Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-28 / 122. szám, vasarnap

12 U J SZO 1950 május 28 Dr. Husák felszólalása az SzKP IX. kongresszusán Široký elvtárs rendkívül jelentős és meggyőző beszámolójában többek között beszélt a Pártunk ideológiájától és politikájától való nacionalista elhajlásról is. Szót kértem, hogy ehhez a kérdéshez őszinte önkritikái álláspontot foglaljak, giroký elvtárs beszámolójával egyet értek és a .rám vonatkozó kritikát teljes egészében elfogadom. Široký elvtárs az SzKP Központi Bizottságában ez év április 6-án és 8-án éles kritikával rámutatott aburzsoá-nacionalizmus veszedelmes befolyására Pártunkban, elemezte ennek az elhajlásnak formáit és megnyilatkozásait ma és a múltban ban is, rámutatott a hibák konkrét elkövetőire, megjelölt engem, mint a nacionalista elhajlás fő képviselőjét a Pártban. Én elfogadtam az SzKP Központi Bizottságának kritikáját egész terjedelmében és egyetértettem vele, helytelen nézeteimet és politikai hibáimat önkritikaüag bevallottam, mind a Központi Bizottságban, mind a Központi Bizottság elnöksége előtt és köteleztem magam, hogy megszabadulok ezektől a hibáktól, különösen a nacionalista előítéletek minden maradványától s a Pártért és a dolgozó népért végzett áldozatkész munkával helyrehozom a károkat, amelyeket okoztam. Ma is, dicsőséges és gyönyörű kongresszusunkon meg akarom mondani, hogy teljesen tudatában vagyok elítélt nézeteim és politikai tevékenységem helytelenségének és károsságának. Az egész Párt a Központi Bizottság utáni kampányban tudatosította a nacionalista elhajlás veszélyét, elítélte azt és soraiban intenzív küzdelmet folytat a veszedelem ellen. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a nacionalizmus felé való elhajlás a munkásosztály nacionalista politikáját a polgárság nacionalista politikájához teszi hasonlóvá. A nacionalizmus egy Idegen osztály Ideológiája, amely meggyengíti a Párt Ideológiai egységét, megkárosítja a dolgozó nép mozgalmát és objektíve segíti az osztályellenséget. A burzsoá-nacionalizmus következményeiben, ha nem küzdünk ellene, a különféle nemzetek dolgozó népének egymás elleni uszításhoz vezet és a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának árulásához is vezethet és a Pártot, amely befolyása alá kerül, az oportunizmus iszapjába vezetheti, sőt az ellenséges táborba is, mint ahogy az imperializmus titoista ügynökei odavezették a jugoszláv pártot. A haladás, demokrácia, béke és szocializmus a Szovjetúnió körül csoportosuló erőinek nemzetközi küzdelmében, melyet a reakciós háborús uszítók és a nyugati imperialista támadók ellen vívnak, a burzsoá nacionalizmus a reakció egyik legveszedel. mesebb ideológiai fegyvere. Nálunk, otthon ez a legyőzött kizsákmányoló osztályok alattomos fegyvere a dolgozó nép ellen. Ezért a nacionalista irányzatok, a nacionalista elhajlás elleni harcnak a Pártban keménynek, következetesnek és engesztelhetetlennek kell lennie. A Párt tanításától és politikájától való nacionalista elhajlás nálam mindenekelőtt helytelen nézetekben és a gyakorlatban a testvé. ri cseh nemzet iránti kapcsolatok rendezésében nyilvánult meg. Ennek az én hibámnak annál súlyosabb következményei vannak, mert nem marxista nézeteimet éveken át bevittem a Pártba, mert ebben az irányban döntően befolyásoltam a Párt politikáját a nemzeti felszabadító küzdelem időszakában, a felkelés alatt és a felszabadítás után, amidőn felújított köztársaságunk