Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-23 / 117. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek/ A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 május 23, kedd 2 Kčs III. évfolyam, 117. szám Földműves szövetkezeteseink levelei Široký elvtárshoz EFSz-eink újabb kötelezettségvállalásai — a legszebb ajándék az SzKP IX. kongresszusának AIX. Pártkongresszus tiszteletére újabb kötelezettséget vállaltak a muzslai, sósiehotai, köbölkúti, bátovcei és jablonovcei EFSz-ek Napról napra növekszik Egységes Földműves Szövetkezeteink száma, amelyek az SzKP IX. kongresszusána k tiszteletére újabb kötelezettségeket vállalnak. Az újabb kötelezettségek elfogadásáról külön levelekben számolnak be Široký elvtársnak, az SzKP elnökének. A nagycétényi, haluzicei, rohovcei, nagypákai és más EFSz-ek példájára a sósiehotai, bátovcei, jablonovcei, muzslai és köbölkúti EFSz.ek is újabb kötelezettségeket vállaltak az SzKP IX. kongresszusára és a következő levelet írták Široký elvtársnak: „Drága Široký elvtárs! Mi, a muzslai EFSz tagjai, az SzKP dicső IX. kongresszusa megkezdése előtt arra gondolunk, mi mindent tett értünk, földművesekért a Gottwald elvtárs vezetése alatt álló Kommunista Pártunk. Lehetővé tette nekünk, — amire azelőtt csak a kapitalistáknak volt módjuk, — hogy földjeinken gépek segítségéve' a modern tudomány és technika felhasználásával gazdálkodhatunk. Hogy teljesíthessük a feladatokat, amelyeket az EFSz bratislavai össz-szlovákiai megbeszélésen nekünk kitűztél, a következő kötelezettségeket vállaljuk: 1. Kidolgozzuk a közös aratás és cséplés tervét. 2. 1950 őszére közös vetési tervet vezetünk be a mesgyék megszüntetésével. Ezen kötelezettségek teljesítésével községünk földműveseinek és szülőpártunknak akarunk szolgálni. Be akarjuk bizonyítani azoknak, akik ma még ingadoznak, hogy drága Pártunk a földművesek segítségére van és hogy minket, földműveseket az EFSz-en ke. resztül a szocializmus felé vezet. Éljen drága Szlovákiai Kommunista Pártunk! Budai Vince, az EFSz elnöke, Vajda József, Matus János, Nagy Ferenc, Pathó Imre, Pathó József, Szivek János, Bóda László, Csabat József, Ipolyai József az EFSz igazgatóságának tagjai. A KÖBÖLKÜTI EFSZ MAGASABB TERMELÉSI MÓDSZERRE TÉR AT. Hasonló levelet küldtek Široký elv- .> társnak a köbölkúti szövetkezetek is. | Levelükben a Párt odaadásukról és a következő kötelezettség vállalásokról beszé'nek: 1. A kapálást, az egyelést, a takarmány kaszálását és egyéb tavaszi munkálatokat kidolgozott terv szerint közösen végezzük el. 2. Kidolgozzuk és megvalósítjuk a közös aratás és cséplés tervét. 3. Ez év őszére a mesgyék megszüntetésével közös vetési eljárást vezetünk be. (Folytatás a 2. oldalon) A CSEMADOK kassai csoportja alakuló közgyűléséről a következő táviratokban üdvözölte köztársaságunk elnökét és helyettes miniszterelnökét: KLEMENT GOTTWALD köztársasági elnök úrnak, Praha A CSEMADOK koSicei hélyicso

u portja május 21-én tartott alakuló gyűlésén megjelent magyar és szlovák dolgozók hálás szeretettel üdvözlik önt. Fogadalmat tettünk, hogy együttes erővel küzdeni fogunk a szocialista kultúra teremtő frontján a szocializmus megvalósításáért az itt és köztársaságunkban élő csehszlovák és magyar dolgozók szebb és boldogabb jövőjéért és a héke megtartásáért, amelyért mindenünket odaadjuk. Ezen vállalásunkhoz kérjük szeretett elnök urunk támogatásátt. A CSEMADOK helyiszervezetének elnöksége, Košice. VILIAM ŠIROKÝ miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter úrnak, Praha A CSEMADOK ko&ieei helyicsoportjának május 21-én tartott alakuló ülésén megjelent magyar és szlovák dolgozók szeretettel üdvözlik Önt. A gyűlésen megjelent dolgozók százai fogadalmat tettünk, hogy törhetetlenül harcolunk szocialista hazánk felépítéséért minden tudásunkkal, harcos akaratunkkal. Megteremtjük az itt élő csehszlovák és magyar dolgozók egységes kulturális frontját is a