Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-24 / 118. szám, szerda

10 UJSZ0 1950 május 24 KÉT HANG a világ dolgozó! (Folytatás a 4. oldalról.) juk a hektárhozamot, hogy hazánk minden becsületes dolgozója számara minél nagyobb jólétet biztosítsunk, hogy minél nagyobb megelégedés legyen a dolgozó munkások milliói között. A békehatározat aláírásával szavazni akartunk a csehszlovákiai Kommunista Párt és annak vezetői, KIcaz imperialisták ment Gottwald és Viliam Široký elvtársak mellett, mint a hazai béketábor vezetői mellett, a Szovjetúnió mellett, mint a világ béketáborának leghatalmasabb védője mellett, de aláírásunk egyúttal határtalan szeretetünk tolmácsolása is volt Joszif Visszarionovics Sztálin minden dolgozó nagy vezetője, tanítója és a béketábor nagy vezére iránt. A pionírok tanulni és játszani akarnak Az YMCA környékén nagy sereg gyerek viharos kiabálására lettem figyelmes. A szomszédos elsőfokú iskola, negyedik osztályos növendékei vonultak ki az iskolából egymással lökdösődve. Egészséges, jól öltözött gyerekek, — a dologzók gyermekei. Magam köré hívok egy párat és megindul közöttünk a beszélgetés. Először habozva, de mindjobban belemelegszenek és folyik már a szó az iskoláról a tanulásról. A legtöbb szó természetesen a pionírmozgalomról esik. Pionír mozgalom ennek hajlatára megcsillannak a szemek, mindegyiknek van egy-egy örömteli megjegyzése. Elmondják mi mindent hozott az ö kis életükbe éz a nagyszerű mozgalom. Kíváncsi Voltam, hogy vájjon ezek a fiatal gyermekek hallottak-e napjaink legnagyobb akciójáról, a stockholmi határozatról. Velem szemben jónövésü barnaszemű pionír áll. — Mondd Gyulus, — kérdem, — tudod-e, mi az a stockholmi békehatározat? — A válasz meglepő és szabatos volt. — Hogyne tudnám! .-pukám nékem is megmagyarázta, hogy mi az. Különben ott volt vasárnap ő is a nagy békegyűlésen és az elsők között írta alá a békeívet. Mi az iskolában már hétfőn sokat beszéltünk a békéről. Igaz, voltak fiúk, akik még akkor sem értették ezt meg. amikor a békéről az iskolában a tanítónőnk beszélt nekünk. A tízpercben hozzám jöttek ezek a fiúk. Azt kérdezték tőlem, miért írjuk alá? Tudod én ekkor azt mondtam azért, hogy ne legyen többé olyan háború, m-nt a mostani volt. Én nagyon jól emlékszem a háborúra. Igaz, kicsi voltam akkor, de emlékszem a bombázásokra, amikor a pincében laktunk. Bombák robbantak, az utcára nem tudtunk kimenni, nem lehetett sehol sem játszani és ennivalónk sem volt. Tudod én úgy látom, a béke sz, amikor mi fiatal gyerekek járhatunk iskolába tanulhatunk. Az iskolai órák után pedig a pionír klubba járunk ahol játszunk, énekelni tanulunk, a különféle nemzetek táncait tanuljuk, szebbnél szebb játékaink vannak. Megmondtam a fiúknak, akik tőlem megkérdezték hogy ezt mi csak a béke idején csinálhatjuk. Háborúban megint Anyussal pincékbe kellene rohannunk, tanulásra, játékra, szórakozásra nem lenne alkalmunk. Közbeszólt a kis Holba fiú is, aki Gyulus osztálytársa. Ö is pionir. Néki még szomorúbb emlékei fűződnek a háborúhoz. Édesapja a partizánfelkelésben vett részt és a dolgozó nép szabadságáért folytatott harc mezején áldozta fel életét. A kis Ljubo szava is mélyen megellette a többi kis pionírt: — Én meg azt mondtam a többi barátaim kérdéseire, — mondotta Ljubo. — Fiúk, én azért írtam alá a békeívet, mert én a legtöbbet vesztettem. Apukámat! A háborút csak a kapitalisták akarják, de mi gyerekek nem! És nem az én édesanyám, vagy a ti szüleitek! Tudod, hisz a te anyukád meg az enyém is azt szeretik, hogyha mi nevetünk, vidámak vagyunk. Emlékeztek még arra, hogy mily szomorúak voltak, amikor látták, hogy mily nagyon féltünk a háborúban, sírtunk, jajgattunk a félelemtől? Gyulus szól most ismét közbe: — A többi gyerekek, ahogy mi ketten megmagyaráztuk, mind azt mondták hogy odahaza is erről fegnak beszélni. Megmondják szüleiknek, írják alá, ha eddig még nem írták volna alá a békeíveket, mert ők is velünk együtt akarnak tovább tanulni, játszani és a pionír-klubba járni. Egy 