Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-23 / 117. szám, kedd

12 U J SZO 1950 május 23 Sokáig egyedül harcolt a hitleri Né­metország ellen, de gyűlöli a hábo­rút, mert ismeri. Békét akar, mert szüksége van a békére! Az ember, aki házait, kunyhóit építi, nem akarja, hogy összelőjjék őket és ő maga sem akar lőni. Jól tudjátok, hogy az idő­járás olyan dolog, amelyet nem lehet tervezni. Nálunk most nagyszabású erdősítő akció folyik. Nem akarjuk, hogy szárazság sújtson bennünket, mint 1946-ban. Nem akarjuk, hogy a szelek beleszóljanak ügyeinkbe. Az amerikaiaktól elfüggönyözhetjük ma­gunkat, mint azt az utolsó eseményeit megmutatták, de másrészről a szelek elől is el akarjuk magunkat függö­nyözni. öreg ember ülteti a facse­metéket, ő már nem éli meg, míg fel­nőnek, de azt akarja, hogy gyermekei élvezzék munkája gyümölcsét. A stockholmi békehatározat aláírá­sa tanúsítja, hogy valóban nem aka­runk háborút. Aki ebben nem hisz, az nagyon téved. Az amerikai saj­tóban láttunk térképeket, amelyeken ábrázolták a Filadelfia és Moszkva vagy New-York és Kiev vagy Lenin­grád közti távolságot. Olvastuk azon­ban a TASS közismert hírét is. Az amerikai újságok arról írtak, hogy az atomfegyver egyeduralma már nem létezik és világos, hogy Fiiadéi­fiától Moszkváig ugyanakkora a tá­volság, mint Moszkvától Filadelfiáig. Henry Rollin, a belga szenátus volt elnöke beszélgetés közben azt mond­ta nekem, hogy amíg úgy tudta, hogy az atombomba az Egyesült Államok egyedüli birtoka, nem helyeselte el­lenőrzését. Mikor azonban megtudta, hogy már nem ez a helyzet, a stock­holmi békehat'ározat mellé állt. Tud­juk, hogy nem mint gyöngék, hanem mint erősek írjuk alá a stockholmi békefelihívást és mindenki tudija, hogy van erőnk, csak nem akarjuk felhasználni. Nagyon félnek a béke népszerűsí­tésétől, de mi lehet békeszeretőbb, mint a stockholmi békefelhívás. Mert mát mond a stockholmi határozat? Vájjon nem-e azt, hogy háborús go­nosztevőnek kell tartani azt, aki el­sőnek használja az atomfegyvert? Nem azt mondja, hogy ez csak Ame­rikára vonatkozik, hanem mindegyik éllamra, amely elsőnek használja ezt a fegyvert. Ez a békehatározat azon­ban üldözés tárgya a nyugati orszá­gokban. Magam láttam embereket, akik szenvedtek azért, mert a stock­holmi határozat mellé álltak.. Ehrenburg a továbbiakban arról beszélt, hogy a burzsoá sajtóban a békeakcióról csak megindulása utón kezdtek írni. Felsorolt néhány pél­dát. Bár a francia becsületrend vi­selőije, amellyel maga De Gaulle tün­tette ki, a francia kormány mégsem engedte meg, hogy vonattal keresztül utazzék francia földön és csak repü­lőgépet használhatott. Amint a re­pülőgép leszállt a repülőtéren, körül­vette a rendőrség. Ugyanígy volt ez Belgiumban, ahol a kultúráról és a a békéről tartott előadást. Az előadásra sok ember eljött, akik aztán autogrammot kértek tőle. Mi­közben autogrammokat osztogatott, egy úr lépett hozzá, aki igazolványát mutatta. Ehrenburg csaknem aláírta az igazolváryt. Ez az úr az útlevelét kérte. A brüsszeli egyetem nem kom­munista rektora megkérte, hogy tart­son előadást az irodalom oktatásáról a szovjet egyetemeken, Van Zeeland úr azonban nem adott erre engedélyt. A belgiumi élet felforgatásának te­kintette a szovjet irodalom oktatásá­ról szóló előadást. A harmadik példa Svájcból való. Miko» Ehrenburg rö­vidlejáratú látogató vízumot kért, nyilatkozatot kellett aláírnia, amely­ben kötelezte magát, hogy nem fog előadásokat tartani, sajtómegbeszé­léseket rendezni és nem fog mutat­kozni sem zártkörű, sem nyilvános gyűléseken. Ugyanaz a Svájc, amely „semlegesen" viselkedett, ekkora ne­hézségeket okozott Ehrenburgnak. Ugyanabban az időben Montgomery marsallt üdvözölték Svájcban, aki el­jött megtekinteni a repülőtereket