Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)
1950-06-02 / 125. szám, péntek
s JSSsi y j S Z 0 , Volt bányatulajdonos, gyárigazgató, földbirtokos, ügyvéd és egyetemi tanár a hazaárulók és imperialista kémek bűnperében Közvéleményünk nagy érdeklődése mellett szerdán a kor adélelőtti órákban a prágai állami bíróság büntető tanácsa előtt kezdetét vette a 13 tagú hazaáruló és kémcsoport bandájának tárgyalása. A dolgozó népnek. ezek az árulói, a reakció és a nyugati imperializmus kiszolgálói, a februárban megvert reakció tagjai a háborút előkészítő nyugati imperialisták segítségével népi demokratikus berendezésünk ellen törtek. Már a tárgyalás első napja világosan megmutatta, hogy ennek a bűnszövetkezetnek mindenre kapható tagjai mire építették terveiket, megmutatta az aljas reakció szennyes arculatát, amely nem -riadt vissza semilyen eszköztől, saját hazája elleni háborútól sem, hogy céljait elérhesse, hogy a nagyburzsoázia és imperialista kenyéradó gazdái reakciós uralmát felújítsa. Népi demokratikus köztársaságunk felforgatására törtek, önállóságának megszüntetésére, végcéljuk az volt, hogy ha kell, a Szovjetúnió, Csehszlovákia és a többi népi demokratikus országok tábora elleni imperialista háború segítségével megvalósítják a kizsákmányoló kapitalista rezsim újra felélesztését Csehszlovákiában Az állam; bíróság tanácsának elnöke ebben a bűnperben dr. Trudák, a főügyészi teendőket pedig dr. Urválek látja el. A vádirat felolvasása után a tanácselnök elé dr. Milada Horáková 49 éves, volt csehszlovák nemzeti szocialista képviselőnő lép, mint a hazaáruló banda perének fővádlottja. A tanácselnök feltett kérdésére, hogy vájjon bűnösnek érzi-e magát, Horáková elismeri, hogy hazaárulás és kémkedés bűntettében teljes mértékben bűnösnek érzi mágiát. Horáková vádlottnő 1948 februárja után a dolgozó néppel szemben tanúsított ellenséges magatartása miatt elvesztette képviselői mandátumát. A képviselői mandátum elvesztése után a prágai központi nemzeti bizottság hivatalnoknőije lett, havi 6000 Kcs netto fizetéssel. A vádlottnő ezután elmondja, hogy 1945-től 1948 februárjáig a cseh nemzeti szocialista párt központi bizottságának tagja volt, az 1946-os választások után pedig a nemzeti szocialista párt külügyi komiszsziójiának elnöknője lett. Ebben a minőségében a komisszió többi tagjaival és a nemzeti szocialista párt vezetőségével együtt a Bulgáriával kötött szövetségi szerződés meggyengítésén fáradozott, hogy ezáltal is előmozdítsa a nyugati hatalmak felé irányuló tájékozódást. A reakció mozgósítja erejét Horák vádlottnő ezután előadlja, hogy szoros kapcsolatban állt a hazaáruló Zenkllel és Ripkával. Ripka a párt szűkebb vezetőségének ülésein utasításokat adott, hogy külföldi kapcsolataik útján mozdítsák elő a nyugati imperialista hatalmakkal való kapcsolatok elmélyítését. Horáková eizután PeSklával, a jobboldali szociáldemokrata egyetemi tanárral való szoros baráti kapcsolatairól beszél, akivel népi demokratikus köztársaságunk elleni illegális működés terveit kovácsolta. Tanácselnök: Milyen irányban tárgyalt a jobboldali szociáldemokrata vezetőkkel? Horáková: Nem fogadítuk el a népi demokratikus rendszert és a rezsim megváltozását kívántuk. Tárgyalásit kezdtünk egy államellenes szervezet létesítésére. Horákova a joboldalí szociáldemokratákal folytatott beszélgetéseit közölte Zenkllel, aki