Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-28 / 122. szám, vasarnap

1950 május 28 U J SZÖ 11 A fényt

9 amit itt kaptunk

9 hazavisszük munkahelyeinkre Beszélgetés a kiküldöttekkel Fővárosunk még soha ilyen ötletes és a városképet ilyen eredeti ele. venné varázsoló pompával nem volt feldíszítve mint most, az SzKP IX. Kongresszusa alkalmából. Lenin, Sztálin, Gottwald, Široký, kormányférfiaink és a népi demokráciák vezetőinek képei a hatalmas szocialista jelszavakkal együtt mind-mind hirdetik a Kongreszszus nagy ünnepének történelmi jelentőségét. Fővárosunkban ma vezetőinknek és élmunkásainknak a legjobbjai gyűltek össze, hogy a kritika és az önkritika kíméletlen tüzéb;n megtisztítsák Pártunkat minden felesleges salaktól, hogy érvényesüljön építőmunkánkban a lenini.sztálini szellem, amely a Szov jetúnió népeit hatalmas szocialista egy. séggé, a dolgozók megbonthatatlan tömbjévé kovácsolta. A Sztálin-téri ha. talmas vörös csillag a szocializmust, a Szovjetúnió megdönthetetlen erejét hirdeti. Az apró kis vörös zászlócskák ott lebegnek a májusi szélben és úgy tetszik, mintha élne és mintha lélegzene az elevenszírű vörös csillag, amely mindannyiunk vágyát, a szocializmust, a tartós békét, a sz.abadságot jelké. pezi. Fővárosunk utcáit ma élmunkások képel díszítik munkaruhában a munka forrásánál és hirdetik a szocialista élmunkásverseny áldásait. A vörös zászlókkal fellobogózott kiállítási csarnokok ünnepi díszükben monumentálisan hatnak A Párt a munka rangjához méltóan teljes pompájában mutatja meg nagyságát. A bejáratot munkások, milicisták, népünk biztonsági szervei őrzik azzal az öntudatos magatartással, amely Pártunk nevelésének köszönhető. A IX. Kongresszus alkalmávad a kiküldöttekkel, az élmunkásokkal elbeszélgettünk ennek a nagy ünnepnek jelentőségéről. NEM ELEGENDŐ A TERMELÉKENYSÉGET FOKOZNI, HANEM RENDKÍVÜL FONTOS AZ ANYAGMEGTAKARITAS ÉS AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖKKENTÉSE. Lazik Mária, a trnavai Kovosmalt kiváló élmunkásnője, habozás nélkül válaszol kérdésünkre azzal a lelkesedéssel, amelynek forrása az öntudat, az az öröm, hogy résztvehet egyre fo. kozódó lendülettel hazánk építő munkaversenyében. Vidám, derűs asszony Lazik Mária, szeme csillog, ragyog és élvezi azt a boldogságot és tiszteletet, amiben népi demokráciánk részesíti mindazokat a dolgozókat, akik munkájukkal példát mutatnak a többi dolgozóknak. A kiváló élmunkásnő ezekeit közli velünk: — Tíz éve dolgozom az üzemben és mihelyt befejeztük a kétéves tervet és megkezdtük az ötéves terv építő munkáját eltökéltem magamban, hogy élmunkásnő leszek. Az volt az álláspontom, hogy mint párttagnak példás kommunistának kell lennem mind otthon, mind munkahelyemen. Ez hozta magával azt, hogy az ötéves terv legelején bekapcsolódtam a munkaversenybe. Ab ötéves terv első napján én máris magasabb munkateljesítményt értem el. Minden figyelmemet a munkára összpontosítottam, hogy tökélete, sítsem munkamódszereimet. Üjabb és újabb lehetőségeket kerestem, hogy mikép végezhetek el rövidebb időn belül minél több munkát. És bizony ez a törekvés eredménnyel járt. Oda jutottam, hogy munkateljesítményem 160 százalékról egyre rohamosabb len. dülettel 200 százalékra emelkedett. Tavaly a IX. Kongresszuson résztvéve rájöttem arra, hogy nem elegen, dő a termelékenységet fokozni, hanem I rendkívül fontos az anyag megtakarj- 1 tása és az * önköltség csökkentése. Rá. jöttém arra, hogy olcsóbban kell előállítanom az árut. Ezért úgy döntöttem, hogy megszilárdítom a