és politikai megbeszéléseket tartott. A hangsúly itt nem Svájcon, Bel­giumon vagy Franciaországon van. Hiszen ők csak azt beszélik, amit ve­lük beszéltetnek. Ök csak végrehaj­tó szervek. A nép azonban más ott — Nem engedtek be Franciaor­szágba — mondotta —, a francia nép azonban bizonyos értelemben eljött hozzám. Kétszer voltam közvetlenül a francia határon. Nizzai munkások jöttek el oda meglátogatni engem. Beszéltem azokkal is, akik a tenger­be dobták a V 2. kilövésére szolgáló készüléket. Megszorítottam a kezü­ket. Franciaország velünk van. Lát­tam annak a leánykának a nővérét is, aki a sínekre feküdt, hogy meg­állítsa az amerikai fegyvereket szál­lító vonatot. Mit ért el tettével? Ta­lán néhány órára megállította ezt a vonatot. Talán az egész ország fe­küdt a sínekre vele, hogy néhány év­re visszatartsa a háborút. Ehrenburg beszéde zárószavában elmondotta, hogy Moszkvában is nagy örömmel fog visszaemlékezni erre a dunameti városra, amelytől nem messze már olyan emberek állnak, akik új háború kirobbantásán törik a fejüket. — Szavamat adom, hogy ezt a há­borút megakadályozzuk — fedezte be beszédét Ilja Ehrenburg szovjet író. Befejeződött a háborús előkészületek fokozására összehívott londoni értekezlet EFSz-eink úiabb kötelezettségvállalásai (Folytatás az 1. oldalról) Záradékul levelükben elmondják Ši­roký elvtársnak elhatározásukat, hogy minta EFSz-t építenek Köbölkúton. A levelet a következő szövetkezeti ta­gok írták alá: Hanácsek. Beníska, Repková, Cser­ný és Málék, valamint az EFSz igaz­gatóságának tagjai. SÓSLEHOTAN BÉKEPARKOT LÉTESÍTENEK. A losonci járáshoz tartozó Sóslehota község szövetkezetesei Široký elvtárs, nak Irt levelükben beszámolnak eddigi eredményeiről és a KSS IX. kongresz­szusának tiszteletére vállalt további kötelezettségeikről: 1. 1950 június 15-ig kidolgozzuk és megvalósítjuk a közös kaszálás és ta­karmánygyűjtés tervét. Megvalósítjuk a közös aratást és cséplést is. Augusz­tus 9-ig befejezzük az összes nyári munkálatokat. 2. Az EFSz tagjainak gabonabeszoL gáltatását 100 szazalékra teljesítjük és augusztus 3-ig manifesztációszerfien beszolgáltatjuk a földműves raktár­szövetkezetnek. A tojás szerződéses beszolgáltatását 150 százalékra telje­sítjük. 3. Az 1950/51. évre az egész köz­ségre kiterjedő közös vetési tervet ve­zetünk be. Az SzKP dicső IX. kongresszusa idején községünkben napközi gyermek, otthont nyitunk. A főúttól a községig gyümölcsfákat ültetünk és ezt a fa­sort a Béke fasorának nevezzük el. A IX. kongresszus örök emlékezetére Béke-parkot létesítünk. További leveleket küldtek Široký elv­társnak Léva járásból Bátovce és Jablonovce község szövetkezetesei, akik beszámolnak az EFSz építése te­rén végzett munkájuk eddigi eredmé­nyeiről. Arról írnak, hogyan vált be a közös szervezés a tavaszi munkála­toknál és felsorolják az SzKP IX. kongresszusára vállalt újabb kötele­zettségeiket. A bátovcei szövetkezete, sek közös aratást és cséplést szervez­nek a kálnoi állam 1 gépállomás segít­ségével, amel'yeJ szerződést kötöttek. Kötelezik magukat, hogy az összes mezőgazdasági termények beszolgálta­tását 120 százalékra teljesítik. A jabloQOVcei szövetkezetesek szin­tén közösen és szervezetten végzik a tavaszi kapálási munkálatokat és a kő­zös aratást és cséplést előre kidoigo­zott terv szerint valósítják meg. A Široký elvtársnak írt levelet a bátov­cei EFSz nevében: Gonda Dániel, az EFSz elnöke, Bátovszky Dániel. Do­dok Mihály és Binder András, a jabio­novcei EFSz nevében: Gregány János és Hanus János írták alá. A támadó Atlanti Egyezmény tag­államainak londoni külügyminiszteri konferenciája csütörtökön este véget ért. A konferencia után elhangzott hi­vatalos nyilatkozatok megerősítették a korábbi jelentéseket, amelyek szerint a