Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-27 / 121. szám, szombat

ÜJSZ0 T950 mdíus Vt Bašfovanský elvtárs beszámolója (Folytatás a 2. oldalról.) a proletár internacionalizmus érzését, a Szovjetúnió és Sztálin elvtárs iránti nagy szeretetet. A Csehszlovákiai Kommunista Pá^ t ľX. kongresszusa feladatunkul tűzte ki a kis- és középparasztság megnyeré­sét, az Egységes Földműves Szövet­kezet alapítására és építésére, a me­zei munkák közös elvégzésére, a falu­si kapitalista elemek korlátozására és elnyomására. A CsKP IX. kongresszu sa feladatunkul jelölte ki, a munkás osztály és a kis- és középparasztság szövetségének megszilárdítását. CsKP TX. kongresszusa a mezőgazda sági termelésben a haladó módszerek alkalmazásának nagy jelentőségét kiemelle, amint azt a szovjet mező­gazdaság elméletéből és tapasztalatai ból ismerjük. Felmérhetetlen! jelentősége van < nagy feladatok megvalósításában az agitációs munkának falun. Ki kell használnunk az összes lehe­tőségeket és alkalmakat — akár köz­gyűlésről, akár a Nemzeti Fronttal való beszélgetésről, akár a JSSR tag vagy közgyűléseiről akár az EFSz összejöveteleiről, akár a MNB nyilvá­nos összejöveteleiről stb. van szó hogy beszéljünk a földművesekkel, vi­tatkozzunk velük, meggyőzzük őket és megnyerjük » szocializmus útjára. Agitációnk során nem szabad meg­hátrálnunk » nehéz, illetőleg kényes kérdésektől, állást kell foglalnunk ve lük szemben, világos feleletet kell rájuk adnunk, fippen ezért oly annyira fontos, hogy az agitátorok, az okta tók a falusi szervezeteknél olyan em berek legyenek, akik politikai szem pontból fejlettek, felelősek, ismerik Í falu problémáit, az EFSz problémáit. Gottwald és Slánsky elvtársak Í CsKP februári ülésén felhívták a fi gyelmünket »rr», hogy a falut a szo­cializmusnak megnyerni sokkal nehe­zebb feladat, mint az ipar szocialista átépítése. A falu osztály és szociális viszo nyainak bonyolultabb összetétele kö­vetkeztében minden olyan kísérlet •mellyel a Párt vezető szerepének el­ismerését parancsoigatással, diktálás­sal vagy adminisztratív úton való megoldással akarjuk elérni, egyet je lent szocializmus építésének megkáro­sításával, a Párt iránti bizalom meg gyöngítésével azt jelenti, hogy a kiv és középföldműseket a falusi gazdagok ölébe kergetjük. Am milyen módon tehet elérni, hogy a kis- és középföldműveseknek ezen százezres tömegei, amelyekben két lélek lkaik: egyik a dolgozó ember, a másik a magántulajdon hive, egy vonalban haladjanak a szocializmus építésének vonalán, azon az úton, mely átmenetet jelent a föld meg­művelésének magasabb szövetke­zeti formához. Milyen módon érhető el, hogy ezek at inga­dozó tömegek önként alávessék ma­gukat a Párt vezető szerepének és annak vezetése alatt építsék a falu új életét? Ezt csakis * szemléltető meggyőzés módszerével, az állandó, a mindenna­pi felvilágosító munka módszerével lehet elérni. Ezért hárul akkora felelősség » Párt alapszerveire, ezért jut oly nagy feladat a falvak kommunistáinak. A KSS helyi szervezeteinek faluhelyen támogatniok kell az EFSz-ek építésé­nek és megszilárdításának munkáját, foglalkozniok kell az EFSz-ek kérdé­seivel, a mezőgazdasági munkák közös elvégzésének és a föld közös megmunkálásának megszervezésében hajtóerőként kell közreműködniük. A helyi szervezetnek gondoskodni kell arról, hogy elsősorban a Párt tagjai lépjenek be az F.FSz-be, abban tevéke­nyen dolgozzanak, hogy mintaszerű szövetkezeti tagokká váljanak és így a többieknek például szolgáljanak, megnyerjék a kis- és középparaszto­kat az EFSz gondolatának. Az SzKP helyi szervezeteinek < gondoskodniok kell arról is, hogy az EFSz-ek tevé­knységüket fő feladataiknak szentet fék: a földek közös megművelésének és pedig lehetőség szerint a falu egé­szétá tfogoó arányokban. Slánský elvtárs a Csehszlovákiai Kommunista Párt legutolsó központi bizottsági iilésén hangsúlyozta, hogy a járási bizottságoknak gondos­kodnniok kll a mintaszerű Egységes Földm. Szövetkezetekről, amelyeknek világitótornyul kell szolgálniok a föld­műveseknek a szocializmushoz vivő úton. Éppen az ilyen földműves szö­vetkezetek példáin kell a földműve­seknek meggyőződniük a szövetkezet? gazdálkodás túlsúlyáról és előnyeiről, arról, hogy a föld közös megművelése révén jobban lehet a gépeket kihasz­nálni, magasabb hozamot elérni, egy­szóval többet, jobbat és olcsóbban le­het termelni. A lehető legnagyobb mértékben kell népszerűsíteni a minta­szövetkezetek példáit, meg kell szer­vezni a tapasztalati cserét a földmű vesek. a szövetkezeti tagok között valamint a minta EFSz-nek meglátó gatását. Falusi szervezeteinknek kon krét esetek alapján kell leleplezniök falusi gazdagok kártevő tevékenysé gét, hogy ezeket elszigetelhessük kis- és közén'öldmüvesektől. Gottwa'd elvtárs rendkívül kiemelte az állami gépállomások feladatát-, aj ka'mazottaikat a föld közös megműve lésének, a mezőgazdasági termelés új formáinak apostolaiként jelölte meg, És velük együtt a falu szocialista át­építésének jelentős támaszai az állami birtokok. Ezeknek eredményeikkel, mintaszerű gazdálkodásukkal, iskolául kell szolgá'niok kis- és középparaszt­jaink részére, a haladó termelési mód­szerek tekintetében és ezzel egyidejű leg kis- és középparasztjainknak szemléltetően kei bebizonyítaniuk i szocialista nagylermelés előnyeit a me zôgazdaságban. Ezzel kapcsolatban mélta'ni kell az állami birtokok példás munkájának he­tét, valamint az állami gépállomások politikai munkásságának hetét, amelye ket a IX. kongresszus tiszteletére rendeztek. E hetek nemcsak, hogy termelési feladatok teljesítése tekinte­tében eredményeztek az aktivitás fo. kozódását, hanem bőséges okulást és gazdag tapasztalatot nyújtottak s ez­zel segítséget adtak a kis- és közép földműveseink részére. A Szlovákiai Kommunista Párt IX kongresszusa alkalmából vállalt kötele, zettségek akciójával kapcsolatosan és a tavaszi munkálatok lefolyásával kap­csolatosan rá szeretnék mutatni egyes komoly szervezeti fogyatékosságokra, amelyek falusi munkánkban mutatkoz­tak. A kötelezettségek akciója, a tavaszi munkák kampánya, jó vizsgaként szolgál arra vonatkozólag, vájjon fa­lusi szervezeteink, járási és kerületi bizottságaink politikai é» szervezeti szempontból fejlettek-e. Pártunk próba során egészben véve helytállt. Ugyanakkor azonban ez a próbatétel világosán feltárta falusi munkánk minden gyönge pontját. A legkomolyabb szervezési hiány az instruktázs. Ez vonatkozik a ke­rületi instruktorokra, de főként KSS járási bizottság instruktorkarára, amelyek nem érték el a megköveteli színvonalat és gyakorta elmulasztják kötelezettségeiket. így például az SzKP zólyomi járási bizottságinak instruktorai a legutóbbi időkig nem mutattak készséget, hogy a falvakat vasárnap és ünnepnapokon látogas­sák. Továábi hiba, hogy a járási instruk torok munkáságuk során túlnyomó részt elkerülik a Párt helyiszervezetét, nem vitatják meg, nem hozzák tisztá­ba a kérdéseket es az akciókat először, magában a pártszervezetben, hanem csak az EFSz vezetőihez fordulnak. Másik komoly fogyatékosság az ok. tatái és a tavaszi munkafolyamat el­lenőrzésének elégtelen koordinációja, az utasítások keresztezték egymást és egyes EFSz-eknél az oktatók való­sággal egymás kezébe adták a kilin­csel, míg más EFSz-eknél egyáltalán nem mutatkoztak. Éppen ezért orom. mel fogadjuk, hogy » Csehszlovákiai Kommunista Párl Közponii Bizottsá­gának elnöksége Gottwald elvtárs ösz. tönzésére az EFS?-ek oktatásának kérdésével, valamint a falusi szerve, zetek kérdésével foglalkozik ée a fel­merült kérdést megoldja. A közelebbi hetek során új próba­tétel előtt fogunk állni, az aratási mun. kák előtt. Erre a próbára jól fel kell készülnünk, felhasználva a szerzett ta­pasztalatokat. El kel! érnünk, hogy ne. csak az aratási munkák maglik le­gyenek szervezetten és közösen meg­valósítva, hanem, hogy egyszersmind a munkákkal kapcsoljuk egybe az őszi közös vetési munkálatok előkészítését. föld közös megművelését sokkalta nagyobb mértékben, mint eddig volt. Pártszervezeteinknek és azok bizottsá. gainak meg kell érteniök, hogy nem olyan akcióról van szó. amely mint minden más „egy a sok közül", ha­nem, hogy a közösen megszervezett aratási munkák, a közös őszi vetési munkák foganatosítása mai helyzetben földműves politikánk azon része, amelynek heives megoldása lehetővé teszi számunkra, hogy a falu szocia­lista átépítésének egész szakaszán elő­re haladhassunk. Kerületi, járási és falusi szerveze­teinknek ezekkel a kérdésekkel rész­letesen kell foglalkozniok. szervezeti, leg és politikailag jól előkészíteniök, helyesen biztosítaniok mind az aratási, mind az őszi munkákat. Például szol­gáljanak a nagycétényi EFSz tagjai, akik Široký elvtárshoz írotl levelük­ben többek között bejelentették, hogy június 13-ig az aratási és cséplési munkálatok közös tervét kidolgozzák, továbbá kidolgozzák az őszi vetés kö. zö» tervét, amelybe bekapcsolják a fa­lu egész lakosságát, hogy — mint ír­ják — hozzájáruljanak hazánk szocia. ista építéséhez és a tartós béke bizto­sításához »f egész világon. Egy bol­sevista típusú párt felépítésének alap­elvei közé tartozik a pártbeli de­mokrácia következetes érvényesítése, a kritika és az önkritika. A CsKP Központi Bizottságának legutolsó feb. ruári ülése nagy figyelmet szentelt e kérdésnek. Pártunk a fasizmus veresége után, a dicsó Vörös Hadseregnek a máso­dik világháborúban elért viiágtörté­hogy helyesen és becsületesen alkal­mazva gyógyító hatása van, hogy a betegségokozó bacillusokat a megtá­madott szerevzetből mindenkorra ki­küszöböli. Ez a királyvíz, amely kérlelhetet­lenül elkülöníti az aranyat a rozsdá­tól és piszoktól, a pártonbelüli de­mokrácia. A pártonbelüli demokrácia jelenti fokozni mindenekelőtt a tag­ság tömegeinek aktivitását, jelenti széleskörű és céltudatos bevonásukat a Párt vezetésében val órészvéielbe, jelenti annak' a tudatnak felébresz­tését, hogy a Pártban a tagság töme­gei döntenek. A Pártot ama bolsevik elv szelle­mében kell nevelni, hogy a Pártban minden döntésnek kollektív módon kell történnie, hogy a fontos kérdé­nelmi gvőzelme után uralkodó párttá " ei T! a ^rvezet egyes tagjai lelt. Á februári győzelem után a döntenek, hanem bizottság dont, ez CsKP az egész állami közélet fölött teljes és kivétel nélküli felelősséget vett át Nem csoda tehát, hogy ily helyzetben nagyon sok tagnak és funkcionáriusnak megszédült a feje, a siker megszédítette őket és hatal­muk teljében az öntetszeigés érzésé­től a babérokon való gondtalan pi­henéstől nincs messze az út a diktá­láshoz, a parancsolgatáshoz. Akad­tak funkcionáriusok, akik azt hitték, hogy február után a szocializmus fej­lődése valahogy önműködően fog be­következni, nehézségek, harcok nél­kül, minden különös igyekezet és megerőltetés nélkül. Az ilyen állás­foglalás természetesen a szervezet demobilizáeiójához kellett, hogy ve­zessen. a tömegek közötti munka meg­gyöngüléséhez, a dolgozó néppel való kapcsolat meggyöngüléséhez. És mentől gyöngébb a