alapjait lerakták. A hibák, amelyeket elkövettem, a nemzetiségi kérdés nem-marxista felfogásából és megfogalmazásából következnek. A lenini-sztálini tanítás, amely magasan kiemeli a nemzetiségi kérdés jelentőségét a munkásosztály, az elnyomott nemzetek harcában és megvilágítja a nemzeti felszabadító küzdelem forradalmi jellegét, azt követeli, hogy ugyanakkor úgy tekintsük a nemzetiségi kérdést, mint a munkásosztály küzdelmének egyik alkatelemét és sohase csússzunk félre a proletár internacionalizmus elveinek vonaláról. A felkelés előkészítésében és magában a felkelésben Pártunk kötelessége volt, hogy a szlovák dolgozó nép előtt a baráti bizalom világos távlatait nyissa meg a közös és egységes államban, olyan perspektívát, hogy a cseh és szlovák burzsoáziának a nemzeti érdekek elárulása után a két nemzet dolgozó népe s mindenekelőtt a munkásosztály az, amely a nemzeti és állami szabadságért vívott harc élén áll és ez az osztály lesz az, amely döntő tényező lesz minden kérdés rendezésekor a felszabadított Köztársaságban, tehát a nemzetiségi viszonyok rendezésénél is, a cseh és szlovák nemzet viszonyának rendezésénél, mert a cseh dolgozó nép nevében a ČKP nevében Gottwald elvtárs világos álláspontot foglal el a nemzetiségi kérdésben is. 1944 október 3-án Banská Bystricán Sverma elvtárs a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén a ČKP vezetőségének nevében kijelentette: „Ami a szlovák kérdést illeti, álláspontunk vüágos és egyértelmüleg kifejezte Pártunk elnöke, Gottwald elvtárs az összes cseh kommunistákkal együtt: a szlovák nemzet különálló és önálló szláv nemzet... Az új Csehszlovák Köztársaságnak, mit a csehek és szlovákok, két szabad és egyenjogú nemzete baráti szöäetségének kell kiépülnie ..." Ha helyesen ítéltem volna meg a felszabadítás utáni fejlődést, ha számoltam volna a háború utáni kemény osztályharccal, ha elemeztem volna az osztályerök megoszlását nemzeteinkben, tudatában lettem volna a cseh munkásosztály óriási erejének és dönti szerepének a felszabadított államban a szlovák dolgozó népnek nyújtott segítségének, tudatosítottam volna Gottwald elvtárs és a CKP más képviselői nyilatkozatainak teljes horderejét és tartalmát. Sajnos, nem értékeltem ilyen marxista módon a helyzetet és nem láttam előre a fejlődést. Láttam dr. Beneš és a cseh burzsoázia szlovákellenes állásfoglalását és magam a nemzetiségi kérdés nem-marxista felfogásából kiindulva velük szemben biztosítani akartam a nemzeti egyenjogúság és a szociális haladás feltételeit Szolvákiában és ezt lényegében elszigetelve a munkásosztály és a dolgozó nép többi döntő kérdésétől és túlexponált nacionalista módszerekkel és formában tettem. Polemikákkal és a oseh burzsoáziának téves felfogása ellen a nemzeti kérdésben küzdve, e kérdés állandó kiemelésével, valamint helytelen és meg nem engedhető érvelésekkel, mint például az egyesítő kongresszus határozata esetében, kétséget idéztem elő a Pártban és a dolgozó népben az új köztársaság iránt, bizalmatlanságot keltettem a cseh nemzet és munkásosztálya és Pártja iránt. Igy a szlovák dolgozó nép nem látta a cseh dolgozó népben nagy szövetségesét és segítőtársát. A Pártba nacianlista szempontot vittem be, amely elleplezi az osztályellentéteket a saját nemzetben, amely kapcsolatban a nemzeti front helytelen politikájával és a szlovák burzsoázia képviselőinek öszszefogó megegyezésével, a munkásosztály és a dolgozó nép tömeges mozgósítása