tizenkét „atlanti" állam amerikai irányítás alatt „állandó szervezetet" létesít londoni székhellyel. A szerve­zetben a külügyminiszterek helyette­sei vesznek részt, akik miniszteri fel­hatalmazást kapnak. Ugyanekkor ma­guk a hivata'os jelentések — így Schuman nyilatkozata is — elismerik, hogy a konferencia egyik legdöntőbb kérdésében, az Atlanti Egyezmény országai fegyverkezésének finanszirozásá. ban még semmiféle megoldásra nem tudtak jutni. A konferencia valódi lényegét, va­gyis azt, hogy a felállítandó „állandó szervezet" az imperialista háborús ké. szülődés fokozódásának a célját szol­gálja és ugyanakkor eszköz a nyugati csatlósok fokozottabb amerikai diktá­tum alá rendelésére, világosan tükrö­zik a konferenciát követő nyilatkoza­tok és sajtókommentárok. Az Associated Press londoni tudó. sításában nyiltan megállapítja, hogy az atlantizált országok külügyminisz­tereinek londoni találkozóján hozott határozatok lényege a háborús előké­születek, a fegyverkezés fokozása. A tudósítás félreérthetet'enül beismeri azt is, hogy a fegyverkezés fokozásá­ra vonatkozó amerikai követelés telje­sítésével elengedhetetlenül együttjár­nak az engedmények a nemzeti „szuve­rénitásból". Ezt világosan bizonyítja Bech. az amerikai csatlós luxembur­gi külügyminiszter kijelentése is, amely szerint a nyugateurópai csatlós kor­mányok készek .nemzeti önrendelke­zési joguk egyrészének feladására". A nyugati külügyminiszterek szolgai magatartása még pökhendibbé teszi az amerikai militaristákat. Az értekezle­ten résztvett egyik amerikai diplomata — a Reuter szerint — kihívó* ciniz­mussal figyelmeztette a nyugatpuró­paiakat, hogy „ebben a szervezetben senki sem lovagolhat szabadon!" A New York Times diktátori hangon ki­jelenti, hogy az Atlanti Egyezmény oéljainak elérése „jelentős áldozato­kat követel a nemzeti szuverénítás rovására". Az Atlanti Egyezmény kö­telezettségeihez — hangozatatja az amerkiai lap — elsősorban olyan új „hitre" van szükség, amely „meghaladja a nemzeti hűséget". A fegyverkezés 1 terv költségei — írja a Manchester Guardian — sokkal súlyosabbak, mint várni lehetett s az ezzel kapcsolatos problémát még nem sikerült megoldani. A konzervatív Yorkshire Post így kesereg: Az ame­rfkrjak szeretnék kiadásaikat csök­kenteni és éppen ezért más nemzetek erőforrásait akarják igénybe venai. A Daily Worker vezércikke a többf között a következőket írja: Európa az ágyútölteléket szállítja, Amerika a légi és tengeri haderőt. Nyugat-Európa népeit, ha nem ébred­nek fel és nem tiltakoznak, millió­számra vágóhídra hurcolják csak az­ért, hogy az amerikaiak legyenek a világ urai. Minden békebarátnak meg­feszített erővel kell dolgoznia, hogy megmenthesse az emberiséget a vég­rornlástól. A háborús uszítók egyre jobban ag­gódnak a tömegek háborúellenes moz. galma miatt. Az Associated Press már idézett tudósításában aggódva állapít­ja meg, hogy „a határozatok végre­hajtása nem lesz könnyű feladat". A nyugateurópai dollárlakáj-kormányok., nak számolniok kell azzal, hogy majd választaniok kell: „felháborodott né­pük akarata ellenére emeljék az adó­kat, vagy megszegjék az Atlanti Szö­vetségben vállalt kötelezettségüket". Erre konkrét például felhozza a hír­hedt Schuman-tervet és rámutat, „le­hetséges, hogy a fnancia kormány be. lebukik ebbe a javaslatba". A római jobboldali Messaggero ugyancsak arról ír, hogy — az egyre erősödő háborúel'enes hangulat és az óriási katonai kiadások következté­ben — az atlantizált országok uralkodó köreiben „nyugtalanság és bizony­talanság, zavar és kétkedés ész­lelhető". A párizsi Le Monde azt hangoztatja, hogy a végnélkül tartó fegyverkezési verseny tönkreteszi a nyugateunópai országok gazdasági helyzetét. A Com. bat vezércikkében beismeri, hogy a tanácskozások