javasolta, hogy alakítsanak közösen egy illegális államellenes szervezetet. Javaslatában irányvonalakat szabott, hogy a nemzeti szocialista párti tagok, akik az illegális tevékenység szempontjából fontos helyeken voltak elhelyezkedve, lépjenek be a Csehszlovákiai Kommunista Pártba. A februári eseményeik után Zenkl útmutatásai szerint Horáková létrehozta a nemzeti szocialista párt csoportjának illegális vezetőségét, amely 1948 év augusztusától 1949 év szeptemberéig rendszeres összejöveteleket tartott. A vinori plébánia szerepe Horáková vallomásának további részében a vinori plébánián tartott összejövetelekről beszél, amelyeken a nemzeti szocialista párti, néppárti és szociáldemokrata reakciós elemek találkoztak, hogy megtárgyalják a nép; demokratikus rendszerünk elleni illegális felforgató harci tevájsenységüket. Itt találkozott Horáková V. Benessel, Nestávallal, Peska egyetemi tanárral és Jandecekkel. Ezen öszszejövetelek célja az volt, hogy megállapodjanak, mikénit lehet valami közös alapszervet létrehozni, amely magában vagy e különféle csoportokkal egyesülten illegális államellenes tevékenységet fejtsen ki. Dr. Urvalek főügyész: így tehát megalakították nálunk az ellenforradalom alapját... ezen az összejövetelükön tehát kidolgozták az államellenes működés egységes alapját. Horáková: Igen. A reakció programja: a kapitalizmus visszaállítása Államügyész: A népi demokratikus rendszer ellen tehát közösen dolgoztak. Meg tudná nekünk mondani, hogy az államosítás kérdésében milyen konkrét álláspontra helyezkedtek? Horáková: Arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy az államosításnak azt a formáját fogadtuk el, amely 1948 februárjáig volt végrehajtva. Államügyész: És a február utáni államosítások tekintetében? Horáková: Ezt természetesen nem fogadtuk el. Államügyész: Ez a „természetes" kifejezés azt jelenti, hogy azon gyárosoknak a gyárba való visszahelyezéséért dolgoztak, akiknek üzemeit államosították? Horáková (hosszabb habozás után): Igen, md a volt tulajdonosok visszahelyezését akartuk. Államügyész: Mondja, ez a program a milliomosoik vagy a nép érdekét szolgálta? Horáková: Ez a burzsoá rétegek érdekét szolgáló program volt. Az államügyész további kérdései során lelepleződik a burzsoá reakció igazi szennyes arca, amely hazug módon hirdette a szocializáló demokrácia „ideológiáját". A háború árán is Horáková ezek után előadja, hogy a népi demokratikus rendszer felforgatására irányuló tevékenységükben nemcsak a februárban megvert burcsoá csökevények erejére számítottak, de a külföldről érkező segítségre is. Államügyész: Miben látták a kapitalista rendszer visszatértének lehetőségét? Horáková: Konkréten három lehetőségben. A háború lehetőségében ... Államügyész: Milyen háború lehetőségében, kivel, ki ellen? Horáková: A nyugati hatalmaknak a keleti hatalmak, azaz a népi demokratikus államok és a Szovjetúnió elleni háború lehetőségében. A nyugati hatalmak érdekében kémkedtek Horáková ezután vallomásában előadja, hogy miként szereztek maga és a csoport tagjai fontos gazdasági és politikai kémhireket, amelyeknek megszerzésére Zenkltől és Ripkátói kaptak utasítást. Ripka levelet külneki, amelyben gazdasági természetű hírek közlését kérte. Tanácselnök: Véleménye szerint ezeknek a híreknek milyen célt kellett szolgálatok? Horáková: Részben személyes információk céltjiait, .részben pedig azt a célt szolgálták, hogy értékes informátorai legyenek a nyugati hatalmaknak, akiknek kegyét ilymódon akarták megnyerni. Tanácselnök: Maguk ezt információnak mondják. Mi ezt kémkedésnek nevezzük. És mit gondol, a nyugati hatalmaknak miért volt szükségük ilyen hírekre? Mit akartak ezzel előidézni? Horáková: Ami Csehszlovákiát illeti. — úgy vélem — felfordulást. Ami a viliágeseményeket illeti, fegyveres konfliktust. A híreket, amelyeket Horáková vagy maga vagy kerületi bizalmijainak segítségével szerzett, belföldi illetőleg külföldi ügynökök segítségével — Nora Andersen vagy a francia I Essertier útján juttatta el Ripkához, Zenkihez külföldre. A dolgozó nép elleni vak gyűlölet A politikai, gazdasági és katonai természetű kémjelenitéseken kívül Horáková Zenklnek és Ripkának írt leveleiben panaszkodott, hogy az Amerika Hangja és a BBC munkája elégtelen. Az áruló emigránsokkal folytatott levelezését a megbeszélt reijitjelek alkalmazásával írta. Jellemző Horákovának és a banda többi tagjainak aljasságára, hogy a dolgozó népet és vezető pártját, a Csehszlovákiai Kommynista Pártot rejtjelezett leveleiben férgeknek és egereknek jelezték. Államügyész: Mit gondol vádlottnő, hogy hívja magát és társait dolgozó népünk? Nyiltan és nem rejtjelezve. Horáková: Nem válaszol. Államügyész: A dolgozó nép maglát és társait hazaárulóknak és háborús uszítóknak nevezi. Horáková ezután vallomásában elő. adja, hogy Zenkltől és Ripkátói a köztársaság elleni felforgató tevékenységre vonatkozó irányelveken kívül külföldről uszító sajtóterméket is kapott, amelyeket az áruló emigráció ad ki, továbbá újságcikkeket, uszító tartalmú röplapokat, amelyek arra voltak szánva, hogy Csehszlovákiában felfordulást idézzenek elő. A fővádlottnő kémtevékenységének jeJlemzésére az államügyész részletes bizonyító anyagót terjeszt a bíróság elé, — kémjelentéseket Csehszlovákiának a Szovijetúnióba történő szállító sairól és a Szovjetunióból való behozataláról, amelyeket Horáková Preucil vádlottól szerzett be. Ezt a kémkedési anyagot Horákoviá már nem tudta külföldre küldeni, az államvédelmi közegek a hivatali helyiségében találtak rá. Államügyész: Vádlottnő, maga ezt a fontos és titkos gazdasági anyagot nyugodt lelkiismerettel tudta volna megküldeni egy idegen hatalomnak? Horáková: Én minden olyan anyagot, amellyel árthattam volna a népi demokratikus rendszernek, megküldtem volna a külföldnek. A szakszervezetek szétzúzására törekedtek Horáková vallomása szerint a nemzeti szocialista párt azon volt funkcionáriusainak és tagjainak, akik ellenségei voltak a népi demokratikus rendszernek, az illegális vezetőség bizottságának utasításai szerint a hadseregbe és a tömegszervezetekbe kellett furakodniok, hogy felbomlasszák azok egységét és demoralizálják azok tagjait. A főfigyekraet ar szakszervezeti munkásmozgalomra fordították. A ROH szétbomlasztásának megszervezésévei Dlouhy volt nemzeti szocialista párttitkárt bízták meg. Ezt megbízták azzal, hogy szakszervezeti bizalmiak hálózatát építse ki, akik befolyásolják a szakszervezeti tagokat, főleg a volt nemzeti szocialista pártiakat, hogy fölforgató tevékenységet fejtsenek ki a köztársaság ellen. E fölforgató tevékenység végcélja az volt — ismerte be Horáková —, hogy szétzúzzuk a forradalmi szakszervezeti mozgalom egységét. Tanácselnök: Tehát a szakszervezetek egysége ellen harcoltak? Horáková: Igen. Tanácselnök: Ezzel a ténykedésével a munkásosztály egysége ellen is harcolt? Horáková: Igen. Tanácselnök: Azzal, hogy kísérletet tett a munkásosztály egységének megbontására, egyszersmind a köztársaság biztonsága ellen is harcolt. Horákovfá (hosszú hallgatás után): Igen, eat beismerem. Horáková nagyon pontosan, szó szerint emlékszik mindazokra a levelekre, amelyeket Ripkátói kapott. Ezeket a leveleket ugyanis kívülről megtanulta. A Ripka-leVelek tartalmát Horáková közölte munkatársaival, mert —- ahogy ezt maga mondotta — a felforgató tevékenység fő irányelveinek tartotta e levelek tartalmát. Ripka leveleiben azt tanácsolta, hogy a nemzeti szocialista párt tagjai egyelőre ne lépjenek fel aktíve, hanem főleg a gyárakban és az üzemekben szorítkozzanak a „pasz. szív rezisztenciá"-ra, amit hősiességnek nevez. Tanácselnök: Hogy hívjuk ezt a passzív rezisztenciát a termelésben? Horáková: Szabotázsnak hívjuk. Államügyész: Vádlottnő, talán maga is hősiességnek tartja azokmak az i értékeknek megsemmisítését, amelyeket a nép termel? Horáková: Nem, ez szabotázs. Csehszlovákia önállósága ellen törtek Az államügyész ezután részleteket olvasott fel a hazaáruló dr. Ripka levelezéséből, amelyet Otto Strasser nácival, Hitler Adolf ismert munkatársával folytatott, akivel Ripka a másidok világháború idején Londonból levelezett Strasserhez írt leveleiben Ripka a hitleri teória mintájára a kis nemzetek függetlenségének „szükségtelenségéről" írt és azt ajánlja, hogy Csehszlovákia a háború befejezte után adja fel állami és nemzeti függetlenségét és lépjen be egy úgynevezett középeurópai szövetségibe. Az államügyész kérdésére Horáková elismeri, hogy az illegális vezetőség gyűlésein ugyancsak támogatta a középeurópai szövetség tervét, bár nagyon jól tudták, hogy ez a gyakorlatban egyet jelentene Csehszlovákia függetlenségének és önállóságának felszámolásával. Horáková kihallgatása után az állami bíróság tanácselnöke a bírósági eljárásit elnapolta csütörtökre, amikor a további vádlottak kihallgatásával fogják folytatni. A vádlott Horáková 1949-ben Hej. dával annak lakásán találkozott és rá. bírta őt illegális tevékenységre, illetve együttmunkáikodásra. Hejda látogatá. sa alkalmával világosan bebizonyította, hogy Horákovával azonos plattíormon áll és kívánja a mai rendszer megváltozását. Amikoi az elnök Horákűvát megkérdezi mondja meg nyiltan, a kapitalizmust akarták-e ismét helyreállítani, Horáková igennel felel. Az államügyész kérdésére azután Horáková tovább kifejtette azt az elképzelését, hogy a kapitalizmus visszaállításával természetesen dr. Hejda visszakapta volna a gyárát. Tehát a gyárosok érdekében ez az aljas kém- és hazaáruló csoport hajlandó lett volna a nép min. den vívmányát feláldozni. KIK TETTEK LEHETÖVE ZENKL SZÖKÉSÉT. Horáková a továbbiakban bevallotta, hogy milyen összeköttetései voltak Kleinerovával, akiről tudta, hogy államellenes munkát végez. Horáková tudott Ripka volt miniszter szökési kísérletéről, aki 1948 tavaszán Plzen és Klatovy között tartózkodott és új búvóhelyre volt szüksége. Horáková meg is szerezte Ripkának ezt a búvóhelyet, mégpedig Sevöik volt képviselő útján. 1948 elején dr. Zenkl is megkérte Horákovát arra. kérdezzen meg egy szakembert, vájjon abban az esetben, ha ő megszerzi az idegen állampolgárságot, kaphat-e kiutazási okmányokat, amelyek elegendők lennének távozásá. nak elősegítésére Ekkor megkérdezte Smutnyt, a volt kancellárt, aid közölte vele, hogy ez a dolog lehetséges. Smutnynak nagy összeköttetései voltak a francia, amerikai és angol követ, ségen is. A MILLIOMOSOK TOVÁBBI TERVEI. Az elnöklő Bedrna visszatér az öszszeesküvők „nemzetgazdasági" terveire. Megállapítja, hogy minden terv arra irányult, hogy a kapitalista rendet visszaállítsák A terveket volt gyárosok, bányatulajdonosok, milliómosok dolgozták ki. Bedrna elnök meg. kérdezi, nem jellemző.e gazdasági terveik kidolgozóba az, hogy azokat) olyan milliomosok készítették, akikről egész bizonyosan nem lehet feltételez, ni, hogy a munkásosztály védelmére és helyzetének javítására törekedtek volna. Horáková az elnök e kérdésérei bevallja, hogy ezeket a „nemzetgazdászokat" azért választotta ki, mert tudta róluk, hogy kapitalista szemmel nézik az életet. MÉGEGYSZER FELMERÜL' A KÖZÉPEURÓPAI FEDERACIÖ. Annak ellenére, hogy Horáková jő személyes összeköttetésben volt Ripkával, állítólag nem tudott annak középeurópai federációról szóló nézeteiről a múltban. Az államügyész azonban rámutatott arra, hogy Ripka már a háború alatt folytatott tárgyalásokat Jaksch-sal az úgynevezett szudétakérdésről. Hangsúlyozza, hogy ez a kérdés igen aktuális volt 1946-ban is, amikor az amerikaiak és az angolok Jakschot támogatták. Az államügyész engedélyt kér, hogy egy fontos okiratot olvasson fel. Az okirat így hangzik: Csehszlovák Köztársaság Külügyminisztériuma 436. számú okirat 1940-ből. Tátgy: Jakseh Vencellel folytatott beszélgetés, mellékletekkel, titkos. A mellékletben bátorkodom elküldeni feljegyzéseimet azokról a beszélgetésekről, amelyeket részben egyedül, részben közös tanácskozásokon folytattunk Jakseh Vencellel. Kérem, fogadja őszinte és odaadó tiszteletem kifejezését Aláírás: Hubert Ripka. A beszélgetés tartalma, mint bizalmas hír, a következő formában lett eljuttatva: Mindnyájan egy vélemélyen vagyunk azon programot illetően, amely a cseh-német kérdés definitív megoldásai a irányul. Én Jaksch. nak megmondtam, kétségeim vannak afelől, vájjon egyes szudéta vidékek Csehszlovákiához tartozzanak-e és nem volna-e jobb, ha rögtön Németországhoz lennének csatolva Erre Jakseh ezt válaszolta: Ez lehetetlen, ezeknek az országrér/eknek gazdaságilag, szociálisan és politikailag kapcsolatban kell maradniok a cseh országrészekkel, mert különben jelentéktelen perifériává válnának. Horáková állítólag ezekről a dolgokról nem tud. Az államügyész megkérdezi tőle, nem csodálkozik-e azon, hogy Jakseh úr a Szudétavidéket Csehszlovákiának kínálja, viszont Ripka úr arról beszél, hogy.jobb vol. na, ha a Német Birodalom keretében maradnának. A válasz erre a kérdésre is negatív. Államügyész: Szívesen emlékeztetném önt arra, hogy a nemzeti szocialista párt külpolitikai bizottságának elnöknője volt. Tudni akarom, mi a véleménye a középeurópai federáció koncepciójáról és általában bármiféle középeurópai federációról nemzeti függetlenségünkkel kapcsolatban: Horáková: A múltban egészen lefogatásomig, az illegális bizottságban való beszélgetéstől eltekintve, semmiféle hivatalos kapcsolatban nem beszéltem és nincs is semminemű biztos anyagom. Államügyész: Arról van szó, vájjon azután, ha a mi rendszerünket felforgatták volna, számoltak-e középeurópai federációval? Horáková: Igen, erről beszéltünk számoltunk azzal, hogy nemcsak Csehszlovákia lesz az, aki Európa elrendezésének formáját meghatározza. Államügyész: Ez azt jelentené, hogy Csehszlovákia olyan államalakulattá válna, amely nem Csehszlovákia, hanem idegen hatalmak érdekeinek felelne meg. Én ma annak a képnek kiegészítésére, hogy Ripka középeurópai szövetséget készít elő, a következőt mondanám: Ripka szerződést kötött Otto Strasserrel és én előterjesztem a megfelelő bizonyítékokat. Ut van a Masaryk Jánosnak írt ievéf és Ripka sajátkezű írásának másolata, amelyet néhány hónappal a második világháború kitörése előtt írt ésamelyben Ripka úr egy bizonyos nem éppen semleges német kifejezést használ, amelyet a nácik szótárából vett át: „Határozottan óhajtom, hogy az első pillanattól kezdve a dunamenti federáció programmjával lépjünk feL Ez tárgyilag helyes dolog. Az a kicsinyes „Kleinstaaterei" már túlhaladott álláspont, az összes kisebb nemzeteknek, ha egyesülnek, csak hasznuk lesz belőle" Ez volt Ripka háború alatti programmja. Fennáll még az a kérj dés, mi köze van ehhez Strasser Ottó úrnak. Strasser Ottó leveleket írt Ripka úrnak, amelyekben így szólítja meg őt; „Mein Héber Freund Ripka!" 1949 március 7-i levelében Strasser panaszkodik arról, hogy bizonyos londoni cseh körök őt az angoloknak feljelentették, mint Hitlerrel együttműködő, gyanús embert. Most engedjék meg, hogy idézzem Ripka úr feleletét, — folytatja az államügyész: „Nem sikerült megtudnom azt, hogy mi ennek a viselkedésnek az igazi oka. Azonban biztosítanom kell önt arról, hogy mindenütt, ahova bejutok, megkísérlem meggyőzni az embereket arról, hogy ön a nácizmus elleni harcban minden irányban mit reprezentált." , Azonkívül van itt egy feljegyzés Strasser elképzeléseiről is. Azt hinné az ember, hogy nem is tartozik ide. Ez a nézet hibás. A feljegyzés 1940. április 20-ról van. Ripka az irattárba helyezte és nagy sietségében elfeledkezett róla. Strasser a feljegyzés szerint az európai egyesült államok álláspontján áll. Strasser a nemzetek önrendelkezési joga alapján áll. Ezt a jogot meg kell adni a szudétanémeteknek is. Megérti azonban, hogy Csehszlovákia nem hihet Németországnak és ezért a szudéta terület 10 évig Csehszlovákiáé maradna és csak ezután döntenének a németek önrendelkezési joga alapján. Ezt terjesztem elő az események hátterének megvilágítására — mondotta az államügyész — és most már csupán egy kérdésem volna a vádlottnőhöz: Ha akarja, megmondhatja, mit jelentene az, ha Strassernek ez a koncepciója életbe lépne, amely nem messze áH Ripka nézetétől. Tíz év múlva újból szavazás lenne arról, vájjon a szudétáftat Németországhoz csatoljuk-e vagy nem. Üj München volna ez? Horáková: Erről nem nyilatkoztatom. Horáková egész napos kihallgatása leleplezte népünk egyik fő és klengesztelhetetlen eJ'.enségének cinikus gonosztevő arcát. Utolsó pillanatig, utolsó feleletéig megőrizte Cinikus állásfoglalását és feleletei azt bizonyították, hogy a hazai ellenségek fő végrehajtó szerve volt, egy tipikus hadseregnélküli tábornok. Az a cinizmus, amellyel Horáková beismeri gaztetteit a csehszlovák dolgozó nép ellen, bizonyítja azt, hogy ilyen gonosztevő személyek képesek volnának arra, hogy romlásba döntsék az egész köztársaságot. Népünk, amely az utolsó napokban 9 és fél millió aláírásával nyilvánította ki béke akaratát, könyörtelenül Ítéletet mond ellenségei fölött. A csütörtöki napon megkezdték további vádlottak kihallgatását is.
