Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-04 / 101. szám, csütörtök

6 III $10 1950 május 4 A rét — a féli takarmányok forrása Amilyen mértékben elkerülhetetlenül szükséges nyáron az állatállomány egészségben tartásához és neveléséhez a legelő, annyira szükséges a rét is, mert hiszen ha nem volnának rétjeink és szénánk, nem is tudránk elképzelni, milyen takarmányt nyújtanánk télen Dacára annak, hogy nincsenek gondozva és kevés hasznot mutatnak fel, rétjeink még így is a téli takarmány legfőbb forrásai. Az állatállomány feljavítását csak akkor fogjuk tudni fokozni, ha a legelök feljavításán kívül több szénát fogunk termelni. Több, jó szénát esek úgy érünk el, ha rétjeinket helyesen fogjuk használni és gondozni. Helyesen használni: azaz helyesen kaszálni és szárítani. Ezt külön ki kell emelni, mert ezen a tértyi igen gyakran nagy hibákkal találkozunk. A legnagyobb hiba az, amelyet igen sok földművesünknél még ma is látunk, hogy elvirágzás után kaszálják a rétet. Ebben az időben ugyanis a fű legnagyobb része magba ment és magvait el is hullatta. Azonkívül a növényzet már elfásult és sok értékes tápanyagot, amelyet a növény zöld részei tartalmaztak, felhasználta a virágzáskor, magképződésnél, vagy pedig lehúzódtak a gyökerekbe és a növényzet tartós alsóbb részeibe. Mindez, ami a növényben értékes volt, elvirágzás után már a növény földfeletti részéből eltűnt, csak a szalma maradt meg. Fontos rávilágítanunk arra is, hogy miként kell használni. Nálunk még ma is azzal dicsérik az arrajáró kaszásokat: „Hej, de jól kaszáltatok, mintha borotvával nyestétek volna le" Nos, ez a kaszálási mód határozottan helytelen. Ne tulajdonítsuk a kaszának a borotva hivatását. Az igazán helyes kaszálás után 5 cm magas tarlónak kell visszamardnia és nem leborotvált földnek. Igaz, hogy az alacsony kaszálás következtében valamivel több szénához jutunk, de viszont lényegesen csökkentjük a második kaszálás eredményét és főként anynyira legyöngítjük a sarj értékes füveit, hogy ezek azután az életért való harcban könnyen elpusztulnak és átengedik helyüket az értéktelen gaznak. Tulajdonképpen milyen károkat is okoztunk az alacsony kaszálással? 1. Letaroltuk a talajt és elősegítettük a kipárolgást. 2. Levágtuk a növény zöld részét és így lehetetlenné tettük a levegőből való táplálkozást, az asszimilációt, úgyhogy a növénynek már nem áll módjában tápanyagokat termelni, de ezeket a gyökerekből kell merítenie. 3. Az alsó részek levágásával egyúttal eltávolítottuk a tápanyagok már felraktározott készletét, amely különben frissítette volna a másodsarjút. 4. Azáltal, hogy eltávolítottuk a bokrosodási gócpontokat, eltávolítottuk a jövő hajtások alapjait is. Éppen ezért a túl alacsony kaszálásnál a másodsarjban jó füvet úgyszólván nem is találunk. Az időbeíi és helyes kaszálás (5 centiméterrel a föld felett) első lépésünk ahhoz, hogy értékesebb szénát kapjunk, hogy meggátoljuk a rétek további elértéktelenedését. Ez nekünk semmibe se kerül, egyszerűen csak a szokásokat kell megváltoztatni. A rét helyes használatához tartozik a lekaszált fű helyes szárítása is. A földön való szárítás következtében nagy veszteségek állanak be, amelyek abban mutatkoznak, hogy szétporlódás, kilúgosodás és lélekzés áll be. A szétporlódás a szénának legapróbb és legértékesebb részecskéit érinti és oka az, hogy a szénát igen sokszor forgatjuk és szárítjuk a földön. A tápanyagok kilúgosodása mindig esőzések után következik be és annál nagyobb mértékű, minél tovább tartanak az esők. A legutóbb felsorolt veszteség, a lélegzés okozta veszteseg attól