eredménye a háborús előkészületek növekedése. Ugyanak­kor azon siránkozik, hogy az ameri­kaiak megkövetelik csatlósaiktól, mondjanak le szuverénitásukról, az USA viszont ennek egy morzsájáról sem volt hajlandó lemondani. Pénteken összeült a Francia Kom. munista Párt Politikai Bizottsága. Az ülés után kiadott közlemény éles sza­vakkal bélyegzi meg a 12 atlanti kül­ügyminiszter londoni értekezletét, amely a szovjetellenes támadó háború előkészítésének újabb állomása. Nél­külözhetetlenül szükséges — hangoz­tatja a közlemény —, hogy a legszé­lesebb síkon megvalósítsuk mindazok, nak a tömörítését, akik a béke védel­mét kívánják biztosítani. A Politikai Bizottság újból felszólít mindenkit a stockholmi békekiáltvány aláírására a háborús uszítók bűnös terveinek meg. hiúsítása érdekében. A közlemény ezután hangoztatta, hogy a 12 külügyminiszter értekezle­tének a katonai erőkről s a pénzügyek­ről^ hozott határozatai elvitathatatlanul a katonai kiadások emelkedését ered­tnényezik, holott azok máris túlságo­san súlyosak Franciaország számára. A Politikai Bizottság felhívja a fran­cia nép figyelmét: a háború előkészítő politika ka­tasztrofális következményekkel jár a dolgozó tömegekre, amelyeknek életszínvonala állandóan csökken. A Politikai Bizottság Franciaország népe legmélyebb érzelmeinek ad han­got, amikor felháborodottan emeli fel szavát az országra nehezedő katonai terhek súlyosbodása ellen és megis­métli azt a javaslatát, hogy csökkent­sék 200 milliárd frankkal a katonai ki. adásokat. Felhívja a francia férfiakat és nőket, harcoljanak egységesen azon politika ellen, amelynek célja, hogy szövetségesünk, a Szovjetúnió ellen támadó háborút indítson és ennek költségeit a franciákkal fizettessék meg — fejeződik be a Politikai Bizott­ság közleménye. Üzemeink a IX. kongresszus tiszteletére bevezetik a műhelyek közötti versenyt Eddig 2,299.000 aláírás Szlovákia békeívén Alig hét napja, hogy hazánkban is megindult a stockholmi békehatározat aláírásának akciója, amely határozat kimondja azt, hogy azt a kormányt, amely elsőizben használná fel az atom. bombát más ország ellen, háborús go­nosztevőnek bélyegzik A békealáírások akciója országunk­ban a tömegek között óriási visszhan­got keltett és a dolgozók egymással vetekedtek, ki írja alá előbb a béke­ívet. Egyes üzemek, üzemrészek, fal­vak és járások között is vetélkedés, nemes verseny folyt, melyik helység­ben vagy járásban érik el a békealáírá­sok a legmagasabb százalékot. Né­pünk mindennél meggyőzőbb módon ad kifejezést annak, hogy mélységesen és utálattal elítéli az imperialista há­borús uszítók minden aljas mesterke­dését és akaratát aláírásával pecsételi meg. A dolgozó tömegek békét akar. nak és kefejezik azt az elhatározásu­kat, hogy ezt a békét mindenáron meg­védik. Mint már jelentettük, szombaton déli 12 óráig a békealáírások száma 2,198.188-ra szaporodott. Magán a szombati napon 247.000 polgár csatla­kozott a béke világtáborának határo­zatához, a lakosságnak több mint 80 százaléka írta eddig alá az atomfegy­ver betiltására irányuló követe'ést. A békemozgalomnak úiabb hatalmas lendületet ad Ilja Ehrenburg bratislavai tartózkodása, aki szombaton este a var amfiteátrumában sokezres tömeg előtt mondott beszédet Bratislava lakossá­ga lelkesen tüntetett a békéért és a bé­ke nagy apostolát, a világ egyik leg­kiválóbb íróját meleg ünneplésben ré­szesítette. A kerületek közötti aláírási verseny­ben első helyen áll a besztercebányai kerület, ahol az akció gyakorlatilag már befejeződött. Második helyre az eperjesi, harmadik helyre a bratilavai kerület jutott Csókás Menyfiiért kötelezettségvállalása a Párt IX. kongresszusára Csókás Menyhért, a barti Egységes Földműves Szövetkezet elnöke, az SzKP IX. kongresszusára