nélkül, konkrét szociális és gazdasági program nélkül nem adott a harcoló népnek világos perspektívát, nem hangsúlyozta kí a munkásosztály és Pártunk vezető feladatát. Ezért hibáink következtében a Párt a német nácizmus és a tisoi fasizmus elleni harc időszakában nem alakítót ki helyes politikai és pszihológiai feltételeket nemzeteink testvéri együttélésére, az egész csehszlovák népnek egységes eljárására a felszabadítás után és így meg volt gyengítve magának a felkelésnek is átütő ereje. A nemzetiségi kérdésnek ebben a helytelen felfogásában s a helytelen gyakorlatban a csehszlovák viszonyt illetőleg tovább haladtam államunk felszabadítása után is. Akkor arról volt szó, hogy a dolgozó nép a Kommunista Párt vezetésével következetesen végrehajtsa a nemzeti demokratikus forradalmat, államosítsa az ipart, az apró földműveseknek adja a földet, a népbíráskodást az áruló burzoázia és az állam ellenségei ellen alkalmazza, keresztülvigye a konfiskációs törvényeket, hogy általában megszilárdítsa saját népi hatalmát és meggyengitse a reakció állásait, arról volt szó, hogy kivívja a munkásosztály teljes győzelmét államunkban. Ez volt a legfőbb. minden más felett álló feladat. Csak a munkásosztály teljes győzelme biztosíthatta teljesen a nemzetiségi kérdés megoldását is, nemzeteink egyenjogú fejlődését. Kire támaszkodhatott a hazai viszonyok között a szlovák nép és Pártunk a munkásosztály egyeduralmáért folytatott küzdelemben és a nemzeti egyenjogúság biztosítására? Világos, hogy a cseh dolgozó nép nagy munkásosztályára, a CsKP-ra és Gottwald elvtársra. Ebből következett a mi feladatunk és kötelességünk is, minden téren megszilárdítani nemzeteink közötti bizalmat, a munkásosztály egységét az államban, a cseh kommunisták és Gottwald elvtárs iránti bizalmat. Én azonban a nacionalista irányzatot elfogultságomban nem láttam a haladó erők elhatározó túlsúlyát a cseh nemzetben, nem értékeltem a munkásosztály hatalmas befolyását Csehországban a kormánypolitika irányára és ezért minél nagyobb hatáskört harcoltam ki a szlovák nemzeti szervek számára és ezzel a kormány befolyásának korlátozását okoztam a szlovák viszonyok kifejlődésére, bár így többségben volt a reakció. Ez az én nemmarxista és káros álláspontom a Párt és az állami funkciók felelős helyein a cseh munkásosztály támogatásától való elkülönüléshez, a szlovák burzsoáziával való egységes fronthoz vezetett a nemzetiségi kérdésben és az azzal összefüggő kérdésekben és ezáltal a szlovák dolgozó népnek saját reakciós burzsoáziája ellen folytatott harcának legyengítéséhez, az állam egységes vezetésének legyengítéséhez. Sztálin elvtárs tanítása szerint „minden tevékenységünk alapja • a munkásság hatalmának megszilárdítása és csak azután merül fel előttünk a másik kérdés, egy nagyon fontos kérdés, a nemzetiségi kérdés." Ennek az alapelvnek megnemértése, a nemzetiségi kérdésnek a munkásosztály hatalmi kérdése elé való helyezése vezetett nálam a nacionalista elhajláshoz, a hibák és tévedések egész sorához, a Pártnak és dolgozó népnek okozott nagy károkhoz. A nemzetiségi kérdésben elkövetett hibákkal együtt súlyos hibákat követtem el a Nemzeti Front politikájában is. Amidőn Pártunk a Nemzeti Front poliitkáját mint a munkások, a földművesek és a dolgozó nép a Nemzeti Front programmmazta meg, amelyben vezető szerepe a munkáosztálynak és politikailag Pártunknak van, ez mindenekelőtt a munkásosztályra való támaszkodást jelenti, szövetségesek szerzését a földműves nép köréből, ez tömegmunkát jelent a dolgozó nép között. A Nemzeti Front ilyen politikájának organizációs biztosíték a hatalmas tömegszervezetek kiépítésében rejlik, mindenekelőtt a szakszervezeti mozgalom, az ifjúsági mozgalom kiépítésében, amelyeken keresztül a Párt mozgósíthatja a dolgozó népet. Helytelen elképzeléseim hatása következtében a Párt Szlovákiában a felkelés alatt és a felszabadítás utáni első időben, nem folytatott ilyen politikát vagy csak nagyon következetlenül. Nem támaszkodtam következetesen a munkásosztályra, ennek vezető szerepe nem domboritódott ki és ezért a dolgozó nép a Hemzeti Front programmjában nem látta világosan kifejezve fontos gazdasági és szociális szükségleteit. Alapjában véve koalíciós politikát folytattam a demokrata párttal, amely további politikai pártok lehetetlenné tételével előnyös volt a burzsoázia számára és amint a fejlődés megmutatta, nagyon előnytelen a dolgozó nép számára. Nem mozgósítottuk kezdettől fogva a munkásosztályt Szlovákiában a hazai burzsoázia ellen, nem lepleztük le annak osztályérdektől irányított népellenes, nemzetellenes szándékait. Ezzel lehetővé vált számára, hogy a demokratapárt körül csoportosuljon, maga köré csoportosítsa a lakosság maradi rétegeit és azután támadásba menjen át a népi demokratikus berendezés minden vívmanya ellen. Az eredmények megmutatkoztak az 1946. évi választások után. M<y a kormányban a CsKP nagy győzelmének következtében a vezető erőt a CsKP képviselői alkották, a szlovák nemzeti szervekben a szlovák reakció képviselői nagy túlsúlyra tettek szert. És igy a nemzeti szervek nevében Kvetko támogatta a nagybirtokosokat és az apró földműveseket megfosztotta a földtől, Ferjencsik visszaélt a biztonsági szervezettel a dolgozó nép ellen, Letrich és Fraštacký a nemzeti szervek nevében szabotálták a bankok és az ipar államosítását, támogatták a feketéző nagykereskedelmet, felforgatták a nép közellátását, stb. És a kormány Gottwald elvtárs vezetésével nem tudott a szlovák reakció ellen teljesen fellépni, mert én védtem a nemzeti szervek hatáskörét. Hogy ezeket a nemzeti szerveket a reakciós 'szlovák burzsoázia f elhasználta a nép ellen és a nemzet ellen, ez már logikus következménye a nemzetiségi kérdésben való helytelen eljárásnak és a róla vallott helytelen nézeteknek. A károk mellett, amelyeket népünk ezeknek a hibáknak következtében elszenvedett, a kormányprogramm teljesítésében való elmaradás mellett Szlovákiában, a kegyetlen küzdelem mellett, amelyet a munkásosztálynak és a népnek Szlovákiában harcolnia kellett a demokratapárt körüli reakció ellen, károk keletkeztek a nemzeteink közötti viszonyban is. A nemzetiségi kérdés túlságos kihangsúlyozása, az illetékességi viták, az én állásfoglalásom az alkotmány kérdésében kétséget, bizonytalanságot keltettek a szlovák dolgozó népben, bizalmatlanságot idéztek elő a cseh nemzet és munkásosztálya iránt. Hely. telen eljárásom és állásfoglalásom meggyengítették nemzeteink egységét és testvériségét, a csehszlovák munkásosztály egységét. Sőt közvetve támogatta a lettrichi reakciót, amely félt a gottwaldi Prágától és éppen a kormánytól való elkülönülésben, a nemzeti szervek mennél nagyobb hatáskörében látott további lehetőségét a népellenes kizsákmányolásra és mentési lehetőséget nem a nemzeti jogok, hanem a maga osztálypoziciói számára. Ezért volt Szlovákia sokáig a köztársaság gyenge pontja, ezert kellett népünknek oly