függ, hogy milyen gyors a száradás. Minél lassabban szárad a lekaszált fű, anál többet lélekzik, ami azt jelenti, hogy a sejtekben felhalmozódott szénhydrátok feloldódnak, széndioxiddá és vízzé változnak. Ezeket a veszteségeket korlátozni tudjuk, ha a szénát megfelelő szárítókon szárítjuk. A jó szárítónak a következő feltételekkel kell rendelkeznie: 1. a szénának nem szabad a földhöz érnie, 2. nem szabad átáznia, de a víznek gyorsan le kell róla csurognia, 3. úgy kell összeállítani, hogy rá friss és nem szárított füvet is rakhassunk, tehát, hogy a levegő e szénához minden irányból hozzáférhet Ezeknek a feltételeknek a szárító három legjob btípusa felel meg: az algai bódé. a svéd lovas és a Novákféle drótszárító. A bódéra elfonnyadt füvet teszünk, de a Novák-féle szárítóra, a svéd lovasra egészen friss füvet is helyezhetünk. A helyes kaszálás és szárítás következtében sok és jobb szénát kapunk, ezzel azonban egyáltalában nem emeljük még magának a rétnek hozamképességét és azt a lehetőséget, hogy lényegesen nagyobb ered ményeket érjünk el. A rétek hozamképességének emelését csak az állandó és szabályszerű gondozás biztosíthatja és ez Szlovákiában — sajnos — kis kivételektől eltekintve, igen elhanyagolt állapotban van. Az elégtelen gondozás eredménye az, hogy jó és nagy hozamot adó rétjeink csak a folyóvölgyekben vannak, ahol maga a természet a ta vaszi árvizek következtében gondoskodik a trágyázásról és a vízkészletről. A többi rét, akár a domboldalak száraz rétjei, akár a szabályozott és gyöngébb vízfolyások mellett fekvő rétek igen kevés szénát adnak és csak rossz minőségűt. A jövőben az lesz a feladatunk hogy állandó gondozással emeljük az utóbb említett rétek termelőképességét. A gondozás főként két főténykedésből áll: a felület rendbehozásá ból és trágyázásból. Ahhoz, hogy megtartsuk a rétek síma felületét, elegendő, ha minden évben széthányjuk a vakondtúrásokat. A felület elegyengetéséhez tartozik az is, hogy törődünk a talaj állapotával. Főként fontos, hogy a talaj felülete időnként átszellőződjék. A talaj felületének elegyengetése továbbá a boronálásból áll. Ennek főcélja főleg a sarjnak mohamentesítése. Ezen munkán kívül igen fontos a trágyázás. A trágyázás által visszaadjuk a földnek azt a tápanyagot, amelyet belőle a széna elvont. Trágyázzunk természetes trágyával. A rétet tavaszszal, a vegetáció kezdete előtt trár gyázzuk híg ürülékkel és minden kaszálás után. Ezáltal feljavítjuk a rétet, könnyen felszívódó nitrogénnel és hamuzsírral (kálium). Ezek hatása már ugyanabban az évben jelentkezik. A fű növése bujább és sűrűbb lesz, nagyobb termést ad és színe élénkebb lesz A rétnek nemcsak nitrogénre van szüksége, hanem mészre és foszforra A foszfort, meszet, káliumot és részben a nitrogént műtrágyák útján juttatjuk a földbe. Ha a rétek termőképességét jó karban akarjuk tartani, úgy minden évben legalább annyi tápanyagot kell neki nyújtani, mint amennyit belőle a termés elvon. Sok esetben előfordul, hogy a trágyázás hatása nem mutatkozik mindjárt az első évben. Ezen nem kell csodálkozni és ez ne riasszon el minket a további trágyázástól. Természetes, hogy a sok éven át nem trágyázott földnek először jól kell laknia és csak azután tudja átengedni a tápanyagokat a növényeknek. Az ilyen földön a trágyázás eredménye rendszerint csak a negyedig évben mutatkozik, tehát nem egyszeri, de a több éven át ismételt trágyázás és gondoskodás tudja csak a rét állandó termőképességét biztosítani. Szlovákiában az 1950-ik évben az állami közigazgatás a legelők és rétek nagyszabású rendbehozását vette tervbe és minden intenzívebb rendbehozás esetén pénzügyi és anyagi segítséget nyújt az EFSz-eknek. Tehát az EFSz-ek kötelessége, hogy mint mezőgazdaságunk leghaladóbb szellemű összetevői, teljes erővel kapcsolódjanak be a legelők és rétek rendbehozásába, javítsák a takarmánybázisokat és ezáltal hozzájáruljanak az állami termelési terv teljesítéséhez. 