Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-01 / 99. szám, hétfő

UJSZ

Ö MÁJUS í. Ki lesz a vasöntési verseny győztese „Nem ismerjük többé a immkanélküKség fogaM" Nyugodtan és tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a 60. május elsejének megünneplése valóban a sarló és kalapáccsal fémjelzett építőmunka ünnepét jelenti. Miénk a gyár, miénk az üzem és a termelőeszközök lassan mindenütt dolgozóink birtokába kerülnek. Falvaink ban és varosainkban a szocializmus egyre nagyobb tért liódít és építőmunkánkat egyre nagyobb lendülettel fűti éti lelkesíti a szocialista munkaverseny. Üzemeink látogatása során mindenütt azt tapasztaltam, hogy a régi gyárak helyén rohamos irammal új, napfényes munkahelyek épülnek és a régi elavult gépek helyébe a technika legújabb vívmányaival felszerelt munkaeszközök kerülnek. Ezen a május elsején városainkban és falvainkban a felsorakozó hatalmas menetek élén legszívesebben dobveréssel a mikrofonon keresztül hirdetném, hogy népi demokráciánk nemcsak, hogy elseperte a kapitalista rend híveit, hanem ma már ott tart, hogy eltakarítja útjából mindazokat a régi elavult berendezéseket, amelyek a kapitalizmus maradványai. Ezen a május elsején örömmel közlöm azt a hírt, hogy a februári események óta munkásaink körében óriási fejlődés indult meg. Azokban az üzemekben, ahol tavaly a munkaversenyekkel kapcsolatban még igen nagy közönnyel találkoztam, ezidén már örömmel és lelkesedéssel fogadtak. Nincs többé szükség arra, hogy magyarázzam dolgozóinknak a munkaverseny jelentőségét, ellenkezőleg, ma az a helyzet, hogy a munkaverseny kiapadhatatlan forrásáról ők adnak hírt nekem. A munkaverseny lendületes iramában, egyre újabb és újabb felfedezésekre jutnak dolgozóink, már nemcsak arról folyik köztük a szó, hogy miként teljesítsék az ötéves tervet, hanem az buzdítja és serkenti őket, hogy munkateljesítményükkel minél előbb befejezzék. A készülő IX. Pártkongresszus hatalmasan kiszélesítette a munkaversenyt és mint lobogó fáklya megvilágította nélkülözhetetlen fontosságát. Ma az a helyzet, hogy Pártunk lankadatlan energiával megszervezte a felvilágosító munkát és dolgozóink a Párt é* munkásmozgalmunk történetében felfedezték a maguk történetét. vonulni vezetőink képeivel és feliratokkal díszítve, ezeket követni fogja a munkásság hosszú sora a müicistákkal. Forradalmi dalok kisérik menetünket és még lesz egynéhány meglepess, amit előre nem írulhatok el. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a kassai vas- és gépüzemben jártam. Az új igazgató, a fiatal 28 esztendős Veles János igen szívélyesen fogad. Amikor a munkaverseny iránt érdeklődöm, behivatja Saristyán Józsefet, a munkaverseny előadóját. — A mult esztendőben 41 élmunkásunk volt — mondja Saristyán — ma 85 van és a IX. kongresszusig vállalt kötelezettségünk az, hogy 100-ra emeljük ezt a számot. Ezt a vállalásunkat teljesítjük, mert a inunkaverseny egyre népszerűbb üzemünkben. Ezt a népszerűséget főleg Párt és szakszervezeteink oktató és felvilágosító munkájának köszönhetjük. Az ezidei első negyedév munkateljesítménye a mult évihez viszonyítva 25 százalékkal emelkedett. A tervet az idei év három hónapjában 120 százalékban teljesítettük. — A IX. kongressszusra vállalt munkakötelezettségeinket üzemi szerveink az igazgatóval