74 éves földmunkás beszél az építésről Az oroszvári állami birtokon találkoztam Berki János 74 éves földmunkással. Az állami gazdaság úttörőinek társaságában akadtam rá, ahogy csendes boldog szemlélgetéssel nézte az új fiatalság örömteli dolgos életét. Berki János két héttel ezelőtt kapta meg az élmunkáskönyvecskét. Mindig szorgalmasan dolgozott, a muitban kényszerből, hogy megkeresse a Lónyai herceg birodalmában a száraz mindennapira valóját ma pedig azért, hogy: Nézd ezeket a kékinges fiúkat és lányokat. Ügy illenek ehhez a földhöz, mint a kalász közé a búzavirág. Így kezdte szavait, és viszszagondolt fiatalságára, amikor 14 éves korában elszegődött a nagy főúr birtokára. _ Dehogyis volt nekem ilyen világom, mint ezeknek & fiataloknak. Nékem l^tástől-vakulásig kellett már zsenge koromban dolgoznom. Fekhelyem az istállóban volt. Ételem a száraz kenyér és ritkán egy kis főtt étel. Ezeknek a fiataloknak életéből láthatjuk, a legjobban, mit akar a dolgozó nép kormánya. Nézz csak be a lakásukba. Gyönyörű ágyak, szekrények, tisztaság, rend, meleg étel, könyvek, munka után tanulás, szórakozás. Látod, én ma ezért dolgozom! 74 éves vagyok és azért dolgozom, hogy az én munkámmal is építsem azt az életet, amely itt ma valóra vált. A békét szolgálom és az építést. Két munkás kezemmel akarok hozzájárulni, hogy a gyermekek soha többé ne lássanak olyan mostoha ifjúságot, mint az enyém és társaimé volt. És végül az író nyilatkozata És végül hallassa hangját a szlovákiai magyar irój Egri Viktor. Egri i Viktort nem kell] külön bemutat-1 nunk olvasóink-j nak, az Uj Szőj hasábjain gyakran hallatja hangját, mint a dolgozói értelmiség harcosi tagja Szerkesztőségi íróasztala mellett adtuk fel néki a kérdést, hogy miért tartja fontosnak a stockholmi rezolúciő aláírását. A szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusára készül lázasan a szerkesztőség, hogy ez alkalomból minél szebb és értékesebb lapot adhasson a csehszlovákiai magyar dolgozók kezébe. Egri Viktornál összpontosulnak a beérkezett kéziratok, a kongresszusi lap anyagát gyűjti és állítja össze, így hát nagyon el van foglalva. Amikor meghallja, miről is van szó. tollát leteszi, egy pillanatra elgondolkozik és ezeket mondja: Két háborút éltem át. Az elsőt szinte gyerekfejjel katonáskodva az olasz fronton és Nyugaton, Verdun alatt. A másikat már éreti férfikorban, az élet de'én. Mindkettőről van elég emlékem, súlyosak és életei eldöntőek. Az egyik háború, az első, megtanított figyelni és a tollat adta a kezembe, látóvá és humanistává tett. A másik még mélyebbre szántott bennem, hosszú évekig hallgatásra kényszerített, de meg. érlelt, odaállított a felszabadulásért küzdő igaz ember mellé, kommunistává tett. Hogy miért írom alá én, az író a békeívet? Szeretnék erre olyan egyszerű szavakkal felelni, mint az a sokgyerekes fiatal munkásasszony, aki csak ennyit mondott: mert gyermekeimet féltem és aláírásommal én is meg akarom védeni őketl Igen, ez a végső igazság: az élet rendje nem az, hogy a szülő a gyermekét sirassa. Az élet rendje nem' a pusztulás, a patakzó vér és kín. az élet rendje nem a tankokkal felszántott föld, a földúlt kert és égő falu. Az élet rendje nem az anyák könnye és az apák tehetetlen fájdalma! Az élet szép, ezt vallom. Igen, a mi életünk szép, hogy a szabadság fehér kenyere ízesíti. Az élet munka, ének és békesség! Az élet alkotás, bőség, szerelem, boldogság és nyugalmas öregség! Az élet teremtés, mely békét kíván, hogy éretten kiteljesedjék és nem meddő embermészárlás, haszonharácsolás, rombolás és jogtiprás. Békében dolgozni és békében élvezni munkánk gyümölcsét — ez a lét értelme és célja. Az író ma csak a békét védelmező milliók sorában állhat és minden gondolatával csak azt hirdetheti, ami a felszabadult milliók és százmilliók szívében olthatatlanul égAz író e milliók rendíthetetlen akaratának szószólója • cm lehet más törekvése, minthogy népe boldogságának megteremtésén segítsen. „Békét a békének — \áborút a háborúnak" — mondják a