kapcsolat a tö­megekkel. annál inkább megerősöd­nek a hajlamok a parancsolgaíisra, a dlktálásra, annál inkább megsértik a demokratikus meggyőzés elveit és annál inkább csúsznak helyükbe az adminisztratív beavatkozások mód­szerei. Široký elvtárs nyilatkozatai­ban nem egyszer felhívta a figyel­met az ilyen különféle vidéki „cézá­rokra". akiknek a hatalom és dicső­ség fölükbe szállt, akik a Párt, a rendszer és a Köztársaság káréra visszaélnek állásukkal, a saját szemé­lyi vagy mások érdekeinek kielégité­<-« végett. A Párt az üyen eseteket nem hagyhatja figyelmen kívül, ilyen ese­tekben határozottan közbe kell lép­nie és a legszigorúbban levonnia a következményeket. A Párt köteles védeni címere tiszta­ságát, a Párt felelős azért, hogy azok a nagy erkölcsi értékek, amelyeket Oly bőségesen gyűjtött harcai és be csüleles építőmunkája során, ne for­gácsolódjanak szét és ne értéktele nedjenek el desperádók felelőtlen és ártelmaa ténykedésével. Igaz, nagyon gyakran e „cézárok" ténykedése nem következik csak ab­ból, hogy fejük megszédült, hogy megfeledkeztek a kommunista sze­rénységről és becsülueíességről, nagyon gyakran egy körmönfont kártevőnek, a Párt, a munkásosztály és a szocializmus öntudatos ellensé gének jól átgondolt ténykedéséről van szó. A világimperializmus — amint azt nagyon is világosan bizo­nyítják a nemzetközi munkásmozga­lom tapasztalatai — a népi demokra­tikus országokba kiküldi ügynökeit, akiknek főieladatuk, hogy betolakod­janak a Kommunista Pártba és iga­zolványának' védelme alatt megőröl jék erejének és egységének gyöke­reit, meggyöngítség a Pártnak a tö­megekkel Való kapcsolatát, kompro mittálják a Pártot a dolgozók szemé­ben. egyszóval szabotálják a Párt po­litikáját, szabotábják » szocializmus építését, előkészítsék a talajt a ka pitalizmus visszaállítására, a gyáro­sok, bankárok és nagybirtokosok uralmának megújítására. Igen, min denütt, ahol krónikus nehézségekkel aiálkozunk, ahol a Párt kisember tagjai és a dolgozók sorából való be­csületes pártonkívüliek a vezetők gazságtalan és diktatórikus viselke­désére, a rendetlen életére és gazda­godására panaszkodnak, ahol az épí­tés műve folyton-folyvást elmarado­zik, ott alaposan meg kell nézni, hogy vájjon az úgynevezett objektív nehézségek mögött nem búljnak-e meg a kártevő gonosztevők, szabotő­rök, imperialista ügynökök sétét cél­jai. A Párt feladata résen állni az osz­tályellenség ell«n, leleplezni saját so­raiban és azokon kívül az imperia­lizmus ügynökeit, forradalmi éber­ségre nevelni tagjait és a dolgozó nép seéleg rétegeit. Hogyan szállhatnak szembe « de­moraüzáció jelenségeivel, a funkciók­kal történő visszaéléssel, a parancs­uralmi hajlammal a Párt szándékos vagy öntudatlan megkárosításával, amiről a fentiekben beszéltünk? Mindezen betegségekre Pártunknak van orvossága, kipróbált és hatásos orvosság, olyan, amely biztosíték rá, pedig köteles rendszeresen beszámol­ni működéséről a szervezet taggyű­lésén. Ezért ha szervezeteinkben előfordul néha olyan jelenség, — és ez vonat­kozik a nemzeti bizottságokra, a tö­megszervezetekre stb is, — hogy egyének vagy kis csoportok, döntenek a legfontosabb kérdésekben, a Párt tagjait arra kell nevelnünk, hogy ezt az állapotot ne tűrjék meg. Ez nem­csak joga a párttagnak — hangsú­lyozta a CsKP IX, kongresszusán Slánský elvtárs —, hanem mindenek felett való érdeke a Pártnak, hogy a párttagok, sőt a nemt.agok is állást foglaljanak a Párt politikája mellett, hogy a nép legszélesebb rétegei is bírálják a Párt munkáját és támogas­sák a Pártot a hibák kiküszöbölésé­ben A Pártnak nagy érdeke, hogy a le­hető legszélesebb területen kifejlőd­jék a lentről jövő kritika, hogy mi­nél több jelzést kapjon, amellyel fi­gyelmeztetnek bennünket a hibákra és fogyatékosságokra és amelyek elő­segítik ezeknek a hibáknak és fo­gyatékosságoknak a kiküszöbölésére, támogatják a Pártot a tömegszer­vezeteket és közéleti szerveket mun­kájának megjavításában. A tagság tömegeit és a funkcioná­riusokat arra kell nevelni, hogy res­pektálják a pártszervek határozatait, a Párt vonalát érvényesítsék és megvalósítsák, önkéntes, de vasfe­gyelemre kell nevelni őket, a demok­ratikus centralizmus elveinek teljes elismerésére, valamint annak az elv­nek teljes elismerésére, hogy a Pár­tot csak egy akarat, egy központból irányíthatja és ez a CKP Központi Bizottsága. Gottwald elvtárs a CKP Központi Bizottsága utolsó ülésén továbbá ezt a parancsot adta nekünk: „Szervezeteinket ki kell szellőztet­ni a kritika és önkritika friss léghu­zatával és nemcsak a szervezeteket, hanem a vezetőkádereket, a kerületi bizottságokat, kerületi titkárokat a járási bizottságokat, a járási párttit­károkat és a Központi Bizottságot és a központi pártapparátust. Ezt sze­mélyekre és magukra való tekintet nélkül kell véghezvinni." A munkásosztály pártjában, amely a szocializmust építi, az éberség és elővigyázatosság sohasem lehet túl­ságos. A nemrég mult hónapokban meg kellett oldanur.k Wetzler bratis­lavai kerületi szervezeti titkár ese­tét, aki befurakodott a Pártbf és je­lentős funkciót töltött be, amelyet azután, mint a Párthoz és a mun­kásosztályhoz idegen elem felhasznált a Párt ellen és saját érdekeit keres­te. Wetzler az aránylag jelentős hely­re a pártszervezetben nemcsak saját magát helyezte, hanem két rokonát, illetve barátját is. Mindannyiukat meg kellett fosztani funkciójuktól, sőt a Pártból kizárni. Voltak olyan esetek is, amidőn kü­lönféle elemek úgy akartak bejutni a Pártba, hogy megkíséreltek hamis pártigazolványt készíteni. Ezeket azonban leleplezték és érdemük see­rit elbántak velük. A Pártnak a soraiba furakodott idegen és ellenséges elemek leleple­zésében nem lehet és nem szabad megállania, hanem együttesen az épí­tő igyekezet fejlesztésével és a ka pitalista elemek korlátozásával a gazdaságban bátran és habozás nél­kül kell továbbhaladnia ezen az úton. A mi kongresszus el#tti kampá­nyunk a pártonbelüli demokrácia, a kritika és önkritika megszilárdításá­nak, valamint az osztályéberség és óvatosság jegyében folyt Kongresz­szus előtti kampányunk hozzájárult tagság tömegeinek nagy aktivizá­lásához és megmutatta, hogy Pártunk maga egészében egészséges, egy­séges és erös és hatalmasan felzárkó­zik a CsKP központi bizottsága és Gottwald elvtárs köré. A Pártunkban előfordult naciona­lista kilengések kritikájával kapcso­latban, amelyet široký elvtárs beszá­molója alapján a z SzKP Központi Bi­zottsága megvalósított, a Párt szer­vezeteiben nagyon aktív vita fejlő­dött ki a burzsoá nacionalizmusról a proletár internacionalizmus elmélyí­tésére. Ez a vita is bizonyítja, hogy a Párt ideológiai tisztaságát és egy­ségét nagyon komolyan veszi fél Gottwald elvtárs utasításait is a kri­tikáról és önkritikáról, még akkor is, ha legmagasabb funkcionáriusokról van szó. Szükséges azonban, hogy az egész Párt munkája át legyen hatva a kri­tika és önkritika szellemétől, hogy ez a módszer központi bizottságaink, kerületi, járási bizottságaink és alap­szervezeteink mindennapi működésé­nek részévé váljon. A jelen időszakban legfőbb felada­tunk, hogy teljesítsük a gazdasági tervet. Azonban Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a szocialista terv nemcsak a feladatok és számok halmaza, hanem mindenekelőtt a dol­gozó emberek százezreinek és milliói­nak élénk gyakorlati tevékenysége, akik új életet teremtenek és Pártunk vezetésével, a munkához való új ál­lásfoglalással, új munkamódszerek­kel és elszántsággal teljesítik és túl. teljesítik a terv feladatait. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy tiszteljük az embereket, tisztel­jük a kádereket, mint a Párt és ál­lam aranyalapját, kíméljük és tisz­teljük őket. „Ha helyes politikai irányvonalat dolgoznak ki és az be­válik a gyakorlatban, akkor a Párt káderei döntő tényezővé válnak a Párt és állam szerveinek vezető mun­kájában." Helyes káderpolitikát folytatni el­sősorban azt- jelenti, hogy jól kell ismerni a mi „aranyalapunkat", jól kell ismerni a kádereket, azok elő­nyeit és fogyatékosságait. A jó ká­derpolitika gondoskodik a káderek neveléséről, segítségére van a dolgo­zóknak képességeik kifejlesztésében és meggyorsítja növekedésüket. A jő káderpolitika bátor és elszánt — fé­lem nélkül és a helyes pillanatban emel ki új fiatal kádereket és fontqa funkciókat bíz rájuk. A jó káderpo­litika úgy osztja szét az embereket, hogy mindenki jő helyen érezze ma­gát, hogy kifejthesse erőit és képes­ségeit és hogy a szocializmus építé­séért a legtöbbet tehesse. A kádermunka hathatós, azonban nagyon érzékeny eszköze a pártpoli­tika megvalósításának. Ezzel az esz­közzel határozottan kell bánni, azon­ban tapintatosan és meggondoltan. Elő emberekről van szó, a szocialista társadalom legdrágább kincséről. A mi káderpolitikánknak hatal­mas feladatai vannak. Pártunk ma nemcsak a pártkáderekért felelős, hanem kádermunkánk magába fog­lalja az egész állami és gazdasági gépezetről való gondoskodást is. Hogy helyes káderpolitikát folytat­hassunk, ismernünk kell az embere­ket nemcsak a kérdőívekből és élet­rajzaikból, hanem személyes érintke­zésből is, az üzemekben, szervezetek­ben, stb. végzett konkrét munkából is. Az új kádereknek különösen a* üzemekből és falvakból való kikere­sésénél mutatkozik meg leginkább dolgozóink politikai iskolázásának nagy fogyatékossága. E mellett azonban tudjuk, hogy rendszeres po­litikai nevelés nélkül lehetetlen ká­dereink növekedése és fejlődése. És itt két nagy fogyatékossággal talál­kozunk szervezeteink munkájában, különösen a kerületi és járási bizott­ságok munkájában. Egyrészt nem küldenek megfelelő számú kádert a pártiskolákba, másrészt a kiküldött hallgatók kiválasztása nem íjiegfele. lő. A statisztika például megmutatja, hogy a pártiskolák abszolveiisei kö­zül csupán 20—30 százaléka olyan, akiket be lehet osztani a pártszolgá­lat munkájába. Az éberség szeripont­ja ugyancsak nem érvényesül 'kellő­képpen a pártiskolába való kiválasz­tásnál. , A káderek és multjuk elégtelen át­vizsgálása és az éberség hiánya álta­lános betegsége kádermunkánknak. Felhozok legalább két elrettentő pél­dát: Nemrégiben kénytelenek voltunk a nyitrai kerületben a Párt szolgálati­ból elbccsájtani egy dolgozót, aki időközben volt a politikai iskolában is, annál az oknál fogva, hogy az úgy­nevezett Szlovák Állam alatt tagja volt a HG készültségi szervezetének. Ha az elvtársak — kádermunkánk el­vei szerint — mindenünnen véle­ményt kértek volna a nevezettről, nem történhetett volna meg, hogy egy ilyen hibás múltú *mber bekerül­jön a pártiskolába, sőt még ezenfelül a Párt szolgálatába. Egy bizonyos kerület nemrégen "je­lentette nekünk, hogy a kerületi kul­túrpr ipagációs titkári állásra egy elv­l'írcof iol/\K ot-14 .... C-L-n I.Ä IJ társat jelölt, akit az SzKP központi bizottsága titkárságának káderosztá­lya már egyszer mellőzött egy más funkciónál abból az okból, hogy an­nakidején dolgozott a demokrata párt gépezetében. A kerületi elvtársak

Next

/
Oldalképek
Tartalom