Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-01 / 99. szám, hétfő

MÁJUS L ujsn Kél regi inajus Sjí\ t á 11 Ä régi iskolaépületben vastagon szállt a pipafüst. Régi elvtártársak jöttek össze, hogy fáradt tagjaikat a szűk padokba kényszerítve, fölelevenítsék a multat. S a miult ott tükröződött ráncoktól barázdált arcukon, szenvedésektől megkínzott szemükben. A robot és a szenvedés. Évtizedek Megindul a májusi menet. küzdelme törte meg testük erejét, de elméjüket nem törhette meg, az ma is frissen tér vissza egy letűnt és elmúlt világba, amely ellen minden erejükkel harcoltak és harcolni fognak, amíg élnek. Darabosan formálódnak a mondatok, ám a szavak súlyosak, mint öklük, amely az össze-vissza faragott gyermekpadokon nyugszik. A harmincas években az egész Európát megrázó gazdasági válság Csehszlovákiában tetőpontja felé közelgett. 1930 nyarán nagyon rossz termés volt. Tavaszra elfogyott a kenyér. Gúta, Szimő és Kamocsa környékén kétségbeejtő volt a nyomor és mnmka sehol sem kínálkozott. 1931 május elseje előtt többszáz főnyi tömeg indult meg Táncos elvtárs vezetésével a községházára, hogy munkát és kenyeret követeljenek. Az emberek arcán elszántság tükröződött, vállukon ásót és kapát vittek. A községháza azonnal. Madari László, a bíró, meghökkenésében igért is valamit, amit aztán később nem váltott be. Amikor a küldöttség bement a bíróhoz, a csendőrök vérszemet kaptak és elkezdték erőszakkal szétkergetni az embereket. Puskatus jutott mindenkinek. Az éhínség egyre jobban terjedt és a Párt képviselői a köz«égtánácsfoan azt ajánlották, hogy a község pénztárából azt az ötvenezer koronát, amely még a polgári iskola építéséhez kellett volna, adják ki az éhező munkásoknak. A pénzből állítsanak fel népkonyhát, tekintettel arra, hogy az iskolát _ építő Leimdörfercég, no meg a főjegyző úr is ép eleget kerestek. A községtanácsban a kérdés fölött élénk vita indult meg. Az egyik kommunista képviselő tag, Horváth Mihály behívta a népet az utcáról az ülésre, hadd lássák az emberek, ki a barátjuk és ki az ellenségük. Az igazi demokráciáti akarták kiharcolni maguknak. Ezért Horváthot a csendőrség el akarta vinni, de a tömeg nem engedte. A nyomor nem enyhült, Gutát egyre jobban összezsugorította az éhség. így jött el lassan a május elseje. 1931 május 1. A Párt alapos politikai munkával szervezte a tömegeket. Gúta, Szimő, Kamocsa népe hetek óta lázban élt és kész terveket dolgoztak ki, milyen legyen a közös gútai nagy manifesztáció. Kilenc órakor megkezdődött a felvonulás. Gúta soha ilyen tömeget még nem látott. A dolgozók szemében ott égett a vágy, megmutatjuk erőnket és követeljük mindany" nyiunk számára a megélhetést biztosító tisztességes emberi munkát, a szabad és nyugodt életet. A rendezők idegesen futkostak. A komszomolisták felhér ingeikben kerékpáron járták a falut. Utasításokat adtak, szerverték a felvonulást. Várták a szimöieket és a kamocsaiakat. De a szimőiek és a kamocsa Lak nem jöttek. Kerékpáros futárt küldtek eléjük. A futárok kiértek a hídhoz j és szemük elé tárult a helyzetet világosan megmagyarázó kép. A 1 kamocsaiak meglátták, hogy Gúta eléjük siet, hatalmas „hurrá""kiáltással nekirohantak a hídnak, elsöpörték helyéről a csendőrkordont, egyesültek a gútai elvtársakkal és ölelkezve, az Internacionálét énekelve vonultak be Gutára. Ekkorra már ai környező leány és fiúiskolákban száhatvan csendőr volt elbújtatva. A templomtér feketéllett a tömegektől, amikor délután három órakor Táncos megnyitotta az ülést. Az 1931

