darab kijavított 1070-es gép, mi? olvasta egy papírról, amit a zsebéből húzott elő. — Mi az, hogv javított? — hördült fel Lovas — semmi javított. Hat da­rab 1070-es gépről van szó. — Nézd komám, még tudok olvas­ni — rázta meg Simkó kedélyesen a papírt. — De mi van veled, rossz szín­ben vagy — nézett aggodalmasan Lo­vasra — keveset alszol? Lovas elvtárs úgy érezte, hogy mindennek vége. Itt áll egy ember, aki veszélyezteti az elsőségét, leg­szebb terveire tör s közben aggódik az egészségért, ártatlanul mosolyog.' Ráadásul régi barátja, elvtársa s egy üzemb® valók. — Simkó, adok gépet, de ne azt vidd, ami a papíron van. Vigyél olyat is. amit javítani kell még, hiszen van időtök cséplésig Mi azt a hatot még megszoktuk tavalyról. Igaz, Csanak elvtárs? — szólt » belépő főgépész­hez. — Pajtás, ne haragudj... — vála­szolt Simkó — értem miről van szó, dehát az a helyzet, hogy nálunk még nincs főgépész és nem is tudom, hogy lesz-e? Azért is intézkedett így a köz. pont. Hiszen már tegnap érdeklődtek az emberek, hogy mijior jön a gép... És úgy örülnek, hogy éppen tőled kapjuk, tudják, hogy a halomi gépek tavaly is jól csépeltek ... mi fiatal ál­lomás vagyunkf fontos, hogy szégyent ne valljunk ... Lovas szomorúan áilt fel, intett, hogy kövesse. Az árnyékos udvaron át vezette Simkót és embereit a gépszín­hez. — Milyen rendesek vagytok — cso. dálkozott Simkó. amikor meglátta a letakart gépeket. — Hát igen — felelt zavartan Lo­vas. Amikor lehúzták a ponyvákat, a keze_ tiltakozásra emelkedett, aztán, mielőtt bárki észrevette volna visz­szahullott. Simkó intett az embereinek s a vontatók az első három géphez álltak. A kerekképű leány egy kicsit nekihátrált a cséplőgép vonó rúdjának s erre Lovas félkiáltott. — Mit csi­nál! S aztán a három traktor útnak in­dult. — Még egy fordulót csinálunk — mondta Simkó elégedetten nézve utánuk. Majd újra Lovashoz fordult. — Mi is ilyen jó karban tartjuk majd a gépeket. Nem feledjük el, hogy tőletek kaptuk. Jó gépeket ad­tál, látszik, hogy törődsz a géppel. Lovas rfiég jobban elszégyelte ma­gát. Eszébe jutott az első év, amit az állomáson töltött. Csak három gépe volt, azt se tudták, hol áll a fejük. Hirtelen megszólalt. — Simkó elvtárs, ne csináljatok még egy fordulót. Adok három trak­tort — s intett a fogépésznek. Simkó most már csodálkozott.. Rosszabbra készült. S amíg az ízzófejet melegítet. ték, azon törce a fejét, a központ mi­ért figyelmeztette, hogy Lovas ellen­kezni fog. „Hiszen egy gyárból kerül, tünk falura" mondta magában. Köz­ben bemelegedtek a motorok és föl­kapcsolták . a másik három gépet is. Az első már a kapun gördült kifelé. Simkó felkapaszkodott az utolsóra és búcsút intett az udvaron állóknak. Azonban látta, hogy Lovas tölcsért formált a kezéből és kiabál valamit, Simkó a fülére mutatott jelezve, hogy nem hallja. Lovas hozzászaladt s a gép mellett menve magyarázta. — Amit most visztek, jó gép. De vigyázzatok a szalrnarázójára, mert azzal tavaly is baj volt — magyarázta kiabálva. S délben, amikor Keve hazajött, csodálkozott azon, hogy Lovas mo. solyog. — Mi az, nem mérgelődsz? Hiszen elvitték a gépeket? — mutatott a szín felé. . 8 — Na és? Jó helyre vitték! — vá­laszolt Lovas nyugodtan — ott is csépelni fognak velük, arra való a cséplőgép.., Bilka Pál. 6 Építőmunkások versenye. Lenin­grád valamennyi kerületében épülnek az új lakóházak. A Nyevszkij kerület építőmunkásainak kezdeményezésére a város építőmunkásai között szocialista munkaverseny indult a lakásépítési terv idő előtti teljesítéséért. Az épí­tőmunkások örömmel csatlakoztak Moj­szejev kőműves ú j munkamódszeréhez, aki csoportjának munkáját órabeosz­tásos ütemterv alapján szervezte meg. S Sztahanovista iskolák az üzemek­ben. Tádzsikisztán legnagyobb selyem­gyárában, a leninabádi vállalatnál 16 szthanovista iskolát szerveztek, ame­lyeken már a múlt évben kétezer dol­gozó hallgatta végig az előadásokat. Az idén a selyemgyári dolgozók újabb nagy csoportja végzi el a sztahanovista iskolát. Az élmunkások tapasztalatainak ismertetése céljából hetenként egyszer sztahanovista estéket rendeznek, ami nagyban elősegíti a dolgozók műszaki ismereteinek fokozását és a munka termelékenységének növekedését. O Teaszüret. Azerbajdzsán több kör­zetében megkezdődött a teaszüret. Megkezdték a munkát a teafeldolgozó gyárak is. A teaültetvényeken egyéb­ként mindenütt nagy építkezések folynak, vízgyűjtőmedencéket és tava­kat építenek. • Szmolenszk újjáépül! Évről évre fejlődik és épül az egyik legősibb város — Szmolenszk. Egymásután ad­ják át az új sokemeletes lakóházakat és más épületeket. Két hatalmas épülettömb építési munkálatait a kö­zeli napokban fejezték be. Sok új vil­lamosvonalat építettek. A városban egyébként a háború befejezése óta 56 klubot, 27 könyvtárat, 3 szíházat, két főiskolát és 17 iskolát építettek újjá. • Szibéria egyik legnagyobb színháza. Öt év telt el a novoszibirszki áll. ope­ra megnyitása óta. A Nagy Honvédő Háború éveiben épített színház - az ország keleti részének egyik leghatal­masabb zenei és kultúrális központja lett. Áz elmúlt öt év alatt a színház művészei több mint ,30 operát és balet­tet mutattak be. A mult évben a szín­ház az egész országban elsőnek mu­tatta be a „Két virág" című balettet. • Negyvenéves a szaratovi egyetem. A Szaratovi Csernyisevszkij Állami Egyetem az ország egyik legnagyobb tanintézete. Az egyetem most ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. 1916-ban mindössze 744 tanulója volt az egyetemnek, ma 2638. Az egyetem költségvetése a szovjet hatalom évei­ben a réginek 34-szeresére emelkedett. 50 tanszék, 3 tudományos kutatóinté­zet, 40 gyöhyörűen berendezett labo­ratórium, 7 múzeum, számos könyv­tár és tudományos dolgozószoba mű­ködik a szaratovi egyetemen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom