Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-02 / 125. szám, péntek

A haladó német ifjúság találkozása Berlinben Az ofszágépítő iffúság öt éve, hogy a diadalmas Vö- j rös Hadsereg felszámolta Hit- ' ler hardgépezetét és letörte a németországi fasizmust. A szovjet övezetbén élő német munkásság és ifjúság >s hozzáláthatott, hogy lemossa magáról a náci szennyet Az azóta megalakult Német Demokratikus Köztársaság Pieck elvtárs veze. tésével, ma már biztos léptekkel halad a Szovjetúnió és a- népi demokratikus államok útján. Pünkösdkor s világifjúság békeharcának jelentékeny küzdőterévé vált Berlin keleti zónája, ahol a Szabad Német Ifjúság találkozott. Mi, magyar, szlovák és más nemzetiségű fiatalok, akiknek a náci csizma úgyszólván a hátán taposott, önkéntelenül a régi képekre gondolunk, ha német ifjúságról hallunk. A 18 éves SS-legényekre, akik ujjukon halálfejes gyűrűvel, oly hidegvérrel sütötték rá a géppisztolyt szüleinki e. testvéreinkre. Vagy a Hitlei-.lugend jut eszünkbe, amely fütyülőkkel, dobokkal és horogkeresztes tőrökkel felszerelve masírrzott be községünkbe, miután a szomszéd falut már kiette... De nem erről az ifjúságról van szó Ez az ifjúság részint „hősi" halált halt az utolsó patkánylyuk védelmében, részint pedig átmentette irháját a nyugati övezetekbe, ahol a jogtíprásra tenyésztett, kipróbált bajnokokat tárt karokkal fogadták a faszmus új szervezői. Ezekkel nem vállal közössé, get a német ifjúmunkásság sem. A mi barátaink azok a fiatalok, akik vasárnaponként országépítő brigádra vonulnak ki, azok, akik büszkén csillogtatják mellükön az aktivista (élmunkás) jelvényt, azok, akik kék ingben ugyanazokat a dalokat éneklik, amelyeket mi. Ezek az ifjak bátor léptekkel haladnak át a kapun, amelv egy új életbe, a béke és a munka boldogságteli életébe vezet Wehrwolf és Hitler-Jugend helyett ma békevédelmi brigádokat szerveznek. Eddig 14.000 ilyen békevédelmi brigádot alakította« a Német Demokratikus Köztársaságban. A német fiatalok tehát alaposan megváltoztak és érthető, hogy ez a háborús uszítóknak igen táj. Annyira fáj, hogy megtör, lásképpen egymásután börtönöznek be minden nyugatnémetországi ifjút, ak> valami módon kinyilvánítja, hogy nem kíván mégegyszer ágyútöltelék lenni. Ezenkívül az egyetlen, amit ma még megtehetnek, hogy megakadályozzák a nyugatnémet ifjúság részvételét a pünkösdi béketüntetésen és elzárják az utat Berlin keleti övezete felé. Ezzel szemben nem állhatják útját a Szabad Német Ifjúság fejlődésének a Német Demokratikus Köztársaságban és ahogyan nő és erősödik majd ez a szervezet, úgy sziláidul a nyugatnémet fiatalok öntudata is és halványul a fegyvergyárosok remény, sugara. Berlinből pünkösdkor oly har. Az országépitő Ifjúság legnagyobb feladata a Trat Druzby, a Szövetségi Vasútvonal felépítése. Ennek a vasútvonalnak a felépítése nemcsak azt jelenti, hogy az ifjúság több kilométeres szakaszon egy új vasútvonalat épít, hanem azt is, hogy építésénél igazolja a Szovjetúnió iránti szeretet, a nemzetek közötti igazi barátság örök dicsőségét. Ezentúl pedig az ifjúság szocialista nevelésének iskolája is, mert a jól végzett napi munka után közös tanulással, közös szórakozással töltve az időt készülünk az új feladatra, a szocializmus építésére. Egy percre sem felejtkeztünk meg Ifjúsági Szövetségünk hatalmas munkájáról, a tagtoborzásról. Egyetlen szervező vasárnapon 168 új tagot szerveztünk be a CSM-be. Most tervbevettiik, hogy kirándulásokat szervezünk a környező falvakba és az ilyen kirándulások alkalmával megmutatjuk a falvak ifjúságának, hogy kultúrtéren milyen munkát végzünk és velük beszélgetve igyekszünk felvilágosítani őket minden ifjúsági problémáról. Az építés halad. Ifjúságunk öntudatosan végzi munkáját és a közös tanulások alkalmával is figyelemről tesz tanúbizonyságot. Naponta tartunk magyar előadásokat és rendszeresen folytatjuk az énektanulást. Villámjelenetek és hangjátékok, szavalatok éa énekszámok tarkítják az esti tábortüzek hangulatát. Most szavalókórussal készülünk a legközelebbi tábortüzhöz. Szombatonként pedig a község hangszóróján keresztül szoktunk műsort közvetíteni a lakosságnak. Vidáman, kacagva, nótázva telik az idő. Közben a földműves ifjúság, a városi munkásifjúság és a diákság barátsága napról napra erősödik. A jövöért való küzdelem, a Szövetségi Vasútvonal összekapcsolja ifjúságunkat elszakíthatatlan ul, örökre, hogy cseh, magyar, szlovák és ukrán, vagy munkás, paraszt és diák csak egy célért, a szocializmusért éljen. Konecsny