együtt naponta pontosan számontartják és ellenőrzik — folytatja az előadó. — E vállalásokat eddig 83 százalékban teljesítettük és nem fér kétség hozzá, hogy a IX. kongresszusig ígéretünket beváltjuk. Munkásaink egyre öntudatosabbak. Üzemi dolgozóink önként felajánlották, hogy az idei tervet október 28-ig teljesítik. Ma már ott tartunk, hogy szerveink a vezetőséggel karöltve minden műhely mesterét belevonva a szervezésbe, pontosan megszabták, hogy miként valósítják meg október 28-ig az idei ter•et. — A munkaverseny méretei egyre nagyobb terjedelműek lesznek üzemünkben — mondja Saristyán. — így például, amikor üzemünkben hírt kaptak arról, hogy a trnavai Kovosmalt három legjobb öntője, Svetcz, Schmidt és Tobla versenyre hívta fel Szlovákia legjobb öntőit, két legjobb öntőnk azonnal jelentkezett. A két üzem közt május 15-e után lép érvénybe a verseny és pedig olymódon, hogy a mi öntőink Trnavába mennek, azok pedig hozzánk jönnek. Az e<^igi munkaversenyeknek ez a legmagasabb foka, mert ezzel a versenynyel nemcsak az üzemen belül cserélik ki élmunkásaik módszereiket, hanem két üzem le<riobb munkásainak alkalma lesz itt kicserélnie egymással hosszú évek alatt szerzett tapasztalataikat. AZ IGAZGATÓ ES AZ ÉLMUNKÁSOK Mielőtt az élmunkásokkal beszélek Veles János igazgatóval, aki alig félesztendeje áll az tizem élén, váltok néhány szót. Derűs és bizakodó a hangja. Azt állítja, hogy ettől az országos versenytől sokat vár és biztos benne, hogy a szocialista munkaverseny még nagyobb lendületet vesz az üzemben. — Impozáns és nagyméretű lesz a mi május elsejénk — mondja. — Az előkészítési munkálatok már négy hete folynak. Ebben az előkészítő munkába* maguk a munkások is résztvesznek egy-egy ötlettel. Üzemünkben általában a munkások hozzájárulása nélkül semmi sem történik. A felvonulás terve már teljesen kész. Óriási menet lesz. A menet élén ötszáz tanonc halad egyenruhában és eportöltözetben és a tanoncok széles sorai között felvonulnak a katonák is abból az alakulatból, amely a mi védnökségünk alatt áll. Szép, ragyogó menet lesz, mert mindent elkövetünk, hogy a május elseje méltó megünneplése legyen az építőmunkának, amely népi demokráciánkban a tartós béke érdekében folyik. — A menetben — folytatja az igazgató — három jelképes kocsi fog felCsajka Ferenc, vasöntő élmunkás — A májusi ünneppel kapcsolatban — teszi hozzá az igazgató — közölnöm kell veled azt a jó hírt, hogy új gyárunk épül és az előirányzott terv szerint egyes műhelyekben már 1951ben dolgozni fogunk. A munkálatok gyors iramban haladnak előre. Ezt az iramot is az építőmunkások munkaversenyének köszönhetjük. — Csak jó híreket közölhetek ezúttal veled — fejezi be mosolyogva az igazgató. — A munkássággal nagyon meg vagyok elégedve. Sokat dolgozom, de örömmel teszem, mert látom, hogy munkám eredménnyel jár. Az élmunkások ugyanilyen dicsérettel nyilatkoznak a