szovjet írók az egész sokmilliós szovjet nép nevében. És ezt mondhatjuk mi is a népi demokráciák írói, akik együtt érzünk mindazokkal, akik szabadságukért még harcban állnak, Kína hősi fiaival, Vietnam népével és mindazokkal, akik népük boldogságáért harcolnak és szerte a világon mindenütt béke ügyét vé. delmezik. Példaképünk, a ma városunkban időző Ilja Ehrenburg „Az emberiség ügye" c. szenvedélytől izzó cikkét ezekkel a szavakkal zárja be: „Tudjuk, hogy békeszeretetünket osztja a világ minden dolgozója, minden alkotó művésze, minden anya és ezért a legmélyebb bizalommal né. zünk a jövő ele Ha a népek összefognak, ki tudják tépni a bűnösök kezéből azt az iszonyatos fegyvert, amellyel a városok és falvak, gyermekek s az egész emberiség jövője ellen törni szándékoznak". Ezt írtam alá én is és úgy érzem, hogy ez az aláírásom jelképes. Jelzi azt, hogy minden sorom és szavam ezentúl is, a jövőben is csak örök folytatása lehet ennek az aláírásnak a béke szolgálatában. írónak nem juthat ki szebb és fenn. költebb feladat, mint ez a szolgálati Napkeletről elhozták nekünk a haladás vörös zászlaját és mi melléje tesszük a béke lobogóját Szlovákia minden városában, minden falujában érezhető' a kongreszszust megelőző izgatott, lelkes hangulat, a lázas készülődés. Hazánk lakói, ifjúságunk, dolgozóink kivétel nélkül mind a városokban mind a falvakban, üzemekben, szövetkezetekben, iskolákban, a munka minden területén lázasan készülődnek a IX. kongresszusra. Mindenki r~ '.s formában, mindenki a szükségszerűség szerint és erejének megfelelően vállalt kötelezettséget erre az alkalomra, hogy ezzel is bebizonyítsa részvételét a szocialista építő munkában. „Minden dolgozó érzi ezeknek a napoknak komolyságát és jelentőségét, amikor Pártunk vezetősége összehívja a párttagság javát, hogy megtárgyalják a teendőket, hogy konstruktív kritikával és őszinte önkritikával kiküszöböljék az esetleges hibákat és közös erővel igyekeznek megteremteni a szocialista fejlődésnek előfeltételeit az egyetlen helyes szellemben, Marx és Lenin tanításai alapján. Az utolsó napok szorgos készülődése közepette útunk elvisz Muzslára. A község haladószellemü dolgozói lankadatlan és törhetetlen erővel és hittel dolgoznak a falu szocializálásán. Elsősorban a szövetkezeti mozgalmat erősitik és harcolnak minden téren a reakció ellen. Már este van, amikor a faluba érkezem, látogatásom & falu egyik szocialista úttörőjéhez, Pathó Károlynéhoz visz. Ez az asszony az életben 12 éves kora óta szerzett gazdag tapasztalataival megismerve a kulák és urasági kizsákmányolás ízét, megérti és megérzi a szocializmus lényegét. Tetterejével és meggyőződésével igyekszik a falu minden lakóját felrázni tespedtségéböl. Ez nagy mértékben sikerüti is neki. Minden akcióba, ami a szocialista építésért és békéért történik, a legaktívabban bekapcsolódik. De átadom neki a szót: — A kongresszusra mi is, a muzslai nőszövetség tagjai kötelezettségek vállalásával készülünk elsősorban, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a szocialista érzésű, meggyőződés ü ember munkával ünnepel. Kihívtuk versenyre a párkányi járás asszonyait. Ötszáz darab tojás és 500 liter tej beszolgáltatását vállaltuk a kontingensen felül. Ezt a kötelezettségűnket már jóval túlteljesítettük. Dolgozó asszonyaink gyermekei részére brigádmunkával rendbehoztuk az óvodát és a napközi otthont, melyhez egy szép nagy gyülmölcsöskert tartozik és ma már vígan és elégedetten játszanak és tanulnak gyermekeik az épületben. Elvégzett munkánkkal bizonyítani akarjuk, hogy megértettük és magunkévá tettük azt a mondást: „Minden ember annyit ér, amennyit dolgozik és amennyit munkája er." — Én úgy képzelem — folytatja beszélgetésünket Pató Jőzsefné —, hogy a kongresszus azt jelenti, hogy a Párt összehivja a legjobbjait, megvitatja velük a feladatokat, tanácsokkal látja el őket és megmutatja nekik a helyes utat. ök azután hazamennek, illetve mindegyik viszszamegy a munkahelyére és átadja a pártkongresszuson szerzett tapasztalatait, a kongresszus határozatait, útmutatásait a többi dolgozóknak és így mindnyájan a helyes úton haladhatunk majd a Párt által kitűzött cél felé. Falunk tisztelgő küldöttsége szép ajándékot szeretne átadni a kongreszszusnak, szerényen, erőnkhöz mérten készítettük el ezt az ajándékot, azonban sok-sok szeretetet és lelkesedést küldünk vele. Tudjuk, milyen nagy tisztesség az, ha Valaki erre a kongresszusra eljut, egész életére felejthetetlen élménye marad. De eljut a kongreszszusra most a dolgozó nép, nemcsak, hogy eljut, hanem felszólalhat, elmondhatja gondjait, elmondhatja a munkában szerzett tapasztalatait, eredményeit. Ha visszagondolok a régi idők valamiféle konferenciáira, akkor csak annyi maradt meg belőle az emlékezetemben, hogy mi szegény falusi dolgozók legfeljebb kiszaladhattunk az országútra, hogy az elrobogó díszes kocsikat lássuk, amelyek az urakat vitték oda. A kastélyokban pedig a díszmagyarokat szellőztették, szedték ki a naftalinból, hogy az utak kellő pompával vehesItt levágni! Alulírott megrendelem a PÁRTE LET dmfi folyóiratot Pontos címem: Név: „.. lakhely: utolsó posta: ..... foglalkozás: házszám: járás: Az előfizetési díjat — egy évre 35 Kis — a postai befizetőlap megküldése után 8 napon belül átutalom. A megrendelőlap az alábbi címre küldendő: A PARTÉLET kiadóhivatala, 3ratislava, Michalská 27. senek részt a gyűlésen. Mi a nép csak az úgynevezett csőcselék voltunk. Bennünk is hiba volt, de ezt a hibát az elnyomott élet, a mesterségesen fenntartott tudatlanság idézte elő a falu szegény népében. Az urak felé alázatosak voltak, ha be kellett menni ügyes-bajos dolgokkal a hivatalokba, az alázatosságtól alig tudtak szóhoz jutni. De itthon a kocsmában bicskázás nélkül nem folyt le mulatság. Mi, akik ezt átéltük, látjuk és érezzük legjobban a szocalista társadalom felbecsülhetetlen nevelőmunkáját a falusi dolgozók rétegeiben. —. Hogy folytak le a békealáirások Muzslán? — Az aláírási akcióban szép eredményeket értünk el. Eddig 85 százalékban írták alá az íveket. Voltak csúnya, kirívó esetek is, amikor részben tudatlanságból és félelemből nem akarták az íveket aláírni, pedig most nem mondhatták, hogy nem értik a szöveget és azért nem Írják alá, mert hiszen magyar nyelven volt a stockholmi határozat megszövegezve. Voltak olyan kulákok, akik elbújtak. amikor az aláírási ívekkel jöttünk. Természetesen másnap megleptük őket olyankor, amikor nem számítottak rá és akkor az volt a kifogásuk, hogy minek írják alá, hisz úgysem kérdezik meg a népet, ha háborút indítanak, hogy akarja-e vagy sem. Erre mi csak azt feleltük, hogy sajnáljuk a felvilágosulatlanságot, hisz ezek a békealáírások a legjobb bizonyítékai annak, hogy Igenis, megkérdezik a népet, hogy akar-e háborút, nem úgy, mint az elmúlt két világháborúban, amikor mint az állatokat hajtották őket a vágóhídra. Azonban az az asszony, aki ezt a békehatározatot nem írja alá, megérdemli, hogy fiát elsörorban vigyék a frontra. — Pathó elvtársnő, magát mi készteti erre a lelkes, felbecsülhetetlen munkára? — Én férjemmel és fiammal már régen bekapcsolódtam a haladó munkába, mert meggyőződtem róla és látom, hogy nekünk a népi demokratikus rendszerben mennyivel jobb, mint a kapitalista rendszerben volt és mert meg vagyok győződve arról, hogy ha nem fogunk dolgozni a szocialista építésen és annak megerősítésén, akkor kiveszik a kezünkből a hatalmat és újra rabszolgák leszünk. Minden nehézségek ellenére is tudom és meg vagyok róla győződve, hogy a szocializmus győzni fog, mint ahogy Krisztus győzött a maga idejében. Napkeletről elhozták nekünk a haladás vörös zászlaját és mi melléje tesszük a béke lobogóját. Ha el akarnák venni tőlünk ezt a nehezen megszerzett szabadságunkt 4a ha mégis sikerülne háborúba vinni a világot a nyugatiaknak, akkor ml fegyverrel a kezünkben meg fogjuk védeni szocialista hazánkat, mert tudjuk, hogy ezután a győzelem után már örök béke jön a világra. LÉVA KÉSZÜLŐDIK... Tovább megyünk benyomásokat gyűjteni, hogyan készülődnek váró-