_es május elseje ünnepi szónoka Weiss Vilmos elvtárs volt, akit a tömeg nagyon jól ismert, Major elvtárssal együtt sokat járták ezt a vidéket. A szónoki emelvény előtt ott pöffeszkedett Soltész húsx korom*. Ax élethez kevés volt a pénz, a halálhoz sok. A Párt megtett mindent, hogy a tömegeknek valaminő munkát kényszerítsen ki. Közeledett a fasizmus veszélye és közeledett a tragikus 1930-as év. Mélyről sóhajtanak az elvtársak, amikor elmesélik az 1938'as május elseje történetét. » * » Ezen a májuson Szimő és Kamocsa népe külön vett részt. De így is Gútán a templomtéren sokezres tömeg hallgatta Široký szavát. Široký figyelmeztette a népet, hogy ne higyjenek a grófi csemetéknek, mert azok a háború és az elnyomás előhírnökei. Köröskörül a téren, a ház fánál sunyin ott lestek a kulákok. Felírták az embereket, ' ki vesz részt a gyűlésen, ki szólal fel. Ez a gyűlés az egységfront jegyében folyt le. A tömegek szorosan Komszomolok Gútán, A gútai pártszervezet illegális vezetősége 1939"ben. Ezt a képet küldték Široký elvtársnak az emigrációba. bejáratánál nyolc csendőr állt velük szembe, szorosan elzárva a kapóit. Feltűzött szuronnyal, puskájukat maguk elé tartva várták a tömeg közeledtét. A hangulat fenyegető volt. Gútán a Párt ebben az időben igen erős volt és tizenhatan benne voltak a községtanácsban is. A választásokon teljes 50 százalékot kaptak a szociáldemokratákkal együtt. Hosszú alkudozás után a csendőrök megengedték, hogy egy négyes küldöttség bemenjen a községházára Madari bíró elé. A küldöttség kijelentette, hogy munkát és kenyeret akar, de csendőrök elzárták a hidat. A szimői és kamocsai tömegek vörös zászlóikkal, feldíszített kerékpárjaikkal és kocsikkal tanácstalanul álltak a híd előtt és fenyegették a csendőröket. A kerékpáros futárok visszatértek a faluba és jelentették a pártvezetőségnek, hogy miért nem jönnek a szimőiek és a kamocsaiak. A templomtér felé özönlő tömeg ekkor megfordult, kiáltások hangzottak el: „Menjünk a testvérek elé!" Meg is indultak. Gyorsan tették meg a hosszú utat és az e'Sörsök megérkeztek a hídhoz. Amikor a sarimfliek ég a Pál, aki a rendőri hatalmat képviselte. Idegesen fészkelődött a helyén Weiss elvtárs beszéde alatt, aki a tömeget egységes harcra szólította fel a burzsoá reakciós, népellenes politika ellen. De azért ezt a beszédet végigvárta. Hanem amikor két szimői kisfiú ugrott az emelvényre, hogy forradalmi verseket kezdjen szavalni, elfogyott a türelme és parancsot adott a csendőröknek, hogy oszlassák szét a tömeget. Azonban a tömeg oly nagy volt — a téren mintegy tizenötezer ember lehetett együtt —, hogy nehezen ment az oszlás. Különösen a szimőiek voltak begyében Soltésznak a csendőrkordon áttörése miatt és megpróbálta őket különválasztani. Ahogy a csendőrök szorítani kezdték a tömeget, az gyűrűt formált az egymásnak hátat fordító csendőroszlopok köré. A tömeg másik része ezalatt Szimő és Kamocsa népét kísérte vissza a hídhoz, hogy semmi bántódásuk ne essék. A gyűrűbe szorított csendőrök megdühödtek és elkezdték püfölni a tömeget. A gútaiak nem maradtak adósak a válasszal és nemsokára kőzápor zúdult a csendőrökre. Sok letartóztatás történt, de nagyobb baj a nap folyamán nem ecett. * * • A májtus után azonban a helyzet nem hogy javult volna, hanem még rosszabbor' ". Az évek egyre szomorúbbak lettek és a földmimkásiok napszáma négy korona ötvenre csökkent. EgyméLt követték a sztrájkok és más megmozdulások. Szükségmunkának csatornaásást rendeltek el, amelynél napi öt korona bért 1 e~ hetett elérni. De a munkanélküliség így is igen nagy volt és később már a különböző szükségmunkákért nem is adtak fizetést, hanem asak egyhétre szóló tízkoronás élelmiszerblokkokat. Tíz korona, — el tudjátok képzelni, mily kevés volt ez. Akkortájban egy kiló kenyér ára kettő ötven volt, egy kiló sertéshús tizenkét korona, egy kiló zsír tizennyolcegyütt haladtak, bár a szocdem. és agrár vezetők egy része szabotálta a munkát. Amikor Široký élvtárs megkérdezte, ki akarja védeni a Köztársaságot, emberkéz erdő emelkedett a magasba s a tömeg egyhangú lelkesedéssel tett hitet a Köztársaság mellett. A gyűlés közben a tömeg látta köröskörül settenkedni a kulákokat, akik gúnyos megjegyzéseket tettek. Nekiszorította őket a falnak és kényszerítette őket arra, hogy elhagyják a teret. A gútai tömegek tisztábon voltak azzal, mi a fasizmus és mi a különbség a demokrácia és a a fasizmus között, ha az a demokrácia úri demokrácia. De meg is volt a gútai proletárk híre egész Szlovákiában. Kürti Dani bácsi meséli, hogyha valahova munkára mentek, először megkérdezték tőlük, hová valók. Amikor a kulák vagy a földbirtokos megtudta, hogy gútai munkások ajánlkoztak, elutasította őket, mert tudta, hogy a gútai munkások a munkásmozgalom előhírnökei és velük nem tehetnek azt, amit akarnak. Két május elsejéről számoltunk be. Két május elsejét írtunk le úgy, ahogyan azt a régi elvtársiak elmesélték, ahogyan erre a gútai proletariátus még életben maradt vezetői emlékeznek. A fasizmus megtizedelte soraikat. A Párt vezetőinek nagy része Dachau és Buchenwald halálkamráiban végezte életét. De akik visz" szajöttek sokat szenvedett testükkel, a szocializmus győzelméért égő lelkükkel, továbbfejlesztik a tüzet, amely hosszú időn keresztül bevilágította Guta, Szimő és Kamocsa népének harcos életét. Szabad májiust köszönt ez idén e három falu s a régi elvtársak megfogadják, hogy ezentúl még nagyobb lelkesedéssel, fáradságot nem kímélve fognak küzdeni azért, hogy e sokat szenvedett dolgozó nép élete évről évre szebb és jobb legyen. HORVÁTH LASZLÔ. „^Imerífoi fiangja szóL hozzátok..." (b) A reakció minden eszközt felhasznál válogatás nélkül arra, hogy a aolgozó nép között egyrészt elégedetlenséget teremtsen, másrészt pedig állandó bizonytalanságban taitsa. Ezt a célt szolgálja a reakció legismertebb eszköze, a suttogó propaganda, valamint a nyugati államok uszító és hazug rádió híradásai is. öntudatos dolgozó népünk ezeket a híreket meg sem hallgatja, vagy ha valamilyen úton mégis tudomására jutnak, nem ad nekik hitelt, mert minden nyilt szemmel járó ember látja és tudja, hogy a suttogó propaganda, a nyugati rádiók híradásai légből kapott, rosszakaratú hazugságok és a valóságban minden híreszteléseiknek éppen az ellenkezőjéről győződhet meg. Az ipari munkásság, a dolgozó parasztság és a haladószellemű értelmiség — mert különbséget tud tenni a hazugság és a valóság között — nem hisz ezeknek a nyugati híradásoknak. Azonban akadr.ak egyesek, főleg a falu népe között, akiket, bár nem ellenségei a mai rendszernek — hisz a népi demokrácia előnyeit saját magukon is tapasztalják — mégis tájékozatlanságuk miatt megtévesztenek a reakció hazugságai. Jószándékú, sőt talán a legjobb szándékú emberek ezek. Ha beszél velük az ember, néhány szóval könnyen fel lehet világosítani őket tévedéseikről és aztán szinte szégyenlik, hogy felültek az alaptalan hazugságoknak. Néhány szóval meg lehet ezekkel az emberekkel értetni, hogy a reakciónak ezekkel a rémhírterjesztéseivel semmi más célja nincs, minthogy a dolgozók között elégedetlenséget szítson, vagy legalább is bizonytalanságba döntse. Azzal a reakció nem sokat törődik, hogy ezt éppen annak a dolgozónak kárára és rovására csinálja, aki gyanútlanul felül hazugságainak. A múltban is tapasztalhatta mindenki a saját bőrén, hogy az urak mennyire viselték szivükön a dolgozók életét és nem törődtek, vájjon jók-e az intézkedéseik a munkásnak vagy nem. Hogy mit eredményez, ha egy dolgozó felül a reakció hazugságainak és elveszti a talajt a lába alól, arra nagyon találó történetet mondott a napokban az egyik csallóközi magyar paraszt. — Visszaemlékszem még — mondotta —, az első világháború után, a húszas évek elején az Itteni magyarságot hosszú ideig a legnagyobb bizonytalanságban tartotta az, hogy lord Rothemere az angol felsőházban nagy revíziós beszédet mondott is követelte Csehszlovákia magyarlakta részelnek Magyarországhoz való csatolását. Lord Rothemere itt beszélt ott beszélt, ezt vagy amazt mondta — és hatalmasan fellángolt az irredentizmus s mindenki szentül hitte, hogy holnapután az egész magyarlakta vidékeket Magyarországhoz csatolják. Az itteni magyar parasztság egy része felült lord Rothemere ezt mondjának meg azt mondjának és minden dolgát elhanyagolva — észre sem véve, hogy ezzel csak magának okoz hatalmas károkat — fütyült a világra és várta a reviziót. Abban az időben erős konjunktúra volt, jó ára volt mindennek. Négyszáz korona volt egy mázsa búza és húszezer koronát adtak egy pár ökörért. A paraszt nyakig állt a pénzben, de eszébe sem jutott, hogy fizetnivalóinak eleget tegyen, mert hisz úgyis „megejtik a reviziót és Magyarországhoz leszünk csatolva". A fizetni valója gyűlt, a revízióból nem lett semmi, de a virágzó konjunktúrát a gazdasági válság követte és az árak borzalmasan zuhantak. A búza ára szárhúsz meg száz korona lett., de az adósság maradt annyi, mint amennyi volt. Fizetni kellett és amit a paraszt azelőtt néhány mázsa búza árából ki tudoť volna fizetni, azért most egy pár ökröt kellett rá eladnia. Nagyon sok ember tönkre is ment akkor azért, hogy hitt a nyugati jóakaróknak és elhanyagolta minden dolgát és fizetnivalóját. Azok a jóhiszemű tájékozatlanok, akiket esetleg megszédít a nyugati rádiók híradása és a reakció bomlasztó propagandája és ezáltal bizonytalanokká válnak, ebből a példából levonhatják a tanulságot. Meg kell látniok, hogy a reakció célja nem az, hogy a dolgozó nép javára legyen, hanem ellenkezőleg, mint azt mindig is tette, a dolgozók rovására és romlásba döntésével saját bőrét akarja menteni és megszámlált napjait hosszabbítani. — Üj szovjet dokomentfilinet pergetnek Moszkvában, amelynek címe: A imrnka ünneplése. A film a szovjet ipar fejlődését mutatja be a sztálini ötéves tervek ideje alatt. Egyben foglalkozik a Sztahánov-módszerek elterjedésével és az iparban elért legfrissebb újításokkal.