1950-ben Szlovákiában a legelőréti kísérletek terén 48 kísérletet tervezünk műtrágyával, 1® televénytelenföldes kísérletet zöldtrágyával, 13 különböző fűelegyekkel való kísérletet, 48 kísérletet váltakozó fűtermesztéssel .amelyek segítségével a talaj öszszetételét és a vetésforgó különböző időtartamát fogjuk figyelni, tervezünk 20 taiajjaví^st és 300 esetben fogjuk figyelni a legelők és rétek tényleges termőképeségét — különböző feltételek mellett. Ezeket a kísérleteket főként az EFSz ek földjein fogjuk foganatosítani. Tekintettel arra, hogy a fák igen fontosak a legelőkön, kiültetjük őket csoportokban 300 hektárnyi legelőterületen. Az erdőgazdálkodásoknak átadunk befásítás végett 1700 hektárnyi terméketlen, meredek és kavicsos talajt, amely legeltetés céljaira nem alkalmas. E célból 2,100 000 csemetét fogunk felhasználni^ Hogy ebből elegendő mennyiség álljon rendelkezésünkre, 30 hektárnyi területen 36 lomblevelű és 24 tűlevelű faiskolát létesítünk. Azonkívül megfelelő legelőterületeken szövetkezeti gyümölcsösöket i

s létesítünk 375 hektárnyi területen, 30.000 különböző fajú gyümölcsfát ültetünk ki. A -fák vételárához, a faiskolák létesítéséhez és fenntartásához az állam megfelelő arányban segítséget nyújt. Minthogy a szakaszos legelőrendszeír bevezetése minden évben nagy mennyiségű fűmagot fog igényelni, az állami közigazgatás már most terveket dolgoztatott ki arra vonatkozólag, hogy ez EFSz legelőin nagyobb mértékben termesszenek fűmagokat. 1950-ben 80 hektárnyi területet vetünk be fűmaggal és az 1951-es fűmag elvetéséhez 250 hektárnyi alkalmas területet választunk ki. Az állam nemcsak a legelők elrendezésére gondol, hiszen gondoskodnia kell a rétekről is, amelyek termőképessége igen csekély, mert el vannak hanyagolva. Éppen ezért a mezei takarmánytermesztés akciójába 900 hektárnyi szövetkezeti rétterületet tervezünk bekapcsolni és ennek alapos feljavítása céljából 540 hektár rétet szántunk fel. Megtrágyázunk 50.000 hektárnyi rétet. Az EFSz-től elvárjuk, hogy hathatós segítséget fognak' nyújtani a legelők és rétek feljavítása érdekében tervezett munkáknál úgy, hogy már most télen megállapodnak azon feljavítás módozatára vonatkozólag, amely helyi viszonyaiknak legjobban felel meg és a szükséges kérvényeket a járási nemzeti bizottság legelőügyi szolgálatánál még időben benyújtják. Hogyan ért el Ozernoj kolhozparaszt holdanként 80 mázsás kukoricatermést Több mint tíz esztendővel ezelőtt közlemény jelent meg a szovjet újságokban arról, hogy valahol a Dnyepropetrovszk környéki sztyeppéken Ozernoj kolhozparaszt 60 mázsa kukoricát takarított be holdanként. Abban az időben ez rekordot túlhaladó termés volt. És az a kolhozparaszt, aki akkoriban még ismeretlen volt, ma az ország egyik legnépszerűbb emberévé vált. Kukoricából évrőlévre magasabb terméseredményt ért el: 1946-ban egy holdról már 80 mázsa kukoricát takarított be. Ozernoj életében az 1947-es esztendő emlékezetes nagy események éve volt. Februárban megválasztották az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának képviselőjévé, márciusban pedig a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. Ozernoj kolhózparaszt, aki a levelek ezre t kapja a Szovjetúnió minden részéből a k