normát. Ez sikerült is, amennyiben 22 százalékkal szilárdítottam meg a normát. A mai Kongresszusunkon ugyancsak 10 százalékkal erősítettem meg a normát, ami összesen 32 százalékot teszi ki és ezzel természetesen a termelékenységet nemcsak fokozom, hanem az önköltséget is csökkentem. Így olcsóbban dolgozom a közösség számára. SIROKY ELVTÁRS LEVELE. Szerintem mindenki elérheti az én eredményemet csak természetesen fon. :Jos, hogy szeresse a munkáját és végül az is rendkívül fontos, hogy a munkás öntudatos legyen és tudja azt, hogy a versenyen a szocializmust, közös jövőnket szolgálja. Minden élmuskásnak tudnia kell, hogy szocialista hazánk számára dolgozik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, -mint Široký elvtársnak, Pártunk elnökének levele, amelyet hozzám intézett és amely éle. tem legnagyobb örömét okozta. Ez a levél bizonyította, hogy tovább kell ezen az jiton haladnom és szívvel-lélekkel kell szolgálnom a szocializmust, mindannyiunk jövőjét. Nem találok rá szavakat, nem tudom kifejezni azt az örömöt, amit ben. nem Široký elvtárs levele keltett. Ott álltam a gép előtt maszatosan, olajosan, piszkosa.] és bőgtem mint egy gyermek. És soha az életemben még így olajosan sem éreztem magam olyan tisztának, mint akkor, amikor átvettem Široký elvtárs levelét. Valahogy nem értettem az egészet, nem értettem meg azt, hogy becsületes igyekezetemnek ily gyorsan eredménye mutatkozik. Megzavart engem', hogy élmunkásságom oly gyorsan visszhangot keltett, Én, aki munkáscsaládból származom, hozzá voltam szokva, hogy a munkásság tobotol és hogy munkájáéit nemcsak a megérdemelt bérét nem kapja meg, hanem a legcsekélyebb tiszteletben sem részesül. Édesanyám, amikor megmutattam neki otthon Široký elvtárs levelét, könnyekkel a szemében ölelt magához, sírt zokogott ő is velem és amikor lecsillapodott, azt mondotta nekem „Te Máriám már Szerencsésebb csillagzat alatt születtél mint én, mert bizony ma a munkásnak érdemes dolgoz, nia, de az én időmben a munkás csak rabszolga volt", Igy mondta nekem az Anyám. És én tökéletesen megértettem őt es megértettem teljes egészében Široký elvtárs levelét, amely arra indított engem, hogy még fokozottabb mértékben járuljak hozzá a munkaverseny lendületéhez. Am alighogy lecsillapodtak bennem a Široký levelétől keltett örömhullámok, - máris újabb öröm ért. LASZIK MARIA MOSZKVAI ÉLMÉNYÉI. Nemsokára abban a tiszteletben részesültem,- IH)?V - kiküldtek a Szovjet— únióba — folytatja Laszik Mária —, hogy tanulmányozzam, milyen murikát végeznek a szovjet sztahanovisták. Páratlan élményben volt részem. Ott voltam a május elsejei ünneplésnél a hatalmas moszkvai térségen. Láttam a felvonuló szovjet dolgozókat, láttam a dicsőséges nagy Sztálint, a béke zseniális őrzőjét. Szívem összeszorult az izgalomtól, a nagy öröm'től, amint néztem őt, ahogy ott áll a vártán és őrzi a világ dolgozóinak szabadságát és békéjét, hogy zavartalanul építhessék hazájukat. Életem legnagyobb vágya teljesült akkor. Láttám a legnagyobb harcost, a legnagyobb elvtársat. Nem mindenkinek adatott meg hazánkban, hogy lássa azt, amit én láttam, lássa azt, hogy a szovjet dolgozók mily szeretettel, odaadással és lelkesedéssel csüggnek nagy vezetőjükön. Megrendítő volt ez a látvány. Mi nagyon jól tudjuk, hogy számunkra mit jelent Sztálin. De amikor ott láttam azt a hatalmas ünneplést és hálát, amellyel a s*>vjet dolgozók Sztálin elvtársat körülvették, csak akkor ismertem fel teljes egészében, hogy mit jelent Sztálin nekünk és a világ összes dolgozóinak. Moszkva tisztasága és szépsége nemsak kívülről érvényesül, hanem belülről is a házakban, a földalattiban is megnyilvánul. Ugyanezt a tisztaságot fedeznem fel a szovjet dolgozóban is, mert a szovjet dolgozó lelkesedése nem mesterséges, hanem belülről a szíve mélyéből tör fel, amely át van hatva a Nagy Októberi Forradalom vívmányaitól. Soha életemben -el nem tudtam képzelni, hogy május elsejét, a munka közösségét, így lehet megünnepelni. Az embernek a saját szemével kell látnia mindezt, hogy fogalma legyen mindarról, ami a Szovjetúnióban történik. Én híven őrzöm magamban Sztálin és a moszkvai május elseje ragyogó képét. Ott világított a Kreml tetején a hatalmas ötágú csillag • és nekem egyetlen óhajom, hogy ez a Csillag a világ összes dolgozóira fényt és áldást árasszon. „A KONGRESSZUS MEGERŐSÍT A SZOCIALIZMUSBAN VALÓ HITEMBEN Sejtheted, hogy ilyen élmények után milyen reményekkel tekintek most a IX. kongresszusra. Semmi sem fontosabb számomra, mint a Párt irányvonala és döntése. A IX. kongresszus át fogja tekinteni az eddigi elvégzett munkánkat és további irányt fog mutatni az ötéves terv minél előbbi teljesítésére. Vezető elvtársaink a kritika és önkritika jegyében tartották meg beszámolóikat és ez igy van rendjén, mert a szocialista építőmunkát csakis kritikával és önkritikával végezhetjük el eredményesen. A IX. kongresszus határozata mindannyiunkat kötelez mind a szlovák, mind a magyar dolgozókat és éppen így az önkritika is kőtelező Csehszlovákia valamennyi dolgozójára. Csakis így építhetjük szocialista hazánkat, ha megőrizzük Pártunk tisztaságát. Engem a kongresszuson elhangzott beszédek és a .jelenlévő elvtársak őszinte lelkesedébe megerősít a szocializmusban , való hitemben és eltökélt szándékom, mihelyt munkahelyemre újra hazakerülök, még fokozottabban nekilátni a munkának, hogy méltó tagja legyek dicső Pártunknak. A magyar dolgozókkal kapcsolatban annyit mondhatok, hogy anyám jól beszél magyarul és van egy bátyám, aki Magyarrszágon él és gyengén beszél szlovákul. Mindez azonban mit sem jelent, testvérek vagyunk. Ugyanez vonatkozik magyar dolgozóinkra, miután egy a célunk, tehát én sem látok semmi különbséget magyar és szlovák dolgozó között. Mindannyian azon vagyunk, hogy szocialista hazánkat közösen felépítsük és a IX. kongresszus határozata ezt a célt is szolgálja. „A KONGRESSZUS TELJES EGÉSZÉBEN MAGÁÉVÁ TETTE GOTTWALD ELVTÁRS PROGRAMJÁT" — MONDJA KISZLING JÁNOS. Kiszling János elvtárs, a besztercebányai kerületi pártszervezet magyar titkára az őszinte lelkesedés hangján ezeket mondja a IX. Kongresszusról: — Már a magyar aktívákon az elvtársak kivétel nélkül a legnagyobb várakozással tekintettek a IX. Kongresszus elébe. Mindannyian magukra vállalták, hogy az egész kerületet mozgósítják, hogy tudatosítsák a magyar dolgozókban a IX. Kongresszus történelmi jelentőségét. A falvakat, a községeket állandó kultúrbrigádok jár. ták, felvilágosító edőadásokat tartottak a munkások és parasztok munkahelyén és otthonában, hogy mindenki kivétel nélkül tisztában legyen a IX. Kongresszus döntéseinek óriási horderejűről. Igy készülődtünk mindannyian Pártunk nagy ünnepére. — Most. hogy itt vagyok, csak annyit mondhatok — folytatja Kiszling —, hogy a CsKP tavalyi IX. kongresszusa után a szlovákiai Párt történetében ez a Kongresszus páratlan feladatot teljesített és az elhangzott beszédek után biztos vagyok benne, hogy döntéseinek hatása rövid időn belül országos viszonylatban megmutatkozik. Meg vagyok győződve róla, hogy az alapos tisztogatás maga után vonja dolgozóink körében a szocialista szellem lendületes fejlődését. Gyári munkásaink és földműveseink rejtett erői felszínre kerülnek és mindannyian teljes odaadással bekapcsolódnak az építőmunkába. Hazánkban mindenütt hatalmas felvirágzás várható a szocia. lista munkaversenyekben, mert a burzsoá nacionalizmus káros hatása eddig csak gátolt bennünket az igaz munká. ban. Én, aki jelen voltam a tavalyi Kongresszuson és tanuja voltam annak, amikor Gottwald elvtárs síkra szállt a burzsoá nacionalizmus gyökeres kiirtásáért, azt mondhatom, hogy ez a Kongresszus teljes egészében magáévá tette Gottwald programját. Mi magyar dolgozók, rengeteget tanulhattunk itt, mert Pártunk vezetői Široký, PúII és Bašťovánský elvtársak beszédeikben egyízben sem- mutattak rá más nemzetiségek burzsoá nacionalizmusára, hanem az önkritikához ragaszkodtak és tisztán a szlovák burzsoá nacionalizmust ostorozták. Ez a magatartás kitűnő pé'daként szolgálhat számunkra, hogy saját sorainkban ugyanolyan kíméletlenséggel hajtsuk végre az' önkritikát és az alapos tisztogatást. Fájdalmas feladat lesz belenyúlni a darázsfészekbe, de nem hátrálunk meg, ahogy Široký elvtárs beszédében mindvégig alkotó és következetes kritikát gyakorolt a sztálini és lenini tanítások szellemében. Az önkritika olyan példáját hallottuk, amit csakis Pártunk becsületes és megalkuvás nélküli törekvése képes kiváltani harcra edzett tagjaiból. Vezető elvtársaink mindannyian tanújelét adták annak, hogy csakis a Lenin által lefekteteti irányvonalának szigorú betartása mellett teljesítheti a párttag a maga feladatát. — Intő példa ez mindannyiunknak — fejezte fce Kiszling elvtárs — és azzal az eltökélt szándékkal távozom innen, hogy mindjárt, ahogy hazaérkezem, azonDal munkához latok. Első dolgom az lesz, .hogy összehívom a járási titkárokat és közösen megbeszéljük, hogy mily módon ismertessük a IX. Kongresszus határozatát dolgozóink körében, A felvilágosító munkát hatványozott rormában fokoznunk kell és a IX. Kongresszus határozatait ismertetjük a Népfront összes szerveiben, mert mindaz az önkritika, ami érvényes a szlovák dolgozóra, az érvényes a magyar dolgozóra is. Široký beszéde olyan volt, mint egy világító fáklya fényt, biztonságot árasztott maga körül és ezt a fényt, ezt a biztonságot tovább kell terjesztenünk, hogy mindannyian teljes odadással szervesen belekapcsolódhassunk hazánk építőmunkajába. Harccal a többtermelésért, az élmunkásmozgalomnak és a szocialista versenyeknek tömegalapokra való kiterjesztésével, szilárd egységes földműves szövetkezetek építésével és fejlesztésével biztosítjuk legjobhan hazánk békéjét • világ nagy békemozgalmiban. „ÚGY NÉZZETEK RÁNK, MINT TESTVÉREKRE!" Fábry Ferenc elvtárs 33 éves bínyamunka után most nyugdíjba vonult. Mint régi párttag, aki 1921 óta él a munkásmozgalomban, ma mint kiküldött vesz részt a IX. kongreszszuson. Arra a kérdésre, hogy milyen reményeket fűz a IX. kongresszushoz, a következőket mondja: Az igaz, nagy* reményeket fűzök ehhez az ünnephez, de nemcsak én, hanem minden magyar dolgozó meg van arról győződve, hogy a Kongreszszus meg fogja oldani mindazokat a problémákat, amelyek eddig felmerültek a szlovák és magyar dolgozók között. Pártunk megszabadul végre a burzsoá nacionalizmustól, amely eddig gótolta épitőmunkánkat és a Párt testén olyan volt, mint egy fekély. Ezt a fekélyt Široký elvtárs mint egy sebész kioperálta. Az ő beszéde a legnagyobb lelkesedést keltett a KongTeSszus résztve* vőiben és Bastovanský és Púli beszédei is hozzájárultak, hogy irányt szabjanak további munkánknak. Širokýt még a háború előttről ismerem, ő már akkor közszeretetnek örvendett a munkások között, mert még a háború előtt pontos irányt szabott munkásmozgalmunknak. Široký elvtársnak mindig csak egy gondja volt, hogy a lenini szellemben őrizze meg a Párt tisztaságát. Fáradhatatlanul dolgozott ő mindig a mi érdekeinkért. Én, mint régi elvtárs, a kongres* szusról azt üzenem a szlovák elvtár*

1 saknak; „Úgy nézzetek ránk, mint testvérekre, akik elő akarjuk segíteni szocialista hazánk felépítését. Ebben a szándékunkban a IX. kongreszszus határozata megerősít és megszilárdít bennünket." AZ ÉLMUNKÁS AZ ÉPÍTÉS FEGYVERÉVEL HARCOL A SZOCIALIZMUSÉRT, A TARTÓS BEKÉÉRT Nagy István, a füleki zománcgyár zománcozója ezeket mondja: — 57 esztendős vagyok. 30 esztendeje dolgozom az üzemben. A Pártnak 1923 óta vagyok tagja és e hoszszú esztendőkön át mindig meggyőződéssel vettem részt a munkásmozgalomban. Ott voltam a kommün harcaiban is az elejétől kezdve a befejezésig. A kommün harca engem megerősített abban, hogy csakis közösen, egységesen összefogva győzhetjük le a kapitalizmust. A kongresszusból azt a tanulságot vontam le, hogy Pártunk éles kritikát tud gyakorolni azok felett a hibák felett, amelyek a Párt tisztásán ságát veszélyeztetik. Különösen Široký éles kritikája töltött el megelégedéssel, amely ostorozta a burzsoá nacionalizmust. Ezt a példát nekünk is követnünk kell és a tisztogatást végre kell hajtanunk sorainkban], hogy teljes lendülettel bekapcsolődW hassunk a szocialista munkaversenyekbe. Široký elvtársat 1938 őta ismerem, amikor Losoncon a népgyűlésen hirdette nekünk azt, hogy egysége" sen kell fellépnünk a fasizmus ellen. Oly meggyőződéssel hirdette, hogy már akkor tudtam, hogy Široký örölc ellensége a fasizmusnak és a burzsoá-nacionalizmusnak még a szagát sem bírja. Én meg vagyok arról győződve, hogy Pártunk vezetése j6 és megbízható kezekben van és široký elvtárs végre fogja hajtani következetesen kitűzött célját, hogy Pártunkban a lenini-sztálini szellem érvényesüljön. Népi demokráciánkban elsősorban az építőmunka a fontos és kell, hogy minden dolgozó nemzetiségre való tekintet nélkül résztvegyen a munkaversenyekben. Én, aki élmunkás vagyok, azt mondom, ha valamikor fegyverrel a kezemben harcoltam m kapitalizmus ellen, akkor ma ugyanolyan lelkesedéssel és meggyőződéssel az épitöfegyverrel a kezembea ugyancsak harcolnom kell a szocializmusért, a tartós békéért. Mind Gottwald elvtárs, mind Široký elvtárs biztosítéka annak, hogy az építőmunka még fokozottabb lendületet kap. Gottwald elvtársat még Moszkvából ismerem 1935-ból, amikor kint Jártam a csehszlovák munkásküldöttséggel a Szovjetúnióban. Mély gyökerek fűznek engem és az öntudatos magyar dolgozókat v a csehszlovák munkásmozgalomhoz. Ezért meg vagyok róla győződve, hogy mi magyar dolgozók vállvetve a szlovák elvtársakkal együtt fogunk haladni a sttcializmus útján. Szocialista ismeretekkel megga*dagodva készülök inneu vissza munkahelyemre, mert olyasminek voltam tanúja a IX. Kongresszuson, amirs oaakis olyan elvtársak képesek, akik a l«nini-sztálinl eiľfet tartják elsőaosL ban a

zem előtt Široký beszéde mér mámra különösen nagy Jelentőséggel bír, mert igazolva látom belőle harcunkat a munkásmozgalomban, amit a szlovák elvtársakkal együtt folytatunk. Široký elvtárs soha egy hajszálnyira nem távolódott el a Párt irányvonalától a lenini-sztálini tanoktól. Ezért mindazt, amit itt pasztaltam, köteless nemnek tartortt