z új igazgatóról. Teleki József, a kazánkovács mű hely élmunkása, akinek szülei földművesek voltak, azt állítja, hogy éppen itt látja a különbséget az úri társadalom és a népi demokrácia kö> zött. Azelőtt a munkás csak dolgo zott, soha tőle tanácsot nem kértek. A munkásnak hangja nem volt, éppen olyan némának kellett lennie, mint egy igavonó lónak. Ma viszont a termelés minden mozzanatát megbeszélik vele és mindenki pontosan tudja, hogy miért végzi a munkáját. Ez az oka annak, hogy élmunkát végez. Az igazgató nagyon jól tudja, hogy a dolgozók vállán nyugszik a termelés és ezért mindent elkövet, hogy lelkesedésre biízdítsa a munkásokat. Hasonlókép nyilatkozik Novobilszky József, aki azzal nyerte el az élmunkás rangot, hogy két esztergapadon dolgozik. AZ ÜZEM KÉT LEGKIVÁLÓBB ÉLMUNKASA Mindakettő vasöntő. Csajka Ferenc és Bostyán Gyula azok, akik elfoMAJOROS ISTVÁN, bányász: Könnyen megoldható rozsnyói hátiyászprohlémák Néhány nap csupán és a rozsnyói bányavidéken is beköszönt a május elseje. A rozsnyói bányászság egyre fokozódó tervteljesítésével, kongreszszusi kötelezettségvállalásainak idejére való elvégzésével köszönti e«t a napot. Azt hiszem, hogy jó lenne, ha most, amikor három nehéz hónapi munka után idáig jutottunk, beszélnék azokról a problémákról, amelyek e három hónap folyamán részben már megoldódtak, részben pedig jó politikai mun. kával, a pártszervezetek hozzájárulásával könnyen megoldhatók. Ahhoz, hagy valaki megértse a bányavidéknek és dolgozó népének problémáit, kell, hogy ismerje e nagymultú harcos életet. Mert az, aki csak kívülről látja a Sajó völgyét és az utcákon a hajnali vagy esti műszakra 6iető bányászokat, soha nem értheti meg az itteni életet a föld felett és a föld alatt. De lássuk csak az elmúlt hónapok történetét. A megszokás és a régi munkamód, szerek folytonosságában az elmúlt év decemberében törés támadt. A bányákba bevezették az állami bérkatalógust, amely a légi munkamódszerek sok igazságtalanságát és helytelenségét eltüntette. Miért kezdem ezzel elvtársaim? Mert bá. néhányan egészen más szemszögből vizsgálják a dolgokat, általános szempontból ez jelentett legtöbbet. így például megszűnt a csillések és segédvájárok fogalma, akik bizonv nehéz munkájukért nem kapták meg a tisztességes bért. De nemcsak ennyi Itt volt például a havi kétszeri szakrr.ányolás rendszere, amikor a bért egy kihajtott méter vagy egy csille vasérc ütán állapították meg, esetleg mázsara fizettek, de ha a bányász nem tetszett a bányamesternek, a felőrnek, vagy a főfelőrnek, az olyan szakmányt adott neki, hogy nem kereshetett. A munkahe'y minőségét is csupán szemre becsülték fel. Előfordul, hatott az, hogy a munkás az első két héten félt kihasználni munkaerejét és idejét, nehogy a bérét 15-én leszállítsák és ezáltal megká

rosuljon. Gondosan vigyázott a szakmányára, hogy könnyebb munka útján valamit kereshessen. Ezenkívül, mint tudjuk az üzemekben az úgynevezett átlagbérek voltak bevezetve, amelyeknél minden munkás ki volt téve annak, hogy ha a felőr. nek nem tetszett a pofája, bérét, illetőleg annak egy részét felírta annak, aki valamiféle „ajándékkal" kedveske, dett neki. (Tej, vaj,, tojás, zsír és pálinka). A bányászok nagyon jól emlékeznek errt Hiába teljesítette a bányász normáját akár mennyivel is felül, mindig fenyegete őt az a veszély, hogy elért és jól megszolgált keresetéből valamit levonnak. A szokás hatalma azonban igen nagy és a maradiak tiltakoznak minden ellen, ami új és ami jó Egészen addig, míg meg nem győződnek arról, hogy másképp is lehtt dolgozni. Természe. tes volt, hogy ahol fekete béreket fizettek, ott az állami bérkatalógus egyeseknek hideg zuhanyt jelentett Azonban nem volt ez természetes azokban a bányákban, ahol bár lágyabb normák voltak, de a dolgozók nem dolgoztak fekete bérekért Itt csak a politikai nevelőmunka hiányára vezethető vissza az, hogy a dolgozók idegenkedve fogadták az állami hérkatalógust Ha idegenkedve fogadták, nem is lehetett elvárni, hogy kedvvel dolgozzanak. Ei volt az igazi oka januári és februári gyenge eiedményeínknek. Mondjuk meg őszintén, a kommunisták nem voltak ott, ahol lenniök kel. lett volna és nem beszéltek az emberekkel arról, mit is jelent tulajdonképpen az állami bérkatalógus. Hiányzott az egyes üzemekben a jó politikai munka, viszont nem hiányzott a suttogó propaganda, amely azt állította, hogy felére csökén a kereset és mégjobban prése'ik az embereket. Egykét helyen teljed csődöt mondott az üzemi vezetés is, mert az elvtársak is felültek ennek a suttogó propagandá. nak és maguk is segítettek a rossz hangulat teritsztésében. Gyenge pont volt a vájár-.k céhbeü féltékenysége is, amelyet a fellépő új második és harmadik vájárok eltan tápláltak. Egyáltalán nem értetiék meg azt, mt is tulajdonkeppen az állami bérkatalógus. Hogyan jött létre, minek alapján állították fel. Ha tudták volna, talán nem fogadják enny

: ellenszenvvel, mert az állami bérkatalógust, hosszú szakszerű e'.őkészítes után vezették be az üzembe. Először időméréseket végeztek az összes munkafolyamatoknál, amelyeknek ? apján a normákból leszámították az úgynevezett mellékes munkálatokat. Azelőt' ezeket a mellékes munkákat külön díjazták Például az ácsolást, a futosást, (a munkahelyről az aknához való szá'lítást). Hogy példával jobban megvilágítsam ezt a kérdést, elmondom hogy azelőtt a fejtésnél nyolc óiai munkaidő alatt egy személyre mondjuk 42 tonna vasérc esett. Példa ez csupán, lehetett több is, kevesebb ts. Most ebből a normából levontak bizonyos százalékot a mellékes munkák elvégzésére, úgyhogy ebben az esetben mondjuk, hogy a nor. ma csak 38 tenna. Az új helyzetnek egy '-Itűnőbb jelensége volt « hármas, vagy négyes munkacsoportok új elosztása. Most nincs már sem csillés, s«m segédvájár csak vájárok vannak Az első vájár, aki vezet' a csoportot és akin a felelősség nyugszik, a fejtésben a Uetes osztályba tartozik( Vágvégeken és feltörésben a nyolcadik osztályba). A második vájár a hatosban van és a harmadik vá|ár az ötösben Azonban a fizetésben a különbség nem nagy. Azelőtt a második és harmadik, vagy ne. gyedik ember a csoportban aránytala. nű keveset keresett a vájárhoz képest. Mint tudjuk januárban és februárban a rozsnyói bányák gyenge eredményeket értek el Azonban, mikor a bányászok látták, hogy a szándékosan terjesztett suttogó propaganda nem igaz, fizetéseik nem rosszabbodtak lassan megszokták a bérkatalógus szerinti munkát, mégha az szilárdabb nor. mák alapián történt is. Ez a felismerésük befolyásolta a februári helyzetet és a hónap végén vr összteljesít mény már felülmulta a 100 százalékot Márciusban, amikor az emberek mun kakedve ismét visszatért, Dobsinán például 108 százalékos. Dernőn 106 százalékos. Rozsnyóbányán 105 száza, lékos teljesítményt éltek el. De az átlag is annyan jó volt, hogy sikerült behozni a negyedévi mulasztást. Meg van minden remény arra, hogy áprilisban a százalék még emelkedni fog. Azoknak a cimére, akik néhány helyen panaszkodnak a keményebb normák miatt, csak