0lhózparasztnktól, könyvet írt arról hogy hogyan érte el ezt a magas kukoricatermést. A könyv eljutott szerte a Szovjetúnió kolhőzaiba, s ma már Ozernoj követőinek nagy tábora harcol a magas kukoricatermésért. JÖL ELŐKÉSZÍTJÜK A VETŐMAGOT »Amikor kolhozunkba is eljutott a híre annak, hogy Demcsenko Mária kievi kolhózparasztnö 500 mázsa répát takarított be hektáronként — írja Ozernoj könyvében —, én is elgondolkoztam: »Mi lenne, ha hozzálátnék magas kukoricaterméshozamok kitermeléséhez ?« Tüstént közöltem gondolatomat a kolhóz vezetőségének néhány tagjával. Szilárdan eltökéltem, hogy elérem célomat. Dolzsenko kolhózagronómussal mezőgazdasági munkatervet állítottunk össze, melyben a legapróbb részletekig kidolgoztuk a trágyagyüjtés és a vetés munkáját. Hosszú téli estéken gyakran összegyűlt nálam az egész brigád. Sok mezőgazdasági könyvet o'vastunk el. s ez felnyitotta szemünket. Régebben a vetésre szánt kukoricacsöveket a magtárban a termés betakarítása után válogattuk ki. Most egész éven át dolgozunk a jó termésért. Már töréskor kiválogatjuk a szép, egészséges szemű kukoricacsöveket. Az

0nban a csövek kiválogatásával a magvak vetésre való előkészítése csak éppen megkezdődik. Hogy biztosítsuk a magvak csíraképességét, a leszedett csöveket meg kell óvni a romlástól, ezért betakarítás után feltétlenül megszárítjuk. A vetőmag céljára szolgáló csöveket nem szabad & tehénistálló vagy más olyan helyiségek padlásán tárolni, ahol jószágot tartanak, mivel a nedvesség átjárja a magvakat és romlani kezdenek Az egész téli időszak folyamán éberen figyeljük a vetőmagvak állapotát. Többízben felülvizsgáljuk csíraképesség és nedvtartalom szempontjából. Ugyanilyen gondosak vaIdeiében kapáltuk meg a cukorrépát Ahol idejében elvetették a cukorrépát, ott már kikelt, sőt több helyen meg is kezdték a kapálását. A kikelt cukorrépa első ápolási munkája a sarabolás. Araint a répasorok láthatók, a sorközöket egész sekélyen saraboljuk meg, hogy az összetömődött felső talajréteget meglazítsuk, porhanyóssá tegyük, hogy ezáltal a talaj kiszáradását megakadályozzuk, a szükséges erőteljesebb salétromképzéshez nélkülözhetetlen levegőzéstés felmelegedést elősegítsük és fokozzuk, valamint az esőzések következtében elszaporodott nyomokat irtsuk. A cukorrépa rendkívül kényes növény, különösen egész fiatal korában. Az a cukorrépatermelő, aki az első sarabolással késik, veszélyezteti a répatermést, mert a kapálatlan répa fejlődésében visszamarad és a gyenge répát a különféle kártevők és a gyomok könnyen elnyomják vagy elpusztítják. A cukorrépakapálást lehetőleg kézi tolókapával végezzük el. A kapát úgy állítsuk be, hogy a sorokhoz egészen közel megművelje a földet, de ne üsse ki az apró, könnyen megsérülő növénvkéket. Sarabolás közben a sorokban lévő gyomokat kézzel húzzuk ki. A kapálást egészen sekélyen, legfeljebb két-három cm mélyen végezzük. Ha nincs kézi tolókapánk, akkor könnyű, úgynevezett saraboló horoló kapával végezzük a munkát. Még könnyebb és jobb munkát lehet végezni az úgynevezett húzókapákkal, azonban ennél is vigyázzunk, hogy a kapák mélyen ne hatoljanak a talajba. A cukorrépa ápolásának második legfontosabb teendője a védelem a kártevők ellen. A bogárfogó árkot állandóan tartsuk rendben. A bogarakat kis gyüjtögödröcskékbe gyüjtsiik össze és semmisítsük meg. A cukorrépánál semilyen munkával ne késedelmeskedjünk, mert a késedelmeskedés, valamint a rossz minőségű munka veszélyezteti a jő répaterméat. gyünk a trágyázásnál is. Nálunk már régen megértették, hogy a trágyázott föld a termést megháromszorozza. Állandóan