a következő kö­telezettséget vállalta: 1950 őszére megszervezi a másod­fokú termelő csoport működését 200 hektár területen. Erre az időre az igazgatósági tagok közreműködésével előkészíti a megfe­lelő üzemtervet. Csókás Menyhéit a kötelezettség vállalásával közelebb akarja vinni a falu népét a szolializmus útján a bol­dogulás és a megelégedett élet felé, (p) Minden dolgozónkban nagy lel­kesedést keltett Pártunk IX. kon­gresszusa. A munkások, dolgozó pa­rasztok és az értelmiség nagy töme­gei mindnyájan felismerték a kon­gresszus nagy jelentőségét, mely éle. tünk továbbfejlődésének újabb elö­relendítője lett. Dolgozóink nemcsak kötelezettségeket vállaltak, hanem az üzemekben és a földeken a maga­sabbfokú szocialista munkaverseny bevezetésével törekszenek a nagyobb termelékenység elérésére. A Kábel­gyár dolgozói az újjáépítés verseny­zászlajáért indítottak versenyt, mely­végéig: teljesítsék, megvalósíthasssák. A munkaverseny iránt nagy volt az érdeklődés. Az eredményeket he­tenként értékelik a rendes heti mun­kaértekezleteiken, melyen a Párt éa a szakszervezet kiküdöttein kívül a mesterek, az osztályvezetők és a mü­helysejtek vezetői is résztvesznek. Ezeken a munkaértekezleteken a ter­melési kimutatások alapján tárgyi­lagosan megállapítják, hogy az egyes műhelyek hogyan teljesítették a bel­ső üzemi terv heti feladatait. A műhelyek közötti verseny bevezeté­sének köszönhető, hogy most olyan A győztes műhelyeknek ünnepélyesen adják át a versenyzászlókat. hez már számos üzemünk csatlako­zott. S vannak olyan üzemeink is, melyek a kongresszus tiszteletére a tervet a legjobban teljesítő műhely és a szakma legjobbjának versenyét szervezték meg, hogy ezáltal még na­gyobb tevékenységre ösztönözzék a dolgozók tömegét és erőteljesebben tudatosítsák bennük a munkás ön­tudatot, azt, hogy a szocalista mun­ka kiváló teljesítőit ki kell emel­nünk, hogy példaképül szolgálhasssa­sanak a többiek számára. Ez már a fejlettebb szocialista munkaverseny formája, melynek alkalmazásával még jelentősebb eredményeket mu­tathatunk ki a termelés terén — csak nagyobb határozottsággal, eltökélt­séggel kell benne résztvennünk. A füleki Dervoindustria üzeméből kaptunk most levelet melyben arról számolnak be, hogy dolgozóik a IX. kongresszus tiszteletére műhelyek közötti versenyt kezdtek — tekintet nélkül arra, hogy termelő, vagy rezsi­mühelyről van-e szó. A munkaver­seny megszervezésére elsősorban az ösztökélte őket, hogy az évi terv ne­héz termelési feladatainak ellenére is a IX. kongresszusra vállalt köte­lezettségüket, azt, hogy az évi ter- | vet két hónappal előbb, október hó | bajok, elégtelenségek ls felszínre kerültek, melyek eddig csak a meste­rek előtt voltak ismeretesek. Most kénytelenek bevallani minden előfor­duló akadályt. Az elmúlt héten pél­dául az fordult elő, mint az egyik műhely jelentéséből kitűnik, hogy a tervet a másik műhely hibájából nem tudta teljesíteni. A legutóbbi termelési munkaérte­kezleten az összes műhelyek képvi­selői elismerték, hogy az elmúlt heti versenyből a termelő műhelyek kö­zül a kéziasztalos műhely, a rezsi­műhelyek közül pedig a villanysze­relők kerültek ki győztesen. A ver. seny érdekessége az volt hogy a gépasztalos műhely is kiérdemelte volna az első helyet, de mivel az is­kolaszekrények polcainak átadásá­val négy órát késlekedtek, ezért az első helyet át kellett engedniök a ké­zi asztalos műhely dolgozóinak. A győztes kézi asztalosmühely ne­vében a mühelytanács elnöke, Patkó elvtárs és mestere, Kottman elvtárs, a villanyszerelök nevében pedig a mühelytanács titkára, Bódi elvtárs éa a műhely mestere, Róth elvtárs vet­ték át a Párt és a szakszervezetek elnökeitől a kitüntető vörös jsászlót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom