Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-27 / 121. szám, szombat

i t ónba n néhány hónap multán —még hozzá abban az időben, mikor a káderpolitika mércéjét és az éberséget emeljük — újból felterjesztik ezt az embert fontos pártfunkció betöltésére. A kádermunka rossz és felelőtlen eljárására még egy példát akarok felhozni. Mult év november 30-án a breznoi SzKP járási titkársága ezt a jelentést küldte nekünk egy bizonyos parttagróL „... fiatal ügyvéd, csak február óta van a Pártban, azonban a Párt iránt nem mutat semmilyen érdeklődést, rendszerünk iránt megbízhatatlan családból származik, ő maga minket semmivel sem győzött meg és a mi szolgálatunkra megbízhatatlan." Ezt a jelentést tartalmazó levelet a járási titkár Roth elvtárs írta alá. Ez év május 5-én a breznoi SzKP járási titkársága ugyanerről „a fiatal ügyvédről" ezt a véleményt adta: „A breznói SzKP járási bizottsága elnökségének nincs kifogása a fentnevezett elvtárs ellen éspedig sem politikai tekintetben, sem ügyvédi működését illetőleg. Nevezett népi demokratikus rendszerünk iránt mindig lojálisán viselkedett és ügyvédi kötelességeit becsületesen teljesítette, ügyvédi tevékenysége során mindig dolgozó népünk. érdekeit képvise'te, tagja a Pártnak s pártbeli kötelességeit lelkiismeretesen teljesíti. »,Ezt a véleményezést Gotier elvtárs az SzKP járási bizottságának elnöke és Roth elvtárs írták alá. Tehát, amint látjátok, a bibliai csodák még ma is megismétlődnek: öt hónap alatt Saulusból Paulus lett, a megbízhatatlan ember a felismerhetetlenségig alakot cserélt, a Párt megbízható tagjává és a dolgozó nép érdekeinek igazságos védőjévé változott. Igen, csoda történt, de olyan csoda, amely súlyosan kompromittálható kádermunkánkat, amely az emberik és működésük megítélésének komolytalanságáról és lelkiismeretlenBégéről tanúskodik. Ilyen módszerekkel egész kádermunkánk kátyúba jutna tis ezért ezeket a módszereket a leghatározottabban el kell utasítani és ezektől szervezeteinket és funkcionáriusainkat a leghatározottabban óvnunk kell. Munkánkban állandóan vissza kell térnünk a káderpolitika bevált bolsevik elveihez, tanulnunk kell ezekből, népszerűsítenünk kell azokat az egész Pártban. Fontos tudatosítanunk, hogy a káderpolitikában nemcsak reszortmunkáról van szó, hogy ezen a téren a nagy feladatokat csak akkor teljesíthetjük, ha a káderek kiválogatásának, nevelésének és kiemelésének gondja nemcsak a káderelőadók dolga lesz, a titkárok és osztályok ügye, hanem az egész Párté. A kádermunkríian harcolni kell az olyan szűkkeblűség ellen is, amely akadályozz?! a tehetséges fiatal káderek .We;íiel>ését és beosztását más fontos funkciókra csak azért, mert fél a fáradságtól, amely az alkalmas helyettes Keresésével kapcsolatos. Tudatosítanunk kell továbbá, hogy nem elegesidő új kádereket csak kiemelni, harfiem szükséges hathatós baráti segítséget is nyújtani nekik, rendszeresen figyelni kell fejlődésüket, átvenni veftük az új feladatokat, amelyekkel megbízták őket, tanáccsal támogatni őket, rámutatni a hibákra és kifogásolni azokat, hogy lássák, hogy a Párt gondoskodik róluk, támogatja őket s lehetővé teszi sikeres munká jukst A CKP Központi Bizottsága 1948 novemberében és ez év februárjában valamint a CKP IX. kongresszusa a káderpolitika szakaszán is világos vonalat jelölt ki — kialakítani saját, a munkásosztályból származó s a Párt iiránt hűséges vezető dolgozók kádereit az állami és gazdasági gépezetben, tisztek kádereit a hadseregben és az SNB-ben. A CKP Központi Bizottságának 1948. novemberi ülése és a CKP IX. kongresszusa óta Pártunk a káderpolitika terén is jelentős lépést tett előre. Azonban nyíltan meg kell mondani, hogy az 1948 novemberi CsPK Központi Bizottsági ülés irányvonalát, valamint a CsKP IX. kongresszus irányvonalát Szlovákiában nem valósították meg eléggé következetesen az összes szakaszokon és a burzsoá nacionalista elhajlásnak megvoltak a maga következményei az SzKP-ben a kádermunka szakaszán is az állami és gazdasági gépezetben. Az iskolaügyi megbizotti hivatalban nem egy menedékre találtak olyan elemek, amelyek a íasizmus alatt vétkeztek nemzetünk és a CSR ellen, továbbá olyan elemek, amelyeket mint ellenséges elemeket lepleztek le. A tájékoztatási megbizotti hivatalban még a közelmúltig magas helyeken kompromittált múltú emberek voltak. Engedékenység és az éberség hiányának jeleiveti találkozunk állami gépezetünk néhány más szakaszán is. A hadseregben és nemzeti közbiztonsági testületben sem volt elég következetesség a káderpolitikában a CsKP Központi Bizottsága 1949 novemberi irányvonal és a CsKP IX. kongreszszusi irányvonalának megvalósításakor. Szabotázsok, a nemzeti vagyon megkárosításának esetei stb megmutatják, hogy gyakran magas gazdasági pozíciókban is ültek állásokban a szocializmus és rendszerünk ellenségei. Kongresszusunknak döntő fordulatot kell hoznia a CsKP IX. kongresszusa megszabott vonal betartásnak kérdésében is a káderpolitika szakaszán, ugyanúgy a megbízhatatlan elemek eltávolításában, valamint az új, mindenekelőtt munkáskáderek félelmet nem ismerő, elszánt kiemelésében a vezető funkciókra az állami és gazdasági gépezetben. Hangsúlyozni akarom, hogy nincs és nem lehet szó itt valamilyen hadjáratról az értelmiség ellen. Az értelmiség becsületesen és tisztességesen dodgozó tagjainak megvan a helyük a mi népi demokrata rendszerünkben és megvan a hivatásuk. Népünk megbecsüli a szellemi dolgozókat, jól tudja értékelni az igazi szakembereket a termelésben, a technikában, a tudományban és máshol. Mi számolunk az értelmiségi dolgozókkal, számolunk a szakemberekkel, azonban megköveteljük tőlük, hogy elsajátítsák a munkásosztály ideológiáját, a marxi-lenini tanítást, megköveteljük tőlük, hogy szilárdan álljanak ennek a Köztársaságnak és ennek a rendszernek talaján, hogy őszintén és becsületesen résztvegyenek a szocializmus felépítésének nagy művének, amely nekik is a fejlődés s az alkotó erők érvényesüléséinek soha nem látott lehetőséget nyuj. ja, olyan lehetőségeket, amelyeket a kapitalist aberendezés sohasem nyújthatott volna nekik. Kádereink és egész pártunk növekedésének egyik legfőbb feltétele a tagság rendszeres marxi-lenini iskolázása. Široký elvtárs a felszabadítás után az első pllanattól kezdve energikusan harcolt a praxishoz rögződő és eklektikus (megalkuvó és válogató) törekvések ellen az SzKP-ben és a pártot a funkcionárius-káderek és tagsági tömegek ideológiái nevelésének kimélyítése felé irányította. Azonban csak az 1948 februárja utáni időszakban vált számunkra lehetővé pártiskoláink .teljes kifejlesztése és hálózatuk kiterjesztése. Tudni kell azonban azt is, hogy a feladatok is alapvetően megnövekedtek, hogy megnövekedtek dolgozóink politikai és szervezeti színvonalának igényei is. Ezért a Cs.KP IX. kongreszszusa is oly nagy súlyt helyezett marxi-lenini iskolázás kérdéséi e, a párt ideológiai felfegyverzése kimélyítésének kérdésére. Pártiskolánk alapvető problémája az öntudatos tanító Káderek hiánya. Ezért továbbra is főfeladat az előadók és tanítók színvonalának emelése, a pártiskolák politikai, ideológiai általá. nos színvonalának emelése. Továbbá harcolnunk kell a könynyelműség és a felelőtlenség ellen, ezek ellen a súlyos hibák ellen, amelyek még mindig gyakran feltűnnek a pártiskolák hallgatóinak kiválasztásánál, amely meggyengíti a Pártnak a funkcionáriusok marxi-lenini nevelése érdekében kifejtett erőfeszítését. Úgyszintén pártiskoláink nevelő munkájának módszertani kérdései sincsenek még eléggé kidolgozva. Még bátrabban kell alkalmaznunk a CsKP pártiskoláinak tapasztalatait és főleg tanulmányozni és érvényesíteni kell a dicsőséges SzK(b)P marxilenini kádernevelésének gazdag tapasztalatait. Végezetül ki kell terjeszteni és meg kell szilárdítani a járási állandó politikai iskolák hálózatát, javítani kell felszerelésüket, meg kell oldani a pénzügyi és anyagi nehézségeket, amelyek gyakran szintén akadályozzák a járási politikai iskolák eredményes munkáját. Negy haladást ért el Pártunk a tömeges pártnevelő munka terén is, főleg a pártiskolázás éve keretében .amelynek megvalósítása fontos határkő Pártunk nevelő munkájában. A pártiskolázás éve keretében Szlovákiában összesen 11.419 iskolai alakulatot létesítettek, ebből 10.473 iskolai csoport, 831 marxista-leninista kör és 115 esti iskola. Ezekben az iskolai alakulatokban összesen 200.350 tag és tagjelölt (a hadseregbeli és SNB-i párttagok nélkül) volt beírva. Az oktatásban való tényleges részvétel az egyes hónapokban a 120.000— 140.000 körül mozog. Már njaguk ezek a számok is mutatják, milyen hatalmas és jelentős pártonbelüli akcióról van szó. A tömegiskolázás tényleges hatása megmutatkozott a járási és kerületi konferenciák lefolyásán és életszínvonalán is. Különösen értékelni kell azt ez örvendetes tényt, hogy a pártiskolázás éve keretében Szlovákiában a Párt 11.000 tanítót talált és állított munkába a munkások, földművesek és a dolgozó értelmiség soraiból. A pártiskolázás évével kapcsolatban megnövekedett az önálló politikai tanulás iránti érdeklődés is, ami világosan visszatükröződik a marxista-leninista irodalomnak soha nem látott fogyasztásában. 1949-ben a marxizmus-leninizmus klasszikusainak művei Marx, Engels, Lenin és Sztálin művei Szlovákiában 626.000 példányban jelentek meg. (1948-ban csak 156.000 példányban.) „A leninizmus kérdései" 1949-ben 30.000 példányban és az 1948. évi első kiadással együtt összesen 60.000 példányban jelent meg. „Az SzK(b)P története 1949-ben három kiadásban összesen 70.000 példányban jelent meg, ha ehhez hozzászámítjuk az 1946. évi első kiadás 10 ezer példányszámát, ez összesen 80 ezer példányszámot jelent. Sztálin elvtárs 70-ik születésnapija alkalmából megjelent összegyűjtött írásainak első kötete szlovák nyelven 50.000 példányban. Sztálin elvtárs összegyűjtött írásainak második kötete 50.000 példányban a kongreszszusunk megnyitásának előestéjén jelent meg. Vitathatatlan, hogy a tudományos szocializmus klasszikusainak művei iránt, főleg Lenin és Sztálin művei iránt fokozódó érdeklődés összefügg a tagság tömegeinek emelkedő ideológiai, politikád színvonalával, amelyet egyrészt a tagság átigazolásának kampánya, másrészt a pártiskolázás évével kapcsolatos ideológiai aktivitás idézett elö. A pártoktatási év megvalósításában komoly elégtelenségek merültek fel, amelyekre szükséges rámutatni. Mindenekelőtt tény az, hogy a pártoktatás éve keretében nem sikerült a Párt egész tagságát felkarolni. Az egyes hónapokban tanúi voltunk továbbá elég jelentős kilengéseknek, ami az előadásokon és vitaestéken való részvételt illeti. Szervezeteink bizottságai, valamint a marxista-leninista tanulókörök és tanácsadók is sem nyújtanak elegendő segítséget a tanítóknak és csoportvezetőknek. Ez annál súlyosabb hiány, mert a tanítói kar ideológiai színvonala egészében nem kielégítő. Ezen a szakaszon is láthatjuk a bátorság hiányát a munkáskáderek kiemelésében, amely káderek ott, ahol hathatós segítségben részesülnek, általában nagyon jól beválnak. Elvtársaink és szervezeteink sok esetben azonban előnyben részesítik a formális iskolai műveltséget a politikai érettség helyett, amelyben a jó munkásfunkcionáriusok kitűnnek. Itt is változást kell elérnünk. A pártiskolázás évének hiányossága az is, hogy aránylag kevés számban vesznek benne részt a mi közép — járási és kerületi — kádereink, amelyet leginkább fenyeget az a veszély, hogy megakadnak a felületes és szűkkeblű prakticizmusban. fis végül rá kell mutatni arra, hogy az iskolázás elégtelenül kapcsolódik össze a Párt praktikus feladataival és hogy nem magyaráznak és tanítanak konkrét példák szerint és ezért néha a tanítás elvont és általános. A hiányok nagy része a pártiskolázás éve politikai jelentőségének alábecsüléséből származik, valamint a pártszervezetek bizottságainak elégtelen figyelméből a tömeges nevelés kérdései iránt. At kell vizsgálni ezeket a fogyatékosságokat és el kell távolítani okozóikat. Minden szervezetnek értékelnie kell az eddigi eredményeket és gondoskodnia kell a pártiskolázás éve mostani évfolyamának szervezett és sikeres bevégzéséről, valamint az ősszel kezdődő következő évfolyam becsületes előkészítéséről. At kell vizsgálni főleg a tanítói kar öszszetételét és a nyári hónapokban történő iskolázással emelni kell a tanítói kar ideológiai színvonalát. Biztosítanunk kell, hogy minden csoportnak, körnek és iskolának öntudatos vezetője legyen, minden áron biztosítanunk kell a pártnevelés jó színvonalát Hogy milyen jelentősége van a tagok és a pártfunkcionáriusok számára a marxista-leninista nevelésnek és ideológiai színvonal emelésének, erről legjobban meggyőz bennünket a pártcnbelüli vitánk a burzsoá ideológia maradványai elleni harc kérdésében. Hogy valaki — akár vezető, akár pártfunkcionárius — ne csússzon az elhajlások és a politikai irányvonal eltorzításának ferde területére munkájában és ne okozzon a Pártnak és a Köztársaságnak nehéz károkat, erre nem elegendő csak a tehetség, a készség, erre szükséges a marxizmusleninizmus elveinek ismerete, szükséges mindkét lábbal rendületlenül állani a munkásosztály ideológiájának szilárd talaján. Pártunk és munkásosztályunk nem él légüres térben. Azonban legyőzött és teljesen le nem győzött vagyonos osztályok ideológiai hatásai még érvényesülnek. A lenini-sztálini teória arra tanít minket, hogy a burzsoá ideológia maradványai az emberek tudatában még soká azután is kisértenek, midőn a politikai hatalom és a gazdasági szerkezet kérdése már eldöit a munkásosztály javára. Az osztályellenség — a hazai és külföldi — körültapogatja, próbálgatja arcvonalunkat, keresi a gyenge pontokat, a réseket, amelyen behatolhat sorainkba, hogy megbontsa egységünket, hogy meggyengítse erőinket, hogy pozíciókat teremtsen táborunkban. Ezeknek a»hézagoknak egyike az ideológiai homály, a burzsoá nacionalizmus felé való elhajlás, a kozmopolitizmus mérge elleni ellenállóképesség hiánya, a magas katolikus klérus államellenes álláspontja és működése kérdésében a gyengeség és ingadozás. Hogyan lehet immunizálnl tagjainkat a burzsoá és imperialista ideológia megrontó bacillusai ellen? Csak a párt politikai és szervezeti megszilárdításával, a tagok tömegének aktívizációjával a Párt irányvonalá* nak keresztülvitelében, a marx-leninizmus rendszeres tanulmányozásával. Ezért a viszonyaink kőzött a burzsoá nacionalista elhajlások elleni harc jelenlegi helyzetében még jöbY950 Tndffus 27 Ui SZG