szocialista kultúra megvalósításáért, jólétünk, szebb jövőnk, gyermekeink boldogabb életéért. A CSEMADOK helyiszervezeténék elnöksége, Košice. Örvendetes fejlődés mutatkozik gazdasági életünk minden ágazatában Mezőgazdaságunk április elsejéig jóval több műtrágyát használt fel, mint az egész elmúlt esztendőben — Bránik elvtárs beszámolója a Meghatalmazottai Testülete eíött ismertette a Tervhivatal jelentését Szlovákia dolgozó népe a kezdeti nehézségek után januárban és februárban teljes eró'vel csatlakozva a Párt hathatós mozgósítási felhívásához, a következő hónapokban figyelemreméltó eredményeket ért ed és sikerült behoznia azt, amit az első két hónapban elmulasztott. Az első negyedév ipari termelése a tervet már 101.2%-r

a teljesítette. Nagyon nehéz volt elérni ezt a tervteljesítést, mert hiszen januárban a kellő felkészültség hiányában általában igen rossz eredményeket mutattunk fel. A nehézipar az első negyedév tervét 105.4%-ra teljesítette. Az ipari termelés az 1949-es év első negyedével szemben jelentős értékkel nőtt. így például a barna szénbányászatban 11.7%-kai, az öntvényeknél 21.9%-kal, a transzformátoroknál 23.7%-kal, a kábelgyártásnál 29.8%-kai cement 32.5%-kal, tégla 13.8%-kal, gyapjufonal 11.3%. kal, lenfonal 2.2-szer, a felsőruhagyártás 2-szer, a fehérneműgyártás pedig 3-szor nagyobb, mint volt a mult évben. Csaknem felével nőtt a munkacipő, jelentősen a szappan, a vaj, sajt és cigaretta termelése. A termelő erők e rohamos fejlődéséhez hozzájárul a kongresszus előtti munkaverseny és a kötelezettségvállalások. Az első negyedévben márciusig Szlovákia iparában a munkásság nagyobb fele szocialista versenyben áll, 2237 újító javaslatot terjesztett elő, amelyeknek megvalósítása után az évi megtakarítás 74 millió koronát tesz ki, ÉPÍTKEZÉS A mult évvel szemben az építészet teljesítménye 135%-kal emelkedett, amit főleg a téli munkák megszervezésének köszönhetünk. Még ma is sürgető probléma marad azonban az építkezés termelékenységének emelése, a gépesítés segítségével pedig a magasabb termelési formák bevezetése. A gépeket jobban ki kell használni, célszerűbben kell elhelyezni és a munkafolyamatot jobban kell megszervezni. Különösen fontos az építkezések gyors befejezése, aminek különös figyelmet kell szentelnünk. SZLOVÁKIA IPAROSÍTÄSA ÉS A BERUHÁZÁSI TEVÉKENYSÉG 1950-ben nyolc új ipari üzemet helyeztünk üzembe, további 15 az országépítésben olyan állapotban van, hogy a gépi berendezések idejében való leszállításával ez év végéig megkezdhetik a termelést. Szlovákia iparosítása 1949-es évvel szemben jelentősen fokozódik. Bár az építkezések tervfelkészültsége még mindig nem elegendő, az építkezési beruházásokban a terv teljesül. Jól halad az új erömüforrások, a műanyag gyár és a modern téglagyár építése is. MEZÖGA2DASAG Január első felében a termelési és baszolgáitatási kötelezettségeket a földművesek 96.8 százaléka aláirta és jobban érvényesült az osztálypolitika ä szétirásban. Jó eredményeket sikerült elérnünk a burgonya- és cukorrépa-szerződések aláírásánál Sokkal gyorsabban folynak az idén a mezei munkák, mint tavaly. Az állami gépállomások szervezete és segítsége szembetűnő. A munkák nagyi eszei még a tavaszi esőzések előtt sikerült elvégezni. Április l-ig jóval több műtrágyát használtak fel, mint az egész múlt évben. Jól halad a nemesített vetömagcsera is. Sikereseti fejezték be a mezőgazdasági gépek felvásárlását és így a szlovákiai mezőgazdaságban újabb 3607 traktor, 2105 cséplőgép és más gépek egész sokasága segít. Az állami tervhivatal jelentése kiterjed az ország gazdasági áletenek mindem'ágára és rögzíti azt az örömteli fejlődést, amelyet a gottwaldi ötéves terv második éve első negyedében a fokozott! tervkövstelmenyck sikeres teljsitésével elértünk. ILJA EHRENBURG: BEKEHARC (A nagy szovjet írónak, a bratislavai Vár szabadtéri színpadán elhangzott beszédéből.) Azt hiszem, ez ma legfontosabb ügyünk, a világ népeinek legjelentőségteljesebb kérdése. Megmondom, hogy én, mint író, miért tartom legfontosabbnak, hogy szembeforduljunk az ellenséges háborús uszítással. Véleményem szerint ez az eddig megírott és ezután megírandó könyvek küldetése, melyek kultúránk alkotórészeivé válnak, amelyeket az utánunk következő nemzedékek is olvasni fognak és amelyek maradandóan megőrzik az emberi gondolatokat. Meg kell védenünk a pusztító háborútól a régi épületeket, a régi köveket, a régi emlékeket, meg kell védenünk a háború veszedelmétől a gyermekparkokat és óvodákat. Meg kell védenünk ez emberi kultúrát. Amikor kultúráról beszélek, akkor élő kultúrára gondolok. Vannak még országok, ahol egyes emberek azt hí szik, hogy a kultúra holt dolog, hogy különféle érték- és vagyontárgyakból áll, amelyeknek jövedelméből meg lehet élni. A kultúrát azonban napról napra alkotó munkával teremtjük. A fasiszta Németországban is voltak Goethéről elnevezett utcák, de egyidejűleg gondoltak az auschwitzi gázkamrákra is. Mussolini csodaszép ősi romok közepette Dantét idézte. Az Egyesült Államokban gyönyörű múzeumok vannak nagyszerű festmény gyűjtemény ekkel, amelyek azonban nem amerikai eredetűek. Európai festmények. Ök még nem tartanak olyan messze, hogy saját festményeik legyenek. Ezek a múzeumok azonban nem teszik élővé kultúrájukat. Minden dolgozó ember alkot, tekintet nélkül arra, hol dolgozik, mert az ember, aki alkot, az nem élősdi. Az alkotó lény az, aki védelmezi és óvja a kultúrát! És mi éppen ezt a kultúrát akarjuk ma megmenteni. A minap tértem vissza nyugatról. Nyugaton sok szó esik arról, hogy meg kell menteni a nyugati kultúrát. Egy ismert belga tanár megkérdezte tőlem, mit tehetnek az európaiak kultúráljuk megmentéséért, amikor Amerika és a Szovjetúnió között feküsznek. Nagyon meglepődtem, mert még az iskolában úgy tanultam, hogy Európában születtem és nem Ázsiában. Azt is gondolom, hogy a nyugati és keleti kultúrának ez a felosztása és elválasztása értelmetlen. A Szovjetúnió természetesen földrajzilag két világrészre terjed ki, de fő kulturális központjai Európában vannak. Történelmileg is helytelen ez a megállapítás, mivel az orosz kultúra mindig összekapcsolódott az európaival. Az orosz kultúrát lehetetlen elválasztani az európaitól. Mi lenne aztán Európából? Mit szólnának az európai írók, ha nem lenne Tolsztoj, Dosztojevszkij vagy Csehov, mert éppen ők azok, akik olyan sokat adtak számos európai írónak. Egy francia azt mondta nekem, hogy szerinte a nyugati kultúra a kereszténységet, a keleti kultúra a marxizmust jelenti. Erre azt válaszoltam: azt hiszem, Jézus Krisztus és a kereszténység sokkal keletebbre született attól a helytől, ahol Marx Károly született és ez a hely ma a nyugati kultúrához számítódik. Természetesen ezek a történelmi és földrajzi pontatlanságok nem izgatják őket. Olyan könnyed ugrásokra képesek a nyugati kullúrából a keletibe és a keletiből a nyugatiba, múlt egy táncos ballerina. Louis Aragon francia író például, amíg szürrealista volt, a nyugati kultúrát képviselte, de amint nyíltan a fasizmus elleni harcról kezdett írni, a keleti kultúra szószólójává vált. Pablo Picasso ismert festő müvei állítólag tatár vonásokat tartalmaznak. Érdekes, hogy például Csangkajseket a nyugati kultúra védelmezőjének tartják, MaoCe-Tungnál azonban ez már valahogy nem megy. Nos, a valóság az, hogy mindazok, akik hajlandók a maroknyi amerikaiak akaratát teljesíteni, a nyugati kultúra képviselői. A valóságban azonban az amerikaiak nem tartoznak sem az egyik, sem a másik csoporthoz. Igaz, vannak felhőkarcolóik, nagyszerű gépeik, a kultúra fejlettségi fokát azonban nem állapíthatjuk meg a technikai berendezések szerint! A németek autókon jöttek hozzánk, elég jó autókon, de bizony csaknem gyalog mentek haza. Engem semmiképpen sem hat meg az autók száma. Meg kell néznem, ki ül bennük. Helyes és szükséges lenne, hogy az amerikaiak kissé