Károly, Tratf DruZby sányan, mint még soha eddig, hangzik fel a Szabad Német Ifjúság köszöntése: „Freundschaf ti" (Barátság!) A világ mindem békeszerető népe, ifjúsága felé nyújtják jobbjukat a német fiatalok. „E i n h e i t!" — válaszoljuk, megszorítva kezüket és igaz szívünkből kívánjuk, hogy mielőbb kiharcolják maguknak nemcsak az ifjúság, de egész Németország demokrati-I kus egységét is. | Lázár György. I E N 1 N ÉLETE A mensevikek megijedtek a forradalomtól és a munkásokat mindenütt fékezték, visz. szatartptták a harctól. A bolsevikok ezzel szemben támogatták a forradalmárokat, a nagy sztrájkok, felkelések szervezését irányították. Lenin nem törődve a veszéllyel, eljárt a munkások gyűléseire és ott beszédeket tartott. A Pannina-féle népházban gyűlés volt. Pétervár minden kerületéből eljöttek ide a munkások. Felszólaltak itt az összes megalkuvó pártok kiküldöttei és a munkásokat a cárral való megegyezésre bíztatták. Lenin is ott ült a halltók közt és szót kért a gyűlés elnökétől, Kárpov álnév alatt. Utolsó felszólalónak jelentkezett. Amikor megjelent a szónoki emelvényen, a párttagok felismerték és egyszerre tapsvihar tört ki. A terem tele lett izgalommal és feszültséggel. Az egyik munkás nem ismerte Lenint és a szomszédait bökdöste. — Ki ez? — kérdezte — miért ez az izgalom? Nem feleltek. Nem mondták ki a nevét, de ebből a hallgatásból mindenki tudta, a forradalom vezére áll előttük. Lenin keményen válaszolt az előtte felszólalóknak és szavai nyomán hatalmas lelkesedés támadt. Mindnyájan az előttük álló végsőkig való harcra gondoltak és a beszéd után kitódultak az utcára, harci dalokat énekelve. A forradalom azonban a harcosok minden hősiessége ellenére, elbukott. A cár győzött, a forradalmat leverték. A. cárnak azért sikerült győznie, mert nagy segítséget kapott Európa királyaitól és oankáraitól. A munkások nem követték egységesen Lenin pártját, a bolsevikokat és sokan hallgattak még a megalkuvó mensevikekre. A parasztsággal való szövetség sem volt még elég szoros. A cár véres bosszút állt a népen. A munkásokra rágyújtották a házakat, nem kíméltek se csecsemőt, se aggot. Néhány nap alatt négyezer munkást mészároltak le Oroszország különböző városaiban. Leninnek újra külföldre kellett távoznia. Ne sápítozzatok! A forradalom veresége után minden hazafit az a kérdés szorongatott: — Vájjon lesz-e még egyszer? Végleg győzött-e a cárizmus, vagy jönni fog még egy új forradalom? A kishitűség, flk elkeseredés, a vereség láttán még a pártban is felütötte a fejét. A mensevikek között valóságos pánik tört ki, sápítoztak és azt hajtogatták — kár volt az egészért. Nem kellett volna harcba bocsátkozni. Lenin megvédte velük szemben az 1905-ös forradalom hagyományait. A harc nem volt hiábavaló! — ezt hirdette. — A forradalomból az egész nép sokat, nagyon sokat tanult. Azok a tapasztalatok, amelyeket a nép a harcokban szerzett, mindennél többet érnek. Ezek a tapasztalatok fogják biztosítani a sikert, a felétlenül bekövetkező újabb forradalomban. A cárizmus nem győzött véglegesen, csak ideiglenesen, — ismételgette Lenin a csüggedöknek. A pártnak most az a feladata, hogy előkészüljön a vereség után a forradalom újabb fellendülésére, amely egész bizonyosan be fog következni. Míg a mensevikek elcsüggedtek, Lenint a vereség nem verte le. „Ellenkezőleg, a vereség Lenint valóságos energiaközponttá tette, aki követőit új harcokra, jövendő győzelmekre lelkesíti... Emlékszem rá, hogy mi, bolsevik delegátusok, csoportba verődve néztünk Leninre és tanácsát kértük. Néhány delegátus beszédén fáradság, siránkozó hang ütött át. Emlékszem rá, hogy Lenin válasza az ilyen beszédre, maróan a fogain keresztül szűrve a szót, ezt mondta: „ne sápítozzatok elvtársak, biztosan győzünk, mert nekünk van igazunk." így látta'Sztálin Lenint akkor, amikor a pártot veres ég érte. Leninnek újra minden erejével védenie kellett a pártot, az ingadozókkal és csüggedőkkel szemben. Ezt a harcot távolból, külföldről kellett irányítania. Lenin éberen tudta figyelni az eseményeket, irányítani a párt munkáját. Harcolt tovább a mensevikek helytelen, veszélyes nézetei ellen. Állandóan érintkezésben volt a párt vezetőivel, levelekkel és szóbeli megbeszéléseken nevelte, készítette elő őket az új harcokra. Lenin ebben az időben igen sok cikket, könyvet írt. Megvédte Marx tanításait azokkal szemben, akik szerették volna meghamisítani, elferdíteni. Nemcsak megvédte, hanem tovább is fejlesztette, gazdagította a marxizmust: a leninizmussal. ^ (Folytatjuk.)