elkeseredetten harcolnia a szlovák reakció ellen, ezért volt annyi politikai válság Szlovákiában. Csak a cseh dolgozó nép támogatásával, a CsKP és Gottwald elvtárs ve. zetésével 1948 februárjában dőlt el ez a küzdelem az egész országban. E hibáimnak gyökerei a Párthoz való helytelen viszonyomban vannak, a Pártról é* vezető feladatáról való leninisztálini tanítás meg nem értésében, annak az elhatározó és történelmi feladatnak meg nem értésében, amellyel a munkásosztály és pártja a nemzeti felszabadító küzdelemben és az államhatalomért vívott harcban bír. E hibáim és fogyatékosságaim következtében abban az időszakban Pártunkat nem építették a munkásosztály lenini-sztálini típusú pártjaként és én magam a Párt felépítésével nem törődtem és a döntést az állami közigazgatás szerveire hárítottam át. Hogy ez milyen ellentétben van a Pártról és vezető feladatáról szóló tanítással és milyen károk származnak ebből a Párt és a dolgbzó nép számára, ez ma előttem teljesen világos. A burzsoá nacionalizmus hatásai ma nálunk és nálam is megnyilvánulnak, ha más formákban is. Megnyilvánulnak a felépítésben elért saját sikereink munkájának túlértékelésében, a cseh országrészekben a munkásosztály hatalmas eredményeinek átértékelésében és ennek összekapcsolásában a cseh, illetve szlovák nemzeti sajátosságokkal. Megfigyelhető ez nálam a szocialista munkaverseny eredményének, a terv teljesítésének értékelésénél, az EFSz-ek építésénél, kultúrtéren, másrészt a káderpolitikában stb. A burzsoá nacionalizmus megnyilatkozásai ma is mindénrit, aki nem szabadul meg tőlük, az osztályellentétek elleplezését idézi elő saját nemzetében ,a dolgozó tömegek leszereléséhez, következetlenségekhez, vagy sovinizmushoz vezet magyar polgártársaim helyzetének megoldásánál, csehellenes állásfoglaláshoz és az állam és a Párt egységes vezetésnek legyengítéséhez. Mindezen hibák éppen olyan veszedelmesek, mint a múltban. Elszántabban kell ellenük harcolnunk, mert a szocializmus felépítésének korszakában követik el őket. Pártunk előtt történelmi feladat áll: az egész csehszlovák dolgozó népet a i szocialzimus felépítése vezetni álla" munkban. Az imperialistáknak és ügynökeiknek intrikáit és gyűlöletét, felforgató munkáját naponta érezzük. Kiélesedett osztályküzdelemben a ka. pitalisták maradványai minden — fegyvert, ideológiaiakat is — felhasználnak védelmükre, a mi gyengítésünkre. Felhasználják a burzsoá nacionalizmust is, mint a dolgozó nép elleni fegyverüket, alattomos és veszede'mes fegyveit. A szlovák dolgozó nép sajat tapasztalatai alapján látja ma egyrészt a nacionalista irányzatokból származó hibákat és elégtelenségeket, amelyekben én oly nagyon bűnös vagyok, másrészt a CsKP, Gottwald és Široký elvtársak helyes politikájának jótékony hatását, amely nemcsak teljes győzelemre vezette népünket, hanem megoldotta a nemzetiségi problémákat is nálunk, biztosította nemzeteink teljes egyenjogúságát és biztosítja Ssluvákia iparosítását és tényleges egyenlőségét. Éppen ezért Pártunk köteles könyörtelen harcot folytatni a burzsoánacionalizmus maradványai ellen saját soraiban s ezért volt helyes és szükséges, hogy Központ; Bizottsár gunk éles kritika alá vetette a nacionalizmushoz való elhajlásokat és kritika tárgyává tett engem mint a nacionalista tendenciák főképviselőjét a Pártban. Tudatában vagyok hibáim és fogyatékosságaim egész terjedelmének és mélységének, hatásuknak e fejlődésre nálunk, tudatában vagyok a veszély