közelebb jussanak a kultúrához és emberiességhez. A nyugati és keleti kultúráról mondott meséiket nem lehet komolyan venni. Ez csak álcázás. Ők háborút akarnak, mert nem a szovjet tankoktól és szovjet bombáktól, hanem saját népüktől félnek. Azt mondják, hogy nem élhetünk együtt. Ugyanis a Szovjetúnió és a népi demokráciák az egyik oldalon, az úgynevzett demokráciák pedig a másik oldalon, amelyekhez végeredményben is hozzászámíthatjuk Franco Spanyolországát is, azt *artják, hogy nem haladhatunk együtt. Én azonban azt gondolom, hogy együtt élhetünk velük ezen a csillagzaton, amelyet Földnek neveznek. A döntést bízzuk a történelemre. Ha Detroitre bombát fogok dobálni, ezzel nem bizo'nyítom be, hogy a szocialista gazdasági berendezés jobb, mint a kapitalista és ha valaki Gorkijra dobálna bombákat, ezzel még nem bizonyítaná be a kapitalista rendszer elsőbbségét a szocialista rendsz?r felett. Azt bizonyítaná csupán, hogy el lehet pusztítani házakat, embereket, gyárakat. Mi azt mondjuk nekik: építsétek városaitokat, építsétek üzemeiteket, ahogy akarjátok, válságokkal, munkanélküliséggel, nekünk az mindegy, írjatok olyan könyveket, amilyeneket akartok és olvassátok őket. Detektívregényeket vagy gangszterekről szóló könyveket. Neveljétek gyermekeiteket úgy, ahogy jónak látjátok, tanítsátok őket például arra, hogy ember emberrel szemben farkas legyen, mi azonban arra fogjuk' tanítani gyermekeinket, hogy az ember az embernek barátja. Mi a megszokott módon fogunk építeni és írni és a többit majd meglátjuk. A moszkvai parkokban most tavasz van. Ezekben a parkokban gyermekek játszanak. A newyorki perkokban is játszanak gyermekek. Hagyjátok a döntést ezekre a gyerekekre. Döntsék el ők 20—30 év múlva, melyik rndszer jobb. A mi népünk őszintén a háború ellen van, mert tudja, mi a háború. A háborút nemcsak filmrö, lismerik, hanem azért, mert azt átélte és azért, mert ezt a háborút tulajdonképpen a mi népünk harcolta végig. Mikor Amerik_ban voltam, egy íróval találkoztam, aki meghívott magához, megmutatta házát és eldicsekedett azzal, hogy a háború alatt szerezte. Ugyanabban a városban egy munkás is meghívott látogatóba és felesége a jégszekrényüket mutogatta. Azt gondolta: ilyen vadember bizonyára még azt sem tudja, hogy mi a jégszekrény.'Én azt gondoltam, hogy nehéz dolog ugyan jégszekrényt gyártani, de még nehezebb megírni a „Háború és békét". És ők ilyet még nem írtak. Az aszony elnevette magát és ezt mondta, hogyha nem lett volna háború, sohase vehetett volna jégszekrényt. Akkor arra gondoltam, hogyan fáztak a mi asszonyaink a fűtetlen gyárakban és hogyan kapálták a keményre fagyott földet. Amerikában találkoztam egy asszonnyal, eki emberibbnek látszott, mint a többi. Egy egész órát beszéltem neki arról, mit élt át Leningrád az ostrom idején. Elmondtam neki, mit jelentett a 125 gramm napi kenyéradag, mit jelentett, amikor az emberek úgy kimerültek, hogy nem volt erejük el tme t ni a halottakat, vagy kivinni a®okat és akkor ö azt válaszolta: Tudja, mi is nélkülöztünk a háború idején. Egy alkalommal napokon át kellett a férjem részére fehér inget keresnem, mert csak tarkát árultak. És ha nálunk jobb helyzet lesz — már jobb a helyzet és még jobb lesz, — míg ők lefelé csúsznak, mivel most válságot élnek át, küldök ennek az asszonynak egy inget, nem tudom, hogy fehéret-e vagy tarkát. Néhány nappal ezelőtt Zürichben voltam, a semleges Svájcban. Nagyon jéf.nevelt, emberséges értelmiségiek társaságában voltam. Akadt köztük olyan külsőleg emberséges és jólnevelt értelmiségi, aki így nyilatkozott: nemrég olvastam a sajtónkban, hogy önöknél néha késnek a vonatok. Ha nem igaz az, hogy soha nem késnek a vonataik, mint nálunk Svájcban, miért nem írnak erről az újságok? Erre azt válaszoltam neki, bizonyára elfelejtette, hogy egyszer nem késtünk el, Berlinbe éppen idejében érkeztünk, amikor maguk még késlekedtek. A mi népünk nem fél a báborútőL