annyit mondhatunk: a szilárd normákon alapszik az egész szocialista építés. Csak úgy leszünk jó gazdái üzemünknek, ha jobban és olcsóbban termelünk, mint a kapitalisták alatt. Valamelyik elvtárs a napok, ban azt panaszolta, hogy most nyolc óra alatt többet kell dolgoznia, ha el akarja érni a régi keresetét. Ez igaz. Azonban igaz a<. is, hogy így most a munka termelékenysége szépen emelkedik. ami végeredményben nekünk jelent hasznot, hiszen az olcsóbb termeléssel olcsóbbá tesszük a piaci árakat. Ezt mindenki keli, hogy megértse. Es lássuk csak a helyzetet a kemény normákkal Elvtársaim, ha olyan túlkemények volnának a normák, lehetetlen volna 160—170 százalékos teljesítményeket elérni, ami már nem ritkaság a rozsnyói bányavidéken. Ami pedig a fizetést illeti, módunkban volt összehasonlítani jó néhány elvtárs bérlistáját és megáhapitottuk azt, hogy a keresete nem maradt a decemberi mögött. Elvtársaink gyakran megfeledkeznek arról is, mi volt a múltban. A régi Republikában naponta nem lehetett többet keresni, mint 30—35 koronát, havonta legfeljebb 800—850 koronát. A fasiszta megszállás ideje alatt 5 pengőt is nehezen értünk el naponta. Ma a „sarposok" megkeresik a 7000 koronájukat, dt a munkásság átlagkeresete is magasabb életszínvonalat biztosít, mint bármikor máskor. De azért ne gondoljuk, hogy most már minden rendben van. Nincs rendben, elvtársaim És főleg azért nincs rendben, mert nálunk a politikai nevelőmunka az üzemekben a nullával egyenlő. Nem így voit ez azelőtt Rozsnyón. Esténként a bányászok összejöttek, vitakoztak és kevés kérdés volt, amelyre ne tudtak voina megfelelő feleletet adni. Tanuljunk elvtársak és dolgozzunk erősen, ne féljünk attól, hogy a tervet mnél jobban túlteljesítsük. Sokan még mindig attól félnek, hogyha magas százalékot érnek el, a norma megint emelkedik. Ezeknek csak azt mondatjuk, hogy ha így gondolkod. nak, akkor nincsenek tisztában az állami bérkatalógus jelentőségével. Itt a normákat tudományom és műszaki megfigyelések, időmérések alapján állították fel. Ezeknek a megváltoztatására már csak akkor kerülhet sor, ha a munka módszerei is megváltoznak, ha gépesítés vagy másfajta újítások jönnek, ami azután magával hozza a munka körülményeinek megváltozását. A rozsnyói bányák dolgozó népe mindig erős harcosa volt a szocializmusnak. Ezért meg vagyok győződve arról, hogy a jövőben is zászlóhordozója lesz a szocializmus győzelmének, az ötéves terv teljesítésének. Zdar Buh! gadták a trnavai Kovosmalt fe vását a munkaversenyre. Csajka Ferenc 41 esztendős. Tizennégy éves kora óta, 36 éve dolgošk már az üzemben. Es ugyanaz a Csajka Ferenc, aki tavaly némán hallgatott, amikor a mnukaversenyről volt szó, nyílt, derűs tekintettel néz szembe velem. Élete történetét felfedezte összefüggésbe hozza a munkásosztály történetével, mondanivalója határozott, hangja öntudatos, amikor megszólal. — Még az elemit sem tudtam befejezni, amikor már is munkába kellett állnom, hogy megkeressem a mindennapi kenyeret. Ezt a sorsot az első világháborúnak, az imperialista vérözönnek köszönhetem. Apám bevonult, nem tudta, hogy miért, kiért kell fegyvert ragadnia s anyám egyedül maradt nyolc tátongó gyerekszájjal, akik állandóan enni kértek. Ezért a kapitalista urak jóvoltából munkába kellett állnom, még mielőtt az elemit befejeztem volna. No, de ez azért nem baj. Azóta sikerült végigjárnom azt az iskolát, amit millió és millió munkás járt végig, amíg eljutottunk a dicső munkaversenyig. — Szeretem a munkámat, — folytatja Csajka Ferenc — és amióta tudom, hogy munkánkkal saját munkáshazánkat építjük, azóta nekem a munka olyan, mint egy sportverseny. Szívesen és örömmel termelek többet. Munkánkat az egész ország lelkesedéssel figyeli és látom azt, hogy nemcsak figyeli, hanem népi demokráciánk mindent elkövet, hogy magasabb színvonalra emelje életünket. Bárki, aki Syilt szemmel körülnéz, láthatja, hogy egymásután emelik az új gyárakat számunkra, hogy rendes munkahelyeken és megfelelőbb körülmények között dolgozhassunk. Ha ezek a gyárak elkészülnek; csak akkor következik be számunkra az igazi virágzás. Ezért vagyok én élmunkás, ezért akarok minél jobbat és szebbet termelni. Van két gyermekem és remélem, az ő történetük már derűsebb lesz az én történetemnél. Bostyán Gyula a másik vasöntö, aki résztvesz a Kovosmalttal valtf versenyben. Az ő története majdnem, hajszálnyira egyezik Csajka élmunr kástársa történetével. Három gyerek apja. Ha az úri demokráciára gondol, állandóan azok a keserves évek jutnak eszébe, amikor vándorolnie kellett egyik városból a másikba munkát keresni. — A nyomor és nélkülözés ével voltak ezek — mondja komoran. — — Még családi életet sem élhettem rendesen, mert a munkanélküliség éveiben a feleségem elment a szüleihez, én pedig ugyancsak az apámhoz és így tengődtünk alkalmi napszámos munkával. Ma felmérhetetlen erkölcsi biztonságot ad nekünk az a tudat, hogy népi demokráciánk gondoskodik állandó megélhetésünkről. Az a rühes, girhes szó, hogy „munkanélküli", amely rengeteg szenvedést okozott nekünk, nem létezik többé. Maga az üzemi vezetőség la mindent elkövet, hogy könnyítsen életünkön. Én például lakást is kaptam, mert megvannak elégedve munkámmal. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a munkásnak sokkal nagyobb kedve van a munkájához. Az építőmunka az életünkkel, a jövőnkkel egybeforrott. Amit ma építünk, azt magunknaá építjük. — Munkás és földműves között nincs többé válaszfal — folytatja Bostyán — ezt leginkább bizonyítja a mostani Munka ünnepe. Erre a május elsejére üzemünk meghívta a környező falvak földműveseit is. Együttesen, kéz a kézben fogunk felvonulni és ünnepelni fogjuk közös munkánk ünnepét. Egyazon cél érdekében dolgozunk a szocializmus felépítésén. Nálunk Kassán a Párt olyan előadásokat rendez, amelyeken a földműves tiszta képet kap a ml munkánkról, mi pedig a szövetkezeti életről. — Kell, hogy falun is meginduljon a munkaverseny, mint nálunk — mondja tovább Bostyán. — A munkaverseny minden munkást gondolkozásra késztet és üzemünkben azt tapasztalom, hogy a munkásság a verseny révén lassan rájön arra, hogy csakis a Párt irányítása és vezetése mellett juthatunk előbbre. Ezért úgy vélem, hoíry a munkaversenyt )M sonló formában, mint a gyárban, farlun is meg kell honosítani. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, hogy ki lesz a győztes a vasöntési versenyben, habozás nélkül rávágja. — Remélem, hogy én. Több mint két évtizede dolgozom már a aosJfc mámban és a vasöntés minden cnhv ját-bínját ismerem. Mindenesetre mt* aram is izgalommal várom a fejlemé* nyeket. Szabó Béla