komolyságának, mely a Pártot és a munkásosztályt fenyegette a Párt irányvonalától való nacionalista elhajlás következtében. Tudatában vagyok annak, milyen utakra tévedhetett volna a Párt, hova torkolhatott volna a nacionalista felfogás minálunk, ha nem lenne a CsKP szilárd és tapasztalt vezetősége és Gottwald elvtárs, ha Široký elvtárs a SzKP Központi Bizottságának élén nem harcolta volna ki a proletár Internacionalizmusnak és a Párt felépítésének és politikájának lenini-sztálini elveit. Tudatában vagyok hibáim nagyságának és felelősségem súlyának. Hibáimat és fogyatékosságaimat, amelyeket nyilvánosan a Párt előtt bevallók, gyorsan kiküszöbölöm 'és a Pártot minden erőmből támogatni fogom munkájában és harcában, különösen a nemzetiségi túlkapások elleni küzdelmében. Hibáink önkritikája éppen most különösen időszerű az.osztálykapcsolatok megerősítésére nemzetközi vonatkozásiban és hazai viszonylatokban. Sztálin elvtárs tanítása szerint a Pártnak olyan szüksége van az önkritikára, mint a levegőre, vízre, hogy növekedhessek és feladatait teljesíthesse. önkritikát azért végzünk, hogy mindenekelőtt lássuk saját hibáinkat éa fogyatékosságainkat, hogy megjavítsuk munkánkat, megszilárdítsuk a népi demokratikus rendszert nálunk, megszilárdítsuk a munkásosztály helyzetét, hogy felfegyverezzük ideológiailag pártunkat további munkaijában s fokozzuk éberségét a további küzdelemben. Ha Pártunk nem haladna ezen az úton, megkönynyítené az osztályellenség munkáját, megnehezítené további küzdelmét a szocializmus felépítéséért nálunk. A legsürgetőbb kérdés ezzel összefüggésben az, hogy megszabaduljunk minden nemzeti előítélettől a cseh nemzet iránt, a csehországi dolgozó nép iránt. A mi feladatunk az, hogy helyes megvilágításban lássuk a cseh országrészek munkásosztályának óriási jelentőségét, erőfeszítéseit, sikereit a szocializmus felépítésénél országunkban, támogatását Szlovákia iparosításában, támogatását a szlovák nemzet tényleges nemzeti egyenjogúságának megszerzésében. Ezért a proletár nemzetköziség gondolatát mindenekelőtt a legkövetkezetesebben be kell vinnünk a cseh-szlovák viszonyba, meg kell szilárdítani nemzeteink testvériségét, a csehszlovák munkásosztály egységét, államunk egységét s azt minden következményével a Párt és állam egységes vezetésében. A reakció, amely meg akarta sütni pecsenyéjét Pártunk e tisztító kampányának tüzénél, csalódni fog és felkopik az álla. Nacionalista elhajlások elleni éles harccal megnyerni dolgozó népünket és ezzel nyer, megacélosodik Pártunk. Ideológiailag és szervezetileg szilárdabb lesz, még szorosabban felzárkózik a CsKP Központi Bizottsága köré és Gottwald elvtárs mellé, a SzKP Közpcnti Bizottsága és Široký elvtárs mellé é

s a munkásosztályt és az egész dolgozó népet további sikerekre vezeti majd. Ha valaki a reakciós körökből ingadozásomra számít, csalódni fog. Mivel hibáimat tudatosítottam, annál szilárdabban és annál fegyelmezettebben megyek a Párttal és fogok dolgozni bármilyen szakaszon, ahová a Párt állit. A nacionalista előítélet elleni harccal megszilárdítjuk a béke nagy nemzetközi arcvonalát, megmutatjuk rendíthetetlen odaadásunkat a nagy testvéri és szövetséges Szovjetúnió iránt és hűséges szeretetünket Sztálin elvtárs, vezetőnk és tanítónk iránt. (Taps.) Éljen a szilárd, ideológiailag és szervezetileg egységes Csehszlovák Kommunista Párt és Gottwald elvtárs! Élíen Szlovákia Kommunista Pártja és široký elvtárs! (Taps.)