gondoskodunk arról, hogy az összes trágyát megőrizzük és észszerűen használjuk fel. Az istállótrágyát ősztől Kezdve egész télen szállítjuk, ki a mezőre, nagy kupacokba rakjuk és jól döngöljük, 1946-ig a trágyázást kézzel végeztük, később azonban rájöttünk, hogy ha azt akarjuk, hogy a trágya mélyebben kerüljön a talajba, gépre van szükségünk. A folyékon trágyával való trágyázásra egy vetőgéphez hasonló szerkezetet készítettünk. MIRE KELL ÜGYELNI A VETÉSNÉL Állandó magas terméshozamok elérése céljából a kukoricát feltétlenül őszi szántásba kell vetni. Vetés idején gondosan vigyázunk, hogy a vetési sor

0k egyenesek és párhuzamosak legyenek. Többéves tapasztalatunk arra tanít, hogy ha a kukoricát hideg talajba vetjük, a szemek gyorsan megfertőződnek és elvesztik csíraképességüket. Az elkésett vetésnél viszont az a veszély fenyeget, hogy a kukorica nem tud beérni. A helyi viszonyokat mérlegelve, akkor kezdjük a kukorica vetését, amikor a talaj a 'inagvak beszórásának mélységéig legalább 10 fokra fölmelegszik. A terméshozam a növények sűrűségétől is függ. Ha ritkán vetünk, a talaj nem használódik ki teljesen, ha sűrűn, a nedvességkészlet nem elegendő. Hogy ez ne történjen meg, mihelyt a növényeken 3—4 levélke megjelenik, brigádom végrehajtja az első ritkítást. A növények között 17 —20 cm távolságot hagyunk, amikor a szár 20—22 cm magasságot elér, 35—40 cm-re kiritkjtjuk. A gyomnövényeket harántirányú, egynyomós boronálással semmisítjük meg, s ha a boronálás alkalmával el is veszítünk hektáronként néhány száz növényt, ugyanakkor megsemmisítjük a gyomokat s rengeteg nedvességet mentünk meg a kukoricának. GONDOSAN ÁPOLJUK A VETÉST Brigádom naponta készít följegyzéseket a mezei munkáról. Egy esztendő folyamán 8—} ízben gyomláljuk és trágyázzuk alá a növényeket. Magam részéről a fogas kukoricafajtáknál helyeslem az oldalhajtások eltávolítását, de semmiféle körülmények között nem szabad kézzel letépni. Gondosan, éles késsel kell lemetszeni. hogy a főnövényben kárt ne tegyünk. Már néhány esztendeje döntő csatát vívunk a gabonaüszög ellen. Nyár folyamán 2—

S ízben öszszeszedjük a gab

0naüszög fejeit s legalább 50 cm mélységre elássuk. Semmiesetre sem szabad a talaj felületén hagyni, mert úgy megfertőzik a talajt. Mikor a szárak sárgulni kezdenek, a cső borítőlevelei elszáradnak s a szemek kezdenek keményedni és fényleni, hozzálátunk a betakarításhoz. Egy órát, egy napot sem szabad késlekedni a betakarítás megkezdésével — es a szabályunk. A betakarítást három-öt munkanap leforgása alatt befejezzük, de feltétlenül az őszi rossz időjárás beállta előtt. A munkálatok megkezdése előtt a jól fejlett egészséges növényekről letörjük a legjobb, teljesszemü csöveket. Ezek a csövek vetési célokra szolgálnak ÁTADJUK TAPASZTALATAINKAT A betakarított termés egész évi munkánk gyümölcse. Mi sohasem elégszünk meg az eredményekkel, hanem, ha a mai eredményeink jók, holnap még jobbat szeretnénk elérni. Gyakran a legmegerőltetőbb munkanap után is összegyűlt az egész brigád és együtt megtárgyaltuk, hogy mit végeztünk el és mit nem. Gyak. ran bíráljuk egymást. Erre mindenkinek, különösen a vezetőnek szüksége van. Bármilyen jelentős sikereket ért la el brigádom, ezek sem engem, sem barátaimat nem elégítik ki. Élénken elképzelem, mit vár tőlem Lenin és Sztálin pártja, mely kisegített az élet széles útjára. A Bolsevik Párt bízik abban, hogy mi: a föld mesterei, tovább haladunk előre, átadjuk tapasztalatainkat, hogy ne csak egyes földdarabokról, hanem a többi k

0lhózterületekről is minél